25. A temperamentum

VANNAK EMBEREK, akik nem egy hibájukra temperamentumukat hozzák fel mentségül, még maguk előtt is!

Ez helytelen. Aki így cselekszik, az azt bizonyítja, hogy önmaga rabszolgájává vált. Az ember szellemi származású, és a szellemi a legmagasabb szinten álló öntudatos marad az Utó-Teremtésben, és ezért minden másra befolyást gyakorol, formál és vezet, mindegy, hogy ezt teljesen tudatos akarással teszi, vagy egyáltalán nem tud erről semmit.

Az uralkodás, tehát a befolyásokban gazdag működés az Utó-Teremtésben a teremtés törvényeinek megfelelően a szellem jellegében van rögzítve! Az emberi szellem e tekintetben már pusztán létezése által pontosan így működik, mivel a szellemi birodalomból érkezett. De a temperamentumot nem lehet e szellemre visszavezetni; hiszen csak az anyagiság egy bizonyos meghatározott jellegének a kisugárzása által keletkezik, amikor életre keltve egészen áthatja a lényszerűség, mely mozgatja, felmelegíti és formálja az anyagiság egészét. A vér az, ahonnan a sugárzás származik.

Egyáltalán nem alaptalanul mondja a népnyelv az ember egyik-másik tulajdonságáról: „A vérében van!” Ezzel a legtöbb esetben „az örökölt” dolgokra utalnak. Ez gyakran így is van, mivel durvaanyagú öröklődés létezik, míg a szellemi öröklés lehetetlen. A szellemiségben az azonos jellegűek vonzásának a törvénye érvényesül, melynek hatása a földi életben külsőleg az öröklés látszatát kelti, és ezért könnyen össze lehet vele téveszteni.

A temperamentum azonban az anyagiságból származik, és ezért részben örökölhető is. Mindig szorosan kötődni fog az anyagiság egészéhez. Kiváltó oka a lényszerű működés. Olyan kifejezéseket, amelyek ennek megsejtéséről árulkodnak, szintén találni a népnyelvben, melynek bölcsességei mindig az olyan emberek természetes ráérzéséből keletkeztek, akik még egyenes, egyszerű, egészséges gondolkodásmóddal éltek a Teremtésben. A népnyelv könnyű vérről, forró vérről, nehéz vérről, könnyen ingerelhető vérről beszél. Mindezeket a megnevezéseket a temperamentumra vonatkoztatják, nagyon helyesen ráérezve arra, hogy a temperamentumnál a vér játssza a legfontosabb szerepet. A valóságban ez egy meghatározott kisugárzás, mely mindenkor a vér összetételének a jellege révén jön létre, és azután elsősorban az agyban vált ki egy ennek megfelelő hatást, ami azt követően erősen észrevehetővé válik az egész test érzetében.

Így a vér összetételének megfelelően a temperamentumok közül egy bizonyos jelleg mindig túlsúlyban lesz a különböző embereknél.

Az ember egészséges vérében valamennyi kisugárzás rögzítve van, melyet a vér egyáltalán létre tud hozni, s velük együtt valamennyi temperamentum is. Mindig csak az egészséges földi testről beszélek; hiszen a betegség zavart okoz a sugárzásokban.

Ahogy öregszik a földi test, megváltozik a vér összetétele is. Ugyanakkor a vér korral együtt járó megváltozásával összhangban a temperamentumban is változás következik be.

De a vér megváltozásában a test korán kívül még más dolgok is közreműködnek, mint például az égöv jellege és mindaz, ami hozzátartozik, tehát az éghajlat, a csillagok sugárzása, a táplálkozási szokások és még sok minden más. Ez közvetlenül hat a temperamentumra, mivel e dolgok az anyagisághoz tartoznak, és ezért nagyon szoros összeköttetésben vannak vele.

Az embernél általában négy alap-temperamentumot lehet megkülönböztetni, melyek szerint magukat az embereket is szangvinikusnak, melankolikusnak, kolerikusnak, flegmatikusnak nevezik. A valóságban azonban hét temperamentum van, sőt az összes átmeneti fokozattal együtt tizenkettő. Ám ezek közül négy a legfontosabb.

Ha a vér állapota teljesen egészséges, akkor a temperamentumokat négy életkorba lehet besorolni, melyek során a vér összetétele megváltozik. Első a gyermekkor, mely azonos a szangvinikus temperamentummal, a pillanat gondtalan megélésével, ezután következik az ifjak vagy hajadonok kora, azaz a melankolikus temperamentum, a vágyakozással teli ábrándozás, majd az érett férfi és nő kora, mely a tettek kolerikus temperamentuma, végezetül pedig az öregkor, a nyugodt vizsgálódás flegmatikus temperamentuma.

Ilyen a mérsékelt, tehát nem különleges égövben a normális és egészséges állapot.

Azt, hogy mindez milyen szoros kapcsolatban van az anyagisággal, benne mennyire hasonló módon működik, azt akár még a durvaanyagú Föld évszakain is láthatjátok: a tavaszon, a nyáron, az őszön és a télen. Tavaszkor pezsgő ébredés, nyáron ábrándozó növekvés az érés sürgetésével, ősszel a tett gyümölcsei és télen a nyugodt átmenet az összegyűjtött tapasztalatokkal egy új ébredés felé.

Maguk a népek és a fajok is egy közös temperamentum egészen egyértelmű ismertetőjeleit hordozzák. Ezt a rögre, a földre lehet visszavezetni, ahol létrejöttek és ahol élnek, az ennek megfelelő táplálkozási szokásra, amit a rög magával hoz, a csillagok azonos jellegű durvaanyagú besugárzására, és nem utolsósorban az egész nép szellemi érettségére. A szangvinikus emberek képletesen még gyermekkorukat élik, vagy valamilyen körülmény folytán visszafejlődve újra a gyermekkorba léptek. Ide nem csupán a derűt sugárzó déli tengeri népek tartoznak, hanem túlnyomórészt a latin népek is. A melankolikus népek valódi tetteik előtt állnak, akikhez a németeket és az összes germán népet lehet sorolni. A tettre-ébredés előtt állnak!

Ezért van az is, hogy az ifjak és leányok kora a melankolikus temperamentummal esik egy időbe, mivel csak a szellem áttörésével a nemi erőben jön létre hiánytalan kapcsolat a Teremtés jellegeivel, s ennek révén kezdi meg az ember felelősségteljes tevékenységét a Teremtésben. Teljesen felelős minden egyes gondolatáért, minden egyes szaváért és minden cselekedetéért; mivel ezek valamennyi rezgése teljes erővel nyomást gyakorolva, ezért formálva vonul át a lényi jellegek szintjein. Így az Utó-Teremtésben olyan jellegű formák keletkeznek, amilyen jelleget az ember az általa világra hozott rezgéseknek kölcsönöz.

Ha tehát valaki temperamentumában féktelen, akkor egészségtelen, új formákat teremt a Teremtésben, melyek sosem hozhatnak létre harmóniát, hanem zavarón kell hatniuk minden létezőre.

Mivel az emberi szellem származása révén a legmagasabb helyen áll az Utó-Teremtésben, így nem csak hatalma van, hanem kötelessége is, hogy minden máson uralkodjék a Teremtésben, mivel nem tud mást tenni, jellegéből adódóan uralkodnia kell!

Erre kellene most az embernek minden pillanatban gondolnia! Minden egyes gondolatával, lelke minden rezdülésével az Utó-Teremtés egyre újabb formáit teremti meg! Tisztázzátok ezt végre magatokban, mégiscsak ti vagytok érte a felelősek, és bárminek adtok is létezésetek során formát, minden rajtatok függ. A jó a magasba húz, az alacsonynak viszont – a nehézségi erő törvénye szerint – le kell rántania benneteket, s ez feltétlenül kihat, mindegy, tudtok-e róla vagy egyáltalán nem törődtök vele. Köröttetek dolgozik és munkálkodik szakadatlan szövés közepette. Jóllehet ti vagytok mindannak a kiindulópontja, aminek e szövőszéken formát kell öltenie, létre kell jönnie, mégsem vagytok képesek azt akár csak egyetlen pillanatra is feltartóztatni!

Tisztázzátok magatokban egyszer csupán ezt az egyetlen képet. Elégnek kell lennie ahhoz, hogy felriasszon a hitványságokból, melyeknek annyi időt és erőt vagytok hajlandóak áldozni; rémületbe kell ejtenie titeket, hogy milyen könnyelmű módon töltöttétek el eddigi életeteket, és szégyellnetek kell magatok Teremtőtök előtt, aki ezzel hatalmas dolgot adott nektek. De ti nem ügyeltetek erre, játszadoztatok e roppant hatalommal, s így csak megkárosítottátok a rátok bízott Utó-Teremtést, melyet ti alakíthatnátok saját magatok számára Paradicsommá, ha végre valahára akarnátok!

Gondoljatok bele, hogy az egész zűrzavarnak, melyet az isteni törvények nem ismerésével keltettetek, most össze kell zavarnia és el kell benneteket nyomnia. Hogy a törvényeket még nem ismeritek, az a ti bűnötök. Legszentebb kötelességetek, hogy erről ti magatok gondoskodjatok, mivel a Teremtésben vagytok!

Ehelyett az emberek kigúnyolták a hírnököket és kicsúfolták azokat, akik meg tudták mutatni az utat, melynek meg kell hoznia a felismerést. Ám fáradság nélkül semmit sem lehet elérni, ez a Teremtésben működő állandó mozgás törvénye ellen van, mely hozzátartozik mindennek a fenntartásához és bővítéséhez. A szellemi mozgás és a test mozgása. Minden, ami nem mozog, vagy nem helyesen mozog, kivettetik, mivel a Teremtés lüktető harmóniájában csak zavart okoz; kivettetik, mint egy beteg góc, mely nem akar ritmikusan együtt mozogni.

Már beszéltem nektek az állandó mozgás szükségességéről, mint törvényről.

A szellemnek uralkodnia kell, ha akarja, ha nem. Nem tehet mást és így most igyekeznie is kell, hogy végre teljesen tudatosan szellemileg uralkodjék, ha nem csak bajt akar hozni. De tudatosan csak akkor tud uralkodni, ha ismeri a Teremtésben található összes törvényt, és szerintük irányul. Másképp nem megy. Csak ekkor tölti be azt a posztot, melyet neki adtak, és melyet sohasem változtathat meg, sosem mozdíthat el.

Tehát az emberi szellemnek a temperamentumok felett kell állnia, féken kell azokat tartania és uralkodnia kell felettük, így előbb saját testében lesz harmónia, hogy az azután jótékonyan kiterjedjék a közelebbi környezetére is, amely sugárzás útján formálón hat ki az egész Utó-Teremtésben!

Kizárólag az az ember áll valóban szilárdan a Teremtésben, aki mind a négy temperamentumot jól, egymás után, éppen a megfelelő időben használja; hiszen azért van szüksége a temperamentumokra, hogy biztosan és határozottan másszon felfelé földi élete fokozatain, és semmit se szalasszon el, ami szelleme éréséhez szükséges.

A temperamentumok – jól uralva és jól felhasználva – olyanok az anyagiságon át vezető földi utatokon, mint a jó bakancs! Ügyeljetek rájuk jobban, mint korábban! Nem nélkülözhetitek őket, de betörniük sem szabad benneteket; különben zsarnokokká válnak, melyek gyötörni fognak, ahelyett hogy nektek és környezeteteknek is használnának!

De használjátok őket, ők legjobb társaitok a földi léteteken át vezető úton. Barátaitok, ha uraljátok őket. A gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha szangvinikus, ezért ez van neki szánva vére összetétele által. A vér összetétele megváltozik a test bekövetkező érettségével, és magával hozza a melankolikus temperamentumot.

Ez ismét a legjobb segítő az érés idejére! Irányt adhat a szellemnek a Fény felé, a Tisztaság és a Hűség felé azokban az években, amikor az teljesen összekapcsolódik a Teremtéssel, és így vezetőn vesz részt az egész szövésben és működésben, mely a Teremtésben állandó mozgásban van. Így legnagyobb segítőjévé válhat az emberi szellemnek voltaképpeni létezésében, meghatározóbbá, mintsem azt most el tudná képzelni.

Ezért hagyja meg az ember a gyermeknek a pillanat zavartalan boldogságát, melyet a szangvinikus temperamentum ad neki, a fiatalembernek és leánynak azonban azokat az egészséges ábrándozásokat, melyek gyakran a sajátjuk. Aki ábrándozásukat lerombolja, hogy e fiatal embereket a környezet józansága felé térítse, az útonálló, aki a szellemre les a Fény felé vezető útján! Vigyázzatok, nehogy ilyet tegyetek; hiszen minden következménye rátok zúdul!

A kolerikus temperamentum bölcs, megfontolt formájára szüksége van a tett minden emberének! Bölcs, megfontolt formájára, mondom teljesen szándékosan; hiszen a felnőtt férfi és nő korában a szellemnek kell uralkodnia, mindent meg kell nemesítenie, és át kell szellemítenie. Fénysugarakat kell küldenie és terjesztenie az egész Teremtésben!

Az öregkorban viszont a flegmatikus temperamentum már ahhoz járul hozzá, hogy a szellem lassan egyre jobban leoldódjék a testről, felülvizsgálva még egyszer áttekintse az eddigi földi idejében szerzett tapasztalatokat, hogy a belőlük levont tanulságot sajátjaként tartsa meg, és ezzel fokozatosan felkészüljön a Teremtés finomanyagúságába történő szükséges átlépésre, mely így megkönnyebbül számára, teljesen természetes eseménnyé válik, s engedelmeskedve a Teremtés törvényeinek csak előrelépést jelent, nem fájdalmat.

Ezért ügyeljetek a temperamentumokra, és támogassátok azokat amikor csak lehet, ám mindig csak a nekik kiszabott időben, és addig, amíg fékevesztett zsarnokokká nem válnak! Aki meg akarja őket változtatni, vagy el akarja őket nyomni, az a legjobb segítségeket rombolja szét a földi ember Isten által megkívánt fejlődésében, zavarja vele az egészséget, zűrzavart idéz elő, miként soha nem sejtett vadhajtásokat, melyek az emberiségnek békétlenséget, irigységet, gyűlöletet és haragot, sőt rablást és gyilkolást hoznak, mivel a temperamentumokat a rideg ész abban a szükséges időben hagyta figyelmen kívül és szaggatta szét, amikor támogatásra és odafigyelésre lett volna szükségük!

A temperamentumokat a természet törvényeiben Isten akarata adta nektek, melyekkel a lényszerűek mindig törődnek, és melyeket frissen tartanak számotokra, hogy megkönnyítsék utatokat földi pályátokon, ha az Isten által megkívánt módon jártok rajta! Mondjatok érte köszönetet az Úrnak, és fogadjátok örömmel az ajándékokat, melyek a Teremtésben mindenütt készen állnak számotokra. Csak iparkodjatok, hogy végre helyesen ismerjétek fel azokat!

2011.
By: Fresh Joomla templates