A kísértő

13. fejezet: A kísértő

Az ember sohasem képes megérteni az Istent, sem az életet az isteni és az ős-szellemi birodalomban, még akkor sem, ha úgy gondolja érti. Csak emberi fogalmakban képzeli el, mert mást nem ismer. Tulajdonképpen miért nem tudja megérteni az Isten tökéletességét és lényegét? Egyszerű oknál fogva: az azonneműség törvénye ezt megakadályozza. Csak azt tudja feldolgozni és megérteni, amit képes ezen az azonneműségen belül magáévá tenni. Gondoljunk csak arra, milyen nehezen értjük meg bizonyos szituációban a másik embert, pedig velünk azonos nemű: ember, mint mi. Ugyanabban a világban, sőt ugyanazon a szinten is élünk. Isten pedig néhány világnyi magassággal haladja meg az embert.

Lehet, hogy valakiben felmerül a jogos kérdés, hogy ez az értéshatár nem fékezi-e fejlődésében az embert. Egyáltalán nem. Az azonneműség határain belül széles a skála, sok lépcsőfok van, melyek lehetővé teszik a megértést és a fokozatos fejlődést is. Hiszen a szellemi megismerés vágyának törvénye, ami fellelhető minden ember szellemében, állandóan arra kényszeríti őt, hogy keressen és fedezze fel az új ismereteket, és így az ember meghaladhatja önmagát. Aki ezt a lehetőséget kihasználja, annak fejlődése új dimenziókba jut, mivel szelleme a lényszerűeken keresztül rákapcsolódik a magasabb világokra.

Éppen ezzel a módszerrel némelyik gondolkodó ember eljutott a felismerésig, hogy ha létezik egy mindent teremtő és irányító Isten, akkor egyúttal léteznie kell egy mindent rontó és pusztító Istennek is. Helyes volt az észrevétel, hogy van itt valami vagy valaki, aki az embert korlátozza és szándékaiban akadályozza. De a Teremtőről és a teremtés felépítéséről létező információhiány arra adott okot, hogy egy torz kép alakuljon ki: hogy két isten létezik - egy jó meg egy rossz. Ebből az illúzióból később az a nézet alakult ki -amit néhányan törvényszintre emeltek-, hogy az Isten minden ember mellé egy jó szellemet (őrangyalt) rendel, és egy rosszat, hogy kísértse.

A Földön és az egész anyagiságban valóban megnyilvánul valakinek -aki hatalmasabb, mint az ember- az erős negatív hatása. Ezt minden érzékeny és fogékony egyén érzékeli. Mivel nem látták ennek a negatív erőnek a forrását, jól rátapintottak, hogy ez egy szellem, akit különféle nevekkel illettünk - ördög, sátán, gonosz, pokolfajzat, kígyó, kísértő, Lucifer, a világ fejedelme, a sötétség királya, Antikrisztus stb. Valóban, az emberek közül senki sem láthatja, mert ezt meggátolja az azonneműség törvénye. Ez a lény ugyanis teljesen más fajtájú, mint az emberi szellem, akit több mint egy világgal halad meg.

Az ősteremtett lényszerűeket, akik az elemek urai, egykor láthatták az emberek, mert az azon neműség szempontjából lényegük hasonló az emberi lélekhez - finomanyagú, ezért finomanyagú szemmel látható. De ennek a titokzatos lénynek az eredete sokkal magasabb. Bár negatív hatásával mindenki szinte naponta érintkezik, képtelenek vagyunk őt leleplezni vagy megérteni. Éppen ez az oka, hogy sokan már nem is vizsgálják, nem is foglalkoznak vele. Létezését már nem veszik komolyan, számukra legfeljebb a gonosz metaforikus, fiktív fogalmává lett.

»»» «««

A következő magyarázat valószínűleg csak annak lesz elfogadható, aki képes volt legalább a saját emberi szempontjából megérteni a Teremtő létezését. Csak az, aki belsőleg meg van győződve, hogy a világűr és az egész teremtés nem automatikusan vagy véletlenül jött létre, hanem intelligens vezérlő törvények hatására, melyeknek saját Alkotójuk van, csak az képes elfogadni a tudást a sötétség és reprezentánsa létezéséről. Az Istenhez hasonlóan őt sem lehet ésszel felfogni, ezért csak a szellemileg fejlett ember képes a további tartalom realitását felbecsülni.

Az egész teremtés -az egyes világok- fokozatosan, felülről lefelé jöttek létre, az idő és a tér hatására, ami számunkra észlelhetetlen. Először egyedül a Teremtő létezett. Az ő közvetlen kisugárzásából keletkezett fokozatosan az isteni birodalom. Később Imanuelen - Parszifalon keresztül létrejött az ős-szellemi birodalom, és még később a szellembirodalom. Csak ezek után formálódott meg a lényszerű birodalom és a világűr.

A Biblia a Föld teremtését néhány napra teszi. Itt megint csak metaforikus leírásba ütközünk, amit nem vehetünk szó szerint. Az örök törvények szerint a Föld nem jöhetett létre külön, önállóan, csak az egész anyagi világűr részeként, mely utolsóként formálódott meg. Ezért a Biblia az egész teremtés -nemcsak a Föld- létrejöttét taglalja, és a napok alatt egész korokat kell elképzelni.

Az emberek az alsó anyagiságban -a Teremtőtől való legnagyobb távolság következtében- nem fejlődtek olyan harmonikusan, mint a többi, felsőbb világban. Ezért a Teremtő segítségükre küldte az egyik arkangyalt. Lucifernek -ez a valódi neve- úgy kellett volna működni, mint az őrszellemnek, vagyis sugalljon tanácsot és segítséget, hogy az emberek higgyék, hogy ez a saját lelkiismeretük. E feladat teljesítéséhez segítőket kapott az angyalok -a lények- közül. Hogy le tudjanak ereszkedni az alacsonyabb világba, az örök törvények szerint anyagibb rétegekbe kellett burkolni magukat, melyek lehetővé tették az alacsonyabb szinten -az anyagiság fölött- való tartózkodást. Ezek a burkok egyúttal elfedték sok isteni képességüket és tulajdonságukat. A beburkolódzás és a süllyedés által az eredeti isteni lényekből saját szabad akarattal  -amit eddig nem ismertek-  rendelkező szellemekké váltak. Ez végzetessé vált számukra, de csak később, vezérük, az arkangyal hatására. Annak ellenére, hogy sok isteni kvalitása elhomályosult, Lucifer lett az anyagiság legerősebb szelleme, összehasonlíthatatlanul magasabb képességekkel, mint az ember.

Feladata az volt, hogy pszichés befolyással segítsen az embereknek. Ez nem jelenti azt, hogy minden emberre külön-külön volt hatással. Kihasználta az örök törvényeket, melyek szerint bizonyos gondolatokat sugárzott a világűrbe, és ezeket az emberek az azonneműség törvénye szerint magukhoz vonzották. Az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy tökéletesítse  az ész használatát, hogy megkönnyítse az ember földi életét. Mivel az ész csak az anyagiságban létezik, tökéletesítésében nem segíthettek az embereknek szellemi segítők az anyagtalan világokból. Ezért kellett Lucifernek lejönni az isteni birodalomból az anyagiság fölé, hogy jobban megismerje az embereket, anyagi életmódjukat, hogy átadja nekik tapasztalatait és ötleteit, magasabb lényegének köszönhetően az agyra való hatással - a gondolatokon keresztül. Például egy olyan gondolatot sugárzott, hogy a vasból munkaeszközöket lehet készíteni. Mindazok, akik a Földön azzal a problémával foglalkoztak, hogyan lehetne javítani a kőszerszámokon, vették ezt az új eszmét és egyúttal a vas előállítási módját is. Természetesen évszázadokig tartott, míg ez megvalósult.

Kezdetben Lucifer jól ellátta feladatát. Ám egy bizonyos idő után, mikor észrevette, hogy az emberek milyen könnyen alávetik magukat akaratának, és hogy az angyalok is respektálják, mint Isten földi képviselőjét, ébredezni kezdtek benne az ész negatív tulajdonságai - a büszkeség és a hiúság. Az isteni birodalomban ezeket a negatívumokat nem ismerte. Ott az ész nem létezik, mivel csak az anyagi testtel van összefüggésben. A vastagabb burkok, a Teremtőtől való nagy távolság, a sok odaadó angyal, és a szabad akarat zavarossá tették Lucifer tisztaságát. Az anyagiság korlátlan ura akart lenni, a Teremtő hatása nélkül.

Ennek a negatív akarásnak -és később tetteknek is- a súlya alatt egyre nehezebb lett, és süllyedni kezdett az alacsonyabb szférákba. Mikor tudatosította, hogy tehetetlen az örök törvényekkel szemben, melyek automatikusan lehúzták, haragra gerjedt Alkotójuk ellen, és nyílt ellenségévé vált. Képességeivel kezdett visszaélni, ahelyett hogy segített volna, hamis utakra kísértette és csábította az embereket, csakhogy pusztítsa a Teremtő művét. Mivel asszisztensei -saját akarat nélküli egykori isteni lények- a vezetővel szembeni elkötelezettség nagyon fejlett képességével voltak fel ruházva, hagyták magukat hamis útra csábítani, és így “bukott angyalokká” lettek. Ebben a bukásban viszont vezérük, Lucifer a fő bűnös. Mikor az örök törvények süllyedéssel büntették, és tudatosította önmaga fokozatos pusztulását, azt akarta, hogy mindenki és minden vele együtt vesszen.

Hihetetlennek tűnik, hogy oly tökéletes lények, mint az angyalok, hogyan feledkezhettek meg Teremtőjükről, és a csodálatos életről az isteni birodalomban. Csakhogy ők már nem emlékeznek rá, mert a felvett anyagi burok és az anyagiságba esés által szellemekké lettek, még ha képességeik fejlettebbek is. Isteni magjuk annak következtében, hogy szellemi képességeikkel visszaélnek, csak részben ébredt fel. Többnyire szellemként élnek az alacsony bolygókon.

Az emberek kezdetben nem tudtak Lucifer létezéséről, ezért bábként az ő erős hatása alá kerültek. Eredeti életcéljuktól -vagyis a szellemi fejlődéstől- azzal térítette el őket, hogy állandóan hamis gondolatokat szuggerált nekik, például ilyeneket:

“Az ész fontosabb, mint a szellem.”

“Az egész életben az észnek kell uralkodni.”

“Egyedül az ész tudja megkülönböztetni az összes dolgot.”

Az érzékeny egyének ezeket saját nézetként vették, és fokozatosan átvitték az életbe. Ezzel Lucifer az anyaghoz kötötte az embereket, és egyúttal lekapcsolta őket a szellemi segítségtől. Az emberek főleg a földi dolgokra koncentráltak, így szellemileg és erkölcsileg süllyedni kezdtek, és velük együtt a bolygók is.

A kísértő - mivel visszaélt az isteni képességekkel - egyre több anyagot és negatív karmát vett magára, és így elvesztette az isteni birodalomba való visszatérés lehetőségét is. Azok a bolygók, melyek az ő hatására lesüllyedtek, idő előtt kerültek a bomlás útjára, mert kikerültek a Teremtőtől áradó alaperő áramlatából. Lucifer, a sötétség királya lett az uralkodójuk. Sikerült neki befolyást nyerni a világűr legfontosabb bolygója - a Föld felett is, amely szintén idő előtt került a bomlás útjára. Földi hatalma egyre inkább érvényesült, mert az emberek negatív hajlamai, hogy nem voltak hajlandók szellemileg művelődni illetve gyarapodni, a Földre vonzották az alacsonyabb bolygókról Lucifer szolgáit, a bukott angyalokat és a sötét lelkeket. A világosság vagyis az alaperő hiánya, a sötétség és az anyag túlsúlya lelassították az örök törvények, főleg a visszahatás törvényének hatását a Földön.

Nemcsak a bolygó, hanem az emberek teste és személyisége is bomlani kezdett, ami szellemi és testi betegségek gyakoribb előfordulásában, az értékrend és a nézetek elferdülésében kezdett megmutakozni. Lesüllyedve az élő bolygók térségéből, melyeket rendszeresen éltet az alaperő, a Föld kizárta magát a Teremtő közvetlen hatásából, ezért lett Lucifer -a “sötétség fejedelme”- a Föld uralkodója. Mivel aktivitásával romlásba dönti az embereket az ördög, sátán, megrontó nevekkel illetik. A “sötétség királya” név jól érzékelteti, hogy a sötét bolygókon alapozta meg királyságát, mivel az itt lakók az ő hívei.

»»» «««

Valójában milyen is Lucifer? Sok vallási elképzeléssel ellentétben, melyek szörnyetegként vagy ördögként ábrázolják, egy csodálatos lényről van szó, aki szellemmé lett, s aki képességek tekintetében és kinézésre az emberrel összehasonlíthatatlan. De eredeti szépsége hervadóban van. Szemei arról a hidegségről és érzéketlenségről árulkodnak, amivel pusztítja az emberi szellemeket. Komor arckifejezése egy olyan személyiség külsejét egészíti ki, aki tudatosítja saját hitványságát, s egyúttal saját tehetetlenségét és hanyatlását is. Úgy viselkedik mint némelyik földi ember: ha valami nem sikerül neki, másoknak is szerencsétlenséget kíván, és ezért árt nekik.

Viszont Lucifer és segédei nem úgy ártanak az egyszerű embereknek, hogy ezt észrevegyék. Feltűnés nélkül és álnokul csinálják. Tudják, hogy az örök törvény szerint minden embernek szabad akarata van, amit respektálniuk kell. Ezért a sötét hatás sohasem kényszerít, csak becsap és sugalmaz. Az emberek ezeket a sugalmakat saját nézeteik és akaratuk szerint osztályozzák, és ennek alapján döntenek. Ezért a negatív sugalmak következményeit is ők maguk viselik, nem pedig azok, akiktől származnak.

Lucifernek a durvaanyagú világűrben és az asztrálban egész sor hű szolgája van, nemcsak a bukott lények, hanem a szellemek és az emberek soraiban is. Nem ismerik és nem is akarják megismerni az örök törvényeket, mert kizárólag Lucifernek hisznek. A sötét szellemek csak túl későn ismerik fel, hogy olyan csapdába kerültek, ahonnan már nincs visszatérés, mert az örök törvények kérlelhetetlenül működnek az alacsony bolygókon is. Botlásaik következtében haláluk után sokkal jobban elnehezednek, és olyan mélyre zuhannak, hogy teljesen elzárják a felfelé, a földi visszatérésre és a paradicsomba vezető utat.

Ezeken a tudatlan szolgákon kívül Lucifer a bukott angyalokon -akik az emberhez hasonlóan “küldetéssel” inkarnálódnak- keresztül terjeszti a helytelen gondolatokat az elferdített nézeteket, és ha szükséges, akkor a rosszat is. Ő maga tehát nem árt, a rossz tetteket az ő ösztönzésére mások hajtják végre, és ezért viselik is a következményeket. Hiszen senki sem kényszerítette, csak félrevezette őket. Azonban a kísértő is szenved a negatív befolyásolás következményeitől oly módon, hogy állandóan süllyed, és korábbi tökélye hanyatlóban van.

Ma a Földön és az asztrálban sokkal több a sötét szellem, mint a világos. Ezért olyan természetellenes jelenség jött létre, hogy a jó őrszellemen kívül mindenkinek van egy sötét is, sőt ezekből több is akad. Ez a hanyatlás csak az emberek hibájából jöhetett létre, akik nem vették komolyan a próféták és Isten követeinek intéseit és figyelmeztetéseit, hogy változzanak meg.

Tulajdonképpen mi a különbség a sötét és a világos szellemek illetve emberek között? A szavak magukért beszélnek. A sötét szellem vagy ember saját világos magját -szellemét- túlságosan elsötétítik a lélek és a test nehéz burkai, mert állandóan csak földi, anyagi dolgokra összpontosít. Szelleme nem tudja átsugározni ezeket a hüvelyeket, mert nem fejlődik, mintha be lenne falazva, deszkázva az anyagba. A nehézkedés törvénye szerint tehát a sűrűbb bolygókon, a Föld szintje alatt él.

Az a világos szellem illetve ember, kinek motivációi és tettei főleg a szellemet fejlesztik. Ezért csak lelkének és testének finom burkaival van betakarva, és így ezeket átsugározza. Az emberek számára ezek a különbségek láthatatlanok, csak a szellemi lények regisztrálják őket az anyagi testen keresztül is.

Hogyan hatnak a sötét szellemek a Földön? A fontos döntés előtt álló ember közelében nagyobb számban gyűlnek össze. Ezzel megakadályozzák a világos segítő működését, aki nem tudja elviselni a sötétek különbözőségét, nagyobb sűrűségét és súlyát, s így távozni kényszerül. Védence abban a pillanatban szinte pőre, gyönge, és csak az alacsony szellemek sugalmait veszi. Ha túl gyorsan dönt, és nem várja meg, hogy kapcsolata a világos segítővel megújuljon, többnyire csak későn jön rá, hogy rosszul cselekedett.

A mai ember mit sem tud ezekről a jelenségekről, számára ez rejtett verem, amibe naponta beleesik. Lucifer a Föld urává lett, ezért itt a romlottság és az értékek elferdültsége dominál, ami gátolja a tiszta ideálok és az igazságosság megvalósítását. Öröm és nyugalom helyett ma a Földön csak gonoszság, szenvedés, igazságtalanság és szeretethiány található, amit főleg azok éreznek, akik nem képesek beletörődni ebbe a visszás helyzetbe.

A sötét szellemek, akik az alacsonyabb bolygókról inkarnálódtak, a Földön nem látnak különösebb hiányosságokat. Ellenkezőleg, itt nagyon boldogok, mert itt a világos emberek tevékenysége következtében több a fény és a szeretet. Néhány sötét bolygón a műszaki fejlettség magasabb szinten van, mint a Földön. Erről tanúskodnak az anyagi repülő objektumok berepülései. Viszont személyzetük kinézése világosan mutatja, hogy szellemileg sokkal alacsonyabban állnak mint mi. Ezért tehát kerülni kell a velük való találkozást, és nem kell minden áron jobbnak és tökéletesebbnek tartani őket csak azért, mert fejlettebb a technikájuk. A magasabb szellemi lények segítik az embereket, nincs szükségük vizsgálni vagy boncolni őket, mert szellemi látásuk egészen az emberi “lélek mélyére” lát.

»»» «««

Milyen további eszközöket -a sugalmazáson kívül- használ még a sötét elv? Lucifer leghatékonyabb eszköze a  szellemi tudatlanság, amivel könnyen uralkodik az embereken.Ezért ezt igyekszik állandóan fenntartani. Leginkább az Igazság terjesztőit, és az emberiség szellemi segítőit támadja. Isten követeinek becsmérlésével és likvidálásával elveszett az a tudás, ami segített volna meglelni a paradicsom elveszett kulcsát. Az emberek nem tudják, hogy a sötétség a rákhoz hasonlóan hat rájuk:először fájdalom és feltűnés nélkül, csak néha “fáj”, ha véletlenül valami olyat tesznek, ami nem tetszik neki. Ha valakinek mégiscsak sikerül őt leleplezni, többnyire már késő. Világítsuk ezt meg egy életből vett példán keresztül.

 

Egy ember az orvosi vizsgálat során megtudta, hogy gyomorrákja van. Ha azelőtt néha érzett is fájdalmat, a véletlenek tulajdonította, és nem kereste a helytelen életmódban az okát, bár erre az orvos figyelmeztette. Most is csak úgy hagyta, mert azt hitte, hogy ha nem fog a betegségre gondolni, akkor nyugalma lesz. És így folytatta hibáit, a daganat meg zavartalanul növekedett. Ilyen színlelt nyugalomban sikerült neki néhány évet úgy-ahogy leélni. Csak mikor a nehézségek már kezdtek érezhetőbben és gyakrabban megnyilvánulni, vette őket komolyan, és látogatta meg újra az orvost. Csakhogy addigra a daganat már úrrá lett az egész testen. Bár a páciens úgy döntött, hogy hadat üzen a betegségnek, és minden lehető módon dolgozni kezdett önmagán, már semmit sem lehetett tenni, késő volt. A beteg sejtek legyőzték az egészségeseket, feltűnés nélkül és csendben likvidálták a mit sem sejtő ember testét.

 

Hasonlóan működik a sötét elv is. Sok esetben a betegség is csak a helytelen út következménye, vagy a helyes életmód nem tudása a test vagy a lélek szintjén, mert elferdítettük az értékeket, esetleg nem értettük meg önmagunkat és problémáinkat. Ahogy egyszer minden betegség kitör, úgy egyszer fény derül minden rosszra is. Egyszer majd -mikor már nem tehet ellene semmit- az is megismeri a sötétség hatását, aki nem veszi komolyan, és csak a képzelet szüleményének tartja.

Az ember csak azért kap értékes információkat, amiket a sötétség eddig blokkolt, és továbbra is vissza fogja tartani, mert ennek itt a legfőbb ideje. Ha fény derül rájuk, a sötét segédek majd kiforgatják és lebecsmérlik, hogy az emberek ne higgyék el. Az utolsó pillanatig harcolni fognak a szellemi tudatlanság fenntartásáért a Földön, bár tudják, hogy perceik meg vannak számlálva.

A sötét elv jellemző vonása, hogy közvetve, félrevezető, rejtett módon és észrevétlenül hat. Éppen ezért nem tudja senki leleplezni és fölismerni. A mai pszichikailag túlterhelt embernek nincs ideje, hogy következetes legyen. Ha valaki mégis csak a sötétség nyomára bukkan, figyelme azonnal más irányba van terelve, hogy felfedezését elfelejtse, vagy csak a véletlennek tudja be.

Voltaképpen miért rejtőzködik a sötétség? A válasz egyszerű: ha nem ismerjük az ellenséget, nem harcolhatunk ellene, és nem is győzhetjük le. A betegséget egyedül úgy győzhetjük le, ha megismerjük az okokat és a következményeket. A következő fázisban már könnyebb lesz a küzdelem, mert az ember magáévá teszi az életrend bizonyos elveit, és így a betegség fokozatosan megszűnik. A sötétséget is először meg kell ismerni, s csak azután kell harcolni vele.

A sötétség másik eszköze -a tudatlanság fenntartása, a  stressz terjesztése és a  félelem kiváltása mellett- a  kiélés elve. A pszichológusok és a pszichiáterek azt állítják, hogy ha az ember valamiféle gyarlóságát a telítettségig kiéli, akkor betelik, s már nem vágyódik utána. De ez csak rövidtávú megnyilvánulás. Az ellenkezője igaz: megszokja, nagyobb mennyiségben és még gyakrabban lesz rá szüksége. Példa erre a dohányzás, az alkohol, a szex, a játék. Csak az emberek elenyésző százaléka képes önként elszakadni a csábításoktól, a többség a gyarlóságok rabja lesz, és így rabul esik a sötét szellemeknek is.

»»» «««

Mi a kísértő célja? Egyetlen dolog: elterelni az embert a szellemi fejlődéstől, földi életének valódi értelmétől. Hiszen az ember tulajdonképpen csak szellem, aki azért jött kifejlődni az anyagiságba, hogy örökké éljen. Maga döntött így, mikor felébredt benne a tudatosság vágya. Szellemének tökéletesítésére anyagi hüvelyt -testet- kellett öltenie. A földi életek csak a szellem fejlődéséhez nélkülözhetetlenek, máshoz nem. Ha ezeket az ember helyesen használja ki, akkor lélek és test nélkül, mint érett szellemi személyiség tér vissza otthonába, és örökké él. Azonban a kísértő és sötét segédei ezt nem akarják megengedni, mivel ők maguk ettől a boldogságtól -az isteni birodalomba való visszatéréstől- már megfosztották magukat. Ezerféle kerülő útra csábítanak, hogy az emberi szellem ne találja meg a visszautat a paradicsomba.

Az ember az anyagiságban már több száz életet kapott, hogy szellemét kifejlessze. De mivel nem ismerte az örök törvényeket és életeinek célját, hagyta magát a sötétség által letéríteni az igaz útról, és így sok esélyt szó szerint eltékozolt. Ma az ítélet küszöbén állunk, és az emberek többsége nem is tudja, hogy ez mit jelent, mi vár rá, és mit tegyen. Pedig a Teremtő sohasem hagyta el az embert, követein keresztül állandóan segítséget ajánlott fel. De az emberi büszkeség és korlátozottság nem akarta elfogadni a világosságot, mert a sötétben kényelmesebben és kellemesebben érezték magukat. Kiélvezni a földi élet minden örömét vonzóbbnak tűnik számukra, mint szellemileg művelődni az örök élet céljából. Nem értik, hogy tehetik egyszerre mindkettőt.

Ki keresné Luciferben a rosszul értelmezett emancipáció vétkesét? Senki sem sejti, hogy ő az embernél sokkal intelligensebb lény, aki szélesebb dimenziókban és összefüggésekben gondolkodik és érez, mint az ember. Amikor a kísértő elferdítette az emancipáció eszméjét, képes volt belátni a következményeket. Szándékát siker koronázta. Az emancipáció helytelen értelmezése volt vétkes abban, hogy az emberi életekben megsokszorozódott a stressz, a hajsza és a félelem. Ezek nyomására az emberek állandó feszültségben élnek, ami gátolja a világos szellemektől érkező finom sugallatok és segítségek érzékelését. Pszichikailag terhelt állapotban az ember könnyebben veszi az anyagi gondolatokat az észtől, a sötét szellemektől, mint a finom érzelmi sugallatokat az őrszellemektől.

Az állandó feszültségtől az embernek össze van húzódva a rekeszizma, ami akadályozza a helyes légzést, s így a szellem kapcsolódását is a testhez, mert éppen ezen a helyen valósul meg a szellem kapcsolódása a lélekhez és a testhez. Ezért manapság rendkívül fontos a kikapcsolódás és a nyugalom, hogy a szellem jobban meg tudjon nyilvánulni, mint az ész.

Az embernél nemcsak az elferdült emancipáció, hanem a többi érték rossz beállítása is szüntelen hajszához és félelemhez vezet. Az űzött és félénk ember elgyöngül, elveszti saját énjét, és könnyebben, gondolkozás nélkül veti alá magát -a saját lelkiismeretnek álcázott- idegen hatásnak.

»»» «««

Milyenek tulajdonképpen a sötét szellemek, akik az alacsony bolygókról kerültek a Földre? Hihetetlennek fog tűnni, de a Föld lakosságának több mint felét alkotják. Azonban ne dőljünk be annak a téveszmének, hogy ez mind csupa primitív, bűnöző és szélhámos. Természetesen vannak köztük ilyenek is, de ez az alsó osztály. A fennmaradó rész minőségileg különböző módon nyilvánul meg.

Ezek közül egyesek nem akarnak dolgozni, de közben -mások rovására is- minél jobb módon akarnak élni. Életcéljuk a kizsákmányolás és a jólét.

Mások valamivel jobbak, de csak látszatra. Ők sem akarnak dolgozni, mivel kis fizetésért nem éri meg nekik. Munkájuk által nem akarnak hasznosak lenni, és nem vágyódnak az önmegvalósításra sem. Inkább megjátsszák a gyámoltalant, aki a végtelenségig keresi a kis erőfeszítéssel és felelősséggel járó jól fizetett munkát. A sötét lélek nem ismeri az egyensúly törvényét, mely szerint az olyan ember, aki munkáját az emberek iránti szeretetből végzi -mivel hasznos akar lenni-, az kis jövedelemmel is megelégszik és boldog. Hány gazdag ember, aki tisztességtelenül szerzi vagyonát, zúgolódik, és soha sincs neki elég, pedig többje van, mint másoknak. A magasabb szellemek jelenlétében ezek a lusták gyorsabban érlelődnének, de ők ezt nem értik, és végső soron nem is akarják.

A “magasabb körökből” származó sötét lelkekre jellemző, hogy tisztelik az észt és gyűlölik a jót és az igazságosságot. Ezt viszont nem mutatják ki. Többnyire az úgynevezett “okos” emberek között találhatók, akik annak tartják magukat, mert mindent csak az ésszel -mint a bölcsesség és a megismerés egyetlen mércéjével- értékelnek. Miért veszélyesek? Közülük sokan végzettségüknek, befolyásos ismeretségeiknek, becsvágyuknak vagy vagyonuknak köszönhetően magas beosztásba kerültek, ahonnan katasztrófába hajszolják az embereket. Néha tudatosan visszaélnek befolyásukkal, mert elferdítik az igazságot és zavart, rosszat meg hanyatlást okoznak. Olyan sokan vannak, hogy a legmagasabb pozíciókon kívül az alacsonyabb vezető beosztásokban is megtalálhatók. A sötét elvet használják, vagyis közvetve mindent támadnak ami tisztességes, hasznos és jó, vagy legalábbis megakadályozzák ezek megnyilvánulását.

Nem minden sötét szellem rossz, és nem is kell hogy aktívan ártson. Viszont alkalmatlan a földi életre, mert itt nem tud helyes módon élni, jóllehet ez külsőleg nem is látszik. Úgy viselkednek mint egy cég alkalmazottai, akik csak felveszik a fizetést, de nem adnak érte semmi ellenértéket. Nem tudnak úgy dolgozni, ahogy ezt tőlük a tulajdonos megköveteli. Ezek a sötét szellemek nem ismernek el semmiféle szellemi fejlődést, hanem csak lelki -észbeli és testi- fejlődést, vagyis csupán anyagit. Ez az ő igazi természetüknek köszönhető. Hiszen az anyagiság legalsóbb bolygóiról lettek “idevonzva” a Földre. Azokon látszólag mozgalmas -de csak anyagi- élet folyik, mert ezek valójában halott bolygók.

Ha ezek az emberek befolyásos helyeken működnek, gátolják azok fejlődését, akik természetesen szeretnének élni, tehát komplex szellemi-lelki-testi módon. Ebben már kis koruktól fogva gátolják őket – rossz iskolai tantervek, deformálódott társadalmi szabályok és törvények által. Ezáltal új karmikus bűnökkel terhelik meg magukat.

A sötét szellemek hatása alatt néha a világos emberek is okoznak akaratlan károkat, ha pozíciójukat helytelenül értelmezik. Például, ha magas hivatali beosztásban dolgoznak, azt hiszik, hogy a polgároknak kell őket szolgálni. Nem értik, hogy a fizetés fejében nekik kell az embereket szolgálni, megismertetni őket jogaikkal és lehetőségeikkel. Az említett hivatalnokok viszont elvárják a polgártól, hogy ismerjen minden törvényt, még olyat is, amit tekintettel beosztásukra csak nekik kell ismerni. Ezzel a téves hozzáállással az emberi kapcsolatokban kiegyensúlyozatlanságot - szenvedést, zavart és hanyatlást - okoznak. Nem tudják, hogy a visszahatás törvénye -bár más módon és máshol- őket is megbünteti. Aki segítség helyett szenvedést osztogat, az ugye nem várhat szeretetet és tiszteletet. Ezt csak akkor kapna, ha mint igazi segítő és mentor működne.

Sajnos a legtöbb ember olykor úgy viselkedik, mint egy tudatlan csorda. Hagyja magát egyetlen bátor hangoskodótól befolyásolni, aki sokszor butább is a többieknél. Az ellenálláshoz csak a megismerés és a vizsgálódás ad erőt, ami meggyőződéshez vezet. Csak a bátorság állhat ellen a félelemnek, és csak a bölcsesség a tudatlanságnak.

»»» «««

Manapság, a materializmus -az ész uralmának- korában, hangsúlyt fektetünk minden földi, anyagi dologra, tehát a külső formára. Bár nemegyszer ráfizettünk arra, ha hagytuk magunkat a szép bevonattal elcsábítani anélkül, hogy figyelmet fordítottunk volna a belsőre, ennek ellenére egyre jobban hiszünk az olyan embereknek, akik megpróbálnak kedvesen, barátságosan fellépni, és nem mutatnak negatív hozzáállást, még akkor sem, ha teljesen más a véleményük. Így külsőre minden harmonikusnak tűnik, de a felszín alatt az emberek belső harcot vívnak, ami gyakran vezet betegségekhez, és az emóciók elnyomásához. Az őszinteség akadállyá, míg a diplomácia a fölény megszerzésének keresett eszközévé vált.

Hiszen az őszinte ember, aki nyíltan kimutatja jogos felháborodását vagy haragját, értésünkre akarja adni, hogy valamivel nem ért egyet, és hogy közösen valami más megoldást kell keresnünk. De a “diplomata” nem mutatja ki, hogy mit gondol, és csak későn vesszük észre, hogy félreértés vagy csalás áldozatává lettünk. Nem minden ”diplomata” a sötétség képviselője, de ha tudatosan csinálja, akkor ennek a befolyása alatt áll. A sötétek elferdítették az ember lelki egészségéhez annyira szükséges őszinteség fogalmát. A társadalmi erkölcs és az előítéletek sok kárt okoztak az emberek közötti kapcsolatokban és a szellem fejlődésében, mivel elnyomták az őszinte és természetes megnyilvánulásokat.

Hány külsőre kellemetlen ember belül jó és tiszta. Másrészt sok külsőre kedves, és társadalmilag nívós ember belül romlott és rothadt. Tapasztalat kérdése, hogy megtanuljuk az ember lényegét vizsgálni, és ne hagyjuk magunkat a gyakran megtévesztő külső megnyilvánulással befolyásolni. Ha valakit zavar egy másik ember valamilyen tulajdonsága, tudatosítania kellene, hogy ez nem ok arra, hogy őt -ha csak belül is- elítélje vagy elutasítsa. Ellenkezőleg, ez elősegíti annak tudatosítását, hogy ez a tulajdonság nála is megtalálható sokkal nagyobb mértékben, egyébként ez a másiknál nem zavarná.

Akik a békét és az igazságot aktívan megsértik tudattalanokra és tudatosakra oszthatók. Az első kategóriába tartozók általában csak a sötétség csatornái: vagy pszichikai tudatlanságból, vagy csak szellemi gyöngeségből kifolyólag. Mások tudatosan szolgálják a gonoszt, mivel egyrészt ebből hasznot húznak, másrészt félnek, hogy elveszítik hatalmukat. Azok a legveszélyesebbek, akiknek ez a “küldetésük”: akadályozni a valódi követeket az Igazság átadásában. Ezek többnyire bukott angyalok, akik magasabb képességeiket rejtegetik, vagy csak bizalmas körben prezentálják, hogy elnyerjék mások csodálatát. Tudatosan, de rejtett formában is igyekeznek az Igazság terjesztőit bármilyen módon -lelkileg és testileg- pusztítani. Közben teljes mértékben kihasználják természetfeletti lelki képességeiket is. Orvul ártanak, sose nyíltan, és ha az érintett le is leplezi őket, képesek minden lehetséges módon álcázni magukat és tagadni körömszakadtáig. Nem adják fel soha, és más eszközökkel tovább folytatják. De ezeket az ellenséges és pusztító megnyilvánulásokat csak az “áldozatokkal” éreztetik. A többi ember, beleértve a családot, a legaranyosabb és a legjobb teremtményt látja bennük.

A sötétség további szolgái külsőleg nem lépnek fel aktív módon, csak diszkréten kétségeket hoznak létre. Könnyedén megkételyezik és elveszik az emberektől a valamilyen igazságba vetett, nehezen megszerzett bizalmat, csakhogy meginogjanak, és megint gyöngék és bizonytalanok maradjanak. Nem szabad viszont összekeverni őket azokkal, akik a kételkedésen keresztül valóban vizsgálják és keresik az Igazságot. A sötétek nem akarnak megérteni semmit, csak szeretnének mindent aláásni.

A sötét elv másik megnyilvánulása az, hogy belső bizonytalanságot vált ki. Amikor az ember elfogadja az új ismereteket, és ezek kezdik felemelni, egyszerre “saját” kételyei támadnak ezekről az ismeretekről. Tudatában a legfantasztikusabb ellenérvek támadnak, végül maga is csodálkozni fog, hogy honnan vette ezeket az intelligens kérdéseket. Nem tudja, hogy éppen a sötét szellemekkel harcol, akik fölötte lévő hatalmuk egyéb módszereit gyakorolják. Ha a kimerítő küzdelem után az áldozat nem hagyja magát a kételyektől megingatni, akkor a gonosz új módszerrel fog próbálkozni. Megkérdőjelezi a személyt, aki kirukkolt az új igazsággal.

A jellembeli tulajdonságok a legjobb ürügyként szolgálnak a tekintélyrombolásra. Elég állandóan csak lélekben ismételgetni valaki hiányosságait, melyek távolról sem olyan nagyok, mint amilyennek a kiprovokálás után mutatkoztak, míg végül is “ráragadnak” a támadott személyre, és valóban működni kezdenek. Ezek a folyamatok bizonyára jól ismertek. Mindnyájan szinte mindenütt használjuk őket, de leginkább feletteseinkkel és a hivatalos személyekkel szemben. Az újonnan választott vagy kinevezett személy még nem is fogott hozzá beosztása ellátásához, még nincs is lehetősége képességeit bizonyítani, és már kezdik is szemére vetni jellembeli tulajdonságait. A bírálók többnyire ugyanolyan, sőt gyakran jelentősebb hibákkal rendelkeznek. Mivel ezeket nem akarják maguknak beismerni és tudatosítani, másoknál nem tudják elviselni. Rávetíteni másokra saját elfojtott gyengeségeinket, ez természetes folyamat. Ily módon elérhető, hogy az állandóan ismételt hazugság igazsággá válik. Az áldozat valóban ellenséggé lesz, vagyis olyanná, amilyennek tartják. Az azonneműség törvénye több sötét szellemet vonz hozzá, így akaratlanul is megváltozik.

A kísértő tudja, hogy a tiszta szeretet, és az őszinte barátság a partnerek között erős és pozitív vibrációkat hoz létre, melyek védik őket a rossz hatásoktól, és egyúttal felemelik környezetüket. Ezért ezen a téren is feltűnés nélkül, de folyamatosan beavatkozik a partnerkapcsolatba, főleg kétségek, kísértések és észbeli kalkulációk által. Állhatatlanságot és hűtlenséget visz a kapcsolatokba, amit a szellem szabadságával, és az egész világot átölelő szeretettel indokolja. A valóságban ezzel a felszínességet, és a szellem gyöngeségét támogatja, ami azután a sötét hatások számára hozzáférhetőbb lesz. Egy szerető, állandó partner többet ad ellenpólusának, mint sok udvarló együttvéve. Bár ez hihetetlenül hangzik, legtöbbjük el lett térítve az igazi partnertől, akivel jobb és harmonikusabb kapcsolatot alakíthattak volna ki, mint azzal, akit választottak.

A harmóniát nélkülöző kapcsolatok ugyanis megfelelő talajt képeznek a problémák, stresszek és veszekedések kialakulásához, melyek új negatív karmával terhelik az embert, és megfosztják a felemelkedéshez és a szellemi fejlődéshez szükséges erőtől. Sok jó és szellemileg fejlett nő és férfi kényszerült egyedül maradni, mert a megfelelő, azonos nemű partnerek hagyták magukat a sötét szellemektől -akik hasznot húznak belőlük- elcsábítani. Az egyensúly törvénye szerint a legnagyobb rossz, aminek egyáltalán nem szükséges kifelé negatívnak mutatkozni, a legnagyobb jót vonzza magához.

»»» «««

Az emberek között elterjedt az az elferdült nézet, hogy a rossz csak arra támad, aki maga is rossz, vagy rossz a karmája. Ez akkor lenne érvényes, ha a Földön meg lenne az egyensúly, a Világosság uralma. De mivel a Föld lesüllyedt a sötétség térségébe ennek az ellenkezője vált igazzá. A sötétség leginkább arra támad, aki őt tudatosan vagy öntudatlanul nem fogadja el, és védekezik. Hiszen a rossz nem harcol a vele azonos neművel, csak azzal, ami vele nem azonos nemű: a jóval. Ezért éppen azok vannak legjobban elbűvölve tőle, akik önmagukon még nem ismerték meg a rosszat. Míg nem védekeznek, addig a sötétség nem hívja fel magára a figyelmet. Megelégszik azzal, hogy eltérítette őket a szellemi tudástól és fejlődéstől, más módon nem kell nekik ártani, sem más egyéb negatívummal előhozakodni. A túlzott munkabeli elfoglaltságban is a sötétség hatása nyilvánul meg.

Ha valaki kitartóan és őszintén keresi az Igazságot, amit aztán megpróbál átvinni a mindennapi életbe, abba a sötétség olyan éles fogakkal harap bele, mint egy veszélyes krokodil. Ezért a legtöbb szenvedést, igazságtalanságot és rosszat a legjobbak élik át. Közelükben tartózkodik a legtöbb sötét szellem. Miért éppen azok, akiket szellemileg tisztának és “szentnek” tartottak, állították, hogy a gonosz és a sátán támadja őket? Miért éppen ezeket, ha olyan jók voltak? Az azonneműség törvénye szerint érvényes: minél erősebb a jó, annál erősebb rossz hat rá. Mindenki közelében csak olyan sötét szellem tartózkodhat, aki erejével és intelligenciájával vele azonos nemű, egyformán erős. Tehát az azon neműség nem a kvalitáson, hanem az intenzitáson alapszik. Az egység kiegészítésének törvénye szerint úgy vonzódtak egymáshoz az ellentétek -a jó és a rossz-, mint ahogy az ellentmondó tulajdonságok társulnak. A sötét szellem a szellemileg fejlett emberre nem úgy hat, hogy rosszra ösztönzi, mert a világos szellem ezt azonnal elutasítaná, hanem különböző bajokkal és kísértésekkel eltereli figyelmüket a célról.

Bizonyára sok emberben felötlik, miért engedi meg az Isten ezt az igazságtalanságot. Miért nem avatkozik be és semmisíti meg a sötét szellemeket? Mielőtt ezt megválaszolnánk, őszintén be kell vallani: mi magunk okoztuk a rosszat a Földön. A Föld az aránylag tiszta emberek bolygója volt, ezért a világűr magasabb szintjén mozgott. Sötét szellemekkel csak azután kezdett befertőződni, mikor néhány bukott embert fokozatosan leutánzott a többi. Ez évezredekig tartott. A Teremtő szellemi segítségek kisugárzása által állandóan igyekezett segíteni, de ezeket az emberek nem tudták venni, mert nem hittek bennük.

»»» «««

Talán furcsán hangzik, de a rossznak vannak pozitívumai is. Néha ugyanis, bár akaratlanul, segíti a fejlődést. A szenvedés és a harc által az ember szelleme gyorsabban felébred és megerősödik. A sötétség fájdalmas csapásai tehát közvetve a jót szolgálják, ezért bizonyos mértékig a Teremtő megengedi őket.

De miért nem pusztítja el Lucifert, a sötétség fő okozóját? Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. De próbáljuk meg legalább tömören, emberi szemszögből elemezi. Lucifer, mint arkangyal, a legközelebbi kapcsolatban állt a Teremtővel. Ezzel a szoros kapcsolattal nem lehet csak úgy felhagyni. Ezért a Teremtő várt, és lehetőségeket adott neki, hogy változtassa meg a hozzáállását. Ha figyelembe vesszük, hogy az isteni birodalomban a földi évezredek csupán napok, nem leszünk annyira meglepődve ezen a várakozáson.

Csak hosszabb idő elteltével -mikor Lucifer bizonyította javíthatatlanságát- döntött úgy a Teremtő, hogy megsemmisíti az ő hatalmát. De ezt nem teheti hirtelen. Ebben saját törvénye akadályozza: az arkangyalok ugyanis örökéletűek, megsemmisíthetetlenek. Viszont bukása által Lucifer eredeti lényege annyira meggyengült, hogy már nem képes visszatérni az isteni birodalomba. “Megsemmisítése” vagy megjavítása az örök törvények szerint van eltervezve, és a megfelelő időben megvalósul. Hiszen a Teremtő nem pusztítja el az embereket sem, annak ellenére, hogy kudarcot vallottak, és minden segítséget elutasítottak. Ha azonban továbbra is szüntelenül áthágják az örök törvényeket, ezzel kiirtják saját magukat.

»»» «««

Közülünk senki sem kételkedik abban, hogy a meséknek és a mondáknak -bár kifejezésmódjuk képletes, és az emberi fantázia megszépítette őket- van hiteles magvuk. Miért támadt a mesékben a sárkány, mint a megtestesült rossz, csak a szép és jó királylányokra, és miért hagyta békén a csúnyákat és a rosszakat? Vagy miért nem rabolta el a köznép szép és jó lányait?

Minek rabolna el a sárkány egy szép leányzót, akinek nincs semmi befolyása se hatalma? Jóságának és szépségének híre, tekintettel szociális hovatartozására nem terjedhetett messzire, csak szűk környezetére. Mi volt az oka, hogy a sárkány nem támadta meg és nem kísértette a rossz királylányt? Miért is támadna az azonos neműre! Hiszen az ő aktív befolyása nélkül is ellenszenvet és félelmet terjesztett maga körül, ami gyengítette az embereket, és így könnyebben vették a sötét sugallatokat.

Viszont a jó királylány -ha nem a sárkány uralná és korlátozná- saját hatásával csak szeretetet, jóságot és igazságosságot terjesztene. Hogyan tudna a sötétség az ő békés és erős alattvalóin keresztül hatni, akik hisznek a királylány igazságosságában és jóságában? Hogyan születhetnének, az azonneműség szerint, egy ilyen országban a tiszta szellemek közé sötétek, és miként jutnának itt hatalomra? Ezért kellett a jó királylányt már kis korától valóban eltávolítani a környezetből, vagy legalább pszichikailag kínozni, hogy ne legyen elég ereje a maga természetes mivoltában megnyilvánulni. Saját tisztasága fogékonyabbá tette a negatív hatás iránt. Gyengítette, hogy a rosszról nem voltak ismeretei, ezért nem értette, és nem tudott védekezni ellene. Hiányzott neki a pozitív erő, ami a partner lett volna. Hiszen a jó királynőkre, akiknek volt férjük -pozitív védelmük- a sárkánynak már nem volt hatása, ezért nem is rabolta el és nem is kísértette őket.

Az elvarázsolt királylányt csak a legtisztább legény szabadíthatta meg a sárkánytól, aki a lány vagy népe iránti szeretetből el volt szánva, hogy feláldozza akár az életét is. Ezzel a tiszta áldozattal rákapcsolódott az erények lényszerűségbeli és ős-szellemi példaképeire, akik megajándékozták a győzelemhez szükséges többszörös testi vagy lelki erővel. A közönséges embernek valóban nem volt hatalma a sárkány fölött, mert ez többnyire bukott angyal volt, aki szellemként vagy mágusként ténykedett. A sárkány az ő szellemi formáját fejezte ki. Mikor a rossz pszichikailag támadt a királylányra, amitől gyakran meg is betegedett, az agyát akarta uralni. Ezt a sötét hatást az ember csak magasabb szellemi segítség által győzhette le. Miután a partner megszabadította a királylányt a sárkánytól. Erre egyedül képtelen volt.

Ezért a férfiak fejlesszék fizikai erejüket is, mert a test tömörsége valóban védelmet nyújt a sötétség negatív -finomanyagú- hatásával szemben. Az aktív tevékenység által a férfi pszichikailag is erősödik. Elsősorban a társadalmilag befolyásos nő legyen férjezett, mert manapság is könnyen áldozatul eshet a “sárkánynak”. Talán valakiben felötlik, miért kellene a sötétséggel egyedül harcolnia, ha szereti az Istent. Tőle fogja kérni, hogy segítsen rajta. Ez elő is fordul komoly, kritikus helyzetekben, mikor az ember erősebb segítséget kap. De a mindennapi életben magának kell védekeznie, hogy keményebbé váljon. A Teremtő erős szellemeket akar a paradicsomban, nem gyöngéket. Ő csak segít, mint a tanító az iskolában, aki elmagyarázza a tanulóknak az új anyagot, hogy megértsék. Otthon aztán maguknak kell megtanulni, hogy ezzel az erőfeszítéssel fejlesszék képességeiket. Ha a tanuló feljebb akar lépni, nem csinálhat helyette mindent a tanító.

A Teremtő a Földön követein keresztül az igazság terjesztésével segíthet az embereknek, vagy segítséget nyújthat más embereken keresztül is. Közvetlenül fentről az azonneműség szerint nem segíthet az embereknek, mert hozzá képest a Föld a legtávolabbi bolygó, és most már ráadásul ellenséges körletben - a sötétség szintjén található. Mivel a legtöbb ember inkább hallgat a sötét, mint a világos szellemekre, így sok jó ember is kudarcot vall Isten segítsége ellenére. Mikor őrszellemük figyelmezteti őket, hogy valakinek segítsenek, a sötét szellemek ezt a hangot gyakran túlharsogják. Azt szuggerálják nekik, hogy óvakodjanak ettől az embertől, mert külső megnyilvánulásai negatívak, és az Isteni segítség meghiúsul.

Sok kétségbeesett ember éppen azért kezdi elveszíteni a jóba, az igazságosságba és a szeretetbe vetett hitét, mert nem érti a jelenlegi állapotot, amit a sötétek okoztak. Önként esik áldozatul nekik, mikor az Istent kezdi hibáztatni, hogy igazságtalan, mert nem segít rajta. Éppen ez az a cél, ahová a sötét szellem el akarja juttatni a világosat: a megingáshoz, a bukáshoz, a bizalmatlansághoz, hogy alkalmazkodjon a többséghez, és végül kétségbeesésében sötét hatás alá kerüljön.

»»» «««

Hogyan szállhat szembe az ember a sötétséggel? Mit tegyen, hogy rá ne legyen hatással? Nem kell vele konkrét eszközökkel harcolni. A közönséges ember számára a sötétség nem annyira veszélyes. Komoly rosszal nem veszélyezteti, csak észrevétlenül eltéríti a szellemi növekedéstől. Elég ha az ember tud a rossz létezéséről, és már ezzel is veszít felette lévő hatalmából. Egyes emberek felett a cigaretta is hasonlóképpen veszítette el hatalmát. A dohányzás már nem fogja csábítani és kísérteni, ha káros hatásait megismerte.

Az előző sorok célja főleg az volt, hogy megmutassuk mennyire nem képletes fogalom hanem realitás a sötétség, bár többnyire láthatatlanul, az érzések szintjén nyilvánul is meg. Bizonyára mindenki számára ismerős az önmagával vívott harc, mikor olyasmit tesz, amivel belül nem ért egyet. Azt hiszi, hogy saját énjével harcol, pedig a valóságban egy másik énnel, egy sötét szellemmel, vagy egy egész seregnyivel küzd. Viszont erről nem tud, és így kétségbeesésében beletörődik saját gyengeségébe, és többé már nem ellenkezik. Viszont ha megismeri, akkor legyőzheti ezt az akadályt.

Ezért az embernek nem kell félnie a sötétségtől, hanem mint valami hozzá nem tartozót, bátran el kell utasítania. Ha mégiscsak harcra kerül a sor, tudnia kell, hogy legnagyobb segítői a szilárd akarat és a kitartás, vagy az őszinte, a lélek mélyéből fakadó segítségkérés a Magasságostól.