Az ember teremtése

7. fejezet: Az ember teremtése

A földi törvényszerűségek szerint az ember két fázisban jön a világra, egyik a megtermékenyítés, másik a  születés. Mindkét szülő abban a tudatban él, hogy “alkotója” saját gyermekének, hogy új sze­mélyiséget teremtett, aki testileg és lelkileg az ő alkotása. Ha már kiskorától látható az azonos alkat és jellem, úgy a szülők meggyőződése még jobban megerősödik.

Nézzük meg ezeket a folyamatokat az örök törvények szempont­jából. Már tudjuk, hogy az ember valódi lényege a szellem. Ez viszont nem öröklődik, s nem is osztódik, mint az anyag. Minden ember önálló magját képezi. A Földön azért van szükségünk szülőkre, hogy számunkra testet készítsenek, melyen keresztül szellemünk az anyagban megnyilvánulhat és fejlődhet. A megtermékenyítésnél és a gyerek születésénél a szülők szelleme semmit sem ad illetve vá­laszt ki magából. Az ő lényegükből a gyermekre nem megy át a leg­kisebb részecske sem. A szülő a saját szelleméből csak nevelés­sel, példával adhat, amit a gyerek utánzási ösztönének köszönhetően tu­datosan magába szív vagy elutasít.

A szülők csak a test szempontjából alkotói gyermeküknek. A spermium és a petesejt segítségével kialakul a magzattest, ame­ly az anya testének tápanyagaiból növekedik. A test formája, és az egyes betegségekre való hajlam öröklődik, mivel az anyag osztódásra képes. Viszont lelki és szellemi téren minden ember önálló lény, akit a visszahatás vagy az azonneműség törvénye által szülei a Földre vonzottak. Ezért a gyermekek nem tehetnek szemrehányást szüleiknek saját negatív hajlamaik és tulajdonságaik miatt, mint tévesen öröklött szellemi tulajdonért, mert ezeket magukkal hozták, nem a szülőktől származnak. Az azon­neműség törvénye szerint olyan szülőkhöz születtek, akikre hasonlítanak.

A földi családokba többnyire negatív tulajdonságú lelkek vonzódnak, mert az azonneműség törvénye szerint nehezebbek, azonosabb ­neműek az anyag tulajdonságaival. Ha az egyforma negatívumok­kal rendelkező családtagoknak egy fedél alatt kell élni, akkor gyakran keletkeznek köztük súrlódások és problémák, melyek végül ezeket eltávolítják, orvosolják. Erről -hogy az azonosnak az azonosra való hatásával kell legyőzni az akadályt- szól a jól ismert közmondás is “Kutyaharapást szőrével kell gyógyítani”.

Hogyan kerül tulajdonképpen a gyermek szelleme az anya testébe? A megtermékenyítés után az anya lelkének kisugárzása felerősödik. Így azonos nemű pálya keletkezik, amelyiken a gyerek lelke megközelítheti az anyát. E speciális híd nélkül, ami csak a terhesség idejére alakul ki, a lélek nem juthatna a finomanyagúság messzeségéből vagy az alacsonyabb szintekről az anyához. A lélek inkarnálódására leggyakrabban karmikus okból kerül sor. Ilyenkor a családba már valamelyik életből ismert szellem inkarnálódik. Amennyiben hiányoznak a karmikus fonalak, “idegen” szellem inkarnálódik, akit a szülőkhöz csak az azonneműség törvénye köt, vagyis a közös lelki és szellemi tulajdonságok.

A gyermek szelleme nem tapasztalatlanul és tisztán, mint egy íratlan papír, jön a világra. A múlt életekben már sok mindent megtapasztalt, és hoz magával még néhány megbűnhődni való vétket, és új feladatokat is. Bár saját múltját “elfelejtette”, szellemébe mégis bele van kódolva. A gyermek fokozatosan, a különböző események hatása alatt, fog erre visszaemlékezni. Egyetlen emberi szellem sincs a Földön először. Az azonneműség törvénye nem engedi meg új, kevésbé érett szellem inkarnálódását az érettek közé, mert közöttük nem fejlődhetne. Ezt gátolná a köztük meglévő megnemértés óriási szakadéka. Nem a kevesebb számú élet az oka, hogy még léteznek ezek a különbségek, hanem az, hogy ezek az életek nem voltak eléggé kihasználva, s erről maga az ember tehet. A szituáció az iskolára emlékeztet - aki nem figyel és nem tanul, az lemarad.

A lélek, illetve a lélekbe burkolt szellemcsíra már a ter­hesség korai szakaszában megközelíti az anyát. Mellette tartózkodik, sok élményét megosztja vele, és ő valahol belül többnyire érzi jelen­létét. Természetesen a szellem nem egyenesen a szellemiségből, hanem az asztrálból érkezik az anyához lélek formájában. A lélek csak akkor inkarnálódhat az anya testébe, ha a magzat eléri a maximális érettséget, tehát a terhesség közepén. A lélek, vagyis a szellem inkarnálódása után a magzatnak már saját vérkerin­gése van. Ez azt jelenti, hogy a vér összefügg a szellemmel. Az anya testében a mozgások is azt jelzik, hogy a magzat újjáéledt. Ha a magzati érettség idején nem lépne a testbe semmi szellem, -amit okozhat negatív karma, vagy a embrió helytelen fejlődése, vagy az anya lelkének gyenge kisugárzása is- akkor a magzattest degenerálódik és elhal. Csak a szellem -az anyagnál magasabb lényeg- fejlesztheti őt tovább emberi formára.

Az örök törvények szempontjából a szülés folyamata négy fázisból áll:

- a megtermékenyítés,

- a lélek megközelíti az anyát a terhesség korai szakaszában,

-a lélek megtestesülése (inkarnáció) a terhesség közepén,

- a gyermek megszületése.

Ki irányítja a szellemek megtestesülését, hogy ne történhessen igazságtalanság, és be legyenek tartva az örök törvények? Már tud­juk, hogy életünket az anyagiságban fejlettebb testvéreink irá­nyítják a szellemi birodalomból. A tökéletes szellemek betekintése a földi életbe sokkalta átfogóbb és előrelátóbb, hiszen a mi múlt életeinkből és a jövő ismeretéből merítenek. Tudják mi fog életünk folyamán lejátszódni a Földön, a világ melyik részében kerül sor katasztrófára vagy háborúra, hogy ennek lesz-e jelentősége fejlődésünkre vagy sem, és így az eljövendő események szerint is irányítják megtestesülésünket. Jobban ismernek minket, mint mi magunk. Az Élet könyve és szellemünk alakja múltunkat tükrözi.

»»» «««

Pubertás korig a szellem minden gyermekben úgy tűnik le van kapcsolva a külvilágtól. Ezért a gyerek csak lelkileg és testileg nyilvánul meg. Csak miután beindult a nemi érés, kezd szelleme felkapcsolódni az anyaghoz, a külvilághoz, hogy itt aktívan működhessen. Csakhogy az anyagtalan szellem és az anyagi világ között olyan nagy a különbség, hogy az azonneműség törvénye szerint nem kacsolódhatnának egymáshoz. Ennek mégis meg kell történnie. A Földön létezik a legfinomabb erő, amely egyúttal a legmagasabb erő is az anyagiságban: az alaperő. Finomsága következtében majdnem azonos nemű a szellemmel. A nemi szervek megnövekedett működése pubertás korban egy pályát hoz létre, amelyen ez az erő a lelken át a szellemig jut, és egy életre egyesül vele. Mivel a megközelítés útja a nemi szervek kisugárzásán át vezet, ezt az erőt nemi erőnek nevezzük.

Vágyként nyilvánul meg: a szeretetre, a szépségre, a tisztaságra és az ideálokra. Az ifjú emberben egyúttal felébred egy ez idáig elfojtott törvény: a szellemi megismerés vágya, mert a szellem aktívan akar megnyilvánulni és működni. Ez a törvény összekapcsolja az örökkévalósággal. Segít neki, hogy a földi gondok közben ne feledkezzen el származásáról, hogy ne tévessze szem elől a célt, amiért a Földre jött. Az azonneműség törvénye szerint a szellem csak szellemi ismeretek által és mély érzelmi átéléssel művelődhet és fejlődhet.

A nemi erő összekapcsolása az anyaggal, tehát a realitással segíti az ifjú embert abban, hogy ideáljait meg is valósíthassa. Az alaperő és a szellem összekapcsolásának természetes folyamata a fiataloknál többnyire úgy nyilvánul meg, hogy tudatosítani kezdik környezetük pozitívumait és negatívumait, igyekeznek változtatni rajtuk, jobb esetben saját magukon is. Egyúttal -az egység kiegészítésének törvénye szerint- keresni kezdik ellenpólusukat - a partnert. Ha a párnál először a lelki és a szellemi erők csíráznak ki, és csak azután kerül sor szeretetteljes testi érintkezésre, ez a tiszta fellángolás “elégetheti” negatív karmájuk nagy részét és megteremtheti a tökéletes együttélés és a szellem pozitív fejlődésének feltételeit.

A nemi kapcsolat és a nemzés csak másodlagos célja a nemi erőnek, ami a pubertás kortól kezdve már folyamatosan megnyilvánul az említett funkciók nélkül is. Ezért kialvásukkal a nemi erő, vagyis a szellem kapcsolódása az alaperőhöz nem szűnik meg.

Sajnos a mai erkölcs helytelen irányba tereli a nemi erő természetes folyamatát főleg a fiatal, még tapasztalan emberek­nél. Mesterségesen túlértékeli a nemi ösztön jelentőségét, és kielégítésének minél korábbi és gyakrabbi szükségletét, mindezt lelki szerelem nélkül is. Ezzel a nemi erő valódi értelme leszűkült, és csak állati ösztönné degradálódott. A gyakori szexuális érintkezés, a partnerek váltogatása és az önkielégítés az ifjú embert a fejlődés mellékvágányára vezették. A nemi erőt, amit testileg, lelkileg és szellemileg kellet volna megnemesítenie, veszélyes negatív erővé változtatta, amely támogatás helyett korlátozza fejlődését.

A főleg testi, tehát anyagi élvezetekhez való kötődéssel az ember kirekesztette magát a magasabb lényszerűek nyújtotta segítségből és inspirációból, akik az azonneműség törvénye szerint ilyen állapotban már nem léphetnek kapcsolatba vele. Nemcsak a szellemi hanyatlás lett a szellemi magaslatoktól való elkülönülés következménye, hanem a kulturális, gazdasági és társadalmi hanyatlás is.

Túlzottan felfokozott szenvedélyeivel az ember az azonneműség törvénye szerint az alacsonyabb szellemekre kapcsolódik, akik a Föld szintjénél alacsonyabb, már bomlásban lévő bolygókon élnek. Tehát az ember a magasabb szellemek helyett az alacsonyabbakhoz kötődik. Ha csak ezt tenné, de egyúttal felvonzza a Földre a sötét szellemeket is. E mesterségesen létrehozott híd nélkül a nehézkedés és az azonneműség törvénye szerint sohasem juthatnának ide fel. Bár mindnyájan nem inkarnálódnak -az asztrálban maradnak-, és befolyásolják az ember pszichéjét, ismétlődő orgiák és az önkielégítés gondolatait szuggerálják neki, mert őket ezek az érzések táplálják. Ez érvényes másfajta negatív hajlamokra is, ilyenek a dohányzás, az alkohol, a kábítószer stb. Ha az áldozatok szükségét érzik e hajlamok kielégítésének, azt hiszik, hogy ez az ő saját vágyuk. Az ember tökéletes lények helyett sötét szellemekhez kötődik, akik sokkal rosszabbak mint ő maga.

»»» «««

Miért maradt alul olyan könnyen az ember a szexuális hóbor­tokkal szemben? Ennek egyetlen oka van. Ledöntötte saját védőfa­lát - a szeméremérzetet, melynek védenie kellett volna a rom­lottságtól. Ezt a falat a nemi erő befogadásával párhuzamosan építette. Az embernek ezt csak azért sikerült ilyen könnyen le­dönteni, mert nem ismerte jelentőségét. A szeméremérzet természe­tes támasza a szellemi, a lelki és a testi fejlődésnek. De az ilyen erőfeszítéseken alapuló erkölcs -melyek a védőfal felszámolására törekszenek, és szabad lefolyást engednek az ala­csony szenvedélyeknek- elérte cél­ját: a többség önkéntesen és fokozatosan lemondott róla. Szemet hunyunk, és normálisnak tartjuk azt, ami egyáltalán nem normális. A nemi ösztönt szinte életünk egyetlen céljává léptettük elő. Az általa lebilincselt akarat később nem tudja realizálni magasabb vágyait és céljait, mert az ember az összes nemi erőt szexuális érintkezés vagy önkielégítés formájában vezeti le.

Az első lángot, ami fokozatosan felszította a pusztító tüzet az emberek lelkében -talán akaratlanul- a pszichológusok és a szekszológusok gyújtották. Azt állították, hogy rendszeres szexuális élet nélkül nem lehet normálisan élni, és hogy ennek elégtelensége frusztrációkat és problémákat okoz. Ezért, ha az embernek nincs partnere, elégítse ki úgymond saját magát. Így a normális emberek lelki egyensúlya és biztonságérzete is meg lett zavarva. Az ilyen tanácsok csak annál járnak sikerrel, aki nem tudja, hogy a szexuális ösztön mérséklésével a szexuális erő növekszik, és felébreszti a kreativitást, a természetes vágyakat és az akarást.

Csak a túlzott szexuális ösztön következményeinek mély megfontolása szabadíthatja fel az irányításához szükséges erőt. A szabad akarat törvénye szerint a sötét szellemek nem kényszeríthetik az embert arra, amit nem akar. Csak csábíthatják, késztethetik és azt szuggerálhatják, hogy a vágy, amit sugalltak neki, az ő szükséglete. Ez a felismerés mentesítheti az embert, mert csak a rejtett és álcázott rossz veszélyes. A leleplezés és a megismerés által leküzdhetővé válik.

A negatív hajlamok fokozatos, nem túl gyors mérséklésével a sötét szellemek elhagyják áldozatukat, mivel elvesztették fölötte hatalmukat. A megtisztult emberben újra kezd ébredezni a szeméremérzet, ami védeni fogja a további hanyatlástól. Az alacsony szenvedélyek szellemi ideálokká történő átalakításával helyes irányba fordul a nemi erő, és felébreszti a vágyat az igaz és tiszta szerelemre, ami bizonyos idő után valóban megvalósul. Erős vágyával, ami a szexuális ösztön mérséklésé­vel megsokszorozódik, az ember rákapcsolódik a lényszerű segítők­re, és ők kialakítják a körülményeket vágyának -a tiszta szere­lemnek- megvalósításához.

A nemi erőt gyöngíti a kiegyensúlyozatlan táplálkozás is, pél­dául hosszantartó vegetáriánus diétánál a fehérje hiánya. Ez a diéta bizonyos esetekben alkalmas a betegségek gyógyítására, ilyenkor évekig is tarthat. A gyógyulás után azonban fokozatosan vissza kell térni az eredeti változatos táplálkozáshoz, persze növelni kell a rosttartalmat, és korlátozni a húst meg a zsírt.

A nemi erőt csökkenti a nem megfelelő irodalom olvasása is, és olyan filmek nézése, amelyek túlzottan ingerlik az érzékeket és az idegeket. Ezzel a negatív átéléssel az ember a sötét szellemekre kapcsolódik, akik idővel igyekezni fognak uralkodni rajta, hogy “éltesse” őket.

Sokan hihetetlennek fogják tartani, de az okkult iskolázások és meditációk is a nemi erő elszivárgásához, és a sötét szellemekkel való kapcsolatfelvételhez vezetnek, akik manapság sűrű ködként veszik körül a Földet. Ha valaki meditál, hogy megszabaduljon a stressztől és a fáradtságtól, alapjában véve ülve relaxál. Ez nem veszélyes, mert így nem hatolunk át egészen az asztrálba. De mélyebb meditációknál, főleg “a múltba” való lemenetnél, vagy a “semmiben való feloldódásnál” a meditáló egyenesen elébe megy a sötét hatásoknak. Önként kapcsolódik az alacsony szellemekhez, akik először ártalmatlannak tűnnek, hogy a meditálót becsapják. Az embernek természetes fejlődés által kell tökéletesednie: a szellemi igazságok és ideálok megismerésével, és ezek megvalósításával is a mindennapi életben, nem pedig a valóságtól való meneküléssel.

»»» «««

Már tudjuk, hogy a lényszerű birodalom a durvaanyagú és a finomanyagú világűr hajtóereje. A világűr körforgásának félidejében némelyik anyagi bolygó eléri a megfelelő érettséget. Ez azt jelenti, hogy képesek szellemi csírák által megtermékenyülni. Analogikus jelenség ez a magzattest esetével, amelyik a terhesség közepén maximálisan beérik, és az emberi szellem által megtermékenyül, hogy fejlődését magasabb stádiumban folytathassa. Egy körforgás során ilyen aktus csak egyszer megy végbe. Azok a bolygók, ahol ebben az időben nincsenek megfelelő körülmények, további lehetőséget majd csak egy további körforgás során kapnak, körülbelül egy millió év múlva. A bolygó érettségén a szellemcsírák anyagbeli tartózkodásához szükséges környezet kialakítását értjük. Ezt a tevékenységet a megfelelő hőmérsékletű bolygókon a lényszerűek végzik.

Az eddigi ismeretekből már tudjuk, hogy az ember szellemcsírája nem fejlődhet ki a szellembirodalomban, ezért a mozgás törvénye által ki van utasítva hidegebb körülmények közé, alacsonyabbra - az anyagiságba. Erről a történésről mondják képletesen, hogy “kiűzetés a paradicsomból”. Önkéntes illetve szükséges “kiűzetésről” van szó a szellemhazából. E nélkül a szellemcsíra sohasem fejlődne ki tökéletes szellemmé. Nézzük meg ezt a folyamatot alaposabban, hogyan és milyen szinteken keresztül hatol le a csíra.

Közvetlenül a szellembirodalom alatt forog a lényszerű birodalom, amely valamivel hidegebb, de a csíra még itt sem formálódhat meg. Még lejjebb kell süllyednie, az alacsonyabb szférákba. Az azonneműség törvénye szerint nem mehet át idegen nemű környezeten anélkül, hogy bele ne burkolózna. Ezért a lényszerű burok súlya alatt leereszkedik a lényszerű kör alsó részébe. Fejlődéséhez még itt sincsenek meg a megfelelő körülmények, ezért beburkolózik egy további, tömörebb burokba, és saját súlyánál fogva még jobban lesüllyed.

A két különböző fajtájú burokba való öltözés nem automati­kus, hanem gyönyörű női lények -tündérek- által van megvalósítva. Az ő feladatuk óvatosan bánni a csírákkal, hogy meg ne károsodja­nak. Ugyanis öntudatlanul, önvédelem lehetősége nélkül süllyednek. A tündérek tevékenységét a baromfitelepen dolgozó nők munkájához lehetne hasonlítani, akik a tojásokat burokba csomagolják, hogy üzletbejutásig ne törjenek össze.

Minden szellemcsírában ott szunnyad az érett szellem összes tökélye, amely fokozatosan, önmaga tudatosításával ébredezik. Ezt a folymatot a szellem tökéletesedésének nevezzük.

A csíra tudattalan vándorlása a lényszerű birodalmon keresztül megáll a finomanyagú világűr szélén. A csíra tudattalanul nem süllyedhet tovább. Megakad a finomanyagú térben, ahol lassan kezd életre kelni. Amíg “alszik” másféle, szintén gyönyörű női lények törődnek azzal, hogy külső hatások meg ne károsítsák. Találhatók itt férfi “gondozók” is, akik erős pozitív kisugárzásukkal védik a csírákat az alacsonyabb világok ártalmas energiáival szemben. Az alaperő hatására fény és hő formájában és úgyszintén kellemes akkordok kíséretében a szellemcsíra a finomanyagú világban fokozatosan tudatára ébred saját magának.

A felső tömörebb burok -amit a lény­szerűség körében a második tündértől kapott- a finomanyagú térben növekedni kezd, s egy szép nagy virágformát veszi fel. Mivel minden csíra más intenzitású és minő­ségű öntudattal ébredezik, itt különböző fajtájú, alakú és színű virágok nőnek. A finomanyagú tér óriási virágoskertre emlékeztet. A virágfakadással elkezd fejlődni az első finomabb burok is, ami a szellemcsíra hatása alatt emberi test alakúra formálódik. A félig kinyílt virágban egy kisbaba fekszik, védve az erős fénysugaraktól, mint ahogy a kiscsibét védi a tojáshéj. Magának a szellemcsírának még nincs emberi alakja, eddig csak az első lényszerű burka -a lélek- formálódott meg.

Amíg a finomanyagúságban a lé­lek gyermekből felnőtté fejlődik, addig a lényszerűek megfelelő bolygót készítenek, ahol majd tartózkodhat. A finomanyagú paradicsom utánzásával formálják a természetet, és így rendezik be az ember szép otthonát, ahol szellemcsírája tovább fejlődhet. A finomanyagúságban ezalatt megérett a lélek, de annyira finom lényegű, hogy nem nyilvánulhat meg aktívan sem a Földön, sem más anyagi bolygón. Nem képes megfogni sem a fát, sem a követ, hogy otthonát fölépítse, vagy hogy ehető növényt tépjen. Az azonneműség törvénye megköveteli az azonos nemű testet, amelyen keresztül a lélek hatást gyakorolhat a természet­re -tökéletesítheti-, és egyúttal fejlesztheti saját valódi énjét: saját szellemcsíráját.

A természet legfelsőbb uralkodói, az ősteremtett lényszerűek irányították és szervezték alattvalóik, a kis lényszerűek munká­ját, hogy előkészítsék az emberi lélek tömörebb burkát - az anya­gi testet. Mikor a legfejlettebb földi állat elérte fejlődésének csúcs stádiumát, és az emberi testhez hasonló formára tett szert, és képessé vált aktívan hatni az anyagra, akkor a bolygó elérte az érettség korát, a szellemcsírákkal való megtermékenyítés idejét. A legtökéletesebb állatpárba - az ősemberbe -állati lélek helyett emberi -férfi és női- lélek inkarnálódott. Utódaikba fokozatosan már csak emberi lelkek inkarnálódtak. Ez volt az első emberi faj. Az többi ősemberszerű lény kihalt. A testek -melyekbe emberi lelkek kerültek- a szellem hatására, ami az állatnál hiányzik, kezdtek tökéletesebb és nemesebb, magasabb képességű emberi formává fejlődni.

Ebben az értelemben Darwinnak részben igaza volt, amikor azt állította, hogy az ember a legtökéletesebb állattól -a majomtól- származik. Persze, ha már tudjuk, hogy az ember valódi lényege a szellem, ezt a magyarázatot pontosítani kell: nem az ember, csak anyagi teste származik az állattól.

»»» «««

Sok földi tartózkodása során az ember a mostoha időjárási és életkörülmények között -túlélése érdekében- rákényszerült, hogy képességeit és tulajdonságait maximálisan kihasználja. A léleknek, de a szellemcsírának is jobban kellett erőlködni -több hőt kellett fejlesz­teni-, hogy áthatoljon a vastag anyagburkon - a testen, és hogy ezen keresztül hasson és tökéletesítse környezetét. Tehát a hidegebb és keményebb környezetben a szellem­csíra mozgósította magát. Meg kellett szoknia, hogy szabályozza testét, mint az olyan ember akinek meg kell szokni, hogy vastag gumi­kesztyűben dolgozik.

Talán valakiben felvetődik, miért nem volt elegendő a lélek fejlődése a finomanyagúságban ahhoz, hogy a szellemcsíra visszatérjen a paradicsomba. Egyszerűen azért, mert a finomanyagú világ nem volt eléggé “durva”, hideg és anyagi, hogy maximálisan felébressze a szellemcsíra szunnyadó képességeit. A Földre, a durvaanyagúságba viszont a szellemcsíra csak a lélek kifejlődése után léphetett, hogy rajta keresztül képes legyen uralni a nehéz földi testet. Maga a szellemcsíra a lélek nélkül nemcsak, hogy meg sem bírná mozdítani a testet, de az azonneműség törvénye szerint meg sem maradna benne. Lényege oly nagy mértékben különbözik az anyagtól, hogy ez a különbség kitaszítaná.

Az anyagi test számára a lélek sem azonos nemű közvetítő. Ahhoz túl finom, hogy képes legyen megmaradni benne. Ezért a kis lényszerűek -akik erre a tevékenységre specializálódnak- közepes durvaanyagúságból elkészítik az ember asztrális testét. Ez az összekötő elem a finomanyagú lélek (ennél valamivel durvább) és a durvaanyagú test (ennél pedig valamivel finomabb) között. Az ember halála után az asztrális test elhagyja az anyagi testet, és az asztrálban eredeti összetevőire esik szét. Viszont élettartama hosszabb, mint az anyagi testé. Mivel emberi formája van, némelyik szenzibilis lelki szemével ezt képes látni.

Az utolsó földi tartózkodása után -amely minden embernél más időpontban jár le- a szellemcsíra tökéletes női vagy férfi személyiséggé fejlődik. A test halála után az érett szellem elindul hazafelé - a paradicsomba. Minden szinten, amelyiken átmegy -a finomanyagúságban és a lényszerű birodalomban- otthagyja burkait, melyek az érett szellem erős kisugárzásában egymás után hamvadnak el. (Melléklet – 9. kép)

Honnan ered a szellem erős kisugárzása, amely elégeti a lelki burkokat? Mikor a tökéletesedett szellem elnyeri emberi formáját, az embernek fejlesztenie kell lelki és szellemi erejét is. Ez az akadályok leküzdésével acélo­sodik meg, és éppúgy a szellemi igazságok mindennapi életben való megvalósításával is. Aki ezekről csak olvas, de nem viszi át a gyakorlatba, az nem nyer szellemi erőt -erős kisugárzást-, ami megsemmisíti a lelki burkokat.

A szellem visszatérése a szellembirodalomba, a paradicsomba, további tökéletesedéshez kötődik a szellemi kísérő segítsége által, aki elvezeti a szellemet a megfelelő helyre. A visszahatás törvényének hatására a kezdetben tudattalan szellemcsíra tudatos szellemként tér vissza oda, ahonnan kiindult, mert minden köralakban tér vissza. Erről a történésről van szó a példázatban, mint  “a tékozló fiú hazatéréséről”.