Az Ember Fiának Csillaga

19. fejezet: Az Ember Fiának Csillaga, próféciák

A Napból és a föld elemeiből fejlődnek ki a gyümölcsök, melyek táplálékként szolgálnak. Fogyasztásukat követően az ember energiát nyer saját tevékenységéhez, és anyagokat testének felépítéséhez. Az emésztetlen táplálék maradékai váladék formájában visszakerülnek a földbe, hogy újból az új növények és gyümölcsök.építőelemeivé legyenek.

Hasonló körforgással bír -alaperő formájában- a szellemi “táplálék” is. Ez a Grál-várakon keresztül behatol minden világba, hogy éltesse az ott lakókat. Ők az energiát részben saját aktivitásaikra, részben pedig a szellemi testek táplálására használják fel. Az “emésztetlen” energiamaradékok finomabban feldolgozott sugárzás formájában nem lefelé térnek vissza, hanem fölfelé, mivel könnyebbek.

Az alaperőt az ős-szellemi várban az Ember Fia osztja el a Grál őrein keresztül az egész teremtésbe, minden világba.

Mivel ez az energia a Teremtő és Imanuel része is -saját sugárzásukat képezi- körforgás formájában kell visszatérnie, mert mennyisége nem korlátlan, és nem is végtelen.

Hogyan dolgozzák fel az emberek az alaperőt? Ahogy a táplálék emésztéséhez az embernek megfelelő mennyiségű oxigénre van szüksége, úgy az alaperő “emésztéséhez” is szükség van egy bizonyos elemre: “oxigénre”. A lényszerűek ezt sugárzás, vagyis láthatatlan fonalak formájában kínálják az embereknek, melyek a fejük fölött függnek, mint egy sokszínű “pókháló”. A szellemi birodalomból a lényszerűek viszik át ezt a feldolgozott sugárzást lejjebb, az asztrálba, mivel az eredeti magasságból az emberek nem lennének képesek átvenni. De ahhoz, hogy ezt az emberek képesek legyenek elfogadni, szellemi mozgást kell végezniük - akaratot kell nyilvánítaniuk. Ehhez kötődik a vonzás képessége. Ezért ha valaki valamit akar, azt egyúttal vonzza is. Az akarás származhat a testből, a lélekből vagy a szellemből is, s eszerint kapcsolódik rá az azonos nemű fonalakra.

A feldolgozott sugárzás - a “pókháló” - tartalmazza a szellemek összes erényét, képességét és előképét a szellemi birodalomból. Az ember ezt a lényszerűektől veszi át asztrális testén keresztül, mert ezek az előképek az asztrálban találhatók. Ezeknek az ajándékoknak az elfogadása közben megvalósul az emberek és a lényszerűek sugárzásának egyesítése, s ezáltal új sugárzás jön létre. Ennek nehezebb részét az ember leviszi; ez éppen az, amire szüksége van, vagy amit akar.

A sugárzás könnyebb része magasabbra emelkedik, a lényszerű birodalom fölé. Az ember számára, mivel túl finom és könnyű, ez “emészthetetlen” és szükségtelen rész. Ám nem marad itt, a szellembirodalomban, mert a mozgás törvénye szerint vissza kell térnie a Teremtőhöz. Ezt a tevékenységet az ős-teremtett szellemek végzik, kiknek vonzóképessége a legerősebben fejlett, nemcsak fentről, hanem lentről is. Testük minden alattuk lévő szintről automatikusan összegyűjti a feldolgozott sugárzást, és visszaadja az isteni birodalomba.

A földihez hasonló módon van feldolgozva az alaperő a szellembirodalomban is. A kifejlett (ezekhez tartozik az ember is) és a teremtett szellemek ajándékként “oxigént” kapnak az ős-szellemiségből, gyönyörű férfi és női lényeken keresztül (a hattyúszüzeket már ismerjük). A szellemek vonzzák ezeket az ajándékokat, s közben kölcsönös kisugárzásaik egyesülnek. Ezáltal az eredeti sugárzás feldolgozódik és megváltozik. A nehezebb részt a szellemek meghagyják maguknak, a finomabb rész pedig felemelkedik.

Az emberek és a szellemek tehát azt veszik és azt vonzzák magukhoz, amire szükségük van, és amit akarnak. Fejlődésük szempontjából ez a segítség és ez az inspiráció okvetlenül szükséges. A lényszerűek semmit sem hagynak meg maguknak, ők csak adnak. Ez az adás azonban passzív, s ezért a szellemeknek vagy az embereknek aktivitást kell kifejteniük, hogy ajándékaikat átvehessék. Itt látható, hogyan működik az egység kiegészítésének törvénye. A szellemeknek aktívnak kell lenniük, hogy azt vonzhassák magukhoz, amit akarnak. A lényszerűek olyanok mint a nők: passzívak, csak akkor adnak, ha a szellemek vesznek valamit. E két sugárzás összekapcsolásával keletkezik az új, már említett feldolgozott kisugárzás.

A földi szférában ezt a tevékenységet nagyjából úgy képzelhetjük el, ha a lényszerűeket egy élelmiszerüzlet dolgozóihoz hasonlítjuk. Ott mindent kapható, amire szükségünk van, és amit akarunk, s ezért nem kell a gyártó cégekhez járnunk. Így tehát a lények és a lényszerűek képezik a közvetítő láncszemet a fentről érkező ajándékokhoz. A lényszerűek és a lények azáltal, hogy magasabb világban élnek, mint az emberek vagy a szellemek, szellemileg gazdagabbak és finomabbak, a kölcsönös sugárzások egyesítésekor az újonnan létrejövő sugárzásnak hő formájában magasabb szellemi kvalitást adnak, ami ezt átvilágítja, feldolgozza és magasabbra emeli. Az emberek és a szellemek az új sugárzást anyagibb, férfiasabb vonásokkal gazdagítják, mint az aktivitás, akarat, kreativitás ...

Az említettek alapján az ember a Napon keresztül kap alaperő formájában szellemi táplálékot, amit a szellembirodalomban élő szellemek által feldolgozott sugárzással emészt meg. A lényszerűek lehozzák az alaperőt az asztrálba, ahonnan az emberek akarásukkal úgymond “megvásárolják”. Mikor elfogadják egyesül a szellemek akarása a lényszerűek adásával, és az új sugárzás emésztetlen része ismét felemelkedik a szellemi birodalomba. Ezáltal az alaperő visszatér -felszáll-, de már fel van dolgozva.

A teremtés egy részében a lakosok felhagytak a lényszerűekkel való kapcsolattal, mivel nincsenek szellemi céljaik, követelményeik, és így szellemi akarásuk sincs. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a hely a Föld. Mivel az emberek átorientálódtak a kizárólag testi - lelki életre, vagyis a tisztára anyagira, az alaperő csak a durvaanyagú és a finomanyagú szinten van feldolgozva. Az alaperő a lényszerűekkel való együttműködés kizárásával nehéz marad, és nem tér vissza a magasba, s így ez a körforgás stagnál. Mivel az anyagi világűr oszthatatlan része az egész teremtésnek, tehát az alaperő körforgásának is, ez a meghibásodás veszélyezteti a többi világot is.

A Föld, mint a legalsó és egyúttal legnehezebb bolygó, legalacsonyabb helyzete és legnagyobb tömörsége által az egész teremtésből, minden világból -az isteni birodalmon kívül- vonzza a sugárzásokat. Ilyen képessége egyetlen más bolygónak sincs, ezért olyan fontos a Föld.

Ha a teremtést az emberi testhez hasonlítanánk, a Földnek hasonló szerepe van benne mint a májnak, ami feldolgozza és átalakítja a testben az összes tápanyagot. Viszont ha funkcióját nem jól látja el, akkor az egész szervezet, vagyis a teremtés betegségét okozza. Azáltal, hogy a Föld csak két szinten, testileg és lelkileg, végzi ezt a munkát, működése szellemi szinten nem teljes, blokkolva van. Ezt a meghibásodást az emberek okozták, főleg az emancipáció elferdítésével. A nők átorientálódtak a férfitevékenységekre is, és így az azon neműségtörvénye szerint főleg anyagi dolgokra vágynak. Ezzel elvesztették illetve korlátozták azt a képességüket, hogy kapcsolatba lépjenek a magas szférákkal és a lényszerűekkel. Az elferdült férfiak sem képesek kellőképpen ráhangolódni az azonos jellegű férfi lényszerűek segítségére.

A földi ember nincs tisztában a fentről jövő szellemi inspirációk értelmével, nincs rájuk szüksége, már nem is akarja őket. Megelégszik a más forrásból származó -alulról jövő- ösztönzésekkel. Ezek csak észbeli és testi képességeit illetve lehetőségeit tökéletesítik, tehát csak az anyagi szintet.

»»» «««

Lucifer, mint arkangyal -az ész gondnoka-, helytelenül kezdett bánni a rábízott tulajdonnal. Az ész és a szellem párhuzamos fejlődése helyett, elferdített nézetek segítségével az észt kiemelte, a szellem fölé helyezte, és ezzel katasztrófát okozott az ember és az egész teremtés fejlődésében. Arra törekszik, hogy az embereknek minél több észbeli inspirációt nyújtson, hogy ezekkel teljesen elfoglalják magukat, és szellemük fejlesztésére már ne legyen szükségük, se idejük.

Mikor a modern idők szellemileg fejlett egyedei -bár még csak tudat alatt- megsejtették magukban a repülés, a lebegés, a földi gravitáció legyőzésének képességét, a sötétek azonnal anyagi pótlékot kínáltak az embereknek: az autókat, a repülőket, a rakétákat. Hasonló módon, mikor az emberekben ébredezni kezdett a telepátia képessége, a sötétség egy másik pótlékot kínált: a telefont, a rádiót, a televíziót.

Az emberek nem akarják tudatosítani, hogy mennyire korlátozták magukat ezeknek az anyagi pótlékoknak a használatával. Egyre többet kell dolgozniuk és keresniük, hogy pénzelni tudják a karbantartás és a teljesítmény gyorsan növekvő költségeit. Saját vívmányaik rabjaivá lettek. Ám a sötétek bőkezű segítségét nem az emberek iránti igaz szeretet motiválja, éppen ellenkezőleg: az emberek pusztulása. Mert amikor az ember új póteszközök kigondolásával csak az eszét tökéletesíti, állandóan az anyaghoz marad kötve. A szellem, amely már kezdett magasabb képességekre szert tenni, kénytelen volt -mint valami szükségtelen és haszontalan dolog- elefántcsonttoronyba húzódni, mivel az anyagi eszközök félrevezető módon helyettesítik képességeit.

Az ember azt hiszi, hogy előrehalad, ha állandóan új technikai segédeszközöket talál ki. Nem tudja, hogy szelleme által sokkal többre lenne képes, ráadásul könnyebben, életvesztéssel járó balesetek nélkül is. Az emberiség már tudja, hogy a technika ugyan időt takarít meg, de egyúttal rongálja is az egészségét - természetes mozgás hiányában, és a környezet szennyezésével. De az ész csak rövid távon gondolkodik. Aki úgy gondolja, hogy csak egyszer él, annak mindegy, hogy mi lesz azután. Nem tudja, hogy a visszahatás törvénye szerint újból a Földre születik, és például mint rákos gyerek fogja viselni a levegőszennyeződés következményeit, melyeket előző létezése során önmaga okozott. Itt látható, hogy a sötét hatás külsőleg helyesen nyilvánul meg, csak a következmények rosszak. A materialista egyáltalán nem képes összefüggésbe hozni ezeket, mivel az esze csak az egy élet dimenziójában mozog.

Aki az alapenergiát csak lelki és testi vágyakkal és szükségletekkel dolgozza fel, az csak lelki-testi, vagyis anyagi, mulandó emberré lesz. Azzal, hogy kizárta szellemét saját életéből, saját magát fosztotta meg az örök élettől. Ennek következtében szelleme megszűnt a lényszerűekhez -vagyis a szellemi segítségekhez- kapcsolódni.

A csupán anyagi szinten feldolgozott alaperő a nehézkedés törvénye szerint süllyedni kezdett, a Föld alá, azon bolygók térségébe, melyek az alaperő hiányában szétesőben vannak. De az ember -bár öntudatlanul- e bolygók “megmentőjévé”, éltetőjévé lett. Azzal, hogy csak az anyagi életre koncentráltak, ellenségeiket éltetik, és “ajándékképpen” elvesztik örök életüket. Látható, hogy a sötétség valóban intelligens és előrelátó módon működik: annak fejében, hogy az embert szellemileg elpusztítja, még energiát kap tőle, ami meghosszabbítja életét.

Az elektronika a feldolgozott alaperő másik felszívója - vámpírja, ami a sötét bolygókat élteti. A televízió és a számítógép “bámulásával” az ember minden energiáját átadja a sötéteknek, és egyúttal eszközükké, sugallataik vezetőivé válik. Ezért az ítélet után az elektronika likvidálva lesz, működésképtelenné lesz téve, mivel a Föld felemelkedik a sötétség hatása alól, ami a technika szerzője és fenntartója.

Egy másik módszer, mellyel az ember “élelmet” juttat a halott bolygóknak, szintén a sötétségtől származik: feltűnés nélkül, burkoltan viszályokat, sérelmeket, csalódottságot és rosszat okoz. Ezzel az emberekben negatív érzéseket és megnyilvánulásokat vált ki. A harag, a depresszió, a bánat és más negatív emóciók állapotában az alapenergia ahelyett, hogy felemelkedne anyagibbá lesz, elnehezedik és süllyedni kezd.

A sötétség egyedül azért gátolja a valódi szellemi megismerést, hogy az ember sose ismerje meg ezeket a folyamatokat, az okokat, s ezek kiváltóit. Támogatja a hamis szellemi irodalom és szellemi irányzatok terjesztését, ahol a valódi ismeretekből csak morzsák találhatók, de a további tartalom félrevezeti az embert, és deformálja nézeteit. Az ilyen szellemileg “művelt” hívő, vagy egy bizonyos szellemi irányzat követője már nem képes elfogadni azt, ami igaz és tiszta, mert helytelen használattal elrontotta saját eszközét - a szellemet.

»»» «««

Ha már megértettük, hogy az életértékek rossz megválasztásával az ember kiváltja az alaperő stagnálását és elszivárgását, nem csodálkozhatunk azon, hogy a Teremtőnek kell beavatkozni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Először szellemi segítségek formájában enyhe eszközöket használt, hogy felvilágosítsa az embereket miben hibáznak. A próféták, a követek és az Isten fiai az évezredek során mindenféle módon igyekeztek rávenni az embereket, hogy úgy éljenek, hogy ez önmaguknak és az egész teremtésnek hasznot hozzon. Ma a szellemi segítség eredménye minimális, mivel az egész Földön az emberek alig egynegyede fejlődik megfelelő módon. A Teremtőnek tehát nem marad más választása, csak erőszakkal “kioktatni” a fennmaradó többséget.

A Föld megtisztítása lesz az ítélet, melynek során szellemi bomlás által örökre elpusztulnak a javíthatatlanok illetve a legrosszabbak. A többiek, akik a jövőben még képesek lesznek megváltozni, a halál után sokkal nehezebb körülmények között fognak fejlődni az alacsonyabb bolygókon, mivel a túl jó viszonyok között csak hanyatlottak. A megtisztítás meghozza a gyógyulást és mindenkit megszabadít a sötétségtől, aki helyesen fejlődik, és egyúttal megszünteti az alaperő stagnálását és elszivárgását a Földön.

Jobban meg kellene magyaráznunk a megtisztítás és a bomlás közti különbséget. Említettük már a bomlás tüneteit, melyek évszázadok óta megnyilvánulnak. Ez annak a következménye, hogy az értékek elferdültek, a Föld lesüllyedt, és elvesztette anyagi burkait. Mivel a földi anyag teljes szétesése csak hosszú idő után fejeződik be, ez a hatás egyelőre lassú. Az, ami már kezdett szembetűnően megmutatkozni, vagyis a megsokszorozódott természeti katasztrófák, a megtisztítás első jelei. Ezt az emberek már nem tudják megakadályozni, mert már elkezdődött, de legalább felkészülhetnek rá. A megtisztítás az ítélet jeleit fogja viselni, mivel kiselejtez mindent ami hamis, ami gátolja a szellemi fejlődést, és ezektől megszabadítja a Földet.

A megtisztítás során megoldódik minden egyén, minden nemzet és az egész világ karmája is. Ez sokaknál szellemi átalakuláshoz fog vezetni. A megtisztítás -különböző fázisokban- még néhány évig fog tartani. Lesznek enyhe, de drasztikus megnyilvánulásai is. A negatív karma globális, az egész világot érintő hatásai fentről vannak visszatartva, hogy az emberiségnek az utolsó pillanatig, azaz a megtisztítás csúcsáig, legyen elég ideje megérteni saját életének valódi értelmét, és szellemileg művelődni. Aki ezt az időt elfecséreli, azt a visszahatások megnyilvánulása készületlenül éri. Nem fogja érteni az egész történés értelmét, s ezért képtelen lesz tanulni belőle.

A múltbeli hibák és vétkek rossz karmája mint egy sötét függöny lóg az emberiség fölött. Háborúk és természeti csapások viharában majd kisül és eloszlik. A megtisztítás csúcsa előtt az összes helytelen nézet összeomlik, így az emberek lehetőséget kapnak besorakozni: a további szellemi fejlődés, vagy a hanyatlás és a pusztulás oldalára.

Hogyan nyilvánul meg az emberi értékek elferdültsége és romlottsága az ítélet - a megtisztítás - előtt?

• Minden a fejére van állítva. A rossz legyőzi a jót, az igazságtalanság az igazságosságot, a hazugság az igazságot, a lustaság a szorgalmat, buták irányítják az okosakat.

• Nem lehet megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. A sötétség mindenkit körülvesz, elterel az igazságtól, és kétségeket vált ki felőle. Az elfajult értékek és kiforgatott nézetek uralma elferdíti magát az embert is.

• Politikai destabilizáció. Mindenki politikával foglalkozik, ám főleg negatív értelemben ahelyett, hogy konstruktív módon lépne fel, vagy támogatná a változást. Nem érti, hogy negatív magatartásával és nézeteivel további, még nagyobb káoszhoz járul hozzá.

• Fokozódó drágaság. Az értékek fejre állítottsága és az árufölösleg következtében a pénzt haszontalan dolgokra költjük, s azután nem marad az alap szükségletekre: a lakbérre, a kosztra és a szellemi értékekre.

• Szeretet és megértés hiánya. A szellemileg kiforrottabb egyének gyakrabban kerülnek konfliktushelyzetbe az emberek többségével, mivel az azonneműség törvénye szerint az eltérő életértékeket valló emberek kölcsönösen képtelenek megérteni egymást.

• Játék, szórakozás és viccelődés. Az emberek sohasem szórakoztak és játszottak annyit, mint a mai korban, mikor erre legkevésbé van idejük. Nem tudják, hogy éppen a sötétség veszi rá őket, hogy szabadidejüket akármi mással, csak ne szellemi művelődéssel üssék agyon. Az emberek úgy viselkednek, mint az oktalan főiskolások, akik vizsga előtt egy hetet lógásra pazarolnak ahelyett, hogy bepótolnák az anyagot, amiben lemaradtak.

• Elnyomott hit. Az uralkodó materializmus elnyom mindent, ami szellemi és igazi, és ellenkezőleg: támogatja a hamis ismereteket, a mágiát és az olyan szellemi irányzatok terjedését, melyek elszöknek a valóságtól.

• Gazdasági válságok és az összeomlás. Egyik részről az állam becsapása adócsalások által, másrészről szigorított követelmények az adókkal szemben. Ez a fokozódó általános drágulással együtt a helyzet kibírhatatlanságához, s így általános csődhöz, minden olyan helytelen dolog összeomlásához vezet, ami gátolta a pozitív fejlődést.

• Szerződések és ígéretek megszegése. Mindenkit mindenben feltartóztat valami, semmit sem lehet nehézségek és problémák nélkül elvégezni. A sötétség minden szférát ural, ezért magától értetődővé vált a következetlenség és a káosz, mintha ez másképp nem is lehetne.

»»» «««

Mikor az égbolton egy új csillag -egy üstökös- jelenik meg, már nem sok idő marad hátra a megtisztítás csúcsáig, mivel ez annak a hírnöke!

Azok, akik szellemi fejlődésre fognak törekedni az üstököstől befolyásolva megértik a tévedéseket és a bizonytalanságokat az élet minden területén. Bár az üstökös már nem lesz látható, hatása még több évig megnyilvánul. Az üstökös magja ugyanis óriási mennyiségű ős-szellemi energiával van feltöltve, ami mindenkinek segít, aki előre akar jutni, hogy jobban megértse a szellemi ismereteket és történéseket. Minden rejtett dolog megmutatja igazi arcát, mindenre fény derül. Az üstökös hatására megoldódnak a helytelen nézetek és értékek, s ezáltal szabaddá válik az Igazsághoz vezető út. Az összes eddigi hamis idea és szellemi irányzat megbukik.

Az üstökös külsőleg láthatatlan tüzes sugarai a jó és a rossz kiéleződését, felerősödését okozzák. Hatására mindkét szélsőség felfokozódik, egészen a maximumig. A rossz leleplezi és felszámolja önmagát, míg a jó megerősödik. Szellemi hatásával az üstökös felgyorsítja a karmikus megtisztulást, és leküzdi a sötét erők hatását azoknál, akik komolyan törekednek a szellemi növekedésre.

Az üstökös működésének hatására ami valódi, az el fog különülni a hamistól, az egyenes a ferdétől. A ferde vagy kiegyenesedik, vagy eltörik és elpusztul. Az igazság felülkerekedik. Előbb azonban a szenvedés minden válfaja megnövekszik, egészen a reménytelenségig. A csillag az egyes emberek sugárzása szerint fog tüzes sugaraival bomlást okozni, vagy ellenkezőleg, meggátolja azt. Mivel intelligens, ős-szellemi lények irányítják, sugarainak intenzitása nem egyforma: az enyhe, gyógyító és szellemileg buzdítótól egészen a kibírhatatlanul égetőig és pusztítóig terjed.

A szellemi segítség mellett az üstökös tisztító funkciót is betölt. Természeti katasztrófák formájában felgyorsítja a már megkezdődött bomlási folyamatot: megemeli a vízszintet, de okoz ellenkező jelenségeket is, hőséget, égető szárazságot és a víz felszívódását, úgyszintén szeleket, viharokat, fergetegeket és földrengéseket. Azzal a céllal, hogy az emberek megértsék anyagi életük hiábavalóságát, és a szellemi értékek felé forduljanak. Szellemi átalakulásuk után többszörös jutalom kárpótolja majd veszteségeiket. A zűrzavar a megtisztulás kezdete. Akik nem fordulnak a Világossághoz, a szellemi megismeréshez, nem tudják elviselni az üstökös láthatatlan, erős, szellemi kisugárzását.

Amellett, hogy az ítélet -a megtisztítás- hírnöke, a csillag egyúttal

hirdeti azt is, hogy  beteljesül Isten ígérete – megvalósul az Ember Fiának közeli földi eljövetele - megszületése.

A tudósok megerősítették, hogy ez az üstökös háromezer évvel ezelőtt is megjelent naprendszerünkben, vagyis abban az időszakban, mikor a Földön -Abd-ru-shin hercegként- először született meg az Ember Fia. Az üstökös mostani felbukkanásával az égbolton az ő uralma kezdődik, mert ő a megtisztítás végrehajtója. Az Ember Fia miután visszatért a Földről, ahol az Igazság Szellemeként élt, elküldte az üstököst az ős-szellemiségből az anyagiságba.

Még mielőtt megtörténne a föld felszínének teljes átalakulása, amihez kisebb nagyobb katasztrófák kötődnek, megvalósul az emberek elkülönítése. Ez idáig, a két ellentétes hatás működése közben, minden embernek volt lehetősége besorakozni oda, ahová az azonneműség törvénye szerint tartozik: a jó vagy a rossz, esetleg a szellem vagy az anyag, vagyis az ész oldalára. A megtisztítás előtt mindenki kimutatja igazi mivoltát, az üstökös erős szellemi sugárzásával erre “rákényszeríti”. Ennek az osztályozódásnak nem kell másokkal szemben külsőleg is megnyilvánulni, az a fontos, hogy saját bensőjében mindenki önmaga döntsön és sorakozzon be.

Az üstökösben lévő lényeknek az emberek kisugárzása, ami emberi szemmel nem látható, árulja el mindenki valódi lényegét. Ez lesz a belépőjegy

- a “pokol” kapuiba, ahol két lehetősége van: a totális elbomlás vagy távozás az alacsonyabb bolygókra,

- vagy a “paradicsom” kapuiba, ami azt jelenti, hogy természetes halál által a szellembirodalomba távozik, esetleg a túlélés vár rá a választott nemzet soraiban.

Aki ki akar térni az osztályozás elől -kényelemből, félelemből, időhiány miatt, vagy valami más okból- az bekerül a kirekesztettek közé, mivel nem használta ki a szabad akarat törvényét, és önmaga nem döntött.

Mivel a megtisztulás idejében több sötét szellem inkarnálódott a Földre, mint világos, nem csoda, ha a legtöbb nem akar megváltozni, sem “kiegyenesedni”. Sőt, még azokat is eltanácsolják és kigúnyolják, akik ezt megteszik. Ezt természetes dolognak kell venni; a sötétek többsége nem fog megváltozni, erre nem is képesek, mivel szellemük nincs kifejlődve. Hiszen csak az emberek egyharmada tartozik a Föld valódi lakosai közé, és már ezek nagy része is a sötétség szolgálatában áll. Amennyiben tudatosítanák ezt a tényt, még lenne reményük a szellemi felébredésre, és a Világossághoz való visszatérésre, ehhez azonban erős akarást és ellenállást kell kifejteniük a sötétséggel szemben, mert az majd minden lehetséges módon megpróbálja eltanácsolni őket.

De nem mindenki, aki sötét egyúttal rossz is. Az alacsony bolygókra sokakat csak a nehézkedés törvénye juttatott, mivel lelkük elnehezült annak következtében, hogy életeik többségét csak az anyagi szinten élték le, a szellem részvétele nélkül, melyet nem ismertek el. Ezáltal szellemük burkai nehezek és vastagok maradtak, ezért az alattuk lévő szellem el van takarva. Bár maga ragyogó és világos, nem világíthatja át a lélek vastag burkait, s így sötétnek tűnik.

Az olyan ember, aki életei során nemcsak a lelkéhez ragaszkodott, hanem szellemileg is fejlődött, az világos, mivel csak finom lelki burkai vannak. Ezeket a szellem átsugározza, és így az ilyen ember kisugárzása világos.

Az ártalmatlan, vagyis karmikusan nem túlságosan leterhelt sötéteknek az az ismertetőjele, hogy a szellem létezését nem akarják elismerni. Mivel szellemük fejletlen, nem képesek őt kiérezni, és így nem is hihetnek benne. A Földön nagyon jól érzik magukat, elégedettek, mivel számukra a sötét bolygókhoz képest ez maga a paradicsom. Ezért nem látnak majd okot a megváltozásra, a kiegyenesedésre, illetve nem fognak tartani a bekövetkező változástól. Haláluk után az Igazsághoz való merev hozzáállásuk visszajuttatja őket a sötét bolygókra, ha közben a Földön nem terhelték meg magukat bűnökkel vagy szellemileg nem ébredtek fel. Tehát még lesz lehetőségük a rosszabb bolygókon fejleszteni szellemüket, hogy a keményebb ütközések hatására felébredjen és kifejlődjön. Egy bizonyos idő után -a bolygó utolsó ítélete előtt- újra a Földre inkarnálódnak, ha addig tökéletesítik szellemüket, hogy itt bizonyítsák a már kifejlesztett szellemi képességeket.

Aszerint, hogy miként fogadja el az ember a megtisztítás idején a szenvedést, a szerencsétlenséget, fog besorakozni halála után a megfelelő helyre. A harag, a sérelem, a méreg az embert elnehezíti, és lehúzza az alacsony szintekre, míg a megértés, a kibékülés és az igazságosságba vetett bizalom felmagasztalja.

Az a tény, hogy az ítélet, és azok a személyiségek, akik ezt hirdetik és segítenek enyhíteni, nem véletlen művei, hanem évezredekkel előre bejelentett dolgok, megtudható a bibliai jövendölésekből. Többnyire már beteljesültek - Mózes, Jézus, a Szent Szellem eljövetele, mint sok más kisebb prófécia is, főleg a kellemetlenek: a háborúk és a pusztítások. A Teremtő elküldte a prófétákat, hogy az emberek tudtára adják, mit kell tenniük, ha nem akarják viselni múltbeli bűneik visszahatásait, melyek különben szerencsétlenségek, háborúk és katasztrófák formájában mutatkoznak meg. Mikor az emberek sugárzásán látni lehetett, hogy a próféciák hatására megváltoztak, a Teremtő képes volt ezeket elhárítani.

A jóslatok tehát figyelmeztetésül szolgáltak olyan események megelőzésére, melyeket el lehetett hárítani vagy enyhíteni, ha az emberek megváltoztak.

Sajnos, az emberek többsége nem hitt bennük, s ezért saját bőrükön kellett meggyőződniük igaz voltukról. Nem hittek a figyelmeztetéseknek, hogy a sötétség nemcsak képletes fogalom, hanem reális, intelligens módon irányított rossz, ami burkoltan azt sugallja nekik, hogy ne bízzanak az intésekben. Mivel az emberek ezt nem hiszik el, állandóan a sötétség befolyása alatt állnak. Jóllehet az ember nem látja a mikrobákat, mégis elhiszi, hogy betegséget és halált okozhatnak. Akkor hát miért nem okul a mai ember a történelemből, és mi akadályozza abban, hogy mint reális dolgot elismerje a sötétség létezését.

»»» «««

Nézzük meg a Bibliát, hogyan írja le Jézus az ítélet folyamatát, aminek azután kell bekövetkezni, miután az Igazság Szelleme eltávozik a Földről. Mivel az Igazság Szelleme -Abd-ru-shin- már elment a Földről, ebből az következik, hogy az ítélet már folyamatban van. Az itt következő válogatott és rövidített szemelvények Máté evangéliumából (24. fejezet) származnak:

Amikor Jézus kijött a jeruzsálemi templomból így szólt tanítványaihoz:

“Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Tanítványai megkérdezték: “Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a világ végének?” Jézus így válaszolt: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Mert sokan jönnek majd akkor az én nevemben és sokakat megtévesztenek.”

Jézus tisztánlátó tekintetével látta, hogy az apostolok az ítéletkor újból a Földre inkarnálódnak, s ezért figyelmeztette őket erre.

“Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket, meg ne rémüljetek. Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak csak a kezdete. Azután átadnak titeket keresztényeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.

De aki mindvégig kitart, az üdvözül! Ezt az evangéliumot modern formájú keresztény tanítást pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek. És akkor jön el a vég.”

“Amikor pedig meglátjátok a szent hely Jeruzsálem háborús pusztítását, olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg az “ítélet napjával” - a Teremtő beavatkozásával azok a napok nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok. Hamis messiások és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék a választottakat is. Előre megmondtam nektek.”

“Mert ahogyan a villámlás ellátszik keletről nyugatig, úgy lesz az Ember Fiának az eljövetele is.” Bár a sötétek különféle jeleket, arany kereszteket és más természetfeletti jelenségeket fognak csinálni az égen, az Ember Fiának jelét olyan globális mértékben nem sikerül nekik leutánozni.

“Közvetlenül ama napok nyomorúsága a háború után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Ember Fiának jele az égen. Akkor jajgat a Föld minden népe, és meglátják az Ember Fiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől. Az égen repülő testek jelennek meg, melyek megmentik – földön kívüli helyre viszik a választottakat, különben nem élnék túl a katasztrófát. Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. A választottak előre meg lesznek jelölve, hogy a szellemi lények gyorsan felismerjék és időben elvigyék őket. Két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el az Ember Fia. Az emberek az utolsó pillanatig fognak örülni, árulni, dolgozni, és nem fogják elhinni, hogy eljön az “ítélet napja”, ahogy Noé idejében sem hittek az özönvíznek.”

Egyes szekták az egész szöveget úgy magyarázzák, hogy ez a tartalom már valósággá vált. Jeruzsálem állítólag már el volt pusztítva, és már megvalósult a keresztények üldözése is. Csakhogy most mindkét történés újból meg fog ismétlődni, mielőtt az Ember Fia megjelenne a felhőkben.

»»» «««

Joel próféta szavaiból következtetni lehet arra, hogy az “ítélet napja” vagy az “Úrnak a napja” és az Ember Fiának megjelenése a felhőkben akkor fog megtörténni, mikor Jeruzsálemet Keletről egy sereg támadja meg. Joel erről így szól (rövidítve):

1. fejezet, 6. - 10. vers:

“Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen, elpusztította szőlőmet, feldúlta földemet.”

2., 3. fejezet:

“A hegyeken egy nagy és hatalmas nép jön, és nem menekül meg tőle semmi, a tetőkön keresztül is megállás nélkül özönlik, megrohanják a várost, behatolnak a házakba, az ablakon keresztül bemennek, mint a tolvaj.”

“A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Nagy és igen félelmetes az Úrnak napja! Ki bírja ki azt? Így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, és elháríthatom a szerencsétlenséget. Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén. Ne félj Föld, vigadj és örülj, mert az Úr nagyvonalúan cselekedett. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.”

Úgy néz ki, hogy miután Jeruzsálemet hadsereg támadja meg, és mikor a nép őszintén Istenhez fordul, és megbocsátást illetve segítséget fog kérni, “eljön az Ember Fia a felhőkben”. Befejezi a háborút, ám szörnyű földrengések és természeti csapások közepette, hogy elpusztítsa az ellenséget.

»»» «««

Ézsaiás próféta, aki körülbelül 800 évvel Jézus előtt élt, írta le az ókori próféták közül a legteljesebb módon az elkövetkező szellemi történelmet. Emlékezzünk csak vissza, kik is a próféták. Magasabb lényekről, földre inkarnálódott angyalokról van szó, akiknek az a küldetése, hogy a megfelelő időben hirdessék az embereknek Isten akaratát. Jövendölésük formája eszerint lehet kijelentés, intés, ígéret, de figyelmeztetés is. A próféta azt mondja, amit szellemi fülével “hall”, vagy szellemi látásával “lát”. Ez nem az ő intuíciója, a próféciák közvetlenül a Teremtőtől vagy az Ember Fiától jönnek.

Az ítélet idején az egész világon újból inkarnálódtak az ókori próféták, hogy hirdessék az embereknek Isten akaratát, főleg az üstökös megjelenésekor az ítélet idején. Azonban a sötétség sokukat így is elhallgattatta azzal, hogy a befolyásos emberek nem adtak nekik lehetőséget, hogy nyilvánosan hirdessék azt, amit tudnak. Egyikük, Jónás, akit ma is úgy hívnak mint az ókorban, Szlovákiában él.

Ézsaiás könyvének bevezető részében a Teremtő az izraeliták szemére veti, hogy bár választott népként nevelte őket, mégis elfelejtkeztek róla. Nem akarja tőlük elfogadni az áldozatokat és az imádságokat, mert cselekedeteik nem tetszenek neki. Azt ígéri, ha helyesen fognak élni, megvédi őket minden rossztól, és minden téren bőségben fognak élni. De ha nem változnak meg, megengedi, hogy ellenség és természeti csapások (karmájuk visszahatásai) pusztítsák el őket. Lerövidítve:

1. fejezet:

“Szól az Úr: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Mit kezdjek a sok véresáldozattal? Bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat, ne tegyetek többé rosszat, segítsetek az elnyomottakon. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek a Föld javaival. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket."

 

2. fejezet:

“Az utolsó napokban az ítélet után meg lesz szilárdítva Sion - az Úr házának hegye, és özönlik hozzá valamennyi nép, mert a Sionról jön el a tanítás. Porba hajtja az ember büszkeségét az Úr azon a napon, amikor fölkel, hogy megrémítse a Földet."

Annak ellenére, hogy a Sion-hegy Jeruzsálemben már nem létezik, az Úr napján a lényszerűek felépítik, hogy beteljesedjen a jövendölés, és az új világkormány és a keresztény tanítás központjává legyen.

 

4. fejezet:

“Szentnek mondják majd azt, aki azon a napon megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben. Teremt az Úr a Sion hegyen nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét.”

A Jeruzsálemben élő választott nép számára ez lesz Isten védelme a negatív hatásokkal szemben, melyek az emberiség többi részét a Földön még pusztítani fogják. Hasonló jelenség által (angyallal) voltak védve a zsidók a sivatagban, miután kijöttek Egyiptomból.

Célzás a természeti csapásokra és az atomháborúra a Tigris folyó térségében:

 

8. fejezet:

“Azért rájuk zúdítja az Úr az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, mindenütt kilép medréből, áttör minden partot, széltében ellepi az országot. Rájuk zúdítja Asszíria királyát is a szomszéd államokat egész seregével.

Szól az Úr: Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok romlani, fegyverkezzetek csak és el fogtok pusztulni!” Atomháború által.

 

9. fejezet:

“Mert a háborúban minden véráztatta köpönyeg elég, és tűz az üstökös sugarának martaléka lesz, mert egy gyermek az Ember Fia - Imanuel születik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: csodálatos Tanácsos, erős Isten, örökkévaló Atya, békesség Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége.”

 

11. fejezet:

“Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem Igazság szerint ítél, az Igazság lesz derekának öve.”

Nem úgy fog uralkodni mint a földi uralkodók, hanem az örök törvények szerint.

Újból az “Úr napjának” - az ítéletnek a leírása:

13.fejezet:

“Közeledik az Úr napja, pusztításként jön el, és megdermed minden ember szíve, kínos fájdalmak fogják el őket, riadtan néznek egymásra. Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal, hogy pusztává tegye a Földet, kipusztítsa róla a vétkeseket. Sötét lesz a felkelő Nap, nem fénylik a Hold világa.”

“Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök vétkét, és véget vetek a kevélyek gőgjének. Megrendítem az eget, és megindul helyéből a Föld az Úr izzó haragja napján.”

 

24. fejezet:

“Gyászol, hervad a Föld, gyalázatossá tették lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket. Ezért átok emészti a Földet, megbűnhődnek lakói. Ezért égnek a Föld lakói, csak kevés ember marad meg.”

 

A sanyarúság vége és az üdvözítés:

25. fejezet:

“Készít majd az Úr a Sionon minden népnek lakomát, és véget vet a halálnak örökre, letörli a könnyet minden arcról, és leveszi népéről a gyalázatot az egész Földön. Ezt mondják az emberek azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk.”

 

27. fejezet:

“Azon a napon megbünteti az Úr minden ellenségét és a rossz kígyót Lucifert is. És visszajönnek, akik elvesztek, és akik szétszóródtak a Földön, leborulnak az Úr Imanuel előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.”

 

Ézsaiás leírja, hogy a csapások után, az élelem és a vízhiány idején, a Teremtő meghallgatja a hűségesek imáit, és “csodákat” tesz: a lényszerűek által felgyorsítja a Föld öntözését és termékennyé tételét.

41. fejezet:

“A szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom őket, a kopár hegyeken folyókat fakasztok a pusztát bővizű tóvá változtatom, a pusztába fákat növesztek, és az emberek megértik, hogy az Úr keze vitte ezt végbe.”

 

Nézzük meg, miként jövendölte meg Ézsaiás próféta több száz évvel Jézus megszületése előtt az ő nehéz földi sorsát. Az Úr szolgájának nevezi:

42. fejezet (lerövidítve):

Szól az Úr a Teremtő: “Ez az én szolgám, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz. Nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a Földön. Én hívtalak el az igazságért, nyisd meg a vakok szemeit.”

 

A továbbiakban a próféta Jézus nevében elmondja, hogy küldetését önmaga elpazaroltnak véli. A Teremtő már akkor tudta, hogy a zsidó nemzet alighanem kudarcot vall, ezért vigasztalja Jézust, hogy halála után küldetése elterjed a pogányok között.

49. fejezet:

“Hallgassatok rám, távoli nemzetek mondja Jézus: Már anyám méhében elhívott engem az Úr, éles karddá tette számat, és ezt mondta nekem: Szolgám vagy, rajtad mutatom meg dicsőségemet. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, hiába pazaroltam erőmet. Ezt válaszolta az Úr: Kevésnek tartod, hogy szolgám vagy és visszatérítetted a megmentetteket? A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson üdvözítésem a Föld határáig.”

 

E jövendölés szerint Jézus már születése előtt tudta, hogy a Földön meg nem értés, esetleg halál várja. Elfogadta, mivel tudta, hogy ezt az Atya megköveteli tőle, és hogy a szörnyű halál által később megdicsőül. Jézus azt mondja:

“Hagytam, hogy verjék a hátamat, arcomat nem takartam el a gyalázkodás és a köpködés elől. Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.”

 

Ézsaiás próféta megjósolja Jézus dicsőséges jövőjét, bár a halál által meg lesz alázva és kínozva, később az emberek éppen ezért fogják tisztelni és becsülni. Hogy kitérhessen a szörnyű halál elől, a Teremtő Jézussal együtt rengeteg segítőt is küldött, akiknek ezt meg kellett volna akadályozni. Hiszen Isten nem a halálba küldte fiát, hanem hogy az új ismeretek küldöttje legyen, melyek segítettek volna az embereknek megismerni hibáikat, és ezáltal megszabadulni a bűnöktől. Sajnos, ahogy ez később megmutatkozott, a segítők nem teljesítették feladataikat és ígéreteiket, a sötétség elleni harcban túlságosan gyöngének bizonyultak.

52. fejezet:

Szól az Úr: “Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, amiről eddig nem hallottak.

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfija, szenvedés ismerője, megvetett volt, nem törődtünk vele. Mi emberek meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Feláldozta magát, mert akarta. Mint a bárányt vezették a vágóhídra.”

A Teremtő ezzel a próféciával tudatta az emberekkel, hogy ismeri haragjukat, és azt is, hogy majd meg akarják ölni a fiát. Ennek ellenére elküldte nekik, hogy a szellemi ismeretek révén megmentse őket a sötétségtől. A jövendölés figyelmeztetésnek és intésnek volt szánva, hogy romlottságuk, felszínességük és igazságtalanságuk miatt Jézust majd nem fogják megérteni, és hogy majd el kell viselnie a megalázást, és esetleg a halált is. A próféciának figyelmeztetni kellett volna az embereket, hogy ne tegyék Istennel azt, amit az összes prófétával és követtel. Ám ebből éppen azok nem okultak, akik ismerték a jövendölést - az Ószövetség szakértői, a tanult zsidók, s ezért kudarcot vallottak.

»»» «««

A próféciák nem arra szolgálnak, hogy olyan előrejelzésekkel rémisztgessék az embereket, amiket nem lehet megváltoztatni. Csak bejelentik, hogy mi vár az emberekre, ha nem változnak meg. Mikor az anya figyelmezteti gyerekét, hogy ne játsszon a gyufával, mert felgyújthatja a házat, ezt nem azért mondja, hogy a gyerek gyújtsa is fel a házat. Ez csak figyelmeztetés, hogy legyen óvatos, és a gyufával ne játsszon. Persze ha nem figyelmeztetné, a gyerek nem tudná, mit okozhat.

Ezért a Teremtő szüntelenül küldözte a prófétákat, hogy értesítsék az embereket, mi vár rájuk, ha nem javulnak meg, és nem szabadulnak meg hibáiktól és tévedéseiktől.

A próféciák reményként, erősítésként és inspirációként voltak szánva, hogy az emberek megváltoztathassák az élethez való hozzáállásukat. Nem passzív módon és félelemmel kellett volna őket fogadni, mint ahogy ezt a felszínes és kényelmes emberek magyarázzák.

Ha az orvos a betegnek diétát rendel, azt akarja, hogy gyógyuljon fel, és így elkerülje az operációt. Ezért figyelmezteti, ha nem tartja be a diétát, az operáció elkerülhetetlenné válik. Nem akarja ijesztgetni, de az igazságot meg kell neki mondani, hogy motiválva legyen: megváltoztatni eddigi helytelen életvitelét, és meggyógyulni. Aki hallgat rá, annak nem kell alávetnie magát a veszélyes testi beavatkozásnak. Aki nem, annak meg kell magát operáltatni, és ezzel kitenni magát a halálveszélynek is.

 

Ha nem a változás elérése lenne a próféciák célja, akkor fölöslegesek lennének. Az ember szabad akarata arra szolgál, hogy megváltoztassa sorsát, rossz szokásait és nézeteit, s így tisztuljon meg a visszahatásoktól. Hasonló módon a veszélyre figyelmeztető álmok is csak intésként szolgálnak, nem arra, hogy félelmet és tehetetlenséget váltsanak ki.