A nő

10. fejezet: A nő

Már megtanultuk, hogy a bibliai metaforikus jelenségeket nem kell szó szerint értelmezni, hanem inkább értelemszerűen. Az első ember a Földön tehát nem szó szerint agyagból készült, hanem a Föld elemeiből, tehát anyagból, amiből az állati test fejlődött ki. A szellem vagy a lehelet, ami élővé tette, tulajdonképpen a lélek volt, mely a maximális testi érettség idején lépett belé. A nő hasonló módon jött létre. De ezt a folyamatot -ami az anyagiságban, valamelyik bolygón játszódott le- megelőzte a homogén szellemcsírák férfi és női részre való hasadása. Az azonneműség és a nehézkedés törvénye szerint a homogén szellemcsírában a nehezebb részek elkülönültek a könnyebbektől. Ebben a folyamatban a finom női csíra később jött létre, mégpedig passzív módon, miután a nehezebb férfi rész aktív módon lehasadt. Igaza van tehát a bibliának, hogy a nő később lett teremtve.

A vallási tradícióból vettük át azt a nem egészen helyes nézetet, hogy ha a férfi elsőként jött létre, akkor szellemileg is magasabban áll. Mivel a férfinak a Földön tömörebb a teste, az azonneműség törvénye szerint szorosabb kapcsolatban áll az anyaggal, a földi dolgokkal. E törvény értelmében, és finomabb lényegének köszönhetően a nő könnyebben rá tud kapcsolódni az anyagtalan világok finom, magasabb sugárzásaira. Ez azt jelenti, hogy a nő szellemileg magasabban áll mint a férfi. Érzékenyebb lényege fogékonyabbá, de egyúttal sebezhetőbbé is teszi. Könnyebben megérzi a vibrációkat a felsőbb, de az alsóbb szintekről is.

Az alacsonyabb, tömörebb bolygókról származó sugárzások olyan erősek, hogy eltéríthetik az embert a fejlődés igazi útjáról. Ezért a finomanyagú mezőn, ahol a virágokban szellemcsírák fejlődnek, már férfi lények is találhatók, akik pozitív -erősebb és anyagibb- kisugárzásukkal védik őket a negatív hatásoktól. Mivel ebben az időszakban a csíra még öntudatlan, nem tudja a sugárzásokat megkülönböztetni, és szellemi ébredése során az is megeshetne, hogy hamis útra csábítják. Ez a támogatás a férfi lények részéről tehát segíti a csírát abban, hogy első szabad döntésekor a helyes irányba induljon vándorútra az anyagiságba. Ezért az első lépés, az első élet általában mindenkinél jól sikerül. Téves utakra az ember csak később hagyja magát csábítani, saját akaratából, és az örök törvények nem tudása miatt.

A földi élet a dzsungeléletre hasonlít. Az emberre minden oldalról a magasabb és az alacsonyabb világok kisugárzásai hatnak, és akarva akaratlanul hatásuk alá kerül. Az alacsonyabb bolygók sugárzásai erősebbek, nehezebbek és közelibbek is, mert a Föld anyagával azonosabb neműek. Az ember korábban és jobban érzékeli őket, mint a magasabb, szellemi vibrációkat, melyek távolibbak és sokkal finomabbak.

Az örök törvények és a szellemi tudás olyan útjelzőkhöz hasonlíthatók, melyek szerint az ember orientálódik, hogy el ne tévedjen. Aki figyelmen kívül hagyja, és nem akarja követni őket, az kerülővel megy a célhoz, és ráadásul még védekeznie kell a különböző “vadállatok” támadásai ellen, melyek a hamis utakon veszélyeztetik és rátámadnak. Mikor az emberek a régi időkben felismerték, hogy melyik állat veszélyes, vagy kitértek előle vagy megölték. De a veszélyes szellemi rezgések elől nem lehetett kitérni, mert mindenütt érezhetőek voltak. A férfiakat nem veszélyeztették annyira mint a nőket, mert védte őket testük nagyobb tömörsége. Az azonneműség törvénye értelmében tehát a férfiak ellenállóbbak voltak a magasabb, és az alacsonyabb szellemi rezgésekkel szemben is.

A nő érzékenységével és nagyobb fogékonyságával mindig is összekötötte a férfit a magas szférákkal - a magasabb világokkal. Amit a nő innen lehozott előképek, erények vagy ideálok formájában, azt a férfi megvalósította. Ez a folyamat gyakran csak tudat alatt játszódott le. Szellemi tisztasága hermetikusan védte a nőt a nem kívánt negatív hatásoktól.

Nem szabad viszont bedőlni annak a hamis benyomásnak, hogy a férfi nem volt képes átvenni semmi szellemit. Mielőtt aránytalanul “túlfejlesztette” első-agyát, ő is vette fentről a szellemi impulzusokat. Csak később -azért, mert élete során főleg az első-agyat fejlesztette- zárkózott el a magas szféráktól.

Míg a nő természetes, női módon élt, túlnyomóan finomabb munkákkal foglalkozott: gondoskodott a gyerekekről, férjéről és a háztartásról. Főleg érzelmileg valósította meg magát. Nagyobb szellemi aktivitása, és a magasabb világokkal való kapcsolata -a férfihoz képest- gyönyörű lénnyé formálta. A férfi áhítatos tisztelettel “szolgált istennőjének”, és védte őt a földi negatívumoktól, lakóhelyet épített neki, és törődött az élelemmel és a család biztonságával. Az első emberi nemzedék még szellemi tisztaságban, az örök törvényekkel összhangban élt, mert hagyta, hogy főleg szelleme vezesse. Azt lehet mondani, hogy az első emberek a Földön elégedetten éltek, mint a paradicsomban, bár a földi viszonyok a maiakhoz képest sokkal nehezebbnek tűntek. Viszont nem ismerték a mindennapi gürcölést, sem a megterhelést, és szorosabban kötődtek a természet ciklusaihoz.

»»» «««

A Biblia szerint elsőként a nő engedett a “kígyó” kísértésének. Csak hasonlatról van szó, de sajnos igaz. Éppen azért mert érzékenyebb volt, elsőként a nő engedett a “kígyó” csábításának és kísértésének, tehát az alacsonyabb szintek negatív sugárzásának. Miért nevezik ezeket a negatív kisugárzásokat kísértésnek? Azért, mert a kígyó, mint negatív elv nem fiktív fogalom, hanem tudatos tényező, mely a negatív tulajdonságok segítségével aktív módon csábít. Erről is, és megszemélyesítőjéről később majd több szó esik. Kezdetben a nő az észen keresztül csak pozitív gondolatokat vett át, amiket úgy közvetített a férfinak, mint a föntről jövő szellemi rezgéseket. Ötleteit és ösztönzéseit a férfi az anyagban valósította meg. Később, mikor a pozitív gondolatok kezdtek kísértéssé változni, a nő nem tudatosította milyen veszélyesek illetve következményeiket. Nem tudott a “kígyó” létezéséről és szándékairól, ezért nem volt elég óvatos.

Szépségét a nő eleinte valami természetes dolognak tartotta. Nem kellett vele törődni és hangsúlyozni, szellemi tisztasága ékesítette. Minden ami szellemi és tiszta a szépségben jut kifejezésre, mert összhangban van az örök törvényekkel. A kígyó -a kísértés- állandóan azt sugalmazta a nőnek, hogy szebb mint a férfi. A csel bevált, és mikor ezt elfogadta saját gondolataként, tudatosítva azt is, hogy a férfival szemben felsőbbrendű, mindaddig ismeretlen tulajdonság lett rajta úrrá: a hiúság. Szépíteni kezdte magát, hogy előnyét még jobban kiemelje, és több hasznot húzhasson belőle. Ez az észbeli spekuláció volt az első harapás a bűn almájába.

A szépítkezés kezdte a nőt egyre inkább testéhez, az anyaghoz kötni, és elfordult a magasságokkal való kapcsolattól. E változás következtében szépsége földiesebbé lett, és fokozatosan jobban hatott a férfi érzékeire, mint szellemére. A férfi ez idáig mérsékelt, természetes nemi ösztöne kezdett aránytalanul aktivizálódni. A hátrányos következmények láncolata folytatódott és új, eddig ismeretlen tulajdonságokat eredményezett.

Amíg a nő szellemi tisztaságban élt -szépsége ellenére- a férfi biztos lehetett hűségében. De mivel előnyeit kihangsúlyozta, erőfeszítéseket tett gyakorlati kihasználásukra, tehát haszonszerzésre törekedett, ami felébresztette a férfiban az eddig ismeretlen féltékenységet,és vele együtt a tulajdon érzetét. Mikor a férfi megérezte sorstársai vágyódó pillantásait, félteni kezdte a feleségét. Hogy megtartsa, harcolni kezdet: először ököllel, aztán fegyverrel, később gazdagsággal. Hozzáfogott a vagyongyűjtéshez -mások kizsákmányolása árán is-, csakhogy megszerezze vagy megtartsa a legvonzóbb nőt. A vagyon felhalmozásával kezdődött az elnyomás, az igazságtalanság, a harc, és más negatív következmények.

Később a férfi már a nő nélkül is képes volt tovább fejleszteni ezeket a negatívumokat. Rájött, hogy az ész nemcsak a munkában használható, hanem a hatalomért való versengésben is, amire azért volt szükség, hogy megszerezhesse amire vágyódott. Mikor a férfinál az ész jutott hatalomra, letaszította a nőt a magasabb posztról, és ráadásul kezdte lenézően kezelni. Már nem tartotta vissza a nő tisztasága, amit hiúsága miatt egyre jobban elvesztett. A tisztaság elvesztése együtt járt a hatalom és a valódi tisztelet elvesztésével. Bármire képes volt, hogy gyalázatos helyzetén javítson, és hogy az őt megvető férfinak megtessen, még arra is, hogy magát áruba bocsássa. Így nemcsak önmagát, hanem a férfit is romlásba döntötte. Az anyagi élvezetek és a vagyon fokozatosan életük legfőbb értelmévé vált.

»»» «««

A nő volt az első, aki hanyatlani kezdett, és önmaga, később pedig a férfi bukását is okozta. Ezért megint neki kellene, hogy elsőként összeszedje magát és mindkettőjüket felemelje. Saját lényegét tekintve a nő hidat képez a magasabb szellemi ismeretekhez, de csak akkor, ha helyes módon él. Akkor felemeli a férfit, a családot, a környezetet, és így az egész nemzetet.

Hogyan szerezheti vissza a nő eredeti tisztaságát, amit már majdnem elvesztett? Egyáltalán: megvalósítható még ez a mai korban? Bizonyos feltételek betartása mellett igen. A nőnek elsősorban fel kell ismernie saját hiányosságait, melyek az elferdült értékekből és nézetekből erednek. Majd ha lelke mélyén, legbelül, elfogadja és beismeri összes tévedését, elesettségét, és őszintén vágyakozni fog, hogy jóvá tegye őket, akkor kezd felvirágozni a nő hervadt szűziessége.

Az első megtévesztés vagy ferdítés a szépségét, a legszembetűnőbb kincsét érintette. Ez a mai napig a nő elsőrendű és legfontosabb jellemzője maradt. De manapság milyen nő tartja magát a legszebbnek? Különösen az olyan, aki legjobban vonzza a férfiak pillantásait és felkelti figyelmüket. A nő tudja, hogy a férfi számára többnyire a nemi ösztön az egyetlen mérce, amivel őt értékeli, ezért szépségét oly módon hangsúlyozza, hogy az ösztönt felébressze és provokálja. És így manapság a szépség és a csábítás kéz a kézben jár. Szexepil nélkül a nő nem vonzó. Mindent megpróbál, hogy alkalmazkodjon a szépségideálhoz. Sok lány életének egyetlen értelme a szépségverseny, a modell és királynő választás. Ennek eredménye csak az önimádat, a becsvágy a gazdagság halmozása - mind csupa elferdült nőideál. Ezek szépségét nem fokozzák, ezért kell mesterséges szépítéssel kipótolni. Hiszen a jelöltek és a győztesek többsége drága ruhák és arcuk kikészítése nélkül teljesen hétköznapian -sőt rosszabbul- néz ki mint az átlagos lányok vagy asszonyok.

Néhány férfi már megértette az ilyen versenyek értelmetlenségét, és állítja, hogy a legszebb lányok az utcán járnak. Jól érzik, hogy a nőt nemcsak a tökéletes testi külső, kozmetikai korrekciók és észbeli ismeretek, vagyis az intellektus teszi széppé. A túlzott arcfestés, divathóbortok és plasztikai műtétek csak pótszerei annak, ami a nőnek hiányzik: a természetes szellemi szépség, ami mindezt eltakarná. Elsősorban a lélek az, ami a nőt széppé teszi. Nem hiába mondjuk minden fiatal lányra, hogy szép - mert még tiszta. Viszont alig van férfi, akit a tiszta női szépség képes annyira elbűvölni, hogy ne a testi vágy objektumát lássa benne.

Tehát milyen legyen a mai nő célja és ideálja? Olyan, mint mindig:

Tisztaságával és természetes szépségével felemelni környezetét olyan értelemben, hogy jelenlétében mindenki tiszteletet és nemes tettekre való vágyat érezzen, mert felébreszti bennük azt, ami a legjobb.

Ez nem jelenti azt, hogy a nő egyáltalán ne törődjön külsejével. Aligha hatna környezetére felemelően, ha kócosan, elhanyagoltan járna és nemtörődöm módon öltözködne. A nőnek körülbelül annyi figyelmet kellene fordítania a testi szépségre, mint a tisztálkodásra és az evésre; ez is az élethez tartozik, kiegészíti, de nem a fő célja.

A testi tisztaság a szépség első előfeltétele. Semmiféle dezodorral vagy parfümmel nem helyettesíthető. Az arc finom kiigazítása -vagyis festése- a kevésbé feltűnő vonások kihangsúlyozására, és a kisebb hibák elfedésére szolgál, főleg az érettebb korú nőknél.

A nő az öltözködésben lépést tarthat a divattal, amennyiben különcködésével nem kirívó és nem hat rafináltan az érzékekre. A férfi frizurák aligha váltanak ki az igazi, ferdületlen férfiaknál tiszteletérzetet a nővel -mint “gyöngébb” nemmel- szemben. A férfi fazonú ruhák és nadrágok éppúgy nem fokozzák nőiességét, és természetes vonzerejét, ami a férfiakban újra úriemberhez méltó érzéseket és megnyilvánulásokat ébresztene. Télen a kényelmes és enyhén szélesedő szoknya jobban melegít, mint a nadrág, amit a mai nő ruhatára elengedhetetlen részének tart. Szoknyában nőiesebbnek tűnik a kevésbé szép nő is. A szoknya a nőnek természetes védelmet nyújt az elférfiasodással szemben.

»»» «««

A testi szépség elengedhetetlen része a mozgás is, ami a nőt kecsessé vagy nehézkessé teszi. Persze a nő itt is hamis dologra összpontosított. Mikor az ülő foglalkozás deformálni kezdte az alakját, lehetőségeket keresett, hogy kiküszöbölje ezt a hiányosságot. Olyan sportokat választott mint a futás, tenisz, aerobik, erősítő gyakorlatok, kalanetika stb. Egy új szépségideál lett a célja: a feszes, kisportolt alak, enyhe domborulatokkal. És így a finom, gyönge nő már nemcsak a munkában, a társadalomban, a divatban, de még testi szinten is igyekszik egyenlővé válni a férfival.

Gondoljuk végig mi történik a nővel a fárasztó gyakorlatok és a testi erőfeszítés közben. Az eredetileg finom, porózus és puha test nehéz és feszes, a férfiéhoz hasonló lesz. A test nagyobb tömörsége következtében a nő a magas szférák helyett az anyaggal és a földi dolgokkal kerül azonos nemű kontaktusba. Bár így egyenrangúvá válik a férfival, de nem lesz kiegészítő partnere; már nem fehér, hanem szürke. És erre a változásra még büszke is.

Hogyan tegye széppé az alakját, hogy közben nő maradjon? A fokozott fizikai fáradtság nemcsak testileg, hanem lelkileg is árt neki. Ezért válassza az egyszerű, könnyű gyakorlatokat, és több relaxációt. Ez rugalmas és átszellemült testet eredményez. A meditáció nélküli jóga a nő ideális eszköze a szellemi és a testi szépség elérésére.

A relaxáció és az enyhe edzés biztosítják frissességét, rugalmasságát és egészségét. Érzelem dús alkata következtében -ami fokozott ingerlékenységben és pszichés labilitásban nyilvánul meg- a nőnek inkább több lazításra, mint gyakorlatra van szüksége. E célnak megfelel a könnyű tánc, a séták és a mérsékelt túra is.

»»» «««

Honnan vegye a nő a szellemi szépséget és tisztaságot? Ez ma még lehetséges? Igen. Próbáljon először külsőleg “kiegyenesedni”, utána hatoljon le a lélek mélyére is, és ott keresse saját ferdeségeit. De honnan vegye a tiszta gondolatokat, ha az élet ma tele van képmutatással. pénzimádással és igazságtalansággal? Már fiatal korától kezdve próbáljon feltöltődni szellemi ideálokkal: olvasson meséket, mondákat, szellemi és szépirodalmat, melyek felemelő hatással lesznek rá, és egész élete során kísérni fogják. A nőies finomságot és szépségét bármilyen művészi tevékenység, de a művészet passzív élvezete és a kézimunka is fokozza. A gyerekekhez fűződő kapcsolat és szeretet kulcsszerepet játszik a nő tisztaságában. Azzal, hogy átviszi a szépséget a mindennapi életbe -tiszta gondolkodás, érzés és cselekvés által- alakítja saját lelkét, ami tükröződik a szemén, az egész testén, és minden megnyilvánulásában.

Melyik konkrét tulajdonságokat fejlessze tehát a nő, ha el akarja érni az igazi nőiséget? Említsük meg legalább az alapvetőket:

* A férjhez és az ideálokhoz való hűség.

* A test, a környezet és a gondolatok tisztasága.

* Rend a háztartásban, a munkában és a gondolkodásban.

* Békesség. A stressztől és a figyelemhiánytól, valamint a bőbeszédűségtől -ami többnyire a kimerültség jele-, kikapcsolódással, alvással, a fontos és a kevésbé fontos dolgok megkülönböztetésével, tervszerűséggel kellene megszabadulni.

* Élje át teljes mértékben az érzelmeket, az örömet a bánatot, mert az elfojtás feszültséget, depressziót és betegséget okoz.

* Gyöngédséget és gondoskodást fordítani a gyermekekre, az állatokra, a növényekre, a művészetre és a kézimunkára.

* Viszonyuljon őszinte, hamisítatlan és gyöngéd szeretettel partneréhez és környezetéhez.

* Viselkedjen természetesen, legyen önmaga, ne utánozza a bálványokat.

»»» «««

Az erkölcs az anyaságot tette a nők legfőbb céljává. Aki ezt a kincsét elvesztette, vagy önként lemondott róla, az mások szemében sajnálatraméltó és alsóbbrendű. Ugyanez a mérce érvényes azokra a nőkre, akik nem mennek férjhez. Ezért a lányok és az anyák már kora ifjúságuktól fogva nem is gondolnak másra, csak a jó férjhezmenetelre és a gyerekekre. Mivel a nőnek az anyaság és a házasság -mint természetes állapot- lehetőséget ad az érzelmek aktív kinyilvánítására, vágyódik megvalósításukra. De a cél elérése nem mindig elégíti ki őt teljesen. Némelyik nő számára a gyerekekről való gondoskodás képezi a szellemi fejlődés maximális határát, ezért szívesen játsszák ezt a szerepet meglettebb korban is - az unokák gondozásával. A nagyigényű nők igényes célokat tűznek ki maguknak, melyek mozoghatnak kizárólag női, de részben férfi határokon belül is.

Azt a nehéz időszakot, mikor veszít testi vonzerejéből és frissességéből, és ezáltal önbizalmából is, nemcsak a pótolhatatlan nagymama szerepével hidalhatná át, hanem szellemi művelődéssel is. Fiatal korában erre nem volt ideje, mert a gyerekeivel törődött, azután meg sok időt töltött a munkában, és a szellemi fejlődésre soha sem gondolt.

India egyes részein a mai napig fennmaradt egy különleges szokás. A házastársak idős korban elhagyják gyermekeiket és unokáikat, hogy szellemileg felkészüljenek az átmenetre ebből a világból a másikba. Az érett korú modern nő is választhat hasonló célt, és nem is kell elhagynia családját. Alkalmi, vagy akár a rendszeres -de nem állandó- segítség az unokák nevelésében nem fogja zavarni szellemi fejlődését, ellenkezőleg, gazdagíthatja. Ha a nő nem lenne kénytelen élete nagy részét két fárasztó műszakban eltölteni, szellemi fejlődése párhuzamosan valósulna meg. Azonban az időhiány és az állandó túlterheltség annyira fékezi, hogy eltéríti élete valódi értelmétől: hogy rákapcsolódjon a magas szférákra.

A kétműszakos, igényes modern élet sok nőt fosztott meg felszabadultságától, természetességétől és nőiességétől. Ezért a gyermektelen és nem házas nők, akik nem váltak a szakma rabjává, a társadalom számára sokszor még értékesebbek. Modern öltözete és arcának ízléses kikészítése ellenére a kimerült és gondokkal terhelt feleség és anya nem emeli fel szellemileg környezetét, legfeljebb esztétikailag vagy erotikusan. Csak a nyugodt, vidám és szellemi beállítottságú asszony hozhatja le föntről az erényeket és az alkotások előképeit, és elérhetővé teheti ezeket egész környezete számára, melyet tisztasága által felemel.

Az anyaság a dolgozó nő számára nagyon megterhelő. Ezért választania kell, mit részesít ebben az időszakban előnyben: a karriert vagy a gyereket. Mindkét tevékenység túl sok erőfeszítést és időt igényel, s így nehezen egyeztethetőek, bár kívülről minden rendezettnek látszik, főleg akkor, ha segít a férj és a család. Az anyai szeretet hiánya a gyerekeknél csak később nyilvánul meg, amikor a szülők közömbössé válnak számukra, mivel gyerekkorban nem alakult ki köztük elég szilárd, szeretetteljes kapcsolat.

Ha a nő úgy dönt, hogy anya lesz, a gyerekkel szemben nagy felelősséget vállal. Ez nemcsak a testi és az anyagi szükségleteket foglalja magába, hanem mindenekelőtt azt kell biztosítania, hogy a gyerek minél nagyobb biztonságban érezze magát, kapjon szeretetet és gyengédséget, amit megkövetel és amire huzamosabb ideig van szüksége, három vagy négy év nem elég. A nagymamák és a tanítónők sosem adják a gyerekeknek azt, amit csak az anyák adhatnak teljes mértékben, ha nem lennének megterhelve munkahelyi problémákkal és egyéb gondokkal. Jutalmul megkapnák a gyermekek egész életen át tartó szeretetét és tiszteletét, akik megérve felnőttkori komoly feladataikra, szabad teret biztosítanak anyjuknak a munkahelyi önmegvalósításra, és a szellemi fejlődésre.

Minden nő tudatosítsa illetve határozza meg saját rövid és hosszú távú céljait, és ne hagyja, hogy véletlenszerű események magukkal sodorják. Élete során sok nő valami egészen mást csinál, mint amit akar, csak azért, mert nem tud nemet mondani. Aztán egy életen át sajnálja. A nő bármilyen pozícióban értékes, ha igazi nő módjára él - lehet hajadon, házas, elvált, gyermektelen, anya vagy csak jó beosztott. Ezért ne rontsa el az életét olyan férfival, akit nem szeret, csak azért, hogy ne maradjon pár nélkül, és ne szüljön gyereket csak azért, mert ennek ez a rendje. Ha a nő úgy döntött, hogy anya lesz, az nem jelenti azt, hogy minden más vágyát és célját egy életre eltemesse. Miután a gyerekek felnőttek, vagy nevelésükkel egyidejűleg, részmunkaidőben dolgozva illetve érdekköröket látogatva valósíthatja meg önmagát.

A nő a munkában főleg a humán tevékenységekre orientálódjon, mint a művészet, a nyelvek, társadalmi, kulturális vagy szervező munka, ahol nem annyira eszével, mint érzelmeivel és szellemével dolgozik. Különböző szakkörök vezetése -gyerekek vagy felnőttek számára- ideális lehetőség az önmegvalósításra. Így másoknak hasznos, önmagát tökéletesíti, és ez nem vesz sok időt igénybe, amit különben a gyerekekre és a háztartásra kellene fordítania.

A hajadon vagy gyermektelen nő nem hibázta el élete célját, mint ahogy ezt környezete sokszor sajnálattal gondolja. Ellenkezőleg, ez előnynek számít. Több a szabadideje, amit saját szellemi tökéletesedésre használhat ki, ami megkönnyíti, hogy tudatosan lépjen kapcsolatba a magasabb szférákkal. Amivel foglalkozik, azzá lesz. Az élet igazi céljának megismerése kiegyensúlyozottsággal tölti el, és életének értelmet ad. Nem az anyaság a nő legfőbb küldetése. Az első hely a szellemi fejlődést és a környezet felemelését illeti, de nem az anyaság vagy a háztartás rovására.

»»» «««

Ahogy a nőt első pillantásra megjelenése szerint értékelik, második pillantásra fel lehet becsülni szellemi kvalitásait aszerint, hogy milyen az otthona. Itt mindig is ő volt a királynő. Itt mindent a nő keze és ízlése uralt. Lehetett egyedül, a férjével vagy a gyerekekkel, akkor is itt érezte magát legjobban és a legnagyobb biztonságban. A megnövekedett materializmus ellenére az otthon ma sem vesztett jelentőségéből és szerepéből. Ez a béke és a biztonság oázisa. A tisztaságtól és a szerény szépségtől ragyogó otthon balzsam a léleknek és a testnek - az egész család számára.

A manapság oly elterjedt gyakori elutazás csak kikapcsolódásra ad lehetőséget, de a háztartást felborítja. A gondok ugyanis megmaradnak, az elme csak elfojtja őket, mivel nincsenek megoldva, se megértve.

 

A meghitt otthonban viszont az ember nyugodtan lefeküdhet a kanapéra, és elgondolkodhat azon, miért van rossz hangulata, mi bántja, és hogyan változtatja meg az elhibázott, kusza ügyeket. Munka után napi félórányi elmélkedés számos új ösztönzést nyújt, és megszabadít a nyomasztó gondolatoktól és gondoktól. Ezenkívül nyugodt családi környezetben a megfelelő időben meg lehet beszélni a dolgokat a családtagokkal, lehet tanácsot adni és tapasztalatokat cserélni.

 

A dolgozó nőnek általában nincs ideje figyelemmel kísérni az élelmiszerárakat, a a különböző árleszállításokat vagy kedvezményeket. Gondolkozás nélkül megveszi, amire szüksége van, gyakran nem is tudja, hogy majdnem a duplájáért, mert összehasonlításra nincs ideje. Így könnyen el lehet költeni egy halom pénzt. A takarékosság és a jó gazdálkodás lassanként sok női lélekből kiveszik, mint valami elavult, divatjamúlt dolog. A dolgozó nő mindent meg akar szerezni, amit a piac kínál. Hiszen keményen dolgozik, megérdemli! Hasonlóképpen a férje és a gyerekei sem akarnak maguktól megvonni semmit. Az áldozat számukra ismeretlen és abszurd fogalom, bár éppen ez emeli fel, ez vezeti szellemi fejlődésre az embert. A pénz és a nehéz munka kitúrták a szerénységet és a szeretetet az otthonokból.

A gyerekek már nem sírnak, ha iskolába vagy óvodába kell menni. Otthon sem tapasztaltak meg jobb ellátást, így végül is mindegy nekik. Már kis koruktól rászoknak erre a stílusra, hogy nem a szeretet és a szerénység az élet komponense, hanem a kemény munka és a jólét. Ha a házastársak nem tudják jól beosztani a kötelességeket és a feladatokat, akkor az otthoni rendetlenség állandósodni fog. Arra senki sem gondol, hogy ez automatikusan rendetlenséget okoz a gondolkodásban is. A rendetlenség és a felszínesség az élet normális részévé vált, és az új generáció ilyen viszonyok között nő fel. Senki sem sejti, hogy ez mind annak a következménye, hogy a “királynő” elhagyta otthonát.

»»» «««

A foglalkoztatottság egy fontos kötelességtől fosztotta meg a nőt, amire munka mellett már nincs is ideje. Gondoskodni a család egészségéről. Az egészség elengedhetetlen része a megfelelő életrend, amely a békés és tiszta otthonon kívül magában foglalja a megfelelő kosztot is. Sok nő nincs tudatában, hogy ezáltal meg lehet őrizni az egészséget. Nincs idő és energia azt tanulmányozni vagy vizsgálgatni, hogy melyik családtagnak mi a hasznos és mi a káros. Az elvesztett egészséget azután pénzzel kell pótolni, gyógyszerekre vagy orvosokra, mivel a megelőzésre nem volt elég idő.

Sok nő csak hétvégén főz. Gyermekeik a napközis kosztra vannak utalva, amit édességgel pótolnak ki, mert hiányzik nekik a jóllakottság és a szeretet érzése. A szülők szeretetüket főleg pénzzel fejezik ki, mert gyermekeik problémáival, érzelmeivel foglalkozni, vagy teljes értékű tízórait készíteni nincs idejük. Pénzt adnak a gyerekeknek, hogy azt vegyenek rajta, amit akarnak.

Az otthoni rendetlenséghez hasonlóan ezt a hanyagságot sem lehet a dolgozó nőnek felróni. Ha “megszakadna” se bírna a munka mellett mindent elvégezni, még ha segít is neki a férje.

 Hogyan lehetne megváltoztatni ezt a megszokott életmódot? Egyszerűen - az értékrend megváltoztatásával. Csak így történhet javulás. Ez a változás viszont bizonyos lemondást illetve stílusváltást is megkövetel, és erre nem mindenki képes. Mindegyikünknek szabad akarata van, és ez  lehetőséget ad, hogy úgy  cselekedjünk, ahogy  jónak tartjuk. Vagy a szeretetet és a nyugalmat választjuk egy meghitt otthonban - még takarékosság árán is -, vagy maradunk a hajszánál és a jólétnél a szeretet rovására.