XIII. válaszok a kérdésekre: 286 - 288

XIII. válaszok a kérdésekre: 286 - 288

 

286

Ön teljesen magától értetődő módon kijelenti, hogy az egyházat sötét tekintélyek irányítják, felfedi milyen praktikákkal tévesztik meg a híveket. Miért olyan biztos benne, hogy ez valóban így van, amikor azt állítja, hogy ateista volt?

Sosem voltam teljesen ateista. Mindig is éreztem, hogy létezik valami, ami több mint az anyag, de annak ellenére, hogy meg voltam keresztelve, nem a templomokban kerestem az igazságot.

Amikor a második könyv írása közben sugallatot kaptam a sötétség egyházon belüli működéséről, nekem mindez olyan magától értetődőnek tűnt, mert sok csalárdságról már régebben hallottam. De néhány gondolatot mégis túlzottnak találtam, és nem voltak leellenőrizve. Úgyhogy egyenlőre kihagytam őket, és reméltem, hogy hamarosan kapok valami bizonyítékot. Mert már tudom, hogy nálam ez így működik.

Szeretném nagyon röviden megemlíteni saját tapasztalatomat az egyház egyik képviselőjével, akinek a megnyilvánulásai teljes mértékben igazolják azt, amit írok. Bár ez egy intim dolog, nyilvánosságra kell kerülnie. Később megindokolom, hogy miért.

Könyvem egyik hölgyolvasója, egy népszerű pap ismerőse, meghívott látogatóba. Nagy lelkesedéssel beszélt a könyvemről, és az ismerőséről is, aki nem volt jelen. Másnap éjjel hirtelen felébredtem. Erős sugallatot kaptam, hogy a szóban forgó pap a megtestesült János apostol, és hogy ő lesz a gyermekem apja. Ez teljesen összezavart, mert túlságosan erős és meglepő volt, hogy Imanuel apja egy pap legyen. A biztonság kedvéért megkérdeztem Imanuelt, hogy ezt tőle kaptam-e. Azt a választ kaptam, hogy győződjek meg saját magam, hogy honnan származik ez a sugallat, mert számomra ez lesz a további ismeretekhez vezető út.

Nekifogtam hát a vizsgálatnak. Mindjárt másnap felhívtam azt a hölgyet, és elmondtam neki a sugallatot. Beismerte, hogy ő ezt már régóta gyanította, és ez kissé megnyugtatott. Azt mondta, hogy úgy érzi, mintha valamelyik korábbi életből össze lenne kapcsolva vele, mert nagyon közel áll hozzá. Azonnal jött a gondolat, hogy bizonyára az ő anyja lehetett. Amikor ezt megmondtam neki, nem is nagyon lepődött meg, mert a pap vele szemben úgy viselkedik. Az viszont nagyon bántotta, hogy ő nem akarja elolvasni a könyvet, mert nem hisz a reinkarnációban.

Aztán barátságosan azt javasolta, hogy menjek utána egy társadalmi eseményre, és próbáljak rá -mint nő- benyomást gyakorolni. Akkor talán bizonyosra vehető, hogy elolvassa a könyvet. Megkérdeztem, hogy mégis ezt hogyan gondolja. Először nem a könyvről kellett beszélnem, hanem a kinézetemmel kellett őt megragadnom, hogy kitűnjek a nők közül, akik állandóan körülveszik. Azt hittem, hogy rosszul hallok, és amikor további magyarázatot kértem, majdnem rám ripakodott, hogy ne játsszam a naivat. Amikor megvallottam neki, hogy nem ismerem a papokat, de másmilyennek képzeltem őket, olyan célzásokkal torkolt le, hogy alkalmatlan vagyok, és az egész küldetést elrontom.

Egyfajta szorongás és csalódottság érzetével mentem el tőle. Amikor egy kicsit össze szedtem magam, úgy döntöttem, hogy felhívom a papot, hogy megtudjam kinek az ötlete volt a csábítás, az övé vagy az ismerős hölgyé. Nagyon szolidan és visszafogottan viselkedett. A beszélgetés végén olyan meglepő kijelentést tett, hogy végre már szeretne szerelmes lenni.

Nagy erőfeszítésembe került, hogy túltegyem magam a szerelem ilyen hűvös és racionális kifejezésén. Az eseményre elmentem, mert kíváncsi voltam, hogy néz ki pap, de nem hagytam magam bemutatni neki, és nem mentem még csak a közelébe se. Nem sokkal azután a hölgyismerőse ismét meghívott. Bizalmasan elárultam neki az új sugallatomat is, hogy a mi kapcsolatunknak köszönhetően összefonódik két szellemi áramlat – a katolikusok és Abd-ru-shin követői. Ezt ő logikusnak tartotta és ezt követően emlékeztetett a telefonbeszélgetésre, hogy hallottam-e, amikor a pap azt mondta nekem, hogy végre szerelmes akar lenni. Kis habozás után ezt letagadtam.

Megkérdeztem Imanuelt, hogy lezárjam-e az ügyet, mert nekem veszélyesnek tűnt. Visszaállította önbizalmamat, és azt javasolta, hogy csak várjak.

Még aznap este sor került a dologra. Ahogy lefeküdtem az ágyba, és szerettem volna mindent nyugodtan átgondolni, hirtelen olyan kimondhatatlan gyönyör öntött el, hogy majdnem elájultam. Egy kis idő múlva ismét. Abban a pillanatban észrevettem a pap arcát. Meglepett, hogy látom, mert ilyen asztrális látással csak az előző barátomat – a bukott angyalt láttam. Azt gondoltam, hogy így csak a bukott angyalok képesek megjelenni. Gyorsan összeszedtem magam, és azt mondtam neki, hogy hagyja abba, mert én máshogy képzelem a szerelmet. Erre nem szólt semmit, csak elárasztott egy még hosszabb gyönyör-hullámmal.

Amikor ez abbamaradt, megláttam őt, ahogy asztrális testben az ágyamnál ül, mintha készen állna a szerelmi játék folytatására az én engedélyemmel. Figyelmeztettem, hogy ha nem akar természetes úton, először az érzelmeken keresztül közeledni hozzám, hanem csak ilyen módon, akkor ezt a kapcsolatot az ő részéről nem tartom egészségesnek és őszintének. Erre azonnal eltűnt.

Nem tudtam, mit tegyek, és már fel akartam hagyni a vizsgálódással. De Imanuel azt sugallta, hogy írtjak a papnak egy levelet, és kérjek tőle választ, vagy egy személyes találkozást. Nem értettem az okát, de megtettem. A levél végén valóban egy találkozót javasoltam, vagy legalább írásbeli választ, ahol kifejtené véleményét a könyvről, amit a levéllel együtt elküldtem neki.

A várakozást azzal rövidítettem meg, hogy a barátnőmmel együtt elmentem az ő karácsonyi miséjére. Mire odataláltunk, a templom már tele volt, így az ajtóban álltunk. Őt alig láttuk illetve hallottuk, mi pedig teljesen elvesztünk a tömegben. Miközben prédikált, odahajoltam a barátnőmhöz, és azt súgtam neki, hogy milyen furcsa, kántáló a beszéde.

Másnap reggel korán felébredtem, mert éreztem, hogy valami szellem áll az ágyam mellett. Mozdulatlanul állt ott, mint egy nemes tartású, papi talárba öltözött szobor. Csodálkozva néztem fel rá, mikor szigorú hangot hallottam: "Hogy mertél kritizálni a templomban?" Azonnal rájöttem, hogy ez bizony nem János apostol, hanem egy bukott angyal, ha engem észrevett és meghallott abban a tömegben, és ha az én kritikám annyira bántotta az egóját.

Néhány napig még vártam a válaszát, miközben ő folytatta támadásait, leírhatatlan gyönyör-érzettel bombázott, amivel szemben teljesen tehetetlen voltam. Ez meghaladta az erőmet. Bárhol voltam, ez az érzet mindenhol utolért - az utcán, a színházban, a munkában, az ágyban. Tudatosítani kezdtem, hogy ha ez még egy ideig folytatódni fog, akkor annyira rászokom, hogy hiányozni fog.

Megkértem Imanuelt, hogy avatkozzon be, és szabadítson meg ettől a befolyástól. Megértettem, hogy a levélre már nem kapok választ, és hogy nem is akar találkozni velem, hogy a könyvről beszélgessünk. A támadások egyszerre megszűntek, ettől megnyugodtam és újra a réginek éreztem magam.

Kíváncsi voltam, miért hagyta Imanuel olyan sokáig ezt a negatív hatást, ha tudta, hogy a pap nem János apostol inkarnációja, és hogy engem így fog csábítani. Azt mondta, hogy saját magamon kellett valamit megtapasztalnom, amiről az emberek nemsokára írni és beszélni fognak. Ez a tapasztalat nekem segített, hogy higgyek nekik, és a többieket figyelmeztessem ezekre az asztrális eksztázisokra.

Azt is közzé kell tenni, hogy a sötét sugallatok majdnem ugyanolyanok, mint a világosok. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a bukott angyalok tényleg használják az ilyen módszereket is, hogy pszichikai és fizikai kontroll alatt tartsák őket.

Megkérdeztem Immanuelt, mit is akart valójában ez a pap. A következő magyarázatot kaptam:

A sugallatokkal és az ismerős hölggyel azt volt a szándéka, hogy felkeltse az érdeklődésemet a személye iránt. Aztán olyan megalázó helyzetbe akartak hozni, mintha felkínálnám magam a papnak -mint egy csábító, egy könnyűvérű nő- az Isten Fiának nemzése céljából. Így akartak nyilvánosan lehetetlenné tenni, és degradálni az egész küldetésemet. Amikor ez nem sikerült nekik, akkor a pap igyekezett asztrális gyönyör-érzettel legalább azt elérni, hogy a befolyása alá kerüljek, és ne tudjam folytatni a további feladatokat, melyek megkövetelik a tiszta kapcsolatot Imanuellel.

Míg a bukott angyal évekig tiszta plátói szerelemmel tartott a hatása alatt, ez a másik a szexuális vágyon keresztül próbálkozott. De ő maga esett abba a csapdába, amit nekem állított. Mikor látta, hogy elhittem a sugallatait és reagáltam is, úgy vélte, hogy az én felső kapcsolatom elégtelen. Ha Imanuel előre elárulta volna, hogy ki ez a pap, és mi a szándéka, akkor nem viselkedtem volna olyan természetesen. Nem szereztem volna saját tapasztalatokat és bizonyítékokat az ő titkos praktikáiról. Ezért hagyta Imanuel, hogy magam vizsgálódjam, de közben állandóan a felügyelete alatt álltam. Ez az élmény egyúttal arra is bizonyíték, amit már régóta állítok, hogy a sötétség állandóan azzal próbálkozik, hogy eltérítse a magas szellemeket feladatuktól és küldetésüktől, s ezt diszkréten, sőt élvezetes módon teszi.

Persze, ezek az elgondolások nem a paptól származtak, hanem a mestere, a sötétség ura, parancsára tette, aki azóta, hogy megszabadultam korábbi barátomtól, a bukott angyaltól, elvesztette az irányítást felettem.

Ha nem az lett volna a sötét pap küldetése, hogy nyilvánosan megszégyenítsen, vagy legalább a befolyása alá vonjon, akkor sugallatával nem csalogatott volna csapdába. Diszkréten csinálta, hogy senki se tudjon róla, de úgy, hogy én nyilvánosan kerüljek kínos helyzetbe. Ha ezt a játékot nem ő maga kezdeményezte volna, akkor ugye nem vette volna a lapot. De abban reménykedett, hogy az igazságot senki sem tudja meg, és hogy rajtam felülkerekedik, ha már "bedőltem" neki.

Amint látható, a János Jelenéseiből ismert "sáskák" lassan kezdenek előmászni a lyukakból – kezdik kimutatni asztrális erejüket. A bukott angyalok prédikációi és beszédei a médiában tele vannak magasztos szavakkal az őszinteségről, szerénységről, igazságról, tisztaságról és a becsületről. De ezek csak szavak, tetteik teljesen eltérőek, gyakran gyalázatosak is. Annak érdekében, hogy elrejtsék valódi kilétüket, világos emberekkel veszik magukat körül, még barátkoznak is velük, hogy úgy tűnjön, hogy ők is olyan tiszták, mint azok. Azért, hogy a rejtekük a lyukban még biztonságosabb legyen, képesek megjátszani az üldözött áldozatot, vagy az egyházon belül még az Igazság bajnokait is.

Amikor kiszabadultam az egyház csapdájából, már elő volt készítve a következő, egy még veszélyesebb. Látszólag ismét önkéntelenül kellett beleesnem, hogy csapdába ejtsem a vadászt. Aztán újabbnál újabb csapdák jöttek, melyek egyre erősebbé tettek, s ennek az lesz a vége, hogy megint a legfőbb gonosszal fogok harcolni.

 

287

Hol lett felállítva a következő csapda?

Abd-ru-shin lelkes követői között a Grál Mozgalomban. Bár ez az eset is inkább személyes jellegű, le kell írnom.

Amikor az első könyvben nyilvánosságra hoztam, hogy én leszek Imanuel anyja, ennek nem az volt a célja, hogy a férfiak kezdjenek utánam járni, és jelentkezzenek az apaság végett. Végtére is, nem így történt, ez a feladat csak a bukott arkangyal követeit érdekelte, őket azonban más szándék vezette. Imanuel tudta, hogy ki lesz a gyermekem igazi apja, de nekem ezt egyenlőre nem kellett tudnom. Ennek az volt a célja, hogy bedőljek két "fenevadnak", és bizonyítékot szolgáltassak arról, hogy valójában kire hallgatnak, amikor azt híresztelik, hogy az Istenre0 0.

Nem sokkal a hamis pap leleplezése után további sugallatot kaptam, méghozzá az ő asztrális jelenlétében. Ezért elejétől kezdve kételkedtem a hitelességében. Amikor a pap rájött, hogy az ő eksztázis-élményei nem térítettek el a küldetésemtől, rákapcsolt engem az utódjára, aki készen állt, hogy az eltérítés másik módszerét alkalmazza. Persze azt kellett hinnem, hogy a sugallat Immanueltől származik. Mivel Imanuel nem cáfolta meg, hanem csak óvatosságra intett, én reagáltam rá.

A sugallat így hangzott:

"Imanuel valódi apja ugye nem lehet senki más, csak a a szlovákiai Grál Mozgalom legtisztább képviselője."

És én még a teljes nevét is tisztán hallottam, bár az illetőt még sohasem láttam. Az új lovagot megkönnyebbüléssel fogadtam, hogy őt már biztos nem fogom elveszíteni, ha a sötétségnek köszönhetően eddig minden férfitől és segítőtől meg lettem fosztva. Végtére is, a gyermeknek kell hogy apja legyen, és ki lehetne jobb apa, mint Abd-ru-shin egyik odaadó híve? Úgy éreztem, hogy itt van a feladat beteljesítésének ideje.

Tehát fel akartam őt hívni, mert a sugallat jelezte azt is, hogy engem várni fog. De Imanuel azt tanácsolta, hogy ne a könyv szerzőjeként jelentkezzem, hanem mint Szvanhilda egyik barátnője. És így is történt, nem utasított el.

Megkérdeztem tőle, ha olvasta-e az "Örök törvények" című könyvet Azt mondta, hogy nem, és állítólag nem is látta. Egy találkozót javasoltam, ahol két másik barátnőmmel együtt megismertetnénk őt Szvanhilda küldetésével. Mivel úgy látszik, hogy ebben neki is jutott szerep, azért küldött minket ő hozzá. Abba beleegyezett, hogy meglátogassuk.

Éjjel, közvetlenül azelőtt, hogy hozzá indultunk, utasítást kaptam Immanueltől, hogy ne mondjam meg neki, hogy ő lesz Imanuel apja, hanem hogy először teljesítsen három feladatot, amit tőlem fog kapni. Addig érzelmileg ne közeledjek hozzá, bár ő erre fog törekedni. Erre felkészítettem a barátnőimet is. A következő három feladatról volt szó:

1. Tájékoztatni a Grál Mozgalom tagjait az "Örök törvények" című könyvről, és olvasásra ajánlani nekik, mert sokan elutasítja anélkül, hogy elolvasnák.

2. A Grál Mozgalom tagjai számára egy előadást szervezni a könyv szerzőjével.

3. Megismertetni a Grál Mozgalom ausztriai központját a könyvvel, hogy terjesszék világszerte, mert nekik mindenütt vannak leányvállalataik.

Ahogy megérkeztünk, vendéglátónk egyértelműen úgy viselkedett, hogy nagyon tetszem neki, amit jó jelnek tartottunk. Úgy gondoltuk, hogy később kellemesen meg lesz lepődve, ha majd megtudja, hogy én vagyok a Szvanhilda. De mindjárt a beszélgetés elején ellenvetést tett, hogy Szvanhilda nem lehet Abd-ru-shin küldetésének folytatója, mert H. Vollman Abd-ru-shin életrajzában megírta, hogy Imanuel már nem jön el a Földre. Elmagyaráztam neki, hogy miért írta ezt, és azt is, hogy a könyvben egy Grál üzenetből vett idézet formájában egyúttal bejelentés történt, hogy az Ember Fia mégis eljön. Kissé megnyugodott, és a vita most már nyugodtabb légkörben zajlott.

Többnyire velem tárgyalt, és egyre jobban kimutatta, hogy nem vagyok közömbös számára. Engem közben provokált is, mintha tudta volna, hogy ki vagyok. De mi elszántan játszottuk a szerepünket, Imanuel utasításai szerint. Később Imanuel elmagyarázta, hogy ha én felfedtem volna az azonosságomat, akkor a csábító felgyorsította volna a közeledést, aminek nem kellett megtörténnie.

A végén maga a házigazda kért egy példányt azzal, hogy majd elolvassa és meggondolja, hogy hajlandó lesz-e teljesíteni a három feladatot. Abban egyeztünk meg, hogy majd minél korábban jelentkezünk, és abban az esetben, ha a könyv tetszeni fog neki, akkor mindnyájan találkoznunk beleértve Szvanhildát is.

Néhány nap múlva egyikünk felhívta. Azt mondta, hogy már a könyv végén jár, és hogy tetszik neki pár apróságon kívül, amit majd a szerzővel (közben a fénykép alapján persze rájött, hogy az én vagyok) meg akar beszélni. Vagyis kifejezte érdeklődését egy további együttes találkozó iránt.

Mi abban állapodtunk meg, hogy először a barátnőm – a segítőm látogatja meg egy barátnőjével együtt, aki szintén az én segítőm, de ez nem az a harmadik, aki az első találkozón volt. Én csak akkor jöttem volna utánuk, ha megtudják, hogy milyen az igazi hozzáállása a könyvhöz. Akkor majd telefonon hívnak.

De hiába vártam. A segítőim néhány nap elteltével, amit nyaralásként őnála töltöttek, úgy jöttek vissza, mint akit teljesen kicseréltek. Azt ajánlották nekem, hogy olvassam el alaposan a Grál üzenetet és a Bibliát, hogy ott hamis prófétaként magamra leljek. Nekem estek, hogy nem fognak segíteni abban, hogy ily módon találjak férfira, méghozzá olyan küldetéssel, amit csak én találtam ki. Állítólag ezt elhíresztelik a Grál Mozgalomban is, hogy a tagok velem szemben elővigyázatosak legyenek, és a könyvet ne olvassák.

Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Eszembe jutott, hogy mielőtt elmentek, azt mondtam nekik: "Vigyázzatok, mert az is lehet, hogy a róla szóló sugallat a sötétségtől származik, és lehet, hogy akkor alakoskodni fog."

Hármunk közül ugyanis az, aki csak az első találkozón volt jelen, nekem arról beszélt, hogy a látogatás után állandóan olyan sugallatokat kapott, hogy lépjen be a Grál Mozgalomba, és állítólag milyen szép lenne, ha a nyakán ezüst keresztet viselne. Amikor elmondtam neki hogyan vallottak kudarcot a segítőim, rájött, hogy kitől származtak a sugallatok, és nagyon örült, hogy ellen tudott állni. Persze röviddel ezután az ő sugallatai kétségekké változtak a küldetésemet illetően, de így is kitartott mellettem.

Eszembe jutott, hogy az első könyvem megírása előtt Imanueltől olyan utasítást kaptam, hogy ne keressem a Grál Mozgalom tagjainak közelségét. Az ő befolyásuk alatt sohasem fejeztem volna be a könyvet. Az ő negatív hatásukat most annak kellett volna legyőzni, aki Abd-ru-shin igazi és odaadó hívének adja ki magát azzal, hogy felajánlotta, hogy vállalja Imanuel apjának szerepét, illetve ha ezt a szerepet osztotta rá az ő ura. A küldetésemhez való színlelt pozitív hozzáállást a gyakorlatban a három említett feladat teljesítésével erősítette volna meg.

Imanuel természetesen már előre tudta, hogy ennek mi lesz a vége. De ezzel lehetőséget adott a lovagomnak, hogy nyilvánosan kimutassa és bizonyítsa azt, amit a többi tag előtt titkolt – hogy számára egyáltalán nem fontos Abd-ru-shin küldetése, ha a könyvem elolvasása után engem -mint ennek folytatóját- elutasít. Elvégre a mozgalom legtisztább tagjaként neki kellett volna először kiérezni, és megérteni az én igazi szerepemet és kilétemet. De az ő szándéka az egyház papjáéval volt azonos: engem kínos helyzetbe hozni, és megerősíteni, hogy nem én vagyok Abd-ru-shin igazi folytatója. Ez volt a második csábító valódi szándéka, amikor az elsőnek nem sikerült. Abban az időszakban kellett engem lehetetlenné tenni, amikor a sötétek már előhuzakodtak a saját Szvanhildájukkal, akit annyira szeretnek magasztalni.

Ha viszonoztam volna a vonzalmát, és hagytam volna magam elcsábítani, feláldozta volna magát, és megjátszotta volna a szerelmes szerepét, csak azért, hogy azzal a hamis ígérettel, hogy teljesíti a többi feladatot is, közelembe férkőzzön. Végtére is ez volt az ő urának szándéka – hogy abban az időszakban, amikor teherbe kell esnem, elcsábítson az igazitól. De a segítőim kudarca meghiúsította ezt a szándékot. Amikor az én elcsábításom feleslegessé vált, mert sikerült neki meggyőzni őket, hogy én egy hamis próféta vagyok, akkor maga esett a csapdába azáltal, hogy nyilvánosságra hozta valódi nézeteit. Ugyanis nem sejtette, hogy erről írni fogok.

De azt nem értem, hogy Imanuel miért hagyta, hogy a segítőim ilyen szégyent hozzanak rám. Megkérdeztem, hogy velük szemben hol hibáztam. Csodálkoztam, amikor azt mondta, hogy nem követtem el semmi hibát. Minden úgy történt, ahogy lennie kellett, mivel ők nem olyanok voltak, mint amilyennek én tartottam őket, ezért nem kellett, hogy a segítőim legyenek.

Állítólag annak köszönhetően, hogy nem mentem el a találkozóra, majd kapok egy levelet a korábbi csábítómtól, hogy kézzelfogható bizonyítékom legyen, hogy a Grál Mozgalom néhány tagja ugyan meggyőzően beszél az Abd-ru-shin iránti odaadásról, és az ő művének visszaélések elleni védelméről, de tetteik épp az ellenkezőjét bizonyítják.

A levelet közzé kell tennem, hogy a Grál Mozgalom tiszta tagjai tudják, hogy ki rejtegetnek soraikban.

Íme a levél másolata:

 

Makedonová asszony,

miután személyesen találkoztunk, és miután elolvastam az ön "Örök törvények" című könyvét szeretném kijelenteni a következőket.

Először is elutasítom az ön művét, melynek abszolút semmi köze a Grál üzenethez egyáltalán semmi közös. Ön nem az, akinek kiadja magát. A szlovák nemzet nem a választott nép, és a miniszterelnöknek nincs semmi köze az ős-szellemi származáshoz. Az ilyen információk terjesztésével mérhetetlen károkat okoz a nemzetnek.

Mi ketten két alkalommal kerültünk kapcsolatba, egyszer telefonon, egyszer személyesen. Mindkét esetben letagadta, hogy ön a könyv szerzője. Ön szerint fontos feladatokkal leszek megbízva. Az első hármat személyes találkozásunk alkalmával elmondta nekem. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy ismerem az utolsó feladatot is. Valamennyit a legerélyesebben visszautasítom. Az első hármat két tanú jelenlétében jelentette ki. Az utolsót valószínűleg csak mi ketten ismerjük.

Abban az esetben, ha nyilvánosan propagálni fogja a művét, én is kényszerítve leszek nyilvánosan fellépni ön ellen. Mire számíthat, milyen következményekkel jár, ha tudatosan elferdíti az Úr Igéjét?

Ez a nemzet ma szó szerint nyög a különböző úgynevezett médiák nyomása alatt, melyek lényegében csak önmagukat reklámozzák, és nemes hangzású szavak leple alatt kisebb-nagyobb szellemi vezetővé akarnak lenni, ahelyett, hogy segítenének az embereknek saját lábukra állni.

Ön azt írja, hogy a könyv kozmikus sebességgel elterjed az egész világon, mert abban reménykedik, hogy az emberiség fel fogja ismerni Imanuel ön által elhozott új evangéliumát. Példa nélküli hiúság és beképzeltség.

Nekem személy szerint az ön könyve mégis nyújtott valamit. Azt a felismerést, hogy a sötétség az elvesztett harc feletti kétségbeesésében, utolsókat rúgva, még szeretné tönkre tenni az Úr művét azzal, hogy először felhívja rá a figyelmet, majd utána megpróbálja elferdíteni.

Én csak egy dolgot tudok önnek tanácsolni. Hagyjon fel az ilyen további kísérletekkel, míg nem okoz olyan kárt, amit már nem lehet jóvá tenni.

 

Összefoglalom, hogy mi következik az említett esetből és a levélből:

• Az említett illető annak ellenére, hogy úgy tett, mintha nem ismerne se engem, se a könyvemet, mindkettőről tudott. Végtére is, elődje sugallatán keresztül ő maga hívott, mert már volt tapasztalata, hogy a sugallatra képes vagyok reagálni.

• Először érzelmileg, utána testileg kellett elcsábítania, hogy aztán már ne tudjam elfogadni az igazi férfit. Amikor ez nem sikerült neki, akkor a segítőimen keresztül gyalázott meg, akik az ő hatása alatt megvalósították a szándékát - megtagadtak és megaláztak engem és a küldetésemet is a mozgalom többi tagjai között

• A levélben megemlíti, hogy politikai vezetőnk nem magas származású. A valóságban nagyon jól ismeri az ő származását, ahogy az én esetemben is, de kifelé tagadja, mert ez része a küldetésének – tudatlanságban tartani a mozgalom tagjait, és elrejti előlük az igazi vezetőket.

• Mint kollégái az egyházban ő is azzal leplezi saját sötét származását, hogy szeret a Grál üzenetről beszélni. Intelligens és meggyőző módon úgy magyarázza a hallgatóknak az Üzenetet, hogy azzal saját célját támogassa – olyan dogmákat hozzon létre és tartson fenn a Grál Mozgalom, amelyek megakadályozzák Imanuel eljövetelének megértését, és az ő anyjának megismerését.

• Elárulta magát, hogy milyen módon -a vitán kívül- győzi meg nézeteiről a mozgalom tagjait. Ezt bizonyítják az említett hűséges segítőnőm sugallatai is, aki csak a vele való találkozás óta kapta ezeket. Egyúttal csapdába -a Grál Mozgalomba, ami energetikailag teljesen az ő ellenőrzése alatt áll- csábítja Abd-ru-shin új híveit, akik hisznek az én könyvemnek.

• Amikor utasítást kaptam Immanueltől, hogy ne közelítsek a mozgalom tagjaihoz, mert állítólag világszerte a bukott angyalok negatív hatása alatt állnak, akkor ez nekem hihetetlennek tűnt. Csak segítőim átállása után értettem meg, mekkora hatalma van ennek a tagnak, és hogy az ő Abd-ru-shint magasztaló beszédeit tényleg csak mint fedő manővert kell venni.

• Imanuelnek hagyni kellett, hogy a segítők kudarcot vallottak. Ha engem nem előztek volna meg, és nem láttam volna ezt a negatív szellemi átalakulást, akkor én sem tudtam volna ellenállni a tag erős energetikai hatásának, mert ő nagyon igyekezett. Mivel engem elárultak, meghiúsították azt a szándékát, hogy engem elcsábítson, és ő is előállt az igazi nézeteivel.

• Eddig nyilvánosan nem adta jelét, hogy nem ért egyet a könyvemmel, ezt csak energetikailag - sugallatok formájában teszi, hogy ne olvassák a könyvet. Beszélgetés közben ő és a hozzá hasonlók óvatosan, csak utalásokkal figyelmeztették a világosokat a könyvemben található "résekre és a hiányosságokra", melyek nem voltak összhangban az általuk létrehozott dogmákkal, és így bizalmatlanságot ébresztettek az én küldetésemmel szemben. Aztán a világosok saját maguktól már nem győződnek meg az új negatív információk helyességéről, nem olvassák és nem gondolkodnak el önállóan a könyvemről, hanem a hallottakat tovább terjesztik, mintha ez a saját nézetük lenne.

 

Mindkét csábító esetében az a közös, hogy az illetők ismerik a sugallatok reális hatását. Ezért azokat gyakorta használják. Külsőre gondolkodásmódjukkal ellentétben nyilvánulnak meg, és hagyják, hogy a dogmákat és a figyelmeztetéseket a világosok terjesszék. De nekik tudniuk kell, hogy ha később majd ki akarnak szabadulni ebből a pókhálóból, az nem lesz könnyű dolog. Akkor már nem boldog érzetekkel és kellemes sugallatokkal fogják őket csábítani, hanem ellenkezőleg - kétségekkel, bizonytalansággal, félelemmel, depresszióval, haraggal és kétségbeeséssel. Ez a két eset szemlélteti, hogyan munkálkodnak a sötétek más területeken is - a politikában, a gazdaságban és az egész társadalomban, ugyanazokat a módszereket használják.

Amikor nem estem bele ezekbe a csapdákba, a sötétség újakat állított. Mivel ezek már sokkal kellemetlenebbek és veszélyesebbek voltak, Imanuel ezekre a vadászokra előre figyelmeztetett. És teszi ezt továbbra is, mert a sötét arkangyal nem akarja, hogy kiessek az ő hatóköréből. Ezért kell állandóan ébernek lennem.

Aznap éjjel, amikor megtudtam, hogy a segítőim csalódást okoztak, és azt is, hogy a második udvarlómnak milyen a valódi szándéka és a származása, nem tudtam elaludni. Arra gondoltam, hogy a drága időt hamis férfiakra pazaroltam, és az igazit meg talán nem vettem észre.

A kétségektől és a rosszul végzett feladat érzetétől, mert a teherbeesés ideje már lerövidült, Imanuel azzal szabadított meg, hogy ma éjjel megtudom ki lesz az apja a gyermekemnek. És így nyugodtan elaludtam. (Az álom a könyv egy másik helyén van leírva.)

 

288

Hosszú évek óta a Grál Mozgalom tagja vagyok. Szeretném megkérni, hogy próbálja megfejteni az álmomat, amit az ön könyvének elolvasása után álmodtam:

 

Az egyik faluban az emberek kifűrészeltek egy nagy, egészséges fát. Bármilyen fát is ültetettek a helyébe -más fajtájút is-, soha nem fogott gyökeret. Kétségbe voltak esve, és elpanaszolták nekem. Elmentem, hogy megnézzem, és nagy meglepetésemre azt láttam, de valószínűleg nem anyagi látással, hanem finom anyagúval, hogy a fatönk alatt egy ugyanolyan fajtájú kis fa növekszik a földben. Borovi fenyőre emlékeztetett. Ezt furcsának találtam, így hát nem szóltam nekik semmit.

Csak amikor rövid idő elteltével visszatértem, akkor mondták az emberek, hogy a dombon a tönk alatt beszakadt a föld. Odamentem s benéztem a szakadékba, mert kíváncsi voltam, ott van-e még mindig az a kis fa. Csodálkozva láttam, hogy ott van, és mögötte egy erdőnyi ugyanolyan fa, de mind nagy, felnőtt.

Meg tudná ezt magyarázni?

 

Megpróbálom, Imanuel segítségével. A falu, ahol kivágták a fát, a Grál Mozgalmat ábrázolja. Sok olyan tagja van, aki közvetlenül vagy közvetve, ebben vagy a korábbi életében, az egészséges fa kivágását okozta azzal, hogy segítőként elutasította a segítségnyújtást. Most a bűntudat a hívek közé sorozta őket. Mivel az életútjuk nem volt teljesen helyes és tiszta, az azonneműség törvénye szerint újra a sötétség befolyása alá kerültek, bár Abd-ru-shin tisztelőinek fedele alatt.

Azt, hogy e globális mozgalom szellemi vezetése nem az igazi, az bizonyítja, hogy az álomban "a kifűrészelt" vezető helyébe senki sem léphetett.

A kis Imanuel, akinek az eljövetelében nem hisznek, úgyis meg fog születni, és pedig akkor, amikor az isteni Imanuel -aki a Földön a leendő anyján keresztül hat- szellemi irányítása alatt kialakul az új nemzedék. De nem e nyilvános mozgalom neve alatt fog jelentkezni, mivel Imanuel őszinte hívei őt nem külsőleg imádják, hanem főleg belül. Ezt nem szükséges keresztek viselésével, istentiszteletekkel vagy társadalmi rendezvényekkel bizonyítani. Eljön az idő, amikor ez a belső csodálat külsőleg is megmutatkozik, mégpedig az emberek különválasztásakor, közvetlenül a megtisztítás előtt.

A beszakadt föld a megtisztítást jelképezi, ami feltárja a nagy választott népet. Ezt szimbolizálta a föld alatti fenyves erdő. Ők azok, akik megértették Imanuel eljövetelének jelentőségét és értelmét. Őreá fognak várni, amíg át nem veszi őket az anyjától, az ő könyveinek köszönhetően, és biztonságba nem vezeti őket, amikor a Föld egy részét lesüllyed a sötét szférákba.