Az Ember Fia

16. fejezet: Az Ember Fia

Már említettük, hogy Jézus apostolai egyszerű és műveletlen emberek voltak. Észbeli megértés nélkül, intuitív módon felismerték Jézusban a várt Messiást, és ezért habozás nélkül az ő pót-segítői lettek. A szellemi tisztaság és a jóság volt az egyetlen azonos nemű kötelék, ami összekötötte őket tanítójukkal. Az elégtelen észbeli fejlettség néha mégiscsak akadályt jelentett, ami gátolta bizonyos összefüggések megértését. Jézus közöttük nem egyszer sóhajtott így: “Még sok mindent kellene mondanom nektek, de nem értenétek meg.” Ennek a hiányosságnak az lett a sajnálatos következménye, hogy halála után az apostolok akaratlanul is egymásnak ellentmondó és nem egyértelmű tényeket és fogalmakat terjesztettek. Hasonló módon lehetett őket magyarázni, mint a mai törvényeket: így is, meg fordítva is. Szerencsére a Bibliába csak néhány tévedés került, s ezért ezeket az ellentéteket tisztázni lehet.

Aki olvasta az Újszövetséget, az találkozott benne az Ember Fiának személyével, akinek nem egészen egyértelmű azonossága a figyelmes olvasónak bizonyára azonnal a szemébe ötlött. Jézus egyszer 1. személyben beszél róla, mint ha ő maga lenne az, máskor pedig -érdekes, hogy ugyanabban a mondatban is- 3. személyben beszél róla, mint valaki másról. Ha elismerjük Jézus bölcsességét és isteni származását, akkor ezt az ellentmondást össze lehet egyeztetni az ő nem tudásával, hogy ellentmondásos kijelentést tett erről a személyről? Ő, aki ismerte az örök törvényeket, és világos, könnyen érthető formában adta át őket, tudattalanul vagy éppen tudatosan tévedéseket terjesztett volna?

Az evangéliumok szerint úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a dolog nem világos, nem tudja, hogy ő jön-e el újra, vagy valaki más az Ember Fia személyében. Szomorú, hogy az Igazság legnagyobb tanítóját olyan helyzetbe alacsonyítottuk, mintha néha nem tudná, mit beszél. A másik lehetőség, hogy az apostolok nem értették, mit mondott nekik Jézus, szóba sem jöhet, annak ellenére, hogy az ő kijelentése a tanítványok értetlenségéről le van írva a Bibliában.

Az Újszövetséget ugyanis nem maga Jézus írta, hanem követői, akik csupán az eredeti apostolok szájhagyományából merítettek. Jusson eszünkbe, milyen elferdített információkat kapunk egy balesetről, ami csak egy hete történt. Lehet-e azon csodálkozni, hogy a sok évig szájhagyomány útján terjedő igazságok elferdültek, főleg ha Jézus élete során sem voltak teljesen világosak? Így a sötétségnek sikerült elérni, hogy ez a bizonytalanság egy új értelmezéshez vezetett, amit valószínűbbnek tartottak: hogy Jézus az Ember Fia, és hogy újból eljön a Földre. Ezt a nézetet Jézus halála után más apostolok is terjesztették.

A sötétség szándéka sikerrel járt. Mikor eljött az igazi Ember Fia, senki sem ismerte, mert mindenki azt várta, hogy Jézus tér vissza újra.

A Bibliában, János evangéliumának 14. fejezetében, a 28. versben, fel van jegyezve, miként mondta halála előtt Jézus a tanítványainak, hogy ne sírjanak utána, mert visszatér az Atyához:

“Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.” A 16.fejezet 10. versében azt mondja: “Én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.” Tehát világos, hogy örökre távozik.

De az ő ismételt visszatérését is meg lehet magyarázni, csakhogy más összefüggésben. Jézus említette az apostoloknak, hogy halála után meg fog nekik jelenni. Ezért mondta halála előtt, hogy ha el is megy, újból eljön. A 14. fejezet 28. versében olvashatjuk: “Megmondtam nektek: elmegyek és visszajövök hozzátok. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.” Ha eljöveteléről az apostoloknak csak az ítélet idején -amikor várható az Ember Fiának eljövetele- kellett volna tudniuk, nem emlékeztette volna erre őket még életében, hiszen az ítélet idején már rég nem éltek volna.

Közvetlenül halála előtt János evangéliumában, 16.fejezet, 16.vers, azt mondja: “Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” Ezzel világosan arra utal, hogy az ő második eljövetele nem kétezer év múlva, az ítélet korában következik be, hanem nemsokára - röviddel halála után, ami tényleg meg is történt. Három nap elteltével szellemként valóban megjelent - tehát eljött, ahogy ezt ígérte.

Egyedül Máté apostol értette meg helyesen, hogy az Ember Fia nem Jézus, mivel legtöbbször csak 3. személyben említi. Mindig úgy beszél róla, mint valaki másról. Hiszen Jézus azt állította, hogy az Isten Fia, ez le van írva az összes evangéliumban. Tehát miért nevezné magát még az Ember Fiának is, mikor közülük egyedül ő tudta, hogy az Ember Fia a Szent Szellem - Imanuel?

»»» «««

Tekintsük meg közelebbről az Ember Fiának személyét, milyen feladatot tulajdonított neki Jézus, és mit írnak erről az evangéliumok. Elsősorban azt mondta, hogy az Ember Fia az ítélet idején jön el, mert első feladata ítélkezni a  világ felett. Ezt az Ige közvetítésével fogja tenni, mely által felkészíti a embereket az ítéletre.

Ez az ő első feladata. János evangéliumában, 12.fejezet, 47.vers, Jézus azt állítja, hogy csak megváltani jött a világot, nem ítélni, ezzel kizárja magát az Ember Fiának feladatából: “Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megváltsam.” Sajnos az evangéliumokban ez a mondat sok helyen meg van cáfolva, mikor az apostolok felcserélik az Ember Fiát Jézussal. Ezért mindenkinek saját vizsgálódás útján kell megérteni, mikor van szó Jézusról, és mikor az Ember Fiáról, mikor melyik verzió a helyes. És ezt csak az összefüggések és a teljes értelem szerint lehet megállapítani, nem pedig a szavak alapján. Itt az egyetlen hiba a személyek felcseréléséből fakad, aminek következtében a szerepek is összekeverednek.

A próféták és az összes evangélium szerint az Ember Fiának második feladata a további eljövetel “a felhőkben” az ítélet idején. Ez a jel fog emlékeztetni az ítélet napjának -az egész világot sújtó természeti katasztrófának- kezdetére.

Az Ember Fiának harmadik feladata - a próféták által éppúgy fel van jegyezve, mint az evangéliumokban - abban rejlik, hogy mint egyeduralkodó és Isten örökre uralkodni fog a Földön az összes nép fölött.

Mivel eddig a mi világunkban csak az igazságtalanság és a rossz uralkodik, világos, hogy Jézus halálával az Isten uralma még nem valósult meg. Ezért Jézust nem lehet az Ember Fiával azonosítani, akinek még csak ezután kell királyként eljönnie a Földre. Még azok az égi jelek sem mutatkoztak meg, melyeknek köszönhetően az emberek hinni fognak a legmagasabb hatalomban. Néhány természeti csapást ugyan már átéltünk, ám ezek nem voltak kapcsolatban az égi jelekkel. Tehát az Ember Fiának még a második feladata sincs teljesítve.

Az említett három feladat közül ezidáig mindössze csak egy lett teljesítve, mégpedig az, hogy az Ember Fia közvetlenül az ítélet előtt eljött a Földre.

»»» «««

Halála előtt Jézus egy hírt közölt az apostolokkal, amit egyedül csak János jegyzett le evangéliumában, a 14. és 16. fejezetben (rövidített szöveg a 14. fejezet 16. versétől):

“Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az Igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri.”

Tizennegyedik fejezet, 26.vers:

“A Pártfogó pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek ...”

Tizenhatodik fejezet, 7.vers:

“ ... ha nem megyek el, a Tanácsos nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. Elvezet titeket a teljes igazságra, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek ...”

Aki figyelmesen olvasta ezeket a szavakat, annak bizonyára világos, hogy nem Jézus jön el újból, hanem más személy, akit akkor, kétezer évvel ezelőtt, még senki sem ismert a Földön. A Biblia szerint ennek a Szent Szellemnek  kell lennie, akit maga a Teremtő és Jézus - az Atyához való visszatérés után - fog elküldeni. A teremtésről szerzett ismereteink alapján már tudjuk, hogy a Szent Szellem: Imanuel - az Ember Fia, akit Jézus gyakran emlegetett az apostolok előtt. Akkor a keresztények még nem tudták, hogy a Szent Szellem szintén Isteni személy, bár létezését elismerték. Személyként csak az Ember Fia - az Igazság Szelleme szerepében kellett megismerniük, mikor eljön, először mint az emberiség ítélőbírója, közvetlenül az ítélet előtt.

Nem egészen kétezer évvel Jézus halála után feltűnés nélkül valóban eljött a Földre, ahogy ezt a Biblia több helyen említi. Eljövetelét csak azok vehették észre, akik éberek voltak - akik szellemileg felébredtek. Sajnos, a hívők körében ilyen nem sok akadt, mert nem vették őt észre. Még mindig várják Jézus eljövetelét, abban a tudatban, hogy a Szent Szellem nem személy, hanem csak képletes fogalom.

»»» «««

Az Ember Fia úgy jött el a Földre, mint valamikor Jézus: emberi testben, tehát mint ember, nem pedig láthatatlan szellemként vagy látomásként. Jézustól eltérően igazságát nemcsak elmondta, hanem le is írta. Ennek meg kellett volna akadályozni, hogy a sötétség kiforgassa szavait. A bűnről, az igazságosságról és az ítéletről írt, vagyis arról, amit az Ember Fiának kellett elhozni. De művét, sajnos csak kevesen értékelték, és még kevesebben értették meg. Ezért a szerző személye az olvasók többségének rejtély, még akkor is, ha a könyvben világosan megmagyarázza származását, hogy ő az Ember Fia, a Szent Szellem, akit közvetlenül az Atyja - a Teremtő küldött. Amennyiben valaki nem hitt származásában, az művén keresztül meggyőződhetett róla. Hiszen pontosan arról ír, amit az Ember Fiának feladatáról Jézus hírül adott:

- megmagyarázza, hogy mi az ítélet,

- megvilágítja, mi a bűn és mi az igazságosság,

- Jézus küldetéséhez kapcsolódik, mert -bár új formában- kiegészíti őt, figyelmeztet az elferdülésekre, melyeket a sötétség okozott Jézus kijelentéseiben és cselekedeteiben.

Az Ember Fia Szent Szellemként többek között azt is megmagyarázta az embereknek, mi a Grál valódi funkciója, amiről már beszéltünk. Így fény derült a hamis nézetekre, melyek ezt a fogalmat eddig körülvették. Művének címe “Grál-üzenet”, mert a Grál -egy edény- tartja fenn az egész teremtésben az élet forrását. Az ember anélkül, hogy megismerné ennek lényegét és feladatát, nem értheti meg a világ keletkezését, az örök törvényeket, de saját életét sem.

Isten és Jézus odaadó és hű szolgáinak - ahogy sok mélyen hívő ember szívesen nevezi magát - volt lehetőségük felismerni az igazi Ember Fiát, aszerint hogy miről ír, vagy aszerint, hogy mit állít saját azonosságáról. Műve állandóan beszerezhető a könyvesboltokban, tehát nem elérhetetlen, és nincs elrejtve sem. Sajnos, nem ismerték fel, pedig azt állítják, hogy ismerik a Bibliát, és ahhoz tartják magukat.

»»» «««

Tekintsük meg közelebbről az Ember Fiát, aki a Biblia szerint az Igazság Szellemeként jött a Földre. Németországban, Bischofswerda nevű szász városban született 1875-ben, polgári neve Oskar Ernst Bernhardt. Az azonneműség törvénye szerint a legszellemibb nemzetbe inkarnálódott, ami abban az időben nem a zsidó, hanem a német nemzet volt. Míg nem ismerte saját származását és feladatát, íróként ismerkedett a világgal, útleírásokat és elbeszéléseket írt, és sok országot és világrészt meglátogatott.

46 éves korában egy médiumon keresztül emlékeztetve lett feladatára, amiért a Földre inkarnálódott. A Bibliában a médiumok, a jóslás és a spiritizmus, valamint a másvilággal való minden kapcsolatfelvétel tiltva van. Ennek egyetlen oka van - az emberek így könnyebben rákapcsolódnak a sötét szellemekre, akikből a Földön és az asztrálban több van, mint a világosból. Azonban ebben az esetben a médium “magasabb követ” hatása alatt állt, akinek figyelmeztetnie kellett, hogy a küldetés közvetlen átadása -a Teremtővel történő kapcsolatfelvétel- fog bekövetkezni.

Erre a más világból történő emlékeztetésre szükség volt, mert az eredetileg kijelölt hírmondót a sötétség elterelte, feladatáról “megfeledkezett”. Bár Isten követe -az Igazság Szelleme- belül érezte feladatát, nem bízott magában, mert nem ismerte származását. Ezért az első ösztönzésnek -hogy felébressze- váratlanul, egy másik világból kellett érkezni, hogy a sötét hatás ne hiúsíthassa meg. Művében később saját maga -hasonló megfontolásból, mint a Biblia- óvott az ilyen praktikáktól. A médium emlékeztetése után közvetlen kontaktus jött létre az Atyával - a Teremtővel. Ismertetve lett vele isteni származása, és meg lett magyarázva földi feladata - küldetése.

Jézushoz és az apostolokhoz hasonlóan neki is “megnyílt a szellemi füle”, melyen keresztül fogni tudta a Teremtőtől érkező gondolatokat és a témákat, melyekről beszélnie és írnia kellett. Azután osztályozta és a mai formába öntötte őket. Arról, hogy ez valóban így működött, Ézsaiás ír Jézussal kapcsolatban az 50. fejezet 4. és 5. versében (rövidítve): “Minden reggel fölébreszti fülem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram megnyitotta fülemet, én pedig nem voltam engedetlen.” Jézus ezt megerősíti János evangéliumában, 14. fejezet, 13. vers: “Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom, hanem az Atya bennem lakozva ...”

Arról, hogy az Igazság Szelleme is azonos módon hangolódik majd rá az Atyára, Jézus beszél János evangéliumában, 16. fejezet, 13. vers: “Amikor azonban eljön Ő, az Igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek ...”

A küldetés elfogadása után az Ember Fia - az Igazság Szelleme kezdett előadásokat tartani, és írni az emberek bűneiről, az igazságosságról, az igazságról és az ítéletről. A korábban szándékosan lezárt csatorna megnyílt, hogy közvetlenül az Atya forrásából meríthessen. Míg nem érett meg feladatára, míg nem ismerte meg az embereket és a sötétséget saját magán, addig le kellett kapcsolni. Az előadások hallgatói közül sokaknak nem tetszettek az ő szavai. Túl nyíltan és erélyesen, néha egészen felháborodva ítélte el az emberek szellemi lustaságát és felületességét, mivel nem akartak lemondani ferdeségeikről és tévedéseikről, és nem igyekeztek megérteni az új, világos magyarázatokat.

Új ismereteket is hozott, melyekből a Földön eddig csak cseppek léteztek néhány vallásban és tanításban. Csak az, aki közvetlenül a Teremtőtől jött, írhatta le az isteni birodalmat és a többi szellemi világot, és ezek keletkezését. Az egyetlen, aki megnyitotta a kapukat ezekbe a magaslatokba, de nem volt ideje jobban kitárni őket, az elődje -Jézus- volt. Utána csak az Ember Fia nyújthatott az emberi élet értelméről, és az ember eredetéről olyan teljes és világos rálátást. Egyelőre annyit adott az embereknek, amennyit az ítélet előtti osztályozás idejéig meg kellett érteniük, és el kellett fogadniuk. Több információ csak megzavarta volna őket, és a valódi lényeg elkerülte volna figyelmüket. A hírmondó, akinek már 14 évvel korábban fel kellett volna készítenie az emberiséget az Ember Fiának eljövetelére, más segítőkhöz hasonlóan el lett térítve feladata teljesítésétől. Bár szellemileg tevékenykedett és írt, nem írta meg azt, ami a legfontosabb lett volna: ki az Ember Fia, mikor és miért jön el. Tanítása alapján követői még egy új szellemi irányzatot is alapítottak. Így a hírmondóból követ lett. Mint a mesében: a szolga felöltötte ura ruháját, hogy megelőzze őt, és hogy azután az urat már senki se ismerje fel. Nem saját kezdeményezésből tette, mivel ilyen arcátlanságra egy magasabb szellem képtelen. Nem gyanította, hogy a sötétség bábjává lett. Egyenesen Lucifer avatkozott a csatornába, melyen keresztül mély meglátásokat nyújtott a teremtésről. Többet nyújtott az embereknek, mint amennyit fel tudtak dolgozni, és el tudtak fogadni. Ennek a túlzott adagolásnak az volt a célja, hogy többet mondjon, mint “ura”, és az új ismeretek felfedésénél ő legyen az első. Sok könyvének kiadását végül maga a sötétség blokkolta le. Hiszen a sötétségnek igazán nem állt szándékában szellemileg művelni az embereket, csak felmagasztalni a szolgát az úr fölé, azzal a szándékkal, hogy ne ismerjék fel az igazi Ember Fiát. Majdnem sikerült is neki.

Bár az Igazság Szelleme kevesebb oldalt írt, mint hírmondója, sokkal teljesebb képet nyújtott a teremtésről, mert csak azt adta, amit az embereknek az ítélet idejéig szükséges tudniuk. “Szolgája” nem volt képes meglátásait olyan világos, egyszerű és megalapozott szerkezetben átadni, mint az ura, mivel nem saját tapasztalataiból származtak, hanem csak közvetve szerezte őket. Viszont az Igazság Szelleme személyesen ismerte meg világait és az Atya birodalmát is. Képes volt emlékezetében feleleveníteni a teremtés bármely szintjén lévő világot éppúgy, mint a múltat, jelent és a jövőt. A rengeteg történésből és vízióból ki tudta választani a lényeget.

Annak következtében, hogy hírmondója csődöt mondott, az Ember Fiának eljövetele tényleg nem volt feltűnő, mint ahogy ezt a Biblia feltételezte. Egyetlen keresztény egyház sem ismerte fel, pedig mint az Igazság Szelleme meg van hirdetve egyenesen a Bibliában. Szomorú, hogy az egyház nem tanult a zsidó nemzet hibáiból, amely várva várta Messiását - Jézust, de mikor eljött és bemutatkozott, nem ismerte fel. Ugyanaz ismétlődött meg az Ember Fia esetében is. Mivel más volt, és máshogy beszélt mint Jézus, nem ismerték el, mivel mások voltak az elvárások vele kapcsolatban.

Ma melyik tulajdonos tartaná a cégnél azokat az alkalmazottakat, akik nem fogadnák be a fiát, pedig látogatását előre bejelentette? És az egyház továbbra is szeretné azt állítani, hogy Istent szolgálja, holott nem ismerte fel és nem fogadta el az Ember Fiát, akire már a Biblia szerint is kétezer éve vár?

»»» «««

Az Ember Fia először körülbelül háromezer évvel ezelőtt inkarnálódott a Földre, mint Abd-ru-shin (olvasd Abdrusin) herceg a mai Közel kelet térségében. A sötétségnek ebben az időben -ezer évvel Krisztus születése előtt- már akkora hatalma volt, hogy képes volt meghiúsítani az eredeti Isteni szándékokat. Lucifer magasabb képességeinek köszönhetően felismer minden Isteni követet és a feladatát is, még mielőtt ő maga ráébred küldetésére, és szándékosan lebeszéli róla. Mint volt arkangyalnak megmaradtak látnoki képességei, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint egy tisztánlátó ember esetében. Ezt a képességet arra használja, hogy a még tudattalan követet eltérítse segítőitől, s ezzel élete céljától - küldetésétől is. Ezt először feltűnés nélkül teszi, de mikor a követ óvakodik elindulni az elferdített úton, vagy leleplezi a neki szánt csapdákat, érezteti vele természetfeletti képességeit, hatalmát, gyűlöletét és a rosszat is.

Lucifer már gyerekkorában el akarta pusztítani a kis herceget, így nem volt más lehetőség a gyerek megmentésére, mint elrabolni a szülői házból, és egy félreeső helyen felnevelni. Ezt a feladatot akkor egy Földre inkarnálódott ős-szellem, Izmael (Illés, Keresztelő János) teljesítette. Felnőtt korában Abd-ru-shin egy ismeretlen, a Nílus forrásvidékén elterülő országba ment, és ott birodalmat alapított, melyet az örök törvények szerint irányított. Hatalmas, gazdag és igazságos uralkodó hírében állt, ami messzire, birodalma határain túlra is elterjedt. Az azonneműség törvénye szerint ezzel akaratlanul is vagy irigységet és gyűlöletet, vagy tiszteletet és szimpátiát váltott ki a szomszédos országok uralkodóiban.

Egyes érdeklődőket az tanácsolja el a mű olvasásától, hogy nem ismerik neve értelmét, és azt hiszik, hogy valamiféle arab szellemi irányzat terjesztőjéről van szó. Az Abd-ru-shin név származását jelölte. Jelentése: a Fény Fia, vagyis Isten Fia. Mielőtt a sötétség áruló kezétől idő előtt meghalt volna, sikerült Abd-ru-shinnak legalább a leglényegesebb feladatot teljesíteni: szellemileg felkészíteni Mózest a vezér szerepére - kivezetni a választott népet az egyiptomi fogságból. Az ő kezdeményezésére hagyta el Mózes a fáraó udvarát és ment a sivatagba, hogy megtalálja önmagát és a kapcsolatot Istennel.

Ennél az első földi inkarnálódásnál az Ember Fiának meg kellett ismerkedni az emberekkel és a sötétséggel. Egyéb feladatokon kívül ugyanis tökéletesen ismernie kell az összes szintet és minden világot, melyeknek ő a királya. Ezért lényének egy része vándorolt a teremtésben, a nagyobbik rész pedig a teremtés királyának szerepében a Grál-várban maradt.

Minden isteni és ős-teremtett lény, aki küldetéssel inkarnálódik az anyagiságba, ezt ugyanilyen módon teszi. Szellemi magjuknak csak egy kis része különül el, és a megfelelő lelki hüvelyekbe burkolózik, hogy közönséges emberként ténykedhessen az anyagiságban.

Második földi inkarnálódása során -ebben az évszázadban, az Igazság Szelleme személyében- az Ember Fia felvette első földi nevét: Abd-ru-shin, és ezen a néven jelentette meg művét, a Grál-üzenetet.

Jézus említette, hogy az Igazság Szelleme őt “fogja dicsőíteni, mert az övéből (tanításából) merít”. Ezzel arra is utalt, hogy kiigazítja kijelentéseinek és cselekedeteinek helytelen magyarázatát, melyeket a sötétség kétezer év alatt okozott.

Abd-ru-shin az örök törvények segítségével valóban megvilágította a hibákat, melyek mellett az egyház és a különféle szellemi irányzatok mind a mai napig kitartottak. Ezzel a keresztény egyház “ellenségévé” vált, úgy mint azelőtt Jézus, akit a korabeli tanult zsidók szintén nem fogadtak el. Közel kétezer év állt rendelkezésükre ahhoz, hogy a további életek során jóvátegyék hibáikat, és hogy ezeket meg lehessen nekik bocsátani.

Azonban az Ember Fiának - Abd-ru-shinnak tagadását és gyalázását nem lehet megbocsátani, mert erre már nem lesz idő. Az ítéletig a bűnösöknek nem lesznek további életeik hibáik jóvátételére. Ezért mondta Jézus, hogy az ő személyén elkövetett bűnöket meg lehet bocsátani, de a Szent Szellemen elkövetetteket nem. Ez meg van írva Máté evangéliumában, 12. fejezet, 31. vers: “Minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg. Aki a Szent Szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.”

»»» «««

Miért nem jutott el tulajdonképpen Abd-ru-shin műve, a “Grál-üzenet” a legtöbb ember szívéhez? Egy és ugyanaz az ismétlődő ok akadályozta meg: a sötét erők beavatkazása és befolyása, ami az ítélet idején még megsokszorozódott. A Teremtő, megtapasztalva a sötétség erejét és alattomosságát a prófétákon és saját fiain, óriási számú segítőt  küldött a Földre, akiknek segíteniük kellett volna Abd-ru-shint küldetése megvalósításában, hogy azt siker koronázza.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Föld lesüllyedt a Teremtő irányította bolygók térségéből, és bekerült Isten ellenségének övezetébe - a sötét bolygók közé. Ezért itt most föntről nem lehet másképp segíteni, csak a földi embereken keresztül. Ők is csak azonos nemű módszerrel -az anyagival- harcolhatnak a sötétséggel szemben. Azonban az alattomos sötétség Abd-ru-shin egyik segítőjét a másik után távolította el, mert túlságosan jól ismerte az emberi gyöngeségeket és hibákat. Lucifernek sikerült egy bámulatos csel. Negatív szuggeszciókkal nemcsak hogy eltanácsolta Abd-ru-shin majdnem minden segítőjét, de közülük sokat még ellenségévé is “tett”, s ezek aktívan ártottak neki, és küldetésében gátolták.

Miben rejlett valójában ez a segítség? Feladatuk nem volt nehéz. Körülötte kellett volna összpontosulniuk, hogy ily módon közösen -hogy erősebbek legyenek- alkossanak kölcsönös lelki és testi védőfalat a sötétség támadásaival szemben. Ezáltal vezérük kapcsolatba léphetett volna Istennel anélkül, hogy a sötétség zavarta volna ezt a kapcsolatot. A bukott angyalok ereje összetartóbbnak bizonyult, s ezért fölülmúlta Abd-ru-shin megosztott segítőit, akik a sötétség ármányosságai következtében egymás után dőltek ki, mint kugligolyók a telitalálat után. A sötétséggel szembeni gyöngeségüket azzal magyarázták, hogy Istennek kellett volna védeni őket, ha egyszer kiválasztotta őket erre a feladatra. Nem tudták megérteni, hogy csak egyesített erőfeszítéssel alakíthattak volna ki erős, bevehetetlen falat, ami visszaverte volna Lucifer álnok támadásait. A követnek a Földön azonos nemű, vagyis anyagi segítségre volt szüksége. A  fentről jövő szellemi segítség az azonneműség törvénye szerint nem állhat ki a sötétség anyagi, földi eszközeivel szemben.

Abd-ru-shin tehát küldetésével csaknem egyedül maradt, mint egy fa, melynek levágták minden ágát, hogy ne tudjon kibontakozni. A sötétség mindenétől megfosztotta: az emberektől, barátoktól, munkától, pénztől, csak hogy ne teljesíthesse feladatát. Abd-ru-shin dolgozni akart, hogy eltartsa családját, és a munka mellett küldetésének akart élni. Bár ez hihetetlenül hangzik, a sötétség ezt a lehetőséget is “ellopta” tőle.

Igazi segítői közül sokan éppen azért voltak jólszituáltak, hogy szükség esetén segítségére legyenek, mint ahogy annakidején a három királynak gondoskodni kellett volna Jézusról. A tisztánlátó Abd-ru-shin ismerte múltbeli életeiket, bűneiket, és ismerte feladataikat és az okokat, melyek következtében ebben az életben gazdagságot szereztek. Ezt ők csak önmaguk részére használták fel, mikor szükség volt rá nem nyújtottak neki segédkezet. E reménytelen helyzetben egyedüli támaszai háromságának részei voltak: élettársa Mária -Rózsa a Rózsák szigetéről -, és lánya Irmingard,  vagyis Liliom a Liliomok szigetéről, akik vele együtt inkarnálódtak a Földre.

Az 1923 - 1937-es években Abd-ru-shin a művén dolgozott, hogy teljesítse, amit Atyjának ígért. Tudta, hogy segítői elvesztése miatt műve rejtve marad, nem jut el a tömegekhez, csak egy maroknyi kiválasztotthoz, akik az azonneműség törvénye szerint reklám nélkül is, csak saját keresés által megtalálják a hozzá vezető utat.

Az Üzenet írása közben Abd-ru-shinnak kezdtek megnyílni a kapuk abba a világba, ahonnan jött. 1929-ben  nyilvánosságra hozta származását. Kijelentette, hogy ő az Isten Fia - a Szent Szellem - az Ember Fia. Ez a nyilvános beismerés arra szolgált volna, hogy az egyház felismerje a várt Ember Fiát, és egyúttal, hogy lehetősége legyen meggyőződni személyazonosságáról műve által, amely előadások formájában már ismert volt. Ennek a beismerésnek a következménye az egyház gyűlölete, és további segítők lemorzsolódása lett, abból a maroknyiból is, akik eddig barátoknak és híveknek mondták magukat.

»»» «««

Helyes volt Lucifer feltételezése, hogy ha Isten követét mindenétől megfosztja, ezzel a segítőkben jogos kételyeket vált ki az ő feladatával és származásával kapcsolatban. Végül is ő maga sugallta nekik a bizonytalanságot, hogy lehet-e ez az Isten Fia, ha az Isten megengedte ezt a jogtalanságot. “Bizonyára közönséges halandóról van szó, akit a karma büntet", mondták róla a kiküldött segítők, és fokozatosan a legkitartóbbak is elmaradoztak tőle. Mikor elmagyarázta nekik, hogy nem a karma, hanem a sötétség fosztotta meg mindenétől, hogy ezzel akadályozza küldetésében, “naivitásával” még nagyobb csalódottságot váltott ki.

 

Abd-ru-shin segítői azt várták, hogy Isten Fia a Földön teljesen másként fog ténykedni, mint egy normális ember. Azt gondolták, hogy az ő különös varázsa már messziről fog sugározni, hogy aranysugaraknak kellene őt megvilágítani, vagy járhatna dicsfénnyel a feje fölött. Csalódottnak érezték magukat, ha megfázott vagy felháborodott. Ez nem tudták egyeztetni a tökéletes Istenről alkotott saját elképzelésükkel. Éppen azért, mert Jézus sugárzó lénytelen magja “elvakította” az anyagias beállítottságú embereket, és feszültséget illetve gyűlöletet váltott ki náluk, Abd-ru-shin nem a lénytelen Imanuelból inkarnálódott, hanem -egy anyagibb lény részeként- Parszifalból. Így az ő lénytelen isteni magja jobban beburkolózott, és kevésbé volt feltűnő, hogy minél közelibb legyen és jobban hasonlítson az emberekhez. De a 20. század emberei földöntúli lényt akartak, aki csodákkal és természetfeletti viselkedéssel győzte volna meg őket származásáról.

 

Az Ember Fia -Imanuel- teljes szépségében csak a vele azonos nemű -saját- isteni vagy ős-teremtett birodalmában nyilvánulhatott meg, ahol mindenki finomabb burkokat viselt, és ahol az ő isteni magja szembetűnőbben sugárzott. Viszont ennek ellenére istenisége és tökéletessége főleg abban nyilvánul meg, hogy képes egyszerre látni -minden világon keresztül- a múltat, a jelent és a jövőt. Tekintetét képes élesre állítani egy apró részletre, vagy egy emberre, és felismerni annak lényegét. Szükség szerint felülről, globálisan látja az egész teremtést, vagy annak csak egy részét.

Isten szellemi nagysága csak részben fogható fel, és még az is csupán a szellem azonneműsége által. Tehát csak azok, akik az ő szintjén élnek, képesek őt méltatni és megérteni. A többi, alacsonyabb világ és szint csak azért ismeri el, mert tudja, hogy ki ő. Akárhol is jelenik meg, el kell fogadnia a megfelelő burkokat, hogy lássák, és hogy ott tevékeny lehessen, vagyis külsőre ugyanolyanná kell válnia, mint az ottani lakosoknak.

Abd-ru-shin földi segítői csak külső eltérést kerestek rajta, éppen azt, ami nem volt lehetséges. Ha elmélyültek volna művében, megértették volna szellemi nagyságát, de ezt felszínességük meggátolta. A maguk módján akarták őt elismerni. Azt kívánták tőle, hogy gyógyítson, és bizonyítsa be természetfölötti képességeit. Mivel ez nem volt része akkori küldetésének, ezek a képességei le voltak blokkolva, be voltak burkolva.

Abd-ru-shin annak ellenére, hogy másodízben inkarnálódott a Földre, idegennek érezte itt magát. Mássága, szellemi tisztasága, ami gyakran naivitásként, máskor pedig aránytalan szigorúságként nyilvánult meg, lealacsonyította barátai és ismerősei szemében. Nem tudták, hogy az emberi szellem származásánál fogva nem tudja megérteni a magasabb szellemet, mert az azonneműség törvénye ezt gátolja. Ezért másságával az emberekben vagy bámulatot és természetes tiszteletet, vagy ennek ellenkezőjét: értetlenséget, lebecsülést és gyűlöletet ébresztett.

Abd-ru-shin sikeresen befejezte művét, és a könyvnek már csak az emberek közé kellett volna kerülni. De a segítők még most sem eszméltek fel. A nagy személyes harcokkal és szenvedésekkel -amit egy közönséges ember el sem tud képzelni- végzett, hosszú évekig tartó odaadó munka nem hozott annyi gyümölcsöt, mint amennyire a fa képes lett volna. Segítőinek elvesztése következtében a német nyilvánosság nem tudta meg, milyen embert rejteget előtte a sötétség. De ez volt a legfontosabb feladatuk: fényt deríteni a nemzet szellemi vezérére. Ez egyáltalán nem kívánt emberfeletti erőfeszítést. A sajtóban és előadások formájában meg kellett volna ismertetni az embereket művének jelentőségével, felhívni figyelmüket az értékére. Sokan közülük műveltek voltak és befolyásos pozícióval bírtak. Mivel azonban senki sem tudott róla, a nyilvánosság nem vehette komolyan intő hangját, mikor Hitler tisztátlan szándékaira figyelmeztetett. Egyedül ő ismerte fel ezt a sötét követet.

A nép tudatlanságból alul maradt Hitler szuggesztív és hamis ígéreteivel szemben, és így a sötét vezér saját oldalára állította a tömegeket, míg a világos vezér meghallgatás nélkül az árnyékban ült. Hitler kiforgatta a németek eredeti szellemi mélységét, ami az alázathoz kötődött, éppen az ellenkezőjét -a mások feletti felülrendeltség hiábavaló érzését- provokálta ki belőlük. Az ő hatása alatt követték el azt, amit más körülmények között nem tettek volna. Ellenben a hibákért, és a háború rengeteg ártatlan áldozatáért főleg azok viselték a felelősséget, akik nem mutatták meg népüknek az igazi vezért!

A kiválasztott nemzet, melynek -szellemi fejlettségének köszönhetően- elsőként kellett volna megérteni és terjeszteni a világon Isten követének művét, még csak nem is hallott róla. A segítők kudarcával tulajdonképpen az egész nemzet csalódást okozott, mert az igazi vezér, akinek szellemileg kellett volna a népet vezetni, ismeretlen maradt, a hamis vezér pedig átvette a hatalmat. A német nemzet ahelyett, hogy utat tört volna az új szellemi ismeretekhez és a személyiségváltozáshoz, az egész világ rémévé lett, mivel szörnyű háborút robbantott ki.

Vezető állami beosztásban Hitlernek első dolga volt megakadályozni Abd-ru-shin publikáló és előadó tevékenységét. Állandó náci felügyelet alatt tartotta. Mikor végül is koncentrációs táborba akarta őt küldeni, a Teremtő csak nagy erőfeszítés árán győzte le a negatív hatást azoknál a személyiségeknél, akik azután úgy döntöttek, hogy ez ne történjen meg.

Mi mást élhetett át a Földön, ahol sötét erők uralkodnak, Isten követe? Csak azt, amit a többiek: állandó harcot a sötétséggel és az emberek bizalmatlanságával. A sok csalódás ellenére Abd-ru-shin végül mégis elég hallgatót nyert meg magának, kiket előadásai és könyve lekötött. Az egész világból levelek formájában érkező számtalan kérdésre nem tudott személyesen válaszolni, ezért írt egy másik könyvet “Válaszok a kérdésekre”. Abd-ru-shin 66 éves korában, idő előtt fejezte be földi életútját.

Az Ember Fia, az élet társteremtője és fönntartója az egész teremtésben, aki minden évben kisugározza az embereknek a létezésükhöz szükséges alapenergiát, meg nem értett és visszautasított maradt, mint egykor Jézus. Ennek ellenére az emberek állandóan panaszkodni fognak, hogy minden rosszért, ami éri őket, Isten a felelős, bár segítségét elutasítják. Holott fiai elküldésével a Teremtő önmagát küldte el, hogy kiszabadítsa az embereket a sötétség hatalmából, ahová önszántukból kerültek.

Abd-ru-shin -a közeli halál sejtelmében Jézushoz hasonlóan- átadta a “Grál-üzenet” című művében az ítélet előtti utolsó segítség stafétáját Szvanhildának - a Hattyúszűznek, aki ebből a célból inkarnálódott a Földre kilenc évvel az ő távozása után. Az “Ős-szellemi szintek VI.” című előadásban Abd-ru-shin így ír:

 

“Most bizonyára érthető lesz közületek is sokaknak, hogy a legszentebb beteljesülés idején a Földön, midőn a Rózsa és a Liliom itt működik, miért szükséges még egy Hattyúszűz is a Hattyúk szigetéről egy ehhez előkészített földi testben, hogy ne keletkezzék hézag a vibrálásban. Oly nagy Isten kegyelme, hogy csodát csoda után enged történni, hogy a segítség az emberiség számára az Ezeréves birodalomban teljesen tökéletes legyen.”

 

»»» «««