II. válaszok: 37- 62

II. válaszok a kérdésekre: 37- 62

Tudja-e, hogy néz ki a mi Teremtőnk, az Isten?

Én már írtam arról, hogy Istennek nincs formája, mivel Ő csak tiszta tudat - szellemi intelligencia. Amikor megjelenik az isteni birodalomban, láthatatlan szellemének egy része az adott szinttel azonos nemű -ember formájú- anyagba burkolódzik, hogy az arkangyalok jobban érzékelhessék. Az egész teremtésben minden lénynek és minden szellemnek emberi formája van.

A Teremtő örök, ezért nem öregedhet. Az a széles körben elterjedt elképzelés, hogy úgy néz ki, mint egy öreg, szakállas nagypapa, épp olyan abszurd, mint az a szóbeszéd, hogy Lucifer ördög kinézetű. Ehhez hasonló néhány média kitalációja, hogy Imanuel csak azért látszik idősebbnek Jézusnál, mert egy kicsit korábban lett elválasztva az Istentől. Az örökkévalóság szempontjából ez a különbség észrevehetetlen és lényegtelen. Tekintettel arra, hogy az Isten és az Ő fiai az egész teremtésben a legtökéletesebbek, az örök törvények szerint Ők a legnagyobbak, a legtündöklőbbek, és a legszebb formájúak, mert a szépség a magasabb világokban a teljes szellemi tökély megnyilvánulása.

A Földön jelenleg ez a szabály nem működik, mert az anyagi test nem mindig igazodik pontosan a szellem tökéletességéhez és szépségéhez. A sötétség állandó nyomása gátolja ezt a hasonulást, így a szellem nem tudja minden belső tökéletességét és képességét kifejleszteni, amivel képes az anyagot is átalakítani. Majd csak a szellemi átalakulást követően, a sötétség eltávolítása után, lesznek sokkal szebbek és hosszú ideig fiatalos kinézésűek a földi emberek is.

Meg tud haragudni az Isten is?

Természetesen, hiszen Ő egy élő szellem. Ha tud szeretni, tud haragudni is. Az Ő haragja azonban csak az anyagisághoz kötődik, ami tökéletlen, s így negatívan provokáló is. Isten haragjáról sok helyen szó esik a Bibliában. Az Isten tökéletességéről alkotott elképzelés, miszerint soha sem haragszik meg, és mindent kegyesen megbocsát, ellenkezik az Ő kíméletlen igazságosságával. Ezt a téveszmét a sötétek szándékos találták ki.

Lucifer tudta, hogy amikor az Isten fiai eljönnek a Földre, teljesíteni fogják küldetésüket, minden akadályoztatás és ármány ellenére. Ezért, mivel képtelen volt meghiúsítani küldetésüket, legalább jó hírnevüket próbálta elrontani, és megfosztani őket a tanításuk keltette természetes tisztelettől. Küldetésükről és származásukról kétségeket szuggerált azoknak az embereknek, akikkel érintkeztek és akik segítették őket. Ez a bizonytalanság a továbbiakban -a feladatok teljesítése közben- gondatlansághoz és felszínességhez vezetett. Ez Isten követeinél csalódottságot, haragot, és néha mérget is kiváltott. Az embernél az ilyen spontán viselkedés negatív hatásokra normálisnak tekinthető.

Csakhogy Isten fiaitól többet vártak. Az sötét szuggesztiók hatására az embereken eluralkodott az a hamis nézet, hogy ugye az Isten nem haragudhat meg. Tőlük emberfeletti önuralmat, tapintatot, hibáikkal és gyarlóságaikkal szemben pedig engedékenységet vártak.

Híveikkel és segítőikkel szemben Isten mindkét fia úgy viselkedett, mint egy szívélyes, de szigorú szülő. Hiszen melyik szülő a jobb – aki a gyermeknek mindent megbocsát, csak ne kelljen haragudnia, vagy az, aki a gyermek ismételt hibáiért meg is haragszik, és megköveteli tőle a jóvá tételt?

De a Földön az emberek másként, nem természetes emberként akarták megtapasztalni az Istent. Mint valami éteri jelenséget, aki minden körülmények között mérsékelt, mindent megbocsátó. Aki csak ad, és semmit sem követel, ami természetesen ellentmond az egyensúly törvényének. Azt már tudjuk, hogy a Földön megtestesült Isten nem nézhet ki máshogy, és kifelé nem nem nyilvánulhat meg másképp, mint egy átlagember. Csak a belseje, a szelleme más. Csak a szellemi másságnak, ill. nagyságnak köszönhető, hogy az Isten fiai le tudták győzni a sötétség hatását, és teljesítették a küldetést, bár a sötétség mindentől megfosztotta őket.

Tulajdonképpen mit vár tőlünk az Isten? Hogyan éljünk, hogy elégedett legyen velünk?

Az embernek tudnia kellene, hogy bár jelentéktelen része a teremtésnek, sok szellemi hierarchián keresztül alá van rendelve a Teremtőnek, akivel szemben teljesítenie kell bizonyos feladatokat. Ahhoz, hogy a kapcsolatba kerüljön vele, ismernie kell az örök törvényeket, valamint a teremtés alapvető világainak összetételét és minőségét. Ez teszi lehetővé, hogy megismerje az Istent, és a földi élet valódi értelmét. Azután az életértékek és a nézetek ismét a helyükre kerülnek, a szellem kezdi uralni őket, nem pedig csak az anyagra koncentráló ész. Ha valaki aláveti magát a szellem irányításának, már nem kell olyan keményen dolgoznia.

Aki csak saját magának hisz, azt az azonneműség törvénye az anyaghoz köti, és nem tudja venni a magas szellemi segítséget. Csak a valódi szellemi tudás teszi lehetővé, hogy könnyebben éljen, mert rákapcsolódik a fejlettebb anyagi civilizációk segítségére, melyek most, tekintettel az emberi romlottságra, nem tudnak önökkel kommunikálni illetve együttműködni.

A Teremtő nem akarja, hogy megszakadjanak a munkában, és állandóan valamit hajszoljanak. Ezt az életstílust önökben a sötétek támogatják, hogy állandóan földi gondok között éljenek, és ne legyen idejük saját magukkal foglalkozni, illetve megérteni saját létüket. A világos anyagi bolygókon az emberek csak rövid ideig dolgoznak, a többi időt szórakozással, pihenéssel és tanulással töltik. Minden tettük az iránti szeretetből fakad, aki lehetővé tette számukra, hogy ilyen szépen élhessenek. Az ő hitük és hálájuk nem hosszú imák felmondásán alapszik, hanem örömteli alkotó tettekben nyilvánul meg. Ott a szellemi tanító nagyra van becsülve és tiszteletet élvez, mivel erre a feladatra -szellemi sugárzása alapján- magas szellemek választják ki.

A Földön az emberek maguk választják a vezetőket, a tekintélyeket és az idolokat. Imádják őket, s ezzel a kötődéssel szinte minden energiájukat átadják nekik, és ők e pozitív vibrációknak köszönhetően úgy működnek a földön, mint az istenek. Így a hétköznapi emberek önként válnak vazallusokká, és csodálkoznak, ha aztán hiányzik nekik a természetes önbizalom, és a saját szellemi felemelkedéshez szükséges energia.

Szükség van arra, hogy imádjuk az Istent? Ha igen, milyen módon?

Abd-ru-shin "Isten dicsőítése" című előadásában ezt írja:

Isten üzenetei ritka útmutatások, melyeket nem imádnotok kell, hanem használni a mindennapi életben! A Grál-üzenet törvényei pontosan ugyanazok a törvények, melyeket annak idején Krisztus elhozott, a kornak megfelelő formában. Aki tehát ezekhez tartja magát, az a legtisztább módon imádja és dicséri Istent, mivel csak tettben nyilvánul meg.

Az Isten iránti természetes tisztelet -de a felebarátok iránti is-, nem állandó dicséreteket és imádságokat jelent, hanem arra törekszik, hogy szeretetét és csodálatát tettekkel is bizonyítsa. Ha egy gyermek tiszteli szüleit, vagy ha egy férfi szeret egy nőt, akkor nem mindig erről beszélnek, ezt érzelmekben és tettekben nyilvánítják ki. Hasonlóképpen, Isten nem várja el tőlünk, hogy szeretetünket és tiszteletünket gyakori imádságokkal, dicséretekkel és értelmetlen rituálékkal fejezzük ki. Az emberi fejlődés szempontjából erre az ókorban volt szükség. Mivel ma már szellemileg éretté váltak, a megfelelő módon -szellemi megismerés által- kell megismerniük az Istent.

Főleg azért kell Istenre hangolódnunk, hogy megvédjen minket a negatív hatásoktól. Istennek nincs szüksége a mi imáinkra. Az igazi istentisztelet, amely csak belül nyilvánul meg, magától jön, ha megismerjük az Ő igazságosságát, szeretetét és mindenhatóságát az Ő tökéletes törvényei keretében.

Bár a könyvben már elmagyarázta, hogy miért nem válhat az ember soha Istenné, mégsem tudom elfogadni ezt a korlátozó elképzelést. Nem vagyok képes feladni a reményt, hogy mindeninek van esélye, hogy olyan tökéletessé váljon, mint maga az Isten.

Ez az ötlet Lucifertől, a sötétség uralkodójától származik, aki éppen azért bukott el, mert olyan akart lenni, mint az Isten. Mindenki lehet Istenhez hasonló, de sohasem lehet olyan tökéletes, mint Ő. Ennek a ténynek az az oka, hogy az emberi szellem nem közvetlenül Isten lénytelen magjából származik, hanem csak az Ő sugárzásából, ami még le is hűlt, tehát más. Lehűlt és megváltozott, mivel Istentől való távolsága megnőtt.

Bár az ős-szellemek és a szellemek nagyrészt Isten akaratából – Imanuelből jöttek létre, ez megint csak az Ő sugárzásából történt. Ezért soha nem érhetjük el Isten vagy az Ő fiainak szellemi tökéletességét. De az emberi szellemen belül a szellemi kvalitások és képességek olyan skálája létezik, hogy az érlelődő szellem úgy véli, hogy Istenné lesz.

Szellemileg a gyermek sem ugyanolyan, mint az anyja, pedig közvetlenül tőle származik. Anyja után csak a testi alkatot örökölheti, mert az ő testéből, a testében növekvő magzatból fejlődött ki. A gyermek szelleme mint valami önálló, az anyán kívül álló a terhesség közepén inkarnálódott. Az anya szelleméből nem örököl semmit. A maga ős-lényegében az emberi szellem-csíra is mintha az Isten testéből, az Ő szellemi sugárzásából származna, ezért viseli az Ő formáját. De a lénytelen Isteni szellemből semmije sincs.

A gyermek csak akkor lesz szellemileg az anyjához hasonló, ha aláveti magát az ő nevelésének. Az ember akkor lesz Istenhez hasonló, ha aláveti magát az Ő akaratának – az Örök törvényeknek. De az ember soha sem lesz éppen olyan tökéletes és mindenható, mint az Isten. Csak az alakja olyan, mint amelyben az Isten külsőleg megnyilvánul.

Tudjuk, hogy még a legtökéletesebb portré sem helyettesítheti a valódi embert. Mindig csak az élő modellhez hasonló marad. Így az ember is, bár hasonlít az Istenre, soha nem lesznek olyan szellemi kvalitásai és képességei, mert ő csak Isten alkotása.

Tudna nekem tanácsolni valami technikát, hogy jobban rákapcsolódhassak az őrszellememre?

Önnek nincs szüksége semmi technikára vagy speciális iskolázásra. Elég ha tudatosítja, hogy az őrszellem nem egy angyal, mert akkor nem tudná önt világi ügyekben megérteni. Emberként valamikor szintén a Földön élt, és így ismeri az itteni viszonyokat. Mivel finomanyagú, azt is látja, amit a földi ember nem, vagyis a világos és sötét szellemeket. Ezért tud helyes és objektív tanácsot adni, figyelmeztetni és óvni. Elég ha tudatosítja az ő állandó jelenlétét. Ezzel a kapcsolat egyre tudatosabb és szilárdabb lesz.

Mikor lépjünk kapcsolatba az őrszellemmel, és mikor az Istennel?

A mindennapi földi ügyekben az őrszellem a legközelebbi segítő. Ha viszont kérelmünk más jellegű, az őrszellem magasabb szellemi segítőkre kapcsolódik rá. De az a legjobb, ha közvetlenül a Teremtővel teremt kapcsolatot. Ezzel nem kerüli meg az őrszellemet, hanem neki is segít, hogy rákapcsolódhasson a felső támogatásra.

A Biblia több helyen említi azt a fogalmat, hogy "Isten királysága". Ez alatt mit kell érteni: az isteni birodalmat vagy a szellemi birodalmat, vagyis a paradicsomot?

Ez az anyagiság fölött található összes szellemvilág gyűjtőfogalma, melyet Isten akarata irányít. Mivel ott nem a sötétség uralkodik, Isten királyságának nevezik őket. Ha már ismeri a teremtés egyes világait, akkor a szöveg értelme szerint behelyettesítheti, hogy a cselekmény hol játszódik le: az isteni, ős-szellemi vagy a szellemi birodalomban.

Mit tanácsol, mit tegyek, hogy jól tudjak dönteni, és ne kerüljek sötét befolyás alá.

Ez manapság nehéz, mert a sötétség az utolsó pillanatig fogva tartja áldozatait. Az egyik legnagyobb segítség a Grál-üzenet vagy a Biblia rendszeres olvasása. Az azonneműség és a nehézkedés törvénye szerint Isten Igéjén keresztül rákapcsolódik Isten segítségére. Egy további védelem az ilyen őszinte kérés: Úgy akarok élni és cselekedni, hogy az mindig összhangban legyen Isten akaratával. Lehet, hogy egy materialistának jobban hangzik, ha Isten akaratát az örök törvényekkel helyettesíti.

Miért gondolja, hogy csak a Bibliában, a Grál-üzenetben és az Új evangéliumban található az igaz tanítás? Hiszen más vallások és szellemi irányzatok is említik a sötétséget és az ítéletet.

Ha nem lenne mindegyikben legalább némi Igazság, nem lenne olyan sok vallási és szellemi irányzat, és nem lenne egy követőjük sem. Ám annak ellenére, hogy a sötétséget és az ítéletet majdnem mindegyik említi, ezeket a fogalmakat nem magyarázza meg a mai kor számára elég világosan és meggyőzően.

A fent említett könyvek azért tartalmazzák az igaz tant, mert a Szent Szellemtől – Immanueltől származnak. Az Ő tanítása komplex, és meg van tisztítva a hamis eszméktől és a dogmáktól. Ez a tiszta kereszténység, ami Isten prófétáin, Mózesen és a Teremtő fiain -Jézuson és Imanuelen- keresztül lett elhozva Istentől a Földre.

Miért nem ismerte fel egyetlen egyház sem az Igazság Szellemét földi inkarnációja során, ha soraikban őszinte hívők is voltak?

Az egyházi tekintélyek és papok közé mindig is számos bukott angyal inkarnálódott és inkarnálódik. Bizalomkeltés céljából -nagyon feltűnően- Jézus szavaiba burkolódznak. Eredetüket azzal árulják el, hogy nyomatékosan elutasítják az Igazság Szellemének, mint valós személynek a szerepét és létezését. Mivel ők az embernél magasabb szellemek, nagyon vonzóak, és sok hívő teljesen oda van értük. Így öntudatlanul is befolyásuk alá kerülnek, és sugallataikra hallgatnak.

Ha valamelyik hívő mégiscsak eljut a Grál-üzenetig, ahol megtudja a szerző szellemi eredetét, fokozatosan kételkedni kezd. A templomban, a papnál vagy a saját körében ugyanis nem talál senkit, aki támogatná ezt az új tudást, épp ellenkezőleg, figyelmeztetik és óvni fogják tőle.

Az egyház azzal, hogy logikátlan és érthetetlen eszméket hoz létre és tart fenn, tudatosan eldeformálta, elaltatta és legyengítette a hívek szellemét.

Ha aztán szembesülnek az Igazsággal, azt nem képesek megérteni, se elfogadni, mert nem tudnak önállóan gondolkodni illetve átérezni.

Az említett deformációk ellenére melyik egyház a legtisztább, melyik áll Istenhez legközelebb?

Egyik sem. Az egyház azzal, hogy földi élete során elutasította Jézust, később elferdítette tanítását, ignorálta az Igazság szellemét – Abd-ru-shint, bizonyságát adta, hogy nem Istent szolgálja, hanem a sötétséget. Bár sok egyházi képviselő ismerte Isten mindkét fiának származását, nem akarták nyilvánosan beismerni, mert a legtöbb közülük papi talárba öltözött sötét szellem volt. Szándékosan tömegpszichózist váltottak ki, és kétségbe vonták Isten fiainak hitelességét, sőt az egyház ellenségévé tették őket, hogy ezzel is gyengítsék és meghiúsítsák küldetésüket. Sajnos, sok hívő és világos pap bedőlt a hamis híreknek és állításoknak. A sötét hatásnak csak a szellemileg legtisztábbak, az egyháztól független szabad emberek tudtak ellenállni. Sok hívő ugyanis jobban szereti a papot, mint az Istent. Ezért ők nem Isten igaz hívei, hanem csak a földi egyházi tisztségviselők vak eszközei és imádói.

A világos egyházi tekintélyek nem tanultak az első kudarcból Jézus esetében. Ezért később nem ismerték fel, és nem ismerték el a Teremtő másik fiát - az Igazság Szellemét, Abd-ru-shint, bár az Ő eljövetelét halála előtt maga Jézus jelentette. Az egyház a Bibliának ezt a részét, konkrétan János Evangéliumának 14. – 16. fejezetét, kitartóan csak képletes fogalomként értelmezi, nem úgy, mint az Ember Fia, a Szent Szellem igazi földi eljövetelét.

Ezzel a keresztény egyház nyilvánosan bizonyságát adta, hogy soraiban sötét tekintélyeket rejteget, akik ezt a fontos tényt helytelen magyarázatokkal szándékosan eltussolják. Bebizonyította, hogy csak egy halott doktrína, ami csak múltjának és a hagyományoknak köszönheti, hogy fennmarad. A józan gondolkodású hívek megszabadultak ettől a befolyástól, mivel megértették, hogy nem a valódi szellemi fejlődés a célja, hanem hogy eltérítsék az embereket egy olyan nem reális útra, amin csak a vakhit segítségével lehet menni. De az nem vezeti Istenhez a híveket, hanem ellenkezőleg, elvezeti őket Istentől. Ezért egy mai, szellemileg szabad materialista, közelebb áll Istenhez.

Azt akarja mondani, hogy a papoknak már nincs joguk, hogy Isten földi képviselői és az emberek gyóntatói legyenek?

Azt, hogy a papnál kell gyónni az egyház találta ki, hogy jobban kontroll alatt tarthassa az embereket. Ezt sem a Biblia, sem a Grál-üzenet nem említi. Ma már kívánatos az olyan fokú szellemi érettség, hogy tévedéseit és hibáit az ember egyedül, emberi közvetítő nélkül is képes legyen meggyónni az Istennek. Ha ő maga tenné, akkor szelleme felélénkülne, mert jobban kellene igyekeznie. Az individuális gyónás különösen azért fontos, mert olyankor az embernek eszébe jutnak a hibái, és tudatosítja őket. Az átélés minősége szerint a vétkek visszahatása vagy mérséklődik, vagy feloldódik.

Hogyan lehet megkülönböztetni a sötét papot, szellemi vezetőt, tanítót és gyógyászt a világostól?

Erre nehéz rájönni. A legsötétebbek a legintelligensebbek, működésük látszólag a legtisztább és a legigazibb. Ez megtévesztő, mivel így nyilvánulnak meg a világosak is. Sok sötét próbál kifelé stílusos és vonzó módon hatni -öltözködésével vagy nézeteivel-, ezzel is leplezve, hogy a konzervativizmust és a régi dogmákat igyekeznek fenntartani.

Haladó és modern benyomást keltő prédikációikba állandóan politikát kevernek -ezt terjesztik az éterben is-, és támadják a világos politikusokat. Azt csinálják, amit sötét testvéreik a médiában: a világosok kijelentéseit és tetteit kiforgatják és eltorzítják, hogy ezzel is hangsúlyozzák, hogy állandóan csak hibáznak, és képtelenek ellátni feladatukat.

Tulajdonképpen mi a sötétek célja? Miért éppen az egyházban ténykednek, és nem máshol?

Meg fog lepődni, de destruktív hatásuk mindenhol megnyilvánul. Kedves viselkedéssel álcázzák magukat, de ha az ember csak egy pillanatra láthatná saját környezetét felülről, szellemi látással, bizony elborzadna. Maga körül -a legjobb barátok, ismerősök között, a családban, a munkahelyen, az egyházban- több sötét sugárzást látna mint világosat. Hiszen már Abd-ru-shin megírta, hogy a Földön tartózkodó emberek kétharmada nem ide való.

Ez nem azt jelenti, hogy minden sötét tudatosan teszi a rosszat. Sokan közülük csak szellemileg nem elég érettek, mivel lekésték a szellemi fejlődést. Gyakran akaratlanul is gátolják az érettebb emberek fejlődését, főleg, ha szülőként vagy más tekintélyként nagyobb a respektusuk. Csak szellemi kisugárzásuk fedi fel valódi természetüket. Külsőleg a sötétek többsége jobbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint az világos emberek, mert őket a sötétség nem támadja, és nem is árt nekik oly mértékben, mint az érett szellemeknek. Miért is tenné, ha tudatlanságuk következtében már úgy is -kényszer nélkül- el vannak csábítva.

Aki gyakran kiborul és nem képes fegyelmezni magát még nem biztos, hogy sötét. Az lehet egy tiszta ember, akit ily módon provokál és ural a sötétség. A sötét hatás mindenkinél más módon -a gyengeségeken keresztül- nyilvánul meg. Aki kevésbé érzékeny, azt a sötétség máshogy támadja, például úgy, hogy kétségeket kelt, csalásra, őszintétlenségre, gyarlóságokra ösztönzi. De lényegében a sötétség mindenkire egyformán hat – eltérít a megfelelő szellemi fejlődéstől.

A sötétség ura -mint az anyagiság legmagasabb szelleme- tudta, hogy az összes szellemi dogma, titok és valótlanság csak közvetlenül az ítélet előtt lesz leleplezve illetve megmagyarázva. Ezért inkarnálódott a legtöbb bukott angyal és sötét szellem az egyházakba és a szellemi szervezetekbe. Az isteni célt - az Igazság feltárását gátolják, hogy még az utolsó pillanatban minél több embert megtévesszenek, rossz irányba vezessenek, és megakadályozzák, hogy megértsék és átvegyék a haladó nézeteket és ideákat. Azt akarják, hogy az emberek tudatlanok, szellemileg fejletlenek maradjanak, hogy az azonneműség és a nehézkedés törvénye szerint az ítélet idején, a bomláskor velük együtt pusztuljanak el. Ha már nem fékezhetik a szellemi fejlődést, mint valamikor természetellenes erkölcsi elvek erőszakos betartásával, vagy nem árthatnak gonosz módon, mint a középkorban, igyekeznek ezt a célt az Igazságtól való eltérítéssel, és a szellemi tudatlanság és ferdültség fenntartásával elérni.

Miről lehet felismerni, hogy melyik szellemi tanító szolgálja az Istent, és melyik a sötétséget, ha ön azt állítja, hogy sok sötét szellem éppen olyan tisztán és valósan viselkedik illetve beszél, mint a világosok?

Az ítélet csúcsa előtt ezt valóban nehéz felismerni, mert a sötétek mindenben leutánozzák a világosokat. Állításaik néha 90 százalékban igazak, sőt, képesek rágalmazni "Istenüket" - az Antikrisztust, csak hogy leplezzék származásukat és megtartsák hitelességüket. Ahhoz, hogy küldetésük értelmet nyerjen, mondanak vagy tíz százaléknyi valótlanságot, amit tanítványaik "lenyelnek" a többi kínálattal együtt, mert feltétel nélkül hisznek nekik.

Hasonló az elcsábított világos vezetők viselkedése is, de nekik nem ugyanaz a szándékuk, ők nem akarnak ártani. Ők azt hiszik, hogy csak az igazságot terjesztik, és nem tudják, hogy olyan csatornák, amelyeken keresztül a sötétség is hat, mivel ezt nem ismerik eléggé.

Ha már nem tudjuk megkülönböztetni a valódi és a hamis vezetőt, meg tudná mondani, mi az a tíz százalék valótlanság, amit nem kell átvenni?

Az egyik fő dogma a reinkarnáció tagadása, pedig egyedül az bizonyítja Isten igazságosságát, és a több léten keresztül tartó fokozatos szellemi fejlődést. Csak a reinkarnáció elfogadásával és megértésével bizonyítható, hogy az embernek örök szelleme van.

A sötétek legjobban Imanueltől félnek, akinek az ezeréves birodalomban kell uralkodnia. Ennek megalapítása előtt kerül sor Lucifer "megköttetésére", és a sötétség ezer évre el lesz távolítva. De ezt megelőzően még sok megjavulni képtelen bukott angyal pusztul el a megtisztítás során. Ezért a sötétek fő célja az, hogy tagadják Immanuel személyes létezését és eljövetelét, és olyan tömeg illúziót váltsanak ki, hogy Ő nem a Teremtő másik fia, nem a Szent Szellem, nem az Igazság Szelleme, vagyis nem egy további személy Isten háromságából.

Azt a fél igazságot próbálják állandóan fenntartani, hogy a Szent Szellem csupán egy történést szimbolizál - a Szent Szellem minden évi kiáradását a Földre, vagy azt, hogy Ő tulajdonképpen Jézus szelleme, aki állandóan jelen van a Földön. Nem akarják nyilvánosan elismerni, hogy a Szent Szellem egy személy. Így akarják elérni, hogy a hívek elveszítsék Imanuel eljövetelébe és küldetésébe vetett bizalmukat, hasonló módon, mint ahogy ezzel már próbálkoztak Jézus és az Igazság Szelleme korában is. Ezért inkarnálódtak a sötétek főleg az egyházakba és a szellemi irányzatokba, hogy a világi hatalmon kívül szellemi hatalmuk is legyen a nép fölött, és gátolják a sötétség leleplezését a Földön.

Hogyan nyilvánulnak meg a bukott angyalok természetfeletti képességei, és hogyan élnek velük?

Ők tisztánlátók és kiérzik, ha valaki felismeri őket, vagy gyanítja kilétüket. Az ilyen embert azonnal kétségekkel árasztják el a megszerzett tapasztalatok felől. Nekik nincs becsületük, így a leleplezéskor nem szégyellik magukat. Ellenkezőleg, még jobban fognak igyekezni, hogy újra higgyenek nekik, és a befolyásuk alatt maradjanak.

Aki érzelmileg rájuk kapcsolódik, vagy szívesen találkozik velük, azt bárhol és bármikor látják és hallják. Az ilyen állandó kontroll alatt van. Mihelyt olyan emberrel találkozik, aki szellemileg segíteni tudna neki, hogy megszabaduljon a sötét befolyástól, azonnal kétségeket támasztanak felőle, hogy ne bízzon benne. És ha ez nem használ, akkor veszekedést vagy félreértést produkálnak.

Így csinálják ezt az irodalommal is. Azért, hogy a szándékaikat elrejtsék, képesek felhívni a figyelmet a valódi irodalomra, a Bibliára és a Grál-üzenetre is. De aztán titokban, mágikusan úgy hatnak az emberre, családjára és környezetére, hogy megakadályozzák őket az olvasában. Ha az áldozat elkerüli ezeket a buktatókat, a legkülönfélébb -sajátjának vélt- kétségekkel árasztják el, csak hogy Isten Igéjét ne értse meg, és ne higgyen benne.

Jelenleg mindenki, beleértve a materialistákat is, a sötét szellemek és emberek sokszoros hatása alatt áll, ha tud róla, ha nem. Az a rémisztő valóságon mit sem változtat. Éppen ezért kerül sor az ítéletre, ezért kell eljönnie Imanuelnek. Ha a helyzet nem lenne komoly, az Isten nem jönne el a Földre. Számára ez áldozat, nem egy kirándulás.

Mivel az emberek ez idáig nem tudatosították a sötétség hatását, állandóan a befolyása alatt állnak. Mióta azonban a Föld közelében megjelent az Ember Fiának Csillaga, erős szellemi sugaraival mindenkire hatást gyakorol. Ez a hatás a világos emberekben kiváltja az Igazsághoz való vonzódás érzetét, és így kiteszik magukat a sötétség érezhető ellenállásának, ami az embereken és a szellemeken keresztül nyilvánul meg. Bár megeshet, hogy képtelenek lesznek leleplezni a sötétség forrását, őszinte akarással naponta legyőzhetik és szellemileg fejlődhetnek, mivel ezt Imanuel Csillagának erős befolyása elősegíti.

Miért veszi el a mi Szűz Máriánkat? Nélküle hol lennének ma a szlovákok?

Igaza van. Ha nem lett volna az ő kultusza, ma már teljesen máshol tartanának. Azzal, hogy rákapcsolódnak az ő bálványaira, képeire, üzeneteire és jelenéseire teljesen átadják magukat azoknak, akik ezeket megalkották, vagyis a sötét hatásoknak. A Mária-kultusz célja azonosítani Jézus anyját az Ég Királynőjével, az Őskirálynővel, és eltéríteni a tiszta hívőket Istentől az alacsonyabb szintekre, az anyagba. Aki ismeri a Bibliát és a Grál-üzenetet, az tudja, hogy sem Jézus, sem Abd-ru-shin egyetlen mondattal nem említik, és nem tanácsolják, hogy az emberek Márián -Jézus földi anyján- keresztül imádkozzanak az Istenhez. Vajon honnan származik ez a bálványimádás?

Lucifer, mint volt arkangyal, jól ismeri az alaperő -Isten sugárzásának- körforgását, ezért adta egyházi szolgáinak azt a feladatot, hogy hozzák létre a Szűz Mária-kultuszt. A hívők azzal, hogy a médiára, a jelenésekre és a képekre szorítkoznak, melyek valójában csak az emberek és a sötét szellemek anyagi vagy finomanyagú alkotásai, a tiszta érzelmekkel feldolgozott alaperőt önkéntelenül lefelé küldik, ahelyett, hogy felküldenék, vissza Istenhez. Ezzel akaratlanul is a sötét bolygókat, a földi sötét szellemeket és a sötét embereket táplálják, akik ennek hiányában szenvednek. Így az elcsábított hívők akaratlanul lekapcsolódnak Istenről, mert a nehézkedés és az azonneműség törvénye lerántja őket a sötétekhez, akikkel együtt az ítélet során meg lesznek semmisítve. Fájdalmas csalódás közepette fognak haldokolni, hogy a Szűz Mária nem mentette meg őket. Majd csak a halál órájában értik meg, hogy nem hozzá imádkoztak, hanem csupán az ő bálványához, amit a sötétek hoztak létre.

Szibilla már évszázadokkal Krisztus születése előtt megjövendölte, hogyan parancsolja meg szolgáinak az Antikrisztus, hogy Jézus küldetését halála után tegyék tönkre. Az ő előrejelzéseiből idézek egy részlet, ami a VAN – Havířov kiadó gondozásában jelent meg Szibilla - Sába királynője: Nagy jövendölések címmel. A 185. oldalon található szöveg rövidített fordítása:

• Hozzatok Jézus hívei közé törekvő embereket, és azt sugalljátok nekik, hogy az Ő eredeti tanítását ferdítsék el, és úgy dolgozzák fel, hogy én nyerjek rajta!

• Az Istenszülőt mint Isten Anyját imádják!

Jézus testi anyját az Ég Királynőjével azonosította. Máriából szeplőtelen Szüzet csinált, aki állítólag a Szent Szellemtől fogant. Ezt a hazugságot csak az Ember Fia - az Igazság Szelleme cáfolta meg, mert senki más nem volt képes legyőzni a hazugságot állandóan fenntartani akaró Lucifer hatását egy ilyen leleplezés során.

• Imádják jobban Jézus halálát, mint a tanítását!

Az egyik vallási dogma ugyanis azt állítja, hogy Jézus azért jött a Földre, hogy a keresztre feszítése által megváltsa az embereket a bűneiktől. Így az emberek bűnbánat helyett jóváhagyják azt a bűntettet, amit a sötétség hatása alatt követtek el. Ézsaiás Jézus megfeszítéséről szóló figyelmeztetését útmutatásként vették az Ő meggyilkolásához.

• A házasságtörést imádják jobban, mint az Urat!

Mondanom sem kell, hogy a legtöbb mai ember teljesen természetesnek veszi a paráznaságot.

• Az élet fő célja legyen a test és a testi igények!

Az örök szellemről el lett terelve a figyelem, a reinkarnációt tagadják – így egy átlagos ember tényleg főként testi és lelki szükségleteivel foglalkozik.

Mint látható, kétezer év alatt Lucifernek sikerült megvalósítani az összes szándékát az emberek között, és részben az egyházakban is. Az emberek neki jobban hisznek, mint az Igazságnak, csak azért, mert a sötétséget alábecsülték.

Tudatában van-e, hogy az évszázadokat megélt vallási dogmák támadásával megfosztotta biztonságuktól és nyugalmuktól az őszinte hívőket?

Mit ér az a biztonság és nyugalom, ami biztos út az abszolút halálba? Az én küldetésem az, hogy felébresszem azokat -ha akarják-, akik szellemileg alszanak. Mivel tudom, hogy az ítéletkor pusztulás fenyegeti őket, a legnagyobb közömbösségnek és szeretetnélküliségnek tartanám, ha nem ébreszteném, hanem a sötétség kényére-kedvére hagynám őket.

Valóban olyan értéktelen szervezetnek tekinti az egyházat, mely szellemileg nem nyújt semmit az embereknek?

Néhány embernek biztosan nyújt valamit, mert a sötéteken kívül vannak köztük igaz és tiszta lelki vezetők is. De az egyház, mint szellemi szervezet, nemcsak az Istennel szemben vallott kudarcot, hanem a hívőkkel szemben is, mert nem adott nekik elegendő és igaz szellemi ismeretet. Ezért a kudarcért természetesen főleg a sötétség képviselői a felelősek. De azok csak az azonneműség törvénye szerint kerülhettek vezető pozíciókba. Ha a hívek, a papok és az egyházi tekintélyek többsége igaz és tiszta módon hűséges Istenhez, akkor felismernék a sötéteket, és nem engednék őket maguk közé, illetve befolyásos pozíciókba jutni. A romlottság, a sekélyesség, a kényelem degenerálta az egyház világos tagjainak szellemét, és az azonneműség törvénye szerint ez lehetővé tette, hogy a sötétség az egyház talajára lépjen, és az behódoljon neki.

Miért küld a Teremtő még mindig prófétákat, saját fiait és magas szellemeket, ha már az elsők szinte mindent elmondtak?

Szükséges, hogy az Igazság állandóan élő, minden korban az emberi felfogáshoz mért legyen. A könnyebb elfogadhatóság, és a sötétséggel szembeni ellenállás érdekében, minden nemzet kap szellemi tanítókat. Fel kell ébreszteniük az emberek szunnyadó szellemét, hogy ne maradjon le a fejlődésben, hogy a mindennapi életben tökéletesedjen és erősödjön. Isten valódi szolgáinak mindig kell hozni valami újat, de nem a könyvekből vagy a médiából, hanem az Istentől. Bár az Igazság örök és változatlan, az emberek soha sem kapják meg az egészet, csak annyit, amennyit éppen képesek befogadni.

Az információ-felesleg a sötétségtől származik, mert összezavarja az embereket, és nem értik meg olyan egészként, amire az új ismereteket építhetnék.

Kaphatnék konkrét tanácsot, hogyan fejlődhetek szellemileg helyesen?

A szellemi fejlődés és az Istenben való hit bensőséges dolog, melynek nincs szüksége tanítóra vagy a közvetítőre, főleg ebben a korban, mikor már nem lehet megkülönböztetni a valódi tanítót a hamistól. Még az sem egyszerű, hogy megtaláljuk a jó szellemi irodalmat. Ezt csak Isten Igéjének - a Bibliának az ismerete teszi lehetővé, amely meg van tisztítva a helytelen értelmezésektől. Ezeket az Igazság Szelleme - Abd-ru-shin tisztázta a Grál-üzenet című könyvében, amely szintén Isten Igéje. Aki legalább az egyik könyvet megérti, annak van hasonlítási alapja, és akkor már meg tudja különböztetni a valódi tanítást, könyvet vagy tanítót a hamistól. De Isten Igéjét egyszeri olvasásra nem lehet megismerni.

Honnan tudható, hogy melyik vallás vagy szellemi irányzat a helyes, ha mindenki azt állítja, hogy neki van igaza? Nem lenne jobb megmaradni katolikusnak? Hisz azokból van a legtöbb.

Az Igazságot mindenki maga keresse és vizsgálja, mert ezáltal fejlődik a szelleme. Az igazságot vizsgálni nem azt jelenti, hogy mindent kritizáljunk, hanem hogy szellemileg átérezzük a tartalmát. Aki arra vár, hogy ezt valaki más csinálja meg helyette, vagy kényelemből illetve számításból a többséghez csatlakozik, az mások kezébe teszi a sorsát. Ha jó útra is kerül, mivel ő maga nem vizsgálódott és nem értette meg a választás értelmét, a megpróbáltatás idején elbizonytalanodhat, sőt, kudarcot vallhat. Csak annak lesz elég hite és ereje kitartani a boldog végig, aki önmaga győződött meg választásának igazáról és helyességéről.

Mi lesz azokkal, akik nem értik az Igazságot, és nem is akarják megérteni, de felebaráti szeretetből mellé állnak? Mi lesz a gyerekekkel, akik még semmit sem értenek, és szabad akaratuk sincs?

Mindkét esetben fontos szerepet játszik a szeretet és a bizalom. Ha egy felnőtt vagy gyermek az Igazság oldalára áll csupán valakihez érzett szeretetből, és kibírja az esetleges szenvedést is, az szeretetével diadalmaskodott saját testén és szellemi tudatlanságán. Ilyen erős szeretet csak kifejlődött, hűség által tökéletesedett szellemből fakad. Mindegy, hogy valaki miként fejleszti ki szellemét az ítéletig, lehet az mások javára végzett önzetlen munka is. Az őszinte és tiszta szeretet, az önzetlenség és odaadás Isten ajándékai, ezért lehet velük lemosni a karmikus vétkeket is.

Most kihez imádkozzunk, ha Imanuel kora következik, és Jézus már nem jön el?

Főleg az Atya-Istenhez, vagyis a Teremtőhöz imádkozzanak. Azok, akik megélték Jézust a Földön, és most újra itt vannak, forró érzéssel viseltetnek iránta, ezért Ő hozzá, mint Istenhez imádkozhatnak.

Mikor a földön mint az ezeréves birodalom királya Imanuel fog uralkodni, rajta keresztül kapcsolódhatnak az emberek a Teremtőre, úgy ahogy ezt egykor Jézuson keresztül tették.

II. válaszok a kérdésekre: 37- 62

ÖRÖK TÖRVÉNYEK I.

ÖRÖK TÖRVÉNYEK II.

ÖRÖK TÖRVÉNYEK III.