X. válaszok a kérdésekre: 238 - 251
X. válaszok a kérdésekre: 238 - 251
238
Az első könyv írásakor hogyan győzte le Lucifer hatását?
Eleinte csak a bukott angyalok hatását éreztem, akik szuggesztiókkal eltanácsoltak az írástól, hogy nem érdemes, mert senki sem fogja olvasni. Éjszakákon keresztül ezt táplálták belém, és én nem tudtam aludni. Azon csodálkoztam, hogy másnap egyáltalán működtem. Annak érdekében, hogy önbizalmat nyerjek már az első oldalakat odaadtam az ismerőseimnek -materialistáknak, akik bíztattak és szellemileg megerősítettek-, hogy olvassák el.
De amikor elkezdtem a sötétségről írni, már nem voltam képes olyan jó mondatokat alkotni. Tudtam, hogy mit akarok írni, de nem voltam képes megfogalmazni. Mindig valami mást írtam, ami néha még össze sem függött a vázlatommal. Amikor ezt sikerült legyőznöm, a következő nap újra előjött, csak más módon. Az volt az érzésem, hogy valakivel állandóan szellemi harcot vívok a hatalomért.
Az ítéletről szóló fejezetnél a blokk még erősebb volt. De azzal össze sem lehet hasonlítani, amikor le kellett írnom azt a mondatot, hogy Imanuel megszületik a Földön. Olyan erős nyomást éreztem a fejemben és a szememben, hogy néhány napig egyáltalán nem voltam képes írni. Addig fogalmam sem volt, mi a fejfájás. El voltam keseredve. Ha nem írtam, akkor jól éreztem magam, amikor írni kezdtem, akkor megint jött. Már azon voltam, hogy be sem fejezem a könyvet, hogy muszáj lesz befejezetlenül kiadnom. Éjjel, félálomban, egy nagy fekete kutyát láttam magam mellett, ahogy hatalmas fogaival harapdálta az ujjaimat, hogy ne tudjak írni.
De én nem hagyom félbe a munkát, hát könyörögni kezdtem Istenhez, hogy szabadítson meg ettől a rossz szellemtől, akivel harcolok (akkor még nem tudtam, hogy ez Lucifer), hogy befejezhessem a könyvet. Azt a választ kaptam, hogy ne adjam fel, hogy biztosan sikerülni fog. Így hát teljes erőmből harcoltam. Néhány napon át folyt ez a szellemi küzdelem arról, hogy azt fogom írni, amit ő akar, vagy amit én akarok.
Amikor végre sikerült újra megformálni és leírni egy mondatot úgy, ahogy én akartam, a fejemben lévő nyomás fokozatosan gyengülni kezdett. Ennek nem sokáig örülhettem. Aztán mintha valaki megfogta volna a kezem. Nem tudtam megmozdítani, mintha megbénult volna. Igaz, hogy megijedtem, de próbáltam mozgatni.
Amikor a kimerültségtől már fel akartam adni, úgy éreztem egész testemet elöntötte a fény. Ellazultam, és őt mint kellemes meleget érzékeltem. Nekem úgy tűnt, hogy mindenem ragyog. Nem tudom, milyen sokáig érzékeltem ezt a meleget, ami egyúttal fény is volt, de akkor az átélésen kívül nem csinálhattam semmi mást. Eszembe jutott, hogy valami hasonlót éreztem, amikor Imanuel lépett velem kapcsolatba a küldetés átadásánál.
Amikor a kellemes meleg gyengülni kezdett, és én újra belefogtam az írásba, Imanuel azt mondta, hogy már befejezem a könyvet, mert éppen legyőztem Lucifer hatását. Fentről erős lénytelen sugár sújtotta, "megégette" szellemét, és többé már nem mer zavarni. A könyv írása közben egyre magasabb bukott angyalokat sikerült legyőznöm, míg végül e harcban Luciferrel találtam magam szemben. Bár nem láttam őt, kijött a rejtekhelyéről, és egész közel jött hozzám, hogy ne írhassak Imanuel születéséről. Abból a sugárból olyan csapás érte, hogy ha nem lennék -állítólag- magas lény, a fény engem elégetett volna. Ettől kezdve igazán könnyen tudtam írni, és az alvásom is megjavult.
239
Miért dicsekedett el, hogy ön a Szvanhilda? Miért nem hagyta meg magának? Hiszen a szerénység nagy szellemre utal.
Nyilvánosságra kellett hoznom, pedig ettől valóban nagyon vonakodtam. Imanuel elmagyarázta nekem, hogy ha nem hangsúlyozom, hogy én vagyok az, szerénységemmel teret adok annak, aki csak arra vár, hogy a helyemre léphessen. Azután az igazi Szvanhilda már nehezen érvényesülne, ha a hamis megszerezné a sötétség támogatásával ezt a státuszt.
240
Ki képviseli önt Szvanhilda szerepében az ős-szellemiségben, amikor a Földre van inkarnálódva?
A legmagasabb szellemi személyiségek esetében csak egy részük inkarnálódik a Földre. Részben azért, mert fenti pozíciójukban pótolhatatlanok, másrészt azért, mert szellemük olyan erős, hogy egészében nem inkarnálódhat a Földre, mert elégetné a burkait.
241
Magától döntött úgy, hogy megírja ezt a második könyvet, vagy Imanuel sugallta?
Először azt hittem, hogy ez az én ötletem. De azzal tisztában voltam, hogy Imanuel segítsége nélkül nem leszek rá képes. Kíváncsi voltam, vajon ismét segíteni fog nekem. Amikor írás közben megéreztem az ő vezetését, rájöttem, hogy az ő ötlete volt. Hiszen megint újabb titkokat tártam fel, melyekről én magam sem tudtam, és nem is szándékoztam írni.
242
Vannak látomásai is, vagy csak szóbeli sugallatai?
Mind a kettő, és még álmok is, bár ezek néha hamisak. Kezdetben problémát okozott, hogy megkülönböztessem őket, most már szereztem némi gyakorlatot. Sok látomás csak az én személyes ismereteimet bővíti, hogy bizonyos eseményeket jobban megértsek, esetleg figyelmeztetnek valamire.
243
Miért hagyta az Isten, hogy önt a könyv megírása előtt annyira kísértsék a bukott angyalok?
Jobban tudtam írni a sötétségről, ha ezt saját magamon átéltem és megismertem. Ez egyúttal meg is edzett, hogy erősebb legyek, ha majd Luciferrel kell szellemi harcot vívnom. Ez az egyik feladatom, harcolni vele, illetve az ő áldozatává lenni, hogy előjöjjön rejtekéből.
244
Ismeri Herbert Vollman urat, Abd-ru-shin életrajzának szerzőjét?
Személyesen nem ismerem. Olvastam néhány régebben írt könyvét, tetszettek is. Bár Abd-ru-shin küldetésének élő folytatója, később a sötétség befolyása alá került. Ennek világos bizonyítéka ez az életrajz. Abd-ru-shint és családját nem a valóság fényében mutatta be, mint a sötétség által üldözött isteni lényeket, hanem inkább mint tehetetlen szerencsétleneket, akiknek az életben nem sikerült semmi pozitív dolog. Csupa jelentéktelen részlettel foglalkozik, hogy eltussolja Parszifal háromságának valódi nagyságát és földi működését. Egyáltalán nem beszél a sikerekről és a jótékonykodásról, mintha ezek nem is léteztek volna.
A szerző ráadásul Abd-ru-shint okolja fia, Alexander gyógyíthatatlan betegségéért, amikor azt írja, hogy rákapcsolta serdülőkorú mostoha gyerekeit az ős-szellemi sugárzásra. Ez teljes képtelenség, mert ilyen aktust nem lehet megvalósítani a Földről, hanem csak felülről lefelé, vagyis Istentől. Abd-ru-shin semmiféle energiával nem manipulált. Ezért nem is okozhatta Alexander betegségét, ahogy ez a könyvben diszkréten felhozódik.
Abd-ru-shin csak annyit tett, hogy az említett időpontban, amikor a gyerekek elérték a nagykorúságot, ismertette velük szellemi származásukat, és elmagyarázta nekik, hogy azért születtek az ő közelébe, mert valójában az ő küldetésének a részei. Mivel Alexander betegsége, ami karmikus volt, csak nagykorúsága idején nyilvánult meg, azt a benyomást keltette, hogy összefüggött a küldetés átadásával.
További bizonyíték arra, hogy Abd-ru-shin nem kapcsolta rá a gyerekeket az ős-szellemi sugárzásra, az a tény, hogy a szerző nem említi, hogy Abd-ru-shin így tett volna felesége, Mária, esetében is. Ebből látható, hogy a felső sugárzásra való rákapcsolás a küldetés szempontjából nem volt szükséges, és hogy ez a sötétség kitalációja, hogy Abd-ru-shin személyét lejárassa.
245
Miután elolvastam az ön könyvét, teljesen meg voltam győződve arról, hogy igaz, és hogy valóban ön lesz Imanuel anyja. De nemrégiben megtudtam, hogy a világ jövendő urának az Apokalipszisben leírt anyja állítólag az Őskirálynő. Az ő eredetét a tizenkét csillagból álló korona fedi fel, ami az Őskirálynő világszerte ismert szimbóluma. Ne haragudjon, de ez kétségbe vonta az ön küldetésének valódiságába vetett bizalmamat.
A Grál-üzenetben "Az ős-szellemi szintek VI" című előadásban Abd-ru-shin azt írja, hogy az Őskirálynő mindhárom női sziget uralkodója az ős-szellemiségben, és hogy az uralma alá tartoznak a szigetek vezető személyiségei – a Rózsa, a Liliom és a Hattyúszűz. De hogyan irányíthatja az Őskirálynő ezeket az ős-szellemi szigeteket, ha származásából kifolyólag nem lépheti át az isteni birodalom határát?
És ez mégis megtörténik, méghozzá összhangban az őstörvényekkel. Ahhoz, hogy az alsóbb fekvésű világban mint azonos nemű működhessen, isteni testének egy részét be kellett burkolni egy másik, anyagibb réteggel, ős-szellemi testtel, és így ősteremtett Szvanhilda lett belőle. Az ős-szellemiségben mint az első női lény rögtön Parszifal után formálódott meg, hogy együttműködjön az ős-szellemi birodalom keletkezésénél.
Csak ez után szállt alá Parszifalhoz az isteni birodalomból Mária és Irmingard, akik sugárzásukkal -Szvanhildával együtt- fenntartják az ős-szellemi birodalmat. Mivel Szvanhilda szellemi magján keresztül az Őskirálynőhöz kapcsolódik, bármikor kommunikálhat vele az isteni birodalom határán, az Isteni Grál-várban.
246
Ezt miért nem magyarázta el ilyen világosan már az első részben, hogy ne merüljenek fel fölösleges kétségek?
Amikor Abd-ru-shin a Földön élt, isteni származását azok nem tudták elfogadni, akik nem értették meg helyesen a művét. Az emberi hibákból tanulva Imanuel engem írás közben úgy vezetett, hogy ne mondjam el magamról azonnal a teljes igazságot, hanem fokozatosan, hogy az embereknek legyen idejük feldolgozni, és apránként kiszélesíteni.
Az Új nemzedéknek először könyveim tartalmát és valódiságát kellett megértenie, és csak azután megismerni az én valódi szellemi származásomat. Ha azonnal megírtam volna, hogy én vagyok az Őskirálynő, ez sokakat elriasztott volna művem megismerésétől, mert elbizakodottnak, sőt, a sötétség küldöttének tartottak volna.
247
Az első könyvben miért írta azt, hogy az Őskirálynő soha nem élt a Földön, ha egyúttal azt is állítja, hogy jelenlegi küldetésére öt földi élettel készült?
A jobb megértés kedvéért Imanuelhez hasonlítva magyarázom el. A lénytelen Imanuel még sohasem élt a Földön, csak most fog inkarnálódni, közvetlenül az ítélet előtt, mint a világ jövendő királya. De az ő ős-szellemi személyiségének, Parszifalnak egy része már kétszer élt itt, először mint Abd-ru-shin herceg, másodszor mint a Grál-üzenet szerzője. Ha valaki azt mondja, hogy Imanuel már élt a földön, akkor nem téved, ez igaz, csak nem teljes. Azáltal, hogy mindkét személynek -Imanuelnek és Parszifalnak- közös szellemi magja van, amely az elkülönülés ellenére állandóan össze van kapcsolva, így tulajdonképpen egy lényről – Imanuelről van szó.
Velem is hasonló a helyzet. Mivel minden egyes alkalommal csak mint Szvanhilda része inkarnálódtam a Földre, és Atlantiszt kivéve a többi életben nem volt szellemi küldetésem, ezért nem volt hiba vagy hazugság az az állítás, miszerint az Őskirálynő még nem élt a Földön. Ha az atlantiszi küldetésemet sikerült volna a tervek szerint beteljesíteni, akkor a ókori szövegekben leírták volna, és a szájhagyomány megőrizte volna, hogy az Őskirálynő már élt a Földön. Mivel ez nem teljesült be, erről nem maradt fenn semmi említés, tehát az ő földi élete nem bizonyítható.
Szellemi szempontból egy magas szellem esetében csak az olyan földi egzisztencia jöhet számításba, amikor teljesíti és be is végzi küldetését. Az előkészítő életek épp úgy nincsenek beszámítva. Emberi szempontból az embereknél minden élet számít, mert ezzel megtisztulnak a bűnöktől és szellemileg növekednek. A magas szellem nem a karma, hanem a küldetés miatt jön a Földre, ami nem jelenti azt, hogy nincs alávetve a karmának. A küldetés teljesítésével több élet karmája egyszerre sül ki, mert ennek fontossága kiegyenlíti a következményeket.
248
Mária és Irmingard is Őskirálynők?
Ők más fajták. Szellemi magjuk egyik része az Őskirálynő sugárzásából származik, a másik Parszifaléból, így szellemi rész is van bennük. Szvanhilda nem szellem, hanem lény, egy tiszta része, illetve alkotóeleme az Őskirálynőnek, ezért játszik közöttük vezető szerepet. Mivel az említett három ős-szellemi sziget egy uralkodó, az Őskirálynő alá tartozik, akit az ős-szellemiségben Szvanhilda képvisel, mint háromság működnek, nem pedig külön-külön.
249
Szvanhilda valójában Hattyúszüzet jelent, vagyis ez nem az ő neve. Abd-ru-shin a Grál-üzenetben miért nem árulta el az igazi nevét, ha a Rózsával és a Liliommal ezt megtette?
Abban az időben amikor Abd-ru-shin a Grál-üzenetet írta, Mária és Irmingard már vele együtt teljesítették küldetésüket a Földön, ezért az ő szerepüket és származásukat fel lehetett fedni. Mivel Szvanhilda még csak készült a küldetésre, nem kellett róla mindent elmondani, nehogy a sötétség ura az embereken keresztül korábban elpusztítsa, még mielőtt elkezdi feladatát teljesíteni, ahogy ez sikerült neki az atlantiszi inkarnációm esetében.
Mivel Isten követei nem ismerik szellemi származásukat és küldetésüket, éppen ez a tudatlanság az oka, hogy gyengébbek mint a sötétség, bár származásuk magasabb. Én mindig csak az ős-szellemi Szvanhilda részeként inkarnálódtam a Földre, hogy Lucifer szelleméhez képest én legyek a gyengébb. Ennek a fölénynek kellett őt megtartania abban a hitben, hogy ha nem is tudja megakadályozni küldetésem teljesítését, annak ellenére, hogy minden segítőmet eltérítette, az utolsó fázisban engem könnyedén legyőz. Mint minden magas szellemet engem is ellenőrzés alatt tartott ebben az életben - gyermekkoromban egy bukott nő-angyalon keresztül, felnőttkorban a már említett bukott férfi-angyalon keresztül. Szinte az utolsó pillanatig remélte, hogy a küldetést nem teljesítem, és hogy engem -akit így meggyengített- a könyv írása közben a szellemi harcban legyőz.
Amikor megkezdtem a felkészülést az írásra, annak ellenére, hogy mindentől megfosztott, annyira biztos volt győzelmében, hogy a szomszédos szláv nemzetből Szlovákiába küldte az "ő" Szvanhildáját, hogy a Grál-üzenetből vett előadásokkal felnevelje saját nemzedékét. Bízott benne, hogy neki nagyobb sikere lesz, mert látszólag sokkal jobban és tökéletesebben működött, mint én, mert őt nem kísértették illetve kínozták a sötétség szolgái. Ellenkezőleg, őt segítették és magasztalták.
Az ál-Szvanhilda, szintén magas lény, tisztánlátó képességét arra használja, hogy megjósolja a jövőt, embereket gyógyítson, illetve asztrális testben jelenjen meg, hogy ily módon minél több csodálót és követőt szerezzen. A sötétek részéről indokolt a respektus, mert tudják, ki is ő valójában: uralkodójuknak, Lucifernek a szellemi felesége.
250
Nem ő lesz a jövendő hamis Messiás anyja, akit Szibilla említ?
Eltalálta. Annak érdekében, hogy szellemi származás szempontjából minél egyenrangúbb legyen a lénytelen Imanuellel, körülbelül ugyanabban az időben fog megszületni, és Lucifer egy nagyobb részéből, mint az ő eddigi földi inkarnációi során történt. Az ezeréves birodalom előkészítő ideje alatt az embereknek tehát két példaképük, két élő Messiás idoljuk lesz – egy valódi és egy hamis. Még e szerint fognak osztályozódni.
Felnőtt korukban, az ezeréves birodalom előtt, nyílt harcra kerül sor a két szélsőséges tábor, a jóval nagyobb sötét és a világos között. Hogy az emberek számára ez még nehezebb legyen a hamis Messiás nagyon szép lesz, mert majd ezen a téren is meg akarja előzni az igazi Messiást. Nostradamus "nőies férfinak" írja le, ami azt jelenti, hogy nagyon fontos lesz neki a megjelenése, amit a szépség utáni túlzott vágya nőiessé torzít. Magas szellemi vezetőként fog fellépni. Mindenben az igazi Messiást fogja utánozni, talán még vonzóbb, rafináltabb módon, amit csak a legtisztábbak tudnak leleplezni. De az ő tettei ennek az ellenkezőjéről fognak beszélni.
A hamis Messiás az igazinak csak egy képességét nem lesz képes utánozni: az ő testében hiányozni fog a szellemileg látható arany kereszt. Annak ellenére hívei azt fogják híresztelni, hogy látták rajta ezeket a jeleket. De az már csak a szellem tisztaságán, és az emberek szabad akaratán múlik, hogy rájöjjenek, ki terjeszti ezeket a híreket.
251
A Bibliában egyéb hibák is vannak, azokon kívül, amiket az első könyvben említett?
Hogyne, sok ott a pontatlan állítás, hogy megzavarja az embereket, és ne ismerjék az Igazságot. Csak néhányat említenék.
Aki ismeri Márta és Mária alakját, a feltámadt Lázár testvéreit, annak bizonyára nem kerülte el a figyelmét Jézus egyik megjegyzése. Figyelmeztette Mártát, hogy Máriával szemben ő választott jobban. Mária ugyanis minden alkalommal, amikor Jézus meglátogatta őket, leült a lábához és hallgatta őt. Márta is szerette volna hallgatni, de egyúttal meg akarta vendégelni is. Valójában Jézus többre tartotta Mártát, mert amellett, hogy hallgatta őt, mindig étellel tartotta őt is meg az apostolokat is. Jézushoz való szeretetét tehát tettben -erőfeszítésben- is megnyilvánította. A sötétség Jézus kijelentésének elferdítésével le akarta járatni Mártát, aki őt jobban szerette, mivel még az egészségére is gondolt.
Mária tulajdonképpen lusta volt, mert figyelmen kívül hagyta Mártát, és nem akart neki segíteni. A két nővér és a bátyjuk magas szellemek voltak, Jézus segítőinek kellett volna lenniük. Bár mindkét nővér szerette Jézust, és hálásak voltak neki testvérük életéért, megfeledkeztek az inkarnáció előtt tett ígéretükről, és előnyben részesítették testvérük szeretetét Jézus szeretetével szemben. A sötétség azzal a sugallattal állította meg a nővéreket küldetésükben, hogy a testvérükkel kell törődniük, hogy ne maradjon egyedül. Közben mindenki számára sokkal egyszerűbb lett volna, ha mindhárman Jézust követik.
A testvérek bizonyságát adták, hogy a vér szerinti, földi kötelék számukra erősebb, mint a szellemi. Ha mindhárman Jézust követik, akkor a magasabb szellemi lényegből több erőt és védelmet kaptak volna.
E kudarc után a testvérek küldetéssel újra Abd-ru-shin közelébe születtek, de sajnos ebben az esetben is csalódást okoztak. Ezért inkarnálódtak most is a választott nemzetbe, hogy kihasználva az utolsó alkalmat jóvátegyék a kudarcokat. Ez csak Mártának sikerült. Annak ellenére, hogy amikor írásos vagy személyes kontaktusban volt velem a sötétség majd meg fojtotta, hogy tőlem eltántorítsa, mivel a megelőző kudarcok miatt nagy hatalma volt felette, de ő ezeket a kételyeket legyőzte, és néhány fontos pillanatban -amikor Mária kudarcot vallott- segített nekem. Lázár nem is jutott el hozzám, mivel mit sem tudva küldetéséről a mai napig hűségesen szolgálja a sötétséget.
Egy másik elferdített és hamisan hangzó szöveg a Bibliában az a rész, amikor Isten megbüntette Mózest azért, mert vizet fakasztva nem egyszer, hanem kétszer ütött a sziklára. Állítólag ez volt az oka, hogy Mózes nem lépett be az Új földre. Ezzel a történettel akarta a sötétség igazságtalannak, kegyetlennek, sőt kicsinyesnek ábrázolni az Istent. Mózes idő előtti halálának igazi oka Isten büntetése volt azért, mert túlságosan szerette népét, és ő értük gyakran könyörgött Istenhez, hogy enyhítse a büntetéseket. Később kiderült, hogy ez felesleges volt, mert a nép nem javult meg.
A sötétség Mózes haragjának okát is -amikor eltörte a táblákat- elferdítette. Mózes nem mérgében törte el a táblákat, hanem tehetetlenségében és kétségbeesésében, hogy népe távollétében ilyen gyorsan visszaesett a pogány szokásokba, és megtagadta egyetlen Istenét.