Az ős-szellemi birodalom
12. fejezet: Az ős-szellemi birodalom
Már legalább leegyszerűsített képet kaptunk arról, hogyan jött létre, és hogy néz ki az isteni birodalom. Mikor idelátogat az Isten két fia, Jézus és Imanuel, itt valós személyként működnek, akik úgy jöttek létre, hogy lénytelen magjuk “be lett burkolva”. Bármelyikük távozik is a Háromságból, csak részben válik el, sohasem teljesen, s miután visszatér a lénytelen birodalomba, újra egyesül az egésszel.
De az akarat, a Szentszellem - Imanuel egy része nem tér vissza a lénytelen birodalomba, örökre hazáján kívül marad az ős-szellemi birodalomban. Ezért mondjuk róla, hogy Isten “kiszületett” fia. Miért került sor erre az elkülönülésre? Mikor a Teremtő lehetővé akarta tenni a fejlődést a szellemi lecsapódás számára, és kimondta: “Legyen világosság!”, ezzel kiküldte saját akaratának, saját szellemének egy részét az isteni birodalmon túlra. Hogy ez a rész a visszahatás és az azonneműség törvénye szerint ne térjen vissza, meg kellett változtatni, be kellett burkolni, és le kellett földelni. A megformálás aktusában közreműködött az Őskirálynő, és így egy új lény -Parszifal- anyjává lett. Ő a Világosság (a Fény) és egyúttal az a lény is, aki saját sugárzását sugározza a többi világba. A lénytelen Imanuel Isten Háromságából tehát még két személyben működik:
az isteni Grál-várban mint ennek királya - Imanuel,
az ős-szellemi várban mint ennek királya - Parszifal.
Lénytelen magjuknak köszönhetően mindketten állandó kapcsolatban vannak az Atyával, tehát hidat képeznek a Teremtő, az isteni birodalom és az ős-szellemi birodalom között.
Imanuel és Parszifal alapfeladata átadni a Grál-lovagokon keresztül az alaperőt az isteni várból az ős-szellemi várba, és innen az egész teremtésbe.
Az isteni birodalmon túli összes világ Parszifalból ered, aki ezeknek egyúttal királya is. Az ő sugárzása nélkül a szellemi lecsapódás nem tudott volna az isteni birodalmon túl új világokká formálódni. Az Ember Fiának nevezik, mivel az ő kisugárzása segítségével jöttek létre a szellemi világok, így tehát az ember is. Logikusan az Ember Atyjának kellene nevezni, de ez nem lenne teljesen igaz, mert az egész teremtés atyja a Teremtő, illetve az ő sugárzása. Mivel Imanuel, mint e sugárzás közvetítője, az ő fia, számára a Fiú kifejezés maradt.
Most mindenki tisztázhatja az emberi szellem - az ember eredetét. Emlékezzünk csak vissza, hogy az összes világ - az isteni birodalom is - csak az isteni sugárzásból jött létre, nem pedig közvetlenül a lénytelen Forrásból - a Teremtőből. Egyedül fiai részei az ő lénytelen lényegének, ezért nevezzük őket az Isten fiainak, nem pedig isteni fiúknak. A Teremtő sugárzásából először a lénytelen birodalom jött létre, amelyik nem formálódott meg, mert további sugárzás forrása. Az isteni birodalom csak ettől távolabb formálódott meg a teremtés első lénye -az Őskirálynő- segítségével.
Az isteni elemek egy részétől megfosztott sugárzás ős-szellemi lecsapódás formájában áthalad az isteni Grál-váron keresztül az ős-szellemi Grál-várba. E lecsapódás egyesítve Parszifal sugárzásával megformálta az ős-szellemi birodalomban az ős-szellemeket és világaikat. Az ős-szellemi lecsapódásban lévő tiszta isteni elemekből formálódtak meg az ős-szellemi lények.
Ami nem formálódott meg az ős-szellemi birodalomban, az szellemi lecsapódás formájában átmegy a szellemi Grál-várba. E lecsapódás jobb minőségű részéből a szellembirodalom legmagasabb szintjén azonnal megformálódtak a teremtett szellemek. A szellemi lecsapódás fennmaradó részéből valók a tudattalan szellemcsírák, melyek a szellembirodalomban nem képesek megformálódni, ezért lesüllyednek az anyagiságba, hogy később tudatos és kifejlődött szellemmé -emberré- váljanak. A szellemcsírák tehát nem közvetlenül az isteni, hanem csak a szellemi kisugárzásból származnak. Ezért az olyan állítás, hogy az ember Istenné lehet, csak az ember eredetének nem tudásából származott.
»»» «««
Az isteni birodalomban a fény - a sugárzás az erős nyomás következtében oda-vissza egyenes vonalú mozgást végez. (Melléklet – 13. kép) Az ős-szellemi birodalomban, amely közvetlenül az isteni birodalmon túl formálódott meg, mozgása ellipszis alakúra változik a nagyobb távolság, a vele járó lehűlés, az alacsonyabb nyomás és a visszavonzás következtében. Ezek a hatások az eredeti komplex fehér isteni sugárzást sárgává változtatták. A változás hatására kezdett kétfajta sugárzássá hasadni: férfi és női csírákra. Az isteni sugárzás tehát egységes és fehér, míg az ős-szellemi kétféle és sárga. Ezért az ős-szellemi birodalomban kétféle szellem -férfi és nő- formálódik belőle.
Az ős-szellemi Grál-várban Imanuel - Parszifal mint háromság működik - hárman egyetlenként hatnak. Az isteni birodalmon túli egész teremtésben személyesen ő testesíti meg Isten akaratát, mint átfogó elvet, az Igazságosságot, amit szimbolikusan arany kard fejezi ki. Szorosan kötődik a szeretethez, melyet egy isteni - ős-szellemi lény Mária testesít meg. Szeretetet sugároz az egész teremtésbe, a férfiakra és a nőkre egyaránt, míg az Őskirálynő csak a női nemre. Ez a Mária sem Jézus anyja, aki a Földön élt. Parszifal háromságának harmadik részét egy isteni - ős-szellemi lény, Irmingard alkotja, és a tisztaságot testesíti meg. (Melléklet – 16. kép) Mindkét női lény az isteni birodalomból ment le az ős-szellemibe, hogy itt az ő segítségükkel formálódjanak meg a szellemek. Az egyenes vonalú mozgás ellipszis alakúra változott.
Parszifal, mivel folytatása és része Isten lénytelen Háromságának, az isteni birodalmon túli egész teremtésben Atyja nevében királyként uralkodik. Az ő közvetlen sugárzásából, és az isteni birodalomban lévő állati “négyszög” sugárzásából, valamint az isteni vár Örök lovagjainak sugárzásából azonnal megformálódott az ős-szellemi várban az első négy ősteremtett férfiszellem. Mivel ők a legtökéletesebbek, grál-lovagként működnek Parszifal közvetlen jelenlétében. A szellemek közül egyedül ők vannak Isten képére teremtve, mert ők a legtökéletesebb szellemek. A többi szellemhez képest óriási méretűek, és mondhatnánk a vár oszlopait képezik. Az ősteremtettek személyesen nem láthatják a Teremtőt, mert az isteni birodalom határán túl élnek. Parszifal, mivel a lénytelen Háromság, tehát Isten sugárzásának folytatása, az egész további teremtésben királyként - Istenként képviseli Atyját.
Az első négy ősteremtett a férfitulajdonságok és képességek négy férfi őstípusát reprezentálja. Egy ősteremtett gigantikus alap-formával egyszerre mások is létre jöttek, hasonlók de nagyságuk különböző. Mindegyik az eredetivel egyforma képességekkel rendelkezik, de nagyságuk kvalitatív módon megkülönbözteti őket. Az ősteremtettek már nem isteni lények. Szellemeknek nevezzük őket, mert megformálásukban a Szentszellem - az Ember fia - Parszifal játszott legnagyobb szerepet. Az ős-szellemi Grál-várban az eredeti isteni lecsapódás ős-szellemire változik, ami abban nyilvánul meg, hogy férfi és női részre hasad. Ezekből keletkeznek az ős-szellemi csírák, az ős-lényszerű és a lényszerű csírák.
Az első férfi ősteremtettek a következő alaptulajdonságokat és funkciókat testesítik meg (Melléklet – 17. kép):
Az első ősteremtett az uralkodó, a király őstípusa, és egyúttal Parszifal háromságának védelmezője.
A második ősteremtett a férfiasságot és az erőt személyesíti meg.
A harmadik ősteremtett a hősiességet és a hűséget képviseli.
A negyedik ősteremtett az elemek összes uralkodójának -az ősteremtett lényszerűeknek - a vezére.
Az ősteremtett szellemek éppúgy mint az ősteremtett lényszerűek megtestesítik az összes létező tulajdonságot és képességet. Míg nálunk a Földön a tulajdonságok csak minőséget képviselnek, addig náluk, mivel meg vannak személyesítve, a lényeget fejezik ki. Próbáljuk meg átérezni a különbséget a szerető és a Szeretet, az igazságos és Igazságosság szavak között. Az igazságos ember teljesen más, mint az az ember, aki egész lényegével maga az Igazságosság.
Az emberek ezekhez az őstípusokhoz tudatosan folyamodnak, mikor a tökéletesre vágynak, vagy tehetik öntudatlanul is, szükség idején és válsághelyzetekben. Például veszély esetén a férfiak nagyobb bátorságot, erőt és eszmék iránti hűséget tanusítanak, mint a mindennapi életben.
»»» «««
Az ős-szellemiség további szintjén három női őstípus formálódott meg: az óriási méretű ősteremtett nők. Saját tulajdonságaikat és képességeiket az alacsonyabb szintekre sugározzák, mindegyik egy más területre (Melléklet – 18. kép):
az első az otthonra,
a második az anyaságra,
a harmadik az egészségre, szépségre és a szellemi tisztaságra.
Ezek a személyek a férfi őstípusokhoz hasonlóan nem élnek egyedül, hanem a hozzájuk hasonló, különböző méretű nők sokszínű világában.
A nő a teremtés bármelyik szintjén -ez érvényes a Földre is- tiszta vágyával rákapcsolódik az ős-szellemiségbeli őstípusokra, és ezekből merít inspirációt, segítséget és erőt. Mikor arról beszélünk, hogy rákapcsolódik az ősteremtettekre, az nem azt jelenti, hogy az ember közvetlenül a Földön kapcsolódik rájuk, hanem közvetítők, a lényszerűek segítségével.
Az ősteremtett szellemek egyik alaptulajdonsága vagy képessége az, hogy a teremtésben óriási mágnesként működnek. A testükkel “gyűjtik össze” az egész teremtésből a feldolgozott vagyis felhasznált sugárzást - az alaperőt, és visszajuttatják az isteni birodalomba. Ez annak az invesztíciónak a visszatérése, amit a Teremtő fektetett be a teremtésbe. Ezért a Grál-várak őrei nem a Grált - az alaperővel teli edényt - óvják az ellenségtől, hanem az Isteni invesztíció veszteségeit és elszivárgását akadályozzák meg.
Ennek vissza kell térnie szerzőjéhez, mert ez az ő energiája - az ő élete. Ebben a megváltoztatott, feldolgozott formában támogatja a különböző világokban a fejlődést és az életet.
Az örök ős-szellemi és szellemvilágokban az azonneműség törvénye szerint szeretet uralkodik az azonos nemek között is. Csak földi szempontból tűnik nekünk úgy, hogy ezáltal szegényebbé van téve. A nemtelen szellemek nem éreznek vágyat a szexuális egyesülésre. Számukra viszont ez nem korlátozás. Szeretetüknek mások az igényei és a szükségletei. A szellemileg érettebb emberek a Földön is képesek a saját nembelieket csak érzés által, szellemileg szeretni.
A szellemileg elmaradott embert viszont saját teste és érzékei nagyon befolyásolják, és gyakran bűnös szexuális szerelembe esik, például az apa a lányával. Az ős-szellemi birodalom néhány szintjén vagy világában illetve bolygóján egymástól elválasztva élnek a férfi és női szellemek, és úgyszintén a lényszerűek is. Az azon neműség törvénye különítette el őket. Ellenpólusaik, akikkel főleg különféle alkalmakkor és ünnepek idején érintkeznek, azonban más részeken találhatók. Mivel szeretetük csak szellemi, akkor is fennmarad, ha nincsenek állandóan együtt. Sokkal teljesebb és gazdagabb, mert ezt csak tökéletes szellemük -egész lényegük- éli át.
Számunkra nagyon távoli és elképzelhetetlen az élet az ős-szellemi valamint az isteni birodalomban. Ezért innen csak néhány személyiséget és tevékenységet említettünk.
Remélhetőleg érdemes lesz megjegyezni, hogy az ős-szellemiek kisugárzása lesüllyed egészen az anyagi világűrbe, és az atomok magjait képezi, melyek finom anyagba burkolják magukat. Tehát az ősteremtett szellemek az alkotói a világűr finom és durva anyagának is.
»»» «««
A legtökéletesebb ős-szellemek -az ősteremtettek- szintjei alatt vannak a kifejlődött ős-szellemek szintjei. Az ősteremtettektől eltérően ezek fejlődés által, gyerekekből formálódnak meg fokozatosan. Közvetlenül ezen a szinten nőnek fel, nem szükséges az anyagiságba inkarnálódniuk, mint az emberi szellemeknek. Felnőtt korukig az összes felnőtt törődik velük. Némelyik gyermek örökre gyermek marad, ami nem jelenti a fejlődés megrekedését, mivel ők tökéletesek.
Az szellemiség középső részében -szigetként- hatalmas gyönyörű kertre emlékeztető három jelentős szellem-bolygó lebeg:
a Rózsák szigete,
a Liliomok szigete,
a Hattyúszüzek szigete.
Földi szempontból tekintve e szigetek mindegyike nagyobb, mint egy galaxis. Az embereknek ismerniük kellene ezt a három bolygót, mert jobban összefüggnek a szellemek anyagbeli fejlődésével, mint bármi más. Ennek ellenére lakóik nem inkarnálódnak a Földre, viszont kivételes időszakokban, mikor sem az emberek, sem a szellemek, sem az ős-szellemek nem képesek megbirkózni az igényes szellemi feladatokkal, a Földre inkarnálódnak beleértve a vezető személyiségeket:
Máriát, Irmingardot és Szvanhildát.
Az első két sziget egyforma magasságban lebeg, míg a harmadik egy kicsit alacsonyabban, ezek alatt, de ugyanazon a szinten.
A rózsák és a liliomok szigetén a virágok között szellemek élnek, csupa nő és gyerek, akik szellemük érettségétől függően különböző korúak és nagyságúak. A rózsa tulajdonságait testesítik meg, itt a szeretetet, míg a liliomok szigetén a tisztaságot. Az egyforma erények kölcsönösen vonzzák őket, homogén kötőanyagot alkotnak a szigetek lakói között, ezért közöttük a legnemesebb formájú szeretet és tisztaság uralkodik. Kisugárzásuk az ős-szellemi lényeken keresztül az egész teremtésben az azonos fajtára van hatással: a nők a nőkre, a gyerekek a gyerekekre, a hasonló kor és a szellemi érettség szerint. Minden sziget tetején egy gyönyörű kastély áll, amely hasonló funkciót tölt be, mint a Grál-vár.
A rószaszín kastélyt rendszeresen látogatja az uralkodó Rózsa -Parszifal háromságának Máriája-, és ott átadja saját sugárzásának egy részét - a szeretetet. A Rózsák szigetén élő nők és gyerekek veszik ezt a részt, saját életükkel feldolgozzák és a teremtésbe sugározzák.
A Liliomok szigetén a gyöngykastélyban pedig az uralkodó Liliom -Parszifal háromságának Irmingardja-, aki tisztaságot és igazságosságot sugároz, adja át saját kisugárzásának egy részét. A Rózsák szigetéhez hasonlóan itt is csak különböző korú nők és gyerekek élnek.
A hattyúk szigetén nem szellemek, hanem gyönyörű angyali lények - hattyúszüzek élnek. Karcsú alakjukat hattyútollra emlékeztető ruha takarja. Fejük tetején, mint egy drágakő, kék csillag ékesíti őket.
Az a feladatuk, hogy összekapcsolják a felettük lévő két sziget számukra látható sugárzását egy komplett sugárzásba - igazságosság, szeretet és tisztaság formájában. Tiszta szeretetük és önzetlen szolgálatuk hatása alatt a feldolgozott sugárzás változatlan formában érkezik a teremtés más szintjeire.
A hattyúszűz életelixíre az ének, ami szellemi erőt és finom bájt kölcsönöz neki. Ezzel a Teremtő iránti szeretetét is kinyilvánítja. Néhány mítikus görög hős érzékfölötti hallásával meghallotta éneküket, és sziréneknek nevezte őket. A festők nőfejű hattyúnak festik őket, de a valóság teljesen más: emberi formájú lényekről van szó, szebbek és tökéletesebbek, mint a leggyönyörűbb földi nők, akkor is, ha szárnyuk van, mert Isten akaratában lebegnek. Egymástól csak nagyságukban különböznek. Az uralkodó Hattyúszűz -Szvanhilda- egy ősteremtett lény az isteni birodalomból, aki rendkívüli szellemi erőt sugároz ki. (Melléklet – 19. kép)
Ha már ismerjük az egész teremtés mind a hét világát, akkor legalább leegyszerűsítve ismételjük el, kik élnek bennük.
1. A lénytelen birodalomban csak a Teremtő lénytelen Háromsága él - az Atya és a két fiú.
2. Az isteni birodalomban csak az átfogó isteni sugárzásból megformálódott lények élnek az Őskirálynő kivételével, aki csak a nőjellegű lénytelen sugárzásból származik.
3. Az ős-szellemi birodalomban ős-szellemi lények és ős-szellemek élnek, mégpedig ősteremtettek és kifejlődöttek.
4. A szellembirodalomban szellemek élnek - teremtettek és kifejlődöttek.
5. A lényszerű birodalomban a lényszerűeknek nevezett lények élnek, a nagy lényszerűek - az ősteremtettek és a kis lényszerűek - a kifejlődöttek.
6. A finomanyagú világűrben az emberi lelkek élnek, és a kis lényszerűek.
7. A durvaanyagú világűrben anyagi testben emberek élnek, de a kis lényszerűek is.
Mi a különbség a lény és a szellem között? A lények nagyrészt az isteni kisugárzásból formálódtak meg, míg a szellemek túlnyomóan Parszifalból. Az isteni birodalmon túl női és férfi lényekre osztódnak, mert a közvetlen isteni sugárzáshoz csatlakozik Parszifal sugárzásának egy része is.
A szellemek és a lények között az a további különbség, hogy a lényeknek nincs saját akaratuk, mivel a Teremtő vagy az Őskirálynő közvetlen hatálya alá tartoznak. E képességük alapján ők az örök törvények végrehajtói. Munkájukba nem visznek be semmi olyat, ami ne lenne összhangban Isten akaratával. Ezért tetteikért nem viselnek semmi karmikus következményt, bár ezek néha negatívak, mint például az emberölés természeti katasztrófa során, villámcsapás stb. által. A lények angyalok, míg a lényszerűek csak alacsonyabb formái ezeknek, mint ahogy az ember is csak a tökéletes szellem alacsonyabb formája.
Az akarat használatában a lény és a szellem között talán olyan a különbség, mint az építész és a festő között. Az építésznek először le kell rajzolnia a házat a tulajdonos és a természeti törvények szilárdan meghatározott követelményei szerint. Ezeken belül megnyilvánulhat kreativitása és individualitása. A festő csak témát kap, és saját inspiráció szerint folytatja. Az építészt tehát kötik bizonyos szabályok, mint ahogy a lényt a törvények, ami nem jelenti azt, hogy ezeken belül nincs lehetősége érvényesíteni a kreativitást. A művésznek a szellemhez hasonlóan nagyobb alkotói szabadsága van, de egyúttal kockáztatja, hogy a tulajdonos nem fogadja el alkotását, ha nem fog megfelelni ízlésének és elképzelésének. Ezzel szemben az építész kezdettől fogva igyekszik a tulajdonoshoz alkalmazkodni, ezért nincs túlságosan kitéve a kudarc kockázatának.
A szellemeknek és az embereknek szabad akaratuk van, egyrészt azért, mert a legtávolabb vannak a Teremtőtől, másrészt azért, mert főleg az ő akaratából vannak teremtve. Az ős-szellemek és a szellemek az örök törvények megismerésével szabadon és önként alávetik magukat Isten akaratának, míg a lények ezt a Teremtőhöz való kötődöttségük, és az azonneműség törvénye következtében teszik. Alapjában véve a teremtésben minden önként Isten akaratába illeszkedik, ettől csak az ember tért el az anyagiságban. Ez által kikerült az alaperő közvetlen hatása alól, és ezért a szellemi hanyatlás és megsemmisülés felé tart.
»»» «««
Az ős-szellemi birodalom Patmosznak nevezett alacsonyabb szintjén ténykedik egy vezető személyiség, egy kifejlődött ős-szellem, Izmael. Irányítja az Ember Fiától és az ős-szellemiségből származó, s a szellemiségbe valamint az anyagiságba irányuló összes szellemi segítséget. Minden alatta lévő szinten van egy képviselője, akit szintén Izmaelnek hívnak, és aki a saját szintjén közvetíti a rábízott feladatokat. Izmael ős-szellem az óriási távolság és az alacsonyabb származás ellenére –mert ő csak kifejlődött szellem, nem ősteremtett- nagy szellemi tisztaságának köszönhetően közvetlenül Parszifallal van kapcsolatban. Jelentős szellemi események idején többször inkarnálódott a Földre. Ő volt például az ókori Illés próféta, de Keresztelő János is.
Ő volt a szellemi közvetítő a Teremtő és János apostol között, mikor a Jelenések könyvét – az Apokalipszist diktálta. (Melléklet – 20. kép)
Az ős-szellemiség legalsó szintje alatt egy szigetelő szféra van, ami elhatárolja a szellemiségtől. Itt éppúgy, mint mindenütt a teremtésben gazdag és változatos élet folyik.