A kívülről lepecsételt könyv
17. fejezet: A kívülről lepecsételt könyv
A Grál-üzenet má az egéz világon megjelent “Az Igazság fényében” címmel. Mind a két cím érthetően utal arra, hogy mit tartalmaz. A könyv fényt derít az összes tévedésre, ami az embereket félrevezette az Igazsághoz vezető útról, és szenvedést illetve hanyatlást okozott nekik. A sötétség megvilágítása, leleplezése sok ember számára nehezen elfogadható, mivel már túlságosan hozzászoktak saját ferdültségeikhez.
Ahogy a kissé elgörbített szöget egy bizonyos erővel ki lehet egyenesíteni, úgy fognak kiegyenesedni azok is, akik az Igazság megismerése után képesek lesznek tudatosítani saját elferdültségüket, bár ez bizonyos erőfeszítésbe, vagy esetleg áldozatba is fog kerülni. Azonban a túlságosan elhajlított és elgörbült szöget már nem lehet úgy kiegyenesíteni, hogy rendeltetésszerűen szolgáljon, és ennél fogva már nincs rá szükség. Ugyanúgy azok is, akik nem tudnak majd kiegyenesedni, az új nemzedék számára fölöslegessé válnak - kizárásra kerülnek.
Az Üzenet a közeledő ítéletről ad hírt, amit csak az él túl, ami új, tehát hasznos és valódi lesz.
A Bibliában Jézus azt hirdette, hogy az Igazság Szelleme rávezeti az embereket a teljes igazságra, a bűnök és az igazságosság megismerésére. A teljes igazság az egész teremtés felépítésének és értelmének megismerését jelenti.Az ember csak akkor ismerheti meg a bűnt, ha az örök törvények szerint felfedezi saját hibáit és hiányosságait. Ha nem tudja, hogy hibákat csinál, akkor persze nem is javulhat meg. Az Igazság Szelleme szerint az igazságosság azt jelenti, hogy akik az örök törvényekkel összhangban fognak élni, azok élve maradnak az ítélet után is. Az ítélet csak a sötétek számára “büntetés”, a többieknek kiszabadulást jelent az igazságtalan elnyomás alól.
Csak az képes megérteni Abd-ru-shin szellemének nagyságát, aki megérti az ő művét. Ez a mű az ő nagyságának a névjegye. A mű elolvasása és megértése között azonban óriási a különbség. Sokan olvasták, de közülük csak nagyon kevesen értették meg, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy nekik minden világos. E különbség felismeréséhez az a biztos kulcs, hogy aki teljesen érti a művet, az automatikusan elfogadja a szerző isteni származását. De aki nem érti a művet, az kételkedik a szerző származásában. A mű szándékosan van úgy írva, hogy aki nem érti, az ne is higgyen. Mert Abd-ru-shin nem ismeri el a vakhitet, csak a saját meggyőződést, aminek műve megértéséből kell kiindulnia.
Ha az üzenet túl világos és egyszerű nyelven lenne megírva, a sötét emberek azonnal megértenék, és igyekeznének elferdíteni, ahogy ezt Krisztus kijelentéseivel és cselekedeteivel is tették. Hiszen a sötétség hatására keletkeztek a vallásokban azok a tévedések, melyek az emberiség többsége számára elfogadhatatlanok. Az Üzenettel való visszaélést az gátolja, hogy úgy van összeállítva, hogy csak azok képesek olvasni és felismerni, akiknek szíve tiszta, és csak enyhén ferdültek a nézeteik, úgyhogy még ki lehet egyenesíteni őket. Azt lehet mondani, hogy nyelvi stílusával a könyv le van pecsételve a sötétség előtt. Aki csak eszével olvassa, a szellem részvétele nélkül, az nem jut tovább az első oldalaknál, legföljebb még átlapozza, és félreteszi. Ezek az emberek többségükben azt mondják a szerzőről, hogy nem hozott semmi újat, hogy valami vallási fanatikus és dogmatikus, aki mindent, amit csak lehet kritizál, és még “le is hordja” az embereket.
Az emberek egy másik része képes lenne elfogadni az Üzenet ismereteit, ám a sötét szellemek erről lebeszélik őket, és kételyeket -melyeket sajátjukként fogadnak el- szuggerálnak a szerzőről és az ő Igazságáról.
Csak azok, akik az életben megőrizték Igazság-érzetüket, fedezik fel lapról lapra az Üzenetben a szellemi gazdagságot, ami felébreszti és megerősíti szellemüket, és hozzájárul ennek kiegyenesítéséhez.
Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a könyv ilyan sokféleképpen hat? Erre csak egy magyarázat van: élő igéről van szó. Az változik, megmutatkozik, esetleg elrejtőzik aszerint, hogy ki nyúl hozzá. Akinek nem kell értenie, sose érti meg, még ha háromszor is elolvassa. Az azonneműség törvénye csak annak nyitja meg a könyvet, aki azonneműsége révén érintkezésbe léphet a könyv igéjével, és bezárja az előtt, aki nem azonos nemű vele. Csak közvetlenül a Teremtőtől érkező követ -az Isten Fia- képes élő igét írni. Hasonló módon Krisztus kijelentései is élnek és világosak azoknak, akik képesek szellemük által érzékelni. A többiek számára érthetetlenek, vagy tartalmatlanok, sőt üresnek tűnnek.
Ez azt jelenti, hogy a Grál-üzenetet csak szellemileg érett ember olvashatja? Ez így nem igaz. Abd-ru-shin a kevéssé fejlett szellemeknek is elhozta a tudást. Viszont azonosnemű feltételekkel kell rendelkezniük: tiszta és nyílt szívvel, vagyis olyan szellemmel, amelyik képes az Igazság fényes forrásából meríteni. A szellemi tudásra megnyílt materialista is fejlesztheti fokozatos művelődés által szellemét.
Bár az Üzenet egyes fejezetei konkrét címmel bírnak, tartalmilag nem teljesek. A részletek, melyek kiegészítik őket, az egész könyvben “szétszórva” találhatók, hogy maga az olvasó egészítse ki, és rakja össze az új tudás mozaikjait. Így kénytelen szellemileg fáradozni, s ez által szelleme fejlődik és erősödik. Ezért az természetes, hogy első olvasásra az ember nem képes elfogadni minden ismeretet, és bizonyos információkat kezdetben elutasít. A következő olvasásánál már többet fogad el, azokat is, melyeket előzőleg nem akart, mivel értelmük fokozatosan kiegészül. Egyúttal teljesen új részleteket fedez fel, amiket előzőleg észre sem vett.
Aki csak némelyik fejezetet olvassa el, annak a könyv semmit sem ad, mivel hiányozni fognak neki az összefüggések. A könyv úgy van összeállítva, hogy az olvasó fokozatosan fejlődjön a legegyszerűbb tudástól egészen az emberfelettiig. Csak az tudja, aki legalább háromszor elolvasta a könyvet, hogy teljesen nem lehet megérteni. Minden új olvasásnál új képek jelennek meg szellemi tekintete előtt, nyitott ablakokként a teremtés titkaiba. A szellem fokozatos előrehaladásával az egyik pecsét a másik után törik fel.
Akiknek az Üzenet bántó és sértő, azoknak maga a szerző magyarázza: “A szigorúság szerves része a tisztaságnak, a szeretetnek és az igazságosságnak. Ahol ezekből a tulajdonságokból egy is hiányzik, ott a szigorúság bántó, mert ott valami nincs rendben.”
Elvégre az Ember Fia ítélőbíró, tanácsos, de vígasztaló szerepében is jött a Földre. Ítélőként a hibákra figyelmeztet, melyeket az ember tudatlanságból követ el. Tanácsosként tanácsot ad, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Vígasztalóként reményt ad, hogy a a sötétség el lesz pusztítva, meg lesz szüntetve, és új birodalom lesz létrehozva. És mivel ő az Igazság Szelleme, megvilágít és támad mindent, ami hamis.
Imanuel és működése a teremtésben:
Imanuel a lénytelen birodalomban Isten lénytelen Fia,
a Szent Szellem, az alkotó akarat,
a lénytelen Isten háromságának alkotórésze.
Imanuel az isteni birodalomban az isteni grálvár királya.
Imanuel az ős-szellemi birodalomban az Ember Fia - Parszifal,
az ős-szellemi grálvár királya.
Imanuel az anyagiságban Abd-ru-shin - az Igazság Szelleme,
a Grál-üzenet szerzője.
»»» «««
A Grál-üzenetben szinte minden mondat olyan kijelentés, amely felébreszti, buzdítja és felemeli a megismerésre vágyó szellemet. Legalább néhányat említsünk meg:
1. Istennek, és nem az embereknek szolgálok. Ezért azt adom, ami az embereknek használ, nem pedig csak azt, ami tetszik nekik.
2. Az embernek nem kell abban hinnie, amit nem tud megérteni. Másképpen kaput nyit a tévedéseknek.
3. Az emberek többsége azt gondolja, hogy földi életüknek nincs más értelme, mint a vagyonszerzés és a családalapítás.
4. Kívánsággal még nem tettünk semmit, csak a valódi akarás a tett kezdete.
5. Az ember legnagyobb ellenségei: a számító ész és a szellemi lustaság.
6. Az emberek éppen azáltal szolgálhatják Istent, ami az egyház működése révén nem jött életre: saját gondolkodással és vizsgálódással.
7. A megváltáshoz egyetlen út vezet - a valódi megismerés, ami meggyőződéshez vezet.
8. Az a nemzet, amelyik hagyja elférfiasodni asszonyait, fokozatos pusztulásra van ítélve.
9. A valódi szeretet nem törődik azzal, hogy a másiknak mi tetszik és mi a kellemes, hanem aszerint fog igazodni, hogy mi használ neki.
10. Aki csak jót akar, és tiszták a gondolatai, már meglelte a Magasságoshoz vezető utat.
11. Mivel a teremtésben a törvények automatikusan működnek -olyan erővel, mellyel szemben az emberek teljesen tehetetlenek- csak természetes, hogy az embernek ismernie kellene őket.
12. Nem helyénvaló az engedékenység, amivel támogatjátok a hozzátok közelállók hibáit, de az ellenségetekét is, és így megengeditek, hogy tovább süllyedjenek.
13. Isten minden üzenetéből vallást csináltatok. És ez hiba volt. A vallást magasabb polcra helyeztétek, mint a mindennapi életet. Ezáltal elválasztottátok Isten akaratát az élettől, ahelyett, hogy egyesítettétek volna őket.
14. Nem elég ismerni az igazságot és hinni benne. Az igazság szerint kell élni és cselekedni is, különben rosszabb helyzetbe kerülsz, mint az, aki nem is tud róla.
15. Az embernek nem kell szótlanul tűrni és szenvedni a rossztól. Ezzel ugyanis támogatná és erősítené a rosszat.
16. A vallási irányzatok a szabad embert megbéklyózzák, mert igyekeznek a Teremtő művét az emberi gondolkodás által kialakított formákba erőszakolni.
17. A hit legyen több, mint csupán meggyőződés. Tetté kell válnia, ami azt jelenti, hogy áthatja az egész gondolkodást, az érzelmeket és a cselekvést is.
18. Isten üzenetét nem tisztelni, hanem használni kell.
19. Azok az emberek, akik már eljutottak bizonyos szellemi megismeréshez, ne gondolják, hogy Istennek tetsző dolgot művelnek, ha ezt minden felé ajánlgatják, hogy ily módon növeljék Isten híveinek sorát. Csak a keresőknek kell segíteni!
20. Isten akaratára hallgatni nem jelent semmi mást, csak megérteni az örök törvényeket, és ezek szerint élni.
21. A tanulás nem használ a léleknek, mert a megtanultakat az ember halála után testével együtt a Földön hagyja, mert az agy és a gondolatok anyagi jellegűek. A lélek a másvilágra csak azt viszi magával, amit átélt és átérzett.
22. Csak a képtelenségek követelik meg a vakhitet, ami semmivel sincs alátámasztva. Mert ha valami lehetséges, azonnal saját gondolkodásra buzdít.
23. Ahol az Igazság található, ott a gondolkodás és az érzés egyszerre jut szóhoz.
24. Minden szellemileg szabad ember aszerint ítéli meg az új ismereteket, hogy mit adnak neki, és nem aszerint, hogy ki hozta el őket. Az arany mindig arany marad, mindegy, hogy királyfi vagy koldus kezében van.
25. Az igazságosság szeretet, és a szeretet az igazságosságon alapszik.
26. Csak kérdések által lelhető fel az igazi út. A közömbösség vagy az erőszakos elnyomás a rabszolgaságra emlékeztet. Istennek azonban nincs szüksége rabszolgákra.
27. A vakhitet megkövetelő tanítások és vallások halottak, és ezért károsak is.
28. A gondolkodás és az érzés csak ott szűnik meg, ahol már nincs semmi természetes, ahol tehát igazság sincs.
29. A szépérzékben nyilvánul meg egy ezidáig rejtett tudás a tökélyről.
30. Minden nemzet számára valódi haladást csak saját kultúrájának fejlődése jelent. A felemelkedést saját alapokon kell építeni, nem pedig idegen hatások befogadásával.
31. A világban az igazi harmónia a nemzetek különbözőségéből fakad, nem pedig abból az igyekezetből, hogy legyen mindegyik egyforma.
32. A szellem és az ész legyen megfelelő arányban összekötve, tehát oly módon, hogy a szellem uralkodjon. Az ész teremtsen lehetőségeket, hogy a szellem megvalósíthassa szándékait az anyagban.
»»» «««
Halála előtt Jézus sejtette, hogy ellenfele -az Antikrisztus- folytatni fogja pusztító művét, el fogja ferdíteni kijelentéseit és cselekedeteit. Ezért Atyjától további segítséget kért, hogy küldje el az Igazság Szellemét, hogy az ítélet idejéig ne maradjon az emberiség szellemi támogatás nélkül. Isten fián kívül már semmiféle magasabb szellemnek nem lenne elég ereje megtörni a sötétség ellenállását a Földön. Ezért az Igazság Szelleme egyedül csak a Teremtő másik fia -Imanuel- lehetett.
Az Ítélő szerepén kívül az volt a további kötelessége, hogy megtisztítsa Jézus tanítását a helytelen magyarázatoktól, melyeket az egyház a sötétség hatására elfogadott és terjesztett. Az Igazság Szellemének, Abd-ru-shinnak a Teremtő fiaként joga volt kritizálni az egyház hiányosságait, és megtisztítani Isten igazságát a ferdültségektől. Ezért a Grál-üzenet szerves része azoknak az értelmetlenségeknek, természetfeletti eseményeknek és fogyatékosságoknak a magyarázata, melyeket az egyház tabunak - Isteni titkoknak tart. Vizsgáljunk meg közülük legalább néhányat, a többit az olvasó közvetlenül az Üzenetből tudhatja meg.
1. Jézus földi eljövetelével az ő testére lett “igazítva” Ézsaiás próféciája. Az összes próféta közül egyedül Ézsaiás említi a Messiást, és az ő örök földi királyságát, Imanuel néven, mégpedig a 7. fejezet 14. versében: “Íme egy szűz fogan méhében, fiút fog szülni, akit Imanuelnek neveznek.” Ezt a nevet hangsúlyozza a következő szövegben is, 8. fejezet, 8. vers: “ ... ó, Imanuel!” A teljesen más név ellenére az egyház ezt a próféciát olyan eseményként magyarázza, mint ami Jézus születésével beteljesült.
Imanuel azonban nem lehet azonos Jézussal, mert Ézsaiás a 7. fejezet 16. versében ezt írja: “Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, tehát még az ő gyerekkorában, fel lesz dúlva az a föld - Izrael. Hoz majd az Úr rád, népedre ... olyan napokat, amilyenek még nem voltak ...” Ez az előrejelzett katasztrófa Jézus gyerekkorában nem vált valóra, mert ezek a szörnyű napok majd csak Imanuel gyerekkorában fognak megvalósulni, aki újból eljön a Földre mint a leendő új birodalom uralkodója. Annak ellenére, hogy Ézsaiás könyvében világosan megkülönbözteti Imanuelt, a földi uralkodót, és Jézust, az Úr szolgáját, a bibliamagyarázók e két személyt eggyé tették, összekapcsolták. Egyértelmű, hogy ez a téves összekapcsolás csak azért történt meg, mert az Ember Fia feladatait Jézusnak is tulajdonítják. Így lett Jézus nemcsak az Ember Fiává, hanem még Imanuellé is.
Mivel Imanuel földi uralkodásával uralomra kell jutni az igazságosságnak, vagyis “Isten királyságának”, a bibliamagyarázók azt állítják, hogy Jézus halála óta, akit Imanuellel azonosítanak, már tulajdonképpen létezik Isten királysága a Földön. Az egyházi nyilvánosságnak -e két személy egyesítése miatt- el kellett fogadni azt az önáltatást, hogy már úgy élünk a Földön, mint a Mennyországban.
Ézsaiás Jézust mint az Úr szolgáját említi. Az ő feladata volt elhozni az embereknek a Világosságot - a megismerést, nem pedig királyként uralkodni a Földön. Ézsaiás a 42. fejezet 6. versében ezt írja küldetéséről: “Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, benned ajándékozom meg szövetségemmel a népemet, világosságommal a nemzeteket, hogy nyisd meg a vakok szemeit ...”
Jézus az Igazság Szelleméhez, Abd-ru-shinhoz hasonlóan eddig csupán szellemi ismereteket hozott, melyek szerint azok igazodnak, akik meg akarják élni Imanuel igazságos és szeretetteljes uralmát. És ez még csak el fog jönni a leendő ezeréves királyságban.
2. Isten Fiának -Jézusnak- szeplőtlen fogantatása az egyik tabu, ami szent tisztelettel van megkerülve, mint Isten mindenhatóságának jele. Az egyház magyarázata szerint Mária férfi nélkül, vagyis földi megtermékenyítés nélkül fogant meg. Az örök törvények alapján mi már elmagyaráztuk, milyen fázisok előzik meg az ember születését, és azt is, hogy a Teremtő, a számítógépes program szerzőjéhez hasonlóan, bizonyos törvényszerűségeket és az örök törvényeket nem kerülheti meg, még akkor sem, ha ő a szerzőjük. Mikor az Isten Fia -Jézus- eljött a Földre, alá kellett vetnie magát ezeknek, másképpen itt nem élhetett volna, mint minden más ember. Ezért Máriát földi férfinak kellett megtermékenyíteni. És így is történt.
Mária élete teljesen másként volt eltervezve, de a sötétség megváltoztatta. A megtermékenyülés Isten szándéka szerint történt, de a továbi eseményekre már a sötétség ura volt nagyobb hatással. Mária beleszeretett egy fiatal római parancsnokba, aki “véletlenül” az ő szülőhelyén vonult át. A zsidók és a rómaiak közti nyílt ellenségeskedés ellenére mindketten tiszta és őszinte szerelmet éreztek egymás iránt, ami beteljesedésre vágyott. Titokban találkoztak, a természet által védve az emberek szeme elől, és a legtisztább érzelmi fellángolásban kölcsönösen szerelmet nyilvánítottak, melynek később Jézus lett a gyümölcse. A római azt ígérte Máriának, hogy miután teljesítette katonai kötelességeit eljön érte, és magával viszi Rómába. Mária egyetértett azzal, hogy várni fog rá.
A sötét befolyás azonban erősebb volt, mint a világos szellemek hatása, mert kölcsönös vágyódásuk ellenére már sosem talákoztak. Minden alkalommal, mikor a római eljött az ő lakhelyére, Mária “véletlenül” éppen máshol volt. Ez mindkettőjüket csalódottá és boldogtalanná tette. Nem tudták, hogy alantas erők áldozatai, melyek igyekeztek elpusztítani szerelmüket, s ennek gyümölcsét - Jézust is. Mikor az anya észrevette lánya terhességét, Mária beismerte, hogy egy rómait szeret, és hogy kedvese visszatértéig leányanya akar maradni. Anyja meg akarta kímélni a csalódástól, és ezért rávette Máriát, hogy ne várjon, hanem minél előbb menjen férjhez. Abban az időben leányanyának lenni szégyen és gyalázat volt, sőt, meg is kövezhették. Lucifer valójában ezt akarta elérni - meghiúsítani a terhességet.
Kétségbeesésében Mária végül alávetette magát anyja választásának, és férjhezment Józsefhez. Mikor a boldogtalan római Mária keresése közben megtudta, hogy férjhezment, többé már nem mutatkozott. Szívükben ezzel a nyílt sebbel élték le minketten további életüket, mert a csalódás ellenére sem tudták feledni tiszta szerelmüket. Jézusnak tehát apai részről római, anyja után pedig zsidó vére volt. Ennél fogva külsejével alapvetően eltért földijeitől, a zsidóktól. A kísértő jól tudta, hogy Jézus küldetésének teljesen más lett volna a lefolyása és a hatása, ha feladatára olyan szabad római polgárként ébred rá, mint akinek jó hírnevű apja van.
Isten szándéka szerint Jézus anyjának valóban hajadonként, férj nélkül kellett teherbe esnie, hogy terhessége minél tisztább legyen, tehát hogy ebben az időszakban ne érintkezzen férfival. Szégyenére nem került volna sor, ha választottjával -kinek pozíciója tiszteletet ébresztett- találkozhatott volna. Ha a kísértő nem hiúsította volna meg találkozásaikat, melyeknek római úttal és házassággal kellett volna végződni, akkor is beteljesültek volna a próféták jövendölései, hogy a Megváltó Betlehemben fog megszületni. Ahogy Isten befolyásának köszönhetően össze voltak kapcsolva, úgy találtatott volna ok arra is, hogy a házaspárnak Betlehembe kelljen menni, hogy Jézus ott szülessen meg.
Egy prófécia sem említi, hogy Jézusnak nevelőapja lesz. József csak mentőövként szolgált Mária jóhírének, mikor a kísértő meghiúsította a szerelmespár találkozásait. Ha a tiszta szerelem nem is tudta legyőzni a sötétséget, legalább Isten segítsége győzött: pótapa találtatott, aki hitt az angyalnak, és hitt Jézus iránti küldetésében. Jézus földi szülőktől való születése egyáltalán nem zárja ki az ő isteni származását. Hiszen a szülők csak a testet adják. A Szent Szellem, aki a Biblia szerint megtermékenyítette Máriát, valóban belépett a terhesség felében a magzatba. Emberi szellem helyett Isten szelleme inkarnálódott belé, mert a Szent azt jelenti, hogy az Istené.
3. Jézus és Mária kultusza. A kereszténységen belül gyakran nagyobb hangsúly van fektetve Jézus személyére, mint művére. Sok keresztény jobban ismeri a legendákat, a csodákat és Jézus életének részleteit, mint kijelentéseit, arról már nem is beszélve, hogyan vannak ezek érvényre juttatva a mindennapi életben.
Jézus annak ellenére, hogy tisztelte anyját, sosem említette, hogy az emberek rajta keresztül imádkozzanak Istenhez. Mária kultusza az elferdültség műve, a figyelem elterelése a Teremtőről, az ő első parancsolatának ignorálása. Mária magasztalása bálványimádás, ami az embereknél már régóta általánosan gyökeret eresztett. Ennek valódi oka az, hogy az emberek világos elképzelés nélkül képtelenek kapcsolatot teremteni a Magasságossal. Jézus tudott erről az emberi gyöngeségről, s ezért lehetőséget kínált nekik, hogy őrajta keresztül is imádkozhassanak Istenhez, mivel ő Isten Fia, tehát Isten. A Bibliában több helyen meg van írva, hogy aki őbenne hisz, az az Atyában hisz. Ebben az összefüggésben Máriát senki sem említette. Ezért ugyan Máriának kijár a tisztelet, de csak mint Isten Fia földi anyjának.
Sokan talán ellenvetést tesznek, hogy nehézségükben Mária megsegítette őket. Ez lehetséges. Mária, mint örök és tökéletes emberi szellem, érzi és érti az összes kérést, és teljesítés végett tovább adja őket a Teremtőnek és az ő segédeinek. Viszont ez nem Mária funkciója. Itt hasonló helyzet áll elő, mint mikor egy alkalmazott megkéri kollégáját, hogy fizetésemelés ügyében kérje meg helyette az igazgatót. Pedig ezt ő maga is megtehetné, esetleg felettesén keresztül, aki beosztásánál fogva kapcsolatban van az igazgatóval. És ez a feladat Jézusra vagy Imanuelra tartozik, mivel ők Isten elválaszthatatlan részei. Isteni magjuk lénytelen része -ahogy már említettük- sosem válik el az Atyától, mindig össze van vele kötve, még olyankor is, mikor önálló lényként vagy emberként működnek.
Miben különbözik az Isten Fia az ember fiától? Emberi viszonylatban az ember fia nincs szellemileg összekötve az apával, csak a teste származik tőle, ezen kívül teljesen más, és ezért felnőtt korában nem kell alávetnie magát apja akaratának. Az Isten Fiának nincs más kötődése Atyához, csak a lénytelen rész, amit nem lehet elkülöníteni, ezért mindig alá van rendelve az Atya akaratának. Az Isten Fia tehát valóban Isten. Annak ellenére, hogy egy vele, Atyját nagyon tiszteli, és a Magasságosként ismeri el.
4. A csodálatos gyógyításokon kívül Jézus személyéhez kötődnek az anyag átalakításán alapuló csodák is, mint például a kenyér és a hal megszaporítása, a víz borrá változtatása. Abd-ru-shin úgy magyarázza a bibliai utalást arra az eseményre, mikor Jézus képes volt hét kenyérrel és néhány hallal jóllakatni több ezer hallgatót, hogy beszédével annyira lekötötte figyelmüket, hogy nem éreztek se éhséget, se szomjúságot. Ez csupán az éhes tömeg jóllakatásának képletes kifejezése. Hiszen majdnem mindenki ismeri a teljes összpontosítás érzetét, mikor nem érzett se éhséget, se szomjúságot.
Ezek a bibliai szövegben említett csodák a sötét elv termékei, melynek célja az értelmes emberek eltérítése volt Jézus igazi küldetésétől, mert a “józan” ész e csodákat nem tudta elfogadni. Ezért csupán legendákról van szó, melyekkel az emberek hangsúlyozni akarták Jézus isteniségét. Hiszen ha Jézus valóban képes lett volna átváltoztatni az anyagot, leszállhatott volna a keresztről is, vagy átváltoztathatta volna a kemény szegeket finomabbakra, hogy ne érezze a fájdalmat.
5. Jézus feltámadása három nap elteltével már régen meg volt jövendölve. Halála előtt ezt maga Jézus is megígérte az apostoloknak, mikor arról beszélt, hogy elmegy, de kis idő múlva újra eljön. Három nap múlva valóban megjelent. De nem a saját anyagi testében jelent meg, ahogy ezt néhány hívő szívesen magyarázná, mivel az örök törvények szerint ez nem lehetséges. Abban az időben élnie kellett volna a Földön egy másik Jézusnak, hogy azt tehesse az ő testével, amit Jézus tett előzőleg Lázárral: rábírni az ő halott testét, hogy felkeljen a sírból. Mivel ilyen a Földön nem élt, Jézus kénytelen volt csak lélekként megjelenni. Ezt az alternatívát közvetlenül a Bibliából több bizonyíték tanúsítja:
- Halála után Jézus egy zárt ajtón keresztül ment be az apostolokhoz. Ha anyagi testben jött volna el, nem tudta volna legyőzni az anyagi akadályt - az ajtót. Az azonneműség törvénye ezt nem teszi lehetővé, és végül is Jézus ilyet nem tett életében sem.
- Azok, akik halála után látták, nem ismerték fel azonnal. Ugyanis csak szellemet láttak, ezért először kételkedtek, hogy ez ő lenne, vagy vallami más szellem illetve angyal. Csak miután “megszólította” őket, hitték el, hogy ő Jézus.
Az említett tényekből logikusan következik, hogy Jézus lélekként mutatkozott meg - asztrális testben, amit egyesek világosabban, mások kevésbé tisztán láttak, aszerint, hogy finomanyagú látásuk mennyire nyílt meg. Az asztrális testnek, mivel finomabb és átereszőbb mint az anyagi test, nincsenek olyan szilárd és világos formái, s ezért Jézus vonásait nem tudták azonnal felismerni.
Az apostolok asztrális szemmel látták Jézust, és asztrális hang és hallás segítségével beszéltek vele. Az asztrális érzékszervek felébredése többnyire mély érzelmi megrendülések során fordul elő, például szeretett személyek halálakor.
Tamás nem az anyagi kezével, hanem az asztrálissal tapogatta ki Jézus asztrális testének oldalán a sebet. Az azonneműség törvénye szerint ugyanis testileg nem érezhette volna az asztrális sebet. Hasonló módon a hátrahagyottak sem érzik, mikor szeretteik lelke a halál után vígasztalásként megérinti őket, mivel a lelkek érintése nem azonosnemű az anyaggal, az ő testükkel.
- Jézus, miután megjelent, Lukács evangéliuma (24. fejezet, 44. vers) szerint azt mondta az apostoloknak: “Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam ... a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül ...” továbbá: “Az apostolok megáldása után Jézus kivitte őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett Atyjához a mennybe ...”
Könnyűségének köszönhetően az asztrális test felemelkedhetett és eltűnhetett a Föld magasabb szféráiban, de nem emelkedhetett egészen a Teremtőig. Odáig csak Jézus szelleme emelkedett, amit az apostolok nem láthattak, mert az ember nem láthatja a szellemet, csak a lelket.
6. Jézus megfeszítése. Ézsaiás próféciájának II. részében Jézus négy éneken keresztül úgy van említve, mint az Úr szolgája. A próféta leírja, hogy az emberek elutasítják, meggyalázzák, megverik és átszúrják, s hogy mindez az emberek bűnei miatt fog történni. A mondatnak ez az utolsó része a sötétség hatására úgy volt magyarázva, hogy elterelje az embereket az igazságtól. Itt az ok fel lett cserélve az okozattal. Az a magyarázat vált elfogadottá, hogy Jézus azért jött a Földre, hogy hagyja magát megfeszíteni, mivel csak saját halálával moshatta le az emberek bűneit.
Viszont Abd-ru-shin szerint Ézsaiásnak arra kellett figyelmeztetni, hogy Jézus az emberek bűnei miatt hal meg, s nem pedig hogy halálával megszabadítja őket bűneiktől, sőt, hogy ezáltal megváltja őket. Jézus egyedül a magával hozott ismerettel tudta megszabadítani az embereket bűneiktől, mégpedig úgy, hogy ennek köszönhetően megértik bűneik okait és következményeit. Emlékezzünk csak vissza, hogy a szabad akarat törvénye szerint tetteiért mindenki maga viseli a következményeket, nem viselheti őket senki más. Még az Isten Fia sem moshatta le helyettük más módon, egyedül csak úgy, hogy felajánlotta nekik a bűnök megértését.
Jézus valóban az emberek bűnei miatt, vagyis az emberi bűnök következtében jött el a Földre. Ugyanis ha az emberek nem hívták volna ide a sötét szellemeket, nem kellett volna eljönnie. Ezért is halt meg az emberek bűnei következtében, és nem azzal a szándékkal, hogy halálával kitörölje a bűnöket. Ha igaz lenne az, hogy halálával kitörölte ezeket a bűnöket, akkor már kétezer éve a béke, a szeretet és az igazságosság uralkodna a Földön. De mivel az emberek ugyanúgy szenvednek mint azelőtt, ez azt jelenti, hogy nem mosta le az emberi bűnöket.
Isten Jézussal egyidőben sok segítőt is küldött, hogy megakadályozzák az ő megjósololt, kegyetlen halálát. Jézus azzal együtt fogadta el Atyjától a feladatot, hogy ha segítői kudarcot vallanak, el kell viselnie a szörnyű halált. Közvetlenül ennek megtörténte előtt azonban remélte, hogy nem kerül rá sor, s ezért kérte Atyját, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez a pohár, ahogy ez meg van írva Máté evangéliumában (26.fejezet, 39.vers). Amennyiben Jézus hitt volna abban, hogy halálával megváltja az emberiség bűneit, megadással fogadta volna a halált, és a kereszten nem imádkozott volna az Atyához, hogy bocsássa meg az embereknek ezt a bűntettet: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács evangéliuma, 23. fejezet, 34.vers) vagy “nem hibáztatta volna” eképpen “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Márk evangéliuma, 15. fejezet, 34. vers). Tehát amennyiben az ő halála valóban segített volna az embereken, nem kért volna számukra megbocsátást helytelen cselekedetükért, és nem érzett volna csalódást abból kifolyólag, hogy őt az Atya “elhagyta”.
Ézsaiás jövendölése az Úr szolgájának elutasításáról és átdöféséről, melyet a törvénytudók ismertek, figyelmeztetés volt, hogy ne engedjék ezt megtörténni, s nem pedig igazolása a bűntettnek. Hiszen Jézus az Igazság Szelleméről, Imanuelről is azt mondta, hogy el lesz utasítva, és az emberek mégis elfogadták az egész világon, ha nem is tömegméretben. Az elutasítás valójában azt jelenti, hogy a többség nem fogadja el. Jézus halála tehát feltételezhető volt, mivel Lucifer hatalma erős volt, de a jóslatnak figyelmeztetnie kellett volna a zsidókat, és az erre a célra inkarnálódott segítőknek ezt meg kellett volna akadályozni.
7. Várakozás Krisztus ismételt eljövetelére. Jézus és az Ember Fia személyének felcserélésével illetve összevonásával a sötétségnek sikerült az egész Bibliában -nemcsak az evangéliumokban- megtartani ezt a tévedést, aminek áldatlan következményei voltak, és még lesznek is az emberiség számára. Azzal, hogy az egyház számára Jézus egyúttal az Ember Fiává is lett, elveszett a valódi Ember Fiának azonossága, és az egyház a végtelenségig fog Jézusra, mint egy várt vendégre várni, aki azonban sosem jön el.
Az ő nevében azok állítanak be, akik e tévedés létrejöttében érdemeket szereztek, és Jézus kijelentéseivel, csodáival és ígéreteivel fogják megtéveszteni az embereket, csak hogy megszerezzék bizalmukat és a hatalmat.
Lukács evangéliuma szerint (21. fejezet, 8. vers), Jézus az ítélettel kapcsolatban így figyelmeztet: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben ...”
A megtévesztettek nem tudatosítják, hogy az igazi Ember Fiának tagadásával saját magukat zárják ki az ő eljövendő királyságából, hogy ott élhessenek. Ezzel aláírják a sötétség köldöttének -aki Krisztus nevében, vagy mint az ő tisztelője illetve követe mutatkozik be-, uralmát megerősítő hűbéri szerződést.
Annak ellenére, hogy a Bibliában hosszú szöveg található a valódi Ember Fiáról - mint már említettük, János evangéliumában, a 14. fejezet 17. - 26. versében, ahol az Igazság Szellemeként van említve - léteznek szellemi irányzatok, melyek nem ismerik el Isten Háromságát. Tagadják, hogy a Szent Szellem is személy, aki mint az Igazság Szelleme, az Ítélő, a Tanácsos, a Vígasztaló eljött a Földre. Ezzel csak bizonyítják korlátozottságukat, és egyúttal azt a tényt is, hogy soraikban a sötétség bujkál. Azzal, hogy a Szent Szellemet mint személyt tagadják, és az említett bibliai szöveget úgy magyarázzák, hogy csak képletes fogalomról van szó, el akarják titkolni az Ember Fiának valóságos megszemélyesítőjét: Abd-ru-shint. A sötétség továbbra is fönntartja ezt a tévedést, hogy az elkövetkező, egyelőre csak várt események során az emberek ne ismerjék fel, és ne fogadják el a valódi Ember Fiát.
Tulajdonképpen miért olyan fontos ez a sötétség számára? Ez a napnál is világosabb:
Az új birodalom királya - az Ember Fia - Imanuel elpusztít mindent, ami sötét, hogy végre a Földön is beálljon a béke és az igazságosság.
Miért adná meg magát a sötétség már előre? Az utolsó pillanatig rejtegetni fogja az igazi Ember Fiát, aki az ő legyőzőjévé válik. Mivel Jézus már nem jön el, nem is lehet a sötétség közvetlen ellensége, s ezért éppen az ő személyét emeli ki és hangsúlyozza annyira.
Amennyiben a hívők többsége végül is elfogadja, hogy Jézus nem az Ember Fia, a sötétség képes azonnal átorientálódni, és saját szolgáit Imanuel követeinek fogja kiadni. Némelyik sötét vezér már kezdi használni az Üzenet egyes kifejezéseit illetve fogalmait, s Krisztus kijelentéseivel keverik őket, “csodákat” tesznek és gyógyítanak.
Ahogy az Ószövetség ismerői sem ismerték fel a várt Messiást - Jézust, pedig személyesen találkoztak vele és tanításával, úgy a bibliaismerők ma sem ismerték fel az Ember Fiát - az Igazság Szellemét, pedig oly módon nyilvánult meg, mint azelőtt Jézus. Kritizálta az egyház hiányosságait, de nem azért, hogy semmibe vegye az egyházat, hanem hogy felrázza képviselőit szellemi felszínességükből.
Ha az egyház beismerné hibáit és tévedéseit, melyekre először Abd-ru-shin figyelmeztetett, ezzel bebizonyítaná, hogy valóban Istent és az ő Igazságát akarja megismerni, és nemcsak földi befolyást szerezni. Az egyház képviselői hallgatásukkal és az Ember Fiának tagadásával bizonyságát adták, hogy az emberek közötti pozíciójuk fontosabb számukra, mint Isten Igazsága, hogy csak az emberek szolgái, nem pedig a Magasságosé.
»»» «««