A sötétség működése

14. fejezet: A sötétség működése

Milyen módon működik a sötét elv a szellemi tanokban? Már megtudtuk, hogy elsősorban megtévesztő és rejtett módon hat, ezért csak nagyon nehezen lehet felfedezni. Utóvégre nem konkrét személyt kell keresni, elég felfedezni a ferdültséget, ami eltéríti az embereket az Igazságtól. Manapság nagy népszerűségre tettek szert a keleti vallások, filozófiák és szellemi irányzatok, mivel a kereszténység sok idealistának csalódást okozott. Sok bizonytalanságot és ellentmondást láttak benne, és ezért a keleti tanítást választották abban a tévhitben, hogy ott még tiszta és hamisítatlan igazságokra lelnek. Ilyeneket mindenütt lehet találni, de sajnos csak morzsákat.

Nézzük meg közelebbről, miként rejtőzködik a sötétség például a jógában. Ez a tanítás már elég szilárd pozícióra tett szert a szellemi és fizikai aktivitások között, mivel a stressz hatásoknak kitett embernek segít, hogy egyensúlyba kerüljön és szellemileg felébredjen. De itt is résen kell lenni, mert a ferdítések a jógát sem kerülték el. Aki mélyebbre hatolt a jóga lényegében az felfedezte a vágynélküliség elvét. Ennek célja megtalálni a földi kívánalmak helyes mértékét, hogy az ember időt találjon a szellemi művelődésre is. A cél egyértelműsége ellenére mégis megtörtént a még oly világos és hasznos elv elferdítése. Hogyan? Egész könnyen: teljes vágynélküliségként lett magyarázva, ami nagyjából azt jelenti, hogy megszabadulunk bármiféle vágytól és céltól, az életben semmire sem törekszünk, semmit sem akarunk elérni. Ráadásul ennek az elvnek a totalitását a legmagasabb erény szintjére emeli. Áhított ideállá a hullámtalan felszín, az egyenesbe hozott élet lett, ahol már nem jönnek semmiféle emóciók.

A károsult egyáltalán nem tudatosítja, hogy az érzések, a vágyak és az akarás elvesztésével megfosztotta magát a szellemi fejlődéshez szükséges erőtől. A fehérjét nélkülöző, nem megfelelő táplálkozás még fokozza ezt az erőtlenséget. Az akarás az ember egyik alap képessége, amit nem elnyomni kell, hanem állandóan fejleszteni. Akarat nélkül, a szellem mozgása nélkül az ember mintha halott lenne, szellemileg hervad és hanyatlik. Mindenki tudja, hogy a testi mozgás az élet alapja, de már kevésbé tudatosítjuk, hogy éppúgy szükséges az elme illetve a szellem mozgása, vagyis az akarás.

Segítséget a magasabb világokból csak az akaráson keresztül kapunk sugárzás formájában. Ezért adatott meg mindenkinek a döntéshozatal képessége, a szabad akarat, hogy magához vonzhasson mindent, amire vágyik, amire a földi élet szempontjából szüksége van. Ez fönt a rendelkezésére áll, de nem pottyan magától az ölébe. Aki nem akarja és nem próbálja meg, annak nincs. Fejlesztenie kell a szellemi mozgást, vagyis az akarást, hogy megszerezze, ami növekedéséhez szükséges. Valójában a karmikus jutalmak is a korábbi életek során kifejtett akarás és erőfeszítés gyümölcsei. Semmit sem kapunk ingyen.

Az erős akarat - az akarás főleg az anyagiságban szükséges, mert itt az élet kemény és hajthatatlan. Az emberi szellem, akinek be kellet lépni a tökéletlen anyagba, hogy itt kifejlődjön, a természeten kívül semmit sem kapott ajándékba. Még rejt magában képességeket, melyeket aktivitással kell felébresztenie és használnia. A vágyak, az akarás és a tettek által szelleme növekszik és fokozatosan tudatosítja önmagát, személyiséggé válik, aki a szellemi érettség elérése után már nem szűnik meg, örök életet nyer.

A helytelen akarás, vagyis a túlzott materializmus, lefelé húzza - az anyagba. A pozitív akarás segíti a szellem fejlődését, felemeli a lények közé - hazájába, a szellembirodalomba. A szellemi embernek nem kell lemondania a földi kívánalmakról, csak a mértéket kell megismernie, és nem szabad, hogy rabjuk legyen.

Az abszolút vágynélküliséget művelő „jógamester”, aki semmit sem akar, és semmire sem vágyik, a lusta úszóhoz hasonlít. Aki ugyan ismeri az úszótechnikát, de inkább nem úszik, mert nem vágyódik önmaga legyőzésére, sem erőlködésre. De kritikus helyzetben, mikor az életéről lesz szó, megfullad, mert nem lesz elég ereje kiúszni a partra. Úszni tudott, de akarás - akarat nélkül nem bírta ki az utat a célig.

»»» «««

Vessünk most pillantást a széles körben elterjedt buddhizmusra. Aki ezt vallja, az életét többnyire meditációval tölti, hogy megértse azt, hogy személyiségének minden összetevője: a test, a lélek, a tudat, a tudatalatti és még sok más is mulandó, nem kielégítő, szenvedést okoz, és ezért szükségtelen. Fel akar oldódni a nirvánában - az ürességben, ami őt halhatatlanná tenné azáltal, hogy megszabadul a személyiség minden mulandó elemétől.

Buddha és legközelebbi követőinek kora óta vajon miért nem támadt egy új sem? Helytelen volt a tanítása? Semmi esetre sem, csak el volt ferdítve. Ő és követői még ismerték a személyiség minden összetevőjének értelmét és mulandóságát. De a mai hívő ezt nem akarja tudni, még azt sem, hogy meddig és mire szükségesek. Ugyanis nincs szüksége ismeretekre, ezek zavarják, neki elég pusztán a meditáció. Ezen keresztül állítólag mindent megtud. Állandóan -évtizedek után is- abban reménykedik, hogy egy új Buddhává lesz.

Igen, a szellem burkai -a lélek, az asztrális és az anyagi test- valóban az ember mulandó részei, de nem feleslegesek. Bizonyos ideig -a szellem beéréséig- célszerűek. Ahogy a diónak is szüksége van burkokra - a héjakra, míg meg nem érik a magja. Csak mikor a mag már megformálódott és megkeményedett,  válnak feleslegessé  és önmaguktól leesnek. De addig hasznosak.

Csakhogy a mi európai buddhistánk meg akar tőlük szabadulni még mielőtt szelleme beérne, mivel valójában nem ismer el semmilyen szellemet. Ő nem akar semmilyen szellemi személyiséggé válni, csak arra vágyik, hogy feloldódjon a nirvánában, a semmiben, bár azt állítja, hogy örökké akar élni. De melyik része éljen örökké, ha nem hisz semmilyen szellemben, és személyiségének fel kellene oldódni a semmiben?!

Nem tudatosítja, hogy úgy viselkedik mint egy edzett ember, aki repülővel az Északi-sarokra utazik, és földre szállás után rögtön meztelenre vetkőzik, mivel neki egyáltalán nincs szüksége ruhára, mert ő edzeni akar. Mivel a testet nem ismeri el, így nincs is minek megfagyni. Nem akar fokozatosan megedződni, először a bundát levetni, és csak azután a többi ruhát, hogy a test megerősödjön, és hozzászokjon a hideghez. Hiszen az edzettség - az érettség fokozatosan, a megismerés és a megtapasztalás útján jön el. A szellem csak azután szabadulhat meg a burkoktól, melyek a fejlődés során őt szolgálták.

Az érett alma magától leesik a fáról, burka elbomlik és csak a magok maradnak, melyek örökké élnek, mert új élet sarjad ki belőlük. De ha még éretlen almát szakítunk le, és megsemmisítjük testét -az almabelet- azt képzelve, hogy felesleges, akkor csak éretlen magokat találunk, melyek képtelenek lesznek kisarjadni, mivel idő előtt lecsupaszítottuk őket. Hasonlóképpen, mint az az ember, aki túl korán lemond burkairól -a lélekről és a testről-, és ezzel a reális földi életről is a meditáció javára, végül úgy járhat, mint az éretlen alma vagy a félnótás testedző.

»»» «««

Keressük most a sötétséget az élet földhöz közelibb szféráiban. A bűntényekkel, a csalásokkal, a lopásokkal és az igazságtalansággal, melyek ma megnövekedett mértékben fordulnak elő, nem szükséges külön foglalkozni, mivel jól ismertek. Hiszen már mindenkit megloptak vagy becsaptak, mert ezek az alacsony megnyilvánulások az új, szabadabb törvények leple alatt úgy megszaporodtak, mint eső után a gomba.

Tulajdonképpen miért lehet megkerülni, áthágni -méghozzá büntetlenül- a földi törvényeket? Ez ugye a napnál világosabb: úgy vannak megalkotva, hogy senki se értse őket, senki se ismerje ki magát bennük, és hogy ne lehessen megtalálni a bűnösöket. Magyarázhatók így is, meg teljesen fordítva is. Komplikáltságuk és túlspekuláltságuk homályossá teszik őket. Ha az örök törvényekkel összhangban lennének megalkotva, elég lenne belőlük sokkal kevesebb is, és egyszerűbbek, világosabbak lennének. Hiszen az egész világűrt mindössze néhány törvény irányítja, ezzel szemben minden államnak annyi törvénye van, hogy ha az ember akár egész életét tanulmányozásukra fordítaná, akkor sem lenne ideje még csak elolvasni sem mindegyiket. Akkor hogyan éljen velük összhangban, ha a törvények tanulmányozásán kívül más kötelessége is van? Sokféleségük és többértelműségük káoszt, áttekinthetetlenséget és zavart teremt, amivel vissza lehet élni.

Ki alkotja valójában ezeket a komplikált és nyakatekert törvényeket? Vagy maga a sötétség szolgája, vagy lehet normális ember is, aki művét idő hiányában nem fontolja meg alaposan. Itt is fontos szerepet játszanak a sötét szellemek sugallatai. Az ember akaratlanul is veszi a “jó tanácsot” és gondolkodás nélkül beleteszi a törvénybe. Elég egy mondat, egy szó, és az igazságtalanság, a csalás és vesztegetés szabad utat nyer.

Talán a legnagyobb vétek, ami jogi téren teljes mértékben ki van használva, a jogász felelősségével szembeni túlzott tolerancia. Ha valami nem sikerül neki, vagy ártatlant ítél el, a következményeket nem a személy, hanem a törvény viseli. Az igazságot a pénz és a hatalom irányítja, ami igazságtalanságokra és bűncselekményekre ad lehetőséget.

Ha az ember nem az embert látja, hanem csak a törvényeket, és munkáját az igazságosság tiszteletben tartása nélkül végzi, képtelen tárgyilagos és eléggé érzékeny lenni, hogy fogékony legyen az igazság iránt. Akaratlanul is tévedéseket és rosszat okoz, amit halála után hatványozva lesz kénytelen elviselni. Ezért sajnos az ártatlan áldozatnak is gyakran szenvednie kell. A középkorban, a sötétség idején számos bűncselekményt Isten nevében követtek el, míg most, a “haladás” korában a törvények nevében követik el őket. Senki sem vállalja a személyes felelősséget. Csakhogy ez létezik, akár elismerik az emberek, akár nem!

Az új nemzedék, amely túléli ezt a kort, szörnyülködve fog visszaemlékezni a mai törvényhozásra. A bűnözőkkel szembeni hamis engedékenység alaptalan, és nem helyénvaló, bűn a többi polgárral szemben. A szigorú és világos törvények védenék a többséget, az érthetetlen és engedékeny törvények csak a visszaélőket részesítik előnyben. Mindenki, aki ismeri az örök törvényeket tudja, hogy elméjében a legrejtettebb rossz is valóságos, és ezért a következményeknek alá is van vetve.

»»» «««

Hogyan nyilvánul meg a sötétség az egészségügyben? Úgy, hogy az egész lakosság beteg. Nemcsak az öregek mint régen, de már a gyerekek is, sőt majdnem mindegyik. A beszennyezett környezet az oka? Nagyrészt igen, de nem ez az egyetlen ok. Ugyanis hamis értékre koncentráltunk. Megelőzés helyett a gyógyítást preferáljuk. A megelőzés szinte semmibe sem kerülne. Csak az ismeretterjesztést kellene megfizetni, s ez által megtanítanánk az embereket, hogy mi árt, és mi használ. Hiszen betegségeit az ember gyakran saját maga okozza. Testét és lelkét tudatlanságból egészségtelen életmóddal és negatív hajlamokkal pusztítja, mert azt hiszi, hogy egy esetleges betegségből gyógyszerekkel kilábal. Ahhoz kényelmes, hogy harmóniába hozza életét, pedig ez védené.

Az ember úgy bánik a testével, mint az autó gondatlan használója. Nem végzi el rajta a rendszeres karbantartást, mert erre nincs se ideje, se pénze. Addig jár vele, míg tönkre nem teszi. Miért bánna másképp a saját testével? Hiszen szerinte az autó és a test is csak egy anyagdoboz. Csak ha elveszti őket, akkor veszi észre, hogy másikra már nem futja, és a veszteségbe vagy a halálba bele kell nyugodnia. Minden gépkocsivezető tudja, hogy ha nem tölti fel az autót üzemanyaggal, nem fog vele járni. Éppúgy elrontja, ha rossz minőségű üzemanyagot, másfajta benzint tölt bele mint amilyen szükséges. Miért nem gondolkodik az ember hasonló összefüggésekben mikor a saját testéről van szó? Miért “táplálja” rossz minőségű “üzemanyaggal”, amelyik idő előtt elkoptatja és tönkre teszi?!

Az egészség az egyensúly törvényének a megnyilvánulása. Aki nem törődik vele, az elveszti. Aki ismeri és minden téren betartja az örök törvényeket az állandóan egészséges, és az is marad. Megbetegedhet egy jó ember is, aki tönkreteszi magát, mikor napról-napra hagyja, hogy mások visszaéljenek vele, és közben magára nem gondol. A  betegség egyáltalán nem természetes dolog. A megbetegedések óriási arányszámában megmutatkozik az általános eltérés a nemzeti és az emberi értékektől. Néha ez nemcsak a mostani, hanem a múltbeli karmikus vétkeknek vagy hibáknak is köszönhető. Új tudással, és a személyiség megváltoztatásával gyógyíthatók a karmikus betegségek is, mivel feleslegessé válnak. A betegséget kihívásnak kell tekinteni eddigi életünk -kapcsolataink, munkánk vagy akármi más- megváltoztatására. Szükséges, hogy mindenki maga jöjjön rá, hogy mi és hol “fáj” legjobban, és azon kell változtatni. A lélek felgyógyulásával a test is felgyógyul.

Az orvos a jogászhoz hasonlóan nem akar, és sajnos nem is kényszerül munkájáért felelősséget vállalni. Ha megmérgezi paciensét, vagy tönkreteszi az életét, azt mondja, hogy ez volt a sorsa. Az orvosi inkompetencia következményeit csak a beteg viseli. A mai orvos nem az embert gyógyítja illetve operálja -ez sok erőfeszítésbe és időbe kerülne-, hanem csak a szervet, a betegséget.

Hány orvos választotta ezt a szakmát csak azért, mert segíteni akart az embereken? Hiszen nálunk a paciensnek gyakran az az érzése, hogy csak kellemetlen teher az egészségügyi személyzetnek. Az orvosok és a nővérek sokszor olyan arcot vágnak, mintha nem kapnának fizetséget a munkájukért. Hiszen tudták, hogy alacsony lesz a fizetésük, akkor meg miért választották ezt a szakmát?

Szerencsére vannak olyanok is, akik ezt a tevékenységet hivatásként űzik. Rájöttek, hogy a jól és önzetlenül, illetve emberszeretetből végzett munka belső öröme a legjobb jutalom számukra, ami belső harmóniaként nyilvánul meg, és kevéssel is megelégszik. Ezek a kivételes személyek az új nemzedék képviselői és példaképei.

»»» «««

A vagyonhoz való hozzáállás is deformált. A tulajdont különbségtétel nélkül. elítéljük. Habár a pénz és a vagyon csak akkor rossz, ha csalással és kizsákmányolással szerzik, és ha ez az élet egyetlen célja. Akármelyik becsületes és igazságos vállalkozó, vagy vagyonos ember lehet szellemileg jobban fejlett, mint egy szerény aszkéta, aki állandóan saját énjét keresi a meditációkban, mert a gyakorlati életben nem tudja megtalálni.

»»» «««

A kultúrában a a sötétség úgy állt be, hogy a szépségből egyre többet elvettünk. A csúnyaság, amit realizmusnak vagy szürrealizmusnak neveztünk, lett a művészet szimbóluma. A szépséget giccsként eldobtuk. Az eltorzult alakokat és tárgyakat a legmagasabb díjakkal koronáztuk. Senki sem tudatosította, hogy magának az alkotónak és csodálóinak elferdültsége hozta őket létre. Hiszen minden szép, ami természetes és jó. A szögletes és túltechnikázott formák absztrakt művei az embert arra kényszerítik, hogy megértésükhöz az eszét használja, és így ez behatoljon arra a területre is, ahol csak a szellemnek -az érzésnek- kellene uralkodnia. Az ész-alkotta művek alig-alig élik túl alkotójukat, mégha erőszakkal próbáljuk is életben tartani őket. Ez egy törvény: ami az anyagból jött létre, az nem tartós. Csak a szellemből származó művek élnek örökké.

Mennyi drága időt veszít az ember egy színjátékkal, filmmel vagy könyvvel, ami csak pillanatnyi szórakozást jelent. Véget ér, és nem hagy maga után semmi elgondolkoztatót, tanulságot, szétfoszlik mint a buborék. Annak ellenére, hogy az emberek vágyódnak az érzésekkel és ideálokkal teli szép filmekre, a műsortervezők csupa horrort, thrillert, erotikus és krimi filmet kínálnak. De az ember kényelmes: elfogadja a kínálatot. Unottan ül a képernyő előtt, és azt állítja, hogy ennél szellemibb dologra -például egy értékes könyvre- nincs ideje. Az embernek már a könyv is fárasztó, mert megszokta, hogy képekben lát. Olvasás közben már csak nehezen tud képzeteket alkotni, mert ahhoz jól kifejlett hátsó agyra van szükség, s az övé a semmittevéstől már elsatnyult.

»»» «««

Ahogy a nő számára csapda lett a szépség, amennyiben erre tette fel egész életét, úgy vált a férfi számára kétessé az erő, ha ezt választotta életcélul. Az ismert szarkasztikus jelszó “Profi-sporttal a tartós mozgássérültség felé”   jól kifejezi, hová vezet az egyoldalúság, és a túlzott ambíció. Az egyenesen tragikomikus, hogy milyen polcra helyeztük a világ legnyersebb férfijait, a bokszolókat és a birkózókat - a legmagasabbra. Bálványokká lettek és meggazdagodtak. A tudósról, aki éjjel-nappal a laboratóriumban tölti idejét hatásos gyógyszert keresve egy új betegség ellen, szinte senki sem tud, még az sem, aki az ő gyógyszerét használja. Viszont arra az eseményre, ahol brutális ütésekre és életre menő küzdelemre kerül sor, a drága belépő ellenére is szurkolók százai mennek el, és ott élik ki szadista és mazochista kedvteléseiket. Az ilyesféle sportok állandóan növekedő szurkolótábora csak arról tanúskodik, hogy kiélés útján az ember nem szabadul meg a rossz szokásoktól, szenvedélyektől, hanem ellenkezőleg, egyre jobban rabja lesz.

A sport csak akkor hasznos, ha felemeli a sportoló és a néző szellemét is. Ilyen hatása csak a harmonikus -testi erőszak nélküli- sportnak lehet.

»»» «««

Mit okozott a sötétség az iskolaügyben? A gyerekek már az alapiskolában túlságosan megterhelik az első-agyukat. A tanítók és a tantervek aránytalanul sok tudást követelnek meg, ami a gyerekek fejében kavarodást okoz, és éppen ezért gyorsan el is felejtik. Kevesebb ismeretre a gyerek egész életében emlékezne. És így előfordul, hogy sok leendő lángész idő előtt otthagyja az iskolát, mert számára idegen a természetellenes magolás. Viszont éppen ez a sötétség szándéka. A legjobbak menjenek oda, ahol nem lesz lehetőségük kihasználni átlagon felüli képességeiket. Ezért a tanulatlan emberek között sok intelligens és nagyon erkölcsös embert találunk. Itt többen vannak, mint a műveltek között, akiket az ész uralma elferdített és megrontott. A tanuló művészi és érzelmi összetevőinek elhanyagolásáról az észbeli képességek javára kár beszélni. Ez az évek óta tartó egyensúlytalanság a komoly kritika ellenére tovább erősödik.

»»» «««

A sötétség a gyereknevelésre is hatással van. Az a nézet uralkodik, hogy a gyerekeket csak szeretettel, meggyőzéssel és benevolenciával kell nevelni. Ha a gyerek steril környezetben lenne, vagyis a családban, ahová semmiféle sötét szellem nem férkőzik be, akkor ez lenne a leghelyesebb út. Csakhogy manapság ilyen családot aligha találunk. Ha a jó szó már nem segít, a következetességnek kell megragadni a hatalmat. A hiányosságok illetve a neveletlenség önkéntes megbocsátása és tolerálása olyan gyöngeség, ami megbosszulja magát. Csak a közömbös és szeretet nélkülöző szülő hagyja a gyereket nevelés, irányítás és következetesség -melynek része kell hogy legyen a  szeretet és az igazságosság- nélkül növekedni. Csak ezeknek az eszközöknek a helyes arányú használatával óvhatjuk meg gyermekünket a sötét szellemektől, akik a gyermekkortól fogva kezdik őt körülvenni.

Ha a nagyszülők vagy fizetett gondozók vették át a nevelést, ugyanúgy felelősek a gondjukra bízott gyerekek neveléséért, mint a szülők.

A nevelés felszínessége és elferdültsége abban is megnyilvánul, hogy a szülők a gyerekeket többnyire csak a jegyek és a sikerek alapján értékelik. Nem tudják inspirálni és ösztönözi gyermeküket a döntések meghozatalánál, mikor meg kell mutatkozni erkölcsi nívójuknak, jellemüknek és bátorságuknak. A szellemi erények az életben többet hoznak a gyereknek, mint a műveltség, amire minden szülő annyira kényes.

A pallérozott ész a legrövidebb út a sötétséghez, ha a szellem nem fejlődik vele egyszerre. A művelt ember állandóan gondolkodik, mert a tanulással túlzottan aktivizálta az agyát. Ilyenkor a szellem nem tud megnyilvánulni, mert a gondolatok -mint anyagi hullámok- ebben akadályozzák. A műveletlen ember jobbára átérzi a dolgokat, sem mint gondolkodna, és így ellenállóbb a sötétséggel szemben. A műveltnek tehát ismernie kellene ezeket a hatásokat, és az észbeli tudást számos szellemi ismerettel és érzelmi átéléssel kellene kiegyenlítenie.