19. Szükséges-e vagy tanácsos a nemi önmegtartóztatás?

Ha az emberek megszabadítják magukat a nemi önmegtartóztatás erényének tévedésétől, akkor majd sokkal kevesebb boldogtalanság lesz. A kikényszerített önmegtartóztatás egy olyan túlkapás, ami keserűen megbosszulhatja magát. Pedig a Teremtés egészében fellelhető törvények elég világosan mutatják az utat, bármerre is néz az ember. Ha az ember valamit elnyom, az természetellenes. Minden, ami természetellenes, az pedig lázadás a természetes, tehát az isteni törvények ellen, ami, mint ahogyan egyetlen dologban sem, itt sem járhat jó következményekkel. Ne gondoljátok, hogy éppen ez az eset képez kivételt. Csak nem szabad az embernek megengednie, hogy nemi vágya uralkodjék fölötte, nem szabad magát ösztönei rabjává tennie, különben szenvedélyévé válik, s ezáltal beteges teherré lesz az, ami természetes és egészséges.

Az embernek ösztönei felett kell állnia, ami azt jelenti: nem úgymond magára erőltetni az önmegtartóztatást, hanem belső, tiszta erkölccsel kell uralmat gyakorolnia, nehogy őt és másokat is valami rossz érje.

Ha valaki úgy véli, hogy az önmegtartóztatás révén szellemileg magasabbra jut, akkor könnyen megeshet, hogy éppen az ellenkezőjét éri el vele. Mindig saját hajlamai szerint fog többé vagy kevésbé folyamatosan harcban állni természetes ösztönével. E harc igénybe veszi szellemi erőinek nagy részét, tehát hatalmában tartja azokat, oly mértékben, hogy ezek az erők másutt nem tudnak érvényesülni. Így e harc akadályozza a szellemi erők szabad kibontakozását. Az ilyen ember időnként nyomasztó lehangoltságban szenved, ami gátolja belső, örömteli szárnyalását.

A test olyan érték, melyet a Teremtő bízott az emberre, és melyről köteles gondoskodni. Éppen úgy, ahogyan az ember nem tudja büntetlenül visszafojtani teste evésre, ivásra, pihenésre és alvásra irányuló szükségleteit, vagy hólyagja és belei ürítését, mint ahogyan a friss levegő hiánya és a kevés mozgás is gyorsan kellemetlenül érzékelhetővé válik, úgy egy érett test nemi tevékenységre irányuló egészséges igényét sem lehet művi úton szabályozni anélkül, hogy ne történjék valamilyen károsodás.

A test természetes igényének teljesítése csak támogathatja az ember bensőjét, tehát szellemi részének fejlődését, sohasem gátolja, különben a Teremtő nem helyezte volna az emberbe. Azonban, ahogyan mindenütt, úgy ebben az esetben is káros minden túlzás. Szigorúan vigyázni kell, nehogy a vágy esetleg csupán az olvasás vagy más által művileg felingerelt fantázia, a legyengült test vagy a túlságosan felizgatott idegek következménye legyen. Csupán egy valóban egészséges test követelményéről szabad, hogy szó legyen, mely egyáltalán nem jelentkezik túl gyakran az emberben.

Ez csak akkor fog megtörténni, amikor a két nem között előbb már létrejött a tökéletes szellemi harmónia, amely végül néha testi egyesülésre is törekszik.

Minden más ok mindkét fél számára megalázó és tisztátalan, erkölcstelen, még házasságon belül is. Ott, ahol nincs szellemi harmónia, a házasság folytatása feltétlen erkölcstelenséggé válik.

Ha a társadalmi rend ebben még nem találta meg a helyes utat, úgy e hiányosság semmit sem képes változtatni a természettörvényeken, melyek sohasem fognak emberi rendeletek és tévesen alkotott fogalmak szerint irányulni. Az embereknek ellenben nem marad más hátra, ha valóban belső békét akarnak, és fel akarnak gyógyulni, mint az, hogy állami és társadalmi rendelkezéseiket végre a természettörvényekhez, tehát az isteni törvényekhez igazítsák.

A nemi önmegtartóztatásnak a szűziességhez sincs semmi köze. Az önmegtartóztatást legfeljebb a „fegyelmezettség” fogalmába lehetne besorolni, ami a fegyelem, nevelés vagy az önfegyelem eredménye.

A valódi szűziességen a gondolatok tisztaságát kell érteni, ám mindenben, egészen a foglalkozásból adódó gondolatokig. A szűziesség tisztán szellemi tulajdonság, nem testi. A szűziességet teljesen meg lehet őrizni a nemi ösztön kielégítésében is a gondolatok kölcsönös tisztasága által.

A testi egyesülésnek ezen felül azonban nem csupán a nemzés a célja, hanem az, hogy közben a magasabb erőkibontakoztatás érdekében végbemenjen egy bensőséges egymásba olvadásnak és egymás áramlatai kicserélődésének a nem kevésbé értékes és szükséges folyamata.