42. Csoda

A magyarázat benne van magában a szóban. A csoda egy olyan történés, mely csodálatba ejti az embert. Valami olyan dolog, amit az ember lehetetlennek tart. De csak annak tart, hiszen a csoda lehetségességét már bizonyította az, hogy megtörtént.

Olyan csoda, amit sok Istenben hívő ember elképzel, nincs! Az ilyenek a csodát a természettörvényeken kívül történő dolognak tartják, sőt olyasvalaminek, ami valamennyi természettörvénnyel szemben áll. Éppen ebben látják megnyilvánulni az isteni jelleget! A csoda számukra egy olyan dolog, ami csak Istenük számára lehetséges, aki mindenhatóságát felhasználva a csodában mutatja meg rendkívüli kegyelmét.

E szegény emberek téves elképzelése szerint a mindenhatóság azt jelenti, hogy a Teremtő önkényesen cselekedhet, és a csoda egy ilyen önkényes tett. Nem gondolnak bele, hogy mennyire megkicsinyítik ezzel Istent; hiszen a csodák e fajtája minden más lehetne, csak isteni nem.

Az isteni működésben elsősorban feltétlen tökéletesség van, bármiféle hiba vagy hiányosság nélkül. A tökéletesség pedig minden tekintetben szigorú logikát, feltétlen következetességet feltételez. Ennélfogva a csoda csak a legnagyobb következetességgel hathat ki a történésben. Egy csoda esetén a földi fogalmak szerint hosszabb időt igénybe vevő fejlődési folyamat a szokásos módon játszódik le, a különbség csak annyi, hogy olyan gyorsan megy végbe – történjék ez a valakinek különleges mértékben megadatott erő által vagy más úton –, hogy az emberek a hirtelen lejátszódó történést csodálatosnak nevezhetik, röviden, csodának.

A csoda, az erő koncentráltsága miatt, időnként túl is mutathat a jelenlegi fejlettségen. Ez azonban soha, de soha nem fog a fennálló természettörvényeken kívül, vagy akár ezekkel szemben állni. Abban a pillanatban – amely már önmagában véve is lehetetlen – elveszítené minden isteni jellegét, és az önkény tettévé válna. Tehát épp az ellenkezője történne, mint amit sok istenhívő képzel. Bármi, ami nélkülözi a szigorú következetességet és logikát, nem isteni. Minden csoda egy teljesen természetes történés, csak rendkívül gyorsan és koncentrált erővel megy végbe; mert sohasem történhet olyan, ami természetellenes. Az teljesen ki van zárva.

Ha eddig gyógyíthatatlannak számító betegségekből gyógyulnak meg emberek, akkor ezt nem a természettörvények megváltozása idézi elő, hanem ez csak az emberi tudás nagy hiányosságait mutatja. Annál is inkább fel kell ismerni a Teremtő kegyelmét abban, hogy vannak olyan emberek, akiknek különleges erőt ajándékoz, melyet a szenvedő emberiség javára, boldogulására használhatnak fel. Ezek azonban mindig csak olyan emberek lesznek, akik távol tartják magukat a tudomány minden önhittségétől, mert a földhöz kötött tudás, teljesen természetszerűleg, elnyomja a nemesebb adottságok befogadásának képességét.

A földhöz kötött tudás harcolva, vetélkedve, erőfeszítés révén akar elérni valamit, sosem képes tisztán, tehát gyermekien befogadni. A tér és idő nélküli világból érkező erőket azonban egyszerűen csak befogadni lehet, kivívni sohasem! Már maga e tény megmutatja, hogy mi az, ami értékesebb, erősebb, tehát helyesebb is!