66. Durvaanyagúság, finomanyagúság, sugárzások, tér és idő

Sok kérdés érkezett hozzám az előadásaimban használt durvaanyagúság és finomanyagúság kifejezések jelentéséről. A durvaanyagúság mindaz, amit az ember földi szemével láthat, amit földileg érez és hall. Ehhez tartozik még mindaz, amit földi segédeszközei közvetítésével lát, és további találmányaival még látni fog. Mint például mindaz, ami a mikroszkóp segítségével látható. A durvaanyagúság csak az anyagiság egy bizonyos jellege. Az anyagiság teljességének nagy területe azonban több jelleget ölel fel, melyek gyökeresen eltérnek egymástól, és ezért soha nem keverednek össze.

Az anyagiság különböző fajtái egymás fölött fekszenek, egészen lenn, a Teremtés alján, vagy a végén. Ahogy az egész Teremtésben, fenn vannak a legkönnyebb jellegek, és lefelé haladva a legnehezebbek, legsűrűbbek zárják a sort. Az egész anyagiság valamennyi jellege csupán segédeszközként szolgál minden szellemi fejlődéséhez, mely úgy merül el benne, mint csíra a termékeny talajban. Pontosan úgy, ahogy a vetőmagnak a csírázáshoz és növekedéshez szüksége van a földre.

Maga az anyagiság egyes rétegeiben önmagában véve tétlen és tehetetlen. Csak akkor nyer melegséget és elevenedik meg, akkor szolgál a legkülönbözőbb formák és jellegek burkaiként vagy testeiként, ha átjárja és köti a felette elterülő lényszerűség.

Ahogyan már mondtam, az anyagiság különböző jellegeit nem lehet összekeverni, ám a lényszerűség által kötni, és többszörösen összekapcsolni igen. E kötés és összekapcsolás révén hő és sugárzás keletkezik. Az anyagiság minden egyes jellege meghatározott, sajátos kisugárzást hoz létre, mely összevegyül más, vele kapcsolatban álló jellegek kisugárzásaival, és létrehozzák együtt a sugárzási koszorút, mely ma már ismert, és ódnak vagy aurának nevezi. Így minden kőnek, növénynek és állatnak megvan a maga kisugárzása, amit meg lehet figyelni, és ez a test, tehát a burok vagy forma mindenkori állapota szerint mindig teljesen más lehet. Ezért rendellenességeket is meg lehet figyelni az aurában, és ezáltal fel lehet ismerni a burok beteg pontjait.

Tehát az aura minden formának sajátos környezetet ad, mely védelmet nyújt a külső behatásokkal szemben, ugyanakkor hidat alkot a tágabb környezet felé. Ezen kívül még a benső részre is hat, hogy részt vegyen, jóllehet a legdurvább értelemben, a lény magjának a fejlődésében; hiszen a valóságban a tényleges működéshez a Teremtésben még sok minden hozzájárul, amit csak egészen lassan, lépésről lépésre tárhatok fel, hogy megkönnyítsem a komoly keresők behatolását a Teremtés törvényeibe.

Az anyagiság semmi, ha nem járja át a lényszerűség. Amit most megvizsgáltunk, az nem más, mint a lényszerűnek az anyagiság különböző jellegeivel történő összekapcsolódása. És csak ezáltal jöhet létre a termőföld a szellem számára! A lényszerű köti, összekapcsolja és megeleveníti az anyagit, a szellem pedig a lényszerű révén uralja azt. Mihelyt a szellem, tehát a szellemi, belemerül a lényszerű által megelevenített anyagiságba, akkor az a dolgok természetéből adódóan, minden további nélkül alá van neki rendelve, beleértve a lényszerűséget is.

Ezzel a szellemnek a legtermészetesebb módon van felkínálva az uralkodás lehetősége. Szomorú, ha rosszul vagy tévesen használja! Azok a sugárzások, melyekről az imént beszéltünk, alkotják a szellem tulajdonképpeni felszerelését az anyagiságban történő fejlődéshez. A talajt, még mielőtt a szellem elmerül benne, hogy fejlődjék, a lényszerű már gondosan előkészítette. A burkok maguktól zárulnak köré védelmezőn, és a szellem feladata, hogy az így kölcsönkapott felszerelést helyesen, javára és fölemelkedésére használja, nem pedig kárára és bukására.

Nem nehéz megérteni, hogy a szellem anyagi burkának azon jellege, mely a legerősebben van képviselve, a sugárzás összetételét is döntő módon fogja befolyásolni; hiszen a legerősebb anyagi jelleg kisugárzása természetesen mindig dominálni fog. De annak a hatása a legerősebb befelé és a külvilág felé is, amely domináns.

A sugárzás keverékének azonban sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt az emberiség eddig ki tudta kutatni. Voltaképpeni feladatának még a tizedrészét sem sejtik!

A sugárzási koszorú minősége meghatározó azon hullámok erősségére nézve, melyeknek fel kell venniük a rezgéseket az egész Világmindenség sugárzási rendszeréből. Ne fusson át a hallgató és olvasó könnyelműen e gondolaton, hanem mélyedjen el benne, és egyszer csak hirtelen maga előtt fogja látni a Teremtésben futó összes idegszálat, melyeken egy hangszer húrjaihoz hasonlóan meg kell tanulnia játszani.

Képzelje csak el, hogy az Őserő sugárzón ömlik ki a Teremtés művére! Átárad rajta, és áthatja minden részét és minden jellegét. És minden rész és minden jelleg tovább adja ezt az erőt, megváltoztatva annak sugárzását. A Teremtés részeinek eltérő minősége változásokat okoz az eredeti sugárzásban, mely változás a sugárzás színét is megváltoztatják. Így az egész Teremtés a leggyönyörűbb színekben pompázó sugárzásaival olyan csodálatos képet nyújt, amilyet egyetlen festő sem tudna megfesteni. És a Teremtés minden egyes része, minden csillag, sőt minden egyes test, legyen az bármilyen kicsi és parányi, olyan, mint egy finoman csiszolt prizma, mely minden egyes sugarat, melyet felfog, sokféle megváltozott színben sugározza tovább. A színek viszont dallamos hangokat hordoznak magukban, melyek mámorító akkordokként szólalnak meg. A hangoknak nincs színük, hanem a színeknek van hangjuk. Ez a sugárzás színeire vonatkozik, nem pedig valami emberkéz felvitte holt színekre. A sugárzás színeihez képest holtak.

A sugárzás e hatalmas birodalmával találja magát szembe az emberi szellem, felszerelve a neki adott burkok kisugárzásaival. A folyamat egészen a nemi erő felébredéséig olyan, mint egy csecsemőnél. Az anyagi burkok kisugárzásaik által csak azt szívják fel, amire fejlődésükhöz szükségük van. De amikor fellép a nemi erő, ott áll a szellem teljesen felszerelve, a hozzávezető kapuk kitárulnak, s létrejön a közvetlen kapcsolat. Sokrétűen felerősödött kapcsolatba kerül a nagy mindenségben található sugárzások erejével!

Ahogyan az ember, tehát a szellem, fejleszti és uralja saját személyes kisugárzásainak színeit, úgy állítja be hullámhosszait is az azonos színekre, mint a rádión, és veszi fel őket a Világmindenségből. A vételt éppúgy lehet az azonos jellegűek vonzásának vagy vonzerejének nevezni. Mindegy, hogy nevezik, a folyamat ugyanaz marad. A színek csak a jelleget jelölik, és a jelleg határozza meg a színt. Ebben rejlik az elveszett kulcs az igazi, királyi tudományhoz, az asztrológiához, ahogy a kulcs a gyógynövényekkel történő gyógyításhoz, éppígy a gyógyító magnetizmus vitatott művészetéhez, a kulcs az életművészethez, miként a szellemi felemelkedés létrájához is. Hiszen a létra, tehát az úgynevezett égi lajtorja, nem jelent mást, mint egy egyszerű eszközt, melyet használni kell. E sugárzási háló szemei a Teremtésben e létrának a fokai. Ebben minden megtalálható, a teljes tudás és az utolsó titok is a Teremtésben.

Keresők, kapaszkodjatok meg a sugárzási háló szemeiben! Tudatosan, de jó akarással, és Isteneteket alázatosan elismerve, aki e csodálatos Teremtést adta, melyet, ha végre-valahára őszintén akarjátok, és elvetitek a tudás minden beképzeltségét, úgy használhattok boldogságotokra, akár egy gyermekeknek készült játékot. De vállatokról, szellemetekről előbb le kell hullania a téves tehernek, különben nem tudtok szabadon felemelkedni.

Az emberi test sugárzási összetételében is feltétlenül harmóniának kell uralkodnia, hogy a szellem védelmét, fejlődését és felemelkedését teljes értékű eszközként szolgálhassa, mely a Teremtés normális fejlődése során számára rendeltetett. Éppen az ételek, a testi tevékenység, mint ahogy egyébként az életkörülmények megválasztása révén sok esetben egyoldalúan eltolódtak a sugárzások, ami kiegyenlítést kíván, ha az ember azt akarja, hogy felemelkedhessen. Ma beteg minden. Semmit sem lehet egészségesnek nevezni. —

Az ember most már el tudja képzelni, hogy milyen hatása van teste sugárzási rendszerére már pusztán a táplálék megválasztásának is. A test táplálására szolgáló ételek kiválasztása révén az ember segíteni tud abban, hogy a test sugárzásai kiegyenlítődjenek, egyes sugárzásokat erősítve, másokat gyengítve, az uralkodó sugárzást áthangolva, ha az előnytelenül vagy gátlón hat, úgy, hogy az a sugárzás legyen az uralkodó, amely számára kedvező és így normális is; hiszen csakis az a normális állapot, mely kedvező a számára.

Ám mindez nem képes egyedül előidézni a felemelkedést, csupán egészséges alapot nyújt a szellem teljes értékű tevékenységéhez, hiszen annak akarására hárul, hogy meghatározza, hogy az út felfelé, oldalra, vagy akár lefelé fog vezetni.

De a testnek éppúgy, ahogy a szellemnek, meg kell erősödnie, ha az ember képes figyelni rájuk. Ma azonban tudatlanságból majdnem mindenütt súlyosan vétkeznek ellene. —

Ha durvaanyagúságról és finomanyagúságról beszélek, akkor nem szabad azt feltételezni, hogy a finomanyagúság finom durvaanyagúságot jelent. A finomanyagúság teljesen másmilyen jellegű, másmilyen természetű. Sohasem válhat durvaanyagúsággá, hanem átmeneti szintet képez a felsőbb szintek felé. A finomanyagúságon is éppen úgy, ahogyan a durvaanyagúságon, csak egy burkot kell érteni, melynek össze kell kapcsolódnia a lényszerűséggel, hogy segítségével életre tudjon kelni.

Ahogy majd áttérek e területre, meg kell említenem, hogy a felosztás ezzel még távolról sincs kimerítve. Ezért már ma beszélni akarok arról, hogy a Teremtést a tudatos és nem tudatos szellemiségen és lényszerűségen kívül – hogy az anyagiságot megelevenítsék – különböző jellegű erőáramlatok is áthatják, és saját jellegükkel összhangban szintén hozzájárulnak a fejlődéshez, jelen van támogató hatásuk. Az erőáramlatok ismét csak a legközelebbiek, melyek a szellemi és a lényszerű működéséhez csatlakoznak, vagy jobban mondva, azokat megelőzve előkészítik tevékenységük területét. Még több dologgal, sokkal többel találkozunk aztán, minél kisebb részeket vizsgálunk, és mindinkább részletekbe bocsátkozunk.

Ahogy haladunk, egyik követi a másikat, hogy összekapcsolódva a már előtte létezővel, egyre újabb fokozatokat hozzon létre. De mindent logikusan meg lehet magyarázni; hiszen az elsődleges Teremtés után csupán az tudott létrejönni, ami logikusan következett belőle. Más nem létezik. És ez a tény a hiánytalan megoldás, a világos áttekintés feltétlen záloga. Előadásaimban most a kulcsot kínálom! Azután minden hallgató maga tárhatja fel az egész Teremtést.

De ha mindent egyszerre kellene átadni, az egy olyan művet alkotna, melynek sokrétűsége összezavarhatná az embereket. Ám ha hagyom, mint eddig tettem, hogy az évtizedek során az egyik dolog a másikból következzék, akkor könnyű lesz követni, és végül mindent nyugodtan és tudatosan, egészen világosan át lehet tekinteni. Annak lesz könnyű, aki egészen addig akar követni. Kezdetben a Teremtés legfőbb pilléreit akarom megvilágítani, még mielőtt érinteném valamennyi részletét.

A hallgató és az olvasó bizonyára úgy éli majd meg, mint egy teremtmény, akinek előbb megmutatom az ember csontvázát, majd mellé állítok egy eleven, ereje és cselekvőképessége teljében lévő embert. Ha semmi elképzelése sem lenne az emberről, akkor az élő emberben nem ismerné fel a csontvázat, sőt talán még azt is mondaná, hogy a két dolog egyáltalán nem tartozik össze, vagy nem ugyanaz. Pontosan ez fog történni azokkal, akik magyarázataimban nem követnek nyugodtan egészen végig. Aki nem próbál rögtön, kezdettől fogva komoly elszántsággal megérteni, az később, ha elértem egészen az utolsó magyarázatokhoz, majd nem lesz képes átfogni az egész Teremtést. Arra kell törekednie, hogy csak lépésről lépésre kövessen. —

Mivel nagy vonalakban kellett beszélnem, most lassan rátérek az új dolgokra. Különben túl nagyokat ugranék. Egyébként gyakran mondták is már, hogy mindennek csupán a kivonatát nyújtom, mely a szélesebb nyilvánosság számára nem oly könnyen érthető. Mégsem tehetek mást, ha el akarom hozni még mindazt, amit mondanom kell. Az egynegyedénél be kellene fejeznünk, mert bővebb magyarázat esetén egyetlen földi élet aligha lenne elegendő. Jönnek majd mások, akik minden előadásomból egy, vagy akár több könyvet is írhatnak. Erre most nem vesztegethetem az időt. — —

Mivel a finomanyagúság, ahogy már mondtam, másmilyen jellegű, mint a durvaanyagúság, ebből olyasvalami következik, amit eddig még nem érintettem. Hogy ne okozzak zavart, eddig sok dologban közérthető kifejezéseket használtam, melyeket most ki kell bővítenem. Ehhez tartozik például: „Idő és tér fölött álló!”

Ez mindig a földöntúli dolgokra vonatkozik. Tekintettel a továbbhaladásra, mától fogva ezt kell mondanunk: az élet a finomanyagúságban „a földi tér és idő fogalmai felett álló”; hiszen a finomanyagúságban is létezik az idő és a tér fogalma, de másmilyen jellegű, a finomanyagúságnak megfelelő. Sőt a tér és idő fogalma benne van az egész Teremtésben, ám mindig egy bizonyos jelleghez kötődik! A Teremtésnek magának is megvannak a saját határai, ezért számára is érvényes még a tér fogalma.

Az egész Teremtésen egységesen végigvonuló alaptörvények kihatását is befolyásolja a mindenkori teremtésjelleg, ezek sajátosságaitól függenek! Ezért egy adott törvény következményeinek különbözően kell megnyilvánulnia a Teremtés különböző részeiben, ami oda vezetett, hogy nagy félreértések, ellentmondások születtek, kétségek merültek fel a teremtéstörvények, vagy az isteni akarat egységessége felől, és kialakult a Teremtő önkényes tetteiben való hit. De alapjában véve mégis minden csak az embereknek a Teremtésről való tudatlanságán múlik és múlott.

Ezekről a dolgokról csak sokkal később fogok majd részletesebben beszélni, mert a hallgató és az olvasó figyelmét ma még eltérítenék és megzavarnák. Amint szükség lesz rá a további megértéshez, újra előkerülnek. Egyetlen hézag sem fog maradni. —