85. S ezer év olyan, mint egy nap!

Az emberek közül ki értette meg e mondást, melyik egyházban magyarázzák helyesen? Sok esetben csak az időtlen élet fogalmának veszik. Ám a Teremtésben semmi sem időtlen és semmi sem tér nélküli. Már a Teremtés szó fogalma is ellent kell ennek mondjon; hiszen minden alkotás egy mű és minden műnek határa van. De aminek határa van, az nem tér nélküli. És ami nem tér nélküli, az nem is lehet időtlen.

Különböző világok léteznek, melyek az emberi szellemek tartózkodási helyéül szolgálnak, mindenkor szellemi érettségüknek megfelelően. E világok többé vagy kevésbé sűrűk, közelebb vagy távolabb helyezkednek el a Paradicsomtól. Minél távolabb vannak, annál sűrűbbek, és ezért nehezebbek.

Az idő és a tér fogalma egyre szűkül a növekvő sűrűséggel, az anyagiság szilárdabb összezártságával, s a nagyobb eltávolodással a szellemi birodalomtól. Így a Föld a világ azon részéhez tartozik, amely sűrűségben a második helyen áll. Tehát van még egy része a világnak, amely még sűrűbb, és ezért az idő és tér fogalmát még szűkebbre korlátozza.

Az idő és a tér különböző fogalma az emberi agynak az élmények többé vagy kevésbé tágítható befogadóképességétől függ, ami ismét a mindenkori környezet sűrűségi fokának felel meg, vagyis azon világrész jellegének, ahol a test található. Innen adódik az, hogy az idő és a tér fogalmának különbözőségéről kell beszélnünk a különböző világrészekben.

Vannak tehát a Paradicsomhoz sokkal közelebb fekvő világrészek, mint az, ahová a Föld tartozik. Ezek a közelebbi világrészek másmilyen jellegű anyagiságból vannak, könnyebbek és kevésbé szilárdan zártak. Következésképpen a teljes tudatos átélésnek jobban kitágulnak a lehetőségei. A Földön ezt nappali tudatnak nevezzük.

Az anyagiságok másféle jellegei a finom durvaanyagúsághoz tartoznak, a durva finomanyagúsághoz, továbbá magához az abszolút finomanyagúsághoz, míg jelenleg az abszolút durvaanyagúság világában tartózkodunk. Minél finomabb az anyagiság, annál áteresztőbb. Ám minél áteresztőbb, annál tágabb és annál kiterjedtebb lesz a testben lakó emberi szellem számára a tudatos átélés területe, vagy nevezzük ezt benyomásszerzési lehetőségnek.

A durvább, sűrűbb testben lakozó emberi szellem sűrűbb agyának megfelelően, amelyen a külső folyamatok áthaladnak, természetesen erősebben el van zárva vagy körül van falazva, mint egy áteresztőbb, kevésbé besűrűsödött anyagban. A sűrűbb környezetben ezért csak szűkebbre szabott határokon belül tudja magában érzékelni a folyamatokat, vagy hagyni, hogy azok benyomást gyakoroljanak rá.

Ám minél kevésbé sűrű egy adott anyagiság, természetszerűleg annál könnyebb, és ezért annál magasabban is kell, hogy legyen, ugyanígy fényáteresztőbb is lesz, és így fénylőbb. Könnyűsége következtében minél közelebb található a Paradicsomhoz, annál fényesebb, naposabb lesz, mivel átereszti a Paradicsomból kiáradó sugárzásokat.

Tehát, minél több lehetőséget nyer teste révén az emberi szellem a könnyebb, kevésbé sűrű környezetben az eleven tapasztalásra, annál elmélyültebben fogja tudni azokat bensőjében átélni, s így egyetlen földi nap alatt sokkal több élményt tud befogadni környezetéből, mint a földi ember sűrűbb agyával a nehéz, és ezért szilárdabban zárt környezetéből. Az emberi szellem mindig az áteresztőképesség jellege szerint, tehát mindig környezete könnyebb, fényesebb jellegének megfelelően, és az ebből adódó könnyebb befogadóképességének köszönhetően annyit képes átélni egy földi nap ideje alatt, amennyit egy földi év alatt lehet, a szellemi birodalomban egyetlen földi nap alatt annyit, amennyit ezer földi év alatt!

Ezért mondják: „Ott ezer év annyi, mint egyetlen nap.” Tehát az élmények bőségében, mely az emberi szellem fokozódó érettségével egyre növekszik.

Az ember ezt akkor tudja a legjobban elképzelni, ha az álmaira gondol! Az álmaiban gyakran egyetlen földi perc alatt egy egész emberi életet át tud érezni, szellemében valóban át tud élni! Mind a legörömtelibb, mind a legfájdalmasabb dolgokat átéli közben, nevet és sír, átéli öregedését, és ehhez mégis csupán egyetlen percre volt szüksége. A földi életben ugyanehhez az élményhez hosszú évtizedekre lenne szüksége, mivel a földi élmények ideje és tere túl szűk korlátok közé van zárva, és ezért minden egyes fokozat lassabban halad előre. És ahogy a Földön csak álmában tud ilyen sebességgel élményekre szert tenni az ember, mivel közben az alvás révén ideiglenesen leveti az agy kötelékét, úgy egy nem olyan erősen kötött és később teljesen szabad szellem a fényesebb világrészekben állandóan ezen eleven és gyors átélésben él. Ahhoz, hogy valóban átéljen ezer földi évet, nem több mint egyetlen napra van szüksége!