74. Mit kell az embernek tennie, hogy bejuthasson Isten országába?

Helytelen volna erre a gyakran előforduló kérdésre egy teljesen meghatározott szabály szerint válaszolni, és azt mondani: ezt tedd, meg azt tedd! Ezzel még nem lett megmutatva az út! Nem lenne benne semmi élő, és ezért nem is keletkezhet belőle semmi élő, ami pedig feltétlenül szükséges a felfelé szárnyaláshoz; hiszen kizárólag az élet rejti magában a felemelkedéshez szükséges kulcsot.

De ha azt mondom: „Ezt tedd, meg azt tedd, azzal pedig hagyj fel”, akkor csak gyenge, külsődleges mankót adok, mellyel senki sem tud rendesen és önállóan járni, mert a mankó nem szolgál egyúttal arra is, hogy az ember „lásson”. Pedig az „utat” világosan látnia kell maga előtt, különben a mankónak semmi hasznát sem veszi. Az ilyen ember sántikálva biceg, mint a vak, a számára ismeretlen úton. Nem, ez nem az igazi, ez megint csak egy új dogmához vezetne, ami minden felemelkedést akadályoz.

Az ember vegye fontolóra: ha el akar jutni a szellem birodalmába, akkor természetesen egészen odáig el kell mennie. Neki kell oda elmennie, az nem jön el hozzá. A Teremtés legmagasabb pontján fekszik, ez maga a legmagasabb pont.

Az emberi szellem azonban még a durvaanyagúság alsó régióiban lelhető fel. Ezért bizonyára mindenki számára érthető lesz, hogy ha el akarja érni célját, akkor először végig kell járnia az utat, mely ezekből az alacsony régiókból felvezeti egészen a vágyva-vágyott magaslatokig.

Tehát hogy el ne tévedjen, feltétlenül pontosan ismernie kell az egész utat, amit be kell járnia. És nem csupán magát az utat, hanem mindazt, amivel találkozhat, a veszélyeket, melyek fenyegetik, és az ott található segítségeket. Mivel az egész út a Teremtésben fekszik, az út maga a Teremtés, ezért a vándornak, aki a szellemi birodalomba akar jutni, előbb feltétlenül meg kell ismernie a Teremtést, ami őt oda vezeti. Hiszen ő keresztül akar rajta menni, különben nem jut célba.

Eddig nem akadt olyan ember, aki a Teremtést úgy tudta volna leírni, ahogy azt a felemelkedéshez szükséges ismerni. Más szóval, nem akadt senki, aki világossá tudta volna tenni az utat a Grál-várig, a Teremtés legmagasabb pontjáig. Addig a várig, mely a szellemi birodalomban int a Legmagasztosabb szentélye áll, ahol egyedül folyik tiszta istentisztelet. Ez nem csak képileg értendő, hanem a legteljesebb valóságban létezik.

Az Isten Fia üzenete már egyszer megmutatta ezt az utat. De az emberek tudálékosságukban többnyire rosszul jelölték ki, s ez által félrevezetve semmilyen emberi szellemet nem engedtek feljutni. —

Most azonban eljött az óra, amikor minden emberi szellemnek saját magának kell döntenie, hogy igent vagy nemet mond, a napot vagy az éjszakát választja, felemelkedik a fényes magaslatokra vagy elbukik, végérvényesen és visszavonhatatlanul, anélkül hogy később még lehetősége lenne a változtatásra. Ezért érkezik most ismét Üzenet a fényes várból. A tévesen felállított útjelzőket most az Üzenet újra helyesen állítja be, hogy a komoly keresők felismerjék a helyes utat. Ez a Grál-üzenet, a Grál evangéliuma!

Boldogok, akik nyitott értelemmel, szabad szívvel követik az Üzenetet! Megtanulják belőle azt felismerni, azokat a létrafokokat látni a Teremtésben, melyeket szellemüknek használniuk kell a felemelkedéshez, hogy bejussanak a szellem birodalmába, a Paradicsomba.

Minden egyes ember azt találja meg benne, amire neki van szüksége, hogy saját képességei által emelkedjék fel a Fény felé.

Csak ez ad életet, szabadságot a felemelkedéshez, az ehhez szükséges képességek kifejlesztését minden egyes emberben, és nem csak a merev dogma egyen-jármát, mely akaratuktól megfosztott rabszolgákat csinál belőlük, elnyomja a szabad fejlődést, és így nem csak akadályozza a felemelkedést, hanem sokak számára teljesen lehetetlenné is teszi. —

Az az ember, aki ismeri a Teremtés törvényszerű működését, gyorsan felismeri benne Isten magasztos akaratát is. Ha helyesen alkalmazkodik hozzá, akkor hasznára van a Teremtés, tehát az út is csak a boldog felemelkedést szolgálja; hiszen akkor helyesen áll Isten akaratában. Ezért az ő útja és élete Istennek tetsző lesz! —

Nem az ájtatoskodó szemforgatás, nem a bűnbánó vergődés, térdepelés, könyörgés, hanem a megvalósított ima az, ami friss, örömteli, tiszta tettben elevenedik meg. És nem is siránkozó könyörgés az út megmutatása végett, hanem azt jelenti, hogy hálás, felfelé irányuló tekintettel látni ezt az utat, és boldogan menni rajta.

Vagyis teljesen másképp néz ki minden élet, amit Istennek tetszőnek lehet nevezni, mint ahogy eddig képzelték. Sokkal szebb, szabadabb! Ez azt jelenti: helyesen állni a Teremtésben, úgy, ahogyan azt Teremtőtök a Teremtés által akarja! Képletesen szólva az ember itt ragadja meg Isten kezét, melyet Ő ezzel az emberiségnek kínál.

Ezért még egyszer felszólítalak: vegyetek végre mindent ténylegesen, valóságosan, többé már ne képletesen, és akkor a mostani halott árnyak helyett ti magatok is valóságosak lesztek! Tanuljátok helyesen megismerni a Teremtést és annak törvényeit!

Ebben rejlik az út felfelé, a Fényhez!