36. Asztrológia

Királyi Művészetnek nevezik, és nem is ok nélkül. Persze nem azért, mert az asztrológia minden művészetek királya, éppoly kevéssé azért, mintha esetleg csak földi királyok számára lenne fenntartva, hanem azért, mert annak, aki valóban képes volna használatára, a szellemiségben királyi rangja lehetne, hiszen sok történésnek és meg nem történésnek lenne így irányítója.

De nincs egyetlen földi ember sem, akire e képességek rá lennének ruházva. Következésképpen minden e területen végzett munkának csupán siralmas próbálkozásnak kell maradnia, megbízhatatlannak, ha gyakorlója komoly szándékkal végzi, és bűnösnek, ha a mély komolyság helyett önteltség és beteges fantázia játszik közre.

A kizárólag a csillagok állása szerint végzett számítások általában csak keveset használhatnak; hiszen a csillagok sugárzásaihoz hozzátartoznak az adott helyen megnyilvánuló földsugárzások is, továbbá feltétlenül hozzátartozik az eleven finomanyagúság működésének teljes köre, mint például a gondolati formák világa, továbbá a karma, a Sötétség és a Fény áramlatai az anyagiságban, és még sok minden más is. Ki az, aki ezután még azzal dicsekedhet, hogy pontosan és világosan áttekint mindent egészen az anyagiság legmélységesebb mélységéig és legmagasabb magaslatáig!

A csillagok sugárzásai csak utakat és csatornákat alkotnak, melyeken összefogottabban tud eljutni minden finomanyagúlag élő az emberi lélekhez, hogy ott kihasson. Képletesen így is lehet mondani: a csillagok adják meg a jelet az időpontok számára, amikor a visszafelé áramló kölcsönhatások és más befolyások a csillagok sugarai által vezetve összefogottabban, zártabban tudnak áramlani az emberre. A csillagok kedvezőtlen vagy ellenséges sugárzásai az illető személy számára a finomanyagú világban lebegő rossz áramlatokhoz csatlakoznak, a kedvező sugárzások ellenben, az azonos jellegnek megfelelően, csak jókhoz. Ebből az következik, hogy a számítások önmagukban véve nem teljesen értéktelenek. Ám közben alapvető feltétel, hogy az embert érő kedvezőtlen sugárzáskor kedvezőtlen kölcsönhatásoknak kell visszatérniük, a kedvező sugárzáskor pedig kedvező kölcsönhatásoknak. Különben semmilyen kihatás nem jöhet létre. Amikor a csillagok sugárzásai más erőkhöz nem kapcsolódnak, azok akkor sem illuzórikusak, vagy hatástalanok, hanem bizonyos önműködő kihatással is rendelkeznek, mely bizonyos értelemben akadályként működik. Ha a finomanyagú világban valaki számára csak rossz visszahatások esedékesek, és ilyenek vannak folyamatban, akkor ezek tevékenysége azokon a napokon vagy azokban az órákban, amikor a csillagok sugárzásai kedvezőek, mindenkor a besugárzás módja szerint vannak akadályozva, visszatartva vagy legalábbis erősen gátolva. Ugyanez természetesen fordítva is érvényes, tehát a folyamatban lévő jó visszahatásoknál a kedvezőtlen besugárzás által a kedvező hatások a kedvezőtlen sugaraknak megfelelő időben szünetelnek.

Ha tehát a csillagok sugárzásainak csatornái az azonos jellegű hatások hiányából adódóan üresek, akkor legalább időnként akadályként szolgálnak a másfajta, esetleg éppen akkor érvényesülő kölcsönhatások számára, úgyhogy ezért sohasem maradnak teljesen hatás nélkül. A jó sugarak nem mindig csupán jót hoznak, vagy a rossz sugarak nem mindig csak rosszat, amikor az illető számára a megfelelő visszahatás nincs jelen.

Az asztrológusok nem mondhatják erre: „Tessék, mégis igazunk van.” Hiszen az ő igazuk csak feltételes, és nagyon le van szűkítve. Nem jogosít fel a gyakran nagyképű feltevésekre és üzleti önmagasztalásokra. A csillagok üresen futó sugárzási csatornái hozhatnak ugyan megszakításokat, de mást nem, se jót se rosszat. Hozzá kell azonban tenni, hogy a rossz visszahatások megszakítása bizonyos értelemben már önmagában véve is egyfajta jót jelent. Időt teremt annak, akit a rossz nagyon sanyargat, hogy fel tudjon lélegezni, és erőt nyerjen ahhoz, hogy a később érkező visszahatásokat el tudja viselni.

Az asztrológusok számításait mindezek ellenére üdvözölni lehetne, ha nem vennénk figyelembe azt a sok hűhót és reklámot, melyet annyian csinálnak körülötte. Ezen túl azonban vannak még más fontos tényezők is, melyek nagyon megbízhatatlanná teszik a számításokat, úgyhogy a valóságban nagy általánosságban több kárt okoznak, mint hasznot.

Ugyanis nem csupán azt a néhány csillagot kell figyelembe venni, melyek jelenleg az asztrológusok rendelkezésére állnak a számításokhoz. Számtalan más, az asztrológusok által még csak nem is ismert csillag is olyan nagy szerepet játszik, csökkentve, szilárdítva, keresztezve és csúsztatva a hatásokat, hogy a számítások végső alakulása lehet gyakran épp az ellenkezője annak, amit jelenleg akár a legjobb asztrológus is meg tud állapítani.

Végezetül van itt még egy további meghatározó szempont, a legnagyobb és a legnehezebb: minden ember lelke! Csak az, aki minden más követelmény mellett pontosan fel tud mérni minden egyes lelket, annak minden képességét, minden tulajdonságát, karmája alakulását, továbbá törekvése teljességét is, röviden, a lehető legpontosabban fel tudja mérni a lélek tényleges túlvilági érettségét vagy éretlenségét, az merészkedhet esetleg számításokat végezni! Bármennyire kedvezőek is az ember számára a csillagok sugárzásai, mégsem érheti semmi fényes, tehát jó, ha lelke állapotából kifolyólag sok sötét dolog van körülötte. Ellenkező esetben azonban azt az embert, akinek lelkiállapota csak a tisztaságot és a fényt tűri meg maga körül, még a legkedvezőtlenebb csillagáramlatok sem nyomaszthatják annyira, hogy komoly baja származhatna belőle, és végül mindennek mindig jóra kell fordulnia. Isten mindenhatósága és bölcsessége nem olyan egyoldalú, mint ahogy azt az asztrológia tanítványai számításaikkor képzelik. Isten nem teszi függővé az emberek sorsát, tehát jó és balsorsukat csupán a csillagok sugárzásától. Persze a sugárzások nem csupán az egyes emberek esetében működnek közre ily erőteljesen, hanem a világ egész történésében is. Ám ezek is csak eszközök, melynek működése nem csak hogy összefügg sok más hatással, hanem valamennyi lehetséges megnyilvánulásuk ezért függni is fog tőlük. Még ha oly sok asztrológus véli is úgy, hogy intuíció alapján dolgozik, sugallatra, inspiráció hatása alatt, akkor sem tud olyan szintű elmélyülést elérni, hogy az embernek sokkal nagyobb bizalommal szabadna lennie a számítások valódisága iránt.

Az ő sugallataik nem jöhetnek magas szintekről; azok egy összehúzott fátyol és egy mérhetetlen szakadék mögött maradnak, ami elválasztja a mindent áttekintő Szellemet az emberiségtől. A számítások egysíkú fércművek maradnak, hiányosak, hézagosak, röviden: tökéletlenek. Nyugtalanságot visznek az emberek közé. A nyugtalanság azonban a lélek legveszélyesebb ellensége, hiszen megrengeti a természetes védelem falait, és gyakran éppen ezért engedi be a rosszat, mely különben nem találna hozzá bejáratot. Nyugtalanná válik sok ember, aki azt mondogatja magának, hogy éppen rossz sugárzások érik, vagy elbizakodottá, és ezért gyakran ostobává, ha meg van győződve arról, hogy éppen jó sugárzásoknak van kitéve. A számítások hiányossága miatt csak felesleges gonddal terhelik magukat, ahelyett hogy mindig szabad, boldog szellemük lenne, mely több erőt mozgósít a védekezésre, mint amennyit a legerősebb rossz áramlatok képesek lennének elnyomni. Ha másként nem megy, az asztrológusoknak nyugodtan folytatniuk kellene munkájukat, és meg kellene próbálniuk tökéletesíteni magukat, de csendben és saját maguk részére, mint ahogy közülük azok így is cselekednek, akiket komolyan lehet venni! Más embereket pedig jelenleg meg kellene kímélniük az ilyen tökéletlenségektől, mert pusztítóan hatnak, és gyümölcsük az önbizalom megrendülése, a szabad szellemek káros megkötése, melyet feltétlen el kell kerülni.