10. A szellemi szintek II

PARSIFAL! Mennyire ismert e szó a földi emberek között, akiknek azonban még csak sejtelme sincs az igazságról.

Parsifal egy költemény, egy legenda! Ezzel igazat is mondanak, ha arra céloznak, amit a jelenkorban tudnak a szóról; hiszen a valóságban ez nem is más, mint egy költeménnyé vált legenda, mely egy korábbi tudás töredékeként még fennmaradt.

Ahogyan korábban már mondtam, régen, nagyon régen mindig csak kis töredékek érkeztek a szellemi szintekről egészen e Föld durvaanyagúságáig.

A ma ismert Grál-legendák költői egyáltalán nem az elsők, aki foglalkoztak vele, és akik munkájuk során, az elmélyülés révén még képesek voltak megsejteni a Fény néhány fölvillanását.

Messze, messze van már az az idő, amikor az első utalások a Fényvárra és annak lakóira eljutottak a szellemi szintekről egészen a Földig, s velük együtt a hír a Szent Grálról.

Tiszteletteljes csodálkozással és gyermeki bizalommal fogadták ezt akkoriban a Föld lakói, akik még zavar nélkül együtt tudtak működni a lényszerűekkel, és szívesen kérték ki tanácsukat. Anélkül, hogy maguk tudták volna, az emberek szellemi szikrájuk sugárzásaival viszont segítették a lényszerűeket, és így bontakozott ki egyre jobban a Teremtés a durvaanyagúságban, a szellemi szikrákkal együtt, melyek gyönyörű virágzást ígértek.

Akkoriban, jóval a Földön ma ismert nagy átalakulások előtt, még mielőtt az emberek az észt bálványukká emelték, és ezért elszakadtak a Fénytől és elbuktak, létrejött a fényes várral a kapcsolat; hiszen a sugarak akadálytalanul áradhattak le egészen a Földig, és e sugarakban a földi emberek már megsejthették Parsifalt.

De azután, az emberek által előidézve, bekövetkezett a bálvánnyá emelt ész uralma, és ezzel együtt megszakadt a kapcsolat a Fényvárral, mely önműködő következményként a róla való tudatlanságot, az érzés általi szellemi megsejtés lehetetlenségét vonta maga után.

Végül a lényszerű befogadásának még a képessége is elszáradt, és az egész magától értetődő átélés a lényszerű segítőkről szóló tudásban a mesék birodalmába süllyedt, úgy hogy az addig egyenesen felfelé törekvő fejlődésben teljesen váratlanul egy rés keletkezett.

Ha az emberek olyanok maradtak volna, amilyenek az általam megnevezett időben voltak, akikhez a Földre már megérkeztek az első hírek a fényes várról és Parsifalról, akkor mára a folytonos emelkedés révén tényleges urai lennének a durvaanyagúság egészének, a legjobb, építő értelemben. Senki sem pusztult volna el az átalakulásoknál sem, melyeknek az érlelődő fejlődés folyamán időről időre be kellett következniük.

A nagy katasztrófák mindig a fejlődés szükségszerű velejárói voltak, de annyi sok nép elpusztulása nem, mely velük eddig majdnem mindig együtt járt.

Ha az emberek könnyelműen vétkezve nem adták volna fel a kapcsolatot a lényszerű segítőkkel és a fényes magasságokkal, akkor minden baj előtt mindig időben lettek volna figyelmeztetve, és az ország veszélyeztetett részeiről el lettek volna vezetve, hogy el tudjanak menekülni a pusztulás elől! Hiszen így történt ez annak idején is, amikor az emberek készségesen hagyták, hogy vezessék őket a Teremtő által a lényszerű és szellemi világból nekik rendelt segítők, akikkel örömmel és hálával telve igyekeztek fenntartani a kapcsolatot.

Így azonban később önmagukat fosztották meg e felbecsülhetetlen segítségtől az ész önhitt okosnak-lenni-akarása által, és ezzel többször kikényszeríttették fájdalmas pusztulásukat, ahogyan most is ismét kikényszerítik, mivel nem akarnak többé hallgatni az utolsó hívásra a Fényből, és tévesen azt hiszik, mint oly gyakran, hogy mindent jobban tudnak!

Az ínség, a kétségbeesés és a pusztulás mindig csupán a téves magatartás teremtéstörvény-szerű kölcsönhatása, amit végeredményben nem nehéz megérteni, ha az ember akarja! Ebben egy annyira egyszerű és világos magától értetődőség rejlik, hogy később alig fogjátok megérteni, hogyan történhetett, hogy ilyesvalamit nem vettetek észre és nem ügyeltetek szigorúan arra, hogy így az összes szenvedést nemcsak hogy megtakarítsátok, hanem azt ráadásul örömre is változtassátok.

Ma ti magatok is elég világosan látjátok, hogy ez ellen egyetlen ember sem tud valóban védekezni. Egyetlen nép sem, az egész emberiség egyesített akarása sem lenne erre képes; hiszen a Teremtésben Isten akaratával szemben minden csupán tőle függő teremtmény marad! Sosem lesz másképpen.

Így mindig csak a megkötött és megkötő észnek való alárendeltségből adódó téves magatartás volt az, melynek – természetes következményként – már sok egyénnek és teljes népeknek kellett áldozatul esniük, mivel kizárták magukat a magasabb vezetés általi megmenekülés minden lehetőségéből.

Ebben könnyen felismerhetitek az isteni törvények hatásának mérhetetlen egyszerűségét, és azt is láthatjátok, hogy mit mulasztottak el maguk számára az emberek.

Ma ezzel egy gyors bepillantást adtam nektek a Teremtésnek abba a nagy működésébe, mely az embereknek már oly sok fejtörést okozott, hogy az Üzenet segítségével láthassátok, hogy az embernek minden boldogtalanságáért, félelméért és szenvedéséért csakis saját magát kell okolnia, és azt is, hogy sok mindent elkerülhetett volna, ha önfejűen nem tért volna téves utakra.

Minden történést, mely a Teremtésben lezajlik, világosan felismerhettek és megmagyarázhattok az Üzenet által. Tudtok a teremtéstörvények megváltoztathatatlan kihatásáról, melyeket leírtam nektek, ismeritek azok könnyen áttekinthető egyszerűségét és nagyságát.

Egyre jobban meg fogjátok tapasztalni, hogy az Üzenettel minden folyamat helyes magyarázatához adom a kulcsot, és ezért az egész Teremtéshez!

Serényen és fáradhatatlan éberséggel hatoljatok fokozatosan a mélyére, s akkor majd megtaláljátok az utat az örök élethez, melyen csak járnotok kell, hogy elérjétek. –

Az emberek tehát még az ősidők előtt megkapták Parsifalról az első és igaz híreket. A tudás róla szájról szájra, szülőről gyermekre szállt.

De a Teremtés működésével való kapcsolat tisztaságának a visszahanyatlásával az eredeti tudás továbbadása fokozatosan elhomályosodott, s a növekvő ész azt észrevétlenül elferdítette, és végül megcsonkította, s csak mint legenda maradt vissza, mely többé semmilyen hasonlatosságot nem mutatott az egykori tudással.

A nemeslelkűségre törekvő emberek azután egyre újra elővették e legendatörmelékeket, és megpróbáltak belőlük valamit durvaanyagúlag itt, a Földön csinálni, mivel úgy vélték, hogy e hagyományok eredetének egykor egy messze a régmúltból visszamaradt földi előképben kellett gyökereznie.

Ezt akarták fölújítani, és ezt gyakran megpróbálták a nagy korszakokban. Innen adódik, hogy sok kutató ma ismét az elmúlt évszázadokból származó földi próbálkozásokban véli megtalálni a legendák eredetét, anélkül azonban, hogy rátalálna a valóságra.

Az ember nem jut ki a zűrzavarból, bármennyire is igyekszik; hiszen hiányzik neki az összefüggés a valóságossággal, melyet újra meg akarok neki adni, hogy minden téveset kiirtsak.

Parsifal! Nem lehet elválasztani Imanueltől; hiszen Imanuel Parsifalban van és benne működik. Azt is lehet mondani, hogy Parsifal Imanuelnek Elisabeth Őskirálynő által kialakított burka, mely által Imanuel a Teremtés csúcsán állva működik, mely csak belőle jöhetett létre, és máskülönben nem létezne, sőt nem is létezhetne; hiszen Imanuel Parsifalban a Teremtés eredete és kiindulópontja.

Ő Isten alkotó Akarata és Isten vele, benne van. Azt, hogy ilyesvalamit annyira le lehetett húzni, hogy ráadásul olyan személy keletkezzék belőle, amilyet ma a földi emberiség Parsifalként képzel el, azt is csak a földi emberiség tudja megtenni, mely mindent a porba tipor esze által, ami maga is a por szülötte.

Bármit próbál is az emberiség eszével befogadni, azt természetes történésként a porba nyomja, tehát lerángatja földi felfogóképessége határai közé. Ezzel mindent a durva anyagiság szűk határai közé állít, a legmagasztosabb be lesz burkolva a legnagyobb lehűlés zónájában végzett lassú mozgásnak a sűrűségébe és súlyába; így az teljesen magától értetődően még csak hasonlítani sem fog az így lerángatott igazság valóságához, mely teljesen más viszonyok között és olyan magasságokban található, amilyet az emberi szellem sem képes felfogni, hát még mennyivel kevésbé a földhöz kötött ész!

A „porba húzni” kifejezés itt nem azt jelenti, a mocsokba nyomni, hanem pusztán földivé tenni!

A „por” és „porban született” kifejezés a durvaanyagúság fogalmának helyére lett állítva, ami több embernek talán sokkal könnyebben lesz érthető, mert a népnyelv így használja. –

Tehát ez Parsifal! Az Első a Teremtésben! Egy lénytelen magot hordoz magában Istenből, össze van kapcsolva és az idők végezetéig össze is lesz kapcsolva Imanuellel, mivel belőle kiindulva hat, és így uralkodik a Teremtésekben. Ezért nevezik őt a királyok királyának, a Fény Fiának, a Fény Fejedelmének is.

Most állítsátok mellé a költemények alakját! Micsoda lehetetlen torzképet láttok magatok előtt. De ha az ember képes áttekintheti az egészet és három nagy részre választja, érthető lesz, miként történt mindez.

Hagyjátok azonban a három rész mindegyikét önállóan képileg felelevenedni szellemetek előtt. Csak így tekinthetitek át az egészet, és érthetitek meg, hogy mit is próbálok ezáltal számotokra elmagyarázni.

A megértéshez szükséges első alapvető dolog:

Parsifalt, mint a Fény Fiát, úgy kell elképzelni, mint aki fentről érkezik a Teremtésbe, nem pedig lentről van felemelve; mint a Kezdetet és a Véget a Teremtésben, az Alfát és az Omegát minden működés számára az isteniségen kívül, és ezért a Szent Grál királyát, a Teremtés Királyát!

A második:

Parsifal nagy tisztító műve, mely őt személyesen vezeti át a világokon, fenntartás nélkül megkívánja, hogy minden rosszat saját maga tapasztaljon meg, személyesen ismerjen meg, és hogy e mű Lucifer megbilincselésével fejeződjék be a Teremtések és valamennyi teremtmény védelmére, melyek megmaradnak a tisztítás után.

A harmadik:

A kifejlődöttek, tehát az anyagiságban lévő emberi szellemek bukása és nagy kudarca szükségessé teszi téves önakaratuk szétverését, Isten akaratának a közvetlen beiktatását az Ezeréves Birodalom felépítése révén, míg az emberiség minden akarása önszántából bele nem illeszkedik Isten akaratába, és így teljes mértékben biztosítódik a Teremtések további zavartalan fejlődése a Fény által átjárt mozgáskörök vibrálásában. –

Az, aki a három részt külön-külön jól megérti, és azt képes legalább mint képet világosan elképzelni, az egészen jól meg tudja érteni, hogyan jöttek fokozatosan létre a mai téves költemények. A három történésből származó részleges hírek olykor-olykor elhatoltak egészen a Földig sok mindent előre meghirdetve belőlük.

Az emberek a megértés hiánya miatt mindent belepréseltek a legsűrűbb anyagiság durva fogalmaiba, a Földre helyezték át, és így egy olyan főzetté keverték, melyből az utolsó költemények keletkeztek.

Pontosan kell követnetek szavaimat, meg is kell őket fogadnotok, és a három rész eleven képét mint hatalmas különálló történéseket kell elképzelnetek, melyekről csak részhírek hatolhattak el a Földig az erre nyitott csatornákon keresztül, melyek alaposan eltömődtek, és amúgy is csak olyan zavaros dolgokat engedtek át, melyek már összekeveredtek az emberek által kigondolt dolgokkal, s mint üledék rakódtak le ezekben a csatornákban.

Tisztán és világosan már évezredek óta semmi sem tud egészen a Földig hatolni.

Mindezzel most csak olyan folyamatokra gondolok a Teremtésben, melyek kényszer útján a téves akarás révén kudarcot vallott teremtmények fejlődéséből adódnak, és magyarázataimmal mindenekelőtt ezt az egyetlen utat követem! Minden mást még félre teszek. Ebbe nincs belefoglalva Jézusnak, az Isten Fiának a megváltói műve, mellyel a földi embereken próbált segíteni; hiszen az a Szeretet egy különálló műve volt.

Pontosan kell követnetek, különben nem tudjátok megérteni. Talán jó, ha ezért azt is elmagyarázom, milyen a folyamat, ahogy beszélek hozzátok:

Magam előtt látom az egész történést, mivel átlátom azt teljes működésében, egészen a legfinomabb elágazódásokig. Mindent egyidejűleg látok a tudásban.

Most azáltal, amit el akarok magyarázni, megpróbálok egy egyenes utat építeni, melyen úgy érthetitek meg a fő dolgokat, hogy egy alapképet nyertek az illető dologról, amit az előadásban be kell fogadnotok. De mindezt előbb egy olyan szűk formába kell belepréselnem, mely idomul a kifejlődött emberi szellemek felfogóképességéhez. Ha ezt elértem, akkor még meg kell találnom a megfelelő szavakat és kifejezési formákat, melyek azt a képet hozzák létre, melyet adni akarok.

Mindez azonban nem egymás után, hanem egyidejűleg történik bennem, és ezután a számotokra átláthatatlan és úgyszintén felfoghatatlan történést, melyben a múlt és jövő a jelenben játszódik le, a folyamatot, melynek jellegét az emberi szellem egyáltalán nem képes elképzelni, egy számotokra elérhető formában adom!

Így cseppenként kaptok a számotokra felfoghatatlanból, és mégis oly módon, hogy a cseppek együtt egy élvezhető és erőteljes italt adnak, mely erősíti tudásotokat és segít felfelé haladni, ha úti elemózsiaként el akarjátok fogadni.

Nagyon gyakran el kell még előbb sok mindent hagynom, hogy máshol, jóval később, még elmondjam, ám azután mindig úgy, hogy az azt a képet egészítse ki, melyhez ténylegesen tartozik; hiszen a Teremtés egész működése a földi emberi szellem felett ahhoz túl gazdagon ágazik szerte, túl eleven és mozgó, hogy akár csak képileg meg tudjon belőle valamit érteni, ha azt nem külön, számára befogadható ábrázolásokban kapja.

Vegyétek a tizedrészét annak a fáradságnak, amit nekem kell vennem, hogy azt nektek előbb egyáltalán elérhetővé tegyem, és ezzel mindent elértetek a magatok számára!

Talán később még ábrázolni fogom, hogy milyen a Fényvár belül, és azután rávilágítok azokra a szintekre, melyek távolabb fejlődhettek ki, egészen le addig a pontig, ahol a szellemiség utolsó lecsapódásaként az emberi szellemi csírák maradtak, hogy az összes anyagiságon át vezető vándorlásuk során megtalálják azt a fejlődést, mely beteljesülésének az ösztönzését és vágyát mindnyájan magukban hordozzák.

Előbb arról festek képet, hogy milyen most, és később talán még arról, hogyan keletkezett egykor; hiszen a történés túl nagy. Előbb tudnotok kell, hogy milyen most; hiszen erre van szükségetek, mivel mindig a jelennel kell számolnotok és a belőle feltáruló jövővel. Ha ebben szilárdan álltok, akkor tovább léphettek a tudásban.

Ma tanuljátok meg felismerni azt a három alaprészt, mely a Parsifal névvel áll kapcsolatban.

2011.
By: Fresh Joomla templates