33. Milyen vagy, ember!

Ez az a kérdés, ami feléd dörög az ítéletkor! Milyen vagy, nem hogy milyen voltál!

Ezért hát légy éber, ha meg akarod állni a helyed az ítéletben! Már hosszú ideje szólítom így az emberi szellemet. De intelmeim nem nyertek meghallgatást. Csak kevesen hallották, akarták hallani a hívást! A többiek úgy vélték, hogy valami sokkal jobb van a tulajdonukban, amit egész mostanáig kielégítőnek tartottak, akár az egyházi tanokban, akár sok szekta kínálatában, vagy mindannak a teljes elutasításában, ami fizikailag nem látható, illetve nem érzékelhető.

De azok, akik hallani akarják, nem túl szigorúak önmagukkal szemben. Nem elég őszinték a szellemükkel szemben. E Teremtés élő törvényeinek hatásában hirtelen szembe kell néznie azzal, hogy „Milyen vagy, ember!”, éppen akkor, amikor erre nem lesz felkészülve. Mert bár éveken át igyekezett olyanná lenni, hogy átvészelhesse a fölötte hatalmas erővel dúló viharokat, nem lesz belőle semmi haszna, ha végül csak egy órára is ellankad. De amikor eljön az ő ideje, akkor mégis összeomlik, mert a történés pillanatában nem volt olyan éber, mint amilyennek lennie kellett volna a Fény erejében, ami erre a célra megadatott neki. És ez egy éjszaka alatt eljön!

Kinek sok adatott, attól sok kívántatik! A szellem és a test legnagyobb fokú buzgósága kérlelhetetlen törvény minden felemelkedésre irányuló fejlődés és a Fény szolgálata számára! Ez az erő számotokra sorsszerűvé válik, ha rendületlenül nem abban az értelemben használjátok, ahogy megadatott nektek! Magasba emel titeket vagy lenyom, megerősít vagy szétzúz, pontosan aszerint, milyenek vagytok belső lényetekben.

A Fény ereje mellett a középút kizárt! A tétlenség úgymint a jószándékú passzív várakozás ugyanahhoz az eredményhez vezet mint a helytelen alkalmazás, vagyis a bukáshoz!

Az akaratnak tetté kell válnia, ha most elérnek titeket a hullámok, melyek  minden egyénnek eleve elrendeltettek már születésétől fogva!

Most minden földi ember számára eljön az idő a megtisztulásra vagy a megsemmisülésre. Rászáll a törvény szerint, és eközben egyedül ő tartja a sorsát a kezében.

Nem ugyanabban az órában jön el mindenütt, de mindenkit úgy talál el, ahogy ez számára eleve elrendeltetett! Ez utolsó rostálás számba megy az ítélet előtt!

Csak az, aki képes győzedelmesen átélni ezt az önműködő rostálást, az van ezáltal kiválasztva a cselekvésre! Az ezeréves birodalom felépítésére!  És mindezt egyedül a saját kezében tartja!

Ha nem fogadja el ezt az intelmet, amit oly sokszor adtam, olyan komolyan a maga számára, ahogy mindenki által el kellett volna, akkor most a kérlelhetetlen igazságosságban káros következményeket vesz magára; mert amilyen ő, ez aszerint találja el őt! Pontosan a valóságnak megfelelően, nem pedig aszerint, hogy milyennek képzeli magát!

Itt megmutatkozik, hogy elhivatottsága beteljesítésére törekedve ki használta ki teljes mértékben az erőt, illetve ki csak játszadozott vele hiú emelkedettségben, legyen az bármi csekély is. Nyilvánvalóvá lesz, hogy kiben volt komoly akarat a szolgálatra, illetve ki akart csak ott lenni, hogy semmiből ki ne maradjon.

Jaj, ahol a beképzeltség vagy a hamis becsvágy be tudta fészkelni magát, úgyhogy a valódi alázatnak már nem maradt semmi hely! Ez rémisztően megmutatkozik azon, aki ezzel hagyta magát megmérgezni, és félre hajítja őt.

Mondom néktek, egészen a legapróbbig minden mérlegelve lesz és megmérettetik ami bennetek moccan, még az is amit ti magatok betemetettnek véltek, amennyiben az valóban nem vált le rólatok! -

Aggódom értetek; mert a végső fázist magatoknak kell megvívnotok, hogy alkalmasnak bizonyuljatok vagy elbukjatok!

Mindazonáltal szeretném nektek ma még elmagyarázni, hogy ez teljes bizonyossággal eltalálja a gyengeségeiteket, nagyokat és kicsiket, hogy ezáltal kiégettessenek, és többé már ne akadályozzák a tiszta alkotó tevékenységet az örömteli  szolgálatban! Ezekből nem marad semmi. Most a megtisztítás folyamatának tüzén mentek keresztül, melyben helyt kell állnotok, ha nem akartok elpusztulni benne.-

Aki azonban igazán és helyesen áll, komoly szándékkal, hogy alázattal szolgáljon, azt ezek a hullámok csak megerősítik, és rajtuk keresztül a nagy erőfeszültségben magasra lesz emelve, ami meghozza számára az utolsó áttörést felfelé, ami végül is felkészíti őt feladata elvégzésére a Grál szolgálatában! –

A földön minden embernek át kell ezen mennie. Ettől senki nem lesz megkímélve.

Azt is el akarom nektek magyarázni, milyen az a folyamat, aminek alá lesztek vetve, hogy tudatosan menjetek át ezeken a heteken. De ne feledjétek, hogy ez a tudás is növeli a felelősségeteket!

Mert minden embernek, aki ma él a földön, már születése napjától úgy van beállítva a pályája, hogy abban az időszakban, ami most karnyújtásnyira van, ki lesz téve bizonyos sugárzásoknak, melyek hatásukban előkészítik a végső ítéletet, utolsó rostálásként, ami dönt a sorsáról. Ez az időszak mindenkinél hónapokig tart. Ezt nem lehet csupán néhány óra vagy nap alatt átélni. Ez elől senki sem menekülhet. Ezt nem lehet megállítani vagy eltéríteni, vagy akár egyetlen másodperccel is késleltetni!

Továbbá ehhez jön ide föntről a Fény új nyomása, ami ezeket a hatásokat kiváltja és felerősíti. Oly erőteljesen, hogy ennek a Fény-nyomásnak semmi nem képes ellenállni, legyen az bármilyen szilárd és szívós is.

Így áll az ember egy bizonyos ideig, mint a zuhany alatt, ami minden irányból jön, és amit mindenképpen el kell viselnie. Nem menekülhet, nem mozdulhat se előre se hátra, se oldalra, nem védheti meg magát és nem is rejtőzködhet el.

Mindez egy elkerülhetetlen megtapasztalás! Ezt a folyamatot talán a nyomáspróbához lehetne hasonlítani, bár ez a kép nem tükrözi híven magát a történést. Nem csak egy egészen meghatározott nyomásról van szó, amit minden embernek ki kell bírnia, ha nem akar alatta összeomlani, hanem ebben a nyomásban élet van és minden mást is életre kelt, mozgásra ébreszt vagy kényszerít, hogy minden alatta található mozogjon, még az is, ami szunnyad.

Ahogy ez a történés az egész Teremtésben, ennek megtisztítása során zajlik, ez most úgy megy végbe egyidejűleg az egyéneknél is, akiket ebből nem lehet kizárni, hanem akikre ez a legszigorúbb módon lesújt. Az, ami így felébred illetve feléled az tovább lesz erősítve, tekintet nélkül arra, hogy az jó vagy rossz. E felélénkítés által megnövekszik!

De a gonosz, mivel más jellegű, dacol e Fény-nyomással, és megnövekedvén fokozza az ellenállást is, amivel azonban csak önmagának okoz szükségszerűen fájdalmat, mert az erős Fény-nyomás nem visszakozik egy hajszálnyit sem. Így a gonosz a szó szoros értelmében maga kényszerül fejjel menni a falnak, hogy összeomolva elpusztítsa magát.

Ezzel persze csak egy képet adok nektek. De ez tényleg megtörténik; mert a gonosz kénytelen önmagát elpusztítani minden porcikájában saját mozgása által, ami a Fény nyomására oly nagy mértékben felfokozódott. Az összes tévedés és hamis nézet is teljesen ki lesz szolgáltatva az önpusztításnak, mert nem kerülhetnek semmilyen pártoló kapcsolatba a Fénnyel.

Képzeljetek el most egy embert, aki magában számos hiányosságot és hibát hordoz, és nem hajlandó minden erejét megfeszítve megszabadulni tőlük. Ennek az lesz az elkerülhetetlen következménye, hogy az ő fizikai teste sem lesz képes elviselni az erős rázkódásokat és elpusztul, vagyis szintén össze kell omlania, míg kisebb számú makacs hibánál a fizikai test csak kis mértékben fog együtt szenvedni.

Ez a testet természetesen mindig ott érinti, ahol a gyenge helyek támadási pontokat kínálnak, vagy ahol valami betegség lappang. Nagyon is lehetséges, hogy sok embernél az agysejtek lesznek a támadási pontok, ami aztán a gondolkodás zavarodottságához vezet, amit tévesen szellemi zavarodottságnak neveznek. A valóságban csak az ész az, ami ki van téve a zavarodottságnak, soha nem a szellem! Csak a földi agy működése szenved zavarban, mert olyan, hogy szellemi zavarodottság egyáltalán nem létezik.

Az ilyen beteg kóros zavarodottsága a földi halállal, vagyis a test félretételével azonnal megszűnik.

Éppen az agytevékenység zavaraiban nyilvánul meg számos iskola bűne, amelyek túlterhelték a fiatalok előagyát olyan dolgokkal, melyek gyakorlati alkalmazására egyáltalán nincs szükségük a földi életben. Ez a hiábavalóság katasztrófává és bűncselekménnyé vált; mivel ennek következtében nem maradt sem erő sem idő arra, ami szükséges lett volna, és ami valóban minden ember számára nélkülözhetetlen: megismerni Isten akaratát a Teremtésben!

A testre való támadás az ellenszegülő gonosz reakciójában és abban az erőfeszítésben rejlik, aminek a Fény-nyomás hirtelen felerősödése révén be kell következnie. Maga a Fény nem támad, hanem egyszerűen csak van és áll! De rendíthetetlen élcsapatként a Fény-fal egyre közelebb jön, folyamatosan szűkítve a teret, amelyben minden rossznak ki kell élnie magát, míg csak teljesen szét nem zúzódik.

Így van ez azokkal az emberekkel, kiknek a Fényhez való hozzáállásuk helytelen, és ezért nem rezegnek a törvényekben sem. Ám aki a Teremtésben helyesen áll, azt ezeknek a sugaraknak addig a magas határig kell emelniük, ahol már nem áll fenn annak a veszélye, hogy bele lesz rántva az eljövendő bomlásba. Kiégetnek benne mindent, ami nincs teljes összhangban e Teremtés törvényeivel. De csak akkor, ha az ember erre lehetőséget biztosít, rendíthetetlen és kíméletlen önlegyőzés révén hibái és rossz tulajdonságai megismerésében. Nagyon meg van számára könnyítve, hogy ezt megtehesse azzal, hogy a sugárzás hatására minden, ami benne rossz felerősödik, és így láthatóvá válik. Az ilyen hibák megjelenítése azonban nem kényelmes képekben történik, mint ahogy ezt az ember saját szellemi lustaságában tévesen ismét elvárná, hanem erre már törekednie kell, különben nem válik a javára illetve nem lesz a segítségére. Ő maga is érzékelheti, ha erre őszinte akarással szemet nyit! Aztán azonnal látni fogja hol botladozik és miben ütközik embertársaival. Egy kis erőfeszítéssel ez gyorsan felismerhető embertársai vele szembeni viselkedéséből; mert ha valóban emelkedni akar, akkor nem fogja többé minden dologban, a kisebb nagyobb összetűzésekben és nézeteltérésekben, a harmónia minden megbontásakor, másoknál keresni és megtalálni vélni a hibákat, hanem csak önmagánál! Ily módon még időben felismer mindent, ami hiányzik neki. Vagyis csak a megtapasztalásban! Számára nincs más mód eljutni a megismerésig.

Ha így tekint szét maga körül, akkor már megtette a legnehezebb lépést győzelemre vezető harcában! Számára ebben az első lépésben rejlik a legfontosabb dolog! Ha ezt figyelmen kívül hagyja, akkor soha nem jut át, hanem el kell buknia, legyen bármilyen jó is az akarata. Ha azonban elhanyagolja ezt a lépést, akkor megfelelő akarata sincs, hanem itt megtévesztette, és akár önelégültségből akár lustaságból becsapta magát, és így az ilyen feltevések gyümölcse vissza fog rá hullani.

Teljesen másképp áll a dolog azokkal, akik igazán őszinte akaratot hordanak magukban, amit mindig tettre váltanak, és nem maradnak meg csupán az akaratnál.

Az ilyenek a Fény nyomása révén saját jó és tiszta törekvésükben váratlan, hatalmas erősítéshez jutnak, ami az ítélet számára megszabott határ fölé emeli őket, garantálva biztonságukat, mihelyt kitör a vihar, mely az összes többit a bomlás régióiba rántja, ami egyenértékű az örök kárhozattal.

Ébredjetek fel, ti emberi szellemek! Már egy napnyi vesztegetni való időtök sincs!

Az Isten Fia egykor már intő módon szólt hozzátok: Bocsáss meg felebarátodnak! Tudod, hogy mi rejlik ebben? Mindenről túl felületesen gondolkodtok, az Igében, amely oly kimondhatatlan kincseket rejt magában, sem akartok magatoktól kutatni.

Az embertársatoknak való megbocsátás abban kezdődik és végződik, hogy nem törődtök az ő hibáival! Nem kerestek hibákat őbenne! Más szóval, hogy ebben a tekintetben csak magatokkal kell törődnötök! Először keressétek és tegyétek félre saját hibáitokat, mielőtt megpróbáljátok felebarátotok szemére vetni az ő hibáit!

Jézus jól tudta, hogy teljesen kitölti földi létetek idejét, ha kellően törődni fogtok saját magatokkal, hogy előre haladjatok, és úgy érlelődjetek, ahogy kell.

Vizsgáljátok először csak önmagatokat, csak akkor értitek meg embertársaitokat! A megértésben azonban a megbocsátás rejlik.

De hány ember van a földön, aki így cselekszik! Egy sem fogadta magába ily módon Isten Fiának Igéjét. Egyetlen szót sem, nemhogy az egész tanítást. Éppen e követelmény figyelmen kívül hagyásában rejlik a legnagyobb hiba! Ezzel vétkeztek legfőképpen … és ezzel szalasztjátok el a legtöbbet, igen, ezzel veszítitek el az egész léteteket! És ennek ellenére abban reménykedtek, hogy helyt fogtok állni!

Milyen vagy, ember!” Ez nem kérdés, hanem követelmény! Ezen össze kell törnötök, ha csak gyorsan meg nem gondoljátok magatokat! Figyelmeztetlek benneteket! Sokan már a szakadék szélén álltok és lezuhantok, hacsak az utolsó pillanatban minden erőtökből vissza nem rántjátok magatokat! Többé már ne keressetek hibákat másokban, hanem csak önmagatokban!

Ne vessétek el az utolsó támaszt, amit a legnagyobb veszély pillanatában nyújthatok nektek!

Ezt már oly gyakran egyáltalán nem szívleltétek meg, pedig az Isten Fia minden kiejtett mondatában felajánlotta nektek. Akkor is, amikor így szólt hozzátok: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

A jelentése itt is ugyanaz. Mindig ugyanazt a tanácsot adta nektek, amivel bátran léphettetek volna előre, ha valóban akartatok volna! Ám ehhez magatoknak kellene gondolkodni és magatoknak kellene cselekedni, és ez túl nagy követelmény volt! Ez keserűen, nagyon keserűen megbosszulja magát!

Ezért hát legyetek végre éberek, és ne ábrándozzatok többé se a múltról se a jövőről, hanem éljétek meg a pillanatot, a jelent! Egyedül ez válhat még a javatokra!

„Milyen vagy, ember!” Ezt követeli a Teremtés törvénye az ítéletben! -

Emiatt szeretnék adni még egy intelmet, mielőtt e komoly követelménynek fel kell ébresztenie titeket a hamis káprázatból!

Ne azzal foglalkozzatok, hogy valamikor mik voltatok már itt a földön! Ez az ismeret az ítélet során nem segíthet rajtatok; mert nem jön számításba! Csak később, amikor érettebbek lesztek, akkor mondhat sokat számotokra! Aztán levonhatjátok belőle a tanulságot, ami a jelen számára sok hasznot fog hozni, ha gondolkodásmódotokban helyesen álltok hozzá.

Csak a kíváncsiság vagy a hiúság késztet néhányatokat erre oly állhatatosan rákérdezni. De ti ebből a tudásból nem azt merítitek, amit már ma megtehetnétek és meg is kell tennetek: elégedettséget és hálát a jelenlétért; hiszen ezidáig mindent megélhettetek a földön! Nincs köztetek senki, aki már ne lett volna földi értelemben gazdag, illetve ilyen vagy olyan módon uralkodó pozícióban. Egy sincs, aki már ne élvezte volna e föld minden örömét. Ezért nincs semmi jogotok vagy okotok irigyelni azokat, akik ma uralkodnak, vagy azokat, akik jómódúak, és akik talán a ti virágkorotokban éppen alattatok éheztek és szenvedtek a nélkülözéstől!

Tanulnotok kéne abból, hogy éppen most vagytok olyan helyzetben, amire még szükségetek van, hogy ezt megtapasztaljátok és éretté váljatok benne, vagy jóvátegyétek azt, amit korábban elhibáztatok. Mindkettő csak hálát válthat ki a kegyelemért, amit a megmásíthatatlan törvények működése nyújt nektek, melyek soha nem lehetnek igazságtalanok, sérthetetlen tökéletességükben soha nem hibáznak, és amelyek a legfinomabb árnyalatokig mindig azt hozzák vissza gyümölcsként az embernek, amit ő maga saját szabad akaratának döntéseivel vetésként belehelyezett ebbe a Teremtésbe!

Az őt sújtó szenvedés az ő saját tette, úgymint az öröm is, amit a törvény juttat neki! És amikor szenvedhet vagy nélkülözhet, akkor pontosan tudja, hogy ez vezet a tettek következményeitől való megszabaduláshoz, amiket ő maga követett el, és ezáltal segítséget jelent a felemelkedéshez, ami egyedül képes bevezetni őt a tiszta örömök fényes birodalmaiba. Ha gazdagságban él, vagy éppenséggel uralkodik, akkor az eddig átéltek menjenek intelem számba, hogy mindezt az Isteni törvények értelmében helyesen kezelje, áldást hozva ezzel embertársainak, és hogy ez ne vigye őt le már egyszer sem, hogy az eljövendő létben ne kösse a szenvedés ehhez a földhöz, hanem hogy felemelje őt azok hálája, akik az ő tevékenysége révén képesek voltak megtalálni a boldogságot és a békét.

Ez a tudás ezentúl egyedül erre szolgáljon. Ma azonban hiábavaló önelégültségetekben csak játszadoztok a gondolattal, mik voltatok már valamikor, talán még dicsekedtek is vele, mintha ez ma esetleg valamilyen módon hasznos lehetne számotokra.

Mondom néktek, ha ti magatok nem vagytok képesek ebből hasznot húzni a jelenlegi élethez abban az értelemben, ahogy említettem, akkor ennek nincs semmi értelme, és csak károtokra lehet. Mit számít e Teremtés törvényeinek, hogy valamikor itt a földön császárok vagy királyok, pápák vagy apostolok voltatok: Milyen vagy, ember!” ez az, amit mindenkinek meg kell válaszolnia az átélésben! És a válaszotok a jelen életben rejlik, teljes egyedül a legbelső lényetekben!

És ez a nehéz pillanat előttetek áll! Legyetek éberek! -

Minden órában eljöhet!

Nem mindenkinél ugyanabban az időben, hanem fokozatosan! Minden egyénnél új módon. Ez a mód az ő gyengeségeitől függ.

Ha aztán igaz értelemben erőért esdekel, megadatik neki. Az erő segít neki, feltéve, ha beismeri és igyekszik komolyan legyőzni azokat a hibákat, melyeket önmagában hordoz!

Ezért senki se a másikat méregesse; mert senki sem olyan tiszta, hogy ő magának ne kelljen küzdenie!

2011.
By: Fresh Joomla templates