41. A kis lényszerűek

FOLYTATOM magyarázataimat a lényszerűségről és hatásáról a Teremtésben. Szükséges, hogy előbb egy kis kitekintést nyújtsak a földi ember közelebbi környezetére, ami a földi felfogás számára könnyebb, mielőtt még fentről lefelé haladva megeleveníteném tekintetetek előtt a történés egészének hatalmas képét.

Ezért vegyük elsőként azokat a lényszerűeket, melyek a durvaanyagúsággal foglalkoznak. Ezek sok-sok különböző csoportból állnak, melyek működésük jellege szerint alakultak ki. Vannak például olyan csoportok, melyek teljesen függetlenül működnek az emberi szellemektől, s pusztán föntről vezetik őket, és az új égitestek folytonos fejlődésével foglalkoznak. Elősegítik fönnmaradásukat, valamint pályájukat, éppígy felbomlásukat, amikor a túlérettség miatt szükségessé vált, hogy – a Teremtés őstörvényeinek megfelelően – ismét új alakban jöhessenek létre, és így tovább. De ezek nem azok a csoportok, melyekkel ma foglalkozni akarunk.

A kis lényszerűek azok, akikkel foglalkozni akarunk. Gyakran hallottatok már tündérekről, sellőkről, gnómokról, szalamanderekről, melyek itt a Föld számotokra látható durvaanyagúságával foglalkoznak, ahogy ugyanúgy az összes többi durvaanyagú égitesten is. Ők mind közül a legsűrűbbek, és ezért számotokra is a legkönnyebb megpillantani őket.

Tudtok róluk, de tényleges munkájukat még nem ismeritek. Azt hiszitek, legalább azt tudjátok, mivel foglalkoznak; de hiányzik mindennemű ismeretetek arról, hogy milyen módon valósul meg tevékenységük, és hogyan zajlik e tevékenység mindig összhangban a teremtéstörvényekkel.

Tulajdonképpen mindaz, amit már tudásnak neveztek, egyáltalán nem valódi és biztos felismerés, hanem csupán bizonytalan tapogatózás, amelynél az emberek nagy lármát csapnak, ha néha itt vagy ott találnak valamit, ha az önmagában véve tervszerűtlen és a Teremtés számára oly elenyésző próbálkozások során, hogy megragadjanak valamit, olykor-olykor egy olyan porszemecskére akadnak, melynek létezése gyakran meglepetést kelt.

De ezt sem akarom ma még felfedni, hanem arról akarok előbb mesélni, ami veletek személyesen szorosan összefügg, ami összekapcsolódik gondolkodásotokkal és cselekvésetekkel, hogy legalább az ilyen dolgokban nyerjétek el fokozatosan a képességet a gondos megfigyelésre.

E csoportok, melyekről ma fogok beszélni, szintén a kis lényszerűekhez tartoznak. De nem szabad megfeledkeznetek arról, hogy mindegyik, még a legkisebb lényszerű is, rendkívül fontos, és működésében megbízhatóbb, mint az emberi szellem.

Rendkívüli pontossággal – amilyet el sem tudtok képzelni – történik a rájuk osztott munka végzése, mivel a lényszerűek között még a látszólag legparányibb is egybeolvad az egésszel, és ezért az egésznek az ereje is hat általa, lévén, hogy mögötte támogatón, erősítőn, védelmezőn, vezetőn egyetlen akarat működik: Isten akarata!

Így van ez voltaképpen az egész lényszerűségben, és így lehetne már régóta nálatok is, így kellene lennie, az Utó-Teremtés éntudatra fejlődött szellemeinél.

E szoros kapcsolatnak az az önműködő következménye, hogy bármelyik lényszerű, ha egyszer valahogy nem teljesítené kötelességét, azonnal kitaszíttatna az egésznek a nyomása által, és így elszakadna az egésztől. Ezután el kell csökevényesednie, mert már nem áramlik hozzá erő.

Minden, ami gyenge, ezáltal ki van vetve, és egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy kárt okozhasson.

Ezekről a csak látszólag kicsiny, ám működésük révén mégis oly hatalmas lényszerűekről akarok most beszélni, melyeket még egyáltalán nem ismertek, akik létezéséről eddig semmit sem tudtatok.

Működésükről azonban már hallottatok Üzenetemben. Persze nem hoztátok összefüggésbe a lényszerűséggel, mivel erre én magam nem utaltam, mert akkor ez még korai lett volna.

Amit egykor rövid mondatokban tárgyilagosan megmutattam, azt most tényleges működésében adom nektek.

Korábban már egyszer beszéltem arról, hogy az emberi szellem befolyásolhatja a köröttetek lévő kis lényszerűeket, akik ennek megfelelően jót, sőt rosszat is tehetnek.

E befolyásolás azonban nem olyan értelemben történik, ahogyan azt ti gondoljátok. Nem úgy, hogy képesek vagytok e lények fölött uralkodni, mintha ti irányíthatnátok őket!

Bizonyos fokig ugyan lehet ezt mondani, anélkül hogy közben valami téves születne; hiszen a ti fogalmaitokkal élve és a ti nyelveteken ez helyesen van kifejezve, mivel ti mindent magatokból kiindulva láttok, és így is ítéltek meg. Ezért, hogy megértsetek, Üzenetemben nekem is nagyon gyakran azonos módon kellett szólnom hozzátok. Ezt ebben az esetben is megtehettem, mert ez nincs befolyással helyes cselekvésetekre.

A megértés szempontjából ez akkor sokkal könnyebb volt nektek, hiszen gondolkodásmódotoknak jobban megfelelt, ha azt mondtam, hogy akarásotokkal mindig erősen befolyásoljátok a körülöttetek lévő lényszerűeket, és hogy azok gondolkodásotok, cselekvésetek szerint irányulnak, mivel szellemiek vagytok!

Ez önmagában véve szóról szóra igaz, de más az oka; hiszen minden teremtmény voltaképpeni vezetése, melyek e Teremtés törvényében állnak, tehát Isten akaratában élnek, kizárólag fentről indul ki! És ide tartozik minden lényszerű.

Soha nincsenek alávetve idegen akarásnak, még átmenetileg sem. Még akkor sem, ha nektek úgy tűnik.

A kis lényszerűek, akikről beszéltem, működésükben ugyan szerintetek, emberi szellemek szerint, a ti akarásotok és a ti cselekvésetek szerint irányulnak, ám cselekvésük ennek ellenére pusztán Isten akaratában áll!

Ez egy látszólagos talány, melynek megfejtése azonban nem olyan nehéz; hiszen ehhez most elég a ti szemszögetekhez képest ellenkező oldalt megmutatnom.

A ti szempontotokból nézve ti befolyásoljátok a kis lényszerűeket! A Fényből nézve azonban a lényszerűek csak Isten akaratát, a törvényt teljesítik! És mivel a cselekvésre szolgáló minden erő voltaképpen csak a Fényből jöhet, ezért e számotokra másik oldal a helyes!

Ám a jobb megértés kedvéért vegyük ennek ellenére szemügyre tevékenységüket előbb a ti szemszögetekből. Gondolkodásotokkal és cselekedeteitekkel ti befolyásoljátok a kis lényszerűeket, annak a törvénynek az értelmében, miszerint a szellem itt az anyagiságban minden akarásával nyomást gyakorol a kis lényszerűekre is. E kis lényszerűek azután a finom durvaanyagúságban kialakítják mindazt, amit e nyomás átvisz rájuk. Tehát a ti szempontotokból nézve végrehajtják mindazt, amit ti akartok!

Elsősorban azt, amit szellemileg akartok. A szellemi akarás viszont az érzés! Ezt a kis lényszerűek a finom durvaanyagúságban alakítják ki pontosan a szellemből kiindult akarásnak megfelelően. Azonnal felveszik a fonalat, mely akarásotokból és cselekvésetekből ered, és a fonál végén kialakítják azt a formát, mely pontosan megfelel az akaratfonálnak.

Ilyen jellegű a kis lényszerűek tevékenysége, melyeket tényleges munkájuk közben még nem ismertek.

Így teremtik meg, vagy jobban mondva, alakítják ki a finom durvaanyagúság azon szintjét, mely vár benneteket, amikor át kell mennetek a finomanyagú világba! Ez lelketek számára a küszöb hozzá, ahol lelketeknek, kifejezésetek szerint, földi halálotok után előbb „meg kell tisztulnia”, mielőtt még beléphet a finomanyagúságba.

Itt a lélek rövidebb vagy hosszabb ideig tartózkodik, mindig saját benső jellege szerint és mindig aszerint, hogy különböző vonzalmaival és gyengeségeivel erősebben vagy gyengébben törekedett a durvaanyagúság felé.

A finom durvaanyagúság e szintjét eddig már sok ember pillantotta meg. Tehát még a durvaanyagúsághoz tartozik, és a lényszerűek alakítják ki, melyek mindenhol az emberi szellemek útját készítik el.

Nagyon fontos, hogy tudjátok: A lényszerűek készítik el az emberi szellemnek, ezzel tehát az emberi léleknek és éppen így a földi embernek is az útját, melyen mennie kell, akár akarja, akár nem!

E lényszerűeket az ember befolyásolja, és látszólag irányítja is. De csak látszólag; hiszen a tényleges irányító itt nem az ember, hanem Isten akarata, a rendíthetetlen teremtéstörvény, mely a lényszerűek e csoportját a helyére állította, és irányítja működését a törvény lüktetésében.

A lényszerűek hasonló tevékenysége révén keletkeznek a gondolati formák is. Itt azonban a lényszerűek egy másik csoportja és egy más jellege dolgozik, melyek egy különálló szintet építenek az előzővel párhuzamosan ugyancsak a finom durvaanyagúságban.

Így keletkeznek közben tájak, faluk és városok is. Szép és csúnya dolgok. De a különböző jellegek mindig pontosan össze vannak fűzve. Tehát a csúnya a csúnyával, a szép a széppel, az azonos jellegnek megfelelően.

Ezek azok a helyek, szintek, ahol földi halálotok után még időznötök kell mielőtt beléphettek a finomanyagúságba. Az, ami a legdurvább, ami földileg még lelketeken függ, itt lehullik és visszamarad. Még egy porszemecskét sem vihettek belőle magatokkal a finomanyagúságba. Addig tartana benneteket vissza, amíg le nem hullik rólatok, tehát a felismerés segítségével le nem vetitek.

Így a léleknek a földi halál után lassan tovább kell vándorolnia, fokról fokra, egyik szintet kell tehát megmásznia a másik után a folytonos felismerésben, mindannak a személyes megtapasztalása által, amit a lélek kiérdemelt magának.

Fáradságos az út, ha a lényszerűeknek mindig sötét vagy zavaros helyeket kellett számotokra építeniük akarásotok szerint itt a Földön. Az indítóokot mindig ti magatok adjátok hozzá. –

Most már tudjátok, hogy mit és hogyan formálnak a kis lényszerűek számotokra befolyásotok hatására: Mindez a kölcsönhatás törvénye szerint van! Így tehát a kis lényszerűek sorsotokat szövik! Ők azok a kis szövőmesterek, akik számotokra alkotnak, mivel ők mindig csak úgy szőnek, ahogy azt ti, benső érzésetekkel, éppen így gondolkodásotokkal és cselekvésetekkel is akarjátok!

De ezért még nem állnak szolgálatotokban! –

Csupán három ilyen lényszerű fajta létezik, mely itt szorgoskodik. Az egyikérzéseitek összes fonalát, a másik gondolkodásotok fonalait, a harmadik pedig cselekedeteitek fonalait szövi.

Ez nem csupán egy szövedék, hanem három; de e három össze van egymással kapcsolva és még sok más szövedékkel is. Egy egész seregnyi lényszerű munkálkodik közben. És e fonalak színesek, mindig jellegüknek megfelelően. De ily messze magyarázataim során még egyáltalán nem mehetek, mert különben olyan valamire bukkanunk, ami még felfoghatatlan számotokra, és sosem találnánk meg a végét. Így nem kaphatnátok tiszta képet.

Maradjunk tehát átmenetileg még az egyénnél. Belőle többek között három különböző jellegű szövedék indul ki, mert érzése sem mindig azonos gondolkodásával, a gondolkodás pedig nem áll mindig összhangban cselekedetével! Ezen kívül az érzés fonalai teljesen más jellegűek; hiszen azok elérnek a finomanyagúságba és a szellemiségbe, és ott rögzítődnek, míg a gondolatok fonalai csak a finom durvaanyagúságban maradnak, és ott kell az átélés révén lehullaniuk.

A cselekedetek fonalai azonban még sűrűbbek és nehezebbek, ezért a földi léthez legközelebb állva rögzülnek, tehát a Földről való távozás után elsőként kell őket átvándorolni, és ki kell őket élni, még mielőtt a lélek egyáltalán továbbmehet.

Még csak nem is sejtitek, milyen hosszú utat kell sok léleknek megtennie, hogy eljuthasson előbb legalább a finomanyagúságba! A szellemiségről már nem is beszélve.

Az ember felszínességében mindezt röviden túlvilágnak nevezi, és ezzel meg is elégszik. Restségében mindent egy kalap alá vesz.

Sok lélek van még hosszú ideig a földhöz kötve, mivel olyan fonalakon függ, melyek szilárdan rögzülnek e súlyos durvaanyagúság közelében. A lélek csak akkor tud tőlük elszakadni, ha az átélés révén szabaddá válik, vagyis ha a kényszerű átvándorlás során arra a felismerésre ébred, hogy mindezen dolgok nem olyan értékesek vagy fontosak, mint amilyen értéket vagy fontosságot tulajdonított nekik, és hogy hitványság és helytelen volt, amikor egykor a Földön oly sok időt fecsérelt el rájuk. Ez gyakran nagyon sokáig tart, és sokszor igen keserves.

Ezalatt sok lelket ismét a súlyos durvaanyagúság fog magához vonzani, akik újra és újra itt a Földön inkarnálódnak anélkül, hogy közben a finomanyagúságban lettek volna. A finom durvaanyagúságban kellett maradniuk, mivel nem tudták magukat belőle olyan gyorsan kiszabadítani. A fonalak túl erősen tartották őket fogva. És ezen nem lehet csak úgy ravaszul átcsusszanni.

Itt a Földön az ember oly sok mindent megtehet, amire a túlvilágon már nincs lehetősége. Azután erősebben függ a Teremtés törvényén, mindent közvetlenül él át, anélkül hogy késleltetve közbehelyezkedne egy nehézkes durvaanyagú burok. Sűrű nehézkességével és átjárhatatlanságával a földi burok ugyan késleltethet valamit, de sosem akadályozhat meg. Ennek következtében oly sok mindennek a bekövetkezte késik ugyan, de nem múlik.

Minden vár az emberre, amit itt a Földön érzett és gondolt, cselekedeteinek szigorúan igazságos következményei is.

Ha az ember érez valamit, akkor a kis lényszerűek felveszik és ápolják az ezalatt keletkezett fonalakat, melyek úgy néznek ki, mint parányi, a földből kinövő vetés. Közben éppúgy, mint a súlyos durvaanyagúságban, a gyom ugyanazt a gondos ápolást kapja, mint a nemes növények. A fonalak kibontakoznak, és a lényszerűek először a finom durvaanyagúság határán rögzítik őket, hogy azután továbbmehessenek a másféle jellegű lényszerűek kezébe, melyek végigvezetik őket a finomanyagúságon. Ennek határán megismétlődik a rögzítés, majd tovább vezetik őket a lényszerűségbe, ahonnan azután eljutnak a szellemiségbe, ahol ismét másféle jellegű lényszerűek utoljára rögzítik le őket.

Ilyen a akarás útja, mely felfelé vezet. A rossz akarás útja azonos módon lefelé vezet.

A fonalak rögzítésekor minden határon, amikor rögzítik őket, elvesztenek egy bizonyos jellegű réteget, melyet visszahagynak, hogy a másféle jellegben tovább tudjanak menni. Ez is törvényszerűen történik, és pontosan megfelel a szint mindenkori jellegének. És e fejlődési folyamat egésze a lényszerűek tevékenységi köréhez tartozik!

Minthogy a jó akarás érzése a szellem mozgékonyságából ered, e fonalakat is a szellemiségbe viszik. A fonalak onnan kiindulva vonzzák, vagy legalábbis tartják a lelket, amikor a finom durvaanyagúságban sok mindent át kell élnie, fel kell oldoznia. Ennek következtében, ha a szellemiségben sok ilyen fonal van rögzítve, a lélek nem süllyedhet le, nem bukhat el olyan gyorsan, mint az, aki csak a finom durvaanyagúságig érő fonalakat hordoz magán, mivel a Földön szellemileg rest volt, csak a durvaanyagúsághoz kötötte magát, egyedül annak élvezeteit tartotta kívánatosnak.

Az a lélek, melyet akarása fonalai vonzanak, ugyanúgy nem látja e fonalakat, mint az ember itt a Földön, mivel azok mindig valamivel finomabb jellegűek, mint a legkülsőbb burok, melyben a lélek mindenkor mozog. De abban a pillanatban, amikor e burok az átélés révén a felismerésben eléri a még meglévő fonalak legsűrűbbikével azonos finomságot, és ezért a lélek a legkülsőbb burok azonos jellegében látható, a fonalak már le is hullottak, úgy hogy az ilyen fonalakat az érintett lélek valóban sosem pillantja meg. –

Így e kis lényszerűek – földileg szemlélve – az emberi szellemek szolgálatában állnak, mivel az ember tudatos vagy nem tudatos akarásának jellege szerint irányulnak, ám a valóságban mégis az isteni akarat szerint cselekednek, annak törvényét teljesítik vele!

A lényszerűek e tevékenységét az emberi szellem tehát csupán látszólag befolyásolja. A különbség csak abban mutatkozik meg, hogy melyik oldalról nézik.

Amikor a kölcsönhatásról szóló előadások alkalmával valamikor olyan fonalakról beszéltem, melyek belőletek kiindulva kölcsönösen taszítják és vonzzák egymást, akkor képileg eddig bizonyára csak a fonalak valamiféle összevisszaságát láttátok magatok előtt. De ezt nem úgy kellett elképzelni, hogy e fonalak egyedül haladnak tovább mint a giliszták, hanem kezeknek kell őket tovább vinniük, vezetniük, és e kezek az itt tevékenykedő kis lényszerűek kezei, melyekről eddig még semmit sem tudhattatok.

Most azonban elevenen áll előttetek a kép. Képzeljétek el, hogy folytonosan körülvesznek titeket, figyelnek benneteket e lényszerűek, azonnal megragadnak minden fonalat, és vezetik tovább oda, ahová tartozik. De nem csak ennyit tesznek, hanem rögzítik és ápolják őket, míg elő nem bújik a vetés, sőt virágba nem borul, és be nem érik termésük; pontosan úgy, ahogyan itt a nehéz durvaanyagúságban nevelik a lényszerűek a növények magjait, míg megkaphatjátok termésüket.

Ez ugyanaz az alaptörvény, ugyanaz a működés, csak másmilyen jellegű lényszerűek végzik, melyek, ahogyan földileg mondanánk, ennek szakértői. És így ugyanaz a szövedék, ugyanaz a működés, vetés, csírázás, növekedés, virágzás és gyümölcsérés vonul át minden dolog számára az egész Teremtésen a lényszerűek felügyelete és ápolása mellett, mindegy, milyen a jellege. Minden jelleg számára adott a lényszerű működés, és a lényszerű működés nélkül pedig nem volnának jellegek.

Így jött létre a lényszerűek működéséből kiindulva, az emberek alacsony akarásától indíttatva, az úgynevezett pokol is ott, ahová a lényszerűek rögzítették az akarásból keletkezett fonalakat. Ott rögzültek, növekedtek, virágoztak ki a rossz akarás fonalai, és hozták meg végül megfelelő termésüket, melyet azoknak az embereknek kellett átvenniük, akik a vetést végezték.

Ezért uralkodik e síkságokon a sorvasztó kéj, a hozzá illő környezettel, a gyilkolási vágy, tusakodás és az emberi szenvedélyek valamennyi vadhajtása. De minden egyazon törvényből ered, melynek teljesítése révén alakítják ki a kis lényszerűek a fényesebb birodalmak mesébe illő szépségét is! ‒

Így hagyom hát, hogy kép kép után kelljen életre a Teremtésből, míg egy egységes, hatalmas áttekintésetek lesz, mely sosem enged meginogni utatokon, és nem hagy eltévednetek, mert akkor majd tudás birtokában lesztek. Az olyan embernek viszont, aki útját még ezek után sem akarja a fényes magasságok felé irányítani, teljesen romlottnak és megvetésre méltónak kell lennie.

2011.
By: Fresh Joomla templates