15. A szellemi szintek V
15. A szellemi szintek V
Elmagyaráztam az ősteremtettek első gyűrűjét Parszifál körül, jobban mondva még nem magyaráztam el, csak beszéltem róla.
Mielőtt továbbmegyünk, sok mindent kell még részletesebben ábrázolnom, mert különben valami hiányozni fog nektek a nagy rezgés gyűrűjéből, és nem fogjátok tudni magatokban megeleveníteni. Mindennek hiánytalannak kell lennie, még ha csak képekben lehet is azt átadni nektek. Ennél fogva csak egész lassan haladhatunk előre.
Ezért még egyszer az első ősteremtetteknél kell időznünk, akiket az utolsó előadásban említettem. Ők a legerősebb oszlopok a teremtések számára és a teremtések ben .
És közben ismét fel kell mennem, a lehető legközelebbre Istenhez, amennyire közelségről egyáltalán beszélni lehet; hiszen nincs semmi, amiről elmondható lenne, hogy Isten közelségében található, ha a közelséget földi fogalmak szerint fogjuk mérni.
Még az emberi fogalmak szerinti legnagyobb távolság sem elegendő ahhoz, hogy megközelítő képet nyújtson arról a távolságról, amit az Istenhez való legnagyobb közelségnek nevezek.
Annál még végtelenül távolibb; mivel az, ami Isten valódi közelségének nevezhető, az egy hullámzó lángtenger, még a megformálódás lehetősége nélkül.
Tehát csak a kifejezést, nem pedig a fogalmat használom a „közelség” megjelölésére. Ebben a közelségben, a trón lépcsőfokain, melyek egész szinteket képeznek, található a maga egészen különleges jellegű rezgésében a négy állat.
Elisabeth-et, az Őskirálynőt, egyetlen fokozatba sem lehet besorolni; hiszen ő teljesen különálló, magának való, és őáltala a tiszta Liliom is.
Az arkangyalok meg Isten közvetlen kisugárzásának teljesen másféle jellegéből valók, mint az a négy állat. A jellegek formálódásukkal válnak szét. Úgy is mondható: A megformálódás maga a szétválás; hiszen ez egy önműködő,eleven történés.
Ma azonban csak a négy állatról akarunk beszélni. Ezek az állatok magukban hordozzák az előfeltételeket a teremtés számára! Tehát összegyűjtve magukban hordozzák az összes sugárzást, melyre a teremtéseknek szükségük van, hogy megformálódhassanak és kialakuljanak.
Ezért a teremtés alapja már benne rejlik ezekben az állatokban. Az Isten trónjának lépcsőfokain négyszöget alkotó négy állat magába issza, magába fogadja Isten összes teremtői kisugárzását. Ez azt jelenti, hogy az állatok nem csak négyszöget alkotnak, hanem ők képezik a teremtés négyszögét, illetve a későbbi teremtés körének négyszögét.
Nem akarok itt túl hosszan időzni, hanem csak azt akarom röptében érinteni, ami ma számunkra lényeges, hogy világos legyen az összefüggés az állatok négyszöge és a teremtés között.
Az állatok, vagy jobban mondva a „lények” négyszöge tárol tehát mindent, amire a teremtéseknek szüksége van, ezért számukra ez az első gyűjtőhely a négyszög felett található Isteni Trigon, az Isteni Háromság sugárzásaiból.
Az Őskirálynőn teljesen másfajta sugárzások mennek keresztül, és megint mások az összes arkangyalon.
Föntről kiindulva közvetlenül csak ennek a négy lény négyzetének van köze a teremtés későbbi köréhez, ez van vele összekötve. Minden más, aminek az Isteni kisugárzás szintjén van az otthona, és így örökké volt és van, az hajlik csak segítő módon, nemesítőn, támogatón valamennyi teremtetthez az Isteni szeretet rezgésében, mely számukra teljesen természetes. Ám ők nincsenek szilárdan összekötve a teremtéssel. Csak a négy állat négyszöge van vele összekötve.
E finom különbségekben nagyon sok minden rejlik! Ezért hát ezt különösen véssétek az emlékezetetekbe. Így sok minden megvilágosodik előttetek, ami számotokra eddig értetlen maradt.
Az Isten trónjánál lévő négy szárnyas, tudó lény: a Kos, a Bika, az Oroszlán és a Sas közül, a Kos az a lény, amely emberi arcot visel; mivel a Kos hordozza magában azt a teremtő szellemit, melyből az emberek formálódnak és fejlődnek ki a teremtésben!
Ez összefügg ezzel a kifejezéssel is: Isten Báránya, és a sebbel, melyet visel; mivel természetesen megmutatkozik rajta az emberi szellemek kudarca és hanyatlása a teremtésben, mivel ők még ha nem is közvetlenül, de közvetve mégis a Kosból jöttek létre. A kiáramló emberi szellemiség nem lüktet vissza a teremtésből harmonikusan, hanem késleltetve van az anyagiságokban, mivel túl sok vétek terheli.
Ezzel a tudás térségét egy arasznyival ismét kibővítem számotokra. Ez azonban mit sem változtat azon, amit már korábban megtudhattatok, annak ellenére mindaz még érvényben marad, és teljes összhangban vibrál az újjal, még ha első pillantásra úgy tűnik, hogy ez nincs így.
Most szeretnék áttérni a részletekre. Parszifál átlépte Isten Háromsága közvetlen kisugárzásának határát, vagyis az Isteni szint határát.
Ezzel kivitte lénytelen Isteni magjának kisugárzását, és most az Isteni szinten kívülre, a Fény nélküli ürességbe sugárzott, mint egy kicsiny rész Imanuelből, bevilágítva, felmelegítve azt, mindent mozgásba hozva és mozgásban tartva, mint az élet forrása.
A megfelelő távolságban közvetlenül megformálódott a teremtés első négy oszlopa, olyan összekötő jellegben, mely a teremtés számára minden szükségeset tartalmaz. Ezek nem úgy formálódtak meg, mint az Isten trónjánál lévő lények, hanem emberi alakot öltöttek, az emberi felfogás számára egészen hihetetlen nagyságút.
Grál-lovagokként állva Parszifál előtt, vagyis az Isten által Parszifálba helyezett kincs valamint az ő lénytelen része szent edényének hatalmas védelmezőiként és hűséges őrzőiként, egyúttal teljesítve a trón lépcsőin lévő négy lény működését is!
A teremtések javára szóló működésben a következő jellegekkel bírnak:
1. Od-shi-mat-no-ke: A mások számára elérhetetlen eszményi forma, lévén tökéletesen emberi/szellemi! Ezért mutatkozik királyi uralkodónak. Csak a Kos jellegét hordozza magában, vagyis az ő működési jellege az Ősteremtésben; azt lehetne mondani, hogy a Kos benne rögzítődik.
2. Leilak: A férfi bátorság, a férfias erő eszményi alakja. Magában hordozza a Kos fajtáinak, ezért a szellemi/ emberi forma, és a Bika kapcsolatát.
3. Az Oroszlán: A hősiesség és a rendíthetetlen férfihűség eszményi alakja. Magában hordozza a Kos kapcsolatát az Oroszlánnal.
4. Merkúr: Az elemek valamennyi hatalmasságának az uralkodója. Magában hordozza a Kos kapcsolatát a Sassal.
Más megnyilvánuló jelleg mellett mind a négy ősteremtettnek alapvetően össze kell kapcsolódnia a Kossal is, mivel ők szellemiek és tudatosak, ami a Kosban van rögzítve.
Miként a négy lény a trón lépcsőin oszlopként és hatalmas őrzőként lép fel az Isteniségben, természetesen magán a lénytelen Istenségen kívül, úgy Parszifál körül a tiszta szellemiségben, az Ősteremtésben az első gyűrű négy ősteremtettje alkotja az oszlopokat és a hatalmas őröket, kiknek együttműködése tökéletes kapcsolatokat eredményez, és mindent kisugároz, amire a teremtésnek szüksége van.
E sugarak életre keltése Parszifál fényes magjából érkezik, kinek sugárzásából kialakulhattak az első, szükséges főoszlopok, melyek egyúttal a szentély leghatalmasabb védelmezői.
Nem könnyű nektek ilyen hatalmas és mozgásban lévő valamit elmagyarázni, számotokra statikus képekké formálni, míg a valóság nem mozdulatlan, hanem állandóan folyamatos mozgásban van, befogadja és továbbadja a sugárzást, visszavonzza és ismét Parszifálhoz vezeti vissza. Mindent megszakítás nélkül egyszerre. Már pusztán ezt sem vagytok képesek soha elképzelni.
E négy első ősteremtettben gyűlik tehát össze a Parszifálból kiáramló összes teremtőerő, összekötve és felerősítve a négy állat azonos jellegű sugárzásával, s e teremtőerőt a Parszifálban lévő eleven Fény tartja áradó vagy előretoló mozgásban, az ősteremtettek akarása által irányítva.
Talán így el tudtok egy olyan folyamatot képzelni, mely földi szavakkal kifejezve a legközelebb jár az Igazsághoz!
Előbb ezt ragadjátok meg szilárdan, és véssétek magatokba úgy, ahogy azt földi szavakba öntöttem.
Ne tegyetek gondolataitokban ismét ugrásokat, és ne kérdezzetek arra, hogy hol maradt a nőiség, melynek korábbi előadásaim szerint mindig egy fél fokkal feljebb kell állnia! Ne töprengjetek azon, hogy hol van Mária és Irmingard, akik ugye nem állhatnak alacsonyabban mint az ősteremtettek! Itt sincs semmi hiányosság, hanem minden pontosan megegyezik.
A négy megnevezett ősteremtett alkotja a teremtés felépítésének fő oszlopait,és aztán tőlük megy ez lefelé illetve nagyobb távolságokba az általam már megadott teremtésmagyarázatok szerint; mert ez a négy hordozza magában egyesítve a teremtés összes erejét, míg a többiek mind csak segítők.
Itt is előbb megint csak egyenes vonalban lefelé haladok, mely hozzátok, kifejlődött emberi szellemekhez vezet, és az összes elágazást érintetlenül s megnevezetlenül hagyom, mint például Lohengrint, mivel ő nem olyan kiindulópontja a sugárzásnak, mely áthatón, alkotó módon hatna a teremtésben. Ehhez később még visszatérek. A teremtés felépítésében előbb támpontokat adok nektek!
Mindezek mellett Mária egyáltalán nem jön számításba, és Irmingard sem. Ők ugyan mint fentről érkezők rögzítve vannak a teremtésekben, de nincsenek velük szilárdan összekötve. Ebben ismét nagy különbség rejlik.
Rögzítésük ellenére nem kötődnek a teremtésekhez, hanem tőlük és áramlataiktól teljesen függetlenek. A teremtés áramlatai ugyan e rögzítődések által eljuthatnak hozzájuk, úgyhogy világosan felismerhetők, de sosem képesek beléjük hatolni, mivel ehhez hiányzik a szükséges kapcsolat.
Mária és Irmingard anélkül hat, hogy őrájuk vissza lehetne hatni! Ők segítő és felemelő, erősítő, tisztító, gyógyító vagy esetleg taszító módon is hatnak, de sugárzásukkal nem kapcsolódnak a teremtéshez. Erre jól ügyeljetek!
Hiszen Mária a lénytelenségből jött, mint Isten szeretetének része, aki Jézus, és mint Imanuel része, szent kapcsolatra. A nőiséghez, mint olyanhoz , neki nincs semmi köze, hanem Isten szereteteként áll az egész emberiséggel szemben!
A teremtés nőiségének, mint olyannak, csak Irmingardhoz van köze. És ő az Isteni szintről jött le az ősteremtésbeli Grál-várba, és ott csak egy tiszta szellemi edénybe szállt bele, mely számára már elő volt készítve.
Eltekintve attól, hogy Isten akaratának aktusa által a lénytelenség szikrája lett belé ágyazva, hogy Imanuel a teremtés egészében immár háromságként működhessen. Imanuel lénytelen háromsága a teremtésben a következő: Parszifál – Mária – Irmingard, vagyis az igazságosság, a szeretet és a tisztaság. Imanuel mint az Isten Fia a maga lénytelenségében tehát az utolsó, a legszentebb beteljesülés révén most a teremtésben egyidejűleg Parszifálban, Máriában és Irmingardban működik állandóan, míg Ő ennek ellenére Isten háromságában marad, mint Isten szent Akarata.
Ez a szeretet megújult cselekedete, Isten által teljesítve, hogy segítséget és erősebb védelmet nyújtson annak az emberiségnek, mely átvészeli az ítéletet, nehogy a teremtés az emberi szellemek gyengeségei által ismét károkat szenvedhessen.
De ne zavarodjatok bele a felesleges elmélkedésbe. Most csak a Parszifálból való ősteremtésről beszélek! Ehhez nem tartozik se Mária se Irmingard, habár saját jellegeiken belül ott hatnak, éppúgy mint Parszifál.
A négy ősteremtett oszlop mögött, valamivel távolabb található a második gyűrű, földileg képzelve, mondjuk egy fél fokkal távolabbra. Ezt a második körívet illetve szintet, három női ősteremtett: Johanna, Cella, Jozefa működése tölti be.
Ezt most nem szabad úgy elképzelnetek, hogy ezek az ősteremtettek ott egyszerűen csak körben állnak, hanem saját külön jellegeiken belül óriási kertekben illetve szinteken működnek, melyek körülöttük és belőlük keletkeznek, az ősteremtés sok segítő lényével és lakójával, melyek minden ilyen női és férfi ősteremtett vezető körül vele azonos jellegben vibrálnak és működnek.
Így az első négy ősteremtett kíséretében számos lovag, a női ősteremtettek mellett számos női segítő található.
Ennél azonban egyelőre nem állhatunk meg, máskülönben a kép, melyet adni akarok nektek, szétfoszlik a számotokra már felfoghatatlan, áttekinthetetlen messzeségben.
Ma csak futólag szeretnék utalni arra, hogy milyen jellegben vibrál a három női ősteremtett működésének sugárzása, mely áthatja az egész teremtést.
Mindegyikük külön működik, mindhármuk működése mégis annyira egymásba fonódik, hogy szinte egynek tűnhet. Ebben alig lehet felismerni valami határt. Ez tisztán nőies működés, melynek ők az eszményi megtestesítői.
Elsőként Johanna: Működését konkrét szavakkal nem lehet megragadni, mert ezzel a fogalom azonnal meg lenne kicsinyítve. Ezért röviden csak azt szeretném mondani, hogy az otthonnal függ össze! Vonzóvá és harmonikussá teszi az otthont. Csakhogy a tág értelemben vett otthont, nem csupán a földi ember kis lakhelyét!
Bár az is belefoglaltatik; mivel a hatás éppúgy megnyilvánul nagyban, mint kicsiben, sőt egészen a legkisebbikig, de itt magáról a dologról van szó, nem csak annak egy kis formájáról.
Például a szülőfölddel való boldog összeköttetés érzése, mely egész népeket képes a legvalódibb lelkesedésre lobbantani, ha ellenség próbálna kapzsi módon ártani neki.
Ezer és ezer dolgot hozhatnák fel, de ti mégsem ismernétek fel bennük az igazi nagyságot, mely Johanna működésében rejlik, amit minden emberi szellembe is igyekszik szent hagyatékként bevésni, mely képes őt a magasba emelni, és szilárd támaszt nyújtani neki. És ez a hagyaték elsősorban a nőiségnek adatik meg, ezért gyakran abban rejlik az egész nép sorsa.
Cella működése sem kevésbé finom jellegű. Gondosan ültetgeti a szellemiségbe a csöndes tiszteletet a leendő anyaság iránt! Mindazzal az érinthetetlenséggel és méltósággal, mely benne rejlik. A legfennköltebb módon és tiszteletteljes szemérmességgel, mely a leendő anyák közelében megnyilvánul mindenkinél, aki még tiszta szellemű!
Jozefa rakja le az alapot ahhoz, hogy a burkokra , tehát a testekre úgy vigyázzanak, mint az Isten kegyelméből rájuk bízott tulajdonra, és a megfelelő módon bánjanak velük. Természetesen nem csupán a földi testekkel, hanem minden burokkal a teremtésben, mely mindig elsősorban a szellemi vagy a lényszerű mag fejlődésének támogatására adatik, s mint ilyet, mindig tisztaságban kell tartani!
A beteg burkok is hozzájárulnak az olyan mag fejlődéséhez, amely egészséges burokban talán nem ébredhetne fel olyan gyorsan.
Jozefa működése egyenértékű a többiekével és egyformán fontos a teremtésen át vezető összes vándorlás útján. Ezek alapvető feltételek minden teremtmény normális, Isten által óhajtott beérése számára a teremtésekben. Mindenen áthatolnak, mint a legfinomabb szálak és működésükben egészen eltérő formákban mutatkoznak meg, mivel állandóan mozgásban maradnak, és kimondatlanul, megformálatlanul a szellemben nyugszanak. Ez nyomást gyakorol és késztet, de ezt csak az érzéssel lehet helyesen megragadni és áldást hozón megvalósítani.
De ha az érzés képességét az ész uralma eltorlaszolja, akkor megnyílik egy szakadék mindazok között, akik az ősteremtésben Isten akarata szerint szolgálnak és szőnek, ezzel kényszerű zavart okozva a teremtés szükségszerű vibrálásában.
Johanna, Cella és Jozefa, a három ősteremtett sugárzó működése egy közös,nagy, alapvető alkotás, kölcsönösen egymásba ható és mégis külön maradó.
De lépjünk most egy fél fokkal még tovább, ami a valóságban természetesen olyan távolságot jelent, amit aligha tudtok elképzelni. Ott aztán megint egy ősteremtettet találunk: Vasithát.
Ő fegyveres kapuőr az ősteremtés legfelsőbb és legtisztább részének kijáratánál, melynek csúcsán fennkölten és békésen tündökölve kimagaslik a szent Grál gyönyörűséges vára.
Vasithával és környezetével lezárul az ősteremtés legfelső része. Ő a kapunál áll és mutatja az utat minden szelleminek, melynek tovább kell vonulnia saját szükséges fejlődése érdekében, a hídhoz kivezető úton, mely mint egy óriási szivárvány hidalja át a mélységes szakadékokat azon régiók felé, melyeknek további lehűlésre és eltávolodásra volt szükségük Isten Fényétől, hogy tudatosíthassák saját létüket, hogy ott formát öltsenek és teljesen virágba boruljanak.
Ott áll Vasitha a magasban, és dárdájával mutatja az irányt, miközben szigorú tekintete vizsgálón áthatol mindenen, ami az ősteremtés első részében képtelen volt megmaradni, és aztán őmellette kell elhaladnia. Irányító szava mindenkinek erőt és hű kíséretet ad!
Így vonulnak ki azok, akik megformálódhatnak mint teremtettek, azokkal együtt, akik még lustán heverve a legutolsó lecsapódásban maradnak, és előbb végig kell vándorolniuk a lassú fejlődés útján, hogy tudatosíthassák saját létüket. Vonulnak a beláthatatlan, messze távolba, Isten Fénye iránti vággyal!
Tegyetek végül még egy rövid áttekintést az elmondottakról:
Isten Trigonjának sugárzási útja a teremtés számára, és ezzel természetesen minden ember számára is, a trón lépcsőin található, számotokra eddig csak névről ismert, négy állat négyzetén vezet keresztül. A teremtés első négy ősteremtettje magában hordozza az állatok eme sugárzásait, tehát ők alkotják a négyzetet a tiszta szellemiségben a teremtés körforgása számára. A teremtés köreit aztán a Fény ereje hajtja és tartja folytonos mozgásban, mely elevenen hat Parszifál lénytelen magjából.
Hagyjátok, hogy ez az alapkép mélyen belétek rögzüljön, hogy ezt most kiszélesíthessem, és képet kép után fűzhessek hozzá, s így tudásotok anélkül bővüljön ki, hogy látásotok közben zavarossá válna. Képesek lesztek rá, ha akarjátok!