15. A szellemi szintek V

 MÁR ELMAGYARÁZTAM az ősteremtettek első gyűrűjét Parsifal körül, vagyis még nem magyaráztam el, csak beszéltem róluk.

Mielőtt továbbmegyünk, sok mindent kell még részletesebben ábrázolnom, mert különben hiányozni fog valami a nagy lüktetés gyűrűjéből, és nem fogjátok tudni magatokban megeleveníteni. Mindennek teljesnek kell lennie, még ha csak képekben lehet is azt nektek átadni. Ebből adódóan is csak egészen lassan haladhatunk előre.

Ezért még újra az első ősteremtetteknél kell időznünk, melyeket az utolsó előadásban említettem meg. Ők a legerősebb oszlopok a Teremtések számára és a Teremtésekben.

És közben ismét felfelé kell mennem egészen Isten közvetlen közelébe, amennyire közelségről egyáltalán beszélni lehet; hiszen nincs semmi sem, amiről az ember elmondhatná, hogy Isten közelében volna, ha a távolság a földi felfogás szerint van mérve.

Még az emberi fogalmak szerinti legnagyobb távolság sem elegendő ahhoz, hogy egy megközelítő képet lehessen adni arról a távolságról, melyet az ember Isten közvetlen közelének nevez. Attól még végtelenül messzebb van; hiszen az, amit Isten valódi közelségének lehet nevezni, az egy hullámzó, még a megalakulás lehetősége nélküli lángtenger.

Tehát csak a kifejezést, nem pedig a fogalmat használom a „közelség” megnevezésére. E közelségben, a trón lépcsőfokain, melyek egész szinteket ölelnek fel, található egészen különleges rezgési jellegével a négy állat.

Elisabeth-et, az Őskirálynőt, egyetlen fokozatba sem lehet besorolni; hiszen ő teljesen különálló, s általa a Tiszta Liliom is.

Az arkangyalok ismét Isten közvetlen kisugárzásának másféle jellegéből vannak, mint a négy állat. A jellegek formákra válnak szét. Az ember azt is mondhatja: a kialakulás maga a szétválás; hiszen ez egy önműködő, eleven történés.

Ma azonban csak a négy állatról akarunk beszélni. Ezen állatok magukban hordozzák az előfeltételeket a Teremtés számára! Tehát összesűrítve magukban rejtik az összes sugárzást, melyekre a Teremtéseknek szükségük van, hogy formákat ölthessenek és kialakulhassanak.

Ezért már ezen állatokban benne nyugszik a Teremtés alapja. A négy állatban, melyek négyszöget alkotnak Isten trónjának lépcsőfokain, és magukba isszák, magukba fogadják Isten összes teremtői kisugárzását. Ez azt jelenti, hogy az állatok nem csak négyszöget alkotnak, hanem ők a Teremtés négyszöge, vagy a későbbi Teremtéskör négyszöge.

Nem fogok itt túl sokat időzni, hanem csak a számunkra ma lényegeset akarom érinteni, hogy elmagyarázhassam az összefüggést az állatok négyszöge és a Teremtés között.

Az állatok, vagy jobban mondva, „a lények” négyszöge rejt tehát mindent, amire a Teremtéseknek szükségük van, ezért ez az első gyűjtőpont a négyszög felett található isteni háromság sugárzásaiból.

Az Őskirálynőn teljesen másmilyen sugárzások mennek keresztül, ahogyan az arkangyalokon is ismét másmilyenek.

Csak a négy lény e négyzetének van föntről kiindulva közvetlen köze a későbbi Teremtéskörhöz, csak e négyzet van vele összekötve. Minden más, aminek hazája az isteni kisugárzás-szinten van, és ezért örökkön örökké volt és lesz is, valamennyi teremtetthez csak segítőn, nemesítőn, támogatón ereszkedik le az isteni Szeretet rezgésében, mely számukra teljesen magától értetődő. Ám nincsenek szilárdan összekötve a Teremtéssel. A Teremtéssel összekötve csak az állatok négyszöge van.

E finom különbségekben nagyon sok minden rejlik! Jegyezzétek meg ezt ezért nagyon jól. Oly sok, annyi minden fog így megvilágosodni előttetek, ami eddig érthetetlen maradt.

Az Isten trónjánál elhelyezkedő négy szárnyas, tudó lény a Kos, a Bika, az Oroszlán és a Sas közül a Kos az, amely emberi arcot visel; hiszen a Kos rejti magában a Teremtésnek azt a szellemiségét, melyből az emberek alakulnak ki, és fejlődnek ki a Teremtésben!

Ez összefügg azzal kifejezéssel is, hogy „Isten Báránya”, és a sebbel, melyet visel; hiszen természetszerűleg mutatkozik meg rajta az emberi szellemek kudarca és hanyatlása a Teremtésben, mivel ők még ha nem is közvetlenül, közvetve mégis a Kosból keletkeztek. A kiáramló emberi szellemiség nem pulzál vissza harmonikusan a Teremtésből, hanem vissza van tartva az anyagiságokban, mivel túl sok vétek terheli.

Így a tudás területét egy arasznyival most ismét jobban kitágítom. Ez azonban mit sem változtat azon, amit már korábban megtudhattatok, mindennek ellenére még megmarad, és teljes összhangban vibrál az újjal, még ha első pillantásra sok minden nem is tűnik így.

Most át fogok térni a részletekre. Parsifal átlépte Isten háromsága közvetlen kisugárzásának a határát, tehát az isteni szint határát.

Ezzel kivitte lénytelen isteni magvának kisugárzását, és mint Imanuelből egy kicsiny rész, immár a fénytelenségbe, az isteni szinten túlra sugárzott, bevilágította, felmelegítette azt, s mint az élet forrása, mindent mozgásba hozott és mozgásban tartott.

A megfelelő távolságban tőle közvetlenül megalakult a Teremtés első négy oszlopa, az összeköttetésnek egy olyan jellegében, mely minden szükségeset tartalmaz a Teremtés számára. Ezeknek nem olyan a formájuk, mint a lényeknek Isten trónjánál, hanem emberi alakot öltöttek, persze az emberi felfogás számára egészen valószínűtlen nagyságú és szépségű alakot.

Mint Grál-lovagok állnak Parsifal előtt, tehát mint az Isten által Parsifalba helyezett lénytelen rész kincsének és szent edényének hatalmas védelmezői és hűséges őrzői, s ugyanakkor teljesítik a trón lépcsőin álló négy lény kihatásait is. Mint a Teremtés körforgásának a négyszögesítése!

Jellegeik a Teremtések számára való hatásaikban a következők:

  1. Od-shi-mat-no-ke: Az emberi szellemiség mások által elérhetetlen eszményi alakja, lévén tökéletes! Ezért jelenik meg királyi uralkodóként. Csak a Kos jellegét hordozza magában, tehát annak működési jellege az Ősteremtésben; azt is lehetne mondani, hogy a Kos rögzül benne.

  2. Leilak: A férfi bátorság, a férfi erő eszményi alakja. A Kos és a Bika jellegeinek kapcsolatát hordozza magában, ezért van szellemi ember formája.

  3. Az Oroszlán: A hősiesség eszményi alakja. Magában hordozza a Kosból jövő kapcsolatot az Oroszlánnal.

  4. Merkúr: Az elemek valamennyi hatalmainak az uralkodója. Magában hordozza a Kosból jövő összekapcsolást a Sassal.

A többi megnyilvánuló jelleg mellet mind a négy ősteremtettnek össze kell kapcsolva lennie a Kossal mint alapvető jelleggel is, mivel mind szellemi és tudatos, ami a Kosban rögzül.

Éppúgy, ahogy az isteniségben a trón lépcsőin a négy lény az oszlopokat és a hatalmas őrzőket testesíti meg, természetesen a lénytelen isteniségen kívül, úgy Parsifal körül az ős-szellemiségben, az Ősteremtésben az első gyűrű négy ősteremtettje alkotja az oszlopokat és a hatalmas őröket, mely együttműködése tökéletes kapcsolatot eredményez, és mindent kisugároz, amire a Teremtésnek szüksége van.

E sugarak megelevenítése Parsifal fénymagvából jön, az ő kisugárzásából alakulhattak ki, mint az első, szükséges főoszlopok, melyek ugyanakkor a szentély leghatalmasabb őrzői.

Nem könnyű nektek ilyen hatalmas és mozgásban lévő dolgot elmagyarázni, mozdulatlan képekké alakítani, hiszen a valóság nem mozdulatlan, hanem állandóan zajló mozgásban van, befogad, tovább sugároz, visszavonz, és ismét Parsifalhoz vezet vissza. Minden megállás nélkül egyszerre. Már pusztán ezt sosem fogjátok tudni elképzelni.

E négy első ősteremtettben gyűlik tehát össze a Parsifalból áramló összes teremtőerő – összekötve és erősítve a négy állat azonos sugárzási jellegei által –, s e teremtőerőt a Parsifalban lévő eleven Fény tartja lökő vagy előrenyomó mozgásban, és az ősteremtettek akarása vezeti, mely jellegeikből származik.

Talán így el tudtok egy olyan folyamatot képzelni, mely földi szavakkal kifejezve a legközelebb jár az Igazsághoz!

Előbb ezt ragadjátok meg alaposan, és véssétek magatokba úgy, ahogyan azt földi szavakkal kialakítottam.

Ne csináljatok gondolataitokban ismét ugrásokat, és ne kérdezzétek magatoktól, hogy hol van hát a nőiség, melynek korábbi előadásaim szerint mindig egy fél fokkal magasabban kell állnia! Ne töprengjetek azon, hogy hol van Mária és Irmingard, akik bizony nem állhatnak mélyebben, mint az ős-teremtettek! Itt sincs hiányosság, hanem minden pontosan a megfelelő módon illeszkedik egymáshoz.

A négy megnevezett ősteremtett alkotja a Teremtés felépítésének fő oszlopait, és tőlük kiindulva folytatódik a Teremtés tovább lefelé vagy nagyobb távolságokba, a már általam elmagyarázottak szerint; hiszen e négy hordozza magában egyesítve a Teremtés valamennyi erejét, míg a többiek mind segítők.

Itt is előbb ismét csak a lefelé haladó egyenes vonalat adom, mely a kifejlődött emberi szellemekhez vezet, és érintetlenül hagyom az összes elágazást, és egyet sem nevezek meg, mint például Lohengrint sem, mivel ő nem kiindulópontja olyan sugárzásnak, mely mélyrehatóan alkotva hatna a Teremtésben. Később majd még visszatérek hozzá. Előbb a támaszpontokat adom meg a Teremtés szerkezetében!

Mária itt egyáltalán nem jön tekintetbe, sem pedig Irmingard. Ők ugyan fentről lefelé érkezve rögzülnek a Teremtésekben, de nincsenek velük szilárdan összekötve. Ebben ismét nagy különbség rejlik.

Rögzülésük ellenére nem kötődnek a Teremtésekhez, hanem tőlük és áramlataiktól teljesen függetlenek. A Teremtés áramlatai ugyan e rögzítődések által eljutnak hozzájuk, úgyhogy világosan felismerhetőek, de sosem képesek beléjük hatolni, mivel hiányzik hozzá a szükséges összeköttetés.

Mária és Irmingard anélkül hat, hogy vissza lehetne hatni rájuk! Segítőn és nemesítőn, erősítőn, tisztítón, gyógyítón vagy esetleg visszavető módon is hatnak, de sugárzásaikkal nem kötődnek a Teremtéshez. Ügyeljetek erre jól!

Mária Isten Szeretetének egy részeként, mely Jézus, és Imanuel egy részeként vált szent összeköttetéssé. A nőiséghez, mint olyanhoz, semmi köze sincs, hanem mint Isten Szeretete az egész emberiség előtt áll!

A nőiségnek a Teremtésben csak Irmingardhoz van köze. És Irmingard az isteni szférából jött le a Grál-várba az Ősteremtésben, és ott csak egy ős-szellemi edénybe ereszkedett bele, mely már készen állt számára.

Eltekintve attól, hogy Isten Akaratának tette által a lénytelenség egy szikrája szállt belé, hogy Imanuel a Teremtés egészében immár háromságként tudjon működni. Imanuel háromsága a Teremtésben: Parsifal – Mária – Irmingard, vagyis Igazságosság, Szeretet és Tisztaság.

Imanuel tehát az utolsó, a legszentebb beteljesülés révén immár a Teremtésben Parsifalban, Máriában és Irmingardban egyidejűleg működik.

Ez a szeretet újult tette, melyet Isten teljesített, hogy segítséget és erősebb védelmet adjon azon emberiségnek, mely helyt akar állni az Ítéletben, nehogy a teremtés ismét az emberi szellemek gyengeségei által károkat szenvedhessen el.

De ne zavarjátok magatokat össze a szükségtelen gondolkodással. Most csak a Parsifalból keletkezett Ősteremtésről beszélek! Ehhez nem tartozik Mária, sem pedig Irmingard, jóllehet saját jellegeiken belül benne hatnak. –

A négy ősteremtett oszlop után valamivel távolabb található a második gyűrű, földileg szólva, egy fél lépcsőfokkal távolabbra. E második ívet, vagy szintet, három női ősteremtett működése tölti be: Johanna, Cella, Jozefa.

Ezt nem szabad úgy elképzelnetek, hogy ezek az ősteremtettek csak egyszerűen ott állnak egy ívben, hanem saját önálló jellegeiken belül óriási kertekben, szinteken működnek, melyek körülöttük és belőlük kiindulva keletkeznek, az Ősteremtés sok segítő lényével és lakójával, melyek minden ilyen női és férfi ősteremtett vezér körül, vele azonos jellegben vibrálnak és működnek.

Így az első négy ősteremtett kíséretében számos lovag van, a női ősteremtettek mellett viszont számos női segítő.

Ám közben nem szabad ideiglenesen megállnunk, máskülönben a kép, melyet adni akarok, számotokra felfoghatatlanná válik, áttekinthetetlen messzeségbe megy el.

Ma csak futólagosan fogom jelezni, hogy milyen jellegben vibrál a három női ősteremtett működése sugárzása által, mely áthatja az egész Teremtést.

Ez egy önálló működés minden egyes ősteremtett esetében, és mindhármuk működése mégis annyira egymásba fonódik, hogy majdnem egynek tűnhet. Alig van benne felismerhető határ. A működés tisztán nőies, melynek ők az eszményi megtestesítői.

Elsőként Johanna: Működését konkrét szavakkal nem lehet megragadni, mivel a fogalom azonnal meg lenne kicsinyítve. Ezért röviden csak ennyit mondok: az otthonnal függ össze! Azt otthonossá tenni, vonzóvá, harmonikussá! Az otthont azonban tág értelemben véve, nem úgymond csak a földi ember kis otthonát!

Fogalmilag magába foglalja ugyan ezt az otthont is; hiszen éppúgy kihat nagyban, mint kicsiben, sőt egészen a legkisebbig, de itt magáról a lényegről van szó, nem csak annak egy kis formájáról.

Például a szülőfölddel, hazával való boldog összekapcsolódás érzése, mely egész népeket a legigazibb lelkesedésre tud lobbantani, ha ellenség próbál kapzsi módon ártani nekik.

Ezer és ezer dolgot említhetnék meg, de ennek ellenére ezért még nem ismernétek fel bennük az igazi nagyságot, mely Johanna működésében rejlik, amit minden emberi szellembe, mint szent hagyatékot próbál bevésni, mely a magasba tudja emelni, és szilárd támaszt biztosít neki. És e hagyaték elsősorban a nőiségnek adatik meg, ezért gyakran a nőben nyugszik egy egész nép sorsa.

Cella működése nem kevésbé finom jellegű. Gondosan ültetgeti a szellemiségbe a csöndes figyelmet a leendő anyaság iránt! Mindazzal az érinthetetlenséggel és magasztossággal, mely benne rejlik. A legfennköltebb módon és alázattal teli szemérmességgel, mely a leendő anyák közelében jut érvényre mindenkiben, aki még tiszta szellemű!

Jozefa rakja le az alapot ahhoz, hogy a burkokra, tehát a testekre úgy vigyázzanak, mint Isten kegyelméből az emberekre bízott kincsre, és a megfelelő módon legyen velük bánva. Természetesen nem csupán földi testekkel, hanem minden burokkal a Teremtésben, mely mindig mindenekelőtt a szellemi vagy a lényszerű mag fejlődésének a támogatására adatik, s mint ilyet, mindig tisztaságban kell tartani!

A beteg burkok is hozzájárulnak az olyan mag fejlődéséhez, mely, ha a burok egészséges, talán nem tudna olyan gyorsan fölébredni.

Jozefa működése azonos értékű a többiével és azonos mértékben fontos a Teremtésen át vezető vándorlások útjain. Ezek alapvető követelmények a teremtmények normális, Isten által óhajtott érése számára a Teremtésekben. Úgy járnak át mindenen, mint a legfinomabb szálak és működésükben egészen eltérő formában mutatkoznak meg, mivel állandóan mozgásban maradnak, kimondatlanul, kialakulatlanul a szellemben nyugszanak. Mindez ösztönöz és hajt, de csak az érzésben lehet helyesen felfogni és áldást hozón megvalósítani.

De ha az érzés képességét az ész uralma eltorlaszolja, akkor egy szakadék nyílik közöttetek és minden között, ami az Ősteremtésben Isten akaratában szolgálva szövődik, és ezzel kényszer útján zavar is keletkezik a Teremtés szükséges vibrálásában.

Johanna, Cella és Jozefa, a három ősteremtett sugárzási működése egy közös nagy, alapvető alkotás, miközben egyik a másikba ér és mégis elválasztva marad.

De lépjünk most még tovább egy fél szinttel, ami a valóságban természetesen olyan eltávolodást jelent, amilyet alig tudtok elképzelni. Itt ismét egy ősteremtettet találunk: Vasithát.

Ő a harcra kész kapus az Ősteremtés legfelsőbb és legtisztább részének a kijáratánál, melynek csúcsán fennköltséggel és békességgel tündökölve emelkedik a magasba a Szent Grál gyönyörűséges vára.

Vasithával és környezetével lezárul az Ősteremtés felső része. A kapuban áll és mutatja az utat minden szelleminek, melynek tovább kell vonulnia saját szükséges fejlődésének az érdekében, kifelé a hídhoz, mely mint egy óriási szivárvány hidal át mélységes szakadékokat, és fut ama régiók felé, melyek további lehűlést és eltávolodást igényelnek Isten fényétől, hogy tudatosságra ébredhessenek mint önálló létezők, formát ölthessenek benne és teljes virágzásba juthassanak.

Ott áll Vasitha a magasban, és jelez dárdájával, míg szigorú tekintettel vizsgálón áthatol mindenen, ami az Ősteremtés első részében nem képes megmaradni, és mellette elhaladva kell tovább vonulnia. Irányt mutató szavai mindenkinek erőt adnak, és hűséges kísérőül szegődnek!

Így vonulnak kifelé azok, akik mint teremtettek tudnak megalakulni, azokkal együtt, akik még a legutolsó lecsapódásban maradnak, és előbb végig kell vándorolniuk a lassú fejlődés útján, hogy tudatosíthassák létezésüket. Vonulnak tovább a messze, messze távolba, bensőjükben a vággyal Isten fénye után! –

Alkossatok végezetül magatoknak még egyszer egy rövid áttekintést az elhangzottakról:

Isten sugárzásának az útja a Teremtés számára, és ezzel természetesen minden ember számára is, a trón lépcsőin található, eddig csak névről ismert, négy állat négyzetén vezet keresztül. A Teremtés első négy ősteremtettje magában hordozza az állatok e sugárzásait, tehát ők alkotják a négyzetet az ős-szellemiségben a Teremtés körforgása számára. A Teremtés körét azután a Fény ereje hajtja, és tartja folytonos mozgásban, mely élőn hat Parsifal lénytelen magvából.

Engedjétek, hogy ez az alapkép mélyen gyökeret eresszen bennetek, hogy azt kiszélesítve, immár képet képhez tudjak fűzni, s így anélkül bővüljön tudásotok, hogy látásotok zavarossá válna. Képesek lesztek rá, ha akarjátok!

2011.
By: Fresh Joomla templates