4. Az emberi szó

NEKTEK embereknek a Teremtő hatalmas kegyelmének ajándékaként a durva anyagúságban való érésetekhez megadatott a szóalkotás képessége! Sohasem ismertétek fel a magasztos adomány valódi értékét, mert nem törekedtetek rá, és könnyelműen bántatok vele. Most keserűen szenvednetek kell téves cselekedetetek minden következményétől.

E szenvedés elért benneteket, s még nem ismeritek az okokat, melyeket ilyen szenvedés kísér.

A Mindenható adományaival senkinek sem szabad játszania anélkül, hogy közben ne károsítaná magát; így akarja a Teremtésben működő törvény, amely sohasem hagyja magát megtéveszteni.

S ha úgy gondoljátok, hogy ez a beszéd képessége, tehát azon képességetek, hogy szavakat alkossatok, amelyek akarásotokat a beszéd által a durva anyagiságba rögzítik, Teremtőtök egy egészen különlegesen magasztos adománya, akkor tudjátok meg azt is, hogy ez kötelezettségeket ró rátok, és óriási felelősséggel jár; ugyanis a beszéddel és a beszéd által kell a Teremtésben hatnotok!

Az általatok alkotott szavak, mondatok látható sorsotokat alakítják ezen a Földön. Olyanok, mint kertben a vetés, amit magatok köré ültettek; ugyanis minden emberi szó a legelevenebb dolgok közé tartozik, amit ti ebben a Teremtésben önmagatok számára létrehozhattok.

Erre ma intőn hívom fel a figyelmeteket: minden szó képes valamit kiváltani, mert az összes szó szilárdan rögzítve van a Teremtés őstörvényeiben!

Minden egyes szó, amit az ember alkotott, magasabb törvények nyomása alatt keletkezett, s mindenkori felhasználása szerint formálódva egy egészen meghatározott módon kell kihatnia!

A felhasználás az ember kezében van, saját szabad akarata szerint, a kihatást azonban nem képes uralni; a Szent Törvénynek megfelelően szigorú igazságossággal irányítja azt egy számára eddig még ismeretlen hatalom.

A végelszámolásnál ezért kerül most bajba minden olyan ember, aki visszaélt a szó titokzatos hatásaival!

De hol van az az ember, aki ebben még nem vétkezett! Az egész földi emberi nem évezredek óta mélyen benne van ebben a vétekben. Mennyi rosszat hintett már szét az ember ezen a Földön annak az adománynak a téves felhasználása által, hogy szabad beszélnie!

Mérget vetett minden ember a pusztulást hozó, könnyelmű fecsegéssel. A vetés rendesen kikelt, virága teljébe jutott, s most hozza a gyümölcsöket, amiket le kell aratnotok, akár akarjátok, akár nem; ugyanis ezek mind a ti cselekedeteitek következményei, melyek immár nyakatokba zúdulnak!

Az, hogy ennek a méregnek a legundorítóbb gyümölcsöket kell hoznia, senkit sem fog meglepni, aki ismeri a Teremtésben nyugvó törvényeket, amelyek nem az emberi tetszés szerint irányulnak, hanem nyugodtan róják saját nagy útjaikat, feltartóztathatatlanul, anélkül hogy letérnének róluk, a kezdet kezdetétől örökkön-örökké változatlanul.

Emberek, nézzetek körül, tisztán és elfogulatlanul: Minden további nélkül fel kell ismernetek a Legszentebb Akarat önműködő, isteni törvényeit, hiszen vetésetek gyümölcsei szemeitek előtt vannak! Bárhová tekintetek, ma mindenütt a nagyhangú beszéd jár az élen, mindent az irányít. Ennek a vetésnek gyorsan ilyen virágokat kellett hajtania, hogy most beérve megmutassa valódi lényegét, hogy utána mint hasznavehetetlen összeroppanjon.

Be kellett érnie a Fényből érkező megnövekedett nyomás hatására, s mint egy üvegházban a magasba kell szöknie, hogy ürességében minden támaszát elveszítve, visszazuhanva mindent maga alá temessen, ami könnyelműen bizakodva vagy önzőn reménykedve a védelme alatt biztonságban vélte magát.

Megkezdődött hát az aratás ideje! Ezzel a hamis beszéd minden következménye immár visszaszáll az egyes emberekre, mint ahogyan mindazokra a tömegekre is, akik ilyen beszédeket támogattak.

Az aratásra való érettség természetes módon azt is magával hozza, és ez az isteni törvények kihatásainak szigorú következetességét mutatja, hogy a legnagyobb szószátyároknak most a végén kell elérniük a legerősebb befolyást és a legnagyobb hatalmat is, csúcspontjaként és gyümölcseként a szó ezen állandóan téves felhasználásának, melynek titokzatos hatását a balga emberiség többé nem ismerhette, mert ettől a tudástól már rég elzárta magát.

A figyelmeztető Isten Fia, Jézus szavára nem hallgatott, aki már annak idején megmondta:

„Beszédetek legyen igen vagy nem; mert ami ezen túl van, az a gonosztól van!”

Több van e szavakban, mint azt gondolnátok; ugyanis az építést vagy a hanyatlást rejtik magukban az emberiség számára!

A sok és haszontalan beszédre való hajlamotokkal a hanyatlást választottátok, ami máris osztályrészetek lett. Az általános bukás előtt az Ítéletben a megmentő felismerés megkönnyítése érdekében a hanyatlás végül még egészen világosan meg is mutat nektek minden gyümölcsöt, amit a szó téves felhasználása által ti magatok kényszerítettetek ki.

A kölcsönható erő most saját bűneitek élenjáróit emeli a csúcsra, úgy hogy általuk az elnyomás fenyeget benneteket, hogy a felismerésben végre megszabadítsátok magatokat tőlük vagy elpusztuljatok általuk.

Ez egyúttal igazságosság és segítség is egyben, ahogyan azt csak Isten akarata képes nektek a maga tökéletességében nyújtani!

Nézzetek hát körül! Hiszen fel kell ismernetek, ha egy kicsit is akarjátok. S akik még tétováznak, azok leplét, amit maguk tartanak saját szemük elé, akarásuk gyümölcsei még erőszakkal le fogják tépni az eddigieknél még súlyosabb szenvedések által, hogy megtisztuljon ez a Föld hatalmas vétketek nyomásától!

Az egész emberiség közreműködött benne, nem csupán egyesek. Ezek az elmúlt évszázadok összes téves cselekedeteinek virágai, melyeknek ma az Ítéletre ezekben az utolsó gyümölcsökben kellett beérniük, hogy az éréssel el is pusztuljanak.

A könnyelmű, értelmetlen és gondolat nélküli, azonban mindig hamis locsogásnak, ami rezgésében a Teremtés őstörvényei ellen hat, a ma tapasztalható általános betegséggé kellett fokozódnia, most pedig hidegrázásban, mint vihar idején, le kell vernie a gyümölcsöket… melyek az emberiség ölébe hullanak.

Egyetlen népet sem kell ezért sajnálni, melynek most ez alatt nyögnie és szenvednie kell; ezek ugyanis a saját akarás gyümölcsei, melyeket el kell fogyasztaniuk, még ha rothadt és keserű is az ízük és pusztulást hoznak sokak számára, mert a méreg magjából csak mérget lehet aratni. Már mondottam: ha bogáncsot vettek, abból búza nem nőhet!

Így a lázító beszédekből, embertársaitok kigúnyolásából és megkárosításából sem következhet soha semmilyen épülés; hiszen minden jelleg és mód csak azonosat képes létrehozni, s csak azonos jelleget képes vonzani! A Teremtés ezen törvényéről soha nem szabad megfeledkeznetek! Önműködően hat ki, és soha semmilyen emberi akarás sem képes ellene tenni bármit is! Sohasem, jól halljátok? Véssétek emlékezetetekbe, hogy erre mindig ügyeljetek gondolkodásotok, beszédetek, cselekedeteitek közben; mert ebből fakad minden, és ebből fejlődik ki sorsotok! Tehát sohase várjatok el valami mást, mint mindig csupán a vetéssel azonos jellegű gyümölcsöt!

Elvégre ez nem is olyan nehéz, s mégis mindig éppen ebben hibáztok újra és újra! A gyalázás újra csak gyalázást eredményezhet, a gyűlölet csak gyűlöletet, és a gyilkosság pedig csak gyilkosságot. Nemes lelkűség azonban, béke, fény és öröm ismét csupán a nemes lelkű gondolkodásmódból származhat, soha másból.

Szabadulás és megváltás nem az egyes emberek és a tömegek kiáltozásában rejlik. Egy népnek, amely hagyja magát szószátyárok által vezetni, feltétlenül és joggal rossz hírbe, ínségbe és halálba, szerencsétlenségbe és nyomorba kell jutnia; erőszakkal döntik majd a sárba.

És ha a termés és az aratás eddig oly gyakran még nem egy földi életen belül mutatkozott meg, hanem csak későbbiekben, akkor ez most másképpen lesz; Isten Szent Akaratának beteljesülése az összes történés közvetlen beindulását kényszeríti ki a Földön és ezzel valamennyi ember és nép sorsának végső megnyilvánulását is! Végelszámolás!

Vigyázzatok ezért szavatokra! Gondosan ügyeljetek beszédetekre; mert az emberi szó is tett, amely ugyan csupán a finom durvaanyagúság szintjén képes formákat alkotni, melyek kihatást gyakorolva lesüllyednek minden földibe.

De ne képzeljétek, hogy közben az ígéretek szó szerint valóra válnak és tetté alakulnak, ha a beszélő közben nem a legtisztább szándékokat hordozza lelkében, hanem a szavak azt alakítják ki, ami a beszélő lelkének legmélyéről egyidejűleg velük együtt rezeg. Így ugyanaz a szó kétféle kihatást eredményezhet, és jaj annak, akinél nem valóban teljesen tisztán rezgett!

Az eddigi tudatlanságotokról fellebbentem a fátylat, hogy a rossz következményeket most tudatosan élhessétek át, és hasznotok legyen belőle a jövőben.

Ezért még a következőket adom nektek segítségül:

Ügyeljetek szavatokra! Beszédetek legyen egyszerű és igaz! Isten Szent Akarata szerint azt a képességet rejti magában, hogy alakítson, építően vagy akár pusztítóan, mindenkor a szavak és a beszélő jellege szerint.

Ne tékozoljátok el ezeket a magasztos adottságokat, melyeket Isten oly kegyelet teljesen megadott nektek, hanem igyekezzetek helyesen teljes értékében felismerni. A beszéd ereje eddig átokká vált számotokra az olyan emberek által, akik luciferi csatlósokként visszaéltek vele az elferdített és egyoldalúan fejlesztett ész rossz következményeként!

Óvakodjatok ezért az olyan emberektől, akik sokat beszélnek; mert bomlasztóan hatnak. Nektek azonban építőkké kell válnotok ebben a Teremtésben, nem szószátyárokká!

Ügyeljetek szavatokra! Ne beszéljetek csak azért, hogy mondjatok valamit. És csak akkor és úgy szóljatok, amikor, ahol és ahogyan szükséges! Az emberi szóban Isten szava visszfényének kell megjelennie, amely élet és örökké élet marad.

Tudjátok, hogy az egész Teremtés az Úr Igéjében1 lüktet! Nem gondolkodtat ez el benneteket? A Teremtés Benne lüktet, mint ahogyan ti magatok is, hiszen ti is a Teremtéshez tartoztok; mert a Teremtés Belőle keletkezett, és az Ige tartja fenn.

Az embereknek világosan kinyilatkoztatott:

„Kezdetben volt az Ige! És az Ige Istennél volt! És Isten volt az Ige!

Ebben rejlik számotokra minden tudás, bárcsak merítenétek belőle. De átsiklotok felette és ügyet sem vettek rá.

Világosan kijelenti nektek:

A szó Istenből érkezett! Az Ő része volt és most is az.

Kicsiny visszfényként az emberi szóban is Isten élő szavának a hatalma rejlik, amely mindent magában hordoz, mindent felölel, ami Istenen kívül van!

Jóllehet az emberi szó hatását csupán a finom durvaanyagú szintekig képes kifejteni, azonban ez elegendő, hogy visszahatásában emberek és népek sorsát alakítsa itt a Földön!

Gondoljatok erre! Aki sokat beszél, az csupán az elferdített, egyoldalúan nagyra fejlesztett ész talaján áll! Ez mindig kéz a kézben jár. Erről ismerhetitek fel! S ezek a földön található alacsony szintekhez tartozó szavak, melyek sohasem képesek építeni. De a szónak építenie kell az isteni törvény szerint. Ahol nem engedelmeskedik ennek a parancsolatnak, ott csak az ellenkezőjét hozhatja lére.

Ügyeljetek ezért mindig szavatokra! És álljátok a szavatokat! Az ehhez vezető helyes utat még meg kell nektek tanítani Isten Birodalmának felépítésében itt a Földön.

Előbb meg kell tanulnotok felismerni a szavak erejét, amit eddig oly könnyelműen és komolytalanul elértéktelenítettetek.

Gondoljatok csak egyszer a Legszentebb Szóra, ami megadatott nektek: ISTEN!

Nagyon gyakran beszéltek Istenről, túl gyakran ahhoz, hogy abból még az a mély tisztelet csenghetne ki, amelyről felismerhető, hogy közben helyesen is éreztek, azt a mély tiszteletet, amely a magasztos szót áhítattal teli odaadásban csak suttogni engedi nektek, hogy gondosan megóvja a megszentségtelenítés minden formájától.

De mit csináltatok ti emberek szavaitokban a Legmagasztosabb fogalomból! Ahelyett, hogy szellemeteket alázattal és örömmel készítettétek volna elő erre a legfennköltebb kifejezésre, hogy az hálásan nyíljon meg a valódi lét lénytelen Fénye fenségének kimondhatatlan sugárzási ereje előtt, amely egyedül biztosítja számotokra, mint minden teremtmény számára, hogy lélegezzetek, arra vetemedtetek, hogy lehúzzátok kicsinyes gondolkodásotok alacsony szintjére, és játszva használjátok, akár egy hétköznapi szót, melynek fületekben ezáltal csak egy üres hangzattá kellett változnia, s így szellemetekbe nem tud bebocsátást nyerni.

Ezután magától értetődő, hogy ez a legmagasztosabb szó másként hat ki, mint azoknál, akik felismerve valódi mély tisztelettel suttogják.

Ügyeljetek ezért minden szóra; mert örömet vagy szenvedést rejtenek számotokra, építenek vagy bomlasztanak, világosságot hoznak, de össze is zavarhatnak, mindig aszerint, ahogyan kimondják és használják őket.

Később majd annak az ismeretét is szeretném átadni, hogy minden szóval köszönetet tudjatok mondani, amelyet a Teremtő most még kimondani enged nektek! Akkor majd földileg is boldognak kell lennetek, béke fog uralkodni itt, ezen az eddig nyugtalan Földön.

1 :  Ami a németben egy szó, „das Wort”, azt a magyar fordításban a szövegkörnyezettől függően a „szó” vagy az „Ige” megfelelőkkel lehet visszaadni.

2011.
By: Fresh Joomla templates