32. A népek szépsége

A FÖLDET most szorosan körülfogja a Fény. Szilárdan zárul egy erős burok a Földgolyó köré, nehogy a Sötétség elmenekülhessen, és egyre erősödik a nyomás, mely szigorúan összeszorít minden rosszat, és így valamennyi történés körfolyamatának egymás után le kell zárulnia, hogy a vég összekapcsolódjék a kezdettel. Fény-lándzsák és fény-nyilak süvítenek, fény-kardok villannak, és keservesen, egészen megsemmisülésükig szorongattatnak Lucifer csatlósai.

Arasson szent győzelmet a Fény itt a Földön! Ez Isten mindenható akarata. Világítson be a Fény mindent, az emberiség valamennyi tévedését is, hogy az emberiség most felismerje mindennek igazi mivoltát. –

Minden népnek áldást hozva kell az új, nagy korszaknak elkezdődnie, hogy a népek boldognak érezzék magukat azon a földön, ahová tartoznak, és saját fajuknak pontosan megfelelő módon felvirágozzanak, meghozhassák a leggazdagabb termést, s minden működésük harmonikusan, csak támogatóan viszonyuljon az egész földi emberiséghez.

Így kel majd új életre a szépség! Az egész Föld a szépség képe lesz, mintha magának a hatalmas Teremtőnek a kezéből került volna ki, mert akkor majd az emberi szellemek egyetértésben fognak lüktetni, és örömteli alkotó munkájuk ujjongó hálaimaként fog a fényes magasságokba emelkedni, visszatükrözvén ott fenn a boldogság teljes harmóniáját, ahogyan az a Földön látható!

Ám ez az Isten által óhajtott szépség addig nem valósulhat meg, amíg a vezetők népükre, országukra idegen hagyományokat és szokásokat, idegen viseletet, idegen építészeti stílust próbálnak rákényszeríteni abbeli tévhitükben, hogy népük haladását érik így el. Az utánzás nem felemelkedés, nem saját mű! Téves másokat utánozva egyöntetűvé tenni a dolgokat!

Ennek legjobb mércéje a szépérzék, mely azért adatott nektek, hogy felismerjétek, mi a helyes és mi a téves az ilyen dolgokban! Adjátok át magatokat az eredeti, igaz szépérzéknek, akkor majd sosem tévedhettek; hiszen a szépérzék össze van kötve a Teremtés őstörvényeivel, benne a tökéletességről való még rejtőző tudás jut kifejezésre, csalhatatlan útmutató minden szellem számára, mert az Utó-Teremtésben egyedül a szelleminek van meg a képessége arra, hogy egy egészen pontosan meghatározott érettségi fokon teljesen tudatosan ismerje fel az igazi szépséget!

De sajnos a szépség tekintetében is már régen kioltottátok a természetes érzést a bűnbeeséssel és annak vészterhes következményeivel, amit most már ismertek, az ész uralmával, mely mindenben torzképeket alkotott. A forma, melyet az ész az igazi szépség fogalma helyére állított, a divathóbort, melynek hiúságotok túlságosan szívesen rendelte alá magát. A divathóbort teljesen betemette szépérzéketeket a nemes, bájos formák iránt, mely vezérfonalként és vándorbotként adatott szellemeteknek e durva földi létben, úgyhogy saját hibátok miatt kellett egy erős támaszt elvesztenetek!

Különben minden élethelyzetben, mindenütt azonnal éreznétek, tudnátok, hol nincs valami összhangban, mivel mindenhol, ahol szépérzéketek nem vibrálhat örömmel, ott a természetszerű, szigorúan megkívánt harmónia nem úgy van jelen, ahogy jelen kellene lennie. És ahol hiányzik a harmónia, ott szépség sincs.

Nézzetek meg egy kínait, egy japánt vagy törököt cilinderrel a fején. Az európai kultúra torzképei. Nézzétek meg a japán nőt, aki most európai ruhát visel, majd nézzétek meg saját országa viseletében! Micsoda különbség! Mi mindent veszít az országa számára idegen viselettel! Nagy veszteség ez számára. –

Minden nép számára kizárólag saját kultúrájának a felemelése jelenti az igaz haladást! Felemelkedésnek kell mindenben lennie, és nem a nyugalom állapotának. De e felemelkedésnek a haladás révén mindig a nép saját alapjairól, a saját alapokból kiindulva kell megtörténnie, nem idegen dolgok átvételével, különben sosem haladás. Igazi értelmével maga a szó utasítja vissza az utánzást. A haladás minden nép számára csak annak fellendülésével jöhet létre, amivel a nép már rendelkezik, nem pedig kikölcsönözött valaminek az átvételével. Az átvétel, mely valami meglévő dolog követésében mutatkozik meg, nem haladás; már ennek elmélyült gondolkodásra kellene ösztönöznie. A kölcsönvett vagy átvett nem is saját tulajdon, még ha sajátjukká akarják is tenni. Nem a nép saját szerzeménye, nem saját szellemének a terméke, melyre egyedül lehetne büszke, büszkének kell lennie!

Ez egyben mindenki számára a tengerentúli országokban nagy feladatot jelent: Hagyni kell, hogy minden nép önmagában váljék naggyá, teljesen önmagából, saját képességeiből kiindulva, melyek annyira különbözőek a Föld sok-sok népénél. Mindegyik népnek annak a talajnak a jellege szerint kell felvirágoznia, ahol keletkezett. Állandóan e talajhoz kell alkalmazkodnia, hogy rajta bontakoztassa ki azt a szépséget, mely harmonikusan rezdül együtt más népekkel a Földön. Az igazi harmónia éppen különbözőségük révén keletkezik, nem pedig az összes nép egységesítésével. Ha így rendeltetett volna, akkor csak egyetlen ország és egyetlen nép adatott volna. De akkor hamarosan be kellett volna következnie a nyugalmi állapotnak, és végül a sorvadásnak és az elhalásnak, mert hiányzik a felfrissülés a kölcsönös kiegészítés által!

Csak figyeljétek meg a virágokat a réteken, melyek éppen különbözőségükkel élénkítenek és frissítenek, sőt tesznek boldoggá!

De a fejlődés e törvényeinek a megszegése keserűen megbosszulja magát a népeken; hiszen végül ez is hanyatlást és összeroppanást idéz elő, nem pedig fellendülést, mert hiányzik belőle minden egészség. Az ember nem szegülhet ellen olyan dolgoknak, melyeknek ő is, mint minden teremtmény, oly módon van alávetve, hogy semmit sem ér el soha, ha nem veszi tekintetbe a Teremtésbe beleszőtt, eleven törvényeket. Ahol ellenük cselekszik és nem veszi őket figyelembe, ott előbb-utóbb hajótörést kell elszenvednie. Minél később, annál hevesebben. Közben a vezetőknek kell a fő felelősséget viselniük azért, amit saját téves beállítottságuk révén elhibáztak. A vezetőnek az egész népért kell majd szenvednie, mely ínség idején szellemileg erősen kapaszkodik majd belé! –

Újra megismétlem: Minden nép számára saját kultúrájának a felemelése az igazi haladás, mely megfelel a föld, az éghajlat és a faj jellegének! Az embernek a szó legtisztább értelmében tősgyökeresnek kell lennie, ha nőni akar és segítséget vár a Fényből! Csak semmi átvétele a nép lényétől idegen szokásoknak és hagyományoknak, az idegen nézeteknek. A tősgyökeresség alapfeltétel, és az egyedüli, mely a felépülést, az erőt és az érést szavatolja!

Hát nem tanult még az ember eleget az elszomorító tapasztalatokból, melyeket maga idézett gyakran elő, amikor saját kultúráját idegen népeknek ajándékozta, majd meg kellett élnie e népek hanyatlását? Ez csak nagyon kevés embert indított arra, hogy elgondolkodjék. De eddig ezek a gondolatok is a homokba vesztek, és nem találtak olyan talajra, melyben gyökereket verhettek volna.

A rossz eltávolítása, egy új, boldog, gazdag élet kialakítása a legfontosabb feladat valamennyi tengerentúli országban. A mű korszakalkotó, mert következményeiben támogatva és építve, sőt boldogítva fog hatni a Föld valamennyi népére!

2011.
By: Fresh Joomla templates