13. A szellemi szintek IV

SOK MINDENNEL terhelte magát az ember, amely akadályként visszatartja szelleme kibontakozását, mely ha nincs megbilincselve, s nem köti valami a Földhöz, maga törekszik elérni a felfelé vezető utat.

A legnagyobb rossz azonban az egyoldalúan túl nagyra növesztett ész, s ez felfuvalkodottan egy uralkodói trónon terpeszkedik, mely nem illeti meg.

Egy olyan állathoz hasonlít, mely csak akkor tesz nagyon jó szolgálatot, ha gazdája ura marad, míg minden esetben kárt okoz, ha önállóságot adnak neki.

Mint valamiféle ragadozó, mely előbb szelíd és örömöt okoz annak, aki gondozza és táplálja, ám miután elért egy bizonyos nagyságot, veszélyessé válik arra az emberre is, aki korábban nevelte.

Akkor majd gondozója zsarnoka lesz, akinek rettegnie kell tőle, és aki a ketrecen belül, az állat lakhelyén, teljesen elveszti saját, addig megszokott mozgásszabadságát. Az állat saját mozgási lehetőségének körén belül hirtelen uralni kezdi őt.

Ez történik minden ember eszével. És mivel az ész nem maradt ráutalva csak a neki kijelölt lakhelyre, tehát a mindenkori emberi testre, hanem teljes mozgásszabadságot erőszakolt ki magának, mely a Földön határtalan, ezért az egész emberiségnek az ő akarásához kellett alkalmazkodnia.

Sehol sincs az ész elől biztonságban, s az pedig veszedelmesen ott ólálkodik mindenhol, készen arra, hogy amikor felbukkan valaki, aki nem hajlandó alárendelni magát neki, használja éles karmait vagy pusztító fogait!

Így néz ez ki ma a Földön! Az állat, a korábban szeretettel gondozott állat, iszonyatos erőre tett szert, s azt többé már senki sem képes ismét hasznot hozó szolgálatra kényszeríteni. És így szomorú pusztítást okoz, melyben ti már részben benne vagytok, és mely még inkább el fog terjedni, mivel képtelenek vagytok ezt az állatot feltartóztatni.

Sok ember áldozatul fog neki esni, jóllehet könnyen uralkodhatott volna az állaton, ha még időben helyesen nevelte volna.

Az erőt, melyet az állat most a pusztításra használ fel, szellemetek belátó vezetése révén hasznot hozóan kellett volna alkalmaznia ti magatok és környezetetek megszépítésére és nemesítésére, mindenki békéjére és örömére.

Az elsivatagosodás helyett virágzó kertek feküdnének előttetek, melyek boldog működésre és hálával teli alkotásra hívnák a békeszerető földlakókat.

Mindegyikőtöknek áldozatul kellett volna esnie ennek az általatok túltenyésztett szörnyetegnek, ha most nem Isten maga szabja meg neki a határt, nem fosztja meg hatalmától, és ha nem vezeti ismét olyan utakra, melyeken csak hasznosan működhet!

Előbb azonban még át kell élnetek, micsoda bajt okoztatok, látnotok kell, és el kell szenvednetek a súlyos következményeket, melyeket magával hoz, és maga után von, hogy így tökéletesen ki legyetek gyógyítva az ilyen téves magatartásból és törekvésből, és a jövőben többé semmilyen vágy fel ne ébredhessen bennetek utána!

Így büntet benneteket Isten, azzal hogy beteljesíti mindazt, amit önös akarással parancsolatai ellen próbáltatok kikényszeríteni, miután mindenkit, aki a Fényből szeretetből küldetett hozzátok, nem csak figyelmen kívül hagytatok, hanem ráadásul gyűlölettel üldöztetek és végül vak dühvel meggyilkoltatok, mert terveitek számára kényelmetlenek voltak, noha csak ők tudhattak rajtatok igazán segíteni.

És e hibátokból adódóan még lehetetlenné is teszitek magatoknak, hogy levegőhöz jusson bennetek a szellem, hogy fokozatosan kibontakozzon, és kapcsolatot teremtsen azzal a jelleggel, mely a sajátja, a szellemi szinttel az isteni kegyelem fénysugarában.

Az ész uralma ezt sosem engedi meg; hiszen így nagyon gyorsan elolvadna a mesterkélten felfújt hamis dicsőség, mint hóember a nap sugarában. Feltartóztathatatlanul lecsúszott volna a trónról, és újra szolgálnia kellett volna, ahelyett hogy urat játszik.

Ezért a görcsös ellenállás, mely még a gyilkolástól sem riadt vissza, amikor tekintélyét bármilyen módon veszélyeztetni tudták. ‒

Ezért még ma sem tudtok másképp gondolkodni és mindent, amit hallotok, amit hírül adnak nektek,számotokra földileg jól ismert formákba préseltek, és ezzel olyan elképzeléseket hagytok magatokban feltámadni, melyek a valóságnak még csak megközelítőleg sem felelnek meg; hiszen az állat, melyet ti gondoztatok és neveltetek fel anélkül, hogy uralkodtatok volna rajta, fölöttetek van, és maga alatt tart benneteket! Elválasztva közétek és a szellemi dolgok közé állt, és már semmit sem hagy eljutni ahhoz, ami magasabban van, mint ő maga, e becsvágyó állat, a ti földinek megmaradó eszetek, ami csábítóan csillogó, de pusztulásotok számára a legveszélyesebb és legbiztosabb eszköz Lucifer kezében.

Most szabadítsátok meg tőle magatokat, és emelkedjetek föléje! Különben sosem tudjátok megérteni az értékeket, melyek a Fényből kínáltatnak nektek, és nem is tudjátok azokat magatok számára felhasználni.

Legyetek ismét olyanok, amilyenek a földi emberek korábban voltak, még mielőtt az ész gőgje körülfogta és lenyomta őket arra a szintre, mely korlátoltságukban megfelelt nekik.

Az emberek egykor környezetükkel együtt és környezetükben rezegtek, és ezért rezgésükben szellemileg a magasba emelkedhettek anélkül, hogy félniük kellett volna, hogy elveszítik a földi talajt és földi gondolkodásukat.

Milyen kicsinnyé váltatok azokhoz viszonyítva, akikről ma azt mondjátok, hogy a fejlődés kezdetén állnak, s emberileg még nem teljes értékűek.

Ők a Teremtésben teljesebb értékűek voltak, mint ahogy ma ti vagytok, és ezért a Teremtő előtt értékesebbek és hasznosabbak, mint áldatlan elferdültségetekben ti, akik csak elsivatagosodást vagytok képesek magatok után hagyni ahelyett, hogy a létező dolgokat felemelnétek.

Újra el kell jutnotok ehhez a ponthoz, újra ki kell bontanotok magatokban szárnyaitokat, melyek teljesen elcsökevényesedtek, ha nem akartok lezuhanni; hiszen szellemetek most erőszakkal, a Fény ereje által fog megszabadulni minden akadálytól! Az akadály szét lesz zúzva. Azután majd jaj annak a szellemnek, mely nem tudja tartani szárnyalását, le kell zuhannia, mert nincs ereje a repüléshez a mindenkori gyakorlat és tevékenység hiánya folytán, melyet gyalázatosan megtagadtatok tőle.

Egy valamire kell még a földi embernek egészen különösen vigyáznia, mivel súlyosan vétkezett benne: Sosem szabad megszüntetnie a kapcsolatot a lényszerű segítőkkel! Különben egy nagy rést üttök, mely benneteket károsít meg.

A nagy, erős lényszerűeket nem kell isteneknek tekintenetek; hiszen nem azok, hanem a Mindenható hűséges szolgái, és a szolgálásban nagyok! De sosincsenek nektek alárendelve.

A kis lényszerűeket pedig nem szabad gőggel lenéznetek, mintha ti magasabban állnátok; hiszen ők nem a ti szolgáitok, hanem mint a nagyok, ők is egyedül csak Istent szolgálják. Csak működésükben közelítenek meg benneteket, de közeledni hozzájuk nektek kell.

Nagyon sok mindent tanulhattok tőlük, különösen hűséges szolgálásukból, melyet hálásan Teremtőjüknek ajánlanak. Nektek embereknek feltétlenül szükségetek van a nagy és kis segítőkre; hiszen csakis a velük való teljesen harmonikus együttműködés révén tud lelketek helyesen érlelődni, és elérni a felemelkedést.

Ezért tanuljátok meg tisztelni az összes lényszerű segítőt; hiszen a legjobb és leghűségesebb barátaitok lehetnek!

Akkor majd ismét könnyebben fogtok tudni szárnyalni, de előbb meg kell szabadulnotok minden korlátoltságtól, melyet földi eszetek okozott. Különösen akkor, ha azt akarjátok megérteni, amit a fényes régiókról hirdetek nektek, melyeket sosem érthettek meg, ha csak földileg akartok gondolkodni; hiszen olyan jellegűek, melyet csak szellemetek fogadhat be!

Csak ha megnyíltok előttük, fogjátok tudni, hogy mit is adtam nektek magyarázataimmal. Noha már ma e dolgokról beszélek, mégis későbbi megértés számára adom át; hiszen beteljesítek, mint mindennel, amit mondok nektek! Beteljesítek, mivel egykor meghirdettetett, hogy felfedem a Teremtést a kifejlődötteknek, ahogy a teremtetteknek is, s átadom nektek a kulcsot a Teremtésben zajló valamennyi történés megértéséhez.

Kezeljetek minden tudást hűségesen. Azáltal, hogy mindezt meghirdetem nektek, ti váltok valamennyi kulcs őrzőivé! Ha foltokat ejtetek rajtuk, vagy akár csak egy kis részüket is elferdítitek, akkor többé nem nyitják ki a Teremtés e titkait, és a kapuk ismét zárva maradnak.–

Mihelyt helyesen jártok utatokon, és hasznos tagjaivá váltok e Teremtésnek, képesek lesztek minden áldást a Teremtésben mindörökre tudás birtokában élvezni, feltéve, hogy a többiektől semmit sem irigyeltek; hiszen van itt hely és létezési lehetőség mindenki számára, aki a mozgás törvényét követve harmonikusan együtt vibrál a többiekkel!

Legyetek, ti kis csapat most a kovász, melyet az emberiség számára készítettem, melynek át kell most járnia és támogatnia kell mindent, ami a szellemi mozgást a nehézkes tömegbe viszi, hogy ne kelljen hasznavehetetlenül összerogynia és elpusztulnia.

Őrizzétek híven a kulcsokat, melyeket szavaimmal nyújtok nektek, és adjátok őket át mindig a megfelelő módon azoknak, akik utánatok jönnek!

Amikor megszabadítjátok magatokat az ész kényszerének a nyomásától, akkor majd világos lesz előttetek minden szó, melyet már mondtam, és még mondani fogok. Akkor majd megértitek azt is, amit az Ősteremtésről, s az ősteremtettekről meg kell tudnotok, akik valamennyi Teremtés legmagasabb pontján, a Szent Grál szentélyében vannak.

Az első gyűrű Parsifal körül, mely a Teremtés felé néz, négy ősteremtettből áll, akik Parsifal kisugárzásából azonnal tudatossá válva, elsőként alakulhattak ki. Örömteli működésben vibrálnak rendületlenül, miközben fogadnak és továbbadnak, újra fogadnak és visszasugároznak.

Az ősteremtettek több gyűrűje van Parsifal körül. Mind azonban, az első is, nagy távolságra van tőle és trónjától, melyet a nyomás következtében nem léphetnek át.

Az első gyűrű négy ősteremtettje valamennyi ősteremtett között a legerősebb. Ők a Fény nagyobb nyomását képesek elviselni, mint a többiek, anélkül hogy el kellene veszíteniük tudatukat.

Ezek a következők:

Od-shi-mat-no-ke, a tökéletes háromság szolgálója és fényes védelmezője. Ő a királyi uralkodó eszményi megtestesülése.

Leilak, a férfi bátorság és férfi erő megtestesítője.

A két megnevezett ősteremtett jellege érthető az emberek számára. Más a helyzet azonban azzal a kettővel, melyet most fogok megnevezni; hiszen e jellegek túl vannak az emberek által elképzelhető dolgokon.

Az Oroszlán. Közelebb áll az emberi elképzeléshez, ha azt mondom, hogy az Oroszlán, mint Grál-lovag, a legnemesebb hősiesség megtestesülése, melynek kisugárzása a hősies hűséget védelmezi és támogatja a Teremtésben.

Merkúr, az összes elemi erő ős-szellemi vezetője. Ezek benne rögzülnek. –

Az ember azt fogja hinni, hogy minden további nélkül megértette, amit mondtam, de ez nincs így. Nem értheti meg, ha nem adok egy bővebb magyarázatot az Oroszlán különleges jellegéről.

Ahhoz, hogy ezt megtehessem, tovább kell mennem felfelé, az isteni szférába. Az emberek számára képileg ismeretes, hogy Isten trónjának lépcsőinél állatok őrködnek, szárnyas, hatalmas állatok, melyek között egy oroszlán is található.

Ezek az állatok nem mesealakok, hanem ott ténylegesen léteznek. Még sosem említettem meg őket, mivel kezdetben ez túl sok lett volna. Ezért erről is majd csak akkor kell beszélni, ha az emberi szellemek érettebbek lesznek, mint amilyenek ma.

Az is, amit ma mondok róluk, csak azoknak szól, akik Üzenetemet már befogadták, és azt megpróbálják valóban elevenné tenni magukban. Tehát csak az érettebb földi emberek számára!

Itt most az ember felteszi magának a kérdést, hogy miként kerülnek állatok az isteni szférába, méghozzá egészen Isten trónjához, ráadásul annak lépcsőire, ahová az emberi szellem sosem juthat el, bármekkora kegyelemben részesülne is.

Ezt azonban nagyon egyszerűen meg lehet magyarázni: Az ember téves fogalmat alkotott magának az állatról, mivel csupán a Föld állatait látja maga előtt, melyek a durvaanyagúságban fejlődhetnek ki!

És ez téves! Akár ember, akár állat, mindkettő teremtmény a Teremtésben, az egyik ugyanolyan szükséges, mint a másik, vagy az egyik annyira nélkülözhető, mint a másik.

Az Isten trónjánál lévő állatoknak másféle a jellegük, mint amilyennek az ember az állatokat elképzeli. Ezek tudó állatok! Már pusztán erről sem tudtok semmilyen elképzelést alkotni, s a megfelelő módon soha nem is lesztek rá képesek; hiszen a kifejlődöttek emberi szellemei számára mindez túl messze van, túl távoli.

Tudó állatok, melyek hűsége és odaadása teljes egészében megvesztegethetetlen! Nincs bennük ingadozás, sem habozás, hanem csak átszellemült megmásíthatatlan szolgálás! Szolgálás a közvetlen tett révén, fontolgatás nélkül, anélkül hogy az akarásra ehhez előbb szükség lenne. A törvényben való eleven vibrálás, mely számukra magától értetődőség és létszükséglet!

Ezek az állatok jóval magasabban is állnak, mint a kifejlődött emberi szellem, önmagukban véve már azáltal is, hogy tevékenységük érinthetetlen tisztaságában és erejében az isteni szférában vannak.

Tehát itt nem emberi értelemben vett állatokról van szó, hanem egy különleges formává vált sugárzási jellegről, melyet állatnak neveznek, mint ahogy egy másféle, mégpedig alacsonyabb sugárzási jellegnek ember a neve! Erről majd még teljesen önálló magyarázatokra lesz szükség, melyek csak jóval később következhetnek.

Ahogyan az Oroszlán Isten trónjának lépcsőin, Isten lénytelen háromsága kisugárzásából keletkezik, benne él és hat, úgy az Oroszlán az Ősteremtésben Parsifal ugyancsak lénytelen magvának kisugárzásából és annak átizzított burkából keletkezett, és az első Ősteremtés ős-szellemi szintjén mint a Szent Grál lovagja jött létre!

Ez egy más formában való jellegbeli hasonlóság; hiszen az Ősteremtés Oroszlánja még mást is hordoz magában, valamit a szellemi-emberi jellegből, melyről később majd még bővebben szólok. Ez már önmagában véve egy összekapcsolás, míg a tudó Oroszlán Isten trónjának lépcsőin, mint ilyen, semmilyen másféle összekapcsolást nem hordoz magában.

Az Ősteremtés Oroszlánja már elő van készítve a sugárzásra a Teremtésben, mint egy szükséges átmeneti jelleg. Sugárzási tevékenysége sokoldalú, és mégis jobban körülhatárolt, mint az Oroszláné az isteni szférában.

Belőle indul ki minden hősiesség, mely időnként megnyilvánul a Teremtésben.

Ma nem szabad egészen a részletekig elmennem, mert akkor túlságosan eltérünk attól, amit ebben az előadásban mondani akarok. Csak futólagosan akarom megjegyezni, hogy e hősiesség sugárzásaiból olyan földi emberek is részesültek szellemükben, akik valódi hősökként cselekedtek.

Ezt jól ismerték a régi germánok és görögök, és még sok más, korábban élő néptörzsek, akik a lényszerűekkel még tudatos kapcsolatot tartottak fenn.

Egy ilyen hős földi halálakor a lényszerűek visszavezették a hősiesség lényszerű sugárzási részét Walhallába, a lényszerű Teremtésgyűrű legmagasabban található várába, míg a szellemnek a számára kijelölt szintre kellett mennie. Ám ha a szellem értelemben működött, mindkét részt továbbra is fonalak kötötték össze.

E két rész csak akkor van egymástól elválasztva, ha a szellem lefelé haladt, nehogy a lényszerű részt is magával ragadhassa a mélybe. Különben a földi inkarnálódáskor e két rész ismét egyesül.

A hősiesség ezen adománya egy külön ajándék a földi ember számára, melynek befogadását az illető szellem pontosan meghatározott érettsége és útja készíti elő.

Bizonyos feladatok elvégzésére a Földön nélkülözhetetlen az Oroszlán e lényszerű sugárzásának egy része, mivel benne rögződik természetesen a tisztaságban vibráló harciasság, összekapcsolva az ember önmagának feltétel nélküli kockáztatásával, melyet a szellemiség nem hordoz magában, mivel legmagasztosabb célja az építő és örömteli alkotás.

A valódi hősiesség egésze a Teremtésben az Oroszlánban rögzül, mely a Szent Grál lovagjaként az ősteremtettek első gyűrűjében áll.

Így ma egyúttal az Isten trónjának lépcsőin álló állatokat eltakaró fátyol csücskét is följebb emelhettem valamivel. Ez négy szárnyas, tudó állat, melyek a trónt őrzik: a Sas, az Oroszlán, a Bika és a Kos. De a Kosnak emberarca van; hiszen a kos magában hordozza az emberi szellemiséget!

A négy tudó állat Isten trónjának lépcsőin Isten közvetlen kisugárzásából keletkezett, és tudatosan tud benne élni. Ők hordozzák magukban az alapjellegeket a Teremtés számára, míg az arkangyalok másféle kisugárzási jellegben vibrálnak. Nem minden ok nélkül esik az Ember Fia születése a Földön törvényszerűen a Kos jegyére!

De nem a mai előadás feladata, hogy megfejtse ezeket a titkokat. Fogadjátok Istennek mondott hálával azt, amit kínálnom szabad nektek, próbáljatok mindent megérteni, ne ugrándozzatok játszadozva ide-oda. E dolgokban ezt nem engedhetitek meg magatoknak; hiszen túlságosan hatalmasak és túl magasztosak ahhoz, hogy szokásos emberi módon gondolataitokban játszadozzatok velük.

Minél szorgalmasabban és komolyabban iparkodtok valóban megérteni szavam igazát, annál többet tudok nektek hírül adni. Fáradozásaitokban rejlik számotokra a kulcs tudásom kapujához! Ezért törekedjetek arra, hogy két kézzel adhassak nektek!

2011.
By: Fresh Joomla templates