17. A szellemi szintek VII
17. A szellemi szintek VII
Utoljára a rózsák, liliomok és a hattyúk szigetéről beszéltem.
Nevezzük e támpontokat az ősteremtés negyedik fokozatán szigeteknek, szigeteknek a ragyogó Fény tengerében, bár nem olyanok, mint ahogy az emberek a szigeteket elképzelik. Talán érthetőbb lesz az a kép, ha azt mondom, hogy ezek a támpontok olyanok, mint három ragyogó drágakő egy aranykarikán, ha a negyedik fokozat teljes szintjét egy aranykarikához, aranyszalaghoz hasonlítjuk, melybe a három drágakő csodálatosan bele van foglalva.
Természetesen még másfajta élet is van ezen a szinten, miként az összes többi szinten is, de most először azokat a legragyogóbb támpontokat nevezem meg, melyek működése az emberi szellemek számára mélyreható, sőt döntő hatású.
Így van ez az ősteremtés következő, ötödik fokozatán is. Ha az eddigi fokozatok az összes sugárzó erő alapvető kiindulási szintjei voltak minden további fokozat számára, akkor az ötödik fokozat az előkészületek, a segítség előkészítésének földje vagy szintje minden számára, ami az ősteremtés alatt található. Ezen az ötödik fokozaton működnek az emberi faj számára készített összes támogatás vezetői, erős előkészítői!
Akkor értetek majd meg engem a legjobban, ha megemlítek egy nevet közülük: Is-ma-el!
Itt él, innen indul ki működése. Is-ma-el, aki egykor már felnevelte Abdrushint itt ezen a Földön, aki őmiatta inkarnálódott a Földre, aki aztán mint Keresztelő János meghirdette Jézust is, s akinek mind a hét világrészt föl kellett készítenie Isten szent akaratának, Parszifálnak – Imanuelnek az eljövetelére!
Ezen a fokon ő a legmagasabb , számtalan segítő veszi körül, és ő kapja a híradásokat a Fényből hatalmas, széleskörű működése számára, melyet mindenkor híven teljesített, és ezúttal is hűségesen nem vélt erővel, mert az Isten Fiai iránti szeretete határtalan. Ő adta az embereknek a jelenlegi eseményekről szóló nagy kinyilatkoztatást is, mely mint János Jelenései vált általánosan ismertté.
Ezt az ötödik fokozatot a teremtéseknek szánt valamennyi meghatározó Fény-történés hatalmas előkészületi munkálatai, és csupa lángoló élet tölti ki.
A következő hatodik fokozat, az emberek számára is ismét egy olyan pontot mutat, mely erőteljesen és ragyogóan messze kiemelkedik: a Fehér kastély!
A Fehér kastély földi fogalmak szerint elképzelhetetlen. E megnevezés két tiszta edény menedékét jelöli. A kastélyban, hűségesen őrizet alatt, két tiszta szellemi, női edény található a Fény legszentebb beteljesülései számára a Földön.
Ez két tiszta szellemi edény Jézus és Abd-ru-shin földi anyja számára.
Csak kettő; mert Abdrushin tiszta szellemi edénye, aki Isten akaratának útját volt hivatott előkészíteni egészen a durvaanyagúságba, már kétszer volt itt a földön. Először egy földi nőben, Dianitrában, és másodszor abban a földi asszonyban, aki Isten akaratát adta a földnek az ítélethez.
És az a tiszta szellemi edény, amelynek Isten szeretetét kellett elhoznia erre a földre, szintén kétszer volt egy földi nő testében.
Először Kasszandra földi anyjában volt, aki Isten szeretetének egy részét adta a földnek, másodszor Názáreti Máriában.
Mindkét tiszta szellemi edénynek szüksége volt azonban még egy szellemi burokra, mely nélkül nem tudták volna teljesíteni feladatukat a földön. Az utóteremtésnek ez a szellemi része volt egyúttal a szóban forgó földi nőszemély, és szintén ő volt az, aki az Isten szeretetének földi megszületésekor minden esetben elsötétült, emberi gyengeségekkel terhelte meg magát, melyek nem engedték a tiszta szellemi edényt a várt módon ragyogni.
Ezért meglepő módon Isten szeretete a földön nem kaphatta meg a földi anyákban azt a támogatást, melyben részesülnie kellett volna, ellenkezőleg, nagyon gyakran még szenvedett is általuk.
Szomorú és egyértelmű bizonyíték arra, hogy földi emberek hanyatlásukban egyáltalán nem érezhetik át vagy érthetik meg Isten tiszta szeretetét, sőt már elviselni sem képesek; mert tudatosan és nem tudatosan is mindig ellene szegültek.
És amikor most, harmadszor és utoljára a tiszta szellemi edénynek újra el kellett kísérnie Isten szeretetének egy részét a szent ítélet és a későbbi felépítés idejére ebben a durvaanyagúságban, ez az edény a Fény Szeretetének földi megszületése után azonnal vissza lett véve, hogy az erre kiválasztott szellemi burok esetleges kudarca által ne fejlődhessenek ki új gátló kapcsolatok; mert Isten szeretetének földi megszületéséhez még egyszer, harmadik alkalommal is, ki kellett választani a földi anya új szellemi burkát, mert az első kettőt még mindig lekötötték az általuk létrehozott akadályok, és ezért messze, oldalt álltak.
Közben minden szellemi burok önmagában véve ember, vagyis egy önmagát tudatosító földi nő, akivel a kiválasztott tiszta szellemi nőnek az Isteni Fény földi megszületéséhez először mindig össze kell kapcsolódnia!
Így a Fény földi megszületéséhez fentről a legnagyobb szabású előkészületekre van szükség, és az évszázadokat igénylő fáradalmak után egy kis emberi szellem gyengeségei még az utolsó pillanatban ismét szükséges változtatásokat kényszeríthetnek ki.
Amikor tiszta szellemi és szellemi edényről vagy burokról beszélek, akkor az minden esetben egy önálló nőszemély. A két tiszta szellemi edény két erre kiválasztott nő az ősteremtésben, akik bizonyos, a tiszta szellemiségből kapott magas vezetés alatt céltudatosan tudtak fejlődni és mindig a leghívebb védelem alatt maradtak a fehér kastélyban.
A szellemi edények vagy burkok azoknak a földi nőknek a lelkei, akik erre ki lehettek választva, és fel lehettek készítve, hogy e burkokkal vagy nőkkel az ősteremtésből a legszentebb beteljesülés céljából bensőségesen összekapcsolódjanak.
Az a földi anya, akit Isten szeretetének utolsó földi inkarnációja számára kiszemeltek, a gyermek földi megszületése után elmehetett a földről, ami a Fény kegyelmének aktusa volt, és a gyermek Mária azokba a kezekbe került, melyek a próbatétel után ki lettek e célból szemelve, és mint akik szellemileg kötetlenek, nem is árthattak gátló módon a tiszta szellemi edénynek.
A bölcs gondviselés, amelynek éppen Isten szereteténél kellett nagyon gyakran megtapasztalnia a földi emberi szellemek nagy elégtelenségeit és megbízhatatlanságát a Fény számára végzett teljesítések során, ezúttal gátat vetett annak a lehetőségnek, hogy megismétlődjenek a káros földi akadályok a tiszta szellemi női edény számára, amely mint olyan mindig a legtisztább hűséggel teljesítette feladatát, a szellemi földi kapcsolat gyors megszüntetése által rögtön a megszületés után. Maria ezért gyermekként idegen, de szeretetteljes kezekben nőtt fel.
A teremtés őstörvényei szerint elkerülhetetlen, hogy az a szellemi, mely a földi létben nyomasztó homállyal veszi magát körül, visszatérjen erre a földre, amíg meg nem szabadul az akadályoktól, hogy a tőlük megszabadult szellem felemelkedhessen, hogy a fényes magasságokban lakozhasson.
Mivel a tiszta szellemi edény számára, amely Isten szeretetét szolgálja, az első szellemi burok nem tisztult meg a második földi beteljesedésig, ehhez egy újszellemi burkot kapott, amely legnagyobbrészt ismét kudarcot vallott.
Ennek az lett a következménye, hogy mindkét szellemi buroknak, vagyis mindkét szellemi edénynek most a végső ítéletnél a földön még egyszer meg kell testesülnie, hogy vétkeiket jóvátegyék vagy lezuhanjanak.
Vagyis az utóteremtés emberi szellemi burkairól van szó, a szellemi emberi részről, nem pedig az ősteremtés tiszta szellemi edényéről, amely teljesen magának maradhatott volna a maga tisztaságában.
Azt a leghűségesebb védelemben tartatott vissza mindaddig, amíg nem lett eldöntve, hogy szükséges-e a teljes elválasztás a Legmagasztosabb kegyelmi aktusa által, hogy ez a tiszta szellemi női edény ne szenvedjen a lelki burok kudarca miatt, illetve hogy ez a szellemi burok, még egyszer megtisztítva felemelkedhetne-e, hogy a tökéletessé válás révén ne képezzen semmi akadályt a nehézségekben.
Most azonban ennek a tiszta szellemi edénynek a fényes magja Isten kegyelme által teljesen meg van szabadítva egy szellemi résztől, mely názáreti Máriához tartozott, és az ő kudarca miatt az ítéletben a bomlás felé kell tartania. Ezt a fényes magot többé már nem érintheti ez a fájdalom.
A hosszú kényszerű várakozás után ismét belépett az ősteremtés hatodik fokán a fehér kastélyába, hogy most ott boldogságban és örömben éljen és működjön.
Másként volt ez azzal a tiszta szellemi edénnyel, amely Isten akaratát szolgálja. Itt a szükséges emberi szellemi edény mindkét esetben a tiszta szellemi edényhez igazodott, és nem volt szükség ismételt visszatérésre semmiféle jóvátétel végett. Csak Dianitrának lett megengedve jutalomként, hogy ismét a földön tartózkodhasson Abdrushin akkori fiának második földi ittléte idején, hogy őt mint Immanuelt felismerje, majd a Fény szolgálatába álljon.
Itt is csak az emberi szellemiségről van szó, nem a tiszta szellemi részről. Vagyis csak a szellemi burok inkarnálódik, nem a jóvátétel, hanem a Fény kegyelmének teljesítése végett.
A földi női edények feladatai különbözőek voltak. A Jézusnak és Kasszandrának szánt edények tudhattak gyermekeik küldetéséről azáltal, hogy ismerték származásukat.
Hogyha aztán a földi anyák már nem tartották magukat szilárdan ehhez, hanem a kételyek között egyre inkább elsötétültek, és nagyon gyakran teret engedtek az olyan emberi gyengeségeknek, mint az önzés vagy a megértésre irányuló igyekezet hiánya, a földi érvényesülésre való hajlam és a szórakozás, akkor ez csak a szellemi rész kudarca volt és az ő óhajai, amitől a tiszta szellemi most ugye el van választva.
A Parszifálnak – Imanuelnak (Abdrushinnak) szánt földi edény azonban semmit sem tudhatott gyermeke származásáról és földi feladatáról, éppúgy mint az összes többi földi ember, mert Parszifálnak először a szenvedés útját kellett megjárnia, hogy megismerje az embereket itt a földön, ami csak azáltal történhetett meg, ha velük együtt szenvedve saját magán megtapasztalta az összes emberi hibát, s ehhez feltétlenül szükséges volt, hogy se ő, se senki más az ő környezetéből, ne ismerje az ő eredetét.
Tehát ez a földi anya is erről mit sem tudva járta meg saját földi létezését. Csak miután kilépett a durvaanyagú testből, akkor tudatosította a nagy feladatot, amit a földön teljesített a Fény szolgálatában. Közben állandóan szürke burkokban leledzett, melyek azonban rögtön szétfoszolhattak a felismerésben, a Fiú iránti szeretet által.
A szellemi burok, amely most ismét Dianitra volt, immár újra inkarnálódhatott a földön, hogy elnyerje a neki régen megígért kegyelmet.
A fehér kastélyban azonban már hosszú ideje egy ismét tudó tiszta szellemi edény él, boldogan, a Fény tiszta szolgálatában. A kastélyban, amely a tiszta szellemiség hatodik fokán két női edényt rejt, amelyek a Fény szent földi beteljesedéseihez lettek kiválasztva.
Szeretném még egyszer röviden összefoglalni azt, ami számotokra nehéz, hogy teljesen világosan álljon előttetek:
Az tiszta szellemiség hatodik fokának csúcsán, a fehér kastélyban, két kiválasztott nő található, akik minden Fényből születettet, aki az Isteni ígéretek beteljesülése végett száll alá az anyagiságba, levisznek, hogy összekapcsolódjanak egy földi nővel, ugyanis ennek az átmenetnek a Fényből születettek földi inkarnálódásakor meg kell lennie, mert a teremtés Isteni őstörvényeinek működésében lehetetlen bármi hiányosság.
Mindkét nő egy törvényben álló nevet visel: Mária, a szeretetben rezgőt, Terézia pedig az akaratban rezgőt. Így Mária a számok törvényében és saját jellegében mindig az Isteni szeretet számára van kiválasztva, Terézia pedig az Isteni akarat számára! Ők a földi megszületéskor mindig szorosan össze voltak kapcsolva egy földi emberi nővel, annak szellemével, mint a legközelebbi fokozattal.
Ám ennek a földi emberi nőnek rezgésében hasonlónak kellett lennie. A szeretet megszületéséhez szükség volt egy olyan földi emberi szellemre, aki a szeretetben rezeg, az akarat megszületéséhez pedig egy olyan földi emberi szellemre, aki többnyire az akaratban rezeg.
Most azonban a durvaanyagú földi testben lévő emberi szellem rezgései kifejezésükben nagyon földiesek, ezért a szeretet lágyabb, hajlékonyabb , mint a tiszta szellemiségben.
Csak ezért is eshetett meg, hogy az a szeretetben rezgő földi nő nem mutatott a földi elsötétülésben, amely akkor már nagyon előrehaladott volt, annyira élesellenállást a sok gyengeség elferdült fogalma között, mint az a földi nő, aki az akaratban rezgett. Így tudása ellenére gyakran esett áldozatul a kételyeknek, a hiúságoknak és a hatalomvágynak.
Persze lehetett volna ez másképp, és úgy is kellett volna lennie; mert hiszen az ellenálláshoz való erőt ő is a legnagyobb mértékben megkapta az erős segítség révén, amely mindig mellette állt, mint bármely más ember mellett, de csak így lehet magyarázatot találni azoknak a földi nőknek az időnkénti kudarcára, akiknek megengedtetett, hogy elhozzák a Szeretet.
Ezzel azonban csak a földi emberi szellem terhelődött, nem pedig a tiszta szellemiség fehér várából származó Mária. Ennek ellenére ez a rész szenvedett emiatt, mert még mindig kapcsolódott hozzá a fonalakon keresztül, és ezek súlya hátráltatta, míg nem került sor az erőszakos elválasztásra.
Teréziát nem terhelte a vele együtt rezgő földi emberi szellem, mert az az akaratban állva elég szigorú volt, hogy minden hamisat és elferdültet energikusan elűzzön, és ebben nem ismert engedékenységet.
A földi nők, akiknek a Fény szülötteit kell mindenkor a durva anyagiságba hozniuk, csak a tiszta szellemi edénnyel vannak összekötve a fonalak által, nem pedig magával a Fény Küldöttével.
Erre nagyon kell ügyelnetek, hogy az egész folyamatot helyesen értsétek!
A földi anyák szelleme tehát csak közvetve áll kapcsolatban a Fény Küldöttével a tiszta szellemi edények révén, melyekkel gondosan szőtt fonalak segítségével egy ideig közvetlenül össze van kötve.
A tiszta szellemi edény viszi le a Fény Küldöttét a földi anyához, és majd csak az inkarnáció idején kapcsolódik vele össze, és aztán a földi születést követő negyven napon át maradnak összekötve.
Ebben az időben, a tiszta szellemi edény által, a földi anya szelleme számára is létezik teljes kapcsolat a Fénnyel, ám később ez a teljes kapcsolat ismét megszűnik, míg a tiszta szellemi edény ismét leoldódik és visszatér, s közben már csak nagyobb távolságból marad összekötve a földi nővel néhány fonálon keresztül.
Ezáltal a női földi emberi szellem ismét magára van hagyva, mivel gyermeke fénymagjával közvetlen kapcsolat nem létezik. Ezért fennáll a földi anyák születés utáni ingatagságának és kudarcának a lehetősége is.
Mindez oly egyszerű és természetes, és mégis éppoly nehéz földi szavakba foglalni, hogy érthetővé váljon a durva anyagiságban.
Az ősteremtés utolsó fokozata, a hetedik, hordozza a kiválasztottak szigetét!
Ide vannak felemelve az utóteremtésből mindazok, akiknek a földön megengedtetett, hogy Isten Fiait szolgálják, és akik hűségesen szolgáltak. Itt szolgálnak tovább boldogan a földi eltávozás után mindörökké. Bizonyos időközönként kitágul a látásuk, és ők látják Parszifált, Máriát és Irmingardot a kastélyban, nem érzékelve közben a távolságot, hanem az a benyomásuk, hogy ott vannak az ősteremtettekkel együtt.
Ebben az előadásban erről nem kell sokat beszélnem; hiszen nektek már elég ez a név: Patmosz!
Az áldottak e szigetéről már nagyon sokat beszéltek az emberek, és még nagyon sokat fognak beszélni; hiszen ez egyúttal az ígéretek szigete illetve a szent jövendölések hegye.
A Grál-várhoz hasonlóan, mely az Isteniségben a legkülső határon emelkedik, és melynek ugyanakkor van egy képmása az ősteremtés csúcsán, úgy Patmosznak is, mely a tiszta szellemiség végső határán áll, van egy képmása a hozzá csatlakozó szellemiség legmagasabb magaslatán, és mint egy tükörképben, úgy lehet látni a szellemiségben, hogy mi történik Patmoszon a tiszta szellemiségben. Így az elválasztás ellenére mindkét birodalomban mindig megvan az együttes átélés, és ez összeköti őket.
Erre később talán még részletesebben visszatérhetünk; mivel ma ez messze túllépné az előadás célját. Ezért most csak az ősteremtés hatalmas birodalmának befejezését akarom leírni, egyenes vonalban lefelé.
Az utolsó fokozatot az ősteremtésben, a hetediket, egy védőburok követi, mely úgy működik, mint egy elválasztó réteg a tiszta szellemi és az azt követő szellemi teremtésrész között, mely terjedelmében az emberi felfogás számára nem kevésbé beláthatatlan, mint a tiszta szellemiség.
Ez a védőburok is egy hatalmas kiterjedésű önálló szint. Nem éppen lakatlan, hanem sok-sok lény teszi elevenné, ámde ez nem az öntudatra ébredt szellemek állandó otthona.
Ez alkotja a tiszta szellemiség, az ősteremtés áthághatatlan, sérthetetlen határát, mégis képez egy átmenetet is.
De az átlépéshez, fentről lefelé illetve lentről ismét felfelé, a szellemi számára szükséges az e szintet benépesítő lények kísérete, melyek működésükben maguk is egy védőburkot alkotnak az itt áthaladók számára, éppúgy mint ahogy az ő szintjük az egész ősteremtés számára.
És ilyen kíséretet a védőszinten át ezek a lények megint csak egész pontosan megszabott előfeltételek mellett képesek biztosítani, melyek rendíthetetlenül a teremtéstörvényekben vibrálnak. Vagyis csak egészen különleges rendelkezések teljesítésével lehetséges áthaladni a védőszinten. A feltételek teljesítése, mely részben a jellegben rejlik, részben még e jelleg minőségében is, vagyis az érettség jelenlegi állapotában, s ez ismét magától értetődően szükséges következményként átmenetet eredményez, ami önműködően megy végbe.
Így mindenütt pontosan egymásba kapcsolódó mozgás található, mint egy hihetetlenül finoman kidolgozott és művészien összeállított gépezetben, melyet az elevenen működő törvények tartanak működésben.
Ami helyesen tartja magát a saját útjához, az lecsiszolódik és megtisztul, előretolódik és felemelkedik, de mindig csak a tiszta akaráshoz és képességhez mérten, ami azonban letér a helyes útról, és a gépezetben könnyelműen vagy éppen bűnösen félrelép, az addig van lökdösve és sebesítve, amíg ismét vissza nem tér a helyes útra, és képes lesz folyamatosan együtt rezegni, vagy amíg le nem őrlődik és össze nem zúzódik a soha meg nem álló kerekek között.
Ezért hát illeszkedjetek be, emberek, a teremtés számotokra felfoghatatlanul nagy mesterművének rendíthetetlen gépezetébe, és az egyenletes rezgésben mindörökre boldogok lesztek!