17. A szellemi szintek VII

 UTOLJÁRA a Rózsák, Liliomok és a Hattyúk Szigetéről beszéltem.

E támpontok olyanok, mint három sugárzó drágakő egy aranypánton, ha a negyedik fokozat teljes szintjét aranypánthoz, aranykarkötőhöz hasonlítjuk, melyen a három drágakő csodálatosan össze van fogva.

Természetesen még másfajta élet is van e szinten, miként az összes többi szinten is, de most előbb csak a kivilágló támpontokat nevezem meg, melyek az emberi szellemek számára mélyreható, sőt döntő hatásúak.

Így van ez az Ősteremtés következő, ötödik fokozatán is. Ha az eddigi fokozatok az összes sugárzási erő alapvető kiindulási szintjei voltak valamennyi következő fokozat számára, akkor az ötödik fokozat az az ország vagy szint, ahol elkészítik vagy előkészítik a segítségeket minden, az Ősteremtés alatt található dolog számára. Ezen az ötödik fokozaton működnek az emberi nem számára készített összes támogatások vezető, erős előkészítői.

Akkor értitek majd meg a legjobban, ha egy nevet említek meg erről a szintről: Is-ma-el!

Itt él, innen indul ki működése. Is-ma-el, aki egykor Abdru-shint nevelte fel a Földön, aki miatta inkarnálódott a Földre, aki azután, mint Keresztelő János, Jézust hirdette, akinek mind a hét világrészt föl kellett készítenie Parsifal érkezésére!

Ő a legfelsőbb e szinten, számtalan segítő van körülötte, és ő kapja a híradásokat a Fényből hatalmas kiterjedésű működése számára, melyet mindenkor híven teljesít. Ő adta az embereknek a jelenlegi eseményekről szóló nagy kinyilatkoztatást is, mely mint János Jelenések Könyve vált általánosan ismertté.

Ezen ötödik fokozat csupa lángoló élet, és a Teremtések számára szánt valamennyi mélyreható Fény-történések hatalmas előkészületi munkálatai töltik ki. –

A hatodik, mint a következő fokozat, az emberek számára is ismét egy olyan pontot mutat, mely erőteljesen és ragyogóan messze kiemelkedik: a fehér kastély!

A fehér kastélyt nem földi fogalmak szerint kell elképzelni. E megnevezést úgy kapta, mint a két tiszta edény menedéke. A kastélyban, hűségesen őrizve, két ős-szellemi, női edény található a Fény legszentebb beteljesülése számára a Földön.

Ezek Jézus és Abd-ru-shin földi anyjának két ős-szellemi edénye.

Mindkét ős-szellemi edénynek azonban szüksége volt még egy szellemi burokra, mely nélkül nem tudták volna teljesíteni feladatukat a Földön. E szellemi rész a mindenkori földi anya volt.

Minden szellemi burok közben egy önálló ember volt, tehát egy öntudatra ébredt földi nő, mellyel a kiválasztott ős-szellemi nőnek az isteni Fény földi megszületésére mindenkor össze kell előbb kapcsolódnia!

Így a Fény földi megszületéséhez fentről a legnagyobb szabású előkészületekre van szükség, és az évszázadokat igénylő fáradalmak után egy kis emberi szellem gyengeségei miatt még az utolsó pillanatban is változtatásokra lehet szükség.

Amikor ős-szellemi és szellemi edényről vagy burokról beszélek, akkor az tehát minden esetben egy önálló nő. A két ős-szellemi edény két erre kiválasztott nő az Ősteremtésben, akik meghatározott, az ős-szellemiségből e célra kapott magas vezetés alatt céltudatosan tudtak fejlődni és mindig a leghívebb őrzés alatt maradtak a fehér kastélyban.

A szellemi edények vagy burkok azon földi nők, akik erre ki lehettek választva, és fel lehettek készítve, hogy e burkokkal vagy nőkkel az Ősteremtésből a legszentebb beteljesülés céljából bensőségesen össze tudjanak kapcsolódni.

E számotokra nehéz részt még egyszer röviden összefoglalom, hogy teljesen világosan álljon előttetek:

Az ős-szellemiség hatodik fokán, a fehér kastélyban, két kiválasztott nő van, akik leviszik a Fény minden szülöttét ‒ aki az isteni ígéretek beteljesülése érdekében száll alá ‒ hogy összekapcsolódhassanak egy földi nővel, mivel ezen átmenetnek a Fény szülötte földi inkarnálódásakor meg kell lennie, mert a Teremtés isteni őstörvényeinek a működésében nem maradhat hiányosság.

Mindkét nő egy törvényben álló nevet visel: Mária, a Szeretetben rezeg, Terézia pedig az Akaratban. Így Mária a számok törvényében és jellegében az isteni Szeretet számára lett kiválasztva, Terézia pedig az isteni Akarat számára!

Ők a Fény küldötteinek a Földre való születése céljából mindenkor szorosan össze voltak kapcsolódva egy földi emberi nővel, annak szellemével.

Ennek a földi emberi nőnek rezgésében természetesen hasonlónak kellett lennie. A Szeretet megszületéséhez szükséges volt egy olyan földi emberi szellem, aki a Szeretetben rezeg, míg az Akarat megszületéséhez egy olyan földi emberi szellem, aki az Akaratban rezeg.

A földi nők, akiknek a Fény szülötteit kellett a durva anyagiságba helyezniük, fonalak segítségével csak az ősszellemi edényekkel vannak összeköttetésben, nem pedig magukkal a Fény küldötteivel.

Erre nagyon kell ügyelnetek, hogy az egész folyamatot helyesen értsétek!

A földi anya szelleme tehát csak közvetve áll kapcsolatban a Fény küldöttével az ős-szellemi edények révén, melyekkel gondosan szőtt fonalak segítségével egy időre közvetlenül össze van fűzve. Az ős-szellemi edények viszik le a Fény küldöttét a földi anyákhoz, és csak az inkarnáció idejében kapcsolódnak velük össze, s maradnak így még a földi születést követő negyven napon át.

Ebben az időben, az ős-szellemi edény által, a földi anya szelleme számára is létezik kapcsolat a Fénnyel, ám később e kapcsolat ismét megszakad azáltal, hogy az ős-szellemi edény ismét leoldódik és visszatér.

Ennek következtében a női földi emberi szellem újra magára van hagyva, mivel nincs közvetlen kapcsolat gyermeke fénymagjával.

Minden olyan egyszerű és természetes, és mégis nehéz földi szavakba foglalni, hogy érthetővé lehessen tenni a durva anyagiságban. –

Az Ősteremtés utolsó fokozata, a hetedik, hordozza a Kiválasztottak Szigetét!

Erről ebben az előadásban nem kell sokat mondanom; hiszen már a neve elég számotokra: Patmosz!

Az áldottak e szigetéről már nagyon sokat beszéltek az emberek, és még nagyon sokat fognak beszélni; hiszen ugyanakkor ez az Ígéretek Szigete vagy a Szent Jövendölések Hegye!

Hasonlóan a Grál-várhoz, mely az isteniségben a legkülső határon emelkedik, és melynek ugyanakkor van egy mása az Ősteremtésben, mint annak csúcsa, úgy Patmosznak is, mely az ős-szellemiség legkülsőbb határán áll, van egy mása a hozzá csatlakozó szellemiség legmagasabb magaslatán, és mint egy tükörképben, úgy lehet látni a szellemiségben, hogy mi történik Patmoszon az ős-szellemiségben. Így az elválasztás ellenére mindkét birodalomban mindig megvan az együttes átélés, és ez adja a kapcsolatot.

Így Patmoszon is, az emberi szellemiség csúcsán, van egy teremtett, mely az Is-ma-el nevet viseli, és az ős-szellemiségben lévő Is-ma-el sugaraiban vibrál és működik.

Később majd talán még részletesebben vissza tudunk rá térni; hiszen ma ez messze túllépné az előadás célját. Ezért most csak az Ősteremtés hatalmas birodalmának lezárását akarom leírni egyenes vonalban, fentről lefelé haladva.

Az utolsó fokozatot az Ősteremtésben, a hetediket, egy védőburok követi, mely úgy működik, mint valamiféle elválasztó réteg az ős-szellemi és az azt követő, hozzá csatlakozó szellemi teremtésrész között, mely terjedelmében az emberi gondolkodás számára nem kevésbé beláthatatlan, mint az ős-szellemiség.

E védőburok is egy hatalmas kiterjedésű önálló szint. Nem lakatlan, hanem sok-sok lény lakja, csakhogy ez nem az öntudatra ébredt szellemek állandó tartózkodási helye.

Ez alkotja az ős-szellemiség, az Ősteremtés átléphetetlen, át nem törhető határát, de egyben egy átmenetet is.

De az átlépéshez szükséges az e szintet benépesítő lények kísérete, melyek működésükben ismét egy védőburokhoz hasonlítanak az átlépni óhajtóval szemben, miként szintjük is az egész Ősteremtéssel szemben.

És ilyen kíséretet a védőszinten át e lények ismét csak olyan pontosan meghatározott előfeltételek mellett képesek biztosítani, melyek elhajlíthatatlanul a teremtéstörvényekben vibrálnak.

Tehát csak egészen különleges rendeltetések teljesítése mellett lehetséges átlépni e védőszintet. A feltételek teljesítése, mely részben a jellegben rejlik, részben még e jelleg minőségében is, tehát az érettség mindenkori állapotában, ismét, mint magától értetődően szükséges következményt, az átlépést eredményezi, azt önműködően végrehajtja.

Olyan a mindenhol pontosan egymásba hatoló mozgás, mint egy hihetetlenül finoman kidolgozott és művészien összeállított fogaskerékrendszerben, melyet az elevenen működő törvények tartanak működésben.

Az, ami helyesen tartja benne az útját, azt lecsiszolják és megtisztítják, nyomják előre és felemelik, de mindig a tiszta képesség szintje szerint, ami azonban letér a helyes útról, és a hajtóműben könnyelműen vagy ráadásul bűnösen félrelép, az addig van taszigálva és sebesítve, ameddig ismét a helyes útra nem áll, és azután súrlódás nélkül együtt nem tud vibrálni, vagy amíg a soha meg nem álló kerékrendszer között szét nem lesz darálva és őrölve.

Ezért hát illeszkedjetek be, emberek, a Teremtés számotokra felfoghatatlanul nagy mesterművének az elhajlíthatatlan hajtóművébe, és az egyenletes vibrálásban mindörökre boldogok lesztek!

2011.
By: Fresh Joomla templates