11. Minden halott dolog feltámasztatik a teremtésben, hogy ítélje önmagát!
UTOLSÓ Ítélet! Minden jövendölés, amely összefügg vele, az összes halott feltámasztását hirdeti a Végítéletre. Az emberek által azonban a kifejezés fogalmába ismét tévedés került; ugyanis nem az összes halott feltámasztásáról van szó, hanem minden halott dolog feltámasztásáról! Azaz: mindannak az életre keltése, ami mozgás nélkül van a Teremtésben, hogy Isten Ítéletére élővé váljon, és megnyilvánulásában felemeltessék vagy kiirtassék!
Semmi sem marad most mozdulatlan; az élő erő ugyanis, amely most felerősödve áramlik az egész Teremtésen át, mindent mozgásra késztet és kényszerít. Megerősödik benne az is, ami eddig nyugodott vagy szunnyadt. Fel lesz ébresztve, megerősítést kap, és ez által meg kell nyilvánulnia, a felébredő megnyilvánulásban úgyszólván a Fény elé lesz rántva, akkor is, ha el akart rejtőzni. Azt is mondhatnánk, hogy magától jön a Fényre és meg kell mutatkoznia, nem szunnyadhat tovább, bárhol legyen is. Közkeletű kifejezéssel élve: „Napvilágra kerül!”
Minden életté válik, megnyilvánul ebben az egész Teremtésben a Fény új behatolása által! A Fény közben hatalmas erővel vonz mindent… akár az e Teremtésben nyugvó, vagy talán bujkáló akaratával összhangban, akár a nélkül, és az végül kapcsolatba is kerül ezzel a Fénnyel, nem menekülhet előle, még ha a hajnalpír szárnyán szállna is, az egész Teremtésben egyetlen hely sem képes számára védelmet nyújtani előle. Semmi sem marad bevilágítatlan.
A vonzás által létrehozott mozgásban azonban ezen a Fényen szét kell zúzódnia, és el kell égnie annak, ami nem viseli el ezt a sugárzást, ami tehát nem törekszik már önmagában is e Fény felé. A Fény felé törekvő azonban felvirágzik és megerősödik akarásának tisztaságában!
Így van e földi emberi lelkek valamennyi tulajdonságával is. Az a tulajdonság, ami eddig úgy tűnt, hogy holtan nyugszik, ami szunnyadt, gyakran maguknak az embereknek a tudta nélkül, az most az erő hatására feléled és megerősödik, gondolattá és tetté válik, hogy a saját jellege szerinti megnyilvánulásában a Fény által ítélje önmagát! Gondoljatok bele, életre kel az is, ami bennetek nyugszik! Ebben rejlik minden halott dolog feltámasztása! Eleven ítélőszék! Utolsó Ítélet!
Közben mindent helyre kell tennetek önmagatokban, meg kell tisztítanotok magatokat, vagy elpusztultok a rosszal együtt, ha az el tud hatalmasodni bennetek. Akkor majd kapaszkodni fog belétek, tajtékzó sistergéssel összecsap a fejetek felett, hogy magával rántson benneteket a szétbomlás szakadékába; ugyanis többé nem tud fennmaradni az isteni erő ragyogásában! – –
Nektek adtam most az Igét, amely megmutatja az utat, amely e Teremtés feléledése közepette tévedhetetlenül vezet benneteket a fényes magasságok felé, amely nem engedi, hogy elbukjatok, bármi történjék is, és bármi próbáljon is fellángolni bennetek! Ha tekinteteteket hű meggyőződéssel a Fény felé irányítottátok, ha Igémet helyesen megértettétek, lelketekbe fogadtátok, akkor nyugodtan emelkedtek fel a zűrzavarból, megtisztulva és megigazulva, megszabadulva mindentől, ami egykor megakadályozhatott volna benneteket a Paradicsomba való belépésben.
Őrködjetek és imádkozzatok ezért, hogy tiszta tekinteteteket ne homályosíthassa el a hiúság és az önteltség, melyek e földi emberek számára a leggonoszabb csapdák! Vigyázzatok! Ahogyan most önmagatokban előkészítettétek a talajt, annak megfelelő sors vár rátok a Teremtés megtisztításába!