6. Lásd, mi válik javadra!
Miért akartok ti, emberek, szellemileg mindig valami mást, mint amire tényleg szükségetek van, és ami hasznotokra válik! Mint valamiféle súlyos járvány, úgy hat pusztító módon e különös sajátosság valamennyi kereső között.
Kevés értelme lenne, ha erről meg akarnálak kérdezni benneteket; hiszen ti magatok sem tudnátok rá magyarázatot adni, még akkor sem, ha éjjel-nappal ezen próbálnátok gondolkodni.
Csak vizsgáljátok meg egyszer magatokat nyugodtan, figyeljétek a kérdéseket, melyek felelevenednek bennetek, kövessétek gondolataitok menetét, hová vezet. Hamar felismeritek, hogy legnagyobb részt mindig olyan szintekre, melyeket sosem értek el, mivel ezek a ti eredetetek felett találhatók, melyeket ezért soha nem is érthettek meg. A megértés képessége azonban alapfeltétele mindannak, aminek hasznotokra kell válnia!
Ezt mindennemű gondolkodásotokban és cselekvésetekben tisztázzátok magatok előtt, és eszerint igazodjatok. Akkor majd minden könnyebb is lesz számotokra. Tehát csak azzal foglalkozzatok, amit valóban meg tudtok érteni, ami tehát a ti emberi létetek keretében van lerögzítve.
Bár a terület, ahol mint emberi szellemek tudatosan létezhettek, a fényes magasságok felé ugyan élesen be van határolva, de azért még egyáltalán nem kicsi. Helyet ad nektek az egész örökkévalóságnak, és ezzel a megfelelő nagyságú működési területeknek is.
Számotokra egyedül fejlődésetek lehetősége határtalan, ami e működési területeken belüli tevékenységetek egyre növekvőbb tökéletesedésével nyilvánul meg. Ezért fordítsatok nagy figyelmet arra, amit ezzel hirdetek:
Tökéletesedésetek növekedése a szellemi működésben teljesen határtalan, sehol sem ér véget. Ebben egyre erősebbé válhattok, és ezzel az erősebbé válással önműködően a működési terület is állandóan tágulni fog, mi által ebben békét, örömet, boldogságot és üdvösséget találtok.
Eddig minden embernek téves elképzelése volt az üdvösségről is. Ez egyedül az áldásos alkotás sugárzó örömében rejlik, nem pedig a lusta tétlenségben és élvetegségben, vagy az „édes semmittevésben” ahogy ezzel a kifejezésével ügyesen el van takarva ez a hamisság.
Ezért neveztem gyakran az emberi paradicsomot a „boldog alkotás fényes birodalmának” is!
Az emberi szellem nem képes más módon elnyerni az üdvösséget, mint a Fény számára végzett örömteli alkotással! Egyedül ezáltal jut hozzá végül az örök élet koronájához, amely az emberi szellem számára garancia, hogy a Teremtés körforgásában örökké együttműködhet annak veszélye nélkül, hogy mint használhatatlan építőkő bomlásba sodródna.
Az emberek tehát a szellem folyamatos tökéletesedésének kegyelemteljesen biztosított lehetősége ellenére sosem léphetik át létezési területük kereteit a Teremtésben, sohasem rombolhatják le benne az emberi tudatos lét lehetőségének élesen megszabott határait. Abban, hogy ezt egyszerűen nem tehetik, rejlik számukra teljesen természetesen az is, hogy ezt nem szabad, ami mindig automatikusan nyilvánul meg, és éppen ezáltal működik töretlenül.
A tökéletesedés a szellem egyre ragyogóbb sugárzásában rejlik, ami a hatás arányosan megnövekedett erejében nyilvánul meg.
A szellem növekvő fényessége pedig a lélek megtisztulásából és megvilágosodásából adódik, amennyiben jót akarva felfelé törekszik. Szigorú következetességgel az egyik mindig a másikból fejlődik ki.
Amennyiben kizárólag és komolyan a jóval foglalkoztok, akkor minden más magától adódik. Vagyis ez egyáltalán nem olyan nehéz. De ti akarásotokkal mindig újra messze e fölé nyúltok, és így már eleve nemcsak nagyon megnehezítitek a legegyszerűbb dolgokat is, hanem ráadásul nagyon gyakran lehetetlenné is teszitek.
Fontoljátok meg, hogy a tökéletesség növekedése közben még szellemetek legerősebb sugárzása sem változtathatja meg soha az ő fajtáját, hanem csak az állapotát!
Ezért soha sem lehetséges az emberi tudatosság keretének határait átlépni, mivel a határokat a fajta és nem pedig az állapot szabja meg. De az állapot a fajta eme nagy keretein belül még egészen sajátos kis részhatárokat épít magának, melyeket az állapot megváltozásával át is lehet lépni.
Óriási távolságok rejlenek e kereten belül, világok, melyek számotokra szellemileg is beláthatatlanok, ahol egész örökkévalóságot időzhettek, és vég nélkül tevékenykedhettek.
Foglalkozzatok ezzel behatóan és alaposan, és aztán boldogok lesztek!
Üzenetemben pontos tudást adtam nektek, hogy mivel függtök össze és mivel vagytok kapcsolatban, ebben hogyan működtök gondolkodásotok és cselekedeteitek révén, és mit kell ezzel elérnetek.
Ahelyett azonban, hogy most a legnagyobb komolysággal a helyes értelemben megragadnátok azt, ami nektek most nyújtva van, és így végre betöltenétek azt a helyet, melyet az egyénnek ebben a teremtésben el kell fogadnia, ezen a teljes gondolkodásotok, kérdéseitek és kívánságaitok is újra és újra messze túlmennek olyan régiókba, melyeket az emberi szellem tudatosan sohasem érhet el.
Számára ezért is lehetetlen ebből valamit valóban megérteni. Ez az egész szövés, sugárzás, törekvés, röviden az egész lét ezekben a régiókban az ember számára örökre érthetetlen, nagyon távoli marad. Ezért az nem hozhat neki semmi hasznot, ha ilyen dolgokon töpreng. Csak idejét és erejét pazarolja, ami saját szükséges fejlődésére adatott neki, és végül mint hasznavehetetlennek el kell pusztulnia.
Mozduljatok hát végre minden erőtökkel előre abban a térségben, melyet a Teremtő adott nektek, hogy azt felfuttassátok a legtisztább szépségig, hogy megteremtsétek belőle Isten paradicsomhoz hasonló kertjét, ami megformálódott hálaimává lesz, mely ujjongva emelkedik Isten trónjának lépcsőihez, hogy tett által alázattal dicsérje minden dolgok Teremtőjét az ilyen gazdag kegyekért!
Emberek, mily kicsinyek vagytok, és mégis milyen mérhetetlenül igényesek és beképzeltek. Ha csak egy kicsit is a helyes irányba akarnátok mozdulni, úgy, hogy zavartalan harmóniában együtt rezegjetek a teremtés őstörvényeivel, s nem úgy, mint eddig, amikor tudatlanságotoknál fogva mindig csak gátló módon működtetek, akkor a leggazdagabb áldás fakadna mindenütt, amire rátennétek a kezeteket, lényegtelen mibe akartok belefogni.
Ez nem is igen lehetne másként, és ugyanolyan rendíthetetlen bizonyossággal, amilyennel már régóta a pusztulás felé rohantok, látnátok magatokat felemeltetni ugyanazzal az erővel, ami titeket szellemi gazdagsághoz és földi gondtalansághoz vezet.
De ehhez előbb meg kell ismernetek otthonotokat a Teremtésben, és benne mindent, ami segít és támogat benneteket. Tudnotok kell, hogyan kell benne tinéktek vándorolni és működni, mielőtt megkezdődhetne a felvirágzás.
Először próbáljátok magatokat földileg helyesen beilleszteni az isteni törvények rezgéseibe, melyeket sohasem tudtok megkerülni anélkül, hogy magatokat és környezeteteket komolyan meg ne károsítanátok, és támasszátok ezekhez saját törvényeiteket is, engedjétek, hogy belőlük sarjadjanak ki, s akkor majd gyorsan elnyeritek a hőn áhított békét és boldogságot, mely támogatja a felépítést; hiszen e nélkül minden fáradozás teljesen felesleges, és még a leggyakorlottabb ész legnagyobb képességei is hiábavalók és kudarcot hoznak.
Ez rajtatok múlik, csakis rajtatok, minden egyes emberen, és nem mindig másokon, ahogy azt oly szívesen igyekeztek magatokkal elhitetni. Próbáljátok csak előbb saját magatokon, de ezt ti nem akarjátok! Mert úgy gondoljátok, hogy efölött állók vagytok, vagy egy ilyen kezdet tűnik számotokra túl kicsinek és mellékesnek.
Ám a valóságban ez csak szellemetek restsége, mely képes benneteket ettől visszatartani, és ami már évezredek óta mindnyájatokat rabszolgasorban tart. Eszetek, mely megbéklyózta szellemi képességeiteket, most már többé nem segíthet rajtatok, ha arról van szó, hogy vagy meghajoltok a tiszta isteni erő előtt, vagy elpusztultok.
Nektek kell a szellemet felélénkítenetek, feltámasztanotok magatokban, hogy megismerje Isten akaratát és meghallja, mit követel tőletek; mivel egyedül neki van az ember az őskezdettől fogva alárendelve és senki másnak, Őneki kell most a szellemnek számot adnia mindarról, amit a Teremtés azon részében művelt, mely otthonául volt neki kikölcsönözve.
És a ti szerencsétlen hajlamotok, mindig csak valami magasabb felé nyújtózkodni, az idegenre vágyódni, ahelyett hogy környezeteteknek örülnétek, az egyik legnagyobb rosszaságotoknak fog bizonyulni, és ellenetek fog fordulni. Ez a rossz szellemetek restségéből fakad, amit nem szabad felcserélni az ésszel; mert az ész nem szellem!
De hiszen földileg is mindig így viselkedtetek. Ahelyett, hogy minden erőtökkel és örömmel azon lennétek, hogy környezeteteket szebbé alakítsátok, tökéletesebbé tegyétek és teljes virágzásra buzdítsátok, gyakran ki akartok jutni belőle, mert ez így számotokra kényelmesebbnek tűnik és gyorsabb sikert ígér. Meg akarjátok magatokat tőle szabadítani, hogy megtaláljátok a kívánt javulást, mivel mindenben, ami idegen, egyidejűleg javulást és megszépülést reméltek!
Először is próbáljátok meg végre helyesen felhasználni azt, ami nektek adatott! Közben csodát csodára értek.
Hogy valamit helyesen lehessen felhasználni, azt előbb alaposan ismerni kell. És ez nálatok teljes egészében hiányzik. Ahhoz mindig túl lusták voltatok, hogy felismerjétek Istenetek akaratát, mely a teremtésben világosan és pontosan látható.
Mindig újra meg újra azt a régi sebet kell érintenem, amit ti emberek magatokon viseltek, amelyről már gyakran lerántottam minden leplet, ám amit ti igyekeztek újra meg újra gondosan elfedni. Az a seb, mely minden rossznak az eredője, melytől most szenvednetek kell, míg meg nem szabadultok tőle vagy teljesen össze nem omlotok, az a ti szellemetek önkéntes lustasága, és az is marad!
E földi emberek közül sokan már nem lesznek képesek arra, hogy megszabaduljanak eme rossz halálos öleléséből; mivel túl sokáig tétováztak, hogy erre rábírják magukat.
Az természetes, hogy az ész találékonysága megpróbál eltakarni minden szellemi szendergést, mivel szellemetek felébredésével az ész uralma is gyorsan véget ér.
Csak a szellemi restség fordít túl kevés figyelmet arra, ami adva volt, nem veszi magának a fáradságot, hogy feltárja és folyamatosan tökéletesítse e szépséget, hanem úgy véli, hogy jobbulást csak a változásban talál, és a boldogságot mindenben keresi, ami számára idegennek tűnik.
Az ember közben nem gondol arra, hogy ez a változás elsősorban a gyökerek kitépését követeli, majd ezt a kigyökerezettet idegen talajra állítja, amivel még nem tud mit kezdeni, és ezért nagyon könnyen nagy hibákat követ el, melyek előre nem látható, rossz következményekkel járnak. Aki reményeit a változásba helyezi, az semmi jót nem tud kezdeni azzal, ami neki adatott, annak hiányzik a komoly akarás képessége, az eleve a szerencselovagok ingatag talaján áll!
Először ismerjétek meg helyesen magatokat, és használjátok ki azt, amit Isten nektek felhasználásra kínál, és úgy hasznosítsátok, hogy képes legyen kivirágozni, hogy a Föld és a Teremtés egész szintjei, melyek az emberi szellemnek engedtettek át, hogy bennük tevékenykedjék, paradicsommá válnak, és azzá kell válniuk, ahol csak öröm és béke lakozik; mivel a teremtéstörvény aztán számotokra fog ugyanolyan biztonsággal dolgozni, mint ahogy most tevékenységetek ellen kell működnie, éspedig rendíthetetlenül, erősebben mint az emberi akarat, mivel az Ősfény sugarában rejlik!
Nincs már messze az óra, amikor az embereknek fel kell már ismerniük, hogy egyáltalán nem lesz nehéz másképpen élni, mint eddig, és békében kijönni embertársaikkal!
Az ember látóvá válik, mert Isten most megfosztja eddigi téves cselekvésének és gondolkodásának minden lehetőségétől.
Akkor majd szégyenteljesen be kell ismernie, hogy milyen nevetségesen viselkedett a valódi élet számára jelentéktelen dolgok utáni loholásával, és hogy mennyire veszélyes volt az egész teremtésrészre, mely kegyesen rá volt bízva, hogy használja és örömét lelje benne.
A jövőben csak embertársai öröme végett fog élni, ahogy azok is az övéért, és nem fog mindig irigyen csak az után vágyakozni, amit még nem birtokol. Felébred az a képessége, hogy a leggyönyörűbb virágzásba hozza saját környezetét, teljesen átformálja saját jellege szerint, mihelyt beilleszti magát a teremtés egyszerű ős-törvényeinek hatalmas, áldásos rezgésébe, melyeket az Üzenetemmel megtaníthattam nektek Isten szeretete által, mely ezúttal büntetve segít, hogy megmentse azokat, akik még jó szándékúak, és szellemükben alázatosak!
Ha építeni akartok, akkor először hagyjátok megvilágosodni szellemeteket, és tegyétek erőssé és tisztává. A szellem megvilágosodása azt jelenti, hogy hagyjátok hogy éretté váljon! A teremtés már az aratás idejében áll, s vele együtt, mint teremtmény, az ember is.
De csökönyösen téves akarása révén ő ebben elmaradt, saját magát félreállította a Fény által kívánt összes rezgéstől, és a felerősödött, immár örömtelibb teremtéskörzésből ki kell vettetnie, mivel éretlenségével nem tud benne megmaradni.
A népnyelv nagyon helyesen megvilágosodott szellemről beszél! Az érett vagy megvilágosodott szellemet nagyon könnyen fel lehet ismerni; hiszen a Fényben áll és kerül minden sötétséget. Saját jellege révén úgyszintén békét terjeszt maga körül.
Nincs többé semmi felfortyanás, csak nyugodt tárgyilagosság az örömteli alkotás nagy hevében, vagy higgadt szigor, mely nyájasan világítja meg azok gyengeségeit, akik szellemükben még nem tudtak megerősödni, hanem még alá vannak vetve az erjedésnek, melynek megtisztulást és megvilágosodást vagy … pusztulást kell hoznia.
Csak a sötétség fortyanhat fel, sohasem a Fény, mely mindig józan tisztaságot és békés megfontoltságot tanúsít a magasztos tudás erejének tudatában.
Vagyis ahol az emberben még felfortyanhat a harag, ott még ki kell égetni a gyengeségeket, az ilyen szellem még sebezhető a sötétség támadásai által vagy ennek eszközéül szolgálhat. Még nem eléggé „megvilágosodott”, még nincs kellően megtisztulva.
Így van ez minden gyengeségetekkel, melyet magatokon viseltek, és látszólag egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtok tőlük megszabadulni. A valóságban ez nem lenne nehéz, ha meg tudnátok érteni, hogy végre okosan kell bánnotok azzal, amit Isten adott nektek, helyesen kell használnotok azt, amit már kezetekben tartotok, és be kell illeszkednetek a törvények rezgéseibe, melyek ismeretét Üzenetem által már elnyerhettétek. Aztán ez a szó legigazibb értelmében olyan könnyű, mint a gyerekjáték.
Hagyjatok fel azzal, hogy túlnyomóan olyan kérdésekkel foglalkoztok, melyek túllépnek a számotokra kijelölt területen, és először tanuljatok alaposan megismerni mind azt, ami ti magatokban és köröttetek van, s akkor majd teljesen magától eljön a felemelkedés; mert tevékenységetek következményei automatikusan fölemelnek titeket.
Gondolkodásotokban és cselekvésetekben legyetek egyszerűek; mert a nagyság és az erő is az egyszerűségben rejlik!
Így nem visszafelé mentek, hanem előre, és szilárd építményt emeltek az új létezéshez, melyben minden ember kiismeri magát, mivel ez már nem kusza és nem bonyolult, hanem minden irányban áttekinthető, világos és tiszta, egyszóval: Egészséges! Természetes!
Fejlődjetek bensőleg egyenes, igaz emberekként, és akkor majd azonnal meghitt kapcsoltba kerültök az egész teremtéssel, mely mindenben támogatni fog titeket, ami számotokra elengedhetetlen, és ami a felemelkedésetekhez szükséges. Ezt semmilyen más úton nem érhetitek el!
Azután gazdag bőségben fog hozzátok áradni minden, amire szükségetek van, és ami nektek örömet okoz és békét hoz, de semmi esetre sem korábban, bármennyire is igyekeznétek ezt elérni; mert most elérkezett az idő, amikor az embernek a Földön meg kell nyílnia Isten Igéje előtt, ami ugyanaz, mint beilleszkedni Isten szent akaratának fennálló, a teremtést fenntartó és támogató törvényeibe!
Az egész emberiség számára nincs más út - és más segítség sincs! Meg kell ismernie és bele kell illeszkednie vagy el kell vesznie; mert itt az ítélet! Az elkövetkező szükségben már senki sem adhat nektek tanácsot és nem is segíthet, egyedül csak az Isten!