27. A betlehemi csillag
FÉNY legyen immár itt a Földön, mint ahogyan egykor kellett volna lennie, amikor Betlehemben egy istálló felett felragyogott az ígéret csillaga.
Azonban a Fényt akkoriban csupán kevesen fogadták be, az őket hallgatók pedig azt földi ember módjára nagyon gyorsan elferdítették és eltorzították, amit elfelejtettek, azt saját maguk által kigondolt dolgokkal igyekeztek pótolni, s ezáltal csak egy összevisszaságot teremtettek, amit ma érinthetetlen Igazságnak kell tartani.
Attól félve, hogy minden összeomlik, ha csupán a legkisebb pillér is hamisnak bizonyul, harc, mocskolódás folyik minden Fénysugár ellen, mely felismerést hozhat, s ahol másként nem megy, ott oly rosszakarattal, oly alattomossággal teszik legalább nevetségessé, amely a tiszta gondolkodású embernek világosan megmutatja, hogy mindez a rettegésből fakad! Tiszta gondolkodású embert azonban csak ritkán lehet a Földön találni.
Ennek ellenére az igaz felismerés fényének fel kell végre virradnia az egész emberiség felett!
Itt az idő, amikor minden egészségtelen dolog, amelyet az emberi agy talált ki, ki lesz seperve a Teremtésből, hogy ezentúl ne gátolja annak felismerését, hogy az Igazság másként néz ki, mint azok az ingatag képződmények, melyeket kérkedő önteltség és haszonlesés, beteges képzelet és képmutatás teremtett az alacsony korlátoltság fülledt mocsarából földi hatalom és földi csodálat után sóvárogva.
Most átok száll azokra, akik emberek millióit vezették tévútra, és ezáltal olyannyira rabszolgasorba döntötték őket, hogy ma már nem merik rányitni szemüket a Fényre, hanem vakon gyalázkodnak, mihelyt valami olyan jut el a fülükig, ami másként hangzik, mint ahogyan azt addig hallották, ahelyett hogy végre felfigyelnének rá, s egyszer bensőleg is megvizsgálnák, hogy az új dolog nem áll-e közelebb megértésükhöz, mint az eddig tanultak.
Fülüket bedugják, és kínosan ügyelnek, nehogy friss légáramlat járja át őket, valójában csupán lustaságból és attól félve, hogy ez a friss levegő a vele együttjáró gyógyulásban szellemi mozgékonyságot feltételez, ami saját igyekezetet követel és kényszerít ki. Ellentétben a jelenlegi látszólag kényelmes szellemi szendergéssel, melynek a folytonos kábult alvás a következménye, s amely ezzel csupán az elferdített, romlott ész ravaszságának ad szabad kezet!
De semmit sem használ, ha bedugjátok fületeket az új Ige elől, szemeteket becsukjátok, hogy a Fény el ne vakítson és meg ne rémítsen benneteket! Erőszakkal lesztek most felriasztva ebből a szomorú kábultságból! Dideregve kell majd a hideg Fény előtt állnotok, amely könyörtelenül megfoszt benneteket minden hamis köpönyegtől. Dideregve, mert szellemi szikrátokat nem lehet többé lángra lobbantani bennetek, hogy melegítve belülről kiindulva a Fénnyel egyesüljön.
Bizony nagyon könnyűhihetetlen dolgokban hinnetek, közben ugyanis nem szükséges azon fáradoznotok, hogy saját magatok gondolkodjatok és vizsgálódjatok. Éppen azért, mert ez az isteni természettörvények szerint semmilyen vizsgát sem képes kiállni, egyszerűen csak hinnetek kell, anélkül hogy a hogyan vagy a miért felől kérdeznétek, vakon kell hinnetek, s ezt vélitek Ti nagynak! Ti, akik ezen az olyannyira kényelmes módon különösképpen hívőnek tartjátok magatokat, egyszerűen felülemelkedtek minden kételyen és… jól érzitek magatokat, oltalmazottnak, nemesnek, jámbornak, és úgy vélitek, hogy üdvözülnötök kell!
Ezzel azonban nem emelkedtetek felül minden kételyen, hanem csupán gyáván elmentetek mellettük! Szellemileg túl restek voltatok ahhoz, hogy közben ti magatok is tegyetek valamit, s többre becsültétek a vak hitet az isteni akarat törvénye szerint lejátszódó természetes történésről való tudásnál. S ehhez az emberi agy koholmányai segítettek benneteket hozzá. Ugyanis minél lehetetlenebb, felfoghatatlanabb az, amiben hinnetek kell, annál kényelmesebb is lesz szó szerint vakon hinni benne, mert ilyen dolgok esetén másként egyáltalán nem lehet. Ekkor a tudást és a meggyőződést félre kell tenni.
Egyedül a lehetetlen kívánja meg a vak, fenntartás nélküli hitet; ugyanis minden lehetséges dolog azonnal saját gondolkodásra ösztönöz. Ahol Igazság van, amely mindig természetességet és következetességeket és logikát mutat, ott a gondolkodás és az átérzés is önműködően megkezdődik. Csupán ott szűnik meg, ahol már nem található semmi természetes, ahol tehát nincs jelen az Igazság. S csak az átérzés által válhat valami meggyőződéssé, ez hoz egyedül értékeket az emberi szellemnek!
Így most minden mással együtt az a kör is bezárul, amely a Szentestével kezdődik Betlehemben! S a kör e bezárulásának ki kell vetnie a hagyományokban lévő helytelen dolgokat, hogy győzelemre vigye az Igazságot. A Sötétséget, amelyet az emberiség teremtett, szétoszlatja a behatoló Fény!
Valamennyi legendának, amely az idők folyamán Jézus élete körül szövődött, el kell enyésznie, hogy végre tisztán lépjen elő, Isten törvényei szerint, úgy, ahogyan az ebben a Teremtésben másként egyáltalán nem is volt lehetséges. Eddig a saját magatok által teremtett kultuszaitokkal hiszékenyen, galádul megtagadtátok a Teremtő, Istenetek tökéletességét.
Szándékosan, tudatosan ábrázoljátok őt e kultuszokban akaratában tökéletlennek! Már beszéltem erről, s csűrhetitek-csavarhatjátok, ahogyan akarjátok, egyetlen kibúvó sem menthet fel benneteket az alól, hogy túl restek voltatok ahhoz, hogy saját magatok gondolkodjatok el róla. Nem azzal tisztelitek Istent, ha vakon hisztek olyan dolgokban, amelyek a Teremtés őstörvényeivel nem egyeztethetők össze! Ellenkezőleg, ha hisztek a Teremtő tökéletességében, akkor tudnotok kell, hogy itt a Teremtésben semmi olyan nem történhet, ami egyúttal ne felelne meg pontosan az Isten szilárd alapokon álló törvényei szerinti következménynek is. Egyedül ebben tudjátok őt valóban tisztelni.
Aki másként gondolja, az ezáltal a Teremtő, Istene tökéletességében kételkedik! Hiszen ahol változtatások vagy még javítások lehetségesek, ott nem létezik és nem is létezett tökéletesség! A fejlődés valami más. A fejlődés tervbe volt véve és Isten akarata szerinti ebben a Teremtésben. Azonban feltétlenül a már fennálló törvények hatásából származó következménynek kell lennie. Mindez azonban nem eredményezhet olyan dolgokat, mint amilyeneket sok hívő különösen Krisztus életében teljesen magától értetődő dologként fogad el!
Ébredjetek fel végre álmaitokból, váljatok bensőtökben igazzá! Még egyszer mondom nektek, hogy a Teremtésben lévő törvények szerint lehetetlen, hogy valaha is földi emberi testek születhessenek az azt megelőző durvaanyagú nemzés nélkül, miként az is lehetetlen, hogy egy durvaanyagú test földi halála után felemeltessék a finomanyagú birodalomba, még kevésbé a lényszerűbe vagy akár a szellemibe! S mivel Jézusnak meg kellett születnie itt a Földön, ez a történés is alá volt rendelve az azt megelőző nemzés durvaanyagú isteni törvényének.
Istennek a saját törvényei ellen kellene cselekednie, ha Krisztussal úgy történt volna, ahogyan azt a hagyományok hírül adják. Ezt azonban nem teheti, mert ő tökéletes a kezdettől fogva, s így akarata is az, amely a teremtéstörvényekben nyugszik. Aki még másként mer gondolkodni, az kételkedik ebben a tökéletességben, s következésképp végül Istenben is! Isten ugyanis tökéletesség nélkül nem lenne Isten. Itt nincs helye kifogásnak! Ezt az egyszerű bizonyosságot egy emberi szellem nem magyarázgathatja, még akkor sem, ha ezzel most oly sok eddigi nézetnek kell alapjában megrendülnie. Itt csak vagy-vagy létezik. Minden vagy semmi. Ebben az esetben nem lehet hidat építeni, mert valami félig kész, befejezetlen dolog nem lehet az Istenségben! Abban sem, ami Istennel kapcsolatos!
Jézus durvaanyagúlag fogant, különben a földi születés nem lett volna lehetséges.
Akkoriban csupán néhányan ismerték fel a csillagot, mint az ígéretek beteljesedését. Így maga Mária és József, aki megrendülve rejtette el arcát.
Három király megtalálta az utat az istállóhoz és földi ajándékokat adtak; utána azonban védtelenül hátrahagyták a gyermeket, akinek az útját kincseikkel, hatalmukkal egyengetniük kellett volna a Földön, hogy feladata teljesítésében ne essék semmi bántódása. Nem ismerték fel teljesen magasztos elhívatásukat, annak ellenére, hogy sugalmazás által megtalálhatták a gyermeket.
Nyugtalanság űzte el Máriát Názáretből, és József, aki látta csendes szenvedését, vágyódását, teljesítette kívánságát, csak hogy boldoggá tegye. Ácsműhelyének vezetését átadta legidősebb segédjének, majd Máriával és a gyermekkel egy távoli országba utazott. A munka hétköznapjaiban és a mindennapi gondok közepette lassan elhalványult mindkettőjükben a Sugárzó Csillag emléke, főként azért, mert Jézus fiatal éveiben nem mutatott semmi feltűnőt, hanem, mint minden gyermek, teljesen természetes volt.
Amikor József – aki Jézusnak mindig a legjobb atyai barátja volt – szülővárosába való visszatérte után halálán volt, csupán utolsó földi pillanataiban teste elhagyásakor látta meg az egyedüliként a halálos ágya mellett álló Jézus felett a Keresztet és a Galambot. Megrendítőek voltak utolsó szavai: „Hát mégis Te vagy az!”
Jézus maga mit sem tudott erről, amíg valami Jánoshoz nem űzte, akiről hallotta, hogy a Jordánnál bölcs tanokat hirdet és keresztel.
A keresztelés e durvaanyagú szertartásában rögzült szilárdan a küldetés kezdete a durvaanyagúságban. Szeméről lehullott a kötés. Jézus ettől a pillanattól kezdve volt annak tudatában, hogy az Atya Igéjét kell a földi emberek közé elhoznia.
Úgy fog egész élete kibontakozni előttetek, ahogyan az valójában volt, megfosztva az emberi agy minden fantáziájától! A történés körének bezárulásával az Ítéletben adatik hírül mindenkinek az Igazság győzelme által, amelyet nem szabad többé hosszú időre elhomályosítani!
Mária kétségekkel küzdött magában, melyeket egészen a Golgotához vezető nehéz útig még erősített fiáért érzett anyai aggodalma. Tisztán emberi s nem földöntúli módon. Csupán ott jutott végül Jézus küldetésének a felismerésére, és nyert általa hitet.
Most azonban, a csillag visszatértekor Isten kegyelme által fel kell oldaniuk minden tévedésüket és minden hibájukat azoknak, akik nem makacsságból, nem rossz akaratból akkoriban megnehezítették Krisztus útját, s most a kör bezárulásakor felismerésre jutnak, és igyekeznek jóvátenni mindazt, amit elmulasztottak vagy amiben hibáztak.
A jóvátenni-akarásban a Sugárzó Csillaggal együtt virrad fel számukra a megváltás. Felszabadultan, ujjongva mondhatnak hálát Annak, Aki bölcsességében és jóságában megalkotta a törvényeket, melyek szerint a teremtményeknek ítéltetniük és megváltódniuk kell.