46. Az ember szellemi vezetője

Miután megfigyeltük a Föld emberének a legközelebbi környezetét, megvannak az alapok ahhoz, hogy a vezetésre is vessünk egy pillantást, mely az ember mellett áll és segíti őt.

Szükséges is, hogy mondjunk róla valamit; hiszen éppen erről beszélnek annyi értelmetlenséget azok, akik általában hisznek a vezetésben, vagy tudnak róla valamit, hogy bizony, ha nem volna olyan szomorú, néha szívesen megmosolyogná az ember.

Ez azért szomorú, mert ez újra világosan rámutat az emberi szellem természetére azon különleges igyekezetében, hogy magát minden áron különlegesen értékesnek tartsa.

Nem hiszem, hogy erre még szükséges lenne példákat felhozni; mert bizonyára minden olvasóm egyszer már megismerkedett olyan személyekkel, akik „magas” vezetésükről vagy magáról a vezetőről beszélnek, akit úgymond világosan kiéreznek, és … mégsem cselekszenek az ő csendes késztetése szerint.

Ezt ugyan nem teszik hozzá; de éppen az ilyenek, akik sokat mesélnek a vezetésről, akik úgy vélik, hogy vezetőjükkel baráti alapon tegeződő viszonyban állnak, ritkán vagy csak részben, de legtöbbször egyáltalán nem cselekednek úgy, ahogy azt a vezetés szeretné. Az ilyen embereknél ezt majdnem biztosra lehet venni. Csak kellemes szórakozás számukra, semmi egyéb. Körülbelül úgy viselkednek, mint az igazán elkényeztetett gyerekek, büszkélkednek vele, és bizony elsősorban főleg azt akarják megmutatni, mennyi fáradozást szentelnek nekik „fentről”.

Vezetőjük természetesen mindig valaki „nagyon magasan szinten álló”, ha nem részesítik előnyben inkább azt, hogy valamelyik szeretett, velük sokat törődő, gyengéd hozzátartozójukat sejtsék meg benne. Ezernél is több esetben azonban magának Jézusnak kell lennie, aki a Fényből érkezik hozzájuk, hogy figyelmeztessen vagy dicsérőn erősítsen, sőt, aki sokszor, ha a számukra jól ismert emberekről kérdezik, elítélőn vagy elismerőn beszél.

Aztán nagyon szívesen beszélnek róla egyfajta hódolatteljes tisztelettel, amiben az ember minden további nélkül felismerheti, hogy ez a mély tisztelet nem az Isten Fiának szól, hanem annak a körülménynek, hogy ők személyesen érdemesek ilyen gondoskodásra. Röviden szólva: ez saját maguk tisztelete!

Mindenki, akinek az ilyen személyek kiöntik szívüket, és ők azon vannak, hogy azt a lehető legtöbb ember előtt megtegyék, gyorsan megtapasztalhatja az itt elmondottak igazát, ha kétkedéssel fogadja az ilyenfajta közleményeket! Az ilyen közlékeny emberek aztán olyan sértődöttséget mutatnak, mely csak a sértett hiúságból eredhet!

Az ő számukra el vagytok intézve, vagy „lejárattátok magatokat” előttük, ahogy a népnyelv oly szépen nevezi az ilyen sértődött emberek hangulatát. Csak megvetéssel néznek majd le rátok.

Az is bizonyos, hogy mihelyt erre alkalmuk adódik, megkérdezik felőletek vezetésüket, és roppant elégedetten fogadják a választ, melyet már eleve ilyennek s nem másmilyennek vártak; hiszen e vezető ugyanakkor barátjuk, és még ha véleményük szerint nem is maga az Isten Fia, akkor vezetőjükben a szolgálatkész komornyikot látják, akinek mindent elmondanak, mert hisz’ azt ő már úgyis tudja, és csak arra vár, hogy alkalma nyíljék a helyeslésre, vagy ha szükséges, tanácsokat adjon.

Menjetek hát és kutassatok, figyeljetek helyesen; nagyon gyorsan garmadával találtok minderre bizonyítékot! Ha esetleg merészen sok mindent butaságnak neveztek, akkor bizony a lehető leggyorsabban keressetek egy fedezéket, nehogy megkövezzenek benneteket. Még ha ez ma durvaanyagúlag nem is történhet meg, de erkölcsileg minden bizonnyal igen. Ebben biztosak lehettek.

Így jár majd szájról szájra, levélről levélre, képmutatón sajnálkozva, nagy bizalmaskodás közepette és mély komolysággal. Titokban, ám nagy buzgalommal és megbízhatósággal, mely gyakorlatra vall, sírotokat ássák, mint elvetemültségetek és veszélyességetek jól kiérdemelt célját.

Az emberek megszimatolják a veszélyt, mely szavahihetőségüket fenyegeti. Mindenekelőtt azonban nem akarják, hogy elvegyék tőlük az alkalmakat, melyek annyira megfelelnek arra, hogy személyiségük értékét oly csodásan kihangsúlyozzák. A „fensőbb” vezetés bizony ennek a bizonyítéka, még ha szegény embertársaik nem is láthatnak belőle semmit. És ezért harcolnak érte.

Ilyen és nem másmilyen ezen emberek beképzeltsége, mely világosan kifejezésre jut abban, ahogy a vezetésükről fecsegnek. Számítani akarnak valakinek, nem úgymond jóságosan segíteni embertársaiknak. Azt akarják, hogy irigyeljék és csodálják őket.

Azért, hogy mostantól erről is tudásotok legyen, szívesen elvezetlek benneteket a törvények ismeretéhez, melyek a vezetést határozzák meg; hiszen az sincs az önkénynek alávetve, hanem összefonódik veletek sorsotok szálaiban!

Hiszen a Teremtésben minden alá van vetve a kölcsönhatásnak, és a kölcsönhatás e törvénye benne rejlik vezetésetek kijelölésének titkában is. Egyetlen hézagot sem találtok, sehol egyetlen üres helyet sem, ahová valamit is be lehetne helyezni, ami a törvény szerint nem feltétlenül tartozik oda.

Az utolsó előadások után ma már el tudjátok képzelni, mennyi fonál fut köröttetek, melyek összefonódnak veletek és ti is velük. De ez csak egy kis része annak. És a benneteket körülvevő hatalmas szövedékben nincs hézag! Semmit sem lehet önkényesen belecsúsztatni vagy belehelyezni, semmit sem lehet közbeiktatni, sem lerázni vagy leoldozni anélkül, hogy azt a törvénynek megfelelően el nem hordtátok volna, ki nem éltétek volna egészen addig, míg el nem hal.

Nincs ez ezért másképpen vezetésetekkel sem! A vezetés, melyet kaptatok, valamilyen módon szilárdan össze van veletek kapcsolva. Sok esetben az azonos jellegűek vonzása által!

Így sok vezető a maga számára oldhat fel vagy kell feloldania vezetői tevékenysége által olyan történéseket, melyek őt a nehéz durvaanyagúsághoz kötik. Ez új számotokra, ám mégis könnyen érthető. Azáltal hogy attól próbál valamilyen földi embert a vezetés folyamán megóvni, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, melyeket egykor ő maga követett el, jóllehet a földlakó erre hajlamos, a vezető ezzel saját vétkét is oldozza a nehéz anyagiságban anélkül, hogy ezért külön inkarnálódnia kellene. Hiszen vezetése hatása védence által, akit szabad vezetnie, a Földön mutatkozik meg, ahol egykor hibázott. Ezzel a túlvilági lakó számára sok történés köre éppen ott zárul be, ahol be kell zárulnia, anélkül, hogy a fonalakon függő túlviláginak ehhez még egyszer szükséges lenne inkarnálódnia a Földön.

Ez egy egyszerű történés, mely összhangban van a törvényekkel, és mégis könnyebbséget kínál annak, aki földi embert vezet és ugyanakkor előnyöket a földi embernek is.

Éppen az azonos jellegűek vonzásának a törvénye hoz könnyen nagyon sok vezetni akarót az olyan földi emberek közelébe, akik valamilyen azonos jellegűt hordoznak magukban, és ugyanazon hibák fenyegetik őket, melyeknek a vezetni akarók egyszer már áldozatul estek. És a törvény azután létrehozza a fonalakat, melyek összekötik a vezetőt védencével.

Figyeljétek csak meg egészen pontosan a kegyelmet, mely kölcsönösen hatva a folyamatban rejlik mindkét fél számára, a vezető és azon ember számára, akit az azonos jellegűek vonzásának a törvényében a kölcsönhatás által önműködően vezetni kényszerül, vagy mondjuk inkább, abban a kegyelemben részesül, hogy vezethet!

És oly sok kegyelem van még, mely pusztán ebből az egyetlen folyamatból nő ki; hiszen közben új fonalak futnak ki, mindenfelé, melyek ismét kölcsönhatást hordoznak magukban, és néhány helyen össze vannak kötve mind a két fő résztvevővel és erősítenek, emelnek, támogatnak és oldoznak. Hiszen kizárólag kegyelem, szeretet rejlik az összes törvény kihatásában, melyek a Teremtésben vannak, és melyek felfelé haladva egyetlen nagy alaptörvényben találkoznak össze: a Szeretet törvényében!

Hiszen a Szeretet minden! A Szeretet Igazságosság és Tisztaság is! E hármat nem lehet elválasztani. E három egyetlen egység, és ebben ismét tökéletesség rejlik. Ügyeljetek szavaimra, fogadjátok kulcs gyanánt valamennyi történéshez a Teremtésben!

Számotokra, akik ismeritek Üzenetemet, magától értetődő lesz, hogy mindig csak a hozzátok legközelebb lévő tud csatlakozást találni hozzátok, mivel ehhez pontosan meghatározott előfeltételek szükségesek, melyek nem engedik meg a hézagokat.

Ezért tehát benne van a Teremtés törvényében, hogy a vezető, aki kapcsolatba akar lépni veletek, csak akkor tud veletek összekapcsolódni, ha maga még olyan burkot, tehát testet visel, mely jellegében a tiétekhez a legközelebb áll, hogy megtapadhasson a fonál, melynek össze kell benneteket vele kapcsolnia.

Ebből azt a következtetést kell levonnotok, hogy a szellem, aki vezet benneteket, egyáltalán nem állhat „nagyon magas szinten”, hiszen csak az vezethet földi embert, aki még elég közel áll a Földhöz, máskülönben nagyon idegenné vált volna már minden számára, és ha szakadék lenne közöttetek, akkor sem értelme nem lenne, sem nagy haszonnal nem járna. Nem értenék meg egymást. Sem a vezető védencét, sem a védenc a vezetőjét.

Egyetlen szakadéknak meg kellene hiúsítania az eredményes vezetést. De a történés törvényszerűségében nem létezik a Teremtésben szakadék! Tehát ebben sem; hiszen egyetlen szakadék teljesen összetörné a Teremtés hatalmas művét.

A vezető és a vezetett között tehát szigorú kölcsönhatás létezik, melyet az azonos jellegűek vonzásának a törvénye kíván meg.

Ha most meg akarjátok kérdezni, hogy miként lehetséges az, hogy néha magasabb szellemi szintről is eljut valami a vezetetthez a Földre, úgy ezek a kivételek nem borítják fel a törvényt. Gondoljatok csak arra, hogy ugyanaz a törvény, mely nektek közvetlen vezetőtöket adja, az adja neki is az ő vezetőjét, és annak is egy másikat és így tovább. Ez egyetlen törvény, mely egy egész láncot alkot, s e láncnak e törvényben kell lüktetnie!

Így megeshet, hogy egy vezető valamilyen magasabb szintről közvetít valamit e lánc révén vagy jobban mondva, e lánc szemein keresztül. De ez csak akkor történik meg, ha valamilyen egészen különleges dologról van szó. Ám a folyamat mindig a rendíthetetlen törvényeken belül történik, mivel más út nem létezik.

Ez egy létra, melyen egyik fokról kell haladni a másik fokra felfelé és lefelé, más lehetőség egyáltalán nem létezik. A mediális képességeknél zajló folyamatokról külön magyarázatokat adok. Ezek nem tartoznak ide.

A földi ember számára abban rejlik a törvény kegyelme, hogy mindig olyan vezetője van, aki egészen pontosan ismeri a hibákat, melyektől a vezetett szenved, mivel ezek az ő hibái is voltak, és valamennyi következményét már átélte.

Ezért képes tanácsot adni és segíteni minden esetben saját tapasztalatából. Meg is tudja sok mindentől védeni akit vezet, feltéve, hogy az jól figyel rejtett ösztönzésére vagy intésére; hiszen kényszerítenie nem szabad. Segítenie is csak akkor szabad, ha erre a vezetett emberben megvan az óhaj, vágy vagy kérés, máskülönben nem. Meg kell hagynia a földi embernek szabad akaratú döntését, megint csak e törvény szerint, melyhez ő maga kötve marad. Kötődik egy kölcsönhatás által, mely majd csak akkor hagy neki egyáltalán valamit érezni, amikor erre ti magatok akarásotokkal törekedtek.

Ezen akarásotok kisugárzása megfeszíti a fonalakat, melyek összekötnek benneteket vezetésetekkel. Vezetőtök csak e fonalakon keresztül tud veletek együtt érezni, és csak ezen az úton tud titeket védelmezni is. Nem képes benneteket úgymond visszafordítani, hanem csak erősíteni és védelmezni! Ennek pedig az a feltétele, hogy előbb ti magatok és komolyan foglalkozzatok vele. Ne gondoljátok, hogy ez olyan könnyű!

Az ilyen folyamatokban a vezető számára az oldozás lehetősége által kapott nagy kegyelmen túl néha még a büntetés is rejlik, neki ily módon éreznie kell, hogy figyelmeztetése ellenére másként cselekedtek, úgy, ahogy egykor ő maga cselekedett. Ezáltal újra átéli azt bennetek, mely elszomorítja, de meg is erősíti, és érleli abban az elhatározásában, hogy így soha többé ne hibázzék!

Annál nagyobb azonban öröme, ha együtt érezheti veletek a vezetés sikerét. Ezzel leoldódik vétkéről.

Egy ilyen oldozás után megváltozik a vezetésetek; hiszen sok túlvilági vár arra, hogy vezethessenek egy földi embert, és a segítségnyújtás által leoldják saját vétküket. Ám az oldozás óhajának magától értetődően nem szabad a vezetni akarás mozgatórugójának lenni! Vétkének oldozásához szükséges, hogy a segítségnyújtást valóban az embertársához fűződő szeretetből akarja, hogy azt megóvja a téves földi utak következményeitől! Csak ha a túlvilági erre képes, akkor szabad földi embert vezetnie, és az oldozás, mint kegyelem, válaszként érkezik jó akarására! És e kényszer, miként a vezetés későbbi engedélyezése is, az ő sorsfonalainak a kihatásaiban rejlik, melyek a legtökéletesebb igazságosságban az ő sugárzó akarásának a jellege szerint irányulnak.

Nem szabad elfelednetek, hogy a nehézkes földi világon túl minden folyamatos átélés! Ott megszűnik az okoskodó észbeli gondolkodás. Ezért minden valódi. Nem fordul elő, hogy valamilyen emberi szellemszámítóan akarjon cselekedni, s nem is cselekedhet így, mert valóban mindenben kiéli magát! Fontolgatás nélkül, pontosan úgy, amilyen mindenkori állapota.

Ilyen a vezetők egyik fajtája. Azután vannak még másmilyen jellegűek, akik különösképpen erősen kötődnek hozzátok, és akiket talán már a Földön ismertetek. A rokonság itt semmit sem számít. De a testi vérrokonság földi fogalma sok erős szálat köt, melyek azután egy ideig kötve tartanak benneteket.

Csak a fogalom köt, melyet ti magatok alkottatok, nem úgymond a rokonság, ahogy ezt eddig gondoltátok. A róla alkotott fogalmatok hozza létre a szálakat vagy szeretetetek, gyűlöletetek, és ezért van, hogy az eltávozott rokonok is vezethetnek benneteket.

De alkalmasnak kell lenniük a vezetésre; saját tapasztalásuk által kell tudniuk valamit adni nektek, hiszen máskülönben nem tudnak vezetni. Csupán hogy függenek rajtatok, még nem elég ehhez.

Ám ezt megint sok minden befolyásolja. Így lehetséges, hogy valaki valamilyen módon tévesen nevelt benneteket a Földön. Ennek következtében összekötve marad veletek. Ha eltávozása után valahogy önállóan ráébred hibájára, akkor e szálak hozzátok vonzzák. Nevezzük ezeket a megbánás szálainak! Majd csak amikor sikerült neki ebben megváltoztatnia benneteket, akkor tud megszabadulni e szálaktól, nem korábban.

Ha azonban azt a téves dolgot, amit tőle tanultatok, nem vetitek el, hanem tovább adjátok gyermekeiteknek, akkor veletek együtt még e gyermekekhez is fog kötődni és így tovább, míg valamikor végre valamelyik gyermeken mégiscsak sikerül jóvátennie hibáját.

Tehát sok másféle módon kaphattok még vezetőt, akik mind csak javatokat szolgálják, ha figyeltek csöndes befolyásukra. De sosem kényszeríthetnek benneteket, hanem működésükkel a „lelkiismeretet”alakítják számotokra, mely int és figyelmeztet!

Erre ügyeljetek! A vezető tevékenysége lelkiismeretetek egy részét alkotja, melynek eredetét és jellegét sosem tudtátok igazán jól megmagyarázni. Ma egy szálat adok ehhez kezetekbe.

A vezető jellegére – ahogy mindenhol a Teremtésben – mindig csak magának a vezetett emberi szellemnek a mindenkori állapota a meghatározó. Minél jobban érlelődik a földi emberi szellem bensőjében, annál magasabbra tud jutni, még ha, ahogy majdnem minden esetben, ez földileg nem is tudatosan történik.

Ahol tehát a szellem saját és biztos felfelé emelkedésének a határa húzódik, ott van a jelenkori vezető szintje, akit a vezetett emberi szellem érettségének megváltozásakor felcserél egy másik vezető. A vezető saját tapasztalataival mindig egy fél fokkal magasabban fog állni, mint az, akit szabad, vagy akit esetleg kell is vezetnie. De az összes eshetőség jellegében annyira különbözik egymástól, hogy helytelen lenne, ha konkrét eseteket említenék és akarnék megvilágítani. Megtéveszthetne benneteket, mivel konkrét képekkel csak merev elképzelésekhez kötitek magatokat.

Ezért csak a kihatásokat ismertetem, anélkül hogy azok konkrét jellegét leírnám. Tudásotokban így teljesen szabadok maradtok; hiszen később saját átélésetekkor mindez oly sok formában fog megmutatkozni. –

Az elhivatottak számára, akik a Grál szolgálatába állnak, néhány folyamat némileg eltérő, de a hatályos törvényeket nem lehet megkerülni. Itt azonban serkentőleg beavatkozik az Isteni elrendelés, ami nagy erőnövekedéssel jár együtt. Ám ahogy mondtam, közben nem lehet egyetlen törvényt sem megkerülni. Minden csak úgy fel van gyorsítva, hogy ez az ember számára a csodával határos.

Az elhivatásnál mindig egy új, erős vezető jön le a Grálból, és tiszta erejével erősítően hat minden olyan vezetőre, aki evvel az elhivatottal kapcsolatban áll, mindig abban az irányban, amit az elhivatottnak követnie kell a cél elérése érdekében szolgálatának teljesítése közben.

Az ilyen elhivatott éretté válása közben, az ő látszólagos várakozóidejében, leválnak az eddig hozzá kötődő vezetők és más kísérők is, akik ebből szintén különösen bőséges hasznot húzhatnak és örülhetnek.

Ezért szükséges gyakran hosszú előkészítési idő az elhivatottak számára; mert a várakozás látszólagos szükségességében bekövetkezik a megszabadulás mindentől, ami az elhivatottat gátolhatná vagy fékezhetné, hogy elérhesse célja teljesítésének, azaz saját szolgálatának kezdetét is a megfelelő időben.

Grálbeli vezetőik nagy és gyakran roppant nehéz munkájáról mit sem sejtve haladnak át az elhivatottak az előkészítő időszakon, nagyon gyakran türelmetlenül várva az időt, ami a tényleges szolgálat megkezdéséhez szükséges. Igen, még csak nem is érzékelik, hogy ebben a szükséges időszakban először meg kell tisztulniuk oly sok mindentől, ami az ő esetükben különben több száz földi évet venne igénybe.

Azt sem érzik, hogy lelkük mindezt valóban átéli, és minden új leválás, amely a földön a durvaanyagúságban gyakran szimbolikusan mint nehézség nyilvánul meg, számukra szükségtelen zaklatásnak tűnik, pedig ujjongva kellene megköszönniük, mert könnyedén lettek megszabadítva a földi küzdelmek és gondok sorsszálaitól, melyeknek egyébként sokkal keményebben kellett volna eltalálnia őket!

Nem látták benne a kimondhatatlan szeretetet és a nagy segítséget, hanem zúgolódnak, igen, még megsértődnek azon, hogy velük ilyesmi még előfordulhatott, mivel ugye nem ismerik az összefüggést, hanem azt várták, hogy rögtön az elhivatás után rózsából vetnek nekik ágyat, és hogy minden földi gyalázattal szemben sérthetetlenek lesznek!

De ezzel a megváltáshoz vezető útjuk egyengetődik, és ezzel ők maguk is megerősödnek. Türelmetlenségükkel csak új köveket görgetnek az útra, melyeket előbb megint el kell takarítaniuk, hogy folytathassák megtisztításuk szükséges menetét.

Gyakran mondtam már nektek, hogy az elhivatáskor egy fényfal eresztődik közétek és az eddig szőtt szálaitok közé. A fényfal véd titeket minden gonosz fajtájú sorsszálatok legerősebb hatásaitól, melyeket az előkészítés időszakában gyorsítva fel kell oldozni. Ebben a szükséges felgyorsításban pusztítóan zuhannának rátok, ha pajzsként nem lenne előttetek ez a fényfal.

Ha bizalommal mentek a számotokra megmutatott úton, örömteli vágyakozással az előttetek álló szolgálat után, akkor a feloldozáskor semmi komoly nem fog történni veletek. Ha azonban türelmetlenségetekbe belefáradtok, vagy ha elbuktok a szükséges látszólagos várakozás időszakában, ami a valóságban egyáltalán nem várakozás, hanem ellenkezőleg lázas aktivitás, akkor ez a fényfal ismét visszahúzódik, és lehetővé teszi a gyorsabb feloldozásra törekvő szálak támadását, mivel a gyorsulást nem lehet ismét megállítani.

Aztán teljes erővel rátok vetik magukat, és felgyorsult hatásukkal keményen eltalálnak titeket, mert ezt nem lehet újra lassabb utakra terelni, miután a Fény ereje által működésbe lett hozva. Így el is pusztíthat benneteket, attól függően, hogy milyen sors várt rátok.

Mindebben a törvényszerű hatások egyszerű folyamata rejlik, ami aztán úgy néz ki, mint egy gyors büntetés azok számára, akik kudarcot vallottak, ahogy ez a tudatlanoknak tűnik, pedig ez csak a valódi sorsok gyorsított lerendezése, melynek erős hatásával szemben az érintett a Fény ereje által védett maradt volna, ha e felé törekedett volna.

Ennek a kitérőnek, ami az elhivatottak szellemi vezetésével kapcsolatos magyarázataimat illeti, azonban semmi köze nincs a normál folyamat leírásához a teremtés törvényeinek keretében; mert az elhivatottak kivételek, akiknél minden folyamat fel van gyorsítva az Isteni erő által.

Egyelőre az általános vezetési fajtáknál akarunk maradni. A jelenlegi vezető a létrán mindig feljebb, a legközelebbi magasabb fokon fog állni, és ugyanakkor valamilyen módon kötődik hozzád, legyen az csak egyfajta azonos neműség.

Mihelyt az egyik vezető le tud rólatok oldódni, azonnal egy újabb lép hozzátok. Ez sokszor olyan, aki egy másik hibátokat ismeri saját átéléséből, mint amit a korábbi vezető a maga számára oldani tudott. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik vezető leoldozódásakor az azt követőnek magasabb szinten kell állnia.

Egy magasabb szinten álló vezető csak akkor jöhet hozzátok, ha szellemileg közben ti is elértek egy magasabb szintet; hiszen a vezető sosem állhat alattatok, de gyakran mellettetek igen. Csak saját tapasztalása révén tapasztaltabb, mint ti; egyáltalán nem kell mindig egy egész fokkal magasabban állnia; hiszen még meg kell tudnia benneteket érteni, együtt kell tudnia érezni veletek, vagy jobban mondva átérezni a dolgokat, és ez azt kívánja meg, hogy nem lehet túl messze tőletek!

S bizony senki sem képzelheti, ha némi tudása van a rendíthetetlen törvényszerűségről a Teremtésben, hogy közvetlen kapcsolatban áll Jézussal, az Isten Fiával, ami az emberi szellem számára egyáltalán nem lehetséges!

De éppen számtalan kisszerű médium alkot magának erre előjogot anélkül, hogy tudná, hogy még a megközelítésének az erejét sem tudná elviselni! És számtalan önelégült ember hagyja e tévedések által magát becsapatni és csábíttatni, mivel ez kellemes számára, és szívesen sütkérezik az ilyen önámításokban; hiszen ez hízeleg neki.

Magyarázataimnak semmi köze sincs a kisszerű mediális emberek számtalan megtévedt fecsegéséhez. Csak a komoly vezetésről beszélek, és nem a fecsegőkről, amilyeneket azok között is lehet találni, akik eltávoztak, és sűrűn benépesítik a durvaanyagú Föld közeli környezetét. Ez egy másik fejezet, mellyel alkalomadtán majd még közelebbről megismerkedünk.

Én csak azt adom nektek, ami valóban használhat, és ami ezért felfelé vezet benneteket. Azokat a részleteket, melyeket egyáltalán nem szükséges közelebbről megismernetek, csak futólagosan érintjük. Egyelőre egyáltalán nem érdemelnek említést.

Az azonban, hogy az emberek éppen az ilyen dolgokkal foglalkoznak oly szívesen, ezekről szeretnek a legjobban hallani, csupán a jelenlegi szellemi mélypont szomorú jele. Hagyjátok az ilyen ábrándozókat, akik csak magukat akarják így isteníteni vagy kényelmes önelégültségükbe burkolni, mely sosem hozhat felemelkedést, sőt annak még a lehetőségét is kizárja. A túlvilág fecsegői csak visszatartanak benneteket a komoly cselekvéstől és komoly gondolkodástól; hiszen ez a természetük, mivel ők is csak elpazarolják és elpocsékolják idejüket ahelyett, hogy hálával telve felhasználnák azt.

Nagy ijedelem lesz majd közöttük, mindezt hirtelen felismerve lefelé kell majd csúszniuk, mint akik alkalmatlanok az új időkre.

Az eddigieket összefoglalva megismétlem:

Előbb csak segítőitek vannak, akik a hibáitok azonos jellegűsége révén tudnak veletek összekapcsolódni, majd csak később, amikor már nem hordoztok magatokkal hibákat, és csak a fényes magasságok utáni vágyakozást viszitek magatokban, akkor jönnek számításba a valódi vezetők, akik erősségeitek és erényeitek azonos jellegűsége segítségével vannak veletek kapcsolatban.

A valóságban ők azok, akik majd felfelé vezetnek benneteket azzal, hogy szilárdítják erényeiteket és roppant erejükkel úgy hatnak rátok, akár egy erős mágnes.

Csak ők azok a vezetők, akiket valóban vezetőnek nevezhettek! Már most titokzatos, számotokra teljesen ismeretlen módon szilárdan tartanak benneteket, mivel erejük átvonul az egész világmindenségen. De magától értetődően szintén csak azokat tartják, akik frissen hordozzák magukban az erényeket, melyek nincsenek teljesen betemetve.

De ezekről a vezetőkről itt a Földön még nem beszélhettek, mert elsősorban a segítőknek kell még kibontakoztatniuk tevékenységüket, hogy támogathassanak benneteket, s így képesek lehessetek tisztára mosni köntöseiteket mindattól a mocsoktól, melyet magatokra vettetek. Ám a segítőknek maguknak is van még mit feloldaniuk, ami a nektek nyújtott segítség révén valósul meg.

Mindezek felett azonban ott állnak már az igaz vezetők, titeket várva és közben is tartva benneteket, nehogy a nagy tisztálkodás közben elbukjatok és elpusztuljatok.

Itt is minden az azonos jellegűek vonzásának a törvényében hat ki! Az ősteremtettek azok, akik ilyen erőteljesen hatnak.

Az az ősteremtett, aki például a hősiességet testesíti meg, ily módon hat az összes utóteremtettre, akik a hősiességet, mint erényt, hordozzák magukban, és a többiek pedig mindenkor saját pontosan meghatározott jellegüknek megfelelően.

Az ős-szellemi birodalomban minden jellegre mindig önállóan egy-egy ősteremtett létezik. Ez az ősteremtett azután sugárzása révén hat még az ős-szellemiségben található azonos jellegű csoportokra, akik alatta találhatóak. És azután vannak még egyre lejjebb is további csoportok minden jellegre a Paradicsomban is, a tökéletes utó-teremtett, kifejlődött emberi szellemek között, és majd innen terjednek tovább a sugárzások az egész Utó-Teremtésbe egyre tovább lefelé haladva azokhoz, akikkel e sugárzás még kapcsolatot tud találni.

Így az ős-szellemiségben a legmagasabb ponton mindig egyetlen megtestesülés létezik az erények számára, mely az adott területen belül valamennyi azonos jellegű emberi szellem számára a vezető! És csupán e kevesek a valódi vezetők, de csak a legtisztább, átfogó tárgyilagossággal a kisugárzásuk által, sosem személyesen.

Az Üzenetben mindez már világosan el van mondva.

Az ember tehát egyetlen ősteremtettet sem nevezhet saját személyes vezetőjének. Ez helytelen lenne. És még kevésbé Jézust, az Isten Fiát.

Barátkozzatok meg emberek azzal, hogy e hatalmas, voltaképpeni vezetésből csak azok vehetnek valóban észre valamit, akik felébredtek, s igaz tudásuk van, ami a meggyőződést eredményezi. És nem mindenki, aki ezzel büszkélkedik, ébredt valóban fel szellemileg és született ezért újjá!

Sokkal jobb, ha előbb segítőkről beszéltek, akik jóval közelebb állnak hozzátok, mint a vezetők, és akik azzal a mérhetetlen fáradozással, amit értetek tesznek, nagy hasznot hozhatnak nektek! Nyújtsátok hát nekik örömteli hálával kezeteket, és hallgassatok intelmeikre, mely lelkiismeretetek része!