22. Családi kötelék

A MEGHITT otthon! E szavaknak olyan csengése van, mely világosan utal arra, hogy milyennek is kell az otthonnak lennie, melyet az ember itt a Földön hoz létre.

A kifejezés egészen helyes, mint minden, amit a szó ad az embereknek, ám az ember a világos értelmét ennek is elferdítette, és magával húzta a hanyatlásba.

Így fosztotta meg magát egyik segítségtől a másik után, mely földi létében támaszt biztosíthatott volna számára, és az emberek téves gondolkodásmódja nagyon zavarossá tett mindent, ami eredetileg tiszta volt, és gyakran ráadásul bűnös módon mocsárrá változtatott, mely a lelkek tömegsírjává nőtte ki magát.

Ide tartozik eddigi formájában a családi kötelék is, melyet oly gyakran dicsőítenek és emelnek ki, mint olyasvalamit, ami nemes és jellegzetes és különösen értékes, mint olyasvalamit, ami az embereknek szilárd támaszt biztosít, ami erősíti és támogatja, és olyan tiszteletreméltó földi polgárrá teszi, aki biztosan és védetten tud részt venni a létéért folytatott küzdelemben, ahogy az ember szívesen nevez manapság minden földi életet.

Mégis mennyire ostobák vagytok, emberek, mennyire szűkre korlátolt kitekintésetek mindenre, főként arra, ami benneteket érint és a Teremtésen át vezető vándorlásotokat.

Éppen az általatok oly nagyra becsült családi kötelék azon vermek egyike, mely nagy biztonsággal követeli számtalan áldozatát és meg is kapja azokat; hiszen az emberi szokások íratlan törvényei löknek bele kíméletlenül sok-sok embert, és ezer kar tartja őket fogva, míg lelkileg nyomorúságosan elcsökevényesedve védtelenül bele nem illeszkednek a rest tömegbe, mely magával rántja őket a bágyadt személytelenség mélyébe!

És különös: éppen ezek az emberek, akik szívós energiával próbálkoznak ilyen téves formákhoz ragaszkodni, még azt képzelik, hogy így különlegesen értékes emberekként tudnak helytállni Isten előtt. De azt mondom nektek, hogy az ilyeneket a kártevőkhöz kell sorolni, akik akadályozzák sok emberi szellem fejlődését és megerősödését, ahelyett hogy támogatnák azt!

Tárjátok hát ki végre érzésetek kapuját, hogy ti magatok tudjátok felismerni azt, ami téves, s befészkelte magát valamennyi dologba és szokásba, melyet az ember alkotott; hiszen az elferdített ész uralma alatt alakította ki azokat, melyet Lucifer vezetett!

Megpróbálok egy képet adni nektek, mely közelebb hozhatja hozzátok a megértést. Szorosan összefügg a nagy és törvényszerű körforgással a Teremtésben, melynek a mozgás törvénye által hajtva, mindent egészségesen kell tartania, mivel frissesség és erő csak a helyes mozgásban maradhat fenn.

Képzeljük el, hogy milyennek kellene lennie ennek a Földön, nem pedig, hogy most milyen. Minden szellemi dolog áttetsző folyadékhoz hasonlítana a Földön, mely állandó körző mozgást végez, nehogy besűrűsödjék vagy megdermedjen.

Gondoljatok egy frissen csörgedező patakra. Milyen pompás a vize, milyen frissítő és éltető, felüdülést kínál minden szomjazónak, s így örömet hoz, áldásban részesít az úton, amerre halad.

De ha e víznek egy kis része itt-ott különválik, és önállóvá válva oldalra folyik, akkor az adott rész, mely levált, a legtöbb esetben hamarosan mozdulatlanul fog állni, és állóvíz lesz belőle, mely elkülönülésével gyorsan elveszíti frissességét és áttetszőségét, és rossz szagot fog árasztani, mivel mozgás nélkül fokozatosan megromlik és megposhad.

Éppen így van ez a földi emberek szellemi rezgésével is. Míg a mozgás törvényének megfelelően harmonikusan, lomhaság vagy sietség nélkül köröz, áldást hozón fog fejlődni, és sosem sejtett erőre tesz szert, minek következtében folyamatosan felemelkedést von maga után, mivel az egész Teremtésben fellelhető rezgések összes jellege egyidejűleg fogja támogatni, s ezalatt semmi sem fordul vele szembe, hanem minden örömmel kapcsolódik hozzá, és működését segítve csak erősíti.

Ilyen volt egykor réges-régen a rezgés, és minden emberi szellem boldogan fejlődve a felismerésben egészséges könnyedséggel és magától értetődőséggel emelkedett egyre magasabbra. Hálásan itta magába mind a sugarakat, melyeket a Fényből segítségül lehetett küldeni, és így az élő víz szellemi erejének frissebb áramlata folyhatott le egészen a Földig, és onnan hálás imádás formájában és állandó átélés kiáradásaként békével telve ismét vissza fel a fönntartás forrásához.

Ennek mindenütt gyönyörűséges gyarapodás volt a következménye, és a harmonikus mozgás boldog, zavartalan körzéséből sarjadó szeplőtlen tisztaság zengő akkordjai úgy szóltak az egész Teremtésben, mint ujjongó dicshimnusz.

Így volt ez egykor, egészen addig, míg a felismeréseket el nem ferdítették a téves alapfogalmak kialakításával, mely az emberek hiúságában vette kezdetét, és ezzel zavarokat okozott a Teremtés összes sugárzásának a csodálatos kölcsönös együttműködésében, melyeknek végül rendületlen fokozódásukkal ki kell kényszeríteniük mindannak az összeomlását, ami szorosan kapcsolódik hozzájuk.

Ezekhez a zavart okozó dolgokhoz tartozik téves formájával és szinte hihetetlen elterjedésével sok más mellett még a mai merev családi kötelék is.

Képzeljétek csak el képileg. A szellem felfelé törekvő harmonikus rezgésében és körzésében ‒ mely üdítőn ragyogott a Föld körül, egységben a lényszerűséggel áldást hozón áthatotta és bevilágította azt, és a Fény utáni erős vágyában felfelé emelte magával ‒ hirtelen az apró, még csak restül együtt keringő besűrűsödések által fennakadások keletkeztek. Úgy, ahogy a kihűlő levesen a zsír összeállva kiválik.

Talán még érthetőbb lesz, ha a folyamatot az egészségtelen vérhez hasonlítom, mely helyenként besűrűsödve már csak restül tud átáramolni a testen, és így akadályozza a szükséges és fenntartó vérkeringést.

E képen jobban felismeritek a Teremtésben lévő szellemi lüktetés alapvető, komoly jelentőségét, melynek a földi test vére a legdurvább kicsinyített képmása. Ez világosabban érthető számotokra, mint a leves és a csörgedező patak képe.

További hasonlatul szolgálhat még az is, ha például zavaró homokszemcséket szórnak egy jól megolajozott gépbe.

Ha az önmagában véve teljesen természetes családi kötelék egészségtelenül és helytelenül fejlődik, akkor annak az örömteli felfelé törekvés szükséges rezgésében, mely a mozgás törvényéből adódik, akadályozón s lehúzón kell hatnia; hiszen a családi kötelék jelenlegi értelmének alapját már csak a nevelés és a durvaanyagú előnyök fönntartása képezi, esetleg még a kényelemszeretet, de semmi egyéb.

Így keletkeztek fokozatosan a minden szellemi rezgést megterhelő és megbénító családklikkek, melyeket különös jellegükből kiindulva egyáltalán nem lehet másnak nevezni; hiszen a hozzá tartozók kölcsönösen kötik egymást, egymáson függenek, és ezáltal olyan terhet hoznak létre, mely alacsonyan tartja és egyre lejjebb húzza őket.

Egymástól függővé teszik magukat, és fokozatosan elvesztik a csak rájuk jellemző személyes vonásokat, ami őket mint szellemieket fémjelezi, és ezért kötelezi is.

Ezzel az Isten akaratában rejlő parancsolatot figyelmetlenül félre tolják, és valamiféle csoportlelkekké teszik magukat, melyekké természetükből adódóan sosem válhatnak igazán.

Mindenki belebeszél a másik útjába, sőt azt gyakran meg akarja határozni, és így eltéphetetlen szálakat csomóz, melyek mindannyiukat egymáshoz láncolják és lenyomják.

Megnehezítik az egyénnek, hogy szelleme ébredése során elváljon tőlük, és útját egyedül járja, melyen fejlődhet és melyet sorsa is előír neki. Így lehetetlen megszabadulnia karmájától, hogy szelleme fölemelkedhessen, ahogy Isten kívánja.

Mihelyt a saját szelleme szabadságához vezető úton csak az első lépésre is vállalkozni akar, mely egyedül számára és saját természete számára az igazi, de egyúttal nem mindenki más számára is, aki a család tagjának nevezi magát, azonnal lármát csapnak, figyelmeztetések, kérések, szemrehányások vagy fenyegetések is elhangzanak mindazoktól, akik e „hálátlant” megpróbálják ismét visszarántani a családi szeretet vagy nézetek kényszerébe!

Mi mindenre képesek az emberek ilyenkor, mi mindent megtesznek, mindenekelőtt akkor, ha a legértékesebb dolgokról van szó, amit az ember birtokol; szellemi vonatkozásban ilyen az Isten által adott és szintén szükséges saját szabad akarat elhatározó ereje, amiért kizárólag ő és a kölcsönhatás törvényéből adódóan helyette senki más nincs felelősségre vonva.

Isten akarata, hogy az ember feltétlenül saját személyiséggé fejlődjék, aki a leghatározottabb felelősségtudattal rendelkezik gondolkodása, akarása és cselekvése iránt! De a családi kötelékben teljesen elvesznek a lehetőségek a saját személyiség fejlődésére, az önálló döntési képesség megerősödésére, és mindenekelőtt a szellem szükséges acélosodására és mozgásban tartására, hogy állandóan éber legyen, ami mind csak annak a következményeként jöhet létre, ha az ember önmagára van utalva. A családi kötelék eltompítja, elfojtja annak a legértékesebbnek a kicsírázását és örömteli felvirágzását az emberben, ami őt, mint embert, megkülönbözteti a többi durvaanyagú teremtménytől, azaz saját személyes mivoltát, amire szellemi eredete teszi képessé és jelöli ki.

Nem tud kibontakozni; hiszen a családi kötelék visszataszító módon valósul meg, s igényeket tart a valóságban egyáltalán nem létező jogokra, így okoz gyakran hallatlan kínokat, szétveri a békét és lerombol minden boldogságot. Ennek az a következménye, hogy végül elszáll minden felhajtóerő.

Hívjátok csak össze azokat az embereket, akiknek ettől már szenvedniük kellett, és közben lelkileg elsatnyultak; szinte meg sem lehet őket számlálni, annyian lesznek!

És ha a családi köteléket jóakaróan átjárja a földi emberi szeretet, vagy az érzelem, amit a földi emberek szeretetnek neveznek, akkor sem sokkal jobb; hiszen ilyenkor mindig igyekezni fognak az egyénnek mindent a lehető legkényelmesebbé tenni, s éppen attól megkímélni őket … szeretetből, gondoskodásból, vagy családi kötelességből, ami szellemi erejét rákényszerítené a kibontakozásra.

És az ilyen embereket, akiknek minden útját egyengetik, gyakran irigylik és talán még gyűlölik is! A valóságban azonban csak sajnálni lehet őket; hiszen az ilyen tévesen irányított szeretetet vagy a családi kötelék helytelenül használt szokásait sosem lehet jótettnek tekinteni, ehelyett úgy hatnak, mint a lassú méreg, mely csalhatatlan bizonyossággal nem engedi kibontakozni az illető személy erőit, s szellemét ezáltal csak gyengíti.

Az embereket megfosztják a dolgok természetes alakulásban alkalmanként meglévő kényszertől, mely kihívást jelent, hogy az összes szellemi erő kibontakozzék, és éppen ezért a legjobb és legbiztonságosabb segítséget kínálja a szellemi fejlődéshez, mint a végtelenül bölcs Teremtő kegyelme, mely valamennyi dolog fenntartása és támogatása számára nagy áldást rejt magában.

A manapság mindenütt ismert és nagyra értékelt családi kötelék tágabb jelentésében olyan az emberi szellem számára, mint egy veszélyes altató ital, mely elfárasztja és megbénítja. Akadályozza és gátolja a szellem szükséges felemelkedését, mivel az egyes családtagoknak éppen azokat a dolgokat takarítják el az útjukból, melyek segíthetnének nekik abban, hogy bensőjükben megerősödjenek. Szellemileg fáradt üvegházi növények nevelődnek és termesztődnek, nem pedig erős szellemek.

Ezer és ezerfélék a káros, akadályozó szokások, melyeket a tévesen használt családi kötelék rossz következményként von maga után. Nagyon gyorsan és könnyen megtanuljátok felismerni ezeket, ha képesek lesztek mindent a helyes szemszögből megfigyelni, aminek életet és mozgást kell vinnie a kényelmes családok eddig rest tömegébe, mely eltorlaszolja és eltömíti a teremtéstörvény-szerű és egészséges szellemi mozgásnak az Isten által óhajtott körforgását, lebénít és megmérgez minden boldog frissességet, míg ugyanakkor ezer kapcsot helyez a felfelé törekvő emberi szellemek köré, nehogy kicsússzanak belőlük vagy nehogy nyugtalanságot vigyenek a régi, jól megszokott kerékvágásba, ami zavarná önelégültségüket.

Rémülve fogjátok látni, hogy hány ilyen szál tart fogva titeket is, úgy mint legyet a halált hozó pók hálója.

Ha akár csak megmozdultok, ha megpróbáljátok kiszabadítani magatokat, hogy elérjétek az Isten által megkívánt szellemi önállóságot, hiszen a felelősséget is egyedül nektek kell viselnetek, akkor majd iszonyattal fogjátok látni, hogy már pusztán a mozgásra tett kísérlet milyen messzemenően érezhetővé teszi magát, és majd csak ezen tudjátok felismerni, mennyire sokrétűek ezek a fonalak, melyekbe könyörtelenül beleszőttek benneteket a téves szokások!

Félelem fog majd el benneteket e felismeréskor, amit csak a megtapasztalásban találhattok meg. Ám a megtapasztalás gyorsan megérkezik, mert környezetetek forrongani fog köröttetek ha látni fogja, hogy komolyan veszitek gondolkodásotok és érzésetek megváltoztatását, hogy szellemetek fel akar ébredni, és saját útját akarja járni, mely fejlődésére s ugyanakkor kölcsönhatásként korábbi döntéseire, a szabaduláshoz és a megváltáshoz rendeltetett.

Meg lesztek lepve, sőt, meg lesztek döbbenve, ha majd látjátok, hogy az összes hibát hajlandóak megbocsátani, még a legnagyobbat és legsúlyosabbat is, csak azt a törekvéseteket nem, hogy szellemileg szabadok legyetek, és saját meggyőződésetek legyen! Még ha nem is akartok róla beszélni, ha másokat békén is hagytok, látni fogjátok, hogy mindez semmit sem képes változtatni, mivel ők nem hagynak nektek békét!

De ha mindent a legnagyobb nyugalommal figyeltek és vizsgáltok meg, akkor ennek csak meg kell erősítenie benneteket minden tévesnek a felismerése révén, amit az emberek magukban hordoznak; hiszen ezt nagyon világosan megmutatják azzal, ahogyan hirtelen újonnan ébredt buzgalommal igyekeznek visszatartani benneteket. Olyan buzgalommal, mely csak a szokatlan előidézte nyugtalanság miatt támad, és abból a késztetésből fakad, hogy megmaradjanak a megszokott lanyhaságban, és ne zavarják meg őket benne.

Félnek attól, nehogy hirtelen az Igazság előtt találják magukat, mely teljesen másmilyen, mint amilyenbe eddig rest önelégültséggel beleringatták magukat.

2011.
By: Fresh Joomla templates