60. A lénytelenség

A „lényszerű” szó a Teremtés egy kifejezése. Olyan átfogó, hogy az emberi szellem, mint a Teremtés egy részecskéje, sosem lesz képes helyes fogalmat alkotni róla.

A „lénytelen” kifejezést a lényszerű ellentéteként használják. Hogy mit is jelent a lénytelen, abba az ember még bele sem tud helyesen gondolni. Mindig zavaros elképzelése lesz róla, mivel ez olyan valami, aminek mindig is talánynak kell számára maradnia. Még csak fogalmat sem tud róla alkotni, mivel az emberi szellem gondolkodásában nem létezik forma a lénytelenségre.

Hogy azonban a megértését legalább valamivel közelebb hozzam, a Teremtés kifejezéseire ez alkalommal földi kifejezéseket fogok használni, még ha a valósággal szemben ezek csupán a legkisebb árnyféleségeket jelenthetik is.

Úgy képzeljétek el a lényszerűt, mint ami valami mástól függő, a lénytelent pedig úgy, mint ami független!

Emberileg gondolva ez adja meg számotokra a legjobb lehetőséget arra, hogy tárgyilagosan közelebb kerüljetek hozzá, még ha ez sem adhatja vissza vagy jelölheti azt, hogy valójában mi vagy hogy milyen; hiszen azt, hogy „mi”, sosem tudjátok felfogni, míg így legalább arról alkothattok magatoknak egy hozzávetőleges képet, hogy „milyen”.

A lénytelenség tehát az egyedüli, ami független, míg minden más minden tekintetben tőle függő, és ezért lényszerűnek hívják, amihez hozzátartozik az egész szellemiség, és éppígy az egész Isteniség, míg a lénytelenség egyedül Isten!

Ebből tehát látjátok, hogy az Isteni és Isten között még óriási különbség van. Az Isteniség még nem Isten; hiszen az Isteniség lényszerű, Isten azonban lénytelen. Az Isteniség és minden más létező Istentől függő, nem létezhet Isten nélkül. Isten azonban ténylegesen független, ha földi fogalommal akarjuk megnevezni, ami természetesen nem azt közvetíti, ami valójában, mivel a földi vagy emberi fogalmak képtelenek ilyen nagyságot átfogni.

Isten tehát nem Isteni, erre ügyeljetek jól, hanem Isten az Isten, mert lénytelen és a lénytelenség nem Isteni, hanem maga Isten!

Jézus Krisztus egykor egyszerű szavakkal azt mondta:

„Én és az Atya egyek vagyunk!”

Ő tehát nem Isteni volt, ami lényegében azt jelentené, hogy lényszerű, hanem ő Isten-Fiú volt, a lénytelenségből érkező.

Vagyis az „Isteni” őrá téves kifejezés, ha ti emberek szeretnétek ezt helyesen látni. Isteniek az arkangyalok és a vének az Isteniben. Jézus azonban Isten-Fiú volt és az is!

Ebben egy egyszerű, rendíthetetlen tény rejlik, mivel ő a lénytelenségből, vagyis magából az Istenből jött, nem pedig Isten közvetlen kisugárzásából, amely lényszerű és amit Isteninek neveznek.

Az Isten Fiának magja önmagában a lénytelenség része. Látjátok, hogy az Atya Isten által az egész emberiség számára meghozott áldozat sokkal nagyobb, és ennek az emberiségnek valamint Lucifernek a bűntette még szörnyűbb, amikor a legalávalóbb harcmodorhoz folyamodtak Isten ellen, akitől kivétel nélkül mindenkinek teljesen függőnek kell maradnia.

A legszentebb harag következménye az istenkáromlókra szakad, teljes erővel, melyen nem szabad enyhíteni!

Ti azonban, akik megismerhettétek az én lénytelenségből jövő Igémet, most megismerhetitek benne feladatotok teljes nagyságát, valamint az összes kegyelem mértékét, amire így szert tesztek.