18. Mindenütt jelenvalóság
ISTEN mindenütt jelenvaló! Már az iskolában tanítják a gyerekeknek! Azok az emberek, akik hisznek még egyáltalán Istenben, ezt olyan jól ismerik, olyan magától értetődő számukra, hogy nem tartják fontosnak egyszer igazán elgondolkodni azon, vajon valóban tudják-e, mit is mondanak e szavakkal.
Ha azonban megkéri őket valaki, hogy magyarázzák el, hogyan is gondolják, akkor azonnal véget ér bölcsességük, és maguk fogják felismerni, hogy a „mindenütt jelenvaló” szavakban még sincs benne a kijelentés értelmének tudása.
Az emberek ugyan használják e szavakat, de nem értik őket. És éppen a megértés a legfontosabb mindenben. Mit sem használ tudni valamiről, ha azt nem értik meg! A „mindenütt jelenvaló” kifejezés jelentését ismeri az ember. Ám ismerni a jelentést nem ugyanaz, mint megérteni, a szavak értelmét megragadni.
Ezért „Az Élet” című előadásomra utalok: Isten az Élet! Ő egyedül! Minden más csupán a mozgás következménye, mely csak az Élet kisugárzásának a nyomása által jön létre.
Az az ember, aki a legőszintébb imával próbál valamit kérni, beállítottsága révén összeköttetésbe kerül azzal a hellyel, ahonnan segítséget kaphat. Ezt már az ima hatásáról szóló magyarázatomban egyszer elmondtam. Az imán azonban nem szabad kérést érteni, hanem imádatot, imádatot és tiszteletadást! Az emberi szellem minden ilyen jellegű elmélyülése azonban nem más, mint kapcsolatkeresés! A kapcsolat keresése a Fénnyel, a Tisztasággal és az Élettel! Ilyenkor kiterjed az emberi szellem kívánsága, vágyakozása. Szellemileg keresve tapogatózik a Fényes magasságok felé! És ha igazán komolyan keres, akkor talál, mint azt már Krisztus is megígérte. Megtalálja a kapcsolatot az Élettel! Ám csak a kapcsolatot, nem magát az Életet!
Tehát az imában vagy a komoly keresésben megtalálja az Istenhez vezető összekötő utat, s ezért tűnik mindenütt jelenvalónak, ahogy azt eddig gondoltátok. De egy teremtmény Istent soha sem láthatja!
A mindenütt jelenvalóságot helytelenül értelmezték. Talán jobban le lehetne írni e szavakkal: mindig jelenlévő! Mindenkor megtalálható, ha keresik.
A történés hatásának külső megnyilvánulása csak megtévesztette az embereket. Közben gondolkodásuk azon téves alaptételéből indultak ki, hogy Isten személyesen törődik velük és verseng értük, védelmezőn még körül is veszi őket, és arra nem gondoltak, hogy nekik maguknak kell mindent megtenniük azért, hogy küzdjenek a szükséges kapcsolatért, melyet a Teremtés törvényeinek megfelelően az igaz imában mindig is teljesítettek, anélkül, hogy tudtak volna róla! Nem szívesen akarták elhinni, hogy csupán Istennek a Teremtésben nyugvó törvényei veszik őket körül, melyek önműködően indítanak útjára minden jutalmat és minden büntetést.
Mindenütt jelen lenni voltaképpen nem jelent mást, mint elérhetőnek lenni a Teremtés minden helyéről.
De ezt is ismét csak megszorításokkal szabad elfogadni: hiszen szó szerint igaz, ha azt olvassuk: „Isten előtt minden szétolvad!” Óriási a szakadék! Egyetlen lény sem képes közvetlenül Isten elé lépni, tehát eljutni Istenhez, csupán az, aki közvetlen Istentől származik! Ezt csak ketten tehetik meg. Az Isten Fia és az Ember Fia. Minden más szétolvadna, szét kell olvadnia előtte. Tehát sohasem állhatna előtte tudatát megőrizve.
Az emberi szellem csupán az Istenhez vezető összekötő utat találhatja meg.