28. Szellemcsírák

SZELLEMCSÍRÁK! Gyakran beszéltem már róluk, elmagyaráztam, hogyan fejlődnek és haladnak útjukon, és azt is elmondtam, hogy a földi emberek a szellemi csírákból fejlődtek ki. Tehát a ti fejlődésetek fogom bemutatni, emberek.

Ma tudatossá válásotok kiindulópontját akarom valamivel közelebb hozni hozzátok.

Már beszéltem a szellemi teremtésszintek egy második, alsóbb részéről, ahol a szellemi teremtmények nem voltak képesek azonnal teljesen éretten létrejönni, hanem mint gyermekek kellett megkezdeniük fejlődésük útját.

Még nem ebből a részből származnak az Utó-Teremtés kifejlődöttei, akikhez ti földi emberek is tartoztok, hanem ennek csupán egy lecsapódásából, melyben nincs elég erő ahhoz, hogy külső ösztönző hatások nélkül önmaga fejlődjön.

Ezt a lecsapódást szellemi magok, szellemcsírák alkotják, melyekből az anyagiságok kifejlődött emberi szellemei keletkeznek.

A lecsapódás a szellemi teremtésrészből süllyed le, és belép abba a lényszerű gyűrűbe, mely az anyagiságokat körülfogja.

A vonzások, átizzítások és az ezekkel együtt járó megváltozott sugárzások közben végbemenő teremtéstörvény-szerű folyamatáról még nem beszélek, hanem egyedül azokról a segítőkről, akik eközben tevékenykednek, és azokról az egyes folyamatokról, melyek egy számotokra érthető képet tudnak adni.

Hiszen ha konkrét formákat mutatok a leírás során, akkor el tudtok valami határozott dolgot képzelni, mely megközelítőleg megfelel a valóságnak, és földi megértésetek számára támaszt biztosít.

Tehát nem azt akarom elmagyarázni, hogy miként válik a teremtéstörvényekben vibrálva minden valóra, hanem hogyan válik eközben formát öltve láthatóvá!

Ebben a lényszerű gyűrűben, melybe a szellemcsíra süllyed, egészen különböző lények vannak, egymással nem összekeveredve, hanem külön szinteket alkotva egymás alatt elhelyezkedve annak a tevékenységnek a jellege szerint, melyben lüktetnek.

A szellemiségből kiindulva, a gyűrű legmagasabb pontján találjuk azokat a csodálatosan finom női lényeket, melyek a Szeretet és Tisztaság sugarában rezdülve a szellemi csírákat fogadják, anyai gondoskodással egy lényszerű köpenybe burkolják, és az így beburkolt, még teljesen öntudatlanul szunnyadó szellemi csírákat más női lények kezébe vezetik, akik közelebb vannak a finom anyagisághoz.

Ezek a csírát egy másik burokba öltöztetik, mely ismét más jellegű, s annak a környezetnek felel meg, melyben ők maguk tartózkodnak, és az így ismét valamivel nehezebbé vált csírát tovább kísérik lefelé, a finomanyagúság legfelső rétegéhez.

Mindezek a finom női lények segítségükkel támogatják a törvényszerű, önműködő folyamatokat. Szépségük tökéletes, és korábbi korokban sok ember ismerte őket, akik olykor megpillanthatták alakjukat. Jóságos tündéreknek nevezték őket, akik a fejlődő emberi lelkek támogatásáért fáradoznak.

A finomanyagúság határán ismét más női lények várakoznak a lefelé haladó szellemi csírákra, hogy jóságosan gondjukat viseljék. Rajtuk kívül, védelmet biztosítandó, férfi jellegű lények vannak itt, akik nem gondozással foglalkoznak, hanem pozitívabban működnek.

Így ápolják és gondozzák szeretettel a lényszerű segítők a szellemi csírát, miközben még öntudatlanul követi az öntudatra ébredés felé hajtó ösztönét, s egyre tovább mozog, míg egy olyan sűrűséghez érkezik a finomanyagúságban, mely nem engedi az öntudatlan késztetés hatására továbbhaladni, s ezért leereszkedése megakad. Várakoznia kell, hogy ráébredjen a fejlődésre, mielőtt még tovább tud menni.

Ez ismét egy teljesen természetes folyamat, melyet a környezet jellege eredményez, a szellemi csírák számára azonban egy nagy fordulópont. Most a finomanyagúság olyan szintjében tartózkodnak, melynek sűrűsége feltartóztatja őket, s ez véget vet öntudatlan vonulásuknak.

Tehát egyszerre csak puhán egy olyan rétegbe vannak beágyazva, mely nem engedi őket tovább. Csak egy ébredező, még ha gyenge is, de már tudatos akarás tudja kifejteni az erőt, hogy felismerje, s bejárja környezetét, majd továbbvándoroljon.

Éppen ezen a ponton kell lassan és különösen óvatosan előrehaladni magyarázataimmal, hogy az emberek kialakíthassák róla a helyes képet, és semmi se torzuljon el.

Hiszen itt, ahol a szellemi csíráknak az első, öntudatlan vonulásuk során ‒ a finomanyagúság bizonyos sűrűsége révén, melyet átjárnak a lényszerű áramlatok ‒ a szó szoros értelmében meg kell ragadniuk, sok minden lejátszódik az emberi szellem számára, útja számára, ahogy a fejlődés érdekében elmerül az anyagiságban, ahogy a felfelé vezető út számára is, miután fejlődése által elérte érettségét.

Éppen ez a réteg egy jelentős határszint az emberi szellem létezésében. Ezért akarok ennél valamivel tovább időzni, s többet mondani róla.

Ahogy az emberi szellem felfelé emelkedik, e szint mérhetetlen magasztosnak és csodálatos szépségűnek tűnik neki. Lágy fényben úszik előtte, olyan fényben, mely lágynak tűnik, és mégis sokkal világosabb, mint a mi napfényünk itt a Földön. A sugarak ébresztgetnek, támogatnak, erősítenek.

A szint a kertek egyetlen végtelen sorának tűnik. Egyik virágzó kert a másikat éri, s fut a beláthatatlan messzeségbe, telis-tele szépséges, mindenféle nagyságú és színű virágokkal, melyeket gyengéd lények ápolnak, s melyeket komoly, férfi alakok vigyáznak és őriznek, akik a sorok között járnak-kelnek, hogy közben fenntartsák a rendet, őrködjenek és válogassanak.

Virágzó árkádok állnak mindenfelé, hogy a pihenést és felfrissülést szolgálják és … a csöndes, hálás elmélyülést.

A sűrű tömeg, mely a talajt alkotja, a finomanyagúság, mely a szellemcsírákat fogva tartotta, s melyben útjukon megragadtak.

És ezután csodálatos dolog történik: A lényszerű köntös, melybe a gyengéd női lények öltöztettek minden szellemi csírát, amikor azok kiléptek a szellemi birodalomból, gyökeret ereszt a finomanyagú talajba, s e szint sugárzásai és a lényszerű kertésznők ápolásának hatására gyönyörű virággá fejlődik, melynek kelyhében pihen és alszik a szellemcsíra, és egyre jobban erősödik.

E szint hatásai, melyek a szint minden finomsága ellenére a szellemi birodalomhoz képest mégis durvább jellegűek, és a történésben keletkező összes mozgás erősebb hangjai fölrázzák a szellemi csírát, s ha ez elért egy adott érettséget, akkor egyidejűleg a bimbó kipattanásával fokozatosan tudatossá válik. Ez a tudatossá válás azonban még nem az öntudatra ébredés.

Az ébredező szellem tudatosságától még egy nagy lépés vezet az érett szellem öntudatra ébredéséig! Az állat is tudatos, de nem rendelkezik öntudattal! Ám itt most nem fogunk elidőzni.

Tehát minden bimbó kipattanását a szellemcsíra érettsége váltja ki természetes, önműködő kihatásával, és a kipattanásnak a hangja ugyanakkor léttudatra ébreszti a szellemi csírát.

Ezek olyan folyamatok, melyeket később minden részletükben pontosan meg lehet magyarázni, hogy meg lehessen bennük találni a törvényszerűséget, mely itt is megvan és megengedi, hogy minden egyszerű és természetes legyen, ahogyan azt az egész Teremtésben egyre újra fel lehet ismerni.

A virág számára, melynek kelyhében a szellemcsíra érlelődött, a lényszerű buroknak csak egy része volt szükséges, míg a másik rész a szellemcsíra körül maradt, és a tudatossá váláskor emberi gyermek formáját öltötte fel. Tehát amikor kipattan a bimbó, a virág kelyhében emberi formájú gyermek van.

Ezen a ponton is szükséges néhány magyarázatot közbevetnem, mielőtt még tovább mehetnék:

A szellemcsírát előzőleg már két különböző női lény gondozta, mielőtt a kertésznők kezébe került volna. Mindkét jelleget tündéreknek lehet nevezni. Az első, mely a szellemcsírát a szellemi birodalomból való kilépésekor fogadta, e szintnek vagy e gyűrűnek legfinomabb jellegéből készült finom köpenyébe burkolta, míg a második ismét egy másféle jellegűbe.

A szellemi csírának tehát, amikor megrekedt a finomanyagúságban, már két különböző burka, tehát két ajándéka volt a tündérektől!

E folyamatokból keletkeztek később a tündéreknek a gyermekek bölcsőjébe helyezett ajándékairól szóló mesék.

A külső burok a sűrűbb finomanyagúságban az ébresztgető sugárzások hatására védelmező virágbimbóvá, a legfinomabb benső burok pedig az ébredéskor azonnal kis emberi alakú testté fejlődött. Azt is el akarom magyarázni, hogy miért kellett a finom buroknak emberi testté alakulnia.

Üzenetemben már elmondtam, hogy az emberi forma is a szellem tudatossá válásakor keletkezik, mivel a szellem sajátos jellege emberi formát eredményez.

Ez nagy vonalakban van elmondva. Most e magyarázatot is ki kell bővítenem, és rá kell mutatnom, hogy amikor a szellemcsíra először válik tudatossá, még nem maga a szellemcsíra ölt emberi formát,hanem csak a finom lényszerű burok, melyet az első tündér adott neki.

Mert ez a burok, még ha nem is tudatosan, de szellemileg át van izzítva, ezért magától értetődően, az átizzítottság jellegének megfelelően, emberi formát vesz fel.

Ám maga a szellem öntudatra ébredésének folyamatában az anyagiságon át vezető vándorlása során csak fokozatosan ölt többé vagy kevésbé szép emberi formát, mindig saját fejlődése jellegének és céljának megfelelően. Közben külső lényszerű és finomanyagú burkai is ezzel összhangban alakulnak ki.

A lényszerű és finomanyagú burok csak a szellemcsíra tudatos állapotában szép mindig, mivel ez csak a szellem öntudatra ébredésekor és a vele járó szabad akarattal torzulhat el!

Csak gondolkodjatok el figyelmesen ezen az egy mondaton. Nagyon sok megoldást találtok benne.

Közben magyarázatot találtok arra is, hogy miért kivétel nélkül a legfinomabb szépségű és tökéletes alakú minden lény, mely Isten akaratában szolgálva vibrál; hiszen mindegyikük szellemit hordoz magában, de alakjukat téves irányba fejlődő öntudatossá válással nem tudják eltorzítani.

E magyarázat révén különbséget találtok abban is, amit eddig a „lényszerű” nagy gyűjtőnévvel jelöltünk. Ma először jutunk el egy határozott felosztáshoz, mely azonban csak egészen nagy vonalakban ideiglenesen adható, nehogy túlságosan messzire menjünk.

Vannak lényszerűek, melyek szellemi jelleget hordoznak magukban, és tudatosan Isten akaratában szolgálva vibrálnak, és olyan lényszerűek is, melyek csak lényszerű jelleget hordoznak magukban, akikből hiányzik a szellemiség. Ez utóbbiakhoz tartoznak például az állatok!

Hogy itt rögtön elejét vegyem a felesleges kérdéseknek, s az embereknek helyes megértést adhassak, el akarom mondani, hogy a Teremtésben a lényszerű segítők között sok csoportot lehet találni. De ezeket mindig csak esetről esetre fogom ismertetni, mihelyt alkalom adódik rá. Így könnyebben meg lehet majd érteni. Később majd az Üzenetből maguk az emberek készíthetnek róluk összeállításokat.

Most csak annyit akarok mondani, hogy a lényszerűek között is, melyek szellemiséget hordoznak magukban, különböző csoportokat lehet kialakítani. Legnagyobb részük csak Isten akaratában szolgálva vibrál, és minden mástól teljesen független.

Egy kis részüket azonban, mely messze távol található a fényes magasságoktól, és szorosan összekapcsolódva működik a durva anyagisággal, mint pl. a gnómok stb., ideiglenesen befolyásolhatják a durvaanyagúságban élő kifejlődött emberi szellemek.

De a lehetőség az emberi szellemtől e hatás gyakorlására máris újra megvonatott, és jelenleg e kis lényszerű segítők is már csak Isten akaratát szolgálják az Ítélet és az Ezeréves Birodalom fennállása alatt.

De még nem szabad belemennem ezekbe a részletekbe; hiszen akkor túl messzire vezetlek benneteket az alapvonásoktól, míg most mindenekelőtt csak egy alaptudást akarok számotokra kiépíteni, mely olyan támaszt nyújt, melyre felemelkedésetekhez és szellemetek tökéletesítéséhez, annak a fényes magasságokra való megérleléséhez szükségetek van.

Minden mást félre kell még tenni, amíg nincs vége a nagytisztításnak. De addig már nincs időtök a részletekre, melyek szédítő messzeségbe vezetnek benneteket!

Előbb meg kell tudnotok magatokat szabadítani a téves tudni akarás útvesztőitől, ami most a legfontosabb számotokra, ahogyan azt majd később magatok is fel fogjátok ismerni.

Most azonban nem szabad mindezt túlságosan földileg vennetek, ha e folyamatokról egy képet alakítotok ki; hiszen ott már nem működik a földi nehézségi erő. És ennek ellenére találtok hasonló jellegű folyamatokat a durva anyagiságban is a Földön.

Példának vegyétek csak a pillangót, mely a gubó védelme alatt fejlődik, és mihelyt éretté válik rá, felszakítja azt.

A szellemi csíránál e védőburok virágformát kap, melynek a finomanyagúságban a talaj tulajdonságaival való összekapcsolás által kell kifejlődnie. A miért és a hogyan kérdéseket is pontosan meg lehet magyarázni a törvények szerint, és majd látni fogjátok, hogy ez pontosan csak ilyen jellegű és alakú lehet, másmilyen nem.

De még éveken át tartó magyarázatokra van szükség ahhoz, hogy olyan messzire juthassatok, hogy majd ámuldozva ismerjétek fel a hatalmas egyszerűséget, mely jóllehet ezer és ezer féle kihatásban vonul végig a Teremtésen, mégis minden dolognál mindig ismét egészen pontosan ugyanolyan, s egyetlen alaptörvény szerint fejlődik.

Megdöbbenve fogjátok látni, hogy a felismerés nehézségeit csak ti magatok hoztátok létre. Ti magatok okoztátok őket, és tettetek magatoknak mindent nehézzé, tértetek kerülő- és tévutakra, melyeknek ki kellett benneteket fárasztaniuk, és előidézték, hogy segítség nélkül a Fényből már egyáltalán nem tudtatok célba érni!

De ha eszetek önhittsége nem űzte volna veletek a mesterséges zűrzavar oly gonosz, ám jól kiérdemelt tréfáját, akkor a Fény által híven vezetve, gyermeki bizalommal könnyen és gyorsan jutottatok volna el a teljes érettségig egy olyan úton, mely csak örömöt hozott volna számotokra.

Most azonban ez nagyon nehézzé vált; hiszen minden követ, amivel utatokat eltorlaszoltátok, magatoknak kell előbb eltakarítanotok, és nem tudtok egyetlen ugrással a helyes útra jutni, hanem az összes kerülő- és tévúton vissza kell vándorolnotok egészen addig a helyig, ahol letértetek róla, hogy azután a helyes út kezdeténél még egyszer elinduljatok.

Ezért előbb követnem kellett benneteket valamennyi kerülő- és tévutatokon, hogy utolérjelek, s visszahívjalak benneteket, és azután azokat, akik követik hívásomat, gondosan visszavezessem, mert ti magatok nem vagytok képesek kitalálni a tévedésekből.

Nem közvetlenül a Fényből, hanem a ti saját utaitokon kellett eljönnöm hozzátok, ha segítséget akartam nektek hozni.

A felismerés révén mindezt hamarosan meg fogjátok érteni, s ez már nincs messze. Azután majd sok minden könnyebb lesz. –

Még ha e Teremtésben minden fontos és mindennek célja van, akkor is van egy egyenes út számotokra, mely a tudás megszerzéséhez támaszt biztosít, melyen biztosan tudtok felfelé lépkedni.

És előbb csupán ezt a támaszt akarom nektek adni, mivel égető szükségetek van rá.

Ma egy egészen új képet kínáltam nektek arról a szintről, mely számotokra, földi emberek számára, a voltaképpeni kiindulópont marad, és ezért fontos szerepet játszik. Most már tudjátok, hogyan ébredtek fel és hol történik ez.

És e szint, mely közvetíti számotokra és lehetővé teszi a világrajövetelt, mely tehát önálló emberi létezésetek alapkövét biztosítja, fontos az érett szellem számára is, mely Isten akaratának értelmében helyesen fejlődött ki, és képes lesz felemelkedni.

Ahogyan az első emberi formájú burok itt fejlődik ki, úgy veti le az érett szellem ismét ezen a szinten a szinttel azonos burkot, az elsőt, mely a felfelé emelkedéskor az utolsó!

Visszamarad ezen a szinten, hogy újra leváljék, felbomoljék, feloldódjék ugyanabban a jellegben, melyből egykor a tündérek ajándékaként keletkezett.

De egy érett szellem burka új erőt hoz magával, és frissíti és erősíti az azonos jelleget, mivel azt a helyes, felfelé emelkedő értelemben saját öntudatára ébredt szellem erősen átizzította, és ezt az izzást magában hordozza!

Így annál erősebbé válik a burok jellege az anyagiságok körül elhelyezkedő lényszerűség gyűrűjében, és az új fejlődés és ébredés folyamán még jobban tud segíteni sok emberi szellemcsírának.

Amikor a szellem levetette a finom lényszerűség utolsó burkát, öntudatra ébredten tér vissza a kertek e szintjéről a szellemi birodalomba, melyet öntudatlan szellemcsíraként egykor csak azért hagyott el, hogy kövesse saját bizonytalan ösztönét a fejlődésre, ami kiváltja a vágyat a tudatosodás után.

Igyekezzetek földi emberek, hogy teljesen éretté válva beléphessetek a szellem birodalmába! Akkor majd egyesültök azokkal, akik a szellemiségben fejlődhettek ki anélkül, hogy valaha is el kellett volna merülniük az anyagiságokban.

Akkor majd ugyanolyan erősek lesztek, mint azok; hiszen rengeteg akadályt győztetek le, és lánggá váltatok e győzelem fáradalmaiban! Öröm fog majd uralkodni közöttetek, ahogyan arra már a „tékozló fiúról” szóló példabeszéd is utal.

2011.
By: Fresh Joomla templates