3. Végtelen bölcsesség

IGÉMMEL VISSZAVEZETLEK benneteket Istenhez, akitől hagytátok, hogy fokozatosan eltávolítsanak mindazok, akik emberi látszat tudásukat Isten bölcsessége fölé állították.

És azok is, akiket még átjár a bizonyosság Isten végtelen bölcsességéről, akik alázatosan meg akarnak hajolni ama nagy, szeretetteljes vezetés előtt, mely benne rejlik a Teremtés rendíthetetlen törvényeiben, másmilyennek gondolják Isten e végtelen bölcsességet, mint amilyen!

Túl emberinek képzelik el Isten bölcsességét, és ezért túl kicsinek, túl szűk határok közé préselve! A legjobb akarással is a végtelen bölcsességet egy olyan földi képességnek képzelik, melytől elvárják, hogy mindenről tudjon.

De közben minden jó szándékú gondolatuk túl emberi; újra és újra elkövetik azt a súlyos hibát, hogy Istenen és az istenin a legkiemelkedőbb emberi tulajdonságot igyekeznek elképzelni!

Egyáltalán nem jutnak ki az ember jellegéből, hanem felfelé haladva csak saját természetükből kiindulva következtetnek, az emberi alapból kiindulva, tökéletesítve az azzal azonos jelleget egészen annak legmagasabb, legideálisabb pontjáig. Bármit is próbálnak, Istenről alkotott elképzeléseiknél nem hagyják el saját szintjüket.

Még ha elvárásukat egészen a számukra teljesen felfoghatatlanig próbálják is fokozni, mégis minden gondolat ugyanabban a szűk mederben marad, és még a megsejtés akarásával sem tudja soha megtalálni az Isten fennköltségéről szóló fogalomnak akár csak az árnyékát.

Nincs ez másképpen az isteni végtelen bölcsesség fogalmával sem! A legmerészebb gondolkodással is csak egy kicsinyes és földi mindentudóságot csináltok belőle!

Azt képzelitek, hogy az isteni végtelen bölcsességnek „ismernie” kell emberi gondolkodásotokat és érzéseteket. E fogalom tehát Isten bölcsességétől megkívánja vagy elvárja, hogy korlátlanul behatoljon minden egyes ember legszemélyesebb és legjelentéktelenebb gondolatába itt a Földön, és minden más világban, és igazodjék hozzá! Gondoskodjék minden kicsiny emberi szellemről, és értse meg, sőt aggódjon érte!

Az ilyen tudás nem bölcsesség! A bölcsesség sokkal hatalmasabb, messze e felett álló.

A bölcsességben gondviselés rejlik!

Ám a gondviselés nem azonos a vezetés előrelátásával, mint amit az emberek a „bölcs gondviselésen” oly gyakran értenek, ahogyan azt gondolják. Itt is tévednek, mert emberi gondolkodásukkal mindent, ami hatalmas, ismét alulról kiindulva úgy képzelnek el, hogy az annak fokozása, amit emberekként ők maguk magukban hordoznak!

Még a legjobb hozzáállás esetén sem térnek el a szokásostól, és nem gondolnak arra, hogy Isten és az isteni számukra teljesen idegen jelleg, és a róla való minden gondolkodásnak csak tévedéseket kell eredményeznie, ha alapként az ember jellegét használják fel hozzá!

És ebben gyökerezik minden, ami eddig téves volt, a fogalmakkal kapcsolatos minden tévedése. Egészen nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az erről való gondolkodásban, töprengésben, kutatásban egyetlen eddigi fogalom sem volt valóban helyes, emberi kisszerűségükkel sosem tudták megközelíteni a tényleges igazságot!

A gondviselés isteni működés, az isteni bölcsességben, a végtelen bölcsességben rögzül. És a végtelen bölcsesség tetté vált a Teremtés isteni törvényeiben! Bennük rejlik, bennük rejlik a gondviselés is, és onnan kiindulva hat az emberek irányába.

Tehát ne gondoljátok, hogy Isten végtelen bölcsességének ismernie kell gondolataitokat és tudnia kell, hogyan boldogultok földileg. Isten működése teljesen másmilyen, hatalmasabb és átfogóbb. Isten Akaratával mindent átfog, mindent fönntart, mindent az élő törvényből kiindulva támogat, mely mindenkinek azt hozza, amit megérdemel, azaz, amit maga szőtt.

Közben senki sem menekül tettei következményeitől, legyen ez akár rossz, akár jó! Ebben mutatkozik meg Isten Végtelen Bölcsessége, mely össze van kötve az igazságossággal és szeretettel! E Teremtés működésében bölcsen minden tervbe van véve az ember számára! Az is, hogy az embernek önmagát kell ítélnie!

Ami Isten Ítéletével eljön, azt az az ítélet váltja ki, melyet maguknak az embereknek kellett meghozniuk Isten törvénye szerint a bölcs gondviselésben!

Az emberiség most különös módon már évek óta világfordulatról beszél, melynek el kell jönnie, és ebben egyszer kivételesen igaza van. De a fordulat már itt van! Az emberiség e világokat felölelő történés kellős közepén áll, melyre még várakozik, és nem veszi észre, mert nem akarja.

Mint mindig, másmilyennek gondolja, és nem akarja elismerni, hogy valójában milyen. Ennek következtében azonban elpazarolja a saját érlelődésére kapott megfelelő időt, és kudarcot vall. Kudarcot vall, mint mindig; hiszen az emberiség még sosem teljesítette azt, amit Isten elvárhat tőle, el kell várnia, ha továbbra is meg akarja őt hagyni a Teremtésben.

Az emberi magatartásban olyan makacs korlátoltság rejlik, mely minden a Fényből érkező eseménykor mindig ugyanúgy ismétlődik, olyan gyermeteg csökönyösség és nevetséges önhittség van benne, hogy nem marad sok remény a megmenekülés lehetőségeire.

Ezért a Teremtés most megtisztíttatik minden ilyen jellegű rossztól. A legszentebb akarat hozza a tisztulást azzal, hogy minden történés, minden cselekedet köre bezárul!

A kör bezárását a Fény ereje idézi elő, benne kell mindennek ítéltetnie, megtisztulnia vagy elpusztulnia, elmerülnie az iszonyatos bomlásban.

Természetesen, teremtéstörvény-szerűen elrendelt, hogy minden rossz tulajdonság most a végkifejletkor hozza meg a legbódítóbb virágait, utálatos gyümölcseit, hogy ezáltal egymás mellett és egymásban éljék ki magukat és pusztuljanak el!

Forrpontra kell most mindennek a Fény Erejében jutnia! De a forrásból ezúttal csak egy érett emberiség emelkedhet fel ismét, mely képes és hajlandó is hálával és örömmel fogadni az Istentől kapott kinyilatkoztatásokat, és szerintük élni, hogy helyesen működve vándoroljon a Teremtésen át. –

A Teremtő minden fordulat idején új, addig még ismeretlen kinyilatkoztatásokat kínált az érlelődő emberi szellemeknek, melyeknek tudásuk bővítését kellett szolgálniuk, hogy szellemük a további felismerés által képes legyen felemelkedni a fényes magasságokba, melyeket egykor tudat nélküli szellemi csírákként hagytak el.

Ám mindig csak kevesen akadtak, akik hajlandónak bizonyultak arra, hogy hálásan fogadják az isteniségből érkező leírásokat, és így annyi értéket és szellemi erőt tudtak nyerni, amennyi az embereknek szükséges volt. A legtöbb ember viszont szellemi felfogása folyamatosan növekvő korlátoltsága révén elutasította Istennek e magasztos ajándékait.

Az ilyen világfordulatok ideje mindig összefüggött a Teremtés mindenkori érettségének az állapotával. A Teremtés érettsége a fejlődés folyamán Isten szent törvénye szerint mindig pontosan beteljesedett, az emberek azonban a Teremtésben szellemi restségükkel oly gyakran akadályozva álltak a fejlődés útjába!

Amikor az emberek között elvetették a felismerések magvait, Isten Teremtésben való működése egyre növekvő felismerésének magvait, mely világkorszakokra volt felosztva, az emberek szinte minden alkalommal elzárkóztak előle.

Mivel az emberek magukat emelték minden létezés kiindulópontjává, nem akarták elhinni, hogy létezik valami, amit földi érzékekkel nem tudnak megragadni. Kizárólag erre korlátozták tudásukat, és ezért valami mást nem is akartak megengedni, ők, a Teremtés legparányibb nyúlványai, akik a legtávolabb kerülve az igaz létezéstől és a valódi élettől, bűnösen elpazarolják a kegyelmi időt, melyet arra kaptak, hogy az egyre magasabb szintű felismerések révén érlelődjenek.

Most egy új, nagy fordulat jön, mely új tudást is hoz magával! E fordulatról már ők maguk is beszélnek, de ezt ismét csak hiú emberi kívánságaik teljesítéseként saját maguk által kigondolt módon képzelik el. Nem esetleg úgy, hogy közben nekik volnának kötelességeik, nem, ismét csak arra várnak, hogy a Fény ölükbe hullassa a földi kényelem javulását! Ilyennek kell a fordulatnak lennie; hiszen tovább nem ér gondolkodásuk.

Az új tudás szüksége, mely szorosan összekapcsolódik a fordulattal, hogy szellemileg felfelé emelkedhessenek, és hogy így végre a környezetet is átalakítsák az anyagiságban, nem érdekli őket. Ami eddig még nem volt, azt szellemük restségében egyszerűen elutasítják.

De az embereket most majd Isten rákényszeríti arra, hogy azt befogadják, mert máskülönben szellemileg nem emelkedhetnek felfelé; hiszen tudniuk kell róla! –

Benne rejlik a végtelen bölcsesség működésében, hogy a Teremtés egészen pontosan meghatározott érettségének elérésekor újra és újra új kinyilatkoztatások adatnak Isten működéséről.

Így küldettek egykor a Földre is még az őskor előtt teremtettek, miután a szellemi csírák lassú fejlődésük folyamán az erre kiválasztott állati testeket már emberi testekké alakították, ami kéz a kézben haladt a szellemi öntudatosodással a földi testben. Ez egy mérhetetlenül hosszú időszak volt még a Föld ismert jégkorszaka előtt!

Minthogy már hírt adtam az ősteremtettekről, létezniük kell utó-teremtetteknek, vagy teremtetteknek is, mert beszéltem még a kifejlődöttekről, s hozzájuk tartoznak csak a földi emberek.

Ezek a teremtettek, akikről korábban még nem beszéltem, a Teremtés azon szintjeit népesítik be, melyek az Ősteremtés ősteremtetteinek és az Utó-Teremtés kifejlődötteinek a szintjei között terülnek el.

A szellemi csírákból kifejlődöttek érlelődő törzseibe olykor-olykor inkarnálódott egy-egy teremtett is, hogy vezesse őket, s a szellemiség teljességének szükséges felfelé törekvésében így kapcsolatot teremtsen a mindenkori következő lépcsőfokkal. Ezek voltak a kezdetek akkori nagy fordulatai.

Később jöttek a próféták, mint rendkívüli tehetséggel megáldott emberek. Így működött a végtelen szeretet a Fényből, hogy a Teremtés mindenkori érettségének megfelelően mindig új kinyilatkoztatásokkal segítve az emberi szellemek mellett álljon, míg végül a szent hír is megérkezett az isteniségről és annak működéséről.

Így a jelenleg zajló nagy világfordulatnál is feltétlenül szükséges a tudás kiszélesítése.

Az emberi szellemnek vagy fel kell emelkednie egészen a tudásig, vagy megreked, s ez azonos a felhasználhatatlanságban bekövetkező felbomlással, melyet az olyan emberi szellem egy helyben állása és tétlen túlérése okoz, aki már nem tudja helyesen felhasználni a benne felhalmozódó Fény erejét. Így válik pusztulásává az, ami segítheti és segítene, mint minden energia, melyet tévesen használnak fel.

Isten az Úr, ő egyes egyedül, és aki őt alázattal nem akarja elismerni olyannak, amilyen a valóságban, nem pedig amilyennek ti gondoljátok őt, az az új létezésre nem támadhat fel.

Feltárhattam előttetek a Teremtésben zajló szövés képét, melyhez hozzátartoztok, hogy lássatok, és tudatosan élvezzétek a számotokra benne rejlő áldásokat, és azokat felhasználhassátok saját javatokra, hogy a jövőben támogatva csak felfelé segítsenek, és ne kelljen fájdalmat okozva büntetniük, vagy akár elvetniük benneteket. Adjatok hálát az Úrnak, hogy ilyen szeretettel gondol rátok, s hogy az Üzenettel szabad volt elmondanom, hogy mi az, ami segít benneteket, és azt is, ami veszélyes számotokra.

Megmutattam nektek azokat az utakat, melyek a fényes magasságokba vezetnek. Most hát kövessétek őket!

2011.
By: Fresh Joomla templates