29. Lénycsírák

 BESZÉLTEM a szellemi csíra léttudatra ébredéséről.

Ahogyan a szellemiségben az utolsó lecsapódás a szellemi csíra, úgy létezik végül a lényszerűségben is a tudatosság nélküli lényi csíra lecsapódása, és ahogyan a szellemi csírák lesüllyednek a finomanyagúság legfinomabb rétegébe, úgy süllyednek le a lényi csírák a durvaanyagúság legfinomabb rétegébe, ahol később mint kifejlődött lényszerű segítők működnek.

Ezek a lényi csírák is burkokat kapnak maguk köré, és ezáltal nehezebbé válva lesüllyednek a durvaanyagúság egy valamivel sűrűbb rétegébe, ahol azután úgyszintén szó szerint megragadnak.

De mielőtt rátérek a magyarázatokra, meg kell valamit említenem, amiről már ugyan egyszer futólagosan beszéltem, de részletesebb ábrázolását eddig szándékosan kerültem, mivel az emberi szellemet könnyen összezavaró keverékek keletkezhetnének, ha korán mondok túl sokat.

Utaltam már egyszer arra, hogy a Teremtésben a formát öltött dolgokon kívül léteznek még áramlatok is, melyek átvonulnak a Teremtésen.

De az „áramlatok” kifejezés már megadja magát a formát is; hiszen valóban így van: ezek áramlatok, melyek keresztülfolynak a Teremtésen, úgy, mint a folyók a Földön, vagy ahogy a levegőáramlatok!

És ahogyan két eltérő jellegű durvaanyagú áramlat létezik a Földön, úgy a Teremtésen is két különböző jelleg áramlik át: a lényszerű áramlat és a szellemi áramlat!

A Teremtésben nincs semmi, ami ne öltene formát. Vannak egyedi és gyűjtő formák. A gyűjtő formákhoz tartoznak a jellegáramlatok, melyek az elkülönült képződmények vagy egyedi képződmények mellett, vagy azokkal együtt működnek. Minden ilyen áramlatnak megvannak a maga jól meghatározott feladatai, melyek pontosan megfelelnek jellegének. Azt is mondhatjuk, hogy a jellegből indulnak ki.

Így vezeti a szellemi áramlat többek között a szellemi csírákat is azon az úton, mely a fejlődés lehetőségéhez vezeti őket, amíg nem tudatosak.

Ezen az úton a szellemi csírákért dolgozik benső vágyuk, mely a tudatossá válás felé ösztökéli és nyomja őket, miként a szellemi áramlat folyama, mely viszi őket.

Akkor, amikor az első szellemi csírák közeledtek ahhoz a világrészhez, melyhez hozzátartozik a Föld, az anyagiság még nem volt olyan sűrű, mint most, mivel csak később a tévesen fejlődő emberi akarás váltotta ki a nagyobb sűrűséget és súlyt, aminek a további eltávolodás lett a következménye a Fénytől és restebb, akadozó mozgás.

Ahhoz, hogy elérje a fejlődéshez vezető első célt, az akkori anyagiság könnyűségénél a szellemi csíra számára elegendő volt saját benső ösztönzése és az áramlat, mely vitte magával. És a további fejlődés is könnyű volt, mivel a további út számára elég volt már egy gyenge tudatosság, mint ösztönzés, hogy ismét egy darabon tovább lehessen menni az úton.

Ma mindez jelentősen megnehezedett.

Itt újra közbe kell vetnem valamit. A szellemi csírák alászállásának a folyamata a Teremtésben megállás nélkül zajlik. Ha korábban azt mondtam, hogy az anyagiságnak egészen pontosan meghatározott érettséget kell elérnie ahhoz, hogy be tudja fogadni a szellemi csírákat, és ez egy bizonyos érettség után nem ismétlődhet meg, akkor ez nem vonatkozott az egész Teremtésre, hanem pusztán az egyes világtestekre, mint például a Földre!

Ide végül már csak idősebb, korábban már inkarnálódott emberi szellemek tudtak jönni, akiknek a kör bezárása által pályájukat be kell fejezniük, nem pedig olyan szellemi csírák, tehát lelkek, akik még sosem voltak a sűrű durvaanyagúságban.

De mindig vannak a Teremtésben olyan részek, melyek készen állnak a szellemi csírák befogadására, melyek ugyan már létezésük tudatára ébredtek, de majd a megtapasztalás által fejlődve öntudatra kell ébredniük.

Amíg az emberi szellem csak léttudattal rendelkezik, addig meg kell tartania a szellemi csíra nevet, még ha máris emberi formát viselhet is burka. Csak az öntudatra ébredt állapot felé vezető további fejlődése során szűnik meg emberi szellemi csíra lenni, és válik emberi szellemmé!

Szükség ezt tisztázni, hogy a rossz a értelmezéseket vagy téves fogalmakat el lehessen kerülni. Ezért említettem már utolsó előadásomban, hogy a létezés tudatosításától az ember öntudatra ébredéséig egy nagy lépést kell megtenni, mely majd magával hozza a szabad és tudatos akaraton alapuló döntést, de vele együtt a döntés teljes felelősségét is.

Ahogy haladok magyarázataimmal, egyre élesebben el kell választanom a fogalmakat, míg eddig sok mindenre gyűjtőfogalmakat használhattam. Ez nem a szavakkal való játszadozás, mint ahogy sok észember szellemi lustaságból Üzenetem egyes helyeit nevezte, amivel egyébként csupán a dolog komolysága és jelentősége iránti tökéletes tudatlanságát és saját értetlenségét bizonyította nagyon világosan, hanem egy sürgető és elkerülhetetlen szükségszerűség, ha az ember egyáltalán be akar hatolni a Teremtés mozgásába.

Az ember nem fog néhány földi kifejezéssel mindvégig boldogulni, hanem késznek kell mutatkoznia arra, hogy idővel egyre pontosabb határokat ismerjen meg, és világosan mérlegelje minden egyes szó voltaképpeni értelmét.

Így nekünk is ehhez kell magunkat tartanunk, ha előre akarunk haladni, és nem akarunk állva maradni vagy tisztázatlan területeket magunk mögött hagyni.

Ebben is mozgásnak kell lennie a merev, makacs ragaszkodás helyett! Ha valamit előbb nagy vonalakban magyarázok el, más elnevezéseket használhatok, mint később, amikor részletekbe bocsátkozom, és egyre jobban külön kell választanom azt, ami korábban egy gyűjtőfogalom alá tartozott.

És előbb mindig gyűjtőfogalmakat kell adnom, hogy később rá tudjak térni a részletekre, amikor a gyűjtőfogalom felfogóképességetekben némiképpen tiszta képpé alakult, különben sosem tudnátok megértésre jutni, tekintve, hogy a Teremtés hatalmas. Gyorsan elvesztenétek a valódi tudás szilárd talaját, és a szokásos emberi, összefüggéstelen zavarosságokba esnétek, melyek a számtalan szekta és egyház követőit is jellemzik.

Ezért hagyjátok az ilyen embereket nyugodtan beszélni, úgyis csak saját felületességükről és a mélyebb behatolás fáradságától való félelmükről tesznek tanúbizonyságot, és kövessetek boldogan, úgy ahogyan azt én adom nektek. Ebből azután csak előnyötök származik; hiszen nem csak hogy könnyebbé, hanem így teszem egyáltalán lehetővé az emberi szellem számára, hogy legalább részeiben megértse a nagyságot, mellyel kapcsolatban áll és melytől működése mindig függeni fog.

Ahogyan a szellemi áramlatok a szellemcsírákat hordozzák, úgy vezetik útjukon a lényszerű áramlatok a lénycsírákat. Mindezen áramlatok kiindulópontjáról, jellegéről és tevékenységéről majd csak később lehet külön beszélni. A fogalom kezdeteként vegyünk ma egyszerűen annyit, hogy mindezek az áramlatok – hasonlóan a Föld levegőjéhez és vizeihez – megtermékenyítően, fenntartóan, tisztítóan, röviden: minden vonatkozásban támogatóan hatnak.

Különben ezeket az áramlatokat régebbi korok földi emberei is részben már ismerték.

De e kitérők után térjünk most vissza a mai előadás céljához.

A lénycsírákat a lényszerű jellegű áramlatok viszik. Bár az áramlatok alapjellege lényszerű, mégis egészen eltérő, sőt sokféle egyedi jelleg létezik, és ezért az eredeti főáramlatból, ahogy az a különböző szinteken áthalad, fokozatosan egyre több mellékáramlat válik le, mely egy saját utat keres magának; hiszen a növekvő távolsággal a Fénytől az egyes egyedi jellegek mint mellékágak választódnak le, melyek végül már csak egyetlen pontosan meghatározott lényi jelleget foglalnak magukba koncentráltan, és engedelmeskedve a törvénynek, már csak a megfelelő azonos jellegű lénycsírákat vezetik magukkal.

Így jutnak az ilyen jellegű lényi csírák, a teremtéstörvényt beteljesítve, rendeltetésük helyére. Olyan csírákra oszlanak, melyek szoros kapcsolatban állnak a virágokkal vagy más növényekkel, ahogy a vízzel, a levegővel, a földdel és kőzetekkel, a tűzzel és még sok egyedi dologgal az anyagiságokban.

Minden egyes szinten, sőt minden közbenső szinten is, az átáramláskor mindig a mindenkori szinttel azonos jellegű lények lesznek lerakva, azaz ott maradnak, ahol működniük kell, mivel ott válnak tudatossá. Mindez a törvények magától értetődő, legegyszerűbb kihatásaként történik, úgy hogy másképpen egyáltalán nem is történhetne.

Minden közbenső szinten olyan jellegben ébrednek tudatosságra bizonyos lényi jellegek, mely mindenkor saját erejüknek felel meg, és ott alakítva, védelmezve és ápolva kezdenek el működni.

Végül azonban már csak olyan lények maradnak az áramlatokban, melyek csupán a legdurvább anyagiság égitestein válhatnak tudatossá. És utolsó lecsapódásként vannak olyan lénycsírák, melyek a durva anyagiságban nem ébredhetnek azonnal minden további nélkül tudatosságra, hanem külön fejlődést igényelnek.

Ez ideiglenesen ismét csupán egy átfogó kép, melyet így adok nektek, és melyet a leginkább úgy érthettek meg, mint egy sík térképet, melyen megfigyelitek a folyamok, folyók és patakok útját, sok-sok elágazásaikkal és látszólagosan saját maguk által választott nyomvonalukkal.

Majd csak ekkor válhat teljessé a kép és képzelhetitek el közben, hogy a mélyben is folynak vízerek, nem csak a felszínen, ahogy légáramlatok is. Így végül képileg megkapjátok az ilyen jellegű folyamatok egy részét a Teremtésben.

Ha a Föld emberei Isten akaratában helyesen rezegve szolgálnának, akkor a Föld a Teremtés harmonikus, mégha durva tükörképe lenne. Eddig csak az emberek elferdülése miatt nem válhatott ilyenné.

Most végül a lénycsírákról fogunk beszélni, amit célul tűztünk ki. A földi emberek szellemi csírái kialakulásuk folyamatát tekintve közeli rokonok a Föld kis virágtündéreivel!

Ezek szemszögetekből vizsgálva földi virágkelyhekben ébrednek fel. De nem úgy, ahogyan azt gondoljátok. Ugyan a virágbimbókban találhatóak, melyek egészen felébredésükig a legdurvább védőburkukat alkotják, de mégis van itt még ezen kívül valami más.

A valóságban a számotokra láthatatlan finom, gyengéd durvaanyagúság rétegében fekszenek puhán beágyazva. De egyúttal egy földi virágbimbóban is. A finom, durvaanyagú réteg számotokra láthatatlanul nem csak a bimbót járja át, hanem az egész Földet és annak környezetét is.

Ebben a rétegben történik a virágtündérek tudatossá válásának tényleges fejlődési folyamata, míg a földi virágbimbó csak a legdurvább, külső védelem szerepét tölti be, melytől a virágtündérek egy bizonyos kapcsolat ellenére meglehetősen függetlenek.

Nem is pusztulnak el a virág elhalásával, hanem fejlődésük továbbhalad, és az új földi virágokat és részben az új tündérgyermekeket segítenek ápolni. Erejük képességeikkel együtt növekszik.

Így megy ez tovább, egyre tovább, egy olyan pont felé, mely teljes érettségük elérésekor lehetővé teszi, hogy egy új működési területre emelkedjenek fel; hiszen az történik a lénycsírákkal, ami a szellemcsírákkal … mindkettő Isten egyetlen egységesen kiható fejlődéstörvényének van alárendelve!

A kis tündérek sincsenek fejlődésük során védtelenül kitéve annak a veszélynek, hogy lakóhelyüket az állatok még bimbóként megegyék, vagy a kíméletlen emberi kezek megsemmisíthessék, ahogyan az durvaanyagúlag látszik.

A virágokat a kifejlődött tündérek gondozzák, de nem minden virágban lakik tündérgyermek, hanem csak az olyanokban, melyek különösen védettek és megközelíthetetlenek, már amennyire egyáltalán megközelíthetetlenségről beszélni lehet. A közelgő veszély elől pedig azonnal elmenekítik őket, ha még nem váltak tudatossá.

Elsőként említem a virágtündéreket, mivel ezek mindig Isten akaratának a rezgéseiben éltek és élnek ma is. Az emberi akarat nem befolyásolhatja őket, hanem mindig a Fény rezgéseiben tevékenykednek és lélegeznek!

E tényben rejlik a titok, hogy minden virágot, még a legegyszerűbbet is, átjárja a szépség; hiszen a virágtündérek a Fényben rezegnek! Finomságuknak megfelelően női formájuk van, és mivel a Fényben állnak, szépségük mesébe illő.

Az Üzenet alapján már bizonyára magatok is tudtok arra következtetni, hogy léteznek olyan tündérek is, melyeknek tevékenységüknek megfelelően férfi formájuk van.

Ők sűrűbbek, pozitívabbak, mivel keményebb anyaggal foglalatoskodnak. A fa tündérének például férfi formája van.

Mindig a tevékenységből adódik a forma és a sűrűség.

Így tehát a gnómok, melyek a földdel és a sziklákkal foglalkoznak, férfi formát hordoznak. Sűrűbbek, míg a folyékony elemek sellői ismét női formát viselnek.

Ti magatok is levonhattok további következtetéseket, és közben mindig rátaláltok arra, ami igaz, ha az Üzenetet veszitek alapul, melyben megtaláljátok a teremtéstörvényeket.

Az itt mondottak környezetetek kifejlődött lényszerűségére vonatkoznak a Földön! Csupán a legdurvább anyagisággal szoros összeköttetésben lévő számolhat gyorsan láthatóvá váló sikerrel a pozitív tevékenysége során és a nagyobb sűrűségben, ezért a férfi jelleg mindig a sűrűbb, tehát a mélyebb dolgok felé forduló pozitív végrehajtó rész, míg ezzel szemben a női jelleg a finomabb, tehát fennköltebb dolgok felé forduló negatív befogadó rész!

Ilyen a Teremtés felosztása Isten akarata szerint és majd csak akkor, ha az ember is beleilleszkedik, és benne rezeg, érkezik el számára a valódi felemelkedés, melyet másképpen nem tud elérni! Hiszen akkor majd teljes működése a Teremtéskeresztben fog rezegni, melyben a pozitív a negatívval, az aktívan cselekvő és passzívan fogadó egyensúlyban van!

És ma még újra és újra az emberi az, mely nem teljesíti feladatát a Teremtésben!

Ha mindezt nyugodtan végiggondoljátok, sosem sejtett következtetésekre juthattok és olyan magyarázatokra, melyek eddig majdnem megoldhatatlannak tűntek. Ám eszetek nem fog oly gyorsan nyugodtan alkalmazkodni hozzá, hanem egyre újra kétségeket fog akarni elhinteni, hogy megtévesszen benneteket, és ezzel szilárdan hatalmában tartson, melyet az elmúlt évszázadok folyamán szinte kétségbevonhatatlanul meg tudott fölöttetek tartani.

Bizonyára sokan vannak, akikben felmerül a kérdés: És a fúriák? Nemde nekik is női alakjuk van, és mégis nagyon pozitív módon működnek?

Ezért már most foglalkozni akarok e témával, és el akarom magyarázni:

A fúriáknak férfi és női alakjuk van, mindkét típus azonban sokoldalú működése ellenére csak egyetlen célt követ: a pusztítást!

Ám a fúriák nem lényszerűek. Ilyesvalami nem származik a Fény akaratából! A fúriák csak a rossz emberi akarás termékei. A démonokhoz tartoznak, melyeknek azonnal el kell pusztulniuk, mihelyt az ember akarása megjavul, és a Fény felé fordul!

A fúriák mégis nagyon veszélyesek, és az Ítéletkor elszabadíttatnak, hogy rávessék magukat az emberekre. De kárt csak ott tudnak okozni, ahol meg tudnak kapaszkodni, tehát rossz azonos jelleget találnak az emberben vagy félelmet.

Így a fúriáknak is a Fényt kell szolgálniuk; hiszen a rossz földi embereket takarítják el, és ezzel a nagy tisztítást szolgálják. Majd amikor ez befejeződött, a fúriáknak sem lesz több táplálékuk, és maguktól kell elpusztulniuk.

De aki az Ítéletkor fél, abból hiányzik a meggyőződés az Igazság Igéjéről, és ezzel a bizalom is Isten mindenhatóságában és igazságosságában, mely gyakran a segítő szeretetben mutatkozik meg!

Az ilyen ember aztán joggal lesz saját langyossága vagy restsége áldozata, a fúriáknak el kell őt az Ítéletkor ragadniuk és pusztítaniuk!

Végeredményben tehát ez is egy egyszerű történés, melynek iszonyatosságával Isten szent törvénye útján kell haladnia!

Az elszabadított fúriák! Ez azt jelenti, hogy semmi sem tartja őket vissza, egy bizonyos időre teljesen szabad utat kapnak.

Az embereket semmi sem fogja közben védeni, hanem ki lesznek szolgáltatva tombolásuknak.

De egészen magától értetődő, hogy azokat az embereket, akik helyes meggyőződést hordoznak magukban, és összeköttetésben állnak a Fénnyel, nem támadhatják meg, mivel bensőjükben nincs visszhang, melybe a fúriák belekapaszkodhatnának, hogy összezavarják őket.

Azok, akik összeköttetésben állnak a Fénnyel, úgy állnak e tombolás közepette, mint valami burokban, melyet nem lehet áttörni, melyen minden megkapaszkodó rosszakarás maga magát sebesíti meg. Ez az a burok, mely önműködően az Istenben való erős bizalom által a veszély óráiban keletkezik.

De azok az emberek, akik önhittségükben vagy beképzeltségükben azt hiszik, hogy hívők, és közben csak egyházhívők, de nem istenhívők,és így bensőjükben nem elevenek, azok úgy lesznek ide-oda dobálva, mint hervadt levél a viharban, és el kell pusztulniuk az örvényben, hacsak időben fel nem ismerik, hogy merev hitükben üresek voltak, és azon munkálkodnak, hogy az Igazság fényéből szívjanak magukba életet, mely ott ragyog valamennyi vihar felett.

Maradjatok éberek és erősek, hogy a fúriák ne tudjanak támaszt találni bennetek! Legyetek magatartásotokban olyanok, mint a kis lényszerű segítők, akik hűséges szolgálásukkal az embereknek példaképei!

2011.
By: Fresh Joomla templates