25. A gyengébb nem

25. A gyengébb nem

Ha fel akarjátok ismerni, hogy mi minden téves a földi emberek eddigi nézeteiben, erkölcseiben és szokásaiban, akkor nem kell fáradságosan hosszan keresgéljetek; hiszen nem kell egyebet tenni, mint elcsípni bármilyen kifejezést, és azt alaposan megvizsgálni. Téves lesz, tévesnek kell lennie, mert már a földi emberek egész gondolkodásának az alapja is teljes mértékben el van ferdülve.

Téves alapon azonban a helyes gondolkodás sosem fejlődhet ki, hanem az alapnak megfelelően annak is tévesnek kell lennie.

Ma vegyük például a földi nőiségre használt általánosan elterjedt megnevezést, a „gyengébb nemet”. A hallgatók között valószínűleg senki sincs, aki ne hallotta volna már e kifejezést. Használják szeretettel, ahogy gúnyosan is, jóindulatúan és ironikusan is, de gondolkodás nélkül elfogadják mint ami érvényes, és meggondolatlanul vagy anélkül, hogy megvizsgálnák, meg is tartják.

A valóságban azonban a nőiség pontosan olyan erős a Földön, mint a férfiság, csak más a természete.

Előadásaimban már gyakran elmagyaráztam, hogy a nőiségre és a férfiságra használatos valódi fogalom a teremtésben kifejtett működés jellegéből indul ki, tehát hogy a tevékenység jellege az alapvető, és csak ez határozza meg a formát, mely a Földön lehetővé teszi az embert nőnek vagy férfinak felismerni.

A különbség azonnal megmutatkozik, mihelyt az emberi szellemi csírák elhagyják eredetük szintjét. Azok, akik az aktív, tehát durvább tevékenység felé hajlanak, férfi formákat öltenek, míg azok köré, akik passzívan, tehát gyengédebben akarnak működni, női formák alakulnak ki. Ez két különböző, de egyforma erős működési jelleg, s ezért valami gyengébb jellegről egyáltalán szó sem lehet.

E két jelleg adja magának az élő keresztnek is az értelmezését, mely önmagában véve tökéletes! A kereszt függőleges szára a pozitív, tehát aktív élet, a vízszintes, ugyanolyan erős és ugyanolyan hosszú szár viszont a negatív, tehát passzív élet. Az élő kereszt magában hordozza mindkettőt!

A teremtés keresztje, melyből és mely körül kifejlődött az egész teremtés, ugyanazt mondja és mutatja. A merőlegesen futó kar az aktív hatás és a vízszintes kar a negatív, passzív hatás.

Az isteni szférában a vének kisugárzásában, akik a Grál-vár isteni részében egyúttal a Szent Grál őrzői, szintén egyenlő szárú kereszt jelenik meg. De náluk ez nem maga az élő kereszt, melyet kisugárzásuk alkot, hanem ez azt jelenti, hogy a vének jellegükben tökéletes szellemek, és mindkettőt, az aktív és a passzív működést is harmonikus összhangban maradéktalanul magukban hordozzák.

A teremtésben azonban az aktív hatásában el van választva a passzívtól. Minden szellem vagy csak az aktív, vagy csak a passzív részt hordozza magában, ahogy az később a szellemi magokkal is megismétlődik.

Ezek vagy passzívan vagy aktívan tevékenykednek egymás mellett, és mégis folytonosan egymás felé törekednek, mert mindkét jelleg csak együttesműködéssel tud létrehozni valami tökéleteset. Tökéleteset azonban csak akkor, ha mindkét jelleg ugyanolyan erősen hat, és egyetlen cél felé törekszik: a Fény felé!

Hogy ezt megtehessék, nem szükséges földi házasságban együtt élniük, durvaanyagúlag egyáltalán nem kell szorosan együtt lenniük, még az sem fontos, hogy személyesen ismerjék egymást. Csak a célnak kell egynek lennie: a Fény felé!

Ezt azért hangsúlyozom, nehogy valamilyen téves következtetéseket vonjanak le előadásaimból; hiszen a házasság és egyáltalán a testi durvaanyagú közeledés egyedülálló dolgok, melyek nem feltétlenül függenek össze a Fény felé való törekvéssel, de ha tiszták, nem jelentenek akadályt.

Ám ez az előadás mindenekelőtt erről a téves kifejezésről szól: a gyengébb nem. Itt nem szabad túl messze kanyarodnom, de meg akarom mutatni, hogy milyen okból keletkezett egykor a kifejezés, és hogyan tudott folytonosan fennmaradni.

Ez alapjában véve nem olyan nehéz. Ti is könnyen felismerhetitek, ha veszitek magatoknak a fáradságot, és élesen megvilágítva mindent megvizsgáltok, amit embertársaitok mondanak.

Tudjátok, hogy az egész nőiségnek, mint a Fény utáni vágy lángja őrzőjének, ébren kell tartania a vágyat a Fény után, mely fönntart, és felfelé vezet.

E célból fejlődik ki benne az érzés finomabb képessége, mert a gyengédebb tevékenység utáni vágy nem old ki belőle annyi szellemi-lényszerűséget, mint a férfiúságból, mely a durvább tevékenység felé hajlik.

Így minden nő olyan sugárzások vevője és közvetítője, melyeket a férfiúság már nem tud többé befogadni. A nőiség egy fél fokkal magasabban áll, jobban a Fény felé fordulva, mint bármelyik férfi. Feltételezve természetesen, hogy helyesen él, és nem pazarolja el képességeit, vagy önmaga be nem falazza azokat.

A férfi tudtán kívül érzi, hogy a nő ennek következtében olyan finom dolgokkal rendelkezik, melyeket a férfi többé nem hordoz magában, és tevékenységének jellege mellett nem is hordozhat, mivel máskülönben nem egy durva dologtól vissza lenne tartva, melyeknek pedig meg kell lenniük. Ezt ugyan a férfi nem látja teljesen tisztán, vagy legalábbis csak nagyon ritkán, de érez a nőben egy kincset, melyet őrizni akar. Ez ösztönzi arra, hogy védelmezze e láthatatlan kincset a durvaanyagúságban, mivel földileg, tehát durvaanyagúlag, erősebbnek érzi magát.

Csak kevés olyan férfi van, aki ezt nem érzi. Az ilyenek azonban minden esetben eldurvultak, és igaz értelemben nem lehet őket a férfiakhoz sorolni.

A ki nem mondott, mivel csak nem tudatosan érzett szükséglet, hogy védelmezzen, arra indította a férfit, hogy idővel a nőiségben tévesen a gyengébbnemet lássa, melynek szüksége van az ő védelmére. E megnevezés tehát nem valamiféle rossz akarásból vagy rosszalló véleményből ered, hanem csak saját érzései igazi okairól való tudatlanságából.

Az egyre súlyosabbá váló eltompulással, mely a földi ember téves gondolkodásmódjában és a legdurvább anyagiságon kívül lévő dolgok iránti felfogóképességének egyre fokozódó korlátoltságában mutatkozott meg, természetesen itt is bekövetkezett a megnevezés egy egyre alacsonyabb szintűvé váló értelmezése.

A valóságban a férfi nem az erősebb nem, hanem csak a durvább, tehát durvaanyagúbb, és ennek következtében sűrűbb, a nőiség azonban nem a gyengébb nem, hanem a gyengédebb, oldottabb, aminek a gyengeséghez semmi köze sincs.

A férfi nagyobb aktivitása következtében durvaanyagúlag sűrűbbé vált, ami azonban nem valamiféle hiba, hiszen erre tevékenysége kifejtéséhez a teremtésben szüksége van, hogy szilárdabban tudjon állni a földi talajon, és közvetlenebbül tudjon hatni a sűrű durvaanyagúságban és durvaanyagúságra. Így tehát szilárdabban van összekapcsolva a Földdel, és jobban hajlik feléje.

Ám a nő vonzódása jobban felfelé irányul a finomabb, gyengédebb, kevésbé sűrű dolgok iránt. Ő egészíti ki, tartja fenn, emeli az emberi szellemiséget... természetesen csak akkor, ha teljesíti saját feladatát, melyet a Teremtő jelölt ki számára.

Azzal, hogy a nő testében megtartott egy meghatározott jelleget a magasabb lényszerűségből, nincs annyira erősen besűrűsödve, mert e lényszerűség a durvaanyagú testet lazán tartva hatja át.

Ez azonban ismét se nem hiányosság, se nem gyengeség, hanem szükségszerűség azon sugárzások fölvételére és közvetítésére, melyek segítségét a férfi tevékenységében nem nélkülözheti, és melyeket durvább jellegével közvetlenül mégsem képes felvenni.

Mindez természetesen a legegyszerűbb módon kiterjed a legdurvaanyagúbb dolgokra is. Vegyük például a születést. A férfi már egyedül ezen egy okból sem tudná még a lehetőségét sem felkínálni, hogy a Földön való inkarnálódás céljából egy lélek megközelítse, még akkor sem, ha az ehhez szükséges szervek léteznének a testében.

Hiányzik belőle a híd a lélek számára, mely a finom lényszerűségben megvan, amelyet a nőiség még magában hordoz, és melynek a férfiúságról, annak aktív akarásával önműködően le kellett válnia.

Ezért még az e célból létező szervekkel is mindig csak a földi test kezdete tud kifejlődni, mivel azután hiányzik az új lélek közreműködése, mely nem tud közeledni, ha a finom lényszerűség hídja ehhez nincs jelen. Több nőnél is ugyan gyakran tud a lélek közelíteni, de azután nem tud megmaradni, ha e híd megsérült, mert a nő férfi tulajdonságokat tett magáévá, melyek elnyomták a gyengéd, lényszerű részt a nőiségben. A lelkek azután ismét leoldódnak, még mielőtt megtörténhetne a földi születés.

Mindez sokkal messzebb megy, mint ahogy azt gondolhatnátok. Gyermekeitek földi egészségét is eredményezi, akadályozza vagy támogatja e magasabb lényszerű híd hézagmentessége és tisztasága, melyet az anya kínál.

Nem csak egyedül a szervekben keresendő az ok a gyermektelenségre, vagy arra, hogy sok születés nem úgy zajlik le, ahogyan annak normális lefolyással zajlani kellene. A nehézségek, betegségek vagy gyengeségek fő oka nagyon gyakran egyedül a hidak hiányosságában rejlik, melyekre a lelkeknek szükségük van, hogy biztonságosan és erőteljesen lépjenek földi útjukra.

Milyen gyakran vett fel a nő buta játszadozásból vagy elítélendő hiúságból férfi tulajdonságokat, melyeknek a magasabb lényszerű részt, mely erényként adatott neki, meg kellett gyengítenie vagy egészen el kellett nyomnia. A következmények jellegükben és megjelenésük formáiban annyira különbözőek, hogy az emberek gyakran törik a fejüket, mindez hogy lehetséges.

De az ilyen durvaanyagú, még azonnal láthatóvá váló történéseknél keletkező károknál még rosszabbak a finom durvaanyagúság szintjein keletkezők, melyeket a nőiség ilyen kudarcai okoznak és azután a Földön is megmutatkoznak, még ha csak hosszú idő után is.

Sokat hallhattok még erről, ha egyszer majd rátérek ezekre a területekre, és akkor majd elfog benneteket az iszonyat a nőiség könnyelmű vétkétől, melyet a férfiak még támogattak és gyalázatos magatartással erősítettek is, mivel ez a férfiaknak nagyon jól jött!

Még évtizedek múltán is pirulni fogtok miatta, mivel a mélypont ezen ideje az emlékeitekben még sokáig utálatos teherként fog nyugodni rajtatok.

Az emberiség számára ezek jelenleg még titokzatos folyamatok, melyekről majd még fellebbentem a fátylat, amikor az emberek megérnek arra, hogy ezt megérthessék; hiszen ebben én is feltétlenül törvényszerűen működöm. Az emberiség mindent megtudhat tőlem, de mindig csak akkor szólalok meg, ha benső érettség által képessé vált a befogadásra. Ez a folyamat úgy nyilvánul meg, mint egy nyitó vagy indító kapcsolás létrehozása, teljesen önműködően. Ezért az emberiség is csak annyit tud meg tőlem, amennyit képes feldolgozni, nem többet.

De nem szükséges, hogy ennek mindig tudatában legyetek; hiszen érzem a szellem benső ébredését és elevenné válását, mely nagyon különbözik az ész nappali tudatától. És ez ösztökél engem arra, hogy megszólaljak.

Ezért már ma is gyakran látszólag sokkal többet adok, mint amennyit valóban tudatosan befogadhattok. De szellemetek, melyhez beszélek, befogadja azt anélkül, hogy földileg tudnátok róla. Úgy néz ki, mintha már most sok mindent egy későbbi időre adnék, míg szellemetek azt azonban már be is fogadta.

Csak a nappali tudat általi megértés jön később, talán csak évtizedek múltán, s majd csak ezután fogjátok tudni földileg is teljes megértéssel felhasználni.

Ha szellemileg buzgón együtt haladtok velem, feltárhatom előttetek az egész teremtést. Mindig csak rajtatok múlik, emberek! Ezért maradjatok szellemileg éberek és élénkek, hogy ne kelljen elhallgatnom előttetek semmit!

Szívesen és örömmel adok, de engem köt a törvény, mert én magam vagyok Isten eleven törvénye és egyben az Ige is, amelyet a Mindenható küld nektek! Befogadóképességetekkel arányos mértékben szabad adnom nektek és nem többet! Ezt ne feledjétek. Ezért használjátok ki az időt, míg veletek vagyok, hogy semmit se mulasszatok el; mert rajtam kívül ezt senki sem adhatja nektek. Ha már nem leszek veletek a földön, akkor vége lesz a kinyilatkoztatásoknak is e földi emberiség számára minden időkre!

Vigyázzatok az Igémre, és használjátok, mindent megadhat nektek!

ÁMEN.