52. Megszállott

Az emberek gyorsan készek olyan dolgokról véleményt mondani, melyeket nem értenek. A vélemény kimondása önmagában véve még nem lenne olyan rossz, ha az nem terjedne oly gyorsan el, hogy azután egyszerre csak biztos ítéletté váljék, melyet sok szellemileg rest ember körében biztos tudásnak tartanak.

Egyszerűen ott van és szilárdan, szinte feltűnő szívóssággal tartja magát, jóllehet senki sem tudja megmondani, honnan is származik.

Milyen gyakran váltanak ki a könnyelmű megnyilatkozások nagy károkat is. De ez nem zavarja az embereket, tovább fecsegnek, mert így tetszik nekik. Egyre csak fecsegnek, önfejűségből, dacból, könnyelműségből, meggondolatlanságból, szórakozásból, nem ritkán abbeli vágyukból, hogy hallgassák őket, vagy előre megfontolt rossz akarásból. Mindig lehet rá valamilyen rossz indítóokot találni. Csak kevés olyan emberrel találkozni, akik azért hódolnak a pusztító rossz szokásnak, mert kedvüket lelik a fecsegésben.

Ez a ragályos szóáradat is csak az ész bomlasztó uralmának a következményeként lépett föl. A sok beszéd azonban elnyomja a tiszta érzés képességét, mely azt követeli, hogy az ember jobban elmélyüljön önmagában!

Nem ok nélkül nem élvez bizalmat a szószátyár, még ha ártalmatlan is, hanem csak az, aki hallgatni tud. Oly sok rejlik a fecsegőktől való ösztönös tartózkodásban, hogy minden embernek fel kellene figyelnie rá, hogy levonja belőle a tanulságot saját kapcsolataira embertársaival.

A legigazibb értelemben vett szószátyárok azonban mindenekelőtt azok, akiknél oly gyorsan kéznél vannak a szavak, ha olyan dolgokról van szó, melyeket nem értenek meg.

Az ilyenek könnyelműségükkel kártevők, akik nagyon sok rosszat és kimondhatatlan szenvedést okoznak.

Vegyünk egy tetszőleges esetet. Az újságokban nagyon gyakran vannak hírek úgynevezett kísértetjárásokról, melyek hirtelen jelentkeznek olyan házakban, ahol hasonló dolgok korábban még sosem voltak. Tárgyak tolódnak el a helyükről vagy emelkednek föl, fazekak röpülnek és hasonlók.

Az ilyen hírek különböző vidékekről és országokból származnak. A történés valamennyi esetben mindig valamilyen konkrét személy köré csoportosul.

Ahol ez a személy tartózkodik, ott lépnek fel e folyamatok.

Néha azonnal elhangzik a vélemény, hogy az ilyen ember biztosan „megszállott”. Másra még csak nem is gondolnak, hanem meggondolatlanul és lelkiismeret furdalás nélkül egyszerűen megszállottságról beszélnek.

Hatóságokat és egyházakat hívtak gyakran segítségül a különböző országokban, és amikor megállapítást nyert, hogy senki sem követett el csalást, akkor esetenként egyházi démonkiűzést is végeztek. Ezek azonban nem sokat segíthetnek, mivel távol állnak a tények ismeretétől.

Korábban az ilyen embereket, az esetek többségében gyermekeket vagy fiatal lányokat, egyszerűen egy szabályos, rendkívül fájdalmas boszorkány-kihallgatásnak vetették alá, mígnem a megkínzott ember mindent úgy magyarázott, ahogy azt a bíró és az egyház szolgálója akarta. Majd mint egy undorító színjátékot, megrendezték még a zárójelenetet is, a meggyötört ember tűzhalálát, hogy így szabadítsák meg tőle az áhítatos emberiséget.

De a valóságban mindez csak azért történt, hogy a földi hatalom utáni bűnös vágyakozásnak hódoljanak, és erős befolyást nyerjenek az egykor oly gyermetegen hívő emberek felett, mely ennek következtében egyre nagyobbá vált. Ennek nem az a tiszta meggyőződés volt az oka, hogy Istennek szolgáljanak! Ez az istenkáromló hajsza csak emberi félelmet keltett, mely elnyomott minden bizalmat Istenben, és szabad utat engedett a legalacsonyabb rágalmazások szenvedélyének.

A szomorú végkifejletet minden esetben már a kezdet kezdetén biztosan előre lehetett látni, és minden könnyelműen megvádolt embert minden további nélkül azonnal meg lehetett volna gyilkolni. A gyilkosság vétke így még kisebb lehetett volna, mint az akkori szörnyetegek bűne, melyet Isten szolgálóinak az öltözékében és bírói palástokban követtek el.

Egyáltalán nem akarom összehasonlítani a régmúlt korokat a mával, hidakat sem akarok építeni külön magyarázatokkal, ám a folyamat a meggondolatlan beszéd révén szellemileg teljesen ugyanaz! Csak most földileg-durvaanyagúlag az újabb törvények meggyengítették. A tudatlan emberek e tekintetben ennek ellenére továbbra is ugyanoly tévesen gondolkodnak, mint ezelőtt, és ha nem tiltanák a törvények, annak megfelelően cselekednének.

A primitívebb néger törzsek az ilyen embereket még babonásan üldözik, megölik vagy… akár tisztelik is. A két ellentét nagyon közel van egymáshoz az emberi cselekvésben.

A primitív és tudatlan néptörzseknél varázslóik járnak kiűzni az ilyen gonosz szellemeket a kunyhóból, míg a „megszállottat” saját módszerük szerint kínozzák.

Az egész Földön, minden népcsoportban találunk hasonlóságokat a dologban. Ezek olyan tények, melyeket csak a jobb megértés kedvéért említek.

Azok az emberek azonban, akiket ily módon tartanak „megszállottaknak”, minden esetben teljesen ártatlanok! A megszállottságnak nyoma sincs, még kevésbé démonoknak, melyeket az ember próbál közben kiűzni. Mindez csak gyermeteg fecsegés és középkori babona, mint maradvány a boszorkányok korából. A valóságban csak azok terhelik magukat vétekkel, akik tudatlanságukkal téves nézetek és könnyelmű ítéletalkotások alapján akarnak segíteni.

Megszállottakat az őrültek házában lehet találni, többet, mint azt az emberek sejtenék. És ezeket meg lehet gyógyítani! Az ezer év birodalmában meg is lesznek gyógyítva.

Ám ma még e szánalomra méltó embereket egyszerűen tébolyultaknak tekintik, és nem tesznek különbséget a valóban betegek és a megszállottak között, mert még nem értik miről is van szó.

A megértés hiánya egyedül a Teremtésről való tudatlanságból származik. Hiányzik a Teremtéstudás, mely képes megteremteni az alapot az összes folyamat, az emberben és az ember körül lévő változások felismeréséhez, tehát igaz tudáshoz vezet, a jövőnek ahhoz a tudományához, melynek nincs szüksége arra, hogy siralmas próbálkozásokkal tapogatózzék össze-vissza, hogy majd így jusson el egyáltalán valamilyen elmélethez, mely sok esetben évtizedek múltán egyre újra tévesnek bizonyul.

Emberek, ismerjétek meg a Teremtést a benne működő törvényekkel, és akkor majd nem kell többé tapogatóznotok és keresgélnetek; hiszen megvan mindenetek, amire szükségetek van, hogy segítsen titeket földi létetek eseményeiben és még jóval tovább azon túl is, teljes létetekben!

Akkor nem lesz többé úgynevezett tudós, hanem tudás birtokában lévő emberek, akikkel az emberi létben nem történhet semmi, ami számukra valami ismeretlent rejt.

A ma gyógyíthatatlan őrülteknek nevezett emberek meglepően nagy része, akiknek életüket az őrültek házába zárva kell eltölteniük, nem őrültek, hanem megszállottak. Itt is érvényes, ami sok más esetben is: az ember nem keresi ezt benne, és ezért nem tud semmit sem találni a krisztusi mondás kihatásában, mely egyértelműen föltételez és minden kétség nélkül követel: Keressetek, és majd találtok!

Az Igazság e szavait mindenre fel lehet az életben használni! Minden formában. Ezért utaltam már én is többször arra, hogy Üzenetemben csak az az ember fog értékeket találni, aki a legnagyobb komolysággal értékeket keres benne!

Senki más; hiszen az eleven Ige csak akkor ad, ha komoly, a lélekből kiinduló keresés érinti meg. Csak akkor tárul fel bőséges gazdagsága. –

A „megszállott” szót korábban és még ma is tényleg mindig csak ott lehetett hallani és megtalálni, ahol egyáltalán nem jön számításba!

És ahol megfelelő volna, ott senki sem gondol rá.

Ám az emberek beszédében használt jellegzetes kifejezés már önkéntelenül is a jó helyen tapintott rá a helyesre; hiszen az őrültek házában sok olyan embert találtok, akikről vállrándítással azt mondják: „Különben normális, csak valamilyen rögeszme megszállottja!”

Itt az emberek ismét önkéntelenül tapintanak rá az igazságra, anélkül azonban, hogy tovább gondolkodnának rajta.

De nemcsak ilyen embereket lehet megszállottaknak nevezni, hanem olyanokat is, akiknek nem csupán egy rögeszméjük van és úgynevezett tiszta óráik vagy pillanataik, hanem akik állandóan félrebeszélnek. Ezek a valóságban nem mindig betegek. –

Most azonban vizsgáljunk meg a sok eset közül egy olyan példát, amikor egy fiatal leányt környezete megszállottnak tekint, de legalább is azzal gyanúsítja, mert jelenlétében hirtelen olyan különös dolgok történnek, melyek oka ismeretlen.

Ilyen esetben több, a valóságnak megfelelő magyarázat is kínálkozik, de egyetlen egy sem egyeztethető össze a megszállottsággal.

Lehet, hogy az illető házban van egy emberi szellem, aki valami által Földhöz van kötve; hiszen minden esetben csak a Földről már eltávozott emberi szellemről lehet szó. Démonok vagy hasonlók egyáltalán nem jönnek számításba.

Az ilyen emberi szellem talán valamilyen tett által van a házhoz kötve, vagy esetleg pusztán a helyhez, valaminek a helyszínéhez. Tehát nem feltétlenül szükséges, hogy abban az időben csinált valamit, amióta a ház létezik, hanem korábban is lehetett azon a helyen vagy annak a közelében, ahol a ház most áll.

Az ilyen szellemet sokszor már évtizedek vagy évszázadok óta köti oda valamilyen gyilkosság vagy súlyos következményű mulasztás, valaki másnak a megkárosítása, miként további események is, melyekből sok eredményezhet kötődést.

Tehát egyáltalán nem kell feltétlenül kapcsolatban állnia a házban most található emberekkel. A házban való állandó jelenléte ellenére eddig bizonyára még sosem volt lehetősége arra, hogy földileg durvaanyagúlag felhívja magára a figyelmet, s ez csak most, a leány által, annak különleges, de csak az adott időben meglévő sajátossága által történik.

A lány e sajátossága egy független dolog, mely csak alkalmat ad a szellemnek arra, hogy akarását átvigye a durvaanyagúságba. Semmi köze sincs a szellemhez.

A sajátosság oka a vér mindenkori kisugárzásában rejlik, amikor annak egy bizonyos összetétele van. Ebből meríti a már durvaanyagú földi burok nélkül található emberi szellem az erőt kívánságainak a végrehajtására, hogy felhívja magára a figyelmet, ami idővel gyakran kellemetlen neveletlenségekké változik.

Minden ember vérének más a kisugárzása, amire korábban már utaltam, és a vér összetétele többször megváltozik a földi élet folyamán, amivel mindig megváltozik a vér kisugárzásának a jellege is. Ezért egyes emberek különös hatása, amivel képesek ezeket a furcsa történéseket kiváltani a legtöbb esetben csak egy meghatározott időre jellemző, tehát átmeneti. Jóformán egyetlen olyan eset sem akad, amikor ez az egész földi életen át megmaradt volna. Sokszor csak hetekig vagy hónapokig tart, ritkán évekig.

Ha tehát egy ilyen történés hirtelen abbamarad, akkor ez nem annak a bizonyítéka, hogy az illető szellem már nincs jelen, vagy leoldódott, hanem legtöbbször hirtelen nincs többé lehetősége arra, hogy ilyen durva módon hívja fel magára a figyelmet.

Tehát a szellem még egyáltalán nincs „kiűzve” vagy nem tűnt el, ahogy már korábban is e helyhez lehetett kötve anélkül, hogy az emberek észrevették volna. Az emberek számára éppen úgy észrevétlen marad, mint állandó szellemi környezetük. Hiszen a valóságban soha nincsenek egyedül.

Ezzel csak egy lehetőségre világítottam rá, amikor egy bizonyos helyhez kötött szellemről van szó.

De lehet ez egy olyan emberi szellem is, aki az Üzenetemben már gyakran megnevezett valamelyik folyamat által kötődik egy olyan személyhez, aki a házban lakik. Nem feltétlenül szükséges, hogy éppen a gyermekről legyen szó, mely vérének összetétele által csak lehetőséget ad átmenetileg a földileg látható cselekvésre. A valódi ok lehet az apa is, az anya, a testvér, a nővér vagy valaki más, aki ugyanabba a házban lakik, vagy csak megfordul ott.

És ebben is újra még egy további különbség van; hiszen okot adhat rá valamilyen, a már eltávozott emberi szellemhez, de éppígy a házban lakó személyhez tapadó vétek is annak jelenlegi vagy valamelyik korábbi földi életéből.

Olyan sok lehetőség van, és még ezek is annyira különböznek, hogy egyáltalán nem szabad konkrét formát adni, mert fennáll annak a veszélye, hogy téves gondolkodást, vagy valamilyen elhamarkodott, megfontolatlan ítéletet vált ki vagy erősít meg az emberben.

Csak azért említem meg mindezeket a lehetőségeket, hogy megmutassam a bennük rejlő sokrétűséget és így figyelmeztessek arra, hogy az embernek nem szabad olyan gyorsan akármilyen könnyelmű kifejezést kimondania; hiszen így gyakran olyan gyanút mond ki, mely nem jogos.

Ezért legyetek elővigyázatosak, amikor olyan dolgokról beszéltek, melyeket nem értetek! Teljes felelősséget viseltek érte, és talán ti is egyetlen szavatokkal akár évekre és évtizedekre kötitek magatokat! –

Az illető szellem egy ilyen eseménynél lehet, hogy rossz volt és köti őt saját vétke. Ebben nem változik meg olyan könnyen, és gyűlöletét a rá jellemző módon az emberek tudtára fogja adni, ha a földi-durvaanyagú megnyilvánuláshoz valahonnan erőt nyer. Vagy ő volt a kárvallott és szellemileg ahhoz a személyhez tapad, aki neki okozott egykor kárt és most a házban lakik. Minden esetben azonban a rosszakaró és zavaró cselekedetekkel mindig újra és újra köti, és csak még jobban behálózza magát, míg jó akarással oldozni tudná magát, és föl tudna emelkedni. Az ilyen módon kísértő szellem közben mindig saját magát károsítja meg a legjobban.

Az az ember azonban, aki vérének kisugárzásával átmenetileg erre alkalmat ad, semmilyen összefüggésben nem kell, hogy álljon az ilyen dolgokkal. Természetesen lehetséges, hogy valamilyen korábbi vétke által össze van vele kötve vagy fordítva: a szellem van hozzá kötve. Mindez nincs kizárva. De a megszállottság semmiképpen sem jöhet számításba!

Ha valakit megszállt volna egy másik szellem, azaz ha egy idegen szellem ideiglenesen vagy állandóan használná valamilyen földi-durvaanyagú megnyilvánulásra valaki másnak a testét, akkor magának az illető földi testnek kellene végrehajtania mindent, tehát neki kellene dobálnia, ütnie, karmolnia és rombolnia, vagy bármi mást tennie.

Ha valaki megszállott, akkor az illető idegen szellem mindig közvetlenül a földi testen keresztül működik, mellyel összeköttetésbe tudott kerülni, melyet részben hatalmába kerített és saját céljaira használ. Hiszen innen a „megszállott” kifejezés, mivel egy idegen szellem birtokba veszi egy földi ember testét, hogy földileg-durvaanyagúlag tevékenykedni tudjon. Ő is igénybe veszi a számára idegen földi testet. És a testet azután „megszállta” vagy mondhatjuk úgy is, hogy „elfoglalta”. Belé költözött, birtokolja vagy ideiglenesen megszállta azt.

Teljesen természetes, hogy a test elfoglalásának a folyamata mindenekelőtt az agyban játszódik le. Az ilyen földi embereket, akikkel ez megtörténik, szellemileg nem normálisnak vagy őrültnek fognak nevezni, mivel gyakran két különböző emberi szellem küzd és harcol egymás ellen azért, hogy használja az agyat.

Ezáltal olyan gondolatok és szavak és cselekedetek jutnak kifejezésre, melyek ellentmondanak egymásnak, gyakran zavaros és érthetetlen sorrendben jön egyik a másik után, hiszen két különböző szellem próbálja akarását érvényre juttatni. A jogos tulajdonos és a betolakodó. Ez természetesen az agyi idegek túlerőltetését is eredményezni fogja, melyek közben szabályosan össze-vissza vannak rázva és ráncigálva, és az ember kívülről vizsgálva csak elmebajt állapíthat meg, jóllehet maga az agy egyébként még lehet teljesen egészséges. A zavarodottság állapotát csak a két különböző szellem harca és összetűzése juttatja kifejezésre.

Esetenként az is előfordul, hogy a földi testet erőszakkal a birtokába vett idegen emberi szellem nemcsak az agyat használja teljesen, hanem ennél még messzebb megy, és más testrészeket is leigáz saját maga és céljai számára, sőt a lelket, a test jogos tulajdonosát, egy egészen kis részbe szorítja ki, melyet nem tud megkaparintani anélkül, hogy ne veszélyeztetné magának a testnek az életét.

Ilyen súlyos esetekben megtörténik, hogy már a hírekben is gyakran megemlített kettős élet lép fel, mely a tudósoknak nagyon sok fejtörést okozott, és a támadás áldozatait állapotuk miatti kétségbeesésükben ráadásul az öngyilkosságig tudta űzni.

De ezeknek a folyamatoknak is van teremtéstörvény-szerű magyarázata. Mindig szigorúan kötődnek bizonyos konkrét feltételekhez, melyeket mindkét oldalnak előre teljesítenie kell. Az ember nincs csak úgy kiszolgáltatva egy idegen szellem behatolási szándékának.

Így például az olyan ember szelleme, akinek teste lehetőséget kínál egy idegen szellemnek, hogy kihasználja, és aki testét a szellemnek többé vagy kevésbé kiszolgáltatja, mindig rest vagy gyenge; hiszen máskülönben saját természetes védelmének elég erősnek kellene lennie ahhoz, hogy ezt megakadályozza.

A szellem restségét vagy gyengeségét mindig az ember önmaga okozza, de az emberiség ezt nem képes felismerni. Ez az állapot ismét az ész uralmának a következménye, mely a szellemet korlátozza és befalazza, elnyomja. Tehát az örökletes bűn következménye, melyet Üzenetemben valamennyi rossz kihatásával pontosan ábrázoltam, melyhez a megszállottság lehetősége is hozzátartozik.

A fáradt szellemű ember gondolkodásában lehet rendkívül élénk, ahogy a tanulásban is, mivel a szellem restségének semmi köze sincs az ész élességéhez, ahogyan azt Üzenetem olvasói tudják.

Bizony gyakran éppen a jeles tudósok szelleme korlátozott és kötődik különösen erősen a Földhöz. Erre találó kifejezésként a „szellemileg szárnyaszegett” elnevezést lehetne használni, mert ez alakítja ki legjobban a fogalmat. Az ész több nagy tudósának a szelleme a valóságban már a szellemi halál felé szendereg, noha az illetőt a Földön az emberek között különösen nagy szellemként tisztelik.

Tehát az érintett ember eszével lehet rendkívül friss és okos, és szelleme mégis lehet fáradt, mely hagyja, hogy saját földi testét részben elvitassa tőle egy másik, test nélküli emberi szellem.

Ezért ismerjétek meg emberek jobban Isten teremtéstörvényeit, és sok bajt háríthattok majd el! Tépjétek ki magatokat üres tudásotokra való beképzeltségetekből, mely csak tökéletlen dolgokat eredményez, aminek még a legkisebb szükségben is alig lehet hasznát venni.

Hogy ezeket a dolgokat a mai tudomány felismerje, ahhoz hiányzik a tudása; hiszen amit a tudomány máig tanított és tudni akar, nagyon is világosan és pontosan bizonyítja, hogy a Teremtésről voltaképpen egyáltalán nem tud semmit. Nem rendelkezik a nagy összefüggések ismeretével, és ezzel a valóságos történés tényleges képével. Csupán rövidlátó, szűk látókörű, és elment minden hatalmas Igazság mellett. Ám egy új kor fordulata ezen a téren is mindent új alapokra fog helyezni! –

Tehát nem kell mindig valamilyen gyermeket vagy felnőttet gyanúsítani, ha olyan dolgokat idéz elő, mint a durvaanyagú tárgyak zörgése vagy dobálása. Ezeknek olyan sokféle oka lehet, hogy annak megállapítását mindig minden egyes esetben külön-külön és csak a helyszínen végezheti el a valódi tudás birtokában lévő ember.

Az itt elmondottakkal még távolról sincs kimerítve minden lehetőség, de egy valami bizonyos: megszállottságról nem lehet szó!

Az olyan embereknél, akik vérük ideiglenes kisugárzása által lehetővé teszik az idegen, Földhöz kötött szellemnek az ilyen jellegű kihatásokat, az ilyen folyamatok közben természetesen felléphet a test rángatózása is, hőemelkedés, sőt az eszméletlenség is.

Mindez azonban csak azért történik, mert az idegen emberi szellem magához ragadja az őt segítő kisugárzásokat, erőszakosan, szabályosan erőszakkal elvonzza azokat a földi testtől, és ezért zavarokat idéz elő a test normális kisugárzásának a harmóniájában, amit természetesen azonnal észre lehet venni a testen.

De ezek mind nagyon egyszerű folyamatok, melyeket jó megfigyelés által könnyen meg lehet következetesen indokolni, ha ismeritek a helyes összefüggéseket.

A haszontalan fecsegéseknek és feltételezéseknek semmi értelme sincs, csupán károkat okozhatnak olyan embereknek, akik az egész dologgal egyáltalán nincsenek összefüggésben.

Ezért vigyázzatok, emberek, szavaitokra! Hiszen ezeknek is le kell húzniuk benneteket, mivel mindenhaszon nélküli dolog zavaró a Teremtésben, és minden, ami zavar, a nehézségi erő törvénye szerint lesüllyed!

De ha beszédetek igaz és jó, akkor erősítitek magatokat, és szavaitok fényében ti magatok is könnyebbek lesztek, és a magasba emelkedtek, mert a szavak esetén is fonalak futnak és fonódnak, mint gondolkodásotok és cselekvésetek esetén. És majd akkor, ha már nem fogtok semmi haszontalant beszélni, hallgatagabbak lesztek, visszafogottabbak, de ennek segítségével erő gyűlik össze bennetek, amit már a hallgatás hatalmának neveztem el!

Amint csak hasznos dolgokról fogtok beszélni, ahogy mindig is így kellett volna cselekednie az embernek, természetessé válik számotokra. Akkor annak az időnek, amit ma beszédre használ, alig az egyharmadát fogja beszédre fordítani.

De sajnos a nemes hallgatás helyett a könnyelmű beszédet részesíti előnyben, és így a nehézségi törvény szerint egyre jobban hagyja magát lehúzni, ami a Teremtésben a haszontalant lefelé nyomja és elsüllyeszti, mint felhasználhatatlant.

Ezért vigyázzatok, emberek, szavaitokra, ne vegyétek túl könnyen mindazt a rosszat, amit a meggondolatlan fecsegés jelent! Egyszer majd keserűen bánni fogjátok.