61. Hogyan kell az üzenetet befogadni

A FÖLDI ember egy nagy hibát követ el, amikor szellemi tudást keres: Ugrásszerűen szeretne előre jutni, ahelyett hogy nyugodtan és biztosan lépésről lépésre haladna. Alighogy észlelt valamilyen indíttatást, mely a szellemi értékek utáni keresésre vezetné őt, máris a legmagasabb dolgok iránt kérdezősködik, melyek messze az emberi szellem felfogóképességén túl vannak.

Ezzel már eleve képtelenné teszi magát arra, hogy be tudjon valamit fogadni. Hamarosan zavartan, elbátortalanodva abbahagyja a keresést. Nem ritkán ráadásul még harag is támad lelkében, és kinevet, kigúnyol és kicsúfol más keresőket, akikkel ellenségesen szembeszáll. Ám ennek az ellenségeskedésnek a tényleges oka abban az érzésben található, amit az a nyomasztó felismerés vált ki, hogy ő maga képtelen volt a szellemiekben értékeket találni. Saját tehetetlenségének a tudata miatt válik ellenséggé, amihez irigység és rosszakarat társul.

Aki gúnyolódik, az nem fölényes, hanem csupán elkeseredett. A gúnyban saját alkalmatlanságának, saját gyengeségének, tehetetlenségének nyilvános beismerése rejlik olyan valamivel szemben, aminek megértéséhez a gúnyolódóból hiányzik a megértés képessége. Vagy pedig az irigység az, mely beszél belőle, az irigység, hogy más valaki olyat tud megérteni, ami az ő számára felfoghatatlan.

Másrészt sajátos az emberi szellemre nézve, hogy akkor, amikor tudónak képzeli magát, nincs benne gúny és megvetés. Ha azonban valóban meg van győződve tudásáról, akkor semmi sem hajtja gyűlölködésre és ellenségeskedésre. –

Ám az emberi szellemet a félelem is ráviheti arra, hogy tele legyen gyűlölettel. Mindenekelőtt a félelem, hogy a nyilvánosság majd mellőzni fogja, a félelem attól, hogy rájönnek, eddig oly büszkén közszemlére állított saját tudását olyasvalami rendíti meg, amit ő maga nem képes követni, vagy amit nem tud anélkül követni, hogy eddigi képzelt tudását ne nevezze hiányosnak, sőt tévesnek.

Kétségtelenül ez a legerősebb indíték arra, hogy a földi ember szelleme támadjon, gúnyolódjék és csúfolódjék, sőt a legvisszataszítóbb harcmodorokhoz folyamodjék, és közben nem riad vissza a hazugságtól és a rágalmazástól, és végül még a tettlegességhez is folyamodik, ha másképp nem tud eredményt elérni.

Olyan ez a legkisebben, mint a legnagyobban. Minél nagyobb befolyása volt képzelt tudásával egy embernek embertársaira, minél többet tudtak meg mások e látszattudásról, annál elszántabban fog az ilyen mindig elzárkózni az új tudás elől, ha az idegenek részéről érkezik, annál kétségbeesettebben fog ellene dolgozni.

Oly sok földi ember nyílna meg szívesen egy új tudás előtt, még ha ez ellent is mondana eddigi képzelt és téves látszattudásának, ameddig régi nézeteit senki sem ismeri.

De ha embertársai erről tudomást szereznek, akkor hiúsága nem engedi meg, hogy egy olyan új tudáshoz csatlakozzék, mely sajátját megváltoztatja, mert hiszen ezzel kinyilvánítaná, hogy eddig tévedett. Elutasítja azt, néha még saját, legbensőbb meggyőződése ellenére is, ami gyakran nehéz órákat okoz neki!

Gyáván jól hangzó szavakat keres, melyek hiúságát hivatottak leplezni, és ebben segítségére van az okoskodó ész. Méltóságteljesen magyarázgatja, hogy azok iránt érzi magát felelősnek, akik eddig követték útján. Mások iránt érzett „szeretetből” veti el az új tudást, nehogy nyugtalanság támadjon abban a békében, melyet a hívők lelkei eddigi gondolkodásukban találtak.

Kárhozatra méltó képmutatók, akik így beszélnek; hiszen a híres-nevezetes békéjük csak alvás, mely az ember szellemét fogságban tartja és akadályozza, hogy a mozgás isteni törvénye szerint mozogjon, kibontakoztassa szellemét, hogy megnőjenek szárnyai a repülésre a fényes magasságokba, melytől békés alvásuk során távol kell maradniuk!

De az isteni törvények ilyen kártevői után sokan szívesen futnak, mivel a kényelem, melyet tanítanak, oly csábító a rest emberi szellemek számára! Ez a kényelem széles útja, mely kárhozatba, a bomlás régióiba vezet. Nem minden ok nélkül utalt Jézus, az Isten Fia, oly gyakran a nehéz, göröngyös, keskeny útra a magasba, és óvott a kényelem széles útjától! Túlságosan jól ismerte az emberi szellemek tunya restségét, és a luciferi csatlósok csábítgatásait, akik a gyengeségeket használják ki!

Az embernek össze kell szedni magát, ha a fényes magasságokba akar jutni. A Paradicsom vár rá, de nem jön hozzá le, ha nem ő maga törekszik felé. Törekedni azonban nem csak azt jelenti, gondolkodni, kérni, könyörögni, amit ma tesztek; törekedni azt jelenti, cselekedni, mozogni, hogy el tudjon oda jutni az ember!

De az emberek csak könyörögnek, és azt gondolják, hogy őket majd azok a kezek fogják a magasba emelni, melyeket egykor gyűlölettel telve szögekkel ütöttek keresztül! Csak az út van és lesz megmutatva nektek, resteknek, de menni rajta már nektek magatoknak kell! Ehhez már erőfeszítést kell tennetek.

Milyen gyakran mondta ezt Krisztus, és mégis azt hiszitek, hogy a bűneiteket minden további nélkül meg lehet bocsátani, azonnal, csak kérnetek kell. Saját kívánságaitok és vágyaitok szerint éltek, és még azért könyörögtök, hogy ehhez isteni segítséget kapjatok. E segítséget azonban ismét csak abban a formában várjátok el, ahogyan azt ti akarjátok, tehát még feltételeket is szabtok számára.

Restség és jogtalan követelés, bárhová néztek. Semmi más. Az is szellemi lustaság, ha a szellemi ébredés kezdeti szakaszában ugrásszerűen a legmagasabb dolgok után kérdezősködtök. Ezzel már a kezdet kezdetén csak azt akarjátok látni, hogy vajon megéri-e megtenni az utat, mely fáradalmakat okoz nektek. Bizony nem tudjátok, milyen nevetségesen áll az ember az ilyen jellegű kérdésekkel az előtt, aki megadhatja nektek a választ. Hiszen ilyen kérdéseket csak olyan magyarázhat meg, aki tudatosan fentről érkezik, aki a legmagasabb dolgokban volt.

És aki fentről érkezik, az azt is tudja, hogy senki az emberi szellemek közül még csak nem is sejtheti e dolgokat, annál kevésbé képes azokat tudva magába fogadni.

Elhoztam nektek az Üzenetet, melyre a földi embereknek szükségük van, ha szellemileg felfelé akarnak jutni! Csak nézzetek bele helyesen! Ti azonban azt a legjobb esetben szépnek találjátok … és azonnal olyan dolgok felől kérdezősködtök, melyeket bizony sosem tudtok megérteni. Ezért nincs is belőle hasznotok.

De ha az egész Üzenetet helyesen magatokba fogadtátok, és bensőtökben minden szavát átéreztétek, átéltétek, hogy majd utána tetté is váltsátok, mint olyasvalamit, ami létezésetekben a Földön magától értetődő, akkor tulajdonotokká válik, mint testetek és véretek, amire a Földön, földi vándorlásotok teljesítéséhez szükségetek van.

Ha így cselekedtek, akkor azután nem teszitek fel többé ezeket a kérdéseket; hiszen akkor tudókká váltatok, oly tudókká, amilyen tudóvá az emberi szellem válni képes. És ezzel ugyanakkor megszakadnak az értelmetlen kívánságok is; hiszen a tudásban váltok igazán alázatossá, vetettétek le emberi hiúságotok gyengeségeit is, önös tudni akarásotok gőgjét, önhittségét és mindazt a sok hibát, melyet az emberi szellem magáévá tett.

Aki azonban ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel, az még szelleme restségében alszik, és csak azt képzeli, hogy ezzel szelleme éberségét hangsúlyozza, és erős vágyát a keresés után. Nem több mint a gyermek, aki futóversenyen szeretne indulni, és még egyáltalán nem tanult meg járni!

Az Üzenetből nem is vehettek ki egyes részleteket, ami éppen megfelel nektek, ami érdekel benneteket; hiszen a szellemi tanulás iránti érdeklődés nem elég, csak az ész számára van, nem a szellem számára, mely többet kíván.

El kell fogadnotok mindent vagy semmit.

Válhat ugyan érdeklődésből is igaz keresés, de nem könnyen, és csak nagyon ritkán. A buzgalom is csak károsít; hiszen ugrándozáshoz vezet, mely lebénítja az erőket. Nyugodtan lépkedni előre, szóról szóra és mondatról mondatra, nem olvasni és nem tanulni, hanem megpróbálni képileg befogadni mindent, amit így adtam, úgy tehát, mint az életben. Ássátok bele magatokat szavaimba, s majd akkor, sőt, csak akkor lehet róla sejtelmetek, hogy az élet Igéjét tartjátok kezetekben, magát az élő Igét, mely nem megtanult vagy kigondolt dolgokból lett összerakva.

Csak ha ti magatok rákényszerítitek önmagatokat arra, hogy a harmonikus mozgás isteni törvényében éljetek, akkor tud bennetek az Ige életté válni, s akkor tudja lehetővé tenni számotokra a magasba emelkedést, a fényes magasságokba, mely a ti valódi hazátok. De előbb romboljátok le az összes falat, melyet szellemetek restsége az évezredek folyamán oly szilárddá merevített körülöttetek, s úgy leköti szellemetek szárnyait, és oly alacsonyan tartja, hogy nektek elég, sőt nagynak tűnik a merev, halott dogma, mellyel ma csak üres formában, annak az Istennek próbáltok szolgálni, aki maga az Élet! –

Ennek ellenére a leírásokban végezetül még megmagyaráztam azokat a dolgokat, melyeket ti végső dolgoknak neveztek, melyek azonban a valóságban az elsők, úgyhogy az egész létezésben most már egyetlen kérdés sem marad. Ezt jutalomként adtam nektek; hiszen azért, hogy a leírásokat megértsétek, előbb vállalnotok kell annak a fáradalmait, hogy az egész Üzenetet, szóról szóra elevenen magatokba fogadjátok! Aki elhanyagolja e munkát, az sosem érthet meg engem, még akkor sem, ha maga másképpen képzeli.

Ezért kerüljetek mindenféle ugrándozást, s inkább hatoljatok minden egyes szó mélyére már a kezdettől fogva, és mondatról mondatra. Egyetlen ember sem képes itt a Földön az Üzenet értékét kimeríteni; hiszen valamennyi világrész számára adatott. Ne vegyetek ki az Üzenetből találomra egyes részleteket. Az Üzenet egyetlen egész, oszthatatlan, mint Isten törvényei a Teremtésben. Az emberi szellem nem ingathatja meg, semmit sem ferdíthet el benne anélkül, hogy neki magának kára ne származna belőle. Nem is tudtok semmit sem kívülről belevinni, nem helyezhettek egyes pontjaiba valami idegent, ami számotokra kényelmesebb, mindegy, hogy ez egy általatok ismert tanból vagy belőletek ered.

Változatlanul kell Üzenetemet hagynotok az első szótól egészen az utolsóig, ha azt akarjátok, hogy hasznot hozzon számotokra. Előbb át kell bensőtökben élnetek, hogy azután bentről kifelé életetekké alakuljon át!

Ha így cselekedtek, akkor helyesen jártok, és fényes magasságok tárulnak majd fel előttetek, hogy átbocsássanak benneteket az üdvözült emberi szellemek örömteli alkotásának legmagasabb birodalmába, amit ti Paradicsomnak neveztek. Ott azután majd meg fogjátok sejteni az ős-szellemiséget, és érezni fogjátok az isteniség erejét, melyet ábrázoltam. Ám kérdezni nem akartok már többé, mivel boldogságotokban nem lesz több kívánságotok! Ezután majd eszetek nem fog többé gyötörni benneteket, mert mindent át fogtok élni.

                                                                                                                                                Abdrushin

2011.
By: Fresh Joomla templates