37. Ne essetek kísértésbe!

ŐRKÖDJETEK és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

E figyelmeztetést a Fényből eddig az emberek Jézusnak, az Isten Fiának, csupán egy jóságos tanácsának tartották, tekintettel arra a puhányságra, melyet az emberiség feltűnő önhittsége következményeként az ember költött az Isten Fiához.

Ma e figyelmeztetést meg kell ismételnem!

De ez több mint csupán tanács; hiszen ez Istennek veletek, az emberekkel szemben támasztott követelménye, ha meg akartok menekülni téves nézeteitek és fogalmaitok mérgező gyümölcseitől.

Ne gondoljátok, hogy Isten most minden további nélkül kiemel benneteket az undorító ingoványból, mely nagy szívóssággal tart fogva, ugyanolyan szívóssággal, mint amilyet ti alkalmaztatok, hogy merev makacssággal ellenszegülve Isten Akaratának ezt az ingoványt kialakítsátok.

Isten nem emel ki ebből benneteket hálából azért, hogy most talán végre akarjátok, ó, nem, nektek magatoknak kell kiszabadulnotok belőle, mint ahogyan ti magatok hagytátok, hogy belesüllyedjetek!

Nektek kell fáradoznotok, tisztességesen és komoly igyekezettel iparkodnotok, hogy ismét a magasba, egészséges földre juthassatok. Majd ha ezt megteszitek, akkor adatik csak hozzá erő, de mindig csak akarásotokkal azonos mértékben, amit könyörtelenül megkövetel az igazságosság, mely Istenben van. –

És ebben rejlik a segítség, mely megígértetett nektek, és melyet meg is kaptok abban a pillanatban, amikor az akarás végre tetté is vált bennetek, nem korábban.

Ám Isten ajándékaként megadatott nektek hozzá az Ige, mely teljesen világosan mutatja az utat, melyen járnotok kell, ha meg akartok menekülni! Az Igében rejlik a kegyelem, melyet Isten felfoghatatlan szeretetében ajándékoz nektek, ahogy az Jézus által egyszer már megtörtént.

Az Ige az ajándék. Isten nagy áldozata azonban az a tett, hogy az Igét egészen ide, hozzátok emberekhez a durva anyagiságokig küldte le, ami az emberek Fényhez való ellenséges viszonyulása és beképzeltségük miatt mindig nagy szenvedéssel jár. És senki más nem adhatja az embereknek az igaz Igét, mint az, aki magának az Igének egy része. Tehát az élő Ige elhozójának magából az Igéből kell lennie!

De ha a Földön az emberek között bekövetkező elsötétülés után nem adatott volna meg az Ige, akkor a bomlásba kellett volna süllyedniük a Sötétséggel együtt, mely szorosan körülfogja őket.

És azon kevesek miatt, akik a Sötétség ellenére, melyet maguk az emberek alkottak, még magukban hordozzák a vágyat a Fény után, Isten igazságosságában és szeretetében még egyszer elküldte az élő Igét e Sötétségbe, hogy ezen keveseknek ne kelljen elveszniük a többiekkel együtt, hanem még megmenekülhessenek az úton, melyet az Ige mutat nekik.

De azért, hogy az Ige leírhassa az utat, mely kivezet a Sötétségből, előbb meg kellett ismernie a Sötétséget és önmagán megtapasztalnia, magának kellett e Sötétségbe alászállnia, hogy előbb maga járja végig a kifelé vezető ösvényt, és így utat vágjon azoknak az embereknek, akik követni akarják.

Csak azáltal, hogy az Ige megtette az utat e Sötétségből, magyarázhatta azt meg, és hozhatta így közelebb az emberekhez!

Az emberek önmaguktól e segítség nélkül erre sosem lettek volna képesek. Tehát értsétek meg, emberek, hogy egy ilyen döntés, mely néhány maroknyi ember miatt volt szükséges, ténylegesen a szeretet hatalmas áldozata volt, melyet megtéveszthetetlen igazságosságában csak egyedül Isten vihet véghez!

Ez volt az az áldozat, melynek az igazságosság és a szeretet miatt teljesen törvényszerűen be kellett teljesednie az isteni akarat érinthetetlen és rendíthetetlen tökéletességében.

De ez az embereket egyáltalán nem menti fel; hiszen ezen áldozat csak a Fénytől elfordult emberiség kudarca miatt volt nélkülözhetetlen.

Még ha az áldozat tehát csak magából Isten szent akaratának a törvényszerűségéből adódott is, az emberiség vétke ezzel még nem lesz kisebb, hanem még jóval súlyosabb, mert bűnös módon mindent megnehezített azzal, hogy elferdítette és megzavarta mindazt, amit Isten rábízott.

A nagy áldozat tehát egy teljesen különálló dolog, mely a legszentebb Akarat isteni tökéletességének a következménye.

Hogy vajon most még valóban meg akarjátok-e magatokat menteni vagy sem, az egyes egyedül a ti dolgotok, hiszen Isten tökéletessége, melyből feltétlenül következik Isten e hatalmas áldozata, megköveteli mindannak az elpusztítását is, ami az ő Akaratának a törvényei szerint önszántából képtelen beilleszkedni a Teremtés egészébe.

Közben nincs sem könyörület, sem menekvés, nincs kivétel, sem eltérés, hanem pusztán teremtéstörvény-szerű kihatás minden eddigi cselekvés körének a lezárásában.

Ezért a felszólítás: „Őrködjetek és imádkozzatok, hogy kísértetésbe ne essetek!”

Előbb értsétek meg helyesen e szavakat, azután már megtanuljátok bennük felismerni a szigorú követelményt. Az őrködjetek az érzéseteket szólítja fel, hogy legyen éber, és ezzel megköveteli a szellem mozgékonyságát! Egyedül ebben rejlik az igaz éberség. És ebben is ismét a nőiségnek kell az élen járnia, mivel neki nagyobb és finomabb érzékenység adatott.

A nőiségnek a Tisztaság erejében kell ébernek lennie, melyet szolgálnia kell, ha híven akarja teljesíteni a nőiség feladatát a Teremtésben. Ezt azonban csak a Tisztaság papnőjeként tudja megtenni!

„Őrködjetek és imádkozzatok”, szól újra az Ige, mely még egyszer az útra adatott nektek. Az őrködjetek földi életeteket érinti, melyben nektek magatoknak kell minden pillanatban készenlétben lennetek, hogy világosan érezhessétek és vizsgálva mérlegelhessétek a rátok rontó benyomásokat, mint ahogy előbb gondosan megrostáltok mindent, ami tőletek indul ki.

Az imádkozás azonban a fényes magasságokkal való kapcsolat fenntartását eredményezi, és a megnyílást a szent erőáramlatok előtt, hogy földileg felhasználhassátok azokat.

Erre szolgál az ima, mely rákényszerít arra, hogy gondolkodásotokat a Földtől felfelé irányítsátok. Ezért a követelés, melynek teljesítése csak felbecsülhetetlen hasznot hoz, olyan erős segítségekkel, melyek áramlása elől a törvények áthágása által a Teremtésben máskülönben elzárjátok magatokat.

Ha mindkettőt teljesítitek, akkor sosem eshettek kísértésbe! Értelmezzétek ezt az utalást is helyesen; hiszen, ha azt mondják nektek: „hogy ne essetek a kísértésbe”, akkor ennek nem azt kell jelentenie, hogy semmilyen kísértés nem tesz többé próbára benneteket, ha őrködtök és imádkoztok, elkerül benneteket, hogy tehát nem kerültök kísértésbe, hanem ez azt jelenti, hogy: ha mindig éberek maradtok és imádkozni fogtok, akkor a hozzátok közelítő kísértetésekkor sosem bukhattok el, győztesen tudtok szembeszállni az összes veszéllyel!

Csak hangsúlyozzátok helyesen a mondatot, annak megfelelően, amit jelent. Ezért ne a „kísértés” szóra helyezzétek a hangsúlyt, hanem az „essetek” szóra, s akkor majd minden további nélkül megragadjátok a helyes értelmét. Vagyis: „Őrködjetek és imádkozzatok, hogy ne essetek a kísértésbe!” Tehát az őrködés és az imádkozás a védelem az esés elől, jóllehet itt a sötétség közepette nem zárják ki, hogy a kísértések elő ne jöjjenek, ám helyes beállítottságnál csak erősíteni képesek benneteket, s a szükséges ellenállás kényszerhelyzetében szítják szellemeteket, hogy még jobban izzék és magasabbra lángoljon, tehát nagy hasznot kell hozniuk.

De mindez nem válik többé veszéllyé az emberiségre nézve, hanem örömmé, a szellem szívesen látott mozgásává, mely csak támogat, ahelyett hogy akadályozna, ha a nőiség híven teljesíti feladatát, amit a Teremtő adott neki, s melyre kivételesen fölvértezte.

Ha végre őszintén akarja, akkor nem lesz nehéz ezt valóban teljesítenie. Feladata a Tisztaság papnői szolgálatában rejlik!

Ezt bárhol végezheti, bármikor, nincs szüksége hozzá külön kötelességekre, mert ezt minden további nélkül minden pillantásával gyakorolhatja, és minden szavával, mely elhagyja az ajkát, sőt minden egyes mozdulatával, ennek teljesen természetessé kell válnia; hiszen az ő valódi eleme a Tisztaság Fényében rezegni, mely elől eddig csak könnyelműen és nevetséges hiúsággal önmaga zárkózott el.

Ébredjetek fel nők és lányok! Járjátok emberi nőiségetek teljesítésével azt az utat, melyet a Teremtő pontosan előre kijelölt számotokra, mely miatt e Teremtésben egyáltalán szabad léteznetek!

Akkor majd nagyon gyorsan egyik csoda a másik után fog előttetek feltárulni; hiszen közben minden fölvirágzik, bárhová fordítjátok is tekinteteteket, mivel Isten áldása bőségesen áramlik át rajtatok, ha akarásotok tisztasága elegyengeti hozzá az utat és kitárja bennetek a kapukat!

Eddig még sosem látott boldogság, béke és öröm fog ragyogva átvonulni a Földön, amikor a nőiség megépíti a fényes mezőségekhez vezető hidat, ahogyan az a Teremtésben már eleve elrendeltetett, és ha példamutató létezése által éberen tartja valamennyi szellemben a Fény utáni vágyakozást, akkor majd a szent láng őrzőjévé válik!

Ó, nő, mi adatott neked, és mily bűnösen visszaéltél a magasztos isteni kegyelem teljes gyönyörűségével!

Eszmélj fel, és válj a legbensőbb érzés tisztaságának papnőjévé, hogy boldogan lépkedhess a virágzó földön át, ahol az emberek ragyogó szemmel örvendezve köszönik meg Teremtőjüknek a földi létezés kegyét, melyet az örök kertek kapujához vezető lépcsőfokként használnak.

Úgy tekintsetek az előttetek lévő feladatokra, nők és lányok, mint az isteni tisztaság jövőbeni papnői itt a Földön, és addig ne nyugodjatok, amíg el nem éritek mindazt, ami ehhez még hiányzik!

2011.
By: Fresh Joomla templates