13. A nőiség feladata
NAGY NYOMÁS nehezedik a földi nőiség egészére, amióta elterjedt az a téveszme, hogy a nő fő rendeltetése az anyaság. Hamis együttérzéssel, ráadásul gyakran még titkolt kárörömmel is pillant sok ember azokra a lányokra, akik nem mentek férjhez, ahogy azokra a nőkre is, akik gyermektelenek maradtak a házasságban. A „vénlány” vagy „aggszűz” kifejezést, mely voltaképpen kitüntető elnevezés, gyakran csöndes gúnnyal ejtik ki, részvéttel teli vállrándítással, mintha a házasság a földi nő céljai legmagasztosabbika lenne, sőt tulajdonképpen az ő rendeltetése.
Az, hogy e téves nézet az évezredek folyamán elterjedt, és annyi kárt okozva befészkelte magát, Lucifer legfőbb vívmánya, aki ezzel a nőiség lealacsonyítását célozta meg, s a legsúlyosabb csapást mérte az igaz emberségre. Csak nézzetek körül! A téves felfogás rossz vadhajtásai a szülők és leányok gondolkodásmódját kezdettől fogva közvetlenül a házasság általi földi ellátottságra irányítják! Minden erre megy ki. Már a nevelés is, a teljes gondolkodás, beszéd, cselekvés minden egyes leánynál, gyermekéveitől egészen felnőtt koráig. Majd alkalmakat keresnek vagy adnak, ott pedig, ahol nincs, akár még erőszakkal is kikényszerítik, hogy ismeretségek szövődhessenek, melyek végső célja a házasság!
Valósággal belesulykolják a leányba, hogy életét öröm nélkül fogja leélni, ha nem járhat egy férfi oldalán! Hogy különben soha nem fogják teljes értékűnek tekinteni! Bárhová néz is a női nem gyermeke, a földi szeretet dicsőítését látja, s annak legmagasabb célját, az anyai örömöket! Így mesterséges nyomás hatására az az elképzelés alakul ki, hogy minden leányt, aki ezt nem tudja elérni, szánalomra méltónak kell nevezni, és az ilyen földi idejét részben elpazarolta! Minden gondolat, minden igyekezet erre irányul, valósággal beléoltják testébe és vérébe már születése pillanatától kezdve. De mindez Lucifer kifejezetten ügyes műve, aki az emberi nőiség lealacsonyítását tűzte ki célul.
És a földi nőiséget most meg kell szabadítani ettől az igézettől, ha fel szeretne emelkedni! Csak a jelenlegi téveszme romjaiból emelkedhet fel ami magasztos és tiszta! Az Isten által óhajtott nemes nőiség nem bontakozhatott ki Lucifer merényleteinek e legravaszabbika miatt, melyet az emberi szellemek ellen követett el, akiknek útja eredetileg kivétel nélkül csak a Fény felé vezethetett volna, ha tántoríthatatlanul követik a Teremtés őstörvényeit, ha hagyják, hogy e törvények vezessék őket.
Emberek, legyetek végre szellemiek; hiszen a szellemtől vagytok! Ismerjétek fel és legyetek elég erősek is ahhoz, hogy elfogadjátok, hogy az anyai örömök, melyek a földi nőiség legmagasabb céljának és legszentebb rendeltetésének számítanak, csupán a lényszerűségben gyökereznek! Ám az emberi nő legszentebb rendeltetése sokkal magasabban, a szellemiségben található!
Még egyszer sem merült fel bennetek a gondolat, hogy mindaz, amiről eddig dicshimnuszokat zengtetek, pusztán a Földre volt érvényes, a földi életre, annak kötöttségével! Hiszen a házasság és a szaporodás csupán az Utó-Teremtés durvaanyagú részében létezik. A nőiség viszont ott van a Teremtés egészében! Ennek pedig mégiscsak okot kellene adnia arra, hogy elgondolkodjatok! De nem, ez túl sokat kívánna meg tőletek.
Ahogy a szabad állatokat fokozatosan egy jól álcázott, előre gondosan megépített ösvényre igyekeznek terelni, melyet az állatok nem tudnak megkülönböztetni a szabad, gyönyörű erdőtől, ám fogságba vezeti őket, úgy hajtották lányaitokat mindig csupán egyetlen cél felé … a férfi felé! Mintha ez lenne fő rendeltetése!
A helytelen nézet téveszméje olyan volt, mint a jobbra és balra húzódó deszkafalak, melyek végül a szegény gyermekeket nem engedték másképpen gondolkodni, mint a kijelölt irányba. Így sok leány azzal „mentette” hát meg magát, hogy erőszakkal ugrott bele egy olyan házasságba, mely neki magának is önmegtartóztatásába került, nehogy öregkorában szánalmasan ki legyen téve e téves nézet következményeinek, melyek, mint fenyegető kardok, ott függenek minden leány feje fölött.
Ha az új idő beálló forrongása közepette a fiatalság el akar menekülni az egészségtelen, ám fel nem ismert állapotból, az nem jelez mást, mint az addig meglehetősen elnyomott szellem benső, teljesen tudattalanul ébredező tiltakozását, lázadását, amely során azonban sajnos csak valami még rosszabba, a szabad barátság eszméjébe és vele a barátságból kötött házasságba esett. Ez alapjában véve ugyanannak a luciferi eszmének a vadhajtása, mely a nő elértéktelenítését rejti magában, csupán más formában. Hiszen tisztaság nem keletkezhetett belőle, mert rémisztő módon mindenki a Sötétség igézete alatt áll, szorosan a markában tartja őket, és mindenkit az igézet igája alá hajt.
A tévesnek meg kellett maradnia, még ha a forma meg is változott. Az igaz nőiség felszabadítását hozó csapás most már csak fentről érkezhet! Az emberiség maga ezt képtelen megtenni, mivel túlságosan behálózta magát, és szolgává lett.
Itt már nem segítenek a törvények vagy új formák. A szabadulás kizárólag a Teremtés valamennyi őstörvényének a megértésében rejlik. Az Igazságot kell végre elfogadnotok, olyannak, amilyen a valóságban, nem olyannak, amilyennek ti gondoljátok, hiszen annyira szívesen hallgattatok Lucifer suttogására.
Azzal az eszmével, mely szerint az emberi nőiség létének legfőbb célját az anyaságban kell keresni, a női mivoltot elértéktelenítették és megbecstelenítették! Hiszen így le lett nyomva, a lényszerűséghez lett kötve! Lucifernek semmi egyebet nem kellett tennie, mint a világba állítania az eszmét, melyet az emberek elfogadtak, majd lassan olyan szilárd nézetté vált, mely még ma is uralja az emberek gondolkodását, s azt egyazon irányba kényszeríti, mely megakadályozza a szellem szárnyalását a tiszta, fényes magasságok felé!
A luciferi csatlósok mocskos öklei nehezedtek így a nőiségre uralmuk alá kényszerítve őket. Le velük! Szabadítsátok ki magatokat e karmok közül, melyek elnyomnak benneteket! Hiszen egyes egyedül e nézet és következményei hozták magukkal mindazt, aminek a nőt meg kell becstelenítenie. A szent anyaság szép köpenye, az anyai szeretetről szóló magasztos énekek sosem tudják enyhíteni a sötét öklök nyomását, és a fekete öklök sem válnak tőlük fényessé.
Hallgassatok szavamra: Az emberi nőt e nézet anyaállattá tette! Ébredjetek leányok, nők, férfiak, és ismerjétek végre fel ezen eszme teljes iszonyatosságát! Szent jogotokról van szó!
Lucifer büszke lehetett e vívmányára!
Már egyszer mondtam, hogy Lucifer az egész nőiség révén az igaz emberségre próbálta legsúlyosabb csapását mérni és … sajnos sikerrel meg is tehette!
Kövessétek magatok a gondolatot, melyet nagy ravaszul, gonosz alattomossággal vetett közétek: Megjátszva magát hízelgett nektek a nő legmagasztosabb feladatává emelt anyaság eszméjével! Ám az anyasághoz hozzátartozik a földi ösztön, és az ösztönnek akart az eszmével magas talapzatot emelni, hogy ez az eszme uralkodjék, és a földi emberiség törekvését egyetlen irányba kényszerítse. Csodálatraméltóan ravaszul kidolgozott terv! Óvatosan játszott érzelmeitekkel, akár a legkiválóbb művész hangszerén, amikor az anyaságot és az anyai szeretetet, mint saját szándékait elfedő pajzsot, csábítgatva szemetek elé tartotta, nehogy felismerhessétek, mi leselkedik mögötte. És ez teljes mértékben sikerült neki.
Meghallottátok a csábító hangot, mely tisztán csendült fel bennetek, ám közben elkerülték figyelmeteket a mocskos, mohón meggörbült kezek, melyek létrehozták a melódiát! A legmagasabb cél és szent elrendeltetés! Ez lebegett el előttetek, amit világosnak és fényesnek láttatok. Ám világossága ellenére ez mégiscsak a lényszerűség legtisztább kisugárzása, nem a szellemiségé! Az állat a legmagasabb fokra izzik az anyaságban, kiteljesedik benne, és teljesen önmagát adja, mivel maga is a lényszerűség birodalmából származik! Naggyá lesz, fényessé és világossá! Az embernél azonban létezik valami erősebb, aminek e felett kellene és kell is, hogy álljon, ha teljes ember akar lenni … a szellem!
Szellemként nem maradhat, nem szabad, hogy a lényszerűségben maradjon, nem szabad céljai legmagasztosabbikának olyasvalamit választania, ami feltétlenül a lényszerűséghez tartozik, és a Teremtés őstörvényeinek megfelelően mindig is ott kell, hogy maradjon! Lucifer tehát rendkívül ügyesen helyezte el a csapdát, mely a lényszerűségbe kényszerítette az emberi szellemet, ott fogva tartotta, ami azért sikerült olyan könnyen neki, mert az ember a szépet, a fényeset látta meg benne, a legtisztább, tehát a legmagasabb kisugárzását mindannak, amit a lényszerűség magában hordoz.
Igen, az anyaság minden bizonnyal szent, és koronája, az anyai szeretet is, ám ennek ellenére nem az emberi nőiség legmagasztosabb feladata, nem a Teremtésben kijelölt rendeltetése. Az anyaság a lényszerűségben gyökerezik, csupán áthevíti a tiszta akarás, még ha az embereknél nem is minden esetben. Az állatoknál azonban igen.
Az anyaság ennek ellenére megmarad a lényszerűség legmagasabb kisugárzásában, mely kizárólag az anyagisággal tud közvetlen kapcsolatot teremteni. De ezen a ponton csak az fog engem teljes egészében megérteni, aki alaposan tanulmányozta és befogadta a Grál-üzenetet.
Amit Lucifer el akart vele érni, az teljesült; hiszen pontosan ismerte az Isten által megszabott őstörvények elferdítésének következményeit, amit magukkal az emberekkel végeztetett el. Csak egy téves célt állított eléjük, mely nagyon jól megfelelt szellemi restségüknek és gyengeségeiknek, és e célt követte minden gondolatuk és érzésük, aminek tévútra kellett őket vezetnie.
Ezzel tehát csupán a váltót állította át, aminek elő kellett idéznie a kisiklás katasztrófáját. Lucifer csak az ösztönnek hízelegett képmutatón, s így roppant erőhöz és hatalomhoz juttatta azt!
Ezen túl pedig egészen pontosan tudta, hogy az ész túlfejlesztésének az emberben, a gondolatok ennek megfelelő kihatása révén, még egyerős támasszá kellett válnia az ösztön ereje számára, mely lázzá növelheti a veszedelmes vágyakozást. És így az ember bensőjében végül teljesen rabszolgává lett, ami az állattal sosem történhet meg!
A szép szó „anyaság” mindig csupán csalóka címke maradt, mellyel hitegetve megtéveszthetett benneteket. Ám célja az ösztön fokozása volt, mint ennek feltétlen következménye. Végül, ahogyan azt Lucifer pontosan előre látta, egészen betegessé fajult, rabszíjra fűzte valamennyi, mindkét nemű ember gondolkodásmódját, és sokak számára rejtélyes szfinxé vált, amilyennek manapság az egészségtelen ösztön mutatkozik, mellyel az ember oly gyakran harcban áll, s mely ellen hiába lázadozik.
A gyökerek és a rejtély megoldása azonban kizárólag e luciferi eszmében rejlik, melyet elétek, emberek elé vetett, dacolva a törvényekkel, melyeket Isten akarata számotokra, áldásotokra helyezett a Teremtésbe, hogy támogassanak benneteket. S ti, ti utánakaptatok és beleakadtatok, mint éhes hal a horogba, csak azért, mert élvezetet okozott nektek! A férfi nemre úgy hatott, mint egy súlyos, gyógyíthatatlan járvány!
Ismerjétek fel igaz mivoltában a tiszta, magasztos nőiség fogalmát, s akkor majd megszabadultok e súlyos láncoktól, melyek kimondhatatlan fájdalmat és sok lelki kínt okoztak nektek. Az egész földi nőiség meg lett fosztva e luciferi eszmében attól, ami a legnemesebb, űzött vaddá, az otromba, elvetemült férfiak labdájává vált, és ráadásul még a komoly férfiak számára is kedves anyaállattá. A helytelen meggyőződés azután a levegőben volt, ahogyan a népnyelv mondja, a valóságban életre kelt és alakot öltött a finomanyagú világban, folytonosan köröttetek lebegett, szakadatlanul befolyásolt benneteket egészen addig, míg ti magatok sem tehettetek mást, mint hogy elfogadjátok.
Szétvágom ezt a rossz köteléket; hiszen hamis!
A nő akkor áll szellemileg a legmagasabban, amikor helyesen tudatosította saját nőiségét! És feladata elsősorban nem az anyaságnak van szentelve! Ahogyan már mondtam, az anyaság csupán a földi testetek számára adatott, ez minden! De a nőiség valamennyi szinten, még az ős-szellemiségben, az ősteremtettek között is a legmagasabb helyen áll! De ez az igaz nőiség, magasztos, megközelíthetetlen méltóságában!
Látszólag sok mindentől fosztalak meg benneteket, amikor azt mondom, hogy az anyaság csupán a lényszerűség birodalmába tartozik! Ez egy éles vágás, melyet most kénytelen vagyok elvégezni, hogy segítsek rajtatok. Az anyaság megmarad a lényszerűség területén belül, benne játszódik le. Ha ez lenne a nők legmagasztosabb célja, nagyon szomorú volna a helyzetük.
Nézzétek csak meg az állatot, a valóságban teljesen ösztönös, nagyon gyakran jóval erősebb anyai szeretetében, mint amilyen az ember valaha is tudna lenni; hiszen az állat teljes lényét adja abban, amit csinál, mert csupán azt teszi, amire bensője indítja, anélkül hogy töprengene rajta. Kicsinyeiért még a halált is vállalja, és nem retten vissza semmilyen ellenféltől. A természeti törvények szerint az anyai szeretet ugyanezt az alapot feltételezi az emberben is, hacsak el nem nyomja az észbeli gondolkodás. De a testhez kötődik, és a test valamennyi kisugárzásával nem más, mint lényszerű.
Néhányan már megsejtették, hogy mi a helyes e tekintetben. Nem véletlen mondják még ma is, hogy csakis az az igaz anya, aki gyermekeinek a megfelelő időben barátnője is tud lenni.
Micsoda bölcsesség rejlik ebben! Ha egy anya barátnőjévé válhat serdülő lányának! Ez azt jelenti, hogy amikor lányánál lezárult a gyermekkor, neki is meg kell változtatnia, vagy el kell hagynia eddigi anyaságát, ha tovább akar haladni gyermekével, akinél a szellem a felnőtt kor küszöbén jut érvényre, ahogyan azt a nemi erőről szóló előadásomban már világosan elmagyaráztam.
A gyermekben egészen addig csak a lényszerűség uralkodik, aminek az eredeti anyai szeretet teljes mértékben megfelel. Az ébredező szellem azonban ezután többet igényel, mint csupán az addigi anyaságot. Nincs is túl sok köze hozzá, mert szellemi öröklés soha sem történhet, hiszen idegen minden egyes szellem a gyermeki testben, még az anyának is, és a szellem kizárólag az azonos jellegek révén érezhet kapcsolatot.
Azt a többletet, amit azután a szellem igényel, csupán az az anya tudja leányának megadni, aki ugyanakkor barátnőjévé is válik! Aki tehát szellemileg lép vele kapcsolatba. Ez egy olyan folyamat, mely a születésnél és a gyermekkorban még nem volt lehetséges, mert csupán az érett korban, a szellem érvényre jutásával fejlődik ki, s nem függ össze az anyasággal és az anyai szeretettel. Csak ekkor lép majd fel ilyen esetekben a szellemi kapcsolat, mely magasabb szintű, mint az anyai szeretet, mely csupán a lényszerűségben gyökerezik.
Ha nem jöhet létre ilyen szellemi kapcsolat, akkor az érettség elérése után, ahogy az állatoknál, biztos az elválás. Az embereknél ez az elválás benső marad, és csak ritkán válik láthatóvá, mert külsőleg a körülmények és a neveltetés fenntartanak egy látszathidat, mely az állatoknál nem jut érvényre.
A nőiség legmagasztosabb feladata földi létezése során ugyanaz, mint ami a magasabb régiókban mindig is volt: a környezet nemesítése és a Fény örökös beáramoltatása, amit érzése finomságával csupán a nőiség képes közvetíteni! A nemesebbé tétel viszont feltétlen felemelkedést hoz a fényes magasságok felé! Ez szellemi törvény! Ezért egyedül az igazi nőiség léte teljes bizonyossággal maga után vonja a felemelkedést, az egész Teremtés megnemesülését és tisztán tartását.
Lucifer ezt tudta, mert ez a Teremtés törvényeiben rejlik, és a természetes történés kibontakozását azzal a kártékony téves alapgondolattal igyekezett meggátolni, mely a földi test ösztönét és annak kihatását csábító módon a legmagasztosabb dologként állította be. Ezzel mérget csepegtetett az igaz emberség egészébe, mely ennek következtében saját magának okozva kárt mit sem sejtve elhajlította a Teremtés őstörvényében lefektetett egyenes útnak csupán felfelé vezető mozgását, úgyhogy a törvényeknek nyugalmi állapotot kellett előidézniük, majd lefelé vezettek, tehát áldás helyett kárt hoztak valamennyi emberi szellem számára!
Lucifer tudta, mit tett ezzel. Miután alámerült a lényszerűségbe elveszítve önmagát, az emberi nőiség nem is bontakozhatott ki, szükségszerűen nem tudhatta többé kiismerni önmagát és fő rendeltetését, és ráadásul még a lényszerűségben is zűrzavart keltett, mert nem oda tartozik.
Tehát itt a Földön, a durvaanyagúságban is a környezet nemesítése a nő fő feladata! Föntről érkezve, kifinomult érzésével a magasban tartva magát, így felfelé is vezetve, ő köti össze a férfit a Fénnyel, ő az a támasz, melyre a férfinak szüksége van működése során a Teremtésben. Ehhez azonban nem szükséges házasság, még ismeretség vagy személyes találkozás sem. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elég egyedül a nő létezése a Földön.
A férfi arccal kifelé fordulva áll a Teremtésben, hogy harcoljon, a nő pedig biztosítva őt, a Fénnyel tartja a kapcsolatot, és így alkotja a középpontot, közvetíti neki az erőt és megerősítést. Ott azonban, ahová a központi magba belopakodhat a rothadás, elveszett az arcvonal is! Ezt jól jegyezzétek meg. Akkor már nem használ az sem, ha a nő megpróbál a férfi mellé állni az arcvonalba, ahová nem tartozik. Az ilyen harcban csak finom érzése keményedik meg, kimeríti legmagasztosabb képességét és erejét, mely egykor sajátjaként adatott neki, és mindennek romba kell dőlnie!
Hiszen minden ember tud arról, hogy a férfiak, még a Föld legeldugottabb részein is, azonnal jobban összeszedik magukat, sőt finomabban igyekeznek viselkedni, ha csak egy női lény is a közelükbe kerül, akivel egyetlen szót sem szükséges váltaniuk.
A hatást kiváltja már pusztán a nő létezése és megjelenése! Itt egészen világosan megmutatkozik, még ha csak csökevényesen is, a nő titka és hatalma, a támasz, mely a Teremtésben fennálló törvények értelmében a nőből indul ki, aminek közvetlenül semmi köze sincs a szaporodáshoz a Földön. A szaporodás nagymértékben lényszerű jelleg.
Ti leányok és ti nők, előbb gondolkodjatok el azon, hogy ti vagytok a Teremtésben a legmagasztosabb feladat hordozói, melyet Isten rátok bízott! Nem a házasság és nem az anyaság a legmagasztosabb célotok, bármennyire szent is! Egyedül és szilárdan, önmagatokért álltok helyt, mihelyt helyesen éltek.
Milyen nevetségesnek és visszataszítónak fognak látszani a divathóbortok, melyeknek készségesen és ráadásul feltétel nélkül mindig alávetettétek magatokat. Úgy kaptatok mindazon értelmetlen dolog után, amit a divatkreátorok pénzcsinálásért dobtak a piacra, mint az állatok az eléjük vetett ínyencségek után!
Majd felismeritek még a szégyent, mely ebben rejlett, a szégyent, hogy elfogadtátok az igaz szépség fogalmától igencsak megkérdőjelezhető eltéréseket. A tisztaságról közben egyáltalán nem lehet beszélni. A tisztaságot mindig is bemocskolták, oly gátlástalanul, amit tovább már nem lehetett fokozni. Még évek múlva is el fogja önteni orcátokat a szégyen pírja, ha megtanuljátok felismerni, hogy voltaképpen milyen mélyre süllyedtetek!
Még rosszabb viszont a test, melynek mindenki számára szentnek kellene lennie, tudatos és szándékos mutogatása, amit a divat már oly gyakran megkívánt. Csakis a legalacsonyabb hiúság süllyeszthette le a nőiséget ily mélységbe. És e hiúság, mely bizony már régóta közismerten a nőhöz tartozik, e hiúság gúnyképe annak, ahogyan a nőiségnek az isteni törvények szerint valóban működnie kellett volna.
De a férfi közben éppolyan vétkes, mint a nő! Elég lett volna mindezt megvetnie, s a nőiség hamarosan magányosan, szégyennel telve állt volna félre, még ha előbb jogtalan haragra lobbant is volna. A férfi azonban üdvözölte a nő bukását, mert a nő így jobban megfelelt a gyengeségeknek és a kívánságoknak, melyeket magában hordozott, s a luciferi gondolatok már kórossá növeltek.
A nőiség nem a hiúsággal tudja teljesíteni feladatát a Földön, mely mindig szemérmetlenséget eredményez, hanem bájjal, mely a szellem legszebb ajándékaként kizárólag neki adományoztatott! A nőnél az arc minden rezdülésének, minden mozdulatnak, minden szónak hordoznia kell lelki nemességének bélyegét! Ebben rejlik feladata, ereje és nagysága!
Ebben fejlődjetek, ebben engedjetek tanácsot adni, hagyjátok, hogy valódivá váljék az, amit most az alacsony hiúsággal igyekeztek pótolni! A báj a ti földi erőtök, melyet ápolnotok, használnotok kell. De a báj elképzelhetetlen tisztaság nélkül! Már pusztán a szó a tisztaság felé, a magasba irányítja fogalmával a gondolatokat és az érzületet; parancsolón, érinthetetlenül és felemelőn hat! A báj teszi a nőt! Egyes egyedül a báj hordozza magában minden életkor, minden testi alak igaz szépségét; hiszen a báj tesz mindent széppé, mert a báj a tiszta szellem kifejezése, melyben eredete rejlik! A bájt nem szabad összecserélni a ruganyossággal, mely a lényszerűségből származik.
Ilyennek kellene, és kell hogy legyetek a Teremtésben! Ezért hát ti nők, ti leányok, váljatok önmagatokban szellemileg szabaddá! Az a nő, aki csupán anyaként akarja leélni életét, elvétette voltaképpeni célját és feladatát!