29. Kasztrendszer, társadalmi rend

 

Ez az állandóan kárhoztatott osztályszerű társadalmi rend és kasztrendszer, mely az egyik teremtéstörvény működésének: az azonnemű vonzásának egyszerű kiérzéséből ered!

Ez volt az emberiség egyik legnagyobb hibája, hogy túl kevés figyelem lett rá fordítva, és gyakran teljesen el lett hanyagolva ez a működés, így sok hiba jött létre, aminek nagy zavarodottsághoz, és végül a teljes összeomláshoz kellett vezetnie!

Ezt a törvényt minden ember intuitív módon kiérezte, ami azonban magasabban áll, mint a tisztán durvaanyagú tudás, ami közvetlenül nem függ össze a földi jövedelemszerzési lehetőségekkel, azt túl felületesen veszik és másodlagosnak tartják. Így soha nem lett felismerve a harmonikusan emelkedő földi élet alapjául szolgáló legfontosabb tényező, annál kevésbé lett helyes feldolgozás által beleszőve a durvaanyagúságba, vagyis a mindennapi földi létbe! És ennek össze kell fonódnia ezzel a földi élettel, mert különben soha nem jöhet létre a harmónia, amíg a teremtés őstörvényeiből akár csak egy is az emberek számára értetlen, és így a durvaanyagú életben erősen elferdített illetve kirekesztett marad.

Már minden ősi nép bevezette a különböző társadalmi rendek illetve kulturális osztályok elkülönítését, mert ennek szükségességét tudattalanul felismerték, sokkal jobban, mint ma.

Nézzetek csak körül! Ahol valamilyen célból összejön néhány ember, gyorsan és biztosan megnyilvánul ez a törvény is olyan formában, ami mindig megmutatja ezeknek az emberi szellemeknek a szabad elhatározását, mivel a szellemi akarás minden formára képes rányomni a bélyegét, tekintet nélkül arra, hogy ez az akarás teljesen tudatos vagy tudattalan jellegű. Ugyanis a forma mindig láthatóan magán viseli a szellem érettségét vagy éretlenségét.

Ha egyszer valamilyen módon összejön öt ember, vagy akár csak három, a munka miatt vagy szórakozásból, az azonneműek vonzásának törvénye nagyon hamar két csoportot alkot belőlük, legyen ez csak üres fecsegés vagy véleménycsere. Olyasvalaminek, ami évmilliók óta folyamatosan ismétlődik, kell hogy oka legyen, ami mélyebben fekszik, mint ahogy ezt a szokásos viselkedés indokolná.

De még ebből a szembeötlő történésből is csak teljesen felszínes, és súlyosságához képest túlságosan korlátozott, könnyelmű következtetéseket vontak le, mivel az ész formálta őket, ami a tényleges hatásnak mindig csak a végső, durva megnyilvánulásait képes megérteni, de soha nem képes nyomon követni őket egészen az anyagon kívülibe, hiszen csak a durvaanyagúságból származik. És éppen az anyagon kívüliben rejlik minden erő és minden rezgés eredete, melyek szüntelenül áthatolnak a teremtés fajtáin.

Bármi lett is itt a földön megformálva az ész által e megfigyelés alapján, abban belül hiányzik a tényleges élet, hiányzik a mozgékonyság! Ez a durvaanyagú rendszer merevségének következtében, ami intézményenként létrejött, helytelen és egészségtelen volt, és minden élőt halott formákba préselt.

Az ember aztán olyan, mint az eredeti talajából kitépett növény, mely az újonnan felkínált talajban már nem képes gyarapodni, mert az már nem felel meg az ő fajtájának. El kell sorvadnia, míg a megfelelő talajban teljesen kivirágzott volna, és bőséges gyümölcsöt hozhatott volna környezete javára a teremtésben, valamint saját maga legtisztább örömére és az erő folytonos átváltoztatása végett.

Ebben a nagy hibában mindig az összeomlás csírája rejlik.

A kasztrendszer kifejezésnél nem kell semmilyen konkrét népre rámutatni, mert a kasztrendszer minden népnél megvolt! Ahol emberek vannak, ott ki kell alakulnia, de mindig helytelenül fog fejlődni, amíg a törvények a Teremtésben ismeretlenek maradnak, ahogy eddig történt.

És ennek a helytelennek irigységet és gyűlöletet kellett szülnie, késztetést a meglévő szétzúzására. Ez a tudattalan késztetés törvényszerűen baljós hullámokká nőtt, melyek most a történések körének lezáródásakor virágként a romlást hozzák, mert ez másként egyszerűen nem lenne lehetséges.

Ebben nyilvánul meg gyümölcsként mindaz, ami hamis az eddigi emberi együttélés felépítésben a földön, megmutatkozik az összes hely, ahol a Teremtés őstörvényeit figyelmen kívül hagyták, vagy szándékosan elferdítették. E következményeknek el kellett jönniük, mert most a behatoló Fény minden helytelent is a legmagasabb csúcsig hajt, hogy aztán túlérettségében magától  összeomoljon, és talajt nyújtson az új felépítésnek Isten akarata szerint, mely már a kezdettől fogva benne foglaltatott e Teremtés törvényeiben, és nem lehet elhajlítani vagy benőni hagyni rossz következmények nélkül.

Ez az összes vetés learatása, amit az emberi akarat vetett el az emberi működés kezdete óta. Minden igaznak és hamisnak a learatása tekintet nélkül arra, hogy valamikor az a hamis rosszindulatból, vagy csak az Isten teremtés-béli törvényeinek nemismeretéből fakadt. A Fény megnövekedett ereje által virágzásba jön, és nyíltan meg kell mutatnia gyümölcseit, melyeket most a végső ítélet során a kezdeményezőknek, a követőknek és az ő utódaiknak jutalomként és büntetésként a kölcsönhatás visszaáramlásában el kell fogadniuk!

A különböző pártok közötti szerencsétlen széthúzás és megosztottság nem a rossz államfelépítés eredménye, hanem csak a helytelen osztálytagozódás folytatása, ami saját merevségében és elferdültségében sohasem vezethetett harmóniához a földi emberiség soraiban!

Továbbá figyelembe kell még venni a szükséges mozgás őstörvényét, akkor felismeritek, hogy az önelégült, mozdulatlan középosztálynak kellett elszenvednie a legnagyobb kárt. – Ez csak a szükséges mozgás őstörvényének megnyilvánulása volt!

Az önelégültség együtt jár a szellem önhittségével és lustaságával: Mindkettő akadályozza a szellemi mozgást éppúgy, mint a presztízs és a hatalom, ami nagyon könnyen büszkeséghez vezet, ahogy ez a felsőbb osztályoknál gyakran előfordult. Mindez gátolja és késlelteti a szellemi mozgást, ugyanakkor egyoldalúan elősegíti az ész munkáját.

De az ész munkája egyúttal nem szellemi mozgás is! A kettő között nagy a különbség.

Ám az alsóbb rétegek gyűlölete és irigysége sokkal mélyebbre ér. Erősségét tekintve megüti az intuitív érzékelést, és így a szellemet is. Így fokozódik a szellemi mozgás, még ott is, ahol ezek az emberek fizikailag semmittevőknek számítanak!

Mivel azonban ez a lázasan fokozódó mozgás a Teremtés őstörvénye ellen irányul, épp oly zavaróan, mint a túl lassú mozgás, végül meg kellett növekednie a diszharmóniának, mint a felkorbácsolt tengeri hullámoknak, melyeket az őstörvény egész pontosan hozzáillő önműködő hatása hajt! Nem jöhetett semmi más!

Itt szándékosan beszélek felső, közép és alsó társadalmi osztályokról, mert az alap felosztás ilyen volt. És ebben rejlik a hiba. Nem egymás alatt vagy egymás fölött kell működniük ezeknek a valóban szükséges osztályoknak, hanem egymás mellett. Minden osztály magában teljesértékű mint egy nélkülözhetetlen faj, melynek a Teremtésben kell érlelődnie a teljes virágzásig és a gyümölcshozásig, hogy a nagy, sőt a legnagyobb dolgokat a saját, teljesen meghatározott fajtájának talaján hajtsa végre, ami azt egyedül teszi lehetővé, és ellátja a szükséges erővel!

Tekintsetek csak egyszer az egyes fajokra a földön, emberek! Ebből sokat tanulhattok. Minden faj önmagában nemesítheti magát, érlelődhet, naggyá és erőssé fejlődhet. De két faj összekeverésével csak mindkét faj hiányosságai, gyengeségei és hibái szaporodnak meg, és ez kevés kivételtől eltekintve minden hiba súlyosbodását hozza, csak ritkán valami jót!

Fogadjátok ezt el mint a Teremtés útmutatását, és ehhez tartsátok magatokat a durvaanyagú mindennapi életben. Itt a földön van egy durvaanyagi ruhátok, a földi test, amit figyelembe kell vennetek; mert itt a földön ebben rejlik a faj szaporodása! Ezt sose feledjétek! Ezeket a törvényeket soha nem kerülhetitek meg büntetlenül.

De ti mindnyájan közösen rá vagytok utalva erre a földre. Mindenkinek joga van itt dolgozni és fejlődni. Nem csak joga, hanem szent kötelessége! Csakhogy nem egymás alatt, hanem egymás mellett. Figyeljétek meg egyszer a hangokat. Minden hang teljesen magának való, és nem keverhető.  És csak ha más hangok mellett a megfelelő helyen áll, akkor jön létre a harmónia, ami kellemes hangzású. Ha megpróbáljátok átrendezni a hangokat és más sorrendbe rakjátok őket, akkor ennek diszharmónia lesz a következménye, melynek hatása egészen a fizikai fájdalom érzetéig, és végül az elviselhetetlenségig fokozódhat.

Ebből tanuljatok, és ezt értsétek meg! De ne a rossz végén fogjatok meg újra mindent már kezdettől fogva!

Amivel eddig próbálkoztatok, az Isten teremtéstörvényeinek harmóniája ellen való volt, és ezért nem számíthattok semmi másra, mint azokra a gyümölcsökre, melyeket most kaptok, és amelyek még érlelődnek számotokra! Dobjátok őket a tűzbe, és kezdjétek el újra a vetést. Megújulásra csak az alapoktól kezdve kerülhet sor.

Ennek megfelelően járjatok el; mert a Teremtés egyetlen őstörvényét sem ferdíthetitek el anélkül, hogy ezért cserébe ne kelljen nagy kárt aratnotok. Ismerjétek meg a törvényeket, és aztán azokra építsetek, akkor elnyeritek a békét, az örömet és a boldogságot!

Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy végül is minden, de valóban minden kizárólag a pénzre, a földi hatalomra és a földi értékekre épült, akkor a jelenlegi szükség nem meglepő és a teremtés törvényei szerint összeomlást feltételez!

És ahogy ezzel történik, úgy megy az minden mással is, ami nem Isten törvényein alapszik, melyek oly könnyen felismerhetők a Teremtés őstörvényeiben.

Most mindent a végkifejletig kell hajtani. E föld sötétségébe behatoló Fény, mely például az állandó fegyverkezést is úgy felkorbácsolta a háború gondolatával, hogy tömegháború alakult ki. Ezt kizárólag az emberi gondolkodás, az emberi akarat, az emberi óvatosság és az emberi félelem váltotta ki. Így az ember formákat állított a Teremtésbe, melyek a felerősödött Fény által erőteljesen hajtva virággá és gyümölccsé, vagyis tetté növekedtek, és meg kellett nőniük, mint mindennek, ami a Teremtésben most még valamilyen formában létezik, bármilyen jellegű is legyen.

Meg kell nőniük, miközben a Fény által felemeltetnek és megerősítetnek a további létre, ha megfelelnek e Fényerő törvényének, vagy csak megerősítetnek, hogy a heves növekedésben e Fényerőn megtörjenek, és így elítéljék magukat, ha e Fényerő törvényének nem felelnek meg, és ezért nem léphetnek vele kapcsolatba. Így minden hamis, magában halott feléled, miközben minden láthatóan eljut a megnyilvánulásig, még az is, ami továbbra is szívesen rejtve maradna. Semmi sem maradhat többé elrejtve a Fény nyomása alatt, elő kell jönnie, nappali fényre, tettben kell megmutatnia gyümölcseit! Hogy mint olyat egész pontosan megismerjük milyen is  a valóságban. És mindezt saját maga által.

Itt már nem segít semmi ellenszegülés, semmi észbeli okoskodás, ami eddig gyakran beválhatott e nagy zűrzavar sötétségében és homályában. Most mindenütt Világosságnak kell lennie! E teremtés önműködő és most jelentősen felhatványozott alaptörvényei szerint. Az ember az ő akaratával többé nem jelent semmit a hatalmas gépezetben, ami Isten ereje által újra áthatva felgyorsítja működését, hogy előre szökellve végre hajtsa a megtisztítást, és abban megújuljon!

Közben ne beszéljetek egyes vezetők tömegszuggesztióiról; mert azok ebben az értelemben nem léteznek. A történés egészen más. A vezető erőfeszítéseivel csak a gondolkodás egységességét válthatja ki. A hajtóerőt a fellángoláshoz, a tetthez egyedül az őstörvények állandó, önműködő hatása hozza létre! Ám az emberek sajnos a bevett nézeteket elsajátítva mindent a rossz oldalról látnak, mintha az erő az egyénből vagy egyáltalán az emberből eredne. Pedig ennek az ellenkezője igaz! Minden erő csak felülről jön!

Így ez nem is lehetett másként, mint hogy most a legundokabb pártcivakodások jöttek létre, és egészen a saját összeomlásukig fokozódnak, mert nem ismerve a Teremtés őstörvényeit a pártok is kétes alapon állnak, és ezért soha nem juthatnak el a harmóniáig. A pártügyek összes gyomjának virágaként az újságok virítanak, melyek gátlástalan uszításukkal még az emberiségnek azt a részét is megmételyezik, amelyik zavartalanul szeretne menni a maga útján. Ezek a lapok egymást próbálják felülmúlni a féktelen viselkedésben, mert a Fény erejének nyomása arra készteti őket, hogy most megmutassák a teljes ürességet, és a bennük lévő hamis törekvéseket! És ezt meg is mutatják! Olyan billogot sütnek magukra, amit megérdemelnek, amit nem módosíthatnak vagy törölhetnek, ha az emberek számára a saját megtapasztalás, a saját felismerés révén eljön a megvilágosodás órája!

Aztán már nem lehet visszakozni ott, ahol túl messzire mentek, és ezzel maguk tették lehetetlenné a visszatérést. Saját hibájukból így itt is a bukás és az önpusztítás jön. De ha aztán e Teremtés szent törvényei szerint 1minden párt egészen a halálig kiéli önmagát a fokozódó tevékenységben, akkor első következményként a legtöbb újság megszűnik, mert olvasóinak már semmit sem tud felkínálni, mert az irigységgel, a gyűlölettel és az ellenségeskedéssel együtt megreped az alapja, mert csak ezen a mocsáron tudott így kivirágozni. A jó talajon többé már nincs létlehetősége.

Mindennek újjá kell lennie! Maguk az egyházak sem lesznek megkímélve attól, ami bennük eddig hamis volt. Itt is minden megy tovább a Teremtés törvényei szerint a maga útján, és ezt már nem lehet megállítani: Ami nincs teljes összhangban Isten törvényeivel, melyek nem a könyvekben találhatóak, hanem a Teremtésben vannak szilárdan lerögzítve, annak meg kell nyilvánulnia! Pontosan a vetés fajtájának megfelelően érik most betakarításra a gyümölcs, amikor minden olyan történés ciklusa bezárul, amit az emberi tevékenység és akarat beleszőtt a Teremtésbe, ami egyet jelent azzal a gyakran megjósolt ítélettel az új kor kezdete előtt, ami sokkal inkább Istennek tetsző lesz!

Keserű ízű a gyümölcs, amit az emberi tevékenység a Teremtésben megtermesztett, és amit az emberiségnek most el kell fogyasztania, akkor is, ha megmérgezi magát vele és belepusztul! Túl sokáig szegült szembe minden ismerettel, mert az nem az ő eddigi véleménye szerint való volt.

Először azonban mindennek újjá kell lennie, mielőtt bekövetkezhetne a felemelkedés, ahogy ezt már régóta hirdetik az ígéretek, és ahogy maga az Isten Fia már akkor kinyilvánította. Ez azt jelenti, hogy valóban minden helytelen volt.

De továbbra is minden renyhe gondolkodású ember elmegy e tény mellett, még azok is, akiknek gyakran tele van a szájuk ezekkel az ígéretekkel. Tudnak róla, de nem veszik annyira komolyan, mint ahogy ez saját üdvösségük érdekében szükséges lenne!

Sajnos minden úgy lett elfogadva és értelmezve, hogy az megfeleljen minden egyén önző, vagy akár kényelemkedvelő kívánságainak. És ami nem tetszik neki, vagy ami könnyen nem érthető, azt többnyire elutasítja, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, mert számára ez abban a pillanatban a legkisebb gond.

Mintha nem lenne elég, hogy az összes egyház kudarcának a világháborúban oly világosan meg kellett mutatnia, hogy tanításaik valójában mily kevéssé élők a hívőkben. Csak a teljesen üres szavak maradtak, csak a külső formák ahelyett, hogy egyszer ezt a tanítást igazolnák. Ezt a kudarcot azonban nem a hívők okozták, hanem az Ige eddigi értelmezései, melyekből teljesen hiányzik a meggyőződés élő izzása! Ezért is voltak képtelenek meggyőződést ébreszteni.

Csak ahol él a meggyőződés, ott lesz az Ige tetté, és nyújt az embereknek valóban szilárd támaszt! Minden dogma számára azonban a háború és a háborús következmények ideje csak a virággá érés kora volt. Most kell megmutatkoznia a gyümölcsnek, hogy fel lehessen ismerni a vetés valódi jellegét! A növekvő kétségbeesés megtölti a szentegyházakat és a templomokat, minden istenházát, tekintet nélkül a fajtájára, azokkal a hívőkkel és követőkkel, akik ott remélnek segítségre lelni oly módon, ahogy tanították őket. Ennek során minden ember saját tapasztalatból tudja majd meg, mi volt az eddig tanultakban a valódi, és mennyi hamis rejlik még bennük. Minden valódinak és minden hamisnak úgy kell megmutatkoznia, hogy az mindenki számára világos legyen, és az ébredés utáni átélésben minden hamis gyorsan összeomlik, hogy soha többé ne támadhasson fel. Csak az átélés tanítja meg az embert különbséget tenni! Amíg hiányzik neki az átélés révén szerzett meggyőződés, addig marad a vak, a tétlen hitben, ami az ő szellemének nem hoz semmi hasznot, hanem csak elaltatja és megbénítja őt.

Menjetek emberek, és tapasztaljatok, mert már nem vagytok képesek szellemetek mozgásán keresztül önként eljutni Isten Igazságának megismeréséhez, mivel ettől ti magatok zárkóztok el folyamatosan.

Még a sokat idézett mondás: „Isten előtt minden ember egyenlő” is nagyon gyorsan elkallódik az eddigi hamis értelmezésben, ha még továbbra is saját elgondolásotok szerint fogtok e szavakkal vigasztalódni.

Bár ez a mondás önmagában helytálló, de az eddigi értelmezése téves! Isten törvényei a Teremtésben itt sem teszik lehetővé az ilyen hanyag értelmezést.

Az ugyan helyes, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, függetlenül attól, mi van már mögötte. De Isten előtt állni, vagyis eljutni egészen az Ő trónjának lépcsőihez, csak néhány ember számára lehetséges. Erre a fontos tényre azonban a földi ember a tőle megszokott felületességgel nem gondol, hanem megpróbálja bebeszélni magának, hogy Isten előtt a szellemben feltétlen egyenlőség uralkodik. Míg a kimondott utalással: „Isten előtt” már igyekszik nem törődni. Ő ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyja, és ebben a mondatban csak az „egyenlőség” kifejezéshez tartja magát.

Teljesen eltekintve attól a ténytől, hogy ebben az Isten előtti egyenlőségben utalás rejlik minden földi méltóság hiábavalóságára Isten törvényeivel szemben, melyek az emberi szellem átmenetekor a durvaanyagú földi hüvelyből a finomanyagú világba nem tesznek különbséget, hogy ez az ember a Földön koldus volt vagy király, hogy pap vagy pápa, Isten előtt ő egy emberi szellem, és semmi több, aki egyedül felelős minden a gondolatáért, szaváért és tettéért, úgy ezekben a szavakban egy még magasabb értelem rejlik.

Isten előtt azt jelenti, hogy Isten trónjának lépcsői előtt, vagyis a szellemi birodalomban, a paradicsomban, amely a trón lépcsői alatt fekszik. Ez a legjelentősebb ebben a mondatban, de ezt az ember figyelmen kívül hagyja. Egyúttal ez a legnehezebb is, mert az emberi szellem a Teremtésben csak akkor jut el egészen Isten elé, amikor már mindent levezekelt, ami őt ebben a Teremtésben bűnként és gonoszságként megterhelte. Mindent, az utolsó porszemig! Addig nem „állhat Isten előtt”!

Ennek ellenére Istent soha nem fogja látni; mert ezt ő nem teheti! Ezen kívül még mindig óriási a szakadék attól a helytől, amit az „Ő trónjának lábánál” neveznek. Az emberi szellem ezt soha nem hidalhatja át. Ezért az embernek meg kell elégednie azzal, amije van. Már az is mérhetetlenül sok, de a valóságban ebből még a legkisebb részt sem használta ki!

De az emberi szellemek itt a földön valamint a többiek a Teremtésben Isten előtt nem egyenlők! Az ilyen felfogás végzetes hiba! Az embernek a maga érettségében és tisztaságában először olyan messzire kell jutnia, hogy Isten előtt helytállhasson illetve állhasson, és csak akkor mondhatja, hogy ő is egyenlőnek tekinthető azokkal, akikkel egyszerre Isten előtt áll. Annak nincs jelentősége, hogy mi rejlik mögötte, mert addig nem állhat Isten előtt, amíg mindent, ami benne azelőtt még hamis volt, le nem vezekelt, amíg mindent ki nem törölt, legyenek azok csak nézetek vagy tettek. Ez már le van vezekelve és meg van fizetve, mihelyt a trón lépcsői előtt áll; mert hamarább nem jut oda. Sem csellel, sem erőszakkal; mert a törvények a Teremtésben ezt nem teszik lehetővé.

De ha egyszer már ott áll, akkor a korábbi legnagyobb hibák mellett is feltétlenül teljesen egyenlő, mintha soha nem lett volna vele semmi baj! Ennek kell egyidejűleg érvényben lennie itt a földön is Isten akarata szerint, de az emberek a maguk alkotta törvényekben ezzel nem törődnek, ebben nem követik Isten akaratát, hanem mindig többet várnak Istentől, mint amit ők maguk hajlandóak embertársaiknak adni! Ezt Krisztus valamikor már elég világosan elmondta a hűtlen szolgáról szóló példabeszédében. –

Ezek az azóta üres szavak most a Fény erejében nyilvánvalóvá lesznek! És ezzel önmagától bekövetkezik mindennek, ami eddig beteg volt a kiűzetése és helyreáll az egészség. Minden hamis is életre lesz keltve, és meg kell mutatnia a gyümölcsét az egész emberiségnek! Hogy erről megismerje azt! A mindenható Isten haragja megengedi, hogy a gonosz darabokra tépje magát! Csak Isten törvényeinek be nem tartásával jöhettek létre ilyen túlkapások és érhetett be a rossz gyümölcs, amit ma mindenütt el kell fogadnotok, hogy megízleljétek és eközben megszabaduljatok tőle vagy elpusztuljatok általa!

Amikor ez a gonoszság önmagától megszűnik, az emberek csak aztán ismerik fel fokozatosan, hogy a valóságban ettől a méregtől hogyan szenvedtek. Csak azután  lélegezhetnek fel szabadon a friss levegőn, amit a legsúlyosabb fajtájú tisztító viharok hoztak létre.

Ma azonban még nem tartanak olyan messze a dolgok. A félelem még mindenütt uralkodik! Bár az emberiség ezt még nem akarja beismerni, de mégis e félelem hatása alatt cselekszik; mert a gyűlölet már megmutatkozik! A gyűlölet valódi kiindulási pontja a félelemben rejlik! Bármi legyen is gyűlöletből megtámadva, az minden esetben félelem is volt. Ilyen a földi emberek szokása.

A valódi gyűlölet csak a félelemből jön létre. Soha nem a haragból, vagy a felháborodásból, ami megint szent haragot szül. A gyűlölet nem fakadhat sem megvetésből, sem undorból.

És mivel a félelem kezd átmenni a gyűlöletbe, már nincs túl messze a vég; mivel ez a félelem a földi emberekben most a Fény nyomásából adódik, ami elől a szokásos és bevált észbeli okoskodással nem menekülhetnek, ami évezredek után első alkalommal sikertelen, mert Isten élő és mindenható akaratával szemben tehetetlen! –

Minden történés, amit elmagyarázok nektek, kihat az egész emberiségre. Ezért ne emberi módon gondolkodjatok, hogy most már minden napokon, heteken vagy hónapokon belül elintéződik. Ez a harc már évek óta folyik, de a vége bele van szőve a Teremtés őstörvényeibe mint a Fény feltétlen győzelme!

Emberek, ébredjetek fel a megtapasztalásban, hogy ebben ne kelljen elvesznetek! Mert hamarosan olyan emberiségnek kell támadnia, amelyik tudatosan a Teremtés őstörvényeiben vibrál, és így elhárítja a katasztrófát, mint a kétes élet következményét, hogy ezen a földi síkon csak a béke és az öröm uralkodhasson. A ti üdvösségetekre, és az Isten dicsőségére!