22. A szellem restsége

FÖLDILEG kivehetően zúgják immár a világóra ütései a tizenkettedik órát a világmindenségen át! Riadtan tartja vissza a Teremtés lélegzetét, félelemmel húzódik meg minden teremtmény; ugyanis Isten hangja zeng fentről és követel! Számadást követel tőletek, akiknek szabad volt ebben a Teremtésben élniük!

Rosszul sáfárkodtatok a birtokkal, amelyet Isten szeretettel bízott rátok. Kivettetnek immár mindazok a szolgák, akik csak magukra gondoltak, sohasem Urukra! És mindazok, akik saját magukat igyekeztek úrrá tenni. –

Ti emberek, ijedten álltok szavaim előtt, mert a szigort nem tekintitek Istentől valónak! De ez egyedül a ti vétketek, mert eddig mindent, ami Istentől érkezik, puhányan szeretőnek és mindent megbocsátónak gondoltatok, mivel az egyházak így tanították nektek!

Ezek a téves tanok azonban csupán az ész számításai voltak, melyek célja a földi emberi lelkek tömeges befogása volt. Minden fogáshoz csalétekre van szükség, amely vonzóan hat arra, aminek szánták. A csalétek helyes megválasztása a leglényegesebb dolog minden fogáshoz.

Mivel ezt most az emberi lelkeknek szánták, ügyesen azok gyengeségeire építették a tervet. A csaléteknek meg kellett felelnie a fő gyengeségnek! S a lelkek e legfőbb gyengesége a kényelmesség, szellemük restsége volt!

Az egyház egészen pontosan tudta, hogy nagy sikert kell elérnie, ha messze elébe megy ennek a gyengeségnek, s nem azt kívánja meg, hogy szabaduljanak meg tőle!

Az egyház ezzel a helyes felismeréssel egy széles és kényelmes utat alakított ki a földi emberek számára, melynek állítólag a Fényhez kell vezetnie, majd csalogatóan e földi emberek elé tartotta, akik inkább odaadták munkájuk gyümölcsének egytized részét, térdepeltek, százszor is elmormolták az imákat, mintsem akár csak egyetlen pillanatra is szellemileg fáradoztak volna!

Az egyház ezért elvette tőlük a szellemi munkát, meg is bocsátott minden bűnt, ha az emberek földileg és látszatra engedelmesek voltak és megtették, amit az egyház földileg megkívánt tőlük!

Legyen az akár a templomba járás, a gyónás, az imák száma, a járulékok vagy az adományok és hagyatékok, mindegy, az egyház elégedett volt vele. Meghagyta a hívőket abban a tévhitben, hogy mindazért, amit az egyháznak adtak, egyúttal helyet is kaptak a mennyek országában.

Mintha az egyház osztogathatta volna ezeket a helyeket!

A hívők juttatásai és engedelmessége azonban csupán egyházukkal köti őket össze, nem Istenükkel! Az egyház vagy annak szolgálói egy emberi lélek vétkéből egy szemernyit sem vehetnek el, vagy mi több, bocsáthatnak meg! Éppoly kevéssé, mint ahogyan egy lelket sem nyilváníthatnak szentté, hogy ez által avatkozzanak be Isten tökéletes, örök őstörvényeibe a Teremtésben, amelyek rendíthetetlenek!

Hogyan merészelhetnek emberek olyan dolgokról szavazni és dönteni, melyek Isten mindenhatóságában, igazságosságában és végtelen bölcsességében rejlenek! Hogy merészelik földi emberek, hogy embertársaikkal ilyesmit akarjanak elhitetni! S nem kevésbé vétkes dolog a földi emberek részéről, hogy ilyen arcátlanságokat hiszékenyen elfogadnak, melyek oly világosan csupán Isten nagyságának a lerángatását hordozzák magukban!

Ilyen hihetetlen dolgok csupán a meggondolatlan, csordaszellemben élő emberek körében lehetségesek, akik ilyen magatartás által a legnagyobb szellemi restség ismertetőjegyét hordozzák magukon; ugyanis a legegyszerűbb utánagondolással mindenki számára azonnal és könnyen felismerhetővé kell válnia, hogy ilyen arcátlanságokat nemcsak hogy az emberiség önteltségével vagy nagyzási hóbortjával nem lehet megmagyarázni, hanem súlyos istenkáromlások rejlenek bennük!

A kölcsönhatásnak irtózatosnak kell lennie!

Isten hosszútűrésének is lejárt immár az ideje. Szent Harag sújt le e bűnösök soraira, akik így próbálják a földi emberiséget becsapni, hogy növeljék és megőrizzék tekintélyüket, miközben önmagukban pontosan érzik, hogy itt olyan dolgokról van szó, melyekhez sohasem lehet joguk felemelkedni!

Hogy mernek rendelkezni Isten Birodalma felett az örökkévalóságban? Az isteni harag sugara fel fogja őket ébreszteni hallatlan szellemi alvásukból és… ítélkezni fog! – – –

Mit ad az ember Istenének, ha az egyháznak engedelmeskedik! Közben nincs meg benne az érzés egyetlen egy természetes késztetése sem, amely egyedül lenne képes őt felfelé segíteni.

Azt mondom nektek, hogy az emberek a valóságban csak éppen azzal szolgálhatják Istent, amit az egyházak nem keltettek életre: saját gondolkodással, önálló vizsgálódással! Mindenkinek egyedül kell keresztülvándorolnia a malmokon, a Teremtésben lévő isteni törvények fogaskerék-rendszerén. S ezért szükséges, hogy minden egyes ember a megfelelő időben maga ismerje meg a malmok természetét és azok működését.

Azonban éppen ezt hallgatta el kitartóan oly sok egyház, miáltal a hívők nem tudtak eljutni a szükséges saját gondolkodáshoz és érzéshez. Ezáltal megfosztották az embert attól a támasztól, amely egyedül képes őt veszélyek nélkül vezetni és a Fény felé kormányozni, helyette minden emberre egy olyan értelmezést igyekeztek rákényszeríteni, amely követésének csak az egyháznak kellett hasznot hoznia. Hasznot, befolyást és hatalmat!

Csupán saját szellemük mozgékonnyá válásával szolgálhatják az emberi lelkek Teremtőjüket! Ezzel egyúttal azonban elsősorban saját magukat is. Egyedül az az emberi szellem Istennek tetsző, aki fényesen és éberen áll ebben a Teremtésben, tudatában van az abban működő törvényeknek, gondolkodásával és cselekedetével beilleszkedik azokba, mert majd ez által tölti be léte célját, ami valamennyi emberi szellem sajátja ebben a Teremtésben!

Ez azonban sohasem azokban a szokásokban rejlik, melyeket az egyházak kívánnak meg a hívőktől! E szokásokból ugyanis hiányzik a természetesség és a szabad meggyőződés, a tudás, mint Isten valódi szolgálatának legfőbb követelménye! Hiányzik belőlük a frissesség és az öröm, hogy segítőn támogassanak minden teremtményt, hogy segítsenek, hogy lelkük örömtől ujjongva felkiálthasson annak a tudatnak a boldogságában, hogy közreműködhetnek e Teremtés szépségének megteremtésében, annak egy részeként, ezzel mondva köszönetet a Teremtőnek és így tisztelve őt!

Boldog, szabad, Istent tisztelő emberek helyett az egyház az egyháznak szolgáló rabszolgákat nevelt! Az emberiség szabad, felfelé irányuló tekintete elé saját magát állította! Elsötétítve ezzel a valódi Fényt. Csak megkötözte, gúzsba kötötte az emberi szellemeket, ahelyett hogy felébresztette, felszabadította volna őket. A szellemeket bűnös módon álomban tartotta, elnyomta, a tudásvágyat és magát a tudást előírásokkal tiltotta nekik, amelyek ellentmondanak Isten akaratának, szemben állnak vele! Mindezt azért, hogy megtartsa saját hatalmát.

Ahogyan az egyházak már korábban sem riadtak vissza a kegyetlenkedés, a kínvallatás, a gyilkosság különböző módozataitól, úgy ma sem átallanak embertársaikat megrágalmazni, rossz hírbe hozni, tekintélyüket aláásni, ellenük uszítani, minden lehetséges akadályt az útjukba gördíteni, ha azok nem akarnak készségesen beállni az egyház rabszolgáinak seregébe! A legtisztességtelenebb eszközökkel dolgoznak, kizárólag saját befolyásuk, saját földi hatalmuk érdekében.

Most a kölcsönhatásban éppen ez fog elsőként meginogni és összeomlani; mert ez az ellenkezője annak, ahogyan azt Isten akarja! Megmutatja, mily messze állnak attól, hogy Istent alázatosan szolgálják! –

Végeláthatatlan seregek hagyták, hogy a szellem megengedett restségének csábítása által az egyházak álomba ringató ölükbe vonják őket! Elhitték az olcsó bűnbocsánat galád téveszméjét, és a szellemileg rest tömegekkel növekedett az egyházak földi befolyása, melynek végső célja a földi hatalom volt! Az emberek nem látták, hogy a téves nézettel és tanítással a Mindenható Isten Szent Igazságosságát sötétítették el és szennyezték be, csak az ekképpen elhitetett széles és kényelmes utat látták a Fény felé, amely a valóságban egyáltalán nem létezik! Az önkényes megbocsátás téveszméjében a Sötétséghez és a megsemmisüléshez vezet!

Valamennyi egyház Istennel ellenséges önhatalmúsága elválasztja híveit Istentől, ahelyett hogy elvezetné őket hozzá. A tanítások tévesek voltak! De ezt az embereknek saját maguknak és könnyen fel kellett volna ismerniük, mert hiszen világosan ellentmondanak a legegyszerűbb igazságérzetnek! És ezért az egyházak hívei éppen olyan vétkesek, mint maguk az egyházak!

Az egyházak Krisztus e szavait hirdetik János evangéliumából:

„Amikor azonban eljön ő, az Igazság Szelleme, elvezet majd titeket a teljes Igazságra. És amikor az eljön, megbünteti a világot a bűn és az igazságosság miatt! És elhozza az Ítéletet. Én azonban elmegyek az Atyához, és többé nem láttok engem. Én az Atyától származom, Tőle jöttem a világba. Ismét elhagyom a világot és visszamegyek az Atyához!”

Értetlenül olvassák fel e szavakat az egyházakban; hiszen az Isten Fia egészen világosan megmondta, hogy valaki más fog eljönni, nem ő, hogy meghirdesse az Igazságot és elhozza az Ítéletet. Az Igazság Szelleme, aki az élő Kereszt! S ennek ellenére az egyház ezt is tévesen tanítja, e világos szavak ellenére.

Annak ellenére, hogy egykor Pál is ezt írta a korinthusiakhoz: „A mi tudásunk csak részleges. Ha azonban eljön a tökéletesség, megszűnik a részlegesség!”

Ebben rámutat az apostol, hogy annak eljövetele, aki a teljes Igazságot fogja meghirdetni, majd csak ezután várható, és az Isten Fia erre tett ígéretét nem a Szent Szellem erejének ismert kiáradására kell vonatkoztatni, ami akkor már meg is történt, amikor Pál e szavakat írta.

Pál ezzel azt bizonyítja, hogy az apostolok erre az erőkiáradásra nem a Vigasztaló, az Igazság Szelleme küldetésének beteljesedéseként tekintettek, mint ahogyan azt ma Pünkösdkor sok egyház és hívő különös módon értelmezni igyekszik, mivel számukra ezek a dolgok másként nem illenek bele hitük építményébe, mert hézagot alkotna, amelynek ezt a téves építményt komolyan meg kellene rendítenie.

De ez mit sem használ nekik; ugyanis immár itt az ideje mindezen dolgok felismerésének, és összeomlik minden, ami téves!

Az emberiség eddig még nem ünnepelhetett igazi Pünkösdöt, a felismerés a szellemi ébredésben nem jöhetett el számára, mert oly sok téves értelmezésnek adta át magát, amiben főként az egyházaknak van nagy szerepük!

Semmi sem engedtetik el nekik a nagy vétekből! –

Most álmélkodva álltok ti emberek az új Ige előtt, és sokan közületek már egyáltalán nem képesek többé felismerni, hogy az a fényes magasságokból érkezik, mivel annyira más, mint ahogyan képzeltétek! De részben még bennetek is él a kába álmosság, melybe az egyházak és az iskolák ringattak benneteket, hogy derék követőik maradjatok, s ne vágyakozzatok saját szellemetek felébresztése után!

Amit Isten kíván meg, az a földi embernek eddig közömbös volt! Én azonban még egyszer mondom nektek: „Az a széles és kényelmes út, melyet az egyházak eddig saját hasznuk érdekében elhitetni igyekeztek, téves! Az általa ígért, önkényes bűnbocsánat téveszméjében nem a Fényhez vezet!”