10. A templomlátogatás.

Kérdés:

Lehet-e azt tanácsolni a keresőknek, hogy járjanak templomba?

Válasz:

A templomokon keresztül is vezet az út az Igazsághoz. Mindig csak az egyén belső lelkiállapota a döntő. A templomlátogatással az ember előre halad, ha ez a látogatás segít neki igazán koncentrálni, és ha arra ösztönzi, hogy a belsőjét ilyenkor elfordítsa minden földi kicsinységtől, és keresse a kapcsolatot a Fénnyel. Sok embernek szükséglet a templomlátogatás. Közben annyit kap, amilyen mértékben megnyílik. Van aki vallásosságát csak az erdőben mutatja ki, van aki a tengeren, megint más a zene mellett, és sokan valóban csak a templomban. Az ilyenek ne kerüljék el a templomot!

Minden vallásnak megvannak a született prédikátorai, akik megérdemlik, hogy elhivatottnak neveztessenek. Az embernek csak meg kell tanulnia, hogy önmagában annyira élővé váljon, hogy önmaga mérlegelje és vizsgálja azt, amit kínálnak neki. Mert önmagáért teljes felelősséggel tartozik. Ha erre fog törekedni, akkor majd egész pontosan kiérzi, hogy mi a helyes.

Maga a templomba járás természetesen nem hozhat az embernek semmi boldogságot; nem is válik hasznára, ha erre önmagában nem ébred rá!

Minden egyes emberen múlik, és mindig egyedül csak őrajta, hogy fölfelé igyekszik vagy a sötétség felé. Ha rövid ideig hamis úton is járna, akkor jól megítélve ez csak hasznára válik, mert rájön, hogy miként nem kellett volna cselekednie, és a jövőben ezt kerülni fogja. Az ilyen út buktatóit mindig fel kell használni olyan fokokként, amelyek gyorsabban vezetik felfelé. A templomok egész jók, csak az emberek, a templomlátogatók halottak önmagukban.

Ha önmagukban életre kelnének, akkor a templomokban is megtalálnák azt, amire szükségük van.