40. A párbaj.

Kérdés:

Abdrushin mit tart a párbajról?

Válasz:

Furcsa egy kérdés. Aki csak egy kicsit is próbálkozott az egyedül mérvadó Isteni törvényeket megérteni, az tudja, hogy minden párbaj nemcsak hogy gyerekes, hanem feltétlenül bűntény, hiszen volt rá elegendő lehetőség megfigyelni, hogy sok esetben éppen az értékesebb emberek esnek el, vagy szenvednek testi sérülést. Ezt a tényt nem lehet eltakarni a legragyogóbb palásttal sem. Szinte nevetségesen hat e párbajok külső, szertartásosan betartott formája, ami jobban illene valami méltányosabb dologhoz. Szellemileg minden résztvevő kisebb vagy nagyobb vétket vesz magára, amit nem lesz könnyű jóvátenni. Azonkívül viselniük kell a következményeket az összes kárért, és a túlélő rokonok lelki fájdalmáért, amit jóvá kell tenniük.

Ez feltűnő belső kiégettség és üresség jele ott, ahol beérhetnek a társadalmi fogalmak ilyen túlkapásai, amik nem hozhatnak kielégítő megoldást az egyik félnek sem. Ennek nyilvánvaló, gyerekes maskarádéhoz hasonló abszurditásával tisztában kell lennie minden belsőleg komoly embernek. A férfiasság és bátorság tanúsítására azonban nem elég néhány órás külső tartás, az többet igényel. A földi élet ehhez teljesen más lehetőségeket kínál, amelyektől éppen az ilyen látszólagos hősök igen gyakran félnek, és előlük nem egyszer gyáván megfutamodnak. Ezek embertársaikkal szembeni kötelezettségek, már nem is beszélve a Teremtővel szembeni tartós kötelezettségekről. Mindezek már megkapták a szabályok kirívó megszegése miatt a jutalmukat, és hiánytalanul meg fogják kapni a jövőben is.

A képtelen társadalmi nézetek soha nem rendíthetik meg a világ-törvényeket. Aki hagyja, hogy az ilyen nézetek és szokások játékszere legyen, az betemette önmagában a valódi magot is, azon már nem lehet segíteni. Mire ebből egyszer végre felocsúdik, akkor számára már túl késő lesz. A párbaj szerinti sértett becsület fogalma a kellő megvilágításba helyezve nem más, mint az öndicsőítés része, ami a teremtményből szívesen csinálna Teremtőt, és szolga helyett megpróbál úrrá lenni. Ez, mint minden egészségtelen és természetellenes, karikatúrává válik. Közben persze a bukás annyival mélyebb lesz.