110. A Szent Grál Kereszt.

Nehézkesen gomolyognak a sötétség maradványai a Föld körül, ami egyedüli támasza, ami még megmaradt neki az emberek segítségével, kiknek akarása és igyekezete mindig új táplálékot kínál és új helyet biztosít számára. Ám minél jobban sötétedik és sűrűsödik a földi emberek körül, természetesen annál jobban kiemelkedik a ragyogóan fénylő kereszt, amit az Isten adott a Földnek ebben az időben az ígéretek beteljesedése végett, és a sötétség közepére helyezte, hogy megmentse mindazokat, akik valódi alázattal kérik az Ő segítségét. Ez az Igazság ragyogó keresztje, melyben mindenki áll, aki az Igazságból jön. Az Igazságból jönni azonban azt jelenti: „Az Isteniből jönni.” Mert csak az Isteniben található az élő Igazság, mely ebben a keresztben nyilvánul meg.

Egyszer már elmagyaráztam, hogy ez a kereszt nem valami szimbólum, nem valami jel, hanem maga az élő Igazság! Milyen messzemenően képes az emberi szellem kiegyezni ezzel a ténnyel, hogy ezt úgy is értelmezze, ahogy magyarázataimban teszem, az kizárólag az ő feladata. Abban nem tudok neki segíteni. Ezt helyette nem is érezhetem át. Mindig újra kell próbálkoznia, hogy tisztázza, hogy a jelben az éltetőt látja, hogy a jel maga az élő!

Az Igazság nem nyilvánulhat meg másképp, mint ebben a ragyogó keresztben. Mert ez a kereszt az Igazság! Mivel Jézus Krisztus, az Isten Fia, az Igazságból jött, az Igazság benne volt, és így az élő ragyogó kereszt is. És mivel én ismét az Atya Istentől az Igazságból küldettem hozzátok, ahogy meg volt ígérve, bennem is Igazság van, és ezzel élő ragyogó kereszt is; nem mint az igazság jele, hanem mint az Igazság maga! Elválaszthatatlanul és utánozhatatlanul! Íme a ragyogó arany kereszt! A sötétség részéről a sápadt, ólomszínű, halott kereszt leutánozható, de az élő ragyogó arany kereszt nem, mert ez az Igazság, és nem csak ennek a megjelölése.

És ez a keresztben megtestesült Igazság, melyet mint élőt önmagamban hordok, ami hozzám tartozik, ami a sajátom, ami az én részem, az alap- vagy őskereszt, melyhez az összes igazi Grál-követő igyekszik, aki megpróbálja egész gondolkodásmódját és cselekedeteit az Ige szerint elrendezni, vagyis szeretne valóban az Ige értelme szerint élni. Mindig úgy élni, legyen az a családban vagy a munkahelyen. Az Igazság szolgáivá kell lenniük! Ez nem csak azt jelenti, hogy mindenütt igazat mond, mint általában gondolják, hanem azt, hogy az egész léte mindenben igaz. Ez „természetes” életet jelent.

Csakhogy már a „természetes élet” fogalma is eltorzult, mivel a „természetes” és a „természet” kifejezéseket megpróbálják nevetséges egyoldalúságba zárni. A „Vissza a természethez” szlogen számos képtelenséghez vezetett; mint a nyers étel, mezítláb járás, és még sok mást. Az emberek néhány generáción belül visszavezetnék a testüket a szőrös állati testekhez, mint valami magától értetődő, és persze teljesen természetes, és tudatosan előhívott visszafejlesztést! Az ilyen irányú furcsa vágy nem meglepő, hiszen az emberi lélek, kevés kivételtől eltekintve, már régen önszántából nagyon mélyre süllyedt! E hanyatlás kísérő tünete a káros önkívület is; ami a nem létező szellemi fejlődés kényszerképzete előtt meg akar szabadulni a szégyenérzettől, ami látszólag megszünteti a prüdériát, teljes tudatlanságot mutatva „A tisztának minden tiszta” fennkölt mondás iránt.

Szent harag tölti el a fényes lelkeket, mikor látniuk kell, hogy e kijelentés tiszta értelmét tisztátlan kezek a féktelen szenvedélyek gyalázatába vetik.

Ki ezekből a téveszmékből! Ez csak visszaélés a természettel! És ez minden más, csak nem természetes életmód! Természetesen élni valójában azt jelenti, hogy az Isten által szilárdan megszabott törvények szerint élni, melyekből mindent kifejlődhetett volna. Vagyis e törvények szerint élni, nem pedig velük ellentétben!

Korlátozottságának következtében az ember sajnos a „természet” fogalma alatt, mint mindig, nem a lényeget látja, hanem egy egészen kicsi, szűken behatárolt részt a számára látható hatásokból!

Azt talán jobban megérti, ha a megtévesztő természet szó helyett a „valódi élet” vagy „élő valóság” kifejezést használom, amibe minden ember bele van állítva, és ami az ő saját mozgása szerint vagy fékezi és gátolja, vagy biztatóan segíti.

Ennek az „élő valóságnak”, vagy a „legtisztább formájú valódi életnek” a legtisztább eredetét az emberek számára az Igazság kifejezéssel jelölik. Az az élő, amin nincs semmi igaztalan, helytelen, hanem minden valódi és igaz, bármiféle zavarosság vagy hiba nélküli, ami mindent létrehoz, és a legtisztább harmóniát feltételezi. Szándékosan mondom, hogy élő valóság, és nem pedig élet, mert az „élet” kifejezés sokaknál, tekintettel túlzott korlátozottságukra, ismét helytelen képzeteket vált ki.

Aki engem szoros figyelemmel kísért, az előtt új kilátások tárultak fel. -

Vagyis nektek az Igazságot kell szolgálni! Az Igazság szolgáivá kell lennetek! Berendezkedni a helyes életre!

De ehhez ma az ember teljes belső átalakulása szükségeltetik, mivel az ember eltért a saját igazi, valódi életétől, és csak látszólagos életet folytat, de a valódi élet szempontjából halottnak kell venni, és az Igazság számára halott is.

Az ember ilyesfajta átalakulást lehet újjászületésnek vagy megújulásnak is nevezni!

Egykor az Isten Fia is azt mondta: „Ha valaki nem születik újjá, nem mehet be az Isten országába!”

Ez az újjászületés már a földi élet idejére esik. Az igyekvőknek ebben segít a Szent Szellem ereje, amit adni tudok az embereknek, és amit már minden általam megkeresztelt megkapott. Azok is megszerezhetik, akiket a tanítványaim keresztelnek meg, akiknek ehhez erőt kölcsönöztem.

Az újjászületéshez megszerzett erő, és az ezzel átvett kötelezettség - minden formában csak az Igazságot szolgálni - jeleként a Szent Grál Kereszt lesz viselve, mely az Igazság élő keresztjének a képe, ami rajtam keresztül még egyszer eljött a Földre. Ezért hát a kereszt minden viselője tudatosítsa, hogy ezzel milyen felelősséget vett magára, és gondosan törődjön azzal, hogy mindig bizalommal és hűséggel tekinthessen a keresztre, anélkül, hogy pirulnia, vagy éppenséggel szégyenkeznie kellene.

A kereszt velem köti össze, és így az erővel is, ami képessé teszi, hogy megtegye és be is fejezze a felemelkedést. Mert ha fogadalmához nem lesz hűtlen, akkor ez a kereszt látható kapocs lesz velem, és rajtam keresztül az élő Igazsággal a finomanyagúságban, és végül a szellemiségben is. Az emelkedés közben egyre fényesebb, ragyogóbb lesz és végül megnyitja számára a szellemi Grál-vár kapuit, mint ahogy itt a Földön meg fogja neki nyitni a földi Grál-vár kapuját.

Ha azonban beszennyezi ezt a keresztet, akkor ez óriási teherként fog ránehezedni, melynek nyomása végül összeroppantja és megsemmisíti őt, mivel magával az élettel szemben lett esküszegő.

Ezért ezt a keresztet nem szabad könnyelműen viselni. Ez nem dísz, nem ékszer, és nem egyesületi jelvény, amit félre lehet tenni, ha valaki belefáradt. Ha ezt a keresztet valaki szándékosan félreteszi, figyelmen kívül hagyja azzal, hogy már nem szándékozik betartani azt, amit az átvételekor ünnepélyesen megígért, akkor ezzel önmagát és szellemét fekteti a sírba, ahonnan már soha nem kel fel!

Ez minden keresztre érvényes! Legyen a kereszt ezüstből, aranyból, vagy akár szalagon. Ez nem közös jelvényt akar lenni, hanem magára az egyénre vonatkozik. Mindenkire külön-külön. A kereszt másokkal szemben nem jogosít fel. Nem is kapcsolja össze őket egymással, hanem mindig magának az Igazságnak az eredetével egyenes irányban hat és kötődik; mentőkötélként tartja az embert, össze van vele kötve, ha megbotlik, ebbe belekapaszkodhat, ha akar! Ilyen az ezüst kereszt. Beutalónak számít az akarathoz és erőhöz, ami a szellemi birodalomba, az örök életre való újjászületéshez vezeti!

Az arany kereszt az elhivatottakra utal, akik a Földön szeretnének közvetlen szolgálatba állni, hogy az utasításaim szerint közreműködjenek a felépítésben az emberek között Isten akaratának teljesítésével. Ahogy az arany színe megközelíti az én keresztem ragyogását, úgy kell az elhivatottaknak megmutatniuk, hogy belsőjükben de külsőleg is, működési módjukkal, személyesen hozzám közelednek, akarásukat teljesen egybekapcsolják az én akarásommal, ami annak az előfeltétele, hogy az ő működésük is Grál szolgálat lesz. Ha valaki a Grál szolgálatában áll, az egész természetesen az én szolgálatomban is kell hogy álljon, mert én vagyok a Szent Grál őre. És ezzel az arany kereszt viselői kötelesek földi tevékenységükben elsősorban az én akaratomra hallgatni.

Ezt az engedelmességet azonban nem szabad rosszul értelmezni. Ez nem személyes szolgaságot jelent, hanem az én akaratom irányulásának önkéntes elsajátítását, ami egyedül Isten szolgálatában rejlik, az Ő magasztos akaratának teljesítésében. És aki a Grál-üzenetet magában valóban életre keltette, és e szerint él, az Isten akarata szerint irányul, ami őt eltölti, és ez jelenti a személyemhez való engedelmességet is. És ez jelenti az én akaratom teljesítését is. Aki csak nekem akar szolgálni úgy, hogy személyesen rám hallgat, hogy nekem szerezzen örömet, az nem az Ő akaratának szolgál, és nem szolgál a Grálnak se, és ezért az ilyen soha nem állhat hozzám közel, mivel csak az Isten akaratának teljesítését értékelem, semmi mást.

Engem mindig örömmel fog eltölteni, ha valaki igyekszik az Isten akaratát teljesíteni, amely az Ő Igéjében, és az Ő teremtésének törvényeiben él. Az ember számára nem is olyan nehéz ezt az akaratot valóban megismerni, és megtanulni időben megkülönböztetni a valódi Igét a hamistól. Mert ahol az ige nem egyezik meg a teremtés törvényeivel, vagyis a természettel, ott az igében van a hiba. Az ember önmagában hamar kiérzi a különbséget, vagy az egyezést.

Ilyenek a arany kereszt viselői. Nagy kört képeznek majd, mivel a Grál szolgálatában végzett földi feladatok is nagyok lesznek, olyan nagyok, amire eddig nem volt példa, mert most mindenre kiterjednek, ami a Földön és az emberi életben létezik, és alapokat készít a finomanyagúságig és a szellemiségig terjedő felépítéshez, ahonnan számára ismét folyamatosan váltakozó friss erő áramlik. Az arany keresztek működése azonban fajtájuk szerint eltérő.

Egy részük különböző foglalkozásokban önállóan dolgozik az én utasításaim szerint, és közben bemutatják, hogyan kell az embernek a Földön működni. Aktívan kell tevékenykedniük az emberek között, és önmagukban is, mint az én akaratom helyességének és szükségességének újra életre kelt tanúi. A másik rész az általam kiválasztott tanítványoknak segít, útjuk előkészítésével és megkönnyítésével, hogy a tanítványok működési lehetőségei ne korlátozódjanak olyan munkákra, amit az arany kereszt viselői is elvégezhetnek.

Ezért senki se gondolja, hogy az ő tevékenysége ebben a szolgálatban túl jelentéktelen. Nincs olyan szolgálat, ami annyira jelentéktelennek számítana, hogy felesleges lenne megtenni. Még a látszólag kisebb szolgálat is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy aztán sor kerülhessen a nagyobbra, sőt a legnagyobbra is. Ha nincs elvégezve például a legkisebb szolgálat, az veszélyeztetné magát a legnagyobb szolgálatot, sőt lehetetlenné is tenné, ha a kis szolgálat felelőtlenül vagy gondatlanul lenne végrehajtva. Miközben hűségével és tisztaságával a legkisebb szolgálat is annyira magasztossá lehet, hogy érezhetővé válik a legnagyobban is. A működés során sosem azon múlik, hogy mit, hanem hogy hogyan; neveztessék az akár kicsinek, akár nagynak! Már sokan elbuktak, amikor azt hitték, hogy az ő szolgálatuk túl kicsi és jelentéktelen. Ahelyett, hogy a szolgálatot a végrehajtás módjával értékessé tették volna, gyakran túl könnyelműen vették, úgyhogy végső soron ezt a legnagyobbnak kellett megszenvednie, és az elhivatott oly nagyot bukott, hogy már soha nem lesz képes talpra állni. Minden szolgálat része az egésznek, ezért elengedhetetlenül szükséges, és a teljesítés érdekében mindenki vesse latba minden képességét, minden erejét és teljes figyelmét. Ha valakitől akár a legkisebb szolgálat is kívántatik, és ő örömmel, mindent erejét megfeszítve ennek eleget tesz, akkor ezzel a szolgálatot értékessé is teszi, és Isten előtt a szolgálatban éppen annyinak számít, mint aki a legnagyobbat vitte végre. Ebben nincs semmi különbség.

Azonban aki magát mellőzöttnek, félretettnek érzi, akinek a szolgálat még kicsinek tűnik, az ezzel azt igazolja, hogy tovább már nem méltó az arany kereszt viselésére. Nem becsüli meg ezt a kitüntetést, és ilyen kegyelemre már nem méltó. Képletesen szólva, a kiválasztott tanítványoknak szilárd lábon kell állni a megszabott számú arany kereszt viselő körében, karnyújtásnyira hozzám, hogy összekötő kapcsot képezzenek az egész emberiség számára! Ha azonban az alap, amin állnak, az arany kereszt viselőinek elégedetlensége vagy életformája következtében tisztátalan és bizonytalan, ha nem elég erős, szilárd és hűséges, akkor ez a hiányosság hozzám is elér, mivel nekem tanítványaim körében emberileg teljes tisztaságban kell állnom, hogy jómagam az Isteniből merítve az egész emberiségnek csak a tisztát közvetítsem. Ezért hát mindenki álljon szilárdan a számára megszabott helyen, különben okvetlenül elvettetik, hogy az ő helyére más léphessen, aki hálásabb lesz azért, hogy szolgálhat. -

Ennyit az arany keresztről!

A kereszt kővel a szalagon a választottakra utal, akik már megszületésük előtt elhívattak, hogy körülöttem megalkossák azt a kört, ami földi küldetésem teljesítéséhez szükséges. Ez nem egy katonai létesítmény, nem is valami osztály vagy kaszt kérdése, és semmi köze bármi földi szokáshoz, ami feltételezi, hogy a választott tanítványok itt a földön az emberekkel szemben úgy viszonyulnak, hogy tartsák a nagy távolságot. Ezt a távolságtartást nem a külső váltja ki, nem is mesterségesen előhívott, hanem valami magától értetődő, természetes dolog, ami jelentősen megnyilvánul és éles elhatárolódik a finomanyagúságban, és még jobban a szellemiségben. Önműködően, saját magától a dolog természeténél fogva. Ez másképp nem is lehet.

Amennyiben engemet joggal lehet az Isten Követének nevezni, úgy az emberek nem esnek tévedésbe, ha az én választott tanítványaimat a Szellem követeinek nevezik. A megnevezés jogos, mivel a Földre lettek küldve, csak abból a célból, hogy velem kapcsolatba lépjenek. E küldetés oka évezredekkel korábbra vezethető vissza. Vagyis az ő földi ittlétük csak egyetlen feladatra összpontosul: itt lenni a beteljesülés órájában, és a rábízott feladatot hűségesen teljesíteni.

A megkülönböztetés másik döntő oka az általam közvetített szent erő elfogadásában rejlik, ami képessé teszi őket, hogy megáldhassák és elpecsételhessék azokat, akik ezt kérik, ami a földön mindenki másnak lehetetlen. Ebben a szellemi törvény önműködően megnyilvánul, és magától kieszközli a szükséges távolságot. A szellemiségben és a finomanyagúságban a távolság csökkentése vagy semmibevétele lehetetlen, ezért a földi emberek számára is törvénnyé kell lennie, hogy földileg is azonos távolságot tartsanak, nevezetesen azok az emberi szellemek, akik a Fényhez igyekeznek. Senki sem érezheti egyenlőnek magát velük. Nincs oly nagyfokú feljogosítottság, ami lehetővé tenné az ilyen engedékenységet a tanítványaimmal szemben. Legyen az bár a követelményekben, vagy csak a kívánalmakban! Ami szellemileg önmagától megmutatkozik, azt az Igazság keresztjének viselői már földileg sem hághatják át! Ez nem csak a részletekre vonatkozik, hanem mindenre a földi létben! És ebben kell az arany kereszt viselőinek, mint előnyben részesített meghívottaknak, másoknak példával járni. Nekik kell állandó tevékenységgel és feltétlen belső szilárdsággal olyan példamutató életet folytatni az egész emberiség számára, hogy többé ne gyengülhessen el.

Minden körben létezik közös szolgálat a felemelkedéshez, mint egységes célhoz, amikor mindenki azon a helyen van, ami neki ki lett szabva. A földi dolgokban azonban soha nem jöhet szóba társulás. Mivel az ezeréves birodalom felépítése a Szent Grál szolgálatában az egész Földet érinti, és azon túl messze kihat az egész teremtésbe, ezért már előre feltétlenül, vasszigorral foganatosítani kell a távolságtartás természetes szükségszerűségét! Hiszen csak ez jelenti a megváltoztathatatlan szellemi törvény betartását, amit végre a földi történésekben is be kell tartani annak érdekében, hogy a sajátos, könnyelmű kókadtság ne vezessen újra olyan zavarokhoz, amik most minden földi létet öröm helyett csak szenvedéssé hagynak fejlődni, és aminek a pusztulásába kell vezetnie.

Vagyis rátok, erre az indulásban lévő földi körre hárul ez a nemes feladat. Legyetek ebben is ragyogó példává az új birodalom számára! Már most éljetek a törvények szerint, a teljesítésben mutassátok meg akaratotokat, hogy azoknak, akik segítséget keresve feljönnek erre a Hegyre, már a ti megnyilvánulásotokból, a ti viselkedésetekből nyilvánvalók legyenek ezek az alapvető rendelkezések, és elterjesszék őket az egész világon. Élő példával ti könnyítsétek meg ezt számukra, megnyitva ezzel az ő lelküket!

Kezdetben nehéz lesz számotokra megszabadulni eddigi nézeteitektől, lemondani a vágyakról, melyek felmerülhetnek az Isteni törvények esetleges félreértése következtében, melyek csak akkor vezetnek a boldogsághoz és a harmóniához, ha betartják őket. Ne feledjétek, hogy a harmónia nem egy hangból áll, hanem több féléből, melyek a megváltoztathatatlan törvények szigorú vezetését és nyomását követve egy cél felé áramlanak.

Ez az embereknél sincs másképp. Ne akarjatok egyenlők lenni, csak azután számíthattok önmagatokra, hasznosíthatjátok saját személyiségeteket azon a talajon, melyhez a sors szálai kötnek. És egészen csak az ilyen talajon álltok. Hiszen ti magatok választottátok ezt a helyet, egész eddigi létetekkel, és ezért csak innen emelkedhettek fel erőteljesen anélkül, hogy eltévednétek! Erőt kívánok nektek a győzelemhez!