19. Egy hívő félelme.

Kérdés:

Mit tegyek, ha a Grál-üzenetben megtaláltam azt, amit már régen kerestem, s ezért boldog vagyok, de más beállítottságú környezetem gúnyolódik velem. Legyek engedékeny, és tegyek meg mindent, amit elvárnak tőlem, és csak titokban foglalkozzam az Üzenettel, hogy elkerüljek minden vitát?

Válasz:

Akit az Igazság megérintett, az feltétlenül köteles kiállni mellette, különben nem méltó a megvilágosodás ajándékára. Nem kell civakodnia se vitatkoznia, vagy esetleg másokra erőltetnie saját meggyőződését, csak hagyjon mindenkit nyugodtan menni a maga útján. De azt nem tűrheti, hogy valaki megpróbálja őt eltéríteni az útjáról. Amit másokkal szemben betart, azt teljes joggal követelheti magának is. Ha azonban mások rabszolgájává teszi magát, nem érdemel semmi mást, mint hogy az ajándéktól újra meg legyen fosztva. Krisztus erre figyelmeztetett, amikor azt mondta: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom, vagyis nem fogom ismerni.“

Milyen gyengének és szánalmasnak mutatkozik mások előtt az, aki azt mondja, hogy megtalálta az Igazságot, melyről meg van győződve, és aztán ennek ellenére meghátrál. Kiválthatja ez másoknál az Igazság tiszteletét? Ellenkezőleg, ez csak a gúnyolódókat és a pocskondiázókat teszi erősebbé, mivel a lábuk alá helyezi a legértékesebbet, hogy ezt letiporhassák és bemocskolhassák. Sőt, megakadályozza őket abban, hogy az Igazságot mint olyat megismerjék és nagyra értékeljék.

Mennyire más az, ha az Igazság meglelője higgadtan szembe száll mindennel; határozottan, megingathatatlanul és elszántan. Ha kell élesen is, hogy megőrizze a páratlan ékszert, és másokat megvédjen az új bűntől. Az ellenfél csak így tanulhat meg tisztelni valamit! Gyáva engedékenységgel soha. Sokan habozás nélkül azonnal feláldozzák a legszentebbet, csak azért, hogy ezzel ne váltsanak ki haragot egy másik nyomorult emberkében, ne sértsék meg, vagy esetleg ne zavarják meg átmenetileg az ő földi nyugalmát vagy kényelmét.

Ezek nem azok a hívők, akik egyszer majd beléphetnek annak az Istennek az országába, akit ily módon tagadtak. Azokhoz kell majd menniük, akiket előnyben részesítettek, és itt a Földön szolgáltak. Már elmúlt annak az ideje, amikor az ilyen rejtőzködést mártíromságnak tartották. Ez semmivel sem igazolható. Mindenkinek meg kell harcolnia azért, amit magában hordoz, különben nem érdemli meg! Meg lesz tőle fosztva! -

Nincs nagyobb az Istennél! Őmellette minden másnak messze hátra, árnyékba kell szorulnia. Senki nem lesz kényszerítve, hogy megváltoztassa saját akaratát. A jövőben azonban békében kell hagyni mindazokat, akik valóban az Isten népéhez tartoznak. Piszkos kézzel senki sem érintheti őket büntetlenül. Azonnal meg lesz bélyegezve, és bele is fog pusztulni. Minden gúnyolódás, de még inkább a cselekedet hihetetlen gyorsasággal és keményen megbosszulja magát azon, aki így viselkedik.

Az Úr népe végre összegyűl az Ő zászlaja alatt, és védve lesz. De csak az, akinek van bátorsága bevallani, hogy ehhez a néphez tartozik! Senki más. Már ennek az órának a küszöbén állunk!