56. Válasz a támadásokra.

Kérdés:

Abdrushin nem akar válaszolni a sokféle támadásra? Én, mint kérdező véletlenül magam is sok dologról tudok, hogy számára könnyű lenne a rá irányított dárdákat elhárítani.

Válasz:

Az én Igém túl értékes számomra, semhogy ilyen dolgokra pazaroljam. Nincs is rá szükségem, mert erre majd egészen más oldalról jönnek válaszok. Legyen teljesen nyugodt, semmi sem marad megválaszolatlan, még a legapróbb sem. Azonban oly módon fog történni, ami az egész emberiségnek tartós okulásként szolgálhat. Nekem ehhez semmivel nem kell hozzájárulnom.

És ami a sok „nézetet“ és véleményét illeti, vagy akár az úgynevezett fajvizsgálók és igemagyarázók nyilatkozatait, melyeket mellékelt nekem, és amelyek bennem fajilag tiszta zsidót vélnek felfedezni, akkor az ilyen emberek bizonyára nem állíthattak volna ki jobb bizonyítványt „tudásuk“ képtelenségéről, mint ezt. Mivel a távoli múltba visszamenőleg nemigen létezik annál tisztán németebb és úgymond keresztényebb család, mint az, amelyikből származom. De ez nálam nem játszana semmi szerepet, mert én csak embereket ismerek, és nem ítélem őket faj, nemzetiség vagy vallás szerint. Ez túl kicsinyes és méltatlan egy igaz emberhez. Ezek az emberek hisznek abban, hogy majd nemzeti zászlókkal és nemzeti himnuszokkal bevonulhatnak Isten országába? Nem, engem ilyen korlátoltságok nem tudnak válaszra késztetni.

Ám az is divatba jött, hogy bizonyos körökben mindazt, ami veszélyeztetné saját kívánalmaikat vagy eszméiket, egyszerűen csak pro-zsidó igyekezetként értelmezik. Így sok embert eltanácsolnak attól, hogy ezzel foglalkozzanak, s közben olcsó önvédelemmel ne veszítsék el az arcukat; hogy ezzel támogathassák -nem éppen dicséretre méltó eszközökkel- saját céljaikat.

Azonkívül ezek a fajvizsgálók teljesen egyoldalúak, ha csak a külső, a durvaanyagúság szerint próbálnak ítélni, miközben a tulajdonképpeni ember egy szellem, ami egyedül mérvadó. És ez a szellem idősebb mint a jelenlegi és a korábbi földi testek. Vegyük ezt tisztán földileg: Egy jó ember mindig ugyanaz marad, akkor is, ha többször ruhát vált. A hétköznapi öltözékben éppen olyan mint a vasárnapiban. Nincs ez másként a szellemmel, a tulajdonképpeni emberrel sem.

Számomra ellenszenves, ha belegondolok ezekbe a képtelenségekbe. És tulajdonképpen min alapszik ez a büszkeség, az egész beképzeltség, amit sokan megengednek maguknak a zsidókkal szemben, akik között olyanok találhatóak, akikkel sokkal szívesebben szorítana kezet az ember, mint keresztény társaival? Egyáltalán min alapszik a kereszténység? Csak a zsidóságon! A kereszténységet csak az Ószövetség zsidó prófétái jegyezték le, más senki. A Tízparancsolat egy zsidó által jött. A tanítványok zsidók voltak.

A jövő ebben a tekintetben sok mindent hoz, úgyhogy a mai gúnyolódóknak majd szégyenkezniük kell mostani nézetükért és mostani tanításukért. Sokuk számára eljön az óra, amikor szeretnék, ha inkább hallgattak volna, ahelyett, hogy szánalmas önteltségükben pöffeszkedtek. Megígéretett, hogy „mindennek újjá kell lennie!“ Erre a beteljesülésre oly sokan várnak. Van azonban szörnyűbb ítélet, mint ez az ígéret? Nem azt a valóságot leplezi-e le, hogy minden, de minden hamis, ha mindennek újjá, vagyis mássá kell lennie, hogy végre helyes legyen? És most ebben a korban találtatunk! Valóban már nincs semmi, ami ne lenne alapvetően hamis mindabból, amit az emberek kitaláltak illetve létrehoztak. Bizonyára nincs szükség nagyobb bizonyítékra, mint ez a mostani mély hanyatlás, és ez a mostani reménytelen zűrzavar.