53. A Fény által elhivatott.

Kérdés:

Volt alkalmam látni, hogy különböző városokban a körökbe tömörült olvasók hogyan tanulmányozták a Grál-üzenetet. Nekem feltűnt az ebben uralkodó sokféleség. Míg az egyik körben több irányzat is szót kapott, és össze lett hasonlítva a Grál-üzenettel, addig a másik kör szónoka csak a Grál-üzenetet vette alapul, és semmi mást nem ismert el. Az emberek számára a két vezető közül melyik az elhivatottabb?

Válasz:

Van olyan ember, aki a Fény által elhivatott, és olyan, akit az emberek választottak ki, vagy olyan, aki magát elhivatottnak érzi. A következményben nagy a különbség. A Fény által elhivatott Istent szolgálja, és így csak az Isten akaratát ismeri, ami kezdettől fogva változtathatatlan, most is az, és az is marad, és ezért semmiféle engedményeket nem tesz lehetővé, és így szigorúnak hat. Nem enged szóhoz jutni semmi mást, csak az Isten akaratát, ami hajlíthatatlan.

Akit az emberek választottak, vagy aki magát elhivatottnak érzi, az elsősorban persze az embereket szolgálja, és ezért engedményeket tesz nekik. Ha ezt komolyan veszi, akkor igyekszik az ő kívánalmaikat eggyé fonni, hogy olyan messzire vezesse őket, hogy végül már csak az Isten akaratát akarják érvényre juttatni, ami arra is képessé teszi őket, hogy helyesen megérthessék ezt a Fény által elhivatottat is. Az ő tanításában aztán már nem éreznek semmi szigort, de felismerik az egyenes utat.

Ahol csak egy út létezik, természetesen azon kell menni, ha célba akarunk jutni. Helytelen azt állítani, hogy sok út vezet a Fényhez. Oda csak egy vezet, ami Isten akaratának feltétlen teljesítésében rejlik. Semmi más. És mivel Isten akarata egyértelműen adott, nem enged meg semmi kompromisszumot az emberi kívánalmakkal. Az embernél csak az a különböző, hogy milyen módon megy ezen az egyetlen úton, hogy közben milyen segédeszközöket fog használni; ami az ő kifejlesztett személyes képességeitől függ majd. A vándorlás eltérő módjai azonban nem változtatják meg az utat, még kevésbé az út irányát.

Az is helytelen állítás, hogy aki az embereket szolgálja, az ezzel Istent is szolgálja. Mint ismeretes, csak egy úrnak lehet szolgálni. Ezzel szemben az elhivatott, aki Istent szolgálja, egyúttal mindig segít az embereknek is. Az természetes, hogy ez a segítség nem mindig egyezik meg az emberi kívánalmakkal, mivel a valódi segítség ritkán rejlik a kívánságok teljesítésében.

Akik az embereket szolgálják, azokat természetesen szívesebben látják, mert az embereknek ez kényelmesebb. Az ilyenek azonban mindig sokkal gyengébbek. Leggyakrabban híveik áldozatává válnak.