15. Az Isten Fiának kereszthalála.

Kérdés:

Egy újságcikkben olvastam a következőt:

„Krisztus testének átszúrása és az ő kereszthalála világtörténelmi esemény, az Istenség és az emberiség megbékélése volt, ez volt az egész történelem legfontosabb eseménye, amelyre többé-kevésbé vonatkozik minden mélyebb vallásos gondolkodás Krisztus előtt és Krisztus után.“

Röviddel azelőtt olvastam Abdrushin számomra nagyon tanulságos előadását az Isten Fiának haláláról. Nem lehetne ugyanabban a folyóiratban közzé tenni egy ehhez az előadáshoz fogható választ? Biztos, hogy sokakat komolyan érdekelne.

Válasz:

Ha ez a nézet fejezné ki a vallásos gondolkodás mélységét, akkor ez rossz jel. A napisajtóba nem fogok írni.

Eltekintve attól, hogy a lap minden bizonnyal elutasítaná egy ellentmondó cikk közzétételét, és én nem is tudnám rászánni magam, hogy erre kérjem őket, mivel én az előadásaimat túl komolyan veszem, úgyhogy erre a legjobb akarat mellett sem marad időm. De magának a dolognak a komolysága is megtiltja nekem, hogy a napisajtóban nyilvános véleménycserékben vegyek részt.

Aki komolyan keres, azt úgysem elégítik ki z ilyen cikkek és magyarázatok, és végül mégis rátalál az előadásaimhoz vezető útra, hogy aztán úgy mint ön döbbenettel ismerje fel sok eddigi nézet helytelenségét. Mivel ön már olvasta ezt az előadást, részemről szükségtelen, hogy érdemben beszéljek magáról a dologról.

Aki csak egy kicsit is képes erről másoktól nem befolyásoltatva elgondolkodni, az a cikkben, ami ezt a nézetet tartalmazza, ráakad egy komoly bökkenőre, ami nem hagyja nyugodni, és most annál inkább készteti az igazság valódi keresésére. Bizonyára minden belül eleven embernek nehezére esik elhinni, hogy éppen egy kimondott bűncselekmény, az Isteniből jött Követ meggyilkolása, venné rá ezt az Istenséget, hogy megbékéljen az emberiséggel!

Isten hagyta, hogy Fia eljöjjön a teljes fényességből erre a sötét Földre az emberek közé, akik elfordultak tőle, hogy megmutassa nekik a felfelé, az ő világos birodalmába vezető utat. Mégpedig az Ő Igéjében rejlő magyarázattal, amit nevezhetünk Üzenetnek vagy tanításnak is.

Az, hogy ez az emberiség, akinek az Isteni Üzenet szólt, később ezt a Követet elutasította, ádáz gyűlölettel üldözte, és végül megkínozta és meggyilkolta, annak a véteknek vagy mulasztásnak volt a következménye, hogy Isten helyett a földi észt tette meg valódi uralkodójává. És ahelyett, hogy ezt az új bűnt a nagy bűnbeesés gyümölcsének tekintette volna, az ember végül még felmagasztalta ezt a véres tettet, és az Isteni Követ elutasítását, egy mindent túlragyogó megbékélés ünnepévé a bűnös emberiség és az Istenség között, akit ezzel a gyilkossággal annyira meggyalázott! Ez azért túl erős. Milyennek képzeli ez a furcsa emberiség az ő Istenét, ha úgy véli, hogy büntetlenül így bánhat vele?